Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-31 / 25. (2246.) szám

%R?CíM-A\AG4>At}-mRL,# ciós problémát, jogot és kötelezettséget egy nagy tollvonással át kellett húznia. Ez iga­zán a háború likvidálása volna! Ez a bizotság mimikáját tényleg végrehaj­totta s a legkisebb részletekig előkészítette a megegyezés szövegét a hágai konferenciára. A keleti reparációk problémáinak nehézségei Benes ezután elmondja, hogyan ült ösz- sze a második hágai konferencia és miként folytak le tárgyalásai ez év január 3. és 21. között. Fejtegetéseinek első részében a nagyhatalmak és Németország reparáeiós problémáinak elintézését ismertette, azután a keleti reparációk kérdésére tért át. Rámu­tatott arra, hogy a legnagyobb nehézségeket a második bi­zottság tárgyalásai, a keleti reparációk problémái okozták, amelyek tehát Ausztria, Magyarország és Bulgária répa rációjára vonatkoztak. Ezek az ügyeik idáig még nem szerepeltek nemzetkö­zi konferencián és éppn ez okozta a tárgya­lások nagy nehézségét. Míg a német répa- ráció történetében a spaai konferenciáktól Hágáig számtalan tárgyalás, vita, harc folyt, addig a keleti reparáció kérdését a nagyhatal­mak Hágáig teljesen háttérbe szorították. Ezek gyakran képezték alapját politikai ma­nővereknek, diplomáciai siboíásóknak, koksz- szák mögött folyó, idegölő harcoknak, ame­lyekben a kisantant közvetve, vagy közvetle­nül mindig első helyein volt érdekelve. A középeurópai államokra Hága jelentette tehát a háború pénzügyi likvidálását és a repará- ciós probléma körül vívott első nyilvános harcot. A csehszlovák külpolitika tiz éven át teljes erővel dolgozott ezeken a problémákon és hágai pozícióját nagyon jól előkészítette. De még más nehézség is fennforgott. Európa po­litikai fejlődése az utolsó tiz évben olyan nemzetközi atmoszférát teremtett, amelyben az a vélemény kezdett kialakulni, hogy az osztrák, bolgár és magyar kötelezettségek törlése szinte magátólértetődik. így különösen Magyarország olyan tervekkel és pretenciókkal jött az előkészítő páriw kon­ferenciára és Hágába, amelyek nemcsak a kis­antant kategorikus álláspontjával, hanem a nagyhatalmaknak és nemcsak Franciaország­nak, hanem Angliának és Olaszországnak el­lenzésével is találkoztak. Benes ezután ismertette az úgynevezett ke leti reparációk problémáját Ausztriával és Bulgáriával való vonatkozásban. Majd teljes részletességgel foglalkozott a magyar kér­déssel. A magyar kérdés A hágai konferencia legkomolyabb problé­mája a magyar kérdés volt. Újólag tárgyalásra kerültek a Magyarországgal szemben fönnálló lényeges követelések, amint az már a párisi előkészítő bizottságban megtörténi: A magyar reparációk kérdése és a múlt likvidálásának a kérdése, vagyis a békeszerződésekből minden félre származó pénzügyi követelések végleges elintézése. A reparációk kérdésében a magyar kormány azt az álláspontot képviselte, hogy 1943 után nem fizet reparációt. Kész volt arra. hogy va­lamivel hozzájárul a múlt likvidálásához, vagy­is azokhoz a követelésekhez, amelyek a béke- szerződések különböző fejezeteiből a kisantant államai javára adódnak különösen azért, mert ezekből a fejezetekből ismét Magyarország ja­vára nagyobb pénzügyi előnyök származnak. A magyar miniszterelnök álláspontjának iga­zolására Magyarország mai pénzügyi helyze­tét. a külföldnek eddig teljesített fizetségeit, mai passzív mérlegét, mezőgazdasági válságát hozta föl és azután azt a tényt, hogy Magyar- ország állítólag a fegyverszünet után a szövet­séges hadseregek megszállása által szállítmá­nyokban és egyéb szolgáltatmányokban a szö­vetségeseknek máris két és félmilliárd arany­koronát fizetett, hogy Magyarország termeté­nek kétharmadát elveszítette, hogy a kisantant államainak javára az állami javak alakjában több milliárd aranykorona értékben reparáeió- kat- fizetett és itt rámutatott arra. hogy állító­lag a trianoni békeszerződés értelmében ezek­nek a javaknak magát az értékét szubtráhálja a magyar reparáeiós kötelezettségekből és re- parációs fizetségeknek tekinti. Az „Igazságos" Benes Én a magam személyében éten érvelések­nek csupán egyes pontjait fogadtam el a ma­gyar fizetségek észszerű megáiHapitáaa alap­jának. Ezek az argumentumok az én feifogá- mm szerint nem voltak elegendő erősek a-rra, hogy a magyar reparációk törléséi általában megindokolják. A mi álláspontunkat ezzel szemben már a ugusatusban kifejeztük éa jó magamnak szép tömben ben, a népszövetségi tanács ülésezése alkalmából alkalmam volt Franciáé r-zág és Anglia delegátusai előtt ól­ba tározoHau megáll api tani , hogy a mi véleményünk szerint az a helyes és igazságos, bog/ Magyarország az európai hálMMTu végleges likvidálására olyan ösmo­g&t fizessen, amely magasabb legyen, mint a mi felszabadít}.-i adósságunkból származó fizetési kötelezettségeink, annak ellenére, hogy Magyarországnak gokkal ksiebb pénz­ügyi kapacitása van, mint nekünk, annak ellenére, hogy területe és lakosságának a száma csupán fele annyi, mint Csehszlová­kiáé és annak ellenére, hogy egész nemzeti vagyona sokkal kisobl), mint a inienkó. Ezt pénzügyileg, egyúttal azonban politikailag és erkölcsileg is helyesnek tartottam, mert az abszolút és különösen relatív értelem­ben sokkal magasabb fizetség Magyaror­szág háborús vétkének mértékét juttatja kifejezésre, amint ez a békeszerződésben is stipulálva van. Ezt az álláspontot képviseltük mi, Osu- sky és én Hágában is. Ugyanezt az álláspon­tot képviselte a kisantant többi állama is. Az igazsághoz hiveu meg kell itt állapita­nom, — mondotta Benes — hogy az ügyért folytatott nehéz harcunk ellenére igazságta­lanság volna azt állítanunk, hogy a nagyha­talmak a kisantánt álláspontját nem értették volna meg. Ellenkezőleg: A különböző lapok minden más értelmű megállapításával szem­ben az igazság az, hogy úgy Franciaország, mint Anglia és Itália is azon véleményen volt, hogy Magyarországnak reparációt kell fizetnie. És ha már kezdetben kisebb összeg­gel számoltak, ha mi is hozzájárulásunkat adtuk ahhoz, hogy a magyar delegáció kéré­sére ezeket a fizetségeket a trianoni szerző­désből folyó fizetési kötelezettségeknek kell nevezni, úgy a nagyhatalmak minden továb­bi nehézség nélkül, tehát Itáliának teljes hozzájárulásával is, 14 millió aranykoronában állapodtak meg, amelyet azután 1943-tól 1967-ig 13 és fél milliót kitévő évi annuitá­sokra redukálták, úgyhogy az 1943-ig terjedő tiz millió frank évi annuitással, amint azt Hágában hivatalosan kiszámították Magyarország teljes kötelezettsége 37 éven át i0,335.650 aranymárkát tesz ki, ami a mi fizetségeinkhez viszonyítva jelen­tékenyen magasabb összeg. Az cpfóBsűggy&I Beüss Is nteg van elégedve Ezután B«mes a földbirtokreformmal össze­függésben álló ügyekről kezd beszélni. Bevallja, hogy a Magyarországgal való tár­gyalás sok kényes részletéről most tájékoz­tatja először a csehszlovák közvéleményt, majd számadatokat közöl a magyar követe­lésekről. Magyarország összesen 3.148 mil­lió koronát követelt az optánsok lefoglalt birtokaiért, mig a főhercegek kártalanítása 720 millió, az egyházi va-gyonoké 420 mil­lió, a kollektív vagyonoké 330 millió lett volna. A csehszlovák kormány tiz évig küzdött a külföldön szuverenitásáért a földreform ügyé­ben. Megállapítja, hogy Hágában a kisantánt államaival együtt dolgozva sikerült a tiz évrs küzdelmet politikailag és erkölcsileg meg­nyerni. Vázolja a probléma történetét és az egyes nyugateurepái államok felfogását a csehszlo­vák állásponttal szemben. Hágában heves küzdelmek után a nagyhatalmak elfogadták a csehszlovák álláspontot. Végül megállapítja, hogy az elért eredmény Cseh-: Szlovákia szempontjából nemcsak politikai- J lag nagyjelentőségű, hanem anyagilag is szá­mottevő. Expozéjának következő szakaszában a külügyminiszter a csehszlovák államadósságok­ról és az úgynevezett fölsiabadifási adóról nyilatkozik. Elmondja a fölszabaditási adó kö­rül folytatott küzdelmeket s azt a nagy diplo­máciai munkát, amelyet a 750 millió arany­frankos fölszabaditási adó lényeges lecsökken­tése érdekében fejtett ki. Kiemeli Osusky követ érdemeit, mert a genfi konferenciától kezdve Hágáig ő volt az, aki leginkább foglalkozott ezzel a problémával. A háború alatt a csehek nemzeti önérzete volt az, hogy anyagilag és szellemileg függetlenül vívják meg szabadság­harcukat és ezért egyeztek bele abba, hogy nemcsak emberanyaggal, hanem pénzzel ie tá­mogatni fogják a nagyantantot. A leszáll Rás-ért fol yó kilóié lmot siker ko­ronázta, mert az eredetileg 29 milUdrdra kontemplált fölszabaditási adó ma mindössze 1190 mil­lió koronái tesz ki, azaz az eredeti követelésnek alig négy szá­zalékát. Véleménye szerint a magyar jóvá­tételt koráni'scm csökken tették olyan mérték­ben, minit Ceeh&zflovákia föls®abaditá»i adóját. Seizedovsské és az elfünf emigráns iátsomek Páris, január 30. A P. M. H. jelentette, hogy Páriában titokzatos körülmények kö­zött eltűnt Kutiepov orosz tábornok, az orosz emigráció egyik vozéro. Az a gyanú merüli föl, hogy a Csóka omberei hurcol­ták cl, mert a tábornok egyike volt a szov­jet legügyesebb és legveszedelmesebb el­lenségeinek. Beszedovszki, a párisi szovjet nagykö­vetség volt követség! tanácsosa, a Journal munkatársa előtt kijelentette, hogy a moszkvai kormány régóta elhatározta Ku­tiepov eltávolitását. A tábornok az orosz emigránsok legnagyobb erkölcsi támasza volt és Moszkva benne látta az antiholsc- visía reakció lelkét. Boszodovszki meg­győződéssel állítja, hogy Kutiepovot a Csóka emberei hurcolták el. Janovics, a franciaországi GPU vezetője, Franciaor­szágból való távozása előtt kijelentette, hogy a tábornok közelében megbízható embere van, aki Kutiepov minden lépését ellenőrzi. A háborús adósságok tekintet ében körülbelül! ugyanolyan eredményeket sikerült elérni, mint a fölszabaditási adó leszállításának kér­désében. Osehez1 ovákia összes külföldi tarto­zása mindennek beleszámításával alig éri el a két milliárd koronát. A külügyminiszter ezután támadóival po­lemizál, főleg azokkal, akik a hágai meg­egyezést csehszlovák szempontból kudarcnak tüntetik föl. Majd expozéja végén levonja a hágai egyezmény politikai következményeit, A kritikusok három külpolitikai érvvel tá­madták meg a hágai eredményt. Az első ar­gumentáció szerint Csehszlovákia szövetségi politikája, amely túlontúl Franciaországhoz és a ki sántán tihoz láncolja a köztársaságot, Hágában Olaszország és Anglia ellen [állásá­ra talált. A második arguimeoiálás szerint a prágai diplomácia hiába tett meg mindent, hogy Olaszországot és Angliát megnyerje, kísérletei sorra kudarcot vallottak és a két nagyhatalom továbbra is Csehszíovákia-e-1 le­nes. A harmadik argumentálás szerint Cseh­szlovákia nemzetközi helyzete Hágában ala­posan meggyöngült és volt szövetségesei el­hagyják. Benes úgy véli, hogy amit eddig a konfe­renciáról mondott, eloszlathatja a kritikátlan kritikusok aggályait. Csehszlovák!a politikai helyzete Hágában szerinte erősebb volt, mint bármikor máskor. A kisantant teljes szolidaritással dolgozott és az együttműködés valamennyi jelenlévő hatalomnak szemmelláthatóan imponált. Franciaország teljes erejével támogatta a csehszlovák érdekeket, de a legtöbb esetben a nagyhatalmak egyöntetűen álltak Csehszlo­vákia pártjára. Olaszország és Anglia helyes­lése nélkül soha sem kényserithettek volna a hatalmak Magyarországra 13 és fél millió annuitásokat. Tény, hogy néha Olaszország, néha Anglia és néha! Franciaország másfajta pénzügyi érdeke­ket képviselt, mint a csehszlovákoké volt. De ezt pénzügyi kérdéseik megoldásánál mindig számításba kell venni. Benes megál­lapítja, hogy Csehszlovákia tiz év óda köve­tett külpolitikája Hágában mindenütt elisme­résre talált. A csehszlovák külpolitika tízéves koncepciója e konferencián, amely az általá­nos európai politikának is egyik legnagyobb határkövét jelenti, learatta gyümölcseit. A békeszerződ esek aláírásától máig Európában csak fegyverszünet létezett. Hágában vaia-1 mennyi hálálom békében és barátságban lik­vidálta a múltat. A kisanlant-áilamok a le­helő legbókülékenyebben jártaik el és csak azt követelték, ami jár, de soha Magyarorszá­got például nem alaesonyitollák le, vagy nem alázták meg. Nehézségekkel küzd a német repülőgép- ipar. Berlinből jelentik: A német repülőgép­ipar súlyos pénzügyi nehézségekkel küzd. A repülőgépgyárak egymásután mennek tönk­re. Alig néhány hete, hogy a Rohrbach-mü- vek anyagi zavarai közismertté váltak s ma már újabb gyárkrachról írnak a lapok. A Vossische Zeitung jelentése szerint az Arado- repülőgépgyár warnemündei telepén február 1-éro az alkalmazottak és munkások legna­gyobb részének felmondtak. A repülőgépipar munkanélküliéinek száma tehát ismét több- azázzal növekedik, ami annál sajnálatosabb, — Írja a lap — mert az elbocsátott alkalma­zottak és munkások nagyrészt kiváló szak­emberek. Súlyos nehézségekkel küzd a né­met pilótaiskoln is, miután egyre kevesebb pilóta jelentkezik kiképzésre. Á pilótaiskola oktató közül szintén igen sokat elbocsátot­tak* \ 1930 január 31, péntek. Magyar képijeiéit fef$2ő*afá$a a költségvetési bizottságban Prága, január 30. A költségveitési bizott­ság tegnap késő este lefejezte a belügyi té­tel feletti vitát. Az utolsó szónokok között szerepelt Jabloniczky János dr. országos ke- resztényszocialista, akinél: közérdekű fel­szólalását lapunk holnapi számában fogjuk ismertetni. A vita befejeztével Slávik György dr. belügyminiszter válaszolt az el­hangzott felszólalásokra. A belügyminiszter expozéját a hivatalos parlamenti tudósító iroda csak holnap adja ki. A bizottságiban ma megkezdték az igazság­ügyi., az unifikációs minisztérium és a leg­felső közigazgatási bíróság költségvetései­nek tárgyalását. A délelőtt folyamán Mavr- Hairting dr. volt igazságügyminisztor, Kafíka Brúnó dr. német demokrata képviselő szó­lalt fel. A plenáris ülés megkezdése miatt ezután félbeszakították a tárgyalást, amelyet az esti órákban folytatnak és azon Törköly József d#., a magyar nemzeti párt országos elnöke fog felszólalni. Millr82a!!íépf@lgi?iég miatt el keSfett mwM Kassa közgyűlését Kassa, január 30. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) Tegnap délután kellett vol­na Kassa város képviselőtestületének az 1930 évi költségvetést letárgyalni. A közgyűlés délután öt órára volt összc- hiva és bár már hat óra is elmúlt, a város­atyák alig egy harmada jött el a közgyű­lésre. Miután a költségvetést csak a közgyűlés kva­lifikált többsége tárgyalhatja le, Mutínyánszky polgármester a képviselőtes­tület ülését határozatképtelenség miatt el­napolt^. Általános jelenség Kassán, hogy a város ügyei iránt a képviselőtestület részéről nincs meg a kellő érdeklődés és csak azok jelen­nek meg minden alkalommal, akik hivalott- ságuk tudatában a köz érdekében dolgozni akarnak. Egv város életében szomorú jelen­ség, ha a költségvetéshez fűződő viták kere­tében tisztáznák á város belső bajait és ezekre igyekeznének megoldást keresni. ...... • A szeritek dicsőítik a gyFast Páris, január 30. Jugoszláv nacionalista szövetségek február 2-én országos ünnep­lés közepette föl akarják avatni Princin­nek, Ferenc Ferdinánd szerajeyói me­rénylőjének szobrát. Ez a hír Franciaor­szágban óriási visszatetszést, keltett. A Volonté szerint az ünnepélyes szobor- leleplezés erkölcstelenség és a világ lelki- ismeretének kihívása. Botrányos jelenség, hogy Szerbiában egy közönséges gyilkost nyilvánosan és ünnepélyesen dicsőítenek. A gyilkos tettét előre megfontolta és min­den indító ok nélkül követte el. A szerb nacionalisták a szera.tevói gyilkosság di­csőítésévé] cinikusan, de becsületesen el­ismerik, hogy vállalják annak a tettnek a felelősségét, amely a világháborút elő­idézte. fi magyar nöinieti párt kerületi gártvezetöségi lése Kassán A magyar nemzeti párt kassai kerülete február 16-án, vasárnap délelőtt féltizenegy órakor a kassai Oriient nagy vendéglő (Komensky-uccn 10. sz.) nagy­termében pártvezető. égi és taggyűlést tart, me’yen Szent-Irány József pártvezér és Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő, országos elnök és több törvényhozó is, megjelenik. Tárgysorozat: Elnöki megnyitó. Tartja Blanár Béla dr. tartománygyülési képviselő, országos ál-el­nök ős kerti totó elnök. — Titkári boeznniőé a ma­gyar nemzeti párt kassai kerületének két évi mű­ködéséről: Va.rn.ay Ernő pártfő'.ilikár. — SzenMvány József pártvezér pol'irtd'koti beszámolója. — Törköly József dir. országos pót!Ilka! elnök beszéde. — Ho- !ota János dr. képviselő beszéde a közalkalmazott és nyugdíjas kérdésről. — A megjelent törvényho­zók felszólalásai. -- Indítványok tárgyalása. (Az in­dítványokat három nappal a taggyűlés e’ö't koK írásban ne elnökség e'é terj-e>-a'ond.) — Az elnök­ség. pántvezetőeég (válaeeMnírny) tagjainak megvá­lasztása a jelölők :zo!kság előterjesztése alapján. — Elnöki záróbeszéd. A gyűlés után 1 órakor közekéd n pártvezér, a* elnökök és a vendégek t iszteleté re. A vidékről érkező vendégek, amennyiben szál­lásra reflektálnak, ebbeli kívánságukat a párbiroda elmére (Kassa. Fő-ucca S7 eü. 1. óra.) közöljék. a Képes Hét szépirodalmi képes hetilap. Egyes szám Ara 8 korona 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom