Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-02 / 27. (2248.) szám
^t^<LUAWAARHIRTigP' 1 magyar evangélikusok távoltartják magokat a keleti egyházkerületben esedékes pűspökváMáslól? Beszélgetés Törköly Jézsef képviselővel, a magyar evangélikusok egyik vezér- egyéniségével — A passzivitással a magyar evangélikusok az egyházi kormányzattal szemben tápiáit elégedetlenségüknek akarnak kifejezést adni Prága, február 1. Tegnap, pénteken temet- el Liptósaeai tnuklóson nagy részvét melleid: a stiovenszkói keleti evangélikus egy- i iházkeonilet elhunyt püspökét, Jánoska i György dnr.-f, akinek emlékét a magyar evangélikusok is kegyelettel őreik meg- Az elhunyt püspök egyike volt azoknak, akik az egyház kebelén belül a szlovák nemzeti érdekeikért mindig önfeláldozó munkát végeztek, élete legnagyobb részét a szlovák ügy szolgálatába állította s voltak az államfőrdu- lat alkatonáival pillanatok, amikor Jánoska az egyházi érdekeket összetévesztette a csehszlovák nemzeti üggyeL Az egyház alkotmányának védelmében nem mutatkozott eléggé erélyesnek, sőt munkásságát az alkotmányt felfüggesztő forradalmi kormánytényezők rendelkezésére állította, amikor az egyházon k%vnil áltó ha tatom tényezők megbízásából a kerület adminisztrátori teendőinek végzését váSktta, Mikor azonban az egyházkerület bí- rakna a püspök: székbe ültette, attól kezdve Jánoska kerületének nemzeti mellóbtekin- éetektől független lelki rezére igyekezett maradni, s a magyar evangélikusoknak az egyházi alkotmány és demokrácia elveire épülő aspirációit megértéssel és méltánylással fogadta. Nem személyén, hanem környezetén és a hivatalos egyházvezetőség apparátusának k i s látókörén és szűkkeblű- gégén minit, hogy a magyar evangélikusoknak a magyar esperősség fölállítására vonatkozó követelései méltánylás helyett el ef&sitáeban részesültek, «nssn üwtncsafe a magyar enrasngéífkusok keseredhettek: el méltán, bánom még az avas- flétofcusoík vílágik omventje is megütkŐKÖtl A magyarság fáfMfeafrjta, hogy az evangélikus egyetemes egyház éléről azt a* egyetlen személy t is elragadta a halál, akitől a magyar avaogétobusok orvoslást remélhettek. Jánoska halála most ennek az utolsó reménynek a halálát is jelenti s a magyar evangélikusul? aggodalommá 1 tekinthetnék a közel jövő felé, amikor Jánoska püspöki székébe raj örökös kerül. Munkatársunk Törköly József dr magyar nemzeti párti képviselőneik, a magyar evangélikusok egyik vezéregyéniségének prágai tartózkodását fő&haszná’lta arra, hogy meginterjúvolja őt arra vonatkozólag, miképpen vélekednek a magyar evangélikusok a Jánoska őr. püspök halálá val előállott uj helyzetről és a magyar ikövetelések kilátásairól. Törköly képviselő készséggel adott főlvi- lágoeifást ü kérdéseinkre adott válaszait az al ábbiakban közöljük: 1- leletesbvenBakó megüresedett ágostai evfflngiéláfeaB püspíM wx?k betöltése te- köratejSben imíyen áíh&spcwábot JogMnftk «i a Ksm^ymr ágostai evangd^uBok? — A kérdésre határozottan felelni nem tudok, mert csak a magam egyéni nézetét fejezhetem ki. Ezt az egyéni nézetet lehet óhajtásnak minősíteni és én meg is kísérlem álláspontomat a Magyar Evangélikus Szövetség kötelékébe tartozó magyar evangélikusok álláspontjává tenni. Persze, lehet, hogy ez nem fog sikerülni. A* én nézetem az, hogy a magyar evangélikusoknak távol kell magukat tartani a püspökválasztástól, illetve arra kell törekedniük, hogy egyházközségeik úgy határozzanak, hogy a szavasáétól tartózkodnak, Ai ágostai evangélikus egyház hivatalos kományzatánk álláspontja minde&áeig mereven elzárkózott még a külön magyar «*- peresség megalkotásától is, holott a világ evangélikusainak múlt évi kengressvasának a vezetői azon a nézeten vannak, hogy minket nemcsak a magyar esperessé*, hanem a magyar püspökség is megillet. Ez a j helyes álláspont diktálja nekünk, hogy ne j vegyünk részt a most bekövetkezendő piis- ( pökvála-sztásbáu, mert a pozitív cselekedet • a magyar püspökségre való jogunk feladá- j sáí jelentené. —• De nekünk, magyar evangélikusoknak azért is tartózkodnánk kell a püspökválasztásban való részvételtől, hogy ezzel kifejezésre juttassuk mélységes elégedetlenségünket a mai egyházi kormányzattal szemben, amely főképpen mellőzés formájában akarja velünk szemben a sovinizmust érvényesíteni, amely a zsinati törvényhozás hatáskörét nulliükálva a® egyházi alkotmánnyal szemben, azzal ellenkező szabály- rendeletekben és az egyetemes közgyűlés határozatával, a Sí. gemmini békeszerződéssel és a csehszlovák köztársaság alkot- mánytörvényo 128. cikkének második bekezdése ellenére a lelkéstí hivatás gyakorlását a szlovák nyelv kötelező tudásához köti. Kifejezést kell ezzel adnunk abbeli elégedetlenségünknek jj, hogy as egyházi kormányzat az alkotmányban proklamált egyenjogúság és szabadság elvei ellenére olyan gyakorlatot folytat, amely abszolutisztikus módos az alkotmány és az annak az alapján kibocsátott egyházi szabályrendeletek nyűt megsértésével megfosztja a magyar evangélikusokat a nemzetiségi egyenjogúságtól és szabadságtól, püspöki hatalmat egyházi önkényuralomra használja » az egyházi alkotmánnyal elismert ön- kormányzati szellemet üdvös érvényesülés- bei akadályozás, Akkor még értelme volna « p&spők választásban való részvéteinek, ha ettől a mai tény- j beli és jogi állapot javulását várhatnánk, de mert erre mm meméfyi, sem jog! tekintetben ] semmiféle remény sincs, 5 PywtTcw is P.tx*rrrsáo !tipliéi} esebb, ha elégedetlenségünk nyílt k:t- íejezésőü! a püspökválasztástól távoltartjuk magunkat. 2. Nem gwtvócéja kéfnóeeáó ne, hogy **- *mnk kenus kelten* a magyar ^raug/ijáca- ack •orvának javstáBa éráeÉaébtBi, avagy • pöepöbfólaaeléebdl vatlé eknaradúeun twi- raenw a teijee pas*&á<v nesfazievtesacBfet tartja megvalósít and ónok ? Én passzív reszisztenciát semmiképpen sem akarok, sőt nagyon is aktív küzdelmet szeretnék látni & magyar evangélikusok jogainak kiviváea érdekében. A püspökvá- lasrtástól való távolmaradást csak egy szükséges demonstráció gyanánt óhajtanám, hogy az abban kifejezett elégedetlenségünk a megválasztandó uj püspök és az egyházi kormányzat figyelmét sürgeíőleg hívja föí arra a kötelességre, hogy velünk szemben ' as alkotmányban biztosított egyonjogwsá- got és szabadságot kiszolgáltessék. ' Nagyon soriilfeségKWue'k tartósat, hogy íJórótone- lakot a világ ervan ge!ikusainak kengreesousi végrehajtó bizottságával bizonyitottan tnegao- mertessük. Továbbá aBÜterfigét látom attHwafe, hogy egy alkotmányrevizfé érdekében moag»S- mat inditonnk és az uj alkotmányt, amely a magyar evangélikusok megfogadott jogait kifej-ezett/eai bi»- tositja és nemzeti egyenjogúság, szabadság én egyházi őrakonmáin jvat elveit a gyakorlatban érvényesíti deanokiratoikt® utón az egythádcOa- s égőktől felfelé fogadtassuk «L Szükségét látom annak, hogy a magyar evangélikusok szövetség© intenzivebb munkásságot fejtsen ki a jogvédelem terén, hogy a magyar esperesség hiányát pótolja. A sjasgyar erraragőHfossoftmík roagufoővA ladf temm mindazokat a panaszokat, amelyek velük smemibeai a kougrua feróa gyakorol visszaéléseket kéri orvosolná, szóval az egyházi téren a jóban való haladást és a rossztól vasió njeasteeiséget kell mindeniMt és mm- dar« megengedhetó esakteed saolgálffiiA HENTES Irta: BETHLEN MARGIT Nagy volt és erős, vőröearcn és vérmes és teomdue. Fehér ruhájában és kötényében még nagyobbnak tetszett, marit amilyen valójában ▼olt. Madijnera úgy festett, amint szélesen ott állott a hentesbőlt ajtajában, jobbról egy fél- dáffznó, balról egy nym&ott borjú lógott mellette, mint valami különös, távok', félig jóindulata, naá-arészt félelmetes indiai istenség. Siva, vagy Vismx; valamelyik azok közül, kiknek kocsija kerekei elé vetik magukat a rajongó, halálraszánt áldozatok; istenek, akik n% életet uralják z a halálból tápdálikozaiak. A két leány, aki fölváltva járt a boltba hasért, páros napokon, Rózái, páratlan, napokon Bwi, legalább is ilyennek érezte; jóindulatának, bár fenségesnek Rózái, félelmetesnek Brri de mind a kettő föltétlenül hatalmasnak ée eílenáEhatat]annak, akinek akaratja boldogító, vagy pohbasujtó parancs, amelynek engedelmeskedni muszáj. Hogy Siva és Vismu nevét még álmukban eem hallották említeni soha, az nem változtatott a tényen. Lényegében an ősistenek hatalmát és erejét imádták és rettegték benne. Rózái mindenes cseléd volt a Biri szüleinél, iómódu asztalosmestereknél. Falairól került oda, 18 esztendő 8, pirospozsgás, jól megtermett leány. Már kérője is akadt, tisztességes, dolgos ember, legény mostani gazdájánál: igaz, hogy kisBé húzza a lábát, meg az egyik válla ki- esinyeég ferde, de hát, ahogy az asztalosaié mondja: férfi, az férfi és válogatósnak vackor. Utóvégre az Árgyrus királyfira nem. várhat, ezt maga Is tudja, bár... Mert hát ez az; 6 mégis arra vár. Éppen csak arra. Hogy egy napon, egy rendes, szürke hétköznapi napon, amikor ő bemegy az üzletbe búsért, kék szoknyájában, piros prueztíkban, ké«t karja könyökéig vörösen a hidegtől, ameddig kilátszik az rngváílböl és azt mondja: „Egy darab fel-ált Móaei ur, ha meg nem sérteném, de szépet4*. Akkor egyszerre, váratlanul, a hentes leteszi majd a nagy bárdot, amelyet mint a hatalom jelképét állandóan kezében tart és átfogja derekát és azt mondja: „Hát mikorra lesz a lagzi, aranyos virágom?44 Hiszen őrültség... maga ha tudja, hogy ftrfltowég ... a nagy, hatalmas, gazdag hentes, és ö, a szegény idegen szolgálóleány... de azért valami kicsi, egészen kicsi alapja mégis csak van ennek a gyönyörű, káprázatos áJóm-uiesé- TMJk. Egyszer, régen, vau már vagy tíz hónapja, j**m sokká! azelőtt, hogy a hentesné, Isten uyugoesta&ja, naegbófct rfeö>«tegwógb«o, a hesstcis egy reggel, mfko* 6 hasért marat, — kék szoknyában, piros prrusxlfkfeMí, a nagykendőt otthon felejtet,te aznap — esettentett egyet az ujjá- val, aanikor őt meglátta és azt mondta: — Ej! be helyre kis lány -vagy! Az ilyen, való feleségnek! Hozzám jönnék ha kérnélek, rózsám? Persze, hogy ez csak tréfa volt, hiszen még élt a felesége, nem is gondolhatta még akkor, hogy szegény ilyen hamar... ée egyáltalán, de azért... hiszen akárhányszor megtörtént azóta is, hogy a hentes félretolta a legényeket, mikor az épp ki akarta szolgálni, félvállról odaszólva neki: — Majd én! Ilyen szép váő&oncee- lédnek akkurátusán keH mérni — s flyenkor a Rózái !szive oly hevesen el kezdett kalapálni, hogy úgy érezte, most, ott, tüstént, rögtön kiugrik a melléből és odagurul szerelmesen, engedelmesen, a nagy, hatalmas, fehér bálvány széles talpú lába elé. Azokon a napokon pedig, amikor nem ő ment, hanem Biri, mert a majszfcraan- né tartott rá, hogy leányából jó ga,zdasszony váljék, de hát arra is, hogy lássák a néped?, hogy Mik neki cselédre, azért küldte őket felváltva; azokon a napokon oly nehéz volt a szive szegény Rózáinak, mintha a kosárat a benne levő hússal együtt ráfektették volna arra a szegény kis kalapáló jószágra. Istenem, ha 5 a Biri helyén lehetne! Úri ruhában, jó cipőben, úri, előkelő népek gyermeke; igaz, hogy olyan fehér és sztoimán, az ember azt hinné, soha az életben meg nem sütötte a nap, mint a virágot, mely a pincében virul, de hát a városban ez a szép és ahogy jár és mozog, olyan finoman, módosán, akár egy grófkisasszony; ha ő ilyen lehetne, nem volna közöttük semmi akadály. Akadály? Nem. Mi lett volna? Egyenrangúak, egy ueában Iáknak, apjával egy korcsmába járnak, módos ember mind a kettő ... Biri megborzong. Nem. Itt nem lehet kifogást találná. Mert az, hogy vagy tizenöt évvel öregebb nála, a szülei szemében inkább előny; legalább kimúlott a magát — mondja az anya; az pedig, hogy vörös és széles és durva a keze, meg a hangja és hogy ő ezzel szemben a finom, vékony, sápadt arcú fiukat szereti, azokat, akiknek puha a hangjuk és halkan beszélnek, és szép simára fésült hajuk van; akiknek nem red- ves a kezük a műnk tál, mert csak az eszükkel dolgoznak, egyszóval azokat, akik olyanok, mint a Pali... Vagyis nem azokat, akik olyanok, hanem, eea/k őt! Egyedül, egyedül csak őt! De hát ez semmit sem nyom a latiba, ha a hentes mégis őt akarná... de talán, talán nem fogja akarni! —Istenem, kérlek, kérlek szépen.' ledd, hogy ne akarja — imádkozik Biri, ahánj*- szor elmegy a templom előtt és keresztet vöt. Ép hfesen nem ásóit... sem neki, som pedig a szüleinek, bár a hentesraé már nyolc hónapja, hogy meghalt, így hát... De azért mélyen, egészen mélyen bent a ezávéfoem, ott lappang a rémület. Akkortól fogva, hogy egyszer még a felesége haJlála előtt, amikor Ímeért ment a boltba, nem is volt káöltözve, eeak agy magára ko~ nyári tóttá a piro» bolyhos nagykendőt, amely ahri kíLátszott a kék, fehér pettyes kartonru- hája, a hentes csettintetfc egyet az ujjával. és azt mondta: Ejnye, be helyre kfelány vagy Épp feleségnek való. Hozzám. jönraéÜ, ha kérnél eik, (rózsám? Persze, hogy tréfa volt... bőszein még élt a (megboldogult... 6 ss csak annak vette, de aztán ... azóta — ahányszor a hentes odaszól a segédnek: „aztán aJkfcurátornán méTd ki a húst a (kisasszonykának, mert leütöm a derekadat. Szép kislánynak jó hús jár44, — vagy más efé- lót, megdermed a szive a féléméitől, hogy most, most, mindjárt hozzálép és megfogja kezét és viszi, viszi magával, szülei, az anyakönyvezett és végül), az oá tár elé, mint valami nagy, hatalmas, eiienállfoatatíian. ősorő, amellyel ellenkezőm nem lehet, amely végsggázo! az ő szegény ki® életén, mindenen, ami szép és halk és finom benne, a* ő döngő, dörgő, nehéz sulyos- iléptü talpaival. A két lány eohaeem beszólt arról; ami őket éjeji-nappal lidércnyomásként üldözte, még egymásnak sem, csak magúkban hordozták titkon, az egyik a reménységét, a másik a rémületét. mint anya a magzatját, s a boldogság és kétségbeesés lázától remegve mentek felváltva, nap-nap után a hentesboltba. Egy napon a®tán történt valami, ami véget vevett a két lány élete eme szakaszának. A szomszédasszony, a suszter felesége jött át a kistepsit visszahozni, melyet kölcsönkért volt előző nap, s az ajtóban állva, hirtelen végigpletykálta az ucca összes lakóit. Ki jött haza részegem az este, ki nem fizette ki a ház-bért elsején, hol, ki és mennyivel adós a boltosok közül, végre, időt sem engedve a feleletre: Hát a Mózsi henteshez mit szól, lelkem, téiisa-sz- szony? Hogy neon átallja meg sem várni, mig a gyászév letelt, szegény megholdodult, ha ezt •megérte volna. Persze, sietni kell, még elkapa- rinta.ná valaki a szép füszeresnét, a fűszeres- bolttal együtt! Hova jutunk, Istenem, ez a mai . világ... Es valószínűleg még jó darabig foly- t *tta volna, ha Rózái a magyvajdlingot, melyet vízzel telve épp keresztülvitt a szobán, érthetetlen ügyetlenséggel és óriási robajjal le nem ejti a padlóra. Nem csoda, hogy szegény Brre IvG szinté síró- .meg nevetőgörcsöket kapott az ijedtségtől, alig tudták le csendesíteni, de az már igazán nevetséges, hogy egy olyan tenyere»4a8p9Js nagy darab lány, mint a Rózái, agy szivére vegye art a két pofont, mit majeBtram- né lekent neki, hogy egész délután, s még másnap is olyan legyen a szeme, mintha két óra hosszat hagymát reszelt volna. Hát hisz szé- gyenletöe is magát érte, még az uccára sem mert kimenni, a hűéért is Birák.e ment el helyette; amSyen jólelkű, azt mondta, szívesen testi és meg is látszott rajta, csak úgy ragyogott a le&osm a® örömtői, hogy segíthet a más baján. Három héttel később a templomban két lány, egymás mellett térdepelve, buzgón imádkozik. Rózáit és az asztak) ssegédet ma hirdetik ki dőszőr. Jó ember, derék, becsületes... szegény lánynak nagy szerencse, ha egyáltalán, kap v-alakit, aki hites feleségül kéri... A m-ajsztraanmé ©leget mondta és most már.,. Rózái mélyen lehajtva fejét: Árgyrus királyfi csak a mesében jön c4 a szegény kis szolgáló lányért, est ő i® tudhatta volna. Biri szintén mélyen lehajtott fejjel térdepel. Úgy érti, hogy földhöz nyomja őt a földöntúli boldogság súlya. Palit kinevezték segédtanítónak! Állása van, úri állása, moet már szüleinek sem lehet ellenvetése és most, most már mer majd eléjük áJfeuri éa megvallom nekik szerelmét, most, hogy a másik, rettenetes, féle-rjetes, mesebeli sárkányként nem áll már boldogsága útjában. A templom hajóján végig lakodalmas menet vonul. A hentes széles vállai majd szét feszítik a finom fekete posztót, melyből nyaka vörösen és zsírosán virít is. Menyasszonyát vezeti karján, kinek vörös-kék kockás selyemruhája majd szétpattan befűzött kebelén. Az oltár előtt várakozóan néznek körül; a pap úgy látszik, kissé megkésett. A hentes pillantása megakad a két leány reászegzett tekintetén és barátságos jóindulattal oda bólint: „Kik azok? Már most kezdel hütelenJkedni?44 — súgja vészjóslóan a fűszeresné és szeme gyanakvóan villámuk a lányok irányában. „Rózsám, virágszálam, hiszen azok vevőik, azokkal csktyján kell bánói, azt csak tudod te is? Még álmomban sem gondoltam rájuk soha másképp44 — suttogja, vissza dörgő basszusban a szerelmes vőlegény és valóban igazat is mond. Felesége halála óta a fü- szeresné dús bájai és még dusabban felszerelt boltja lefoglalták minden gondolatját. Az orgona hangja búgva kiséri fci az újdonsült párt a templom ajtaján. A pap is sietve veszi fel a reverendát.. Holtomiglan, holtodiglan ... hányszor hallotta ő már ezt, é- aztán alig néhány esztendővel... vájjon ez©k? - • A templom egészen üres, csak a paciban térdepel még minidig, mélyen lehajtott fejjel a két lány. , ^ MMi ^ m — s a ...---*-------IWw 4, Wwnsaf^ mmmmm\wmmmmmnmmmmummmwfmmm
