Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-02 / 27. (2248.) szám
Diplomaták ebédnél Irta: EGRI VIKTOR Egy tizeoinégyesatendös német iskolás-lány komoly elhatározással az asztalihoz ült, kezébe vette a toldat és levelet int Giirifciius drr.- nak a német kii'Jügymmdsateraiefe. Trne a levél: „Mélyen liszt-elit Miniszter ur, amikor ma déliben egy pillantást vetettem a képeslapba, a hágai konferencia valameny- nyd részvevőjét az étkezésnél láttáim. Mi iskó- hisgyereikek nagy tisztelettel tekint lünk fed a miniszter urakra és a birodalom többi nagy- jaira, akik Németországnak, hazánknak politikáját csinálják. De miinden képes lapban és nagyon sok van belőlük, Önt Miniszter ur és a többieket látjuk a zabáidénál, vagy jobban mondva az étkezésinél. Ez ránk és különösen rám nagyon rossz benyomást gyakorol. Nemde, uem azért volt Hágában, hogy jól egyék és közben nagy beszédeket kivágjon? Mit gondol akkor a szegény nép, ha ön eszik és mi éhezünk? Nem akarom ezzel azt mondani, hogy ne Lakjon jól és egy kis finom italt megvessen, mert hiszen ön megengedheti magának, miután jóval okosabb, mint mi vagyunk. De ne hagyja magát mindig éppen étkezés közben lefényképezni. És ha a fényképészek eninek ellenére mégis megteszik, önnek hatalmában áll megtiltani ne- ! kik. A levelem talán meglehetősen szemtelen. de szívből jön és bocsánatot kérek érte. Sok üdvözlet . . . Aláírás, lakás." A levelet a miniszter nem kapta meg, mert a lány szülei nem engedték meg elküldését Egy nagy német napilap indiszkréciója jóvot- íá'ból azonban olvashatja és vele együtt a német nép százezrei. Hogy mit szél a miniszter hozzá, az teljesen lényegtelen. Nem tételezhető fel, hogy megharagudna a levélíróra vagy a napilap indiszkrécióját zokon venné. A válasza, a levél megmosolygása mellett, alkalmasint arra a tényre való hivatkozás volna, ahogy a napilap megjegyzi, hogy egy viMásreg- geli az egyetlen alkalom a Raj tétfényképész-1 aek, hogy a „protniaenaekiot*' lehetőleg tömegben és békés egyetértésben egy képre tömörítse. • És a nép? A. nép mulatni fog a naiv levél Íróján és aztán igazai ad neki. Azt mondja rá: csakugyan Sulisokat ebédelnek, riliá®gelimék és szupéanak eeek a diplomaták és politikusok. A koentfereonidkróá már n® besaéijünk. Tk év óte annyi volt bedőltök, hogy legfeljebb a lapok kttipoiiitfcuaaá és a Lerikoned- mék tarthatják számon éket Az újságolvasó szent borzalommal regisztrálja az újabbak bejelentését Most Hága, aztán London, majd Páris, márciusra is akad valami, mert a sze- zon júniusig tart, — a hágai konha tud nehéz. túl zsíros lehetett, a londonira sók megemészthetetlen falat- került, heteikig eflrá- gődh altnak rajta, talán a párisi konferenciakonyha megjavithatja, amit az előzőek elrontottak. Azután jöhet Marionbad s Karlsbad. Fürdő- forgalom politikusokban és diplomatáklían. Helyre kell billenteni a kese-rói vizekkel a testi egyensúlyt, fel kell készülni az uj Izezon fárasztó konferenciáira és az elimaradhaitait- lan ebédekre. Politikusnak lenni némi kőny- nyebb gyomorbájntalom nélkül már nem is fair dolog. De aztán itt álljunk meg, más nyavalyával ékeskedni dicstelen volna. Költők és fantaszták, szegény emberek dolga meghalni tudóbajban. Egy sok konferenciát megjárt, sok beszédet tartott politikus, egy sok vizet zavart és minden lében lkánál diplomata ilyen légies módon nem végezheti be földi pályafutását. Diplomaták Ikülönben sem szeretnek harminc éves korukban meghalni, a minimum hetven, a maximum pedig jóval felül van a (koron, mélyet bibliainak szoktunk nevezni. A német kislány levele felidézi emléke®e-, terűben néhány ilyen poliitikusreggölinek jót sikerült (képét Az egyiken a pincér kecses mozdulattal az előételes tálat nyújtja a villásreggel ízűnek, akinek nevére már nem emlékszem, az illető ur közben ráért szemben ülő kollégájával folytatni a diskurzust, amely minden bizonnyal lényegesen fontosabb, mint az a tevékenység, amelyet a konferencia fo- 1 lyamán szigorúan zárt négy fal között folyta- tott. A kép hangsúlya azonban nem a tányérját telerakó politikuson van, hanem Brian- don szerintem, aki mellette ül, kissé hanyagon előredőlve, kicsit púposad, esett testtel és szomorkás arcán valami egészen gyerekes világidegen eltel ejtikeaéss eb Nem tehetek róla, de nedvem az az érzésem, hogy a derék öregur várakozó tekintete az előételes tálon függ, nem mintha attól tartana, hogy a rajta levőből neki már nem jiu.it, — ez a sok konyhát tapasztalt poliltikusszem éhben a pillanatban inkább art latolgatja, micsoda Icü- lönilegessiéget rejt voltaképpen az a 'tál, mit volna érdemes megkóstolni, jöhet-e még Hágában a genfi, locamói, génuai és tudja a jó ég még hol tartott koaftaancáéMkta kepceolaáiban élveraett konyhák után vaflwrri nregécpetée? Az öregur figyelő szeme aacnnoikás, úgy látszik, hogy a hágai konyhákon neki nem sok jót főztek. A kép határozottan rossz szoi- gálatot tett a saámipatikiús öregumaik. Kkasitf túlságosan tódomboriitotta, hogy a ffigyeflroe az előételes tálakra köepootoettüt. Másküilönen nagyon becsMetes fénykép volt- A német kislány a maga áldott naiv leikével súlyos hibába esett. Isten óvjon attól, hogy a fényképészek meghallgassák. Részemről pőre lélekkel szeretem látni az embereimet, ahogy Bíriandn ak sikerült aihairabla- nul megmúitátkozn'iia. PolditiíkuÉioík és diplomaták maradjanak meg tehát a reggeliző asztalok mellett, ha már a hálósznhájaEkba néni lehet beipilllantani. BÁLI RUHÁK JELMEZEK i A famsang dérfcez&ével lázas mnnÉca ioóoSk meg a divatszalónok/ban, a leányoe házakban. A ; bál talán ugyan vesztett hajdani fontosságából, , a sok ötórai tea, JW«r, házSbál erősen konkurrál vele, de a társaságba lépd fiatal leánynak aaa is egyik íegszebb napja m e&ső bál. Mennyi k az a hely, ahol a leány szépségének telje* varázsával! léphet & nyilvánosság elé s ahol raj- > tőz&ödiik a férjhezmeáó® lehetősége. Fontos tehát, nagyon fontos, hogy a fiatal • leány olyan ruhában jelenjen meg a bálokon, . amely bájosságát a lóg lob bán érvényre juttatja. M3ym k legyen a fiatal leány bá& ruhája? i Nem szabad nagyon díszesnek, cicomáénak lenni A fiatal leányhoz az egyszerűség Sök. A fődolog: a jól megválasztott szín, iHletve anyag, az egyéniséghez illő faxom. Tisztában kell lenni azzal, milyen tipusn M i&ető ifjú dáma, mi áM néki legelönyös ebben, mórt a tévedés e tekintetben egyem^ végzete* lobot. Ai üdén pedig armái inkább kell erre vigyázni, mórt az estélyi divatban olya® viltoxatoseágofc találunk, hogy mi sem könnyebb, mént eátévodnd ebben a nagy birodalomban. Általában a tündöklő Iámé- vagy brokátroha olyan nőnék való, akiknek, ragyogó egyénisége teljes mértékben igazolja ezt a toüottet, a légies, fiatalos szépségnek pedig lenge, egyszerű muszlin vagy georgette-ruha, A bkxiermeyerea, nyugodt, komoly egyéni*ég taítiból vagy tül- b® készük. Btündiát kíván. A sitt'ruha EataS leányok számára igen előnyös faion, festőáaége minden máé ruhát túlszárnyal. Tavaly óta, tér- mtészeteaen, a rsttlruha is változott, ma már nes» olyan merev, ünnepélyes, hanem sokkal kecsesebb, bájoeabíb, a 8tűszerű hatást inkább a* anyaggal érik el: a tülM, tafttai, creppel sttx, A mai Btiftruha jellemzője az egyenetlenül ho-iz- sau szoknya, még pedig akár hátul van ez a meghosszabbítáe, akár két oMaát, akár pedig el® rs, hátul is. Fiatal leányok számára nem élénk, har&ogó szinü bálinihát választunk, hanem mindig gyengéd, finom pasztellszínt: rózsaszínt, világosikéket, fehéret, halványzöldet, stib. Az idei farsangon ismét nagyobb szerephez i jutnak a jelmezbálok. A régi időknek ezek a kedves, vidám mulatságai utóbbi években sokat vesztettek népszerűségükből, nagyobb nyft- Tánca jellegű jeknezfoiH a tavalyi szesómban nem is tartották. Ax Idén azonban, mintha újra kedve támadt volna a bálázó ifjúságnak, hogy tarka jelmezt húzzon, egyre több és több jel- mezeetólyről hallunk és pedig nemcsak házi mulatságokról, hanem nagy, nyilvános jelmezbálokról ás. A bálínihák között a legtöbb fejtörést a jeli mezek jelentik. A kosztüm helyes megválás** táea sok gondot okoz a hölgyeknek, de ©gywt> tel ritka örömet is, hfezesi Így alkalom kínálkozik, hogy egyéniségüket, Ízlésűket teljesen érvény asithessék. A jelmeznek különben megvan az az előnye, hogy igen olcsón előállítható. Régi dívatu melyem ruhák, egész olcsó anyagok kitünően fel- ! használhatók erre a célra, sőt a mai divat- na- í gyón alkalmas arra, hogy ízléssel ée egy kis • fantáziával jelmezt varázsoljunk a többször használt és megunt báli ruhából. A stilruhát I igen egyszerű és olcsó eszközökkel alakitihatr | juk át többféle jelmezzé. Például, t ele hintjük’ I gazdagon mürózisával, fejdisznek rózsával dli- ' szitett pártát vagy kalapot készítünk és készen I van a rózsákká] ynő jelmez. Ugyancsak köny- nyen lehet stilruhábói biedermeyer, roklkokó és még több másféle kosztümöt alakítani. Hatásosak az úgynevezett keleti jelmezek is. Rikító szinü, bő nadrág, selyeming és tarka öv, sok gyöngy, hamás ékszer: ezek a kellékei az ilyen jelmeznek és mindez nem megszerezíhe- tetlenül drága. Nagyon divatosak a babakos-z- tümök, a nemzeti és történelmi visel etek. Sok nő választja szívesen a spanyol jelmezt, amely ceipkesáljával, kis mantilljával, virágos haj- diszével valóban nagyon dekoratív külsőt ad. A Pierette uj, modem változatokkal ma is gyakran ezereped a jelmezbálokon. A szépiáira, karcsú termetű hölgyek előszeretettel viselik a nardágos kosztümöt: matróznak, csibésznek, apródnak öltöznek. De akármilyen jelmezt választunk, az elkészíttetéséhez soha drága anyagot ne vegyünk, mert hiszen m ilyen koeztü- möt legfeljebb egy-két aikalamtmal vfeoíhetjük. — Diákbál Kontáromban, Komáromod tudósítónk jelenti: A komáromi katolikuB Szemt Beuiedek-meindá gimnázroim ifjussága a kuütur- palota ófSBOs termeibon február 15-éin, ezom- batotn dióik bált rendez. Eninök a bálnak hagyományos eikore van és amennyire visen lobért pillantani a múltba, mdndag ex rótt Komárom legnépesebb bálja. A bál élén rendc- zőbizolitság működik, melynek venertőjo Sá- rossy Etele főgiimmácáuimi tanár, a nyolcad'ik osztály főnöke. N. JACZKÓ OLGA: A FOLD Szeretem a jármot, mert Isten faragta minden embernek és minden kornak. Kicsi fiúnak: szablyácskát, apródcipellöt régen... majd vászontarisznyát... viaszkos táskát, sok színes irónnaí, fortélyos körzővel, Abc rejtelmes ákom-bákomjaival. • A leánykáknak orsót, rokkát; öt veszedelmes, éles kötőtűt; még ünnepi ajándéknak is: pici tűzhelyet, gyüszünyi edénykékkel, babakocsit; füröszthető, hitük szerint: éhes babákkal, az anyaság, a kenyérmegőrzés arányosan lekicsinyített iskoláját. És a láz pirosságát, gennyedő oltást, nyilaló fülecskét... gyermekkór ágyát ennek is, annak is, akkor is, most is... S neked is férfitestvér, ki Ádám verítékét veritékezed minden reggeltől minden estig, neked is, asszonytestvér, ki Éva bűnét vezekled minden csók percnyi édessége után a magzatviselés ólmos hónapjain, a szülés sikolyos, metsző óráin át... a járomalkaírészek micsoda lerázhatatlan, íelnyithatatlan, szétszedhetetlen konstrukcióját épiti nyakadra, válladra, szivedre az Ur!... Ásó, kapa, eke, kasza, villa, véső, kalapács, üllő, gyalupad, motor, mozdony, ágyú, toll, tinta, földabrosz, fiolák, retorták ... I fakanál, varrótű, cérna, szövőszék, mosó teknő, ecset, Írógép ... bölcső.. . Szerelem, boldogság, hiúság, anyagi érdek; mértéktelenül, a kapzsiságtól sarkalva vagy csupán kellő mértékben: hogy kihozza a mindennapit... Akarat, vágy ... törvény és tilalom! Hogy igyekszel ki az egyikből, hogy a másikba lépj a aUg hogy kiütközöl a másikból,/ bevered a fejed a harmadikba... a századikba... az azrwfikbe. Aztán a végső: a hat deszka, a hant; a halál! Testvér, én szeretem a jármok e labirintját, mert tudom, ki készítette s azt is tudom, miért! S ha nem is látom belőle a holnapot, de látom az örököt, a végtelenséget; mintha sötét szobába vagyok zárva s nem látom társamat, ki mellettem áll, de a nap egy csekély résen mégis, behatót és bizonyosságot tesz a világosságról. Szeretem az utolsót is, a legborzalmasabbat: mikor a hat deszka összeszoritja szivem, hogy ne doboghasson, a sárga rög magába ragasztja arany hajamat, hogy ne lenghessen, a rothadás összekeveri arcom isiét a földdel, mint a kőműves a meszel a homokkal. Egészben : bezár a sir, hogy a nyüvek elvégezhessék rajtam nivelláló feladatukat, hogy azzá legyek, amiből vétettem! Testvér, szeretem az igák-lgáját, a halált, az eltemettetést; mert én figyeltem Isten szolgájának a szavára, mikor a kereszt jelével az Sső rögöt veti a holtra... Nem mondja kishiíii kétségbeeséssel: „örökre távozol, örök nyugalmat!“ Hanem: „Bepecsétellek Krisztus második eljöveteléig!" ... És mi lesz az az eljövetel? Minden igának szétpattanása, ünnepek ünnepe: husvét, feltámadás! Nem satnya szimbólum, amivel bőjtölünk, mig jön az igazi ünnep: nem fehér kalács, tojás, bárány, piros selyenizászló! Hanem: örök örömök fényessége, örök betelés, örökös hajnal világot átlengő pírja!... Hogy ébredünk majd, mikor nem fülemilecsattogás, nem villamosok zúgása, nem kedvesünk csókja, nem cseléd durvasága, hanem angyali harsonaszó fog felébreszteni' Hogy igyekszünk majd, amikor nem Worth remekébe, nem varróleány fércmunkájába, uem selyembe, prémbe, darócba, bagariába, hanem az Igazságba öltözünk! Hogy pattanunk ... hogy ébredünk!. .. És nem egyetlen kétes napra, hanem: örökkévaló boldogságra! **----------------------------------------—---------------lo n30i*aliláilias Ara*án,at díífa,an- ^ ii iiiiiihiibiwiihhwi i [Mfflrwifluirií m himhibu i mii iiiíiWWiMiiiMiiiíMi'iiiíTrnnr - ®PP IMfc 3P& g|% KoUce, Zilina, #1^1 la W W>. I í „rum Mozipalot*, „Musika" Hangszcrház. Világhírű lORSOrálbÖl H>~utca 63. raaiSSttMAGtoRHTRLflP 6 1390 fcfemfe % ' ■■■■■■min ■'■iwwawi MWI—II——k—8
