Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-31 / 25. (2246.) szám

j\fv JK ' -T-rrr Hal StömHItlS 12 Oldal •H(fc % IX- évf. 25. (2246) szám s Péntek - 1930 január 31 ^m<5YARHIM>i } Előfizetési ár: évente 30Ü, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke : külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévbe 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1 *20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok ■ Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő. DZURAN Yl LÁSZLÓ FORGALh GbZA Szerkesztőség: Prága 11., Panská uhee 12, II. emelet, lelefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ui 12/111. — le* lefon: 34184. - Sürgönyeim. Hírlap. Prahs Prága, január 30. A képviselőházban ma óirási érdeklődés mellett tartóba meg Beiies Ede dr. külügyminiszter expozéját a hágai megegyezésről. Mint ismeretes, Benes a ren­des szokástól eliérőleg ez alkalommal a rész­letes beszámolót nem a külügyi bizottság színe előtt mondotta el, mert attól tartott, hogy kellemetlen kérdésekre volna kényte­len válaszolni. Szüllő Géza dr., az országos keresztényszocialista párt elnöke, a külügy- misziernek ezen antiparlamentáris magavi­seleté miatt fel is szólalt a külügyi bizottság ülésén és követelte azt, hogy a külügyminisz­ter a bizottság előtt is tartson részletes expo­zét. Szyllő álláspontját még kormánypárti bi­zottsági tagok is magukévá tették, úgyhogy, amikor Tomasek elnök a bizottsá­got Szüllő indítványa felett megszavaztatta, az országos keresztényszocialista párt elnö­kének indítványát csak jcét szavazattöbbség­gel vetették el. Benes tehát ki akarta kerülni a bizottság előtt való vesszőfutást és ezért választotta a parlament fórumát, amely olyan beható tár­gyalásra nem nyújt alkalmat, mint a szükebb bizottsági ülés. Benes beharangozott expozé­ja igy is igen nagy érdeklődést váltott ki. Jóval az ülés megkezdése előtt zsúfolt volt a képviselőház épülete. Megteltek a diplomáciai páholyok, ott láttuk az osztrák, a román, a jugoszláv követeket és más államok diplomá­ciai képviselőit is. A hallsatóság tribünjére azonban csak kor­látolt számban adtak ki belépőjegyeket, mert attól tartottak, ho<?v az expozé folya­mán esetleg demonstrációra kerülhet sor. A ház elnökségének ezt az intézkedését főleg arra veze.hetjük vissza, hogy a mai napon járt le a házból egy hónapra kizárt kommu­nista képviselőknek tilalmi ideje és töv a ház elnöksége attól tartott, hogy a tribünöket kommunisták fogják ellepni, akik lehetetlen­né eszik az ülés normális lefolyását. Az expozé feletti vitát csak hétfőn délután kezdik meg, hogy a törvényhozók a 90 gén. írásos oldal terjedelemre ru"» "özét tel­jes egészében és részleteiben js áttanulmá­nyozhassák. A viita minden valószínűség szerint három napig tart el. A beszédidőt szónokonként egy órában állapították meg. Az ülés megnyitása előtt az ütést erembe a miniszterek közül elsőnek maga Benes vonult be, majd egyenként jöttek utána a kormány tagjai. Az érdeklődés központjában nem is annyira Benes'állott, mint inkább a kommu­nisták. Mindenki kiváncsi volt, miként fog­nak viselkedni a parlamentnek ezek a fene­gyerekei­Malypetr elnök nogyednégy órakor nyitot­ta meg az ülést. Az elnöki bejelentések után Benes beszédének első része bevezetés- számba ment, amennyiben beható történel­mi ismer.élését adta a reparációs probléma fejlődésének a békeszerződések megkötése óta a hágai konferencia befejeződéséig. A hágai reparációs konferenciát igen nagy je­lentőségű történelmi eseménynek minősiti Benes, amely az európai világpolitika egy nagy periódusát fejezi be és csúcspontját, meg végét jelenti a békeszerződések körül folytatott nagy küzdelemnek. Befejezését je­lenti a legsúlyosabb és legkomplikálrnbb problémának, amely a világháborúból eredt. Ebben a történelmi bevezetésben elmon­dotta Benes, miként állapították meg elsőiz- ben a reparációs fizetségeket a békeszerző­désekben és miként osztották fel ezeket a szövetségesek között. Azután rátér arra, hogy Németországban milyen ellenkezés nyilvá­nult meg a reparációs kötelezettségekkel szemben és milyen küzdelmet folytatott a né­met külső és belső politika a reparációs kö­telezettségek kérdésében. Részletesen elmon­dotta a Dawes-terv keletkezésének a történe­tét, kifejtette, hogy miért volt szükség ennek a tervnek a revíziójára és hogy mint tértek át az érdekelt hatalmak a Young-tervre. Majd a párisi szakértői konferencia tárgyalásainak ismertetésére és az 1929. augusztusában meg­tartott első hágai konferenciára, tér át. Ki­mutatta, hogy a Young-terv következtében milyen károkat szenvedtek Nagy-Británnia mellett a többi érdekelt hatalmak is, külö- nüsképnen pedig hogyan érinti a Young-terv a kisállamok jogait és követeléseit. így az első hágai konferencián az összes érde­kelt államok között harc fejlődött ki. ame­lyet úgyszólván a hélium omnium contra omnes kifejezéssel lehetne jellemezni. Senki sem volt ugyanis a résztvevők közül olyan, akit a Young-terv ne érintett volna sú­lyosabban, mert Németország fizetségeiből több mint kétharmadot elengedtek és ennek arányában minden pénzügyminiszter keve­sebbet vihet haza parlamentjének. A Young-terv után így óriási energiával keresték az utakat a hiányok el büntetésére. Ezáltal következett be, hogy a Yo>ung-tervről és a német re porá­éi ókról tartott konferencián olyan kérdések is felmertetek, amelyeknek áz első hágai tár­gyaláson tulajdonképpen nem is volt helyük. Különösen súlyosan érintették ezek a kérdé­sek a középeurópai államokat, mégpedig Ju­nes megkezdte beszédét feszült figyelemmel hallgatták. A több mint kát óra hosszat tartó beszédet az alábbiakban kivonatosan közöl­jük: e i -v- ... , -.... ... .... ..<2 goszláviát, Romániát és Görögországot köz­vetlenül, Lengy el országot és Csehszlovákiát pedig közvetve. Romániát a német repará- ciökra vonatkozó csaknem minden reményiéi megfosztották. Jugoszlávia érdekeit vészé1 ye- sen fenyegették és Görögországot a keleti reparációkra utalták. Hogy ezeket a.z államo­kat megnyugtassák, uj kérdéseket tűztek napirendre: ezen ál­lamoknak Franciaországgal és Olaszország­gal szemben fennálló háborús adósságait, az utódállamokra szállott állami javak ügyét, a felszabaditási adósságokat és vé­gül az osztrák, magyar és bolgár reparációs fizetségeket. Itt kellett kompenzációkat találni mindazért, ami a Young-tervben hiányzott. így lett mindenki előli világossá, hogy mindezek a há­borúból eredő problémák annyira összefügg­nek, hogy nem lehet őket elszigetelve meg­oldani, tehát egy csapással kell a háború pénzügyi és gazdasági likvidációját végrehaj­tani. Hága jelentősége A hágai konferencia ilyen módon kere­teit annyira kitágította, hogy egyszeriben ha­talmas politikai és pénzügyi világkonferencia lett, amelyen rendkívül komplikált, téelrni- kaitag kuszáit, politikailag rendkívül kényes problémák komplexumát kelleit megoldani. Mindenki tisztába jött azzal is, hogy a háború pénzügyi likvidálásával lehet el­jutni az európai politika uj korszakába, az '"■“"i tökének n*" ‘'-'"s^ba. A középeurópai államok ugyanis rögtön fel­ismerték, hogy a konferencia rendkívül ked­vezőtlenül fog rájuk nézve végződni, ha a né­met répa ráció megoldásával és a Young-terv életbelépésével egy időben nem hajtják végre az összes középeurópai és balkáni pénzügyi kérdések rendezését. A német ügyek elinté­zésével ugyanis a nagyhatalmak hiüíuén ér­deklődésűiket elvesztik a magyar és bolgár reparációkkal szemben és igy a középeurópai államokra maradnának az állami javak és a felszabadítás súlyos terhei. Ezért a kisantant államai Görögországgal és Lengyelországgal együtt rögtön az 1929 augusztusi kcsnferencia elején csupán az­zal a feltétellel fejezték ki hozzájárulásu­kat a Young-terv elfogadásához, ha egyút­tal rendezik az Ausztriával, Magyarország­gal és Bulgáriával kötött békeszerződések­ből eredő összes problémákat. Ezen érdekelt egyes állam oknak Franciaor­szággal és Olaszországgal folytatott tárgyalá­sai folyamán hamarosan megállapodtak, hogy ezen a konferencián, ahol kölcsönösen száz­millió? tételeket kell papiroson elintézni, a kisállamok javára jelentékeny kompenzáció­kat kell tenni hadi adósságaik leszállítása ál­tal. így történt meg azután, hogy Hágában felmerültek a középenrópai éfi balkáni kisál­lamoknak Franciaországgal, Olaszországgal és Angliával szembeni háborús adósságai. Á há­gai konferencia augusztusban úgy döntött, hogy az érdekelt államok delegátusaiból kél uj bizottságot állít össze s ezeknek feladata lesz mindazon kérdések előkészítése, amik az augusztusi konferenciára még nem voltak érettek. így elsősorban megalakították a keleti repará- ciók, az átvett állami javaik és a felszabadított államok bizottságát, amely Páriában tanács­kozott. Ausztriával és Bulgáriával csaknem megegyezésre került a sor, Magyarországgal azonban a tárgyalás egyáltalán nem látszott célra vezetni és ezért a tárgyalásnak ezt a ré­szét egészében a hágai konferencia második szessziójára halasztották. Az állami javak s a felszabaditási adósság kérdésében provizóri­kus megegyezésre jutottak, amelyet Hágában újólag kellett tárgyalni és véglegesen elfo­gadni. A második bizottságnak feladata volt a múltnak likvidálása, vagyis elő- kellett készítenie az egykori antant és az egykori középeurópm háborús államok megegyezését, amelynek értelmében a békeszerződéseknek mindazokat a rendelkezéseit, melyek egyrészt a reparációkkal, másrészt a háborús intéz­kedésekkel függenek össze, az uj reparációs megegyezéshez alkalmazzák Ennek a bizott­ságnak tehát egy csapásra minden reoptá­’ A KÜLÜGYMINISZTER EXPOZÉJA Benes politikailag O* erkölcsileg is helsresnels tartatta, hogy a sseséBf,®8s& üasiiirsraság fizessen iiies még mindig a báboru bűnbakját keresi — Elismerte istán, bog? üagyafifsiiffiak sokkal kisebb pénzűül kapacitása van is hogy nemzeti vagyona sokkal kisebb, de Magyarország „bíboros vé!kéM-n@lz mértékét akarta kifelezésre juttatni a nagyobb fizetségben lenes expozéja fürge lépésekkel sietett Benes a szószékre. Csupán égy-két kommunista közbekiáltása zavarta a -sLri csendet. A képviselők a mi­niszteri padsor elé vonultak és amikor Be-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom