Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-05 / 4. (2225.) szám

8 <pra«M-A^A<AAR-rTngiflr> P. Frigyes egyik utazása — Beszély — irta: Krúdy Gyufa „Az aszódi kastély oly eíhagyaitott, mint Walter fScott regényeiben a lovagházak? — írja Podma­niczky Frigyes naplójegyzeteiben, — kedves gon­dolat volt tehát Xll-i'k Károly özvegyének. Frigyes édesanyjának az a szándéka, hogy az aszódi mu­latozást végleg befejezi, a kastélyt átadja Xll-ik Károly testvéreinek, a híres céllövő és gavailér- kodó Podmaniczky Andornak, aki már amúgy is leginkább a múlt időről szeretett beszélgetni, valamint Podmaniczky Lajosnak, aki már annyira ee erőltette magát, hogy a különböző betegségein kivül egyébbel is foglalkozzon e világon, miután gyermekei és felesége elhaltak mellőle. „Veszedel­mes ember volt, mint minden hipoobouder“ — irta e nagybátyjáról Frigyes báró, miután nagy­bátyjának az volt az egyetlen szórakozása, hogy a léghuzamos, ablak és ajtó hiányában mindig nedves falevelekkel behintett folyosón járkált, amely folyosó a kastélyt a templommal össze­kötötte. Szinte kereste itt a betegséget A folyosó falára sajátkezáileg pdngálta: „Minden csak át­menet". — Ki tudja, Iá tjük-e még egymást valaha? — mormogta a tizenhat esztendős Frigyes báró, amint az aszódi kastély ködö6 falaira és vörösbarna tornyaira az országúiról visszanézett. Az utazók öcsik at, édesanyját, nővérkéit, a csa­ládi fiskálist, (Thaisz Andris urat), nevelőjét Hun- íalvy Pál tanár urat, Frau Gödit és Frau Fráncit természetesen hátaslován kísérte Pestre Frigyes 'báré. Éppen őszidő volt a Podmaniczky-család rokonai még nem döntöttek arról, hogy az aszódi özvegyasszonyságnál vagy Becsben töltendik-e a közelgő tetet? Ilyenkor jó költözködni, mielőtt az atyafiak levele megérkezett volna. (Különben is a Podmaniczky-Jtastélyban a Brandwein-érdem- pénzes, Belgrád ostrománál rész vett kakas ren­delkezést kapott, hogy a kastélyban egy traktust télidőben fütve tartson az átutazó atyafiság részé­re. S keHő intézkedés történt a konyhában és a vadásznál is: a Grassalkovics-féle erdőségekből bőségesen látogattak át a vadak a Podmaniczkyak birtokaira.) Frigyes báró, aki korának egyik legtöbb re­ménységre jogosító fiatalembere volt: akkor már évék óta, atyja halála óta nem volt Pesten és nem te todta teljes bizonyossággal, hogy a szürke, kámzsáé kőpenyeg lóháton viselhető-e még? Frakkban tette meg tehát az útját a dércsipte országúton, hiába intette Huníalvy Pál ur az utazéihintajábóL A besnyői kolostor gvárdiánja, akihez az ifjú Frigyes báró gyakran járt látogató­ba, a zárda ablakából észrevette az országúton közelgő Podnr»niczky-hintókat (Könnyű volt ész­re vennie, amikor állandóan őrséget tartott a bás­tyán.) A gvardián tehát nyomban a hintók fogadá­sához látott, csak nem engedheti el kolostora mel­lett a szomszédjait, akik vallásos protestáns- létükre a besnyői barna-barátokról eem feledkez­tek meg adományaikban. Xll-ik Károly (Frigyes atyja) szabadgondolkozó létére még vitatkozások­ba is ereszkedett szomszédaival, amikor a testük­ből származott testet, a lelkűkből fogant Martino­vics Ignácot magasztalta. A gvardiánn&k azonban nem volt szerencséje. A bár óné csak nyájas lejbólintássai intett a batár ablakából. — Alkonyat előtt Pesten akarunk lenni Fürdő- raocánkban. De a vadász már amúgy is megkapta a szokásos utasítást, hogy kedvében járjon főtiez- telendő uraméknak. — Nagyon sajnáljuk, béré ur, hogy nem tölti körünkben a közelgő ádventet Kolostorunkban ilyenkor mindig szívesen látjuk a protestáns pest­megyei családokat is, így Vayékat GyónróL Rá- dayékai Pécseiről, Lányai ékat és Beleznayékat. Szobáinkat a folyosóról tüttetjük, ami bizonyára nem szokás a Fürdő-uocában. — ö, jó atyám, nagyon is tudom, hogy könyv­táratokban nekem való, világi könyvek is akad­nak, — felelt Frigyes báró a nyeregből leugorva, mert nevelésénél fogva illetlennek találta, hogy Isten szolgájával lóhátról beszéljen, — jól tudom, hogy talán szívesebben látnátok körötökben egy eltévedt jukocekát, mmt egy katolikus grófot, aki amúgy is öemerőse vaálástok magasztosságának, ds a kötelesség hiv; — anyám elhatározta, hogy mindaddig családias, házias nevelésben legyek, amíg sorsom el nem int mellőle. Pesten kell len­nem, ahol majd mindig szegény atyám jut eszem­be, akivel hazánk fővárosában sétálgattam. A besnyői gvardián áldólag terjesztette kezét Podmaniczky Frigyes felé és valóban sok tavasz és ősz múlott el, anrig az ifjú báró ismét visszatért az erdőkoezoruB tájra. A jó gvardián akkor már nem volt életben, csupán hamvait látogathatta meg Frigyes báró a kloetrom sírboltjában. > * Dáliáiban érkezett az utazótársaság Pécelre és aznap nem is utazhatott tovább, a pesti Poiláok- házban hiába fűtötték be a szobákat Történt ugyanis, hogy Ráday Gedeon, — kit íV-ik néven emleget a családi történetíró: fiával ÍV-ik Gedeonnal éppen olyan téma megbeszélését folytatta a pécetí kastélyban, amely témán semmi körülmények között nem lehetett szokás szerint összeveszni, hogy hetekig kerülje egymást apa és fia. Az öregur (IV-ik Gedeon) z összekü 1 önbőzé- sek idejében annyira szivére vette fia ellenkező nézeteit, hogy a pécelt kastélynak csupán egyetlen szobáját vette igénybe, még pedig egy földszinti szobát, amelyben szomorúan olvasgatta a jász- kunok pöriratait, amelyeket különböző magyar királyok ellen és ed idegeníteti birtokok miatt adtak be mindenféle hivatalokba, amely pórok azonban soha ee nyertek elintézést. (Egykor majd IV-ik Gedeon kiírja a földsiznti szoba ajtóra, hogy ő a já"/ kunok főkapitánya e élűiről kezdődnek a dolgok-). Most azonban csak a Nemzeti Színházról vott szó, amelynek éppen ezidőlájt lett intendánsa IV-ik Gedeon és mielőtt elfoglalná uj hivatalát: fiával különböző megbeszéléseket folytatott. (Asz- szony nem volt a háznál.) Az öregurnak szobáját ugyanis már évek óta színésznők arcképei diszi- lették, még pedig az akkori hetilapok mellék­letéből, színesen, rézkarcban, kőnyomatban, famet­szetben vagy Barabás ónjából: igy tehát érzelmei a színésznők felé vonzották. Mig iíj. Ráday Gedeon a költők arculatait gyűjtögette, — meri érzelmei igy diktálták. Vörösmarty, Bajza, Fáy húzódnak meg emeleti szobájában, persze csak feketével nyomott metszetekben, keskeny aranyrámákban. — Persze, mert kiesé siket, szegény fiam. Inkább ragaszkodik az olvasmányaihoz, mint a szavaltatok meghallgatásához, — mondta az idősebb Ráday (holott később, esztendők múlva éppen ez a „na­gyothalló" fiatalember hallgatta meg a legtöbb gyónást Magyarországon, szegedi kormánybiztos korában.) A Nemzeti Színház ügyében azonban véletlenül megegyeztek a péveli kastélyban apa és fia. — Magyar költők müveit kell a színpadon elő­adni, nem kell konkurrálni a német színházzal, — mondta az ifjabb Ráday, amikor uratyja, több nemes vármegyék táblabirájának intendánsi (fő­igazgatói) kinevezése megérkezett a budai nádori hivatalból 6 eként alkalma nyílott idősebb Ráday- nak, hogy megmaradott vagyonát is elkőltse, — mondogatták a környéken. Idősebb Ráday nyugodtan felelte: — A német színészek amúgy is megbuktak Pesten, ha megszervezem a Nemzeti Színház társu­latát. És költőink müveit színpadra engedem. Ebben a kérdésben tehát nem keresztezték egy­más gondolatait apa és fin; és mikor Podmanicz- kyék utazóhintai feltünedeztek az országúton, az ősi kastélynak csaknem valamennyi szobája fütve volt, régen használt evőeszközök kerültek elő, olyan ünnepség készülődött, amilyenre alig emlé­keztek a vén falak. Leginkább persze Podmanicz­ky né csodálkozott, hogy apa és fiú együtt fogadják a vendégeket és egyetlen felhő 6em borong a lát­határon. — Reményiem, vendégeim lesztek, — szőtt nyo­matékosan az öreg ur, amikor az utazótámásságot minden ellenkezésnek fittyet hányva beterelte kastélyába. — Nemcsak itt, hanem Pesten a szín­házban is, ahol egy tágas páholyt, az én szomszéd­ságomban már le fe foglaltam számotokra egy esztendőre. — Frigyesnek meg keü ismerkedni a magyaT költőkkel akik viszont a mi páholyunk állandó vendégei lesznek, — mond ifjabb Ráday gróf és barátságosan karonfogta Frigyes bárót, pedig ak­Csont«. izületi bajoknál Kérje a csixi otthoni jód- kura használati utasítását, CsiztfirdS. kor látták egymást először. Régi magyar barátság! Amely szinte kötelező volt az egykorú, egyvallásu, egyenrangú fiatalurak között! Mintha gyermek­koruk óta együtt nevelkedtek volna a fiatalembe­rek, a második szónál nyomban megértették egy­mást A beszélgetés témáját nyomban megtalálta a kölcsönös bizalom. Titkok csak azoknak az éle­tében vannak, akiknek már hátuk mögött van a multidő. De vájjon, mily titka lehetne két fiatal­embernek, akik alig néhány mérföldnyire laknak egymástól, jóformán minden héten hallottak egy­másról és most az első találkozásnál úgy meg­becsülik egymást, mintha együtt nevelkedtek volna. Mindenkit meg keli becsülni, aki magyar. A* ifjúság idealizmusa, drágáiétoe reménykedése, közös törekvése okozta azt, hogy Podmaniczky Frigyes és Ráday (V-ik) Gedeon gróf karonfogóz- va járták be a péceli kastélyt, az alig használt szobákat, a régi emlékekkel! túlterhelt könyv­tárat Az uj magyar költők, a Vörösmartyak és a többiek ifjabb Ráday szobájában voltak öröklét­nek szánt kötésekben, hogy mindig kéznél legye­nek. Habár a jelesebb költeményeket memóriájá­ban őrizte akkoriban minden magyar ifjú. — Tehát ti te Pestre jöttök, ahol én gyermek­koromat már töltém? — kérdezte Podmaniczky. — Reményiem, hogy sokszor találkozunk majd a fü- vészkertben, ahol a Geramb-iskola növendékei még mindig palackokban gyűjtik tán a jó levegőt, mint atyám idejében. — Engem rendkívül érdekelnek a költők, akik­nek könyveit őrzöm. Miről beszélgetnek egymás között például a költők és a* írók? Ugyanezért indítványoztam atyámnak, hogy minden magyar költőt ingyen eresszen be a színházába. Még Kuli­éért is, aki venségér© a cigánysoron lakik. (A mostani Ráday-uocábán.) Ha költők töltik meg est énkínt a nézőteret: jobban igyekeznek pályáju­kon a színészek és színésznők, mintha örökké a műveletlen karzat tudatlan tapsait hallgatnák. Mondják, hogy a minap játéközben egy színésznő­nek ruhája megbomlott véletlenül, mire a karzat újrázást követelt. Fáy Andrásnak, a regényírónak kellett a kakasüllőre felkiáltani, hogy menjen a Medve-házba, aki tovább fa tapsol, — felelt ifjabb Ráday és kipirult arcán látszott, hogy mindenben Fáy Andrásnak adott volna igazat, ha a színház­ban tartózkodik. — De nem is csoda, — kapta fel a megkezdett témát Frigyes báró. — A pesti publikum valóban megérett arra, hogy lovaskatonak csináljanak kő zötte rendet, mint a nagy kolera idejében Yécsey báró kapitány csinálta akit ugyanezért Ferdinánd császár gárdatiszttó nevezett ki nyomban. Gyer­mekkoromban, — mond a 16 esztendős Frigyes báró, — láttam, hogy a Nájbájde körül, nem messzire pesti lakásunktól, a hársfák alatt megáll­tak a pesti dámák és a gavallérokkal megismer­kedtek. Mily hangos kacagás kísérte a gavallérok bókjait! Ugyanezért jó anyám mindig a Duna- partra küldött bennünket sétál ni nevelőnkkel. Igaz, hogy itt szemetes volt a part, de a hajóslegé­nyek tisztességesebben viselkedtek, mint a gaval­lérok. — Ne félj, a Nemzeti Színházban mi ie ott le­szünk! — szólt most bizonyos csendes fenyegetés­sel ifjabb Ráday, aki már akkor is némi hajlandó­ságot érzett magában, hogy a kétértelmű embe­rek között rendet teremtsen. Amíg az ifjak ilyenformán készülődnek a pesti tartózkodáshoz: idősebb Ráday Gedeon a hama­rosan összeült Házi Tanácsot igyekezett meggyőz­ni arról, hogy a „csáládi páholy- nélkül nem ér semmit a pesti telelés. A Házi Tanács özvegy Pod- maniczkynó elnöklete alatt, Thaisz ügyvéd ur és Hunfalvy Pál ur, valamint a bárókisasszonyok ne­velőnője, a franciakisasszony jelenlétével még út­közben is kéznél volt, hogy a fontosabb életkérdé­sekben döntsön. Még Pécelen is, ahol a két Ráday gróf elcsípte az utazótársaságoL Idősebb Ráday előadta a kastély sarokszobájá­ban (ahol egykor szálén pompázott és szellemes vendégsereg gyülekezett a háziasszony idejében), hogy mily fontos az, hogy egy vidéki báró-család a nemzeti színjátékot pártfogolja. — ígérem, hogy színészeim nem tányéroznak a publikum között, de még a hölgyeknek te meg­tiltom, hogy a nézőtérre nézegessenek játék köz­ben. Jól tudom, hogy mily veszedelem van abban, ha egy színésznő hirtelen nézegetni kezd valakit a színpadról, akinek jelenlétét előbb a függöny kukucskáló-lyukán át előzetesen megleste. Jól tu­dom ... A színész ne legyen melankolikus, ha nincs szerepében. Semmi szüksége nincs rá a Nemzeti Színháznak, hogy hölgyközönsége elő­adás után arra gondoljon, hogy ez meg az a szí­nész: milyen léptekkel jött a lámpák elé. özvegy Podmaniczkyné könnyedén elpirult és kijelentette, hogy nem is erről van sző a Házi Ta­nácsban, hanem arról, hogy a családi jövedelem megengedi-e a páholytartást. Idősebb Ráday Ge­deon elnevette magát: — Engedőimet kérek, kedves rokonom, az én vendégeim nem fizetnek a színházban. Azért let­tem intendáns. Hunfalvy Pál, aki maga te szegény tanár volt: helyeslőén bólintott. A legitimista francia kteasz- szony, aki mindig a Bourbonokról álmodozott, igy gondolkozott:... Azt hiszem hogy ez Páriában se volt szokásban, amikor még valóságos királyok voltak." Thaisz Andris, akinek már volt némi vagyonkája, mert hiszen ügyvédi irodája volt Pesten: gyanakodva hallgatott. Kezességet semmi- esetre ee ajánlana vállalni az öreg Ráday grófért, akit mindenki pénzpazarló embernek ismert Ma­gyarországon. fe így a döntés jóformán az elnök­lő özvegy Podmaniczkynéra hárult, aki elgondol­kozva hajtotta le bős, a „magyar ősvegyek- mód­jára díszített fejét: — Hiszen, ha nem kerülgetnék fiamat a nők... kezdte volna a szegény özvegy asszony, de az öreg Ráday nagyot Rittyentett örömében, mintha most találta volna el az igazat: — A színház a legjobb iskola, hogy a fiatal­emberek megtanuljanak különbséget tenni a való­di és festett világ között. Csak azok szerelmesed­nek színésznőkbe, akik nagy messziségből, földön­túli távolságból ismerik őket. A színház-Látogatás megőrzi a fiatalembereket a haszontalan gondola­toktól, mert költők szólnak a szivekhez az aktoto­kon át. Lám én jóformán mindig hunyt szemmel ülők, ha a színpadot hallgatom. Podmaniczkyn énak lett volna erre mondanivaló­ja, például azt akarta megjegyezni, hogy némi különbséget mégis csak tudna az ő ártatlan, szelíd, szinte nőies hajlandóságú Frigyes fia és idősb Ráday ur között, aki már amúgy te sok mindent megpróbált életében, anélkül, hogy egyetlen napig megelégedett lett volna. — A színésznők mindig színészekhez mennek férjhez, igy van a világ kezdete óta, — ismételte idősb Ráday Gedeon. — A* intendánsok, a fő­igazgatók csak a páholyban hallgatják a színészek epekedésedt és a színésznők vallomásait. Nem hangsúlyozhatom eléggé kedves rokonomnak, hogy Frigyes ideál ista szi vét csak ügy őrizheti meg, ha már ifjúkorában megismerkedik a színházi világ­gal, hogy vénségésre más cipelje a ruháskosarat a színésznők után. Idősebb Ráday Gedeon gróf szavait tán nem te értette meg eléggé özvegy Podmaniczkyné, de tán még „házi tanácsadói? sem. Az élet akkoriban tele volt ábránddal... Végre Podmaniczkyné megadta magát: — Ha már igy gondolja, kedves atyánkfia, akit mindig nagy megbecsüléssel emleget vala meg­boldogult férjem, hogy a fővárosi tartózkodáshoz okvetlenül szükségünk van a színházi látogatáshoz: nem bánom, hetentónt egyszer előjegyezünk egy páholyra, ha megfelelő darabot hirdetnek a mű­sorban. Estéinket valószín illeg otthoni társaságban fogjuk tölteni, mert boldogult férjem se szeretett esténkint eljárni hazulról Idősebb Ráday, mint később bevallotta, nagyon megvolt elégedve az eredménnyel, mert még eoy- nyi sikert se gondolt elérni a példás „magyar öz­vegynél-, aki felfogadta, hogy gyermeken olyan nevelésben réezesitendi, hogy arról beszéljen egész Magyarország. — Most már semmi akadálya sincs annak, hogy reggel együtt folytassuk utunkat Pest felé, mert hiszen nekem te el kell foglalnom a hivatalomat a színháznál, — szólt kezét dőrzsőlgetve idősebb Ráday és a péceli kastély minden szobájába karos gyertyáin rtókat állított. Podmaniczkyék voltak az első páholy-bérlők, akiket a szent ügynek meg­nyert. Az intendáns péceli ácsokat és asztalosokat küldött előre Pestre, hogy a páholyokban körül­nézzenek. Mire Frigyes báró és most már eiv&ttudaüan ba­rátja, az ifjabb Ráday gróf a pécetí őszi parkban való sétából visszatérnek ahol éppen azokat a tá­gasokat, glorietteket, pipázódatagoriákat látogatták meg ahol a megboldogult Ráday grófné óta jófor­mán senki sem járt, mert a „kert agy szép, ha minél inkább megközelíti a természetessége*-, mondá az öreg Ráday a tengeri-csősznek, akit felesége halála után belső kertészévé léptetett ctí és a csősz leginkább dohányt termelt, mert ehhez értett legjobban: — mire a fiatalemberek vissza­térnek vala a kastélyba a jövendő terveinek és reményeinek megbeszéléséből: Podmaniczkyné már lepakoltatta az egyik málhás-szekeret, amely­ben ágyneműek és hasonló hasznáfiiató dolgok voltak, — Frigyes kispárnája például, — a péceli kastély cselédeinek volt mit bámulniuk, amikor ac aszódi „magyar özvegy- gondos fehérneműit meg­látták. — Csak az uti-felszerelésünk ez, — mondogatta. Frau Gödé, amikor úrnője hálószobáját éjszakára berendezte. — Az igazi holminkat már napokkal előbb Pestre küldtük. Harminckét vendégnek tudunk teríteni minden nap háromszor. Mindig más asztali felszereléssel, tányérral, pohárral. Nem csoda, hogy ilyen „magyar özvegy- jól meggondolta a dolgot, mielőtt a Nemzeti Szn^hAg páholyára előjegyzett volna. 1930 a kalendáriumban Hetvennapos lesz a farsang Az 1930-ík év is olyast, mint a többi etétto­való: sok remény betelj esüiéeét vájjuk tóle. Vagy nem? A na p tá rsz erüséget tekintve merőben közönséges év: 365 napból áll. A farsangja mindenesetre hosszabb lesz, mint a tavalyié volt 192D-ben a farsang ötven napig torkút, az idén hamvazószerda március 5-ére oeöc, úgy hogy teljes hetven napig, vagyis Hz hétig farsangolhat az, akinek kedve és módja van reá. Husvéi kettős ünnepe áriiis 20-á.ra és 21-ére, pünkösd jó késóre: j unitié 8-ára ée 9-áre esik. Kettőssé alakul az ünnep most vizekereszt napján, mely hétfőn lesz; eüoiy- beo Péter és Pál napja (junrus 20-üte) vasárnappal esők egybe. Kettőé ünnep lesz a reá következő vasárnappal Mindszent napja s két kettős ünnepet hoz december; az egyik a szeplőtlen fogantatás, december 8-HA ünnepe, mely hétfőre, a másik karácsony é* István vértanú napja, mely csütörtökié én péntekre esik. A csehszlovák áfktnú ünnepek közül jú­lius Q, Htts&napja vasárnapra esik- Ugyan­csak vasárnap lesz szeptember 28-án, Ven- cél-napján is. A fagyos szentek három májusi napja kö­zül a második. Szerváé 13-án, kedden vir­rad reánk. Az óv egyéb eseményed közt két nap- és két holdfogyatkozást érünk meg: ezekből Kö- zép-Európában csak az október 7Aki hold- fogyatkozást látjuk. Úgynevezett részleges, igen jelentéktelen méretű holdfogyatkozás lesz, amennyiben a hold átmérőjének csak háromszázad része fog elsötétülni: fogyatko­zása 7 óra 46 perckor kezdődik és 8 ára 27 perckor ér végeit. A százéves jövemdőmondő szerint ax idő­járás tavaszikor száraz és hideg lesz, az ős® barátságtalan és télies; a telet a jóslás az ele­jén nyirkosnak, aztán nagyon hidegnek és hosszantartónak jövendöli, a nyár hideg lesz és ritkán múlik el napja eső nélkül. No, de ne essünk kétségbe: régi tapasztalás tanítja, hogy a százéves jővendőmondó szava éppen nem szanfirás. I s z á i p a | | ’é ; mindenki, meny- g l\r nyír* meg van Éj ,Patent-I9ikow(- 1 féle marhatta tó-bér endezésünltksL H . Ennek következménye, bogy ez cJmalt ■ H» esztendőben minden tulajdonos ur ieftel- B jIjP jesebb mezeié {fedésére több, mint $(4000 H a&! darab „Patant-Dikow* vályút nevel- p tünk feL M önnek is érdeke, hogy esek egy ilyen S iparán kipróbált Itatófelszerelést szerezzen be. Minden utánzat értéktelen. 1 DIKOW & ZEDIVIK, GABLONZ a. N. ?pj A legmodernebb marhaitató készülékek ju csehszlovákiai legnagyobb speciális gyára. AH jumár fi, p.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom