Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-30 / 24. (2245.) szám

|%1 N, ^ Ka! si£mimk 12 oldal éVft ^ SZ^m % ianuár 30 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára I *20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Feiciős szerkesztő: DZURANYt LÁSZLÓ FORGACh GbZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Te­lefon-. 34184. — Sürgönyeim. Hírlap, Praha Primo de Rivera bukása (sp.) Prága, január 29. Diktátorok általában nem szoktak „egész­ségi állapotára hivatkozott, csak annak bi- vera tegnap esti lemondásánál mégis egész­ségi állapotára hivatkozott, csak annak bi­zonyítéka tehet hogy a spanyolországi dikta­túra nem tartozott a legerőszakosabb és a legerőszakoltabb uralmak közé és végkifej­lődése — legalább a jelen pillanatig — nem tragikus és nem viseli magán az állam­csíny jellegét. Újabban diktatúrák vér és görög tűz nélkül múlnak el: Pangalos, a volt görög diktátor, ma békés polgárként él ha­zájában. Woldemaras letűnése nem okozott különösebb megrázkódtatásokat Litvániában e a lengyel vagy a jugoszláv diktatúrák egy szép napon csendesen jobb létre szenderűi­nek, anélküli, hogy bárki észrevenné- A leg­több modern diktatúra átmeneti jellegű és néhány energikus férfi kivezető kísérletét je­lenti a holtpontra ju'ott parlamentarizmus kátyújából, s talán ezért van, hogy teljes vagy részletmegoldás után újra visszaevez a mérsékelt demokrácia csendes és megszokott vizeire. Senki nem vonhatja kétségbe, hogy a modern parlamentarizmus a háború utáni .ó dben sok országban kátyúba került és a túlzott differenciálódás, a sok-párt-rendszer olyan állapotot teremtett, amelyben csak a személyes erély segíthetett, — éppúgy, mint senki nem vonhatja kétségbe, hogy a diktatú­ra mindössze átmeneti állapot fehet, a szüksé­ges rossz egyik válfaja, borotva, me'yet hasz­nálat után a tokba kell zárni. Primo de Rivera diktatúrája is csak átme­neti állapotnak készült. 1S23 szeptemberé­ben. amikor Barcelona népszerű főkapitánya magához ragadta az ura1 mát, Spanyolország veszedelmes és leaíázó helyzetben tengő­dött. A riffkabilok Marokkóban tönkreverték a spanyol hadsereget, melyet éppen Primo mai utóda: Berenguer tábornok vezetett, a deflációk és in Paci ók gazdasági válsága Spa- nyo’országot többi európai államtársához ha­sonló nyomoruH helyzetbe taszította, a fejek izzattak, a könnyen bővülő spanyol népben kétszeres tűzzel égtek a forradalmak és el­lenforradalmak jelszavai, a parlamentben meddő viták harsogtak és a minden o’dalcól megkötött kezű kormány egyetlen lépéssel sem jutott előbbre, — nem csoda, ha bekö­vetkezett az, ami ilyenkor törvénynek lát­szik a politikában: egy nagy vidéki metropo­lisban föltűnt az erőskezü férfiú, akit a nép évezredes pszichológiai sablonok alapján megváltónak tartott és magához ragadta az uralmat, mint más férfiak hasonló helyzet­ben tették Oroszországban, Olaszo'nszágban, L e ngye1 o rszágban, Jugoszláviában vagy másutt­A spanyol diktatúrának legnagyobb érde­me — vagy hibája, ha úgy vesszük — a mér­séklet és a szelídség volt. Primo de Rivera kétségtelenül a világ egyik legvérte’enebb diktatúráját valósította meg: ha kezdetben voltak is kihágások és indoko’a lián bünteté­sek, számuk aránytalanul kisebb volt a többi diktatúra hasonló jellegű artrocitásánál és alig haladta túl bármely szocialista vagy de­mokratikus köztársaság politikai büntetés­kirovásának mértékét. Primo deportálással dolgozott: a kellemetlen politikusokat, mint Unamunot vagy Sancbez-Guerrát egy-egy tá­voli szigetre számkivetette, ahonnét kényel­mesen megszökhettek Párába vagy máshová. Ahogy a diktatúra látens, belső ereje fokoza­tosan gyöngült, úgy szelídült a végletekig Primo de Rivera is és egyenesen paradoxon­nak tűnik, ha a diktátor a forradalmak szi- tóit somba szabadonbo csá tóttá és magas tiszt­EGY DIKTATÚRÁVAL KEVESEBB EURÓPÁBAN Primo de Rivera spanyol diMáior lemondott és átadta as uralmat Berenguer tábornoknak Alfonz király buktatta meg a diktátort — átmeneti kormány a parlamentariz­mus bevezetéséig — Általános választások? — nyugtalanság az országban — & diákok a köztársaságot éltetik — Madrid, január 29. Primo de Rirena, Spa­nyolország diktátora tegnap este tíz órakor lemondott, a király elfogadta az összkor- mány lemondását és Berenguer tábornokot bízta meg az uj kormány megalakításával. Primo de Rivera este tízkor elhagyta a királyi palotát és az összegyűlt újságírók­nak bejelentette, hogy a király hivatalosan tudomásul vette a lemondást. Berenguer tábornak azonnal a megbízás után hozzá­kezdett kormánya megalakításához és re­méli, hegy holnap estig befejezi munkáját. Az uj kormány részben katonákból, rész­ben polgári személyék bal áll. Belügymi­niszter Mártin ez marad, aki Primo de Ri­vera kormányának is tagja volt. Az uj kor­mány átmeneti jellegű cs előkészíti az utat a rendes parlamenti élet bevezetéséhez. Berenguer tábornok elíj^nyilatkozatában kijelentette, hogy ma délelőtt tizenegykor leteszi az esküt a király kezébe. Ma éjjel Primo de Riverával tárgyalt. BerenguCT, aki meggyeződéses katona és a király leg- odaadó'bb híve, a következőket jelentette ki: — Katonásan engedelmeskedni fogok és ugv cselekszem, mint a hű állampolgárhoz illik. , V Berenguer Primo de Rivera legnagyobb ellensége. Megbízatása azt jelenti, hogy a király fölismerte a monarchiát fenyegető veszélyt és az utolsó pillanatban erélyes lé­pésekre szánta magát. A lemondó kor­mányelnök hivatalos kommünikéjében ki­jelentette, hogy kizárólag egészségi okok­ból mond le. Mfmz erélyesen közbelép Madrid, január 29. Tegnap reggel Primo de Rivera még nem sejtette, hogy estére lemond. A diktátor délelőtt tizenegy órakor megláto­gatta a' királyt s ennek gz audienciának döntő jelentősége volt. Primo' nem önként mondott lett s a körülmények .nyomása alatt cselekedett. A diktátor érezte, hogy az or­szág elidegenedik tőle, de június közepéig akart maradni. Néhány nappal ezelőtt elbo­csátotta a. pénzügyminisztert, hogy eleget te­gyen a gazdasági élet vezetői kívánságának és vasárnap jegyzéket intézett a katonatisz­tekhez, melyben kifejezte azt a reményét, hogy még sokáig uralmon marad. A kérdő­ívekre, amelyeket a katonatiszteknek küld­tek szét. csupa negatív válasz érkezett, ami­ből a diktátor kénytelen volt levonná a kon­zekvenciákat. Jól értesült körök szerint a király elhatá­rozta, hogy a monarchia sorsát nem köti többé Primo de Rivera diktatúrájához, mert ha ügyetlenül viselkedik, a nép hő­séggel tüntette ki. Demokratikus köztársasá­gokban hasonló vétségekért halálra,, vagy tizenöt évi börtönre ítélik a lázadókat. Kezdetben a siker sem maradt el. A marok­kói hadjáratot úgy-ahogy7 likvidálták, az or­szág belső életének feszültsége elmúlt, a köz­munka megindult és a háború előtt alaposan lezüllött ország kezdte visszanyerni európai rangját s nagyhatalmi pozícióját, aminek leg­pregnánsabb kifejezője Quinones de León népszövetségi szerepe és Spanyolország je­lentősége a Földközi tengeri politikában volt- Az uj rezsim gazdasági apotheozisámk a múlt évi barcelonai világkiállítás számíthat. Akik megnézték és ugyaniakkor beutazták Spanyol- országot, nem győzték csodálni a spanyol nép renaissanoeát. Valamennyi Lapban öles és megevőző cikkek jelentek meg arról, hogy mennyire tévedésiben vagyunk mi középeuró­paiak, ha a spanyol népet régebbi tapaszta­latok és tévhitek alapján gőgös és munkát- lan, tunya és zavaros déli népnek tartjuk. 1923 után az olasz fascista-rinascimentóhoz hasonló józanotjás, munkakedv, egészségese ,- dés, szervezkedés és rendezés indult meg a pireneusi félszigeten, különösen északon, a szorgalmas és üzleties k atal ónoknál s Primo de Rivera tabui a rasa-jának. első hatása a megnövekedőit produktivitásban, az ország újjáépítésében és a rend helyreállásában je­lentkezett. Sajnos Primo de Rivera Spanyolországban nem tudta megrögzi teni a lelkesedés erejét, ami egyedül nagy mintaképének, Mussolini- nek sikerült Olaszországiban. A spanyol dik­tátort elsőnek azok hagyták el, akik uralom­ra segítették. A katonaság elégedetlenkedni kezdett, nem utolsó sorban azért, mert Pri­mo de Rivera kormányzásában idővel a pol­gári diszciplínákra helyezte a fősulyt és a katonai erények kihangsulyozása helyett gazdasági prosperitásra törekedett. Primo ellenzéke nem a nép baloldali elemeiből ke­rült ki, hanem . a felső tizezer köréből és élén a király állott a diktátor legnagyobb el­lenségével, Rerenguerrel, szövetkezve. Azt mondják a spanyol diktátorról, hogy joviális és barátságos férfiú, akinek nem illik a dik- tátori póz. Nem tudott szuggeráln: és nem tudta népszerűségét megtartani. Kétségte­len, hogy rendelkezései sem vetekedhettek tegyük föl Mussolini rendelkezéseivel és kü­lönösen az utóbbi időben sok mindent bal­kézzel fogott meg. Gazdasági téren, ügyetlen tanácsadókra hallgatott és kellő időben nem tudta meggátolni a peseta zuhanása*, ámbár az amerikai szakértők szerint a spanyol gaz­dasági életet nem fenyegeti veszély. Katonai nevelése időről-időre kiütközött: lenézte a sajtót és a modern demokrácia eszközeit. Ezekben a dolgokban megvetette a fejlődés vonálát és középkoriaknak nevezhető eszkö­zökkel igyekezett lehetetlenné tenni azok működését, akiket „modern zavarosfejüek“- nék nevezett. A legreakciósabb sajtótörvényt Spanyolországban hozták és a régi politiku­sokkal való bánásmódját sem nevezhetjük a légudvar iasabbnak. Nem csoda, ha a sajitó és a régi politikusok, pártállásra való tekintet nélkül, ellenségeivé váltak és útón-útfélen föitázitották a könnyen bevülő spanyol né­pet, amely akkor, fordult teljes vehemenciá­val Primo de Rivera ellen, amikor a diktá­tor megszűnt erélyes lenni. Primo de Rivera saját uralmát kezdettől fogva átmeneti álla­potnak tekintette. Egyelőre nem bízott a spanyol nép érettségében és váltig hangoz­tatta, hogy abban a pillanatban,. amint a be- vülékeny és- veszekedős természetű tömeg megnyugszik, átadja uralmát a parlament­nek. Megkísérelte, hogy a fasizmus mintájá­ra hatalmas pártot szervezzen, amely alkot­mányos utón is biztosítani tudja a kormány­zást, de „Union Paíriotica“-ja korántsem volt oly átütőerejü, mint olasz mintaképe. Az erélytelenség' egyre veszedelmesebb mére­teket öltött s a vasárnapi kérdőív, melyet a katonatiszteikhez juttatott és melyben szeré­nyen megkérdezte, vájjon a hadnagyok és a főhadnagyok hajlandók-e őt parancsnokuk­nak elismerni, egyenesen nevetséges volt és ellenpólusa mindannak, amit energiának vagy diktátorságnak nevezünk. Primo de RiVerát nem a nép buktatta meg, hanem a király. A spanyol diktatúrát nem a brutalitása kompromittálta, hanem erélytelenségé. Utána nem a rend jön, ha­nem a rendetlenség és ki tudja, hova vezet a fejlődés tegnap megkezdődött folyamata. Alfonz király először tegnap este szánta rá magát erélyes lépésekre, ki tudja, meddig vezet az az uf, amelyre rálépett é* ki tudja, mi lesz a jövőben a spanyol monarchia sorsa ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom