Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-30 / 24. (2245.) szám
T?iyC<L?a-7''AAf^AR.-HlRJjAP 1930 január 30, csütörtök. BERENGUER, az uj miniszterelnöí ragja a diktátorral együtt könnyén a monarchiát is elsöpri. Andalúziában hétfőre, vagy keddre várták a katonai forradalom kitörését. A király hétfőn este állítólag titokban értesítette a fölkelőket, hogy nem hajlandó a diktátort tartani és elbocsátja őt. Gödét tábornok, Cadix katonai kormányzója és az összeesküvők vezére, a király üzenete után elhatározta, hogy egyelőre lefújja a forradalmat. Primo de Rivera.. aki tudott a cadixi mozgalomról, eredetileg szembe akart nézni a veszedelemmel és elhatározta, hogy Gödét tábornokot elmozditja állásából. Andalúzia vezérlő tábornoka, Don Carlos in- fáns azonosította magát Godettel, úgyhogy Primónak a király sógorával is meggyűlt a baja. Kedden délelőtt Primo de Rivera Alfonz királynál ki akarta erőszakolni, hogy mondassa le Gödét tábornokot és Don Carlos in- fánsí, de a király nem volt hajlandó eleget tenni Primo kívánságának. Ezzel a szakítás a király és a diktátor között bekövetkezett. Primo de Rivera másképp képzelte távozását, Azt hitte, hogy munkája befejezése után a nép örömrivalgása között vonul el-, ehelyett a király egyszerűen elküldte. Az eljövendő parlament valószínűleg felelősségre fogja vonni a diktátort, mert a diktatúra legutolsó napjaiban álíitólag nem minden bonyolódott le a legtökéletesebb rendben. Berenguer tábornok uralma átmeneti uralom lesz és csak az utána következő miniszterelnök hivatott a diktatúrát végérvényesen likvidálni. N Berenguert a diktatúra alatt marokkói há- boruvesztéséért hatévi fogházra Ítélték, de a király azonnal megkegyelmezett neki. Később hathónapi börtönt diktált Berenguer- nek, mert ez utóbbi egy banketten hevesen kifakadt a diktatúra ellen. Egyszóval Primo nem éppen legjobb barátjának adta át az uralmat. A régi politikusok, akiket évekig becsmérelt, most sorban visszatérnek és valamennyiben ég a bosszú vágya. A diktatúra kaotikus állapotokat talált Spanyországban, de ugyanolyan káoszt hagy maga mögött. Alfonz király helyzete nem irigylésreméltó. Mivel az elmúlt hat év alatt gyakran azonosította magát Primo de Riverával, a nép haragja bizonyos fokig őt is eléri s a diákok, akik hónapok óta sztrájkolnak, egyforma bűnösnek látják Primo de Riverát és Alfonz királyt. A legfőbb ideje volt, hogy a király megszabadult Primótól, mert igy még remélheti, hogy saját helyzetét konzerválni tudja. yce^si zavargásaik Madridban Madrid, január 29. A mára virradó éjjel nyugtalanul telt el. A szokatlan hideg ellenére három órakor az uccák még teli voltak és a karabélyokkal fölf egy verselt rendőrök csak üggyel-bajjal tudták mc—átolni a nyugtalanság kitörését. A diákok több helyen tüntető felvonulásokat tartottak és a rendőröket is megtámadták. Az éjszaka folyamán a sztrájkoló egyetemi hallgatók teljesen összezúzták az El Debatte nevű madridi nagy katolikus újság egyik elárusító helyét. A kávéházakat bezárták; és a rendőrök kivont karddal támadták ineg a 1 diákokat. A nép a szabadságot éltette és Primot becsmérelte. A diákok a köztársaságot éltették. A tüntetők egy küldöttsége azt követelte, hogy bocsássák őket a király elé, de kívánságukat természetesen nem tel- jpsitették. A városban mindenki a legnagyobb elégtétellel vette tudomásul Primo de Rivera bukását. Berenguer tábornok kabinetijében csupa polgári személy foglal helyet, eltekintve a tengerészeíügyi minisztert és a hadügyminisztertől. Számos régi politikus is a kormányba kerül. Álba hercege állítólag közoktatásügyi miniszter lesz. Berenguer kijelentette, hogy kormánya alkotmányosan fog uralkodni és hamarosan kiírja az általános választásokat. A sajtócenzura egyelőre megmarad és a választásokig a diktatúra változás nélkül működik. Primo de Rivera utolsó jegyzékében elismeri, hogy a hat évig tartó diktatúra nem tudott minden hibát kiküszöbölni. Véleménye szerint Spanyolországot sokáig ugyanolyan alapon kell kormányozni, mint ahogy ő kormányozta. Vasárnapi feltünéstkeltö kérdőíveiről elismerte, hogy hiba volt kibocsátani őket. Nem gondolta át a megtett lépés horderejét és amikor a jegyzéket megszövegezte, óriási kimerültsége következtében többször elájult. Elsősorban egészsége helyreállításának kedvéért mond le, de amint meggyógyul, újra aktív részt fog venni a politikában. A vasárnapi jegyzék alapja helyes volt, de formája ügyetlen. Primo most elismeri, hogy nem nyíltan, hanem diszkréten kelleti volna megkérdezni a tiszteket véleményükről. H wSrSs flöfesgöt skálák kfófiznl a kitinéi palotára ’ Madrid, január 29. A United Press jelentése szerint az országban nagy a nyugtalanság. Tegnap este Primo de Rivera lemondását titokban akarták tartani, de a hir a formális cáfolatok ellenére hamarosan elterjedt. A tömeg éltette Berenguert, az uj miniszterelnököt. A rendőrség Madridban több helyen használta fegyverét, különösen amikor az egyetemi hallgatók a köztársaságot éltetve a királyi palota elé vonultak. A diákok a palotára ki akarták tűzni a vörös lobogói. A tömeget a rendőrök szétoszlatták, de a tüntetők csakhamar újra összegyűltek s a rendőrséget becsmérelve, újra megkísérelték, hogy a királyi palotába nyomuljanak. A legmozgalmasabb élet a Puerta de Solón volt. A rendőrség több ízben kénytelen volt erősítést kérni, mert nem tudta visszatartani az elégedetlenkedőket. Az éjszakai összecsapások alatt egy fiatal leány megsebesült. A belváros valamennyi kávéháza zárva van. A királyi palota megerősített helyhez hasonlít. A rendes őrséget megbízható csapattestekkel. egészítették ki. A katonák állandó készültségben várják az események fejlődését és a 1 elyőrségen is mindenki kész arra, hogy esetleg közbe kell lépni. A királyi palota előtt tisztek állnak őrt és járőrök cirkálnak. Barcelonában a tüntető diákok egész éjszaka éltették a köztársaságot. Itt is több. Ízben összeütközésre került a sor a rendőrséggel. A diákok több lövést adtak le és számos járókelőt megsebesítettek. A tegnap délutáni laook még nem jelentették Primo de Rivera lemondását. Ppima nem mmé buc«ut a peffigigrönak Madrid, január 29. Primo de Rivera szem- in dl áthatóan nem mond végleg búcsút a politikai pályafutásnak. Abban a bucsuiratban, amelyet ma a spanyol néphez intézett, kijelenti, hogy az alkalmas pillanatban újra visszatér. Most azonban egészségi állapotára való tekintettel kénytelen lemondani. Többek között a következőket Írja: —• A jelen pillanatban egészségem helyreállítása végett föltétlenül távoznom kell. Arra kéTem azonban Istent, vajha adná, hogy mielőbb újra átvehetnem hivatalomat és hazámnak halálomig szolgálhatnék. Az utolsó nyilatkozat végén Primo do Rivera fölszólítja a hadsereget és a haditengerészetet, hogy maradjon lojális az uj kormányhoz és tőle telhetőén segitse a nehéz problémák megoldásánál. A spanyol lapoknak ieadott kommünikében Primo de Rivera ugyancsak fontosnak tartja, hogy lemondását egészségi okokra vezessék vissza. A diktatúra életrajza Berlin, január 29. Primo de Rivera diktafu; ája tovább tartott, mint általában hitték. Katalorda volt főkapitánya 1923 szeptember 13-án ragadta magához az uralmat és első manif észt-urnában kijelentette, hogy a nép és a király a marokkói hadjárat eredménytelensége és az általános elégedetlenség láttára, valamint tekintetbe véve az összekuszált belpolitikai állapotokat, egy katonai direktórium megalakítását határozta el, amely a prrla- - mentet szétoszlatja és az alkotmány 1876-ból való garanciáját hatályon kívül helyezi Primo de Rivera sikerrel likvidálta a marokkói hadjáratot és nagyban hozzájárult az ország gazdasági föllerdi- tcséhez. Viszont a közvélemény rokonszenvét hamarosan elvesztette. A pártok helyébe egy álta á- nos politikai szervezetet akart teremteni, amdy azonban nem vált olyan jelentőségűvé, mint Olaszországban a fasiszta párt. A katonai direktórium 1925-ben polgári uralommá változott és nemzet- gyűlést nevezett ki, amelynek azonban csak tanácsadói joga volt. Az ellenzék egyre nőtt é-s • gy- re gyakoribbak lettek az országban a katonai puocsok. A liberális politikusok, élükön Sanchez GaueTravai, csakhamar megszerezték a thzt kar rokonszenvét és egyesült erővel támadták a diktátort. Az utolsó hónapokban különösen a peseta váratlan bukása járult hozzá ahhoz, hogy a diktatúra helyzete megingott. Primo de Rivera elhatározta, hogy előkészíti az alkotmányos élethez való visszatérést, de ellenségei nem engedték meg, hogy ő vezesse vissza a népet az általános demokráciához. Berenguer tábornok a király katonai irodája"ak elnöke volt. Ötvenkét éves és Spanyolország egyik legkitűnőbb katonájának számit. Különös.o a király szereti, Berenguer katonaéveinek legnagyobb részét Marokkóban töltötte. SilvesLre tábornok meiillai vesztesége után 1921-ben Berenguer vette át a főparancsnokságot Marokkóban és egy- ideig sikeresen küzdött a riffkabüok ellen El og- ialta Tetuant, de később hátrányos helyzetbe került. Primo de Rivera diktatúrájának kikiá tása után Berenguert visszahívták és őt vádolták meg a marokkói kudarcért. Hat hónapi börtönre ítélték, amelyet Quadeloupe erődjében töltött le. Sza- badonbocsátása után otthagyta a katonaságot, de a király csakhamar rehabilitálta és Piimo de Rivera megkerülésével katonai kabinéttirodájának főnökévé és testőrsógének parancsnokává rsev<z e ki. Az elmúlt év novemberében Berengue; tábornok annak a haditörvényszéknek elnöke vö t, amely Sanehez Guerrát fölmentette. , FABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA REGÉNY (16) Volt valami megvetés a hangijában, amit eddig Félix sohasem hallott E pillanatban Félix kellemetlenül érezte magát. Maga elé meredt s szerette volna elhessegetni azt a gondolatot, hogy ő itten felesleges. Hiába! Nem tudják egymást megérteni Eszterrel. Az asszony szomjazó intellektusa vágyott itten kielégítés után s ezt a tanár sokkal jobban tudta megtenni, mint Félix, aki csupán becsüiees, jó fin volt, egyszerű indulatokkal s mivel a nőben évek óta csak a legyőzendő nőstényt, az ellenséget látta, most riadva állott meg Eszter bonyolultabb egyénisége előtt. .Relédöbbent egy keserves tudat: Esztert átlátszó féltékeny ségi jelenetekkel, brutalitással vagy sima hízelgéssel megnyerni nem tudja. A háborús, gyors szerelmek hőse -1- szomorú megváltani önmagának — megbukott a saját feleségével szemben. Próbálta Oroszt jellemtelen kalandornak képzelni. Nem lehetett. A tanár morális érzése ellen semmi kifogás, udvarias, derék fiú, soha egyetlen félreérthető pillantást a feleségével szemben nem kockáztatott meg. Azt adta meg Eszternek a tanár, ami Fé- lixből hiányzott. Fólixet néha még fojtogatta a düh, szeretett volna nagyot kiáltani, verekedni. Maga elé kívánta térdelletni Esztert, de mindjárt esz/!t>e jutott a felesége hideg, szürkés szeme, az a metsző komolyság, ami ellen nagyon suta fegyver volt az ő fólté- kenységi rohama,. i, A felesége testiben neon, de lélekben megIrta: SZOMBATHY VIKTOR csalja. Ezt érezte, tudta. De melyikük az oka? Most már szinte egész nap kint tartózkodott a mezőn s a kukorica törést nézte, vagy az erdőben cserkészett. Akadtak komponisták is, egy-egy dugott fegyverrel. Minél később akart hazaérni. Mert tudta, hogy a tanár legtöbbször olt van, hegedül, vagy kártyázik, felolvas, magyaráz. Akármit szóilna bele a kapitány, biztosan rosszat mondana s követné szavát Eszter hideg pillantása. .. Ebhez maga nem ért... Ülni, üLni a puha karosszéken és hallgatni a két ember végnéliküli vitáját. Csupa olyan kérdés, ami Félixet soha életében Rém érdekelte. Bergson filozófiája, a kapitalizmus, Oide versei és Kosztolányi prózája ... Elkeseredve kiáltott fel: — Beszéljetek már olyat, amihez én Is hozzászólok. Eszter nagyon finoman visszavágott: — Olyan igen kevés akad. De majd megtaláljuk. A kapitány úgy segitett magán, hogy társaságot hívott. Kártynzsurok szedődtek ösz- sze, borozó kompániák hangoskodtak, Esztert lefoglalta a háziasszonyi gond, Orosz pedig egyszerű vendéggé degradálódott. De ez még rosszabb volt. Annál inkább várták azt a pillanatot, amikor ismét csak egymás társaságában lehetnek .., 17 A tanár biztos volt már az őrzésében. Szereti Esztert Józanul, okosan. Szereli ezt a nyúlánk, szőke, szürkeszem ü, fehérarou asszonyt. Szereti a hullámos haját,, halk nevetését, finoman formált orrát, a hosszú ujjait, dallamos hangját. És diszkrét intellektusát, pompásan reagáló lényét, azt a roppant nőiességet, amely Eszter minden szavából, minden mozdulatából kiáramlott. A járásában is volt valami különösön kecses. Szerette azt a határozottságot, mely Eszteren olykor végighullámzott, hogy utána ismét kétségek sora jöjjön. Szerette, de szinte magának sem merte bevallani. Eszternek az a jellemvonása, melyet ,Általános kedvességének nevezett, ugylátszik, őt is megragadta. Úgy gondolta, —- mert látta is — hogy Eszter vele szemben sem tesz kivételt: egyformán kedves mindenkihez. — Nem szabad elárulnom magam! — biztatta magát. Eszter nem volt ennyire tisztában önmagával. Minidig szívesen fogadta Orosz Györgyöt, de nem akarta, hogy a tanár észrevegye: talán őt k Műn te hőbben. Ha néha felvillant előtte a tanár kép© s versenyre kelt a kapitányéval, megborzadt s elhessegette magától a kisértőt. Becsületes asszony kivárni maradni. Egy este, nagyon messziről bár, de kerülgették ezt a témát. A kapitány csak akkor riadt föl az újságjából, mikor Eszter keményen jelentette ki: — Elválni? Én sohasem Válnék el. Kicsit szomorúan csengett a hangja. A tanár is csak sokkal később merte megkockáztatni: — Prűd morál! Eszter a fejét rázáa. — Leltet, hogy konzervatív vagyok, de ntár ez az én véleményeim. Félix min lka úgy hallotta volna, hogy a tanár sóhajt. Kipillantott; az újságja mögül s a két embert nézte. Nem volt kétsége többé: ez a két ember vagy szereti egymás!, vagy fogja szeretni. És soha nem lehetnek egymáséi, tiltja a lelki ismeretük. Est az érzést Félix soha nem ismerte. Ő hamarább lelépte hajdanában a virágokat s igy most, az első pillanatban diadalformát élveit. Ám a következő percben igen bánatossá csuklóit. Eszter messzebb van tőle, mint volt meg ismer kedésüli p ill a n a Iáb an. X) ■ ; Ezek igen szomorú esték voltak. Az őszi eső halkan csordogált és kopogott a csatornában. Ködös, nedves szél dudorászott és a sárban emberek tocsogtak, lámpással kezükben. Olykor kutya vakkantott. És hetenként kélszeT, háromszor, a Tátival, vagy nélküle, kopogtatott Orosz. A szeme mosolygott, Eszter már várta, szinte nyugtalanul s lassan-lassan mindig akadt valami érdekes beszédtémájuk. Most már megpróbálták belevonni a kapitányt is a beszélgetésbe, de az csak legyintett s minél kevesebbet szólt. Ült az öreg kandalló mellett. Ült magának s a két boldog embert nézte. Aztán jött a tél, a második tél, hogy együvé kerültek... Milyen más tél ez... A kapitány egy reggelen elhatározta, hogy elmegy néhány napra a városba. Pozsonyba, Kassára kellett utaznia, volt pár fontosabb dolga. Eszter otthon maradt, ugv tervezték, hogy majd karácsony után együtt felmennek megnézni Prágát, az uj fővárost. Ment a kapitány, bánattal és gyanakvással. Ez a gyanakvás azonban nem volt már forraló düh, hanem szomorú lemondással kevert. Jól tudta, hogyha Eszternek csak egyetlen szót is szól. ügye örökre el van rontva. Szerette volna, h« az asszony látja, hogy ura bízik lienne s nyugodtan várja a fejleményeket. Még csak célzást, sem tett Oroszra. ' rFolvtatiuk.V ^ 2 swxwatír
