Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-30 / 24. (2245.) szám
|%1 N, ^ Ka! si£mimk 12 oldal éVft ^ SZ^m % ianuár 30 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára I *20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Feiciős szerkesztő: DZURANYt LÁSZLÓ FORGACh GbZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Telefon-. 34184. — Sürgönyeim. Hírlap, Praha Primo de Rivera bukása (sp.) Prága, január 29. Diktátorok általában nem szoktak „egészségi állapotára hivatkozott, csak annak bi- vera tegnap esti lemondásánál mégis egészségi állapotára hivatkozott, csak annak bizonyítéka tehet hogy a spanyolországi diktatúra nem tartozott a legerőszakosabb és a legerőszakoltabb uralmak közé és végkifejlődése — legalább a jelen pillanatig — nem tragikus és nem viseli magán az államcsíny jellegét. Újabban diktatúrák vér és görög tűz nélkül múlnak el: Pangalos, a volt görög diktátor, ma békés polgárként él hazájában. Woldemaras letűnése nem okozott különösebb megrázkódtatásokat Litvániában e a lengyel vagy a jugoszláv diktatúrák egy szép napon csendesen jobb létre szenderűinek, anélküli, hogy bárki észrevenné- A legtöbb modern diktatúra átmeneti jellegű és néhány energikus férfi kivezető kísérletét jelenti a holtpontra ju'ott parlamentarizmus kátyújából, s talán ezért van, hogy teljes vagy részletmegoldás után újra visszaevez a mérsékelt demokrácia csendes és megszokott vizeire. Senki nem vonhatja kétségbe, hogy a modern parlamentarizmus a háború utáni .ó dben sok országban kátyúba került és a túlzott differenciálódás, a sok-párt-rendszer olyan állapotot teremtett, amelyben csak a személyes erély segíthetett, — éppúgy, mint senki nem vonhatja kétségbe, hogy a diktatúra mindössze átmeneti állapot fehet, a szükséges rossz egyik válfaja, borotva, me'yet használat után a tokba kell zárni. Primo de Rivera diktatúrája is csak átmeneti állapotnak készült. 1S23 szeptemberében. amikor Barcelona népszerű főkapitánya magához ragadta az ura1 mát, Spanyolország veszedelmes és leaíázó helyzetben tengődött. A riffkabilok Marokkóban tönkreverték a spanyol hadsereget, melyet éppen Primo mai utóda: Berenguer tábornok vezetett, a deflációk és in Paci ók gazdasági válsága Spa- nyo’országot többi európai államtársához hasonló nyomoruH helyzetbe taszította, a fejek izzattak, a könnyen bővülő spanyol népben kétszeres tűzzel égtek a forradalmak és ellenforradalmak jelszavai, a parlamentben meddő viták harsogtak és a minden o’dalcól megkötött kezű kormány egyetlen lépéssel sem jutott előbbre, — nem csoda, ha bekövetkezett az, ami ilyenkor törvénynek látszik a politikában: egy nagy vidéki metropolisban föltűnt az erőskezü férfiú, akit a nép évezredes pszichológiai sablonok alapján megváltónak tartott és magához ragadta az uralmat, mint más férfiak hasonló helyzetben tették Oroszországban, Olaszo'nszágban, L e ngye1 o rszágban, Jugoszláviában vagy másuttA spanyol diktatúrának legnagyobb érdeme — vagy hibája, ha úgy vesszük — a mérséklet és a szelídség volt. Primo de Rivera kétségtelenül a világ egyik legvérte’enebb diktatúráját valósította meg: ha kezdetben voltak is kihágások és indoko’a lián büntetések, számuk aránytalanul kisebb volt a többi diktatúra hasonló jellegű artrocitásánál és alig haladta túl bármely szocialista vagy demokratikus köztársaság politikai büntetéskirovásának mértékét. Primo deportálással dolgozott: a kellemetlen politikusokat, mint Unamunot vagy Sancbez-Guerrát egy-egy távoli szigetre számkivetette, ahonnét kényelmesen megszökhettek Párába vagy máshová. Ahogy a diktatúra látens, belső ereje fokozatosan gyöngült, úgy szelídült a végletekig Primo de Rivera is és egyenesen paradoxonnak tűnik, ha a diktátor a forradalmak szi- tóit somba szabadonbo csá tóttá és magas tisztEGY DIKTATÚRÁVAL KEVESEBB EURÓPÁBAN Primo de Rivera spanyol diMáior lemondott és átadta as uralmat Berenguer tábornoknak Alfonz király buktatta meg a diktátort — átmeneti kormány a parlamentarizmus bevezetéséig — Általános választások? — nyugtalanság az országban — & diákok a köztársaságot éltetik — Madrid, január 29. Primo de Rirena, Spanyolország diktátora tegnap este tíz órakor lemondott, a király elfogadta az összkor- mány lemondását és Berenguer tábornokot bízta meg az uj kormány megalakításával. Primo de Rivera este tízkor elhagyta a királyi palotát és az összegyűlt újságíróknak bejelentette, hogy a király hivatalosan tudomásul vette a lemondást. Berenguer tábornak azonnal a megbízás után hozzákezdett kormánya megalakításához és reméli, hegy holnap estig befejezi munkáját. Az uj kormány részben katonákból, részben polgári személyék bal áll. Belügyminiszter Mártin ez marad, aki Primo de Rivera kormányának is tagja volt. Az uj kormány átmeneti jellegű cs előkészíti az utat a rendes parlamenti élet bevezetéséhez. Berenguer tábornok elíj^nyilatkozatában kijelentette, hogy ma délelőtt tizenegykor leteszi az esküt a király kezébe. Ma éjjel Primo de Riverával tárgyalt. BerenguCT, aki meggyeződéses katona és a király leg- odaadó'bb híve, a következőket jelentette ki: — Katonásan engedelmeskedni fogok és ugv cselekszem, mint a hű állampolgárhoz illik. , V Berenguer Primo de Rivera legnagyobb ellensége. Megbízatása azt jelenti, hogy a király fölismerte a monarchiát fenyegető veszélyt és az utolsó pillanatban erélyes lépésekre szánta magát. A lemondó kormányelnök hivatalos kommünikéjében kijelentette, hogy kizárólag egészségi okokból mond le. Mfmz erélyesen közbelép Madrid, január 29. Tegnap reggel Primo de Rivera még nem sejtette, hogy estére lemond. A diktátor délelőtt tizenegy órakor meglátogatta a' királyt s ennek gz audienciának döntő jelentősége volt. Primo' nem önként mondott lett s a körülmények .nyomása alatt cselekedett. A diktátor érezte, hogy az ország elidegenedik tőle, de június közepéig akart maradni. Néhány nappal ezelőtt elbocsátotta a. pénzügyminisztert, hogy eleget tegyen a gazdasági élet vezetői kívánságának és vasárnap jegyzéket intézett a katonatisztekhez, melyben kifejezte azt a reményét, hogy még sokáig uralmon marad. A kérdőívekre, amelyeket a katonatiszteknek küldtek szét. csupa negatív válasz érkezett, amiből a diktátor kénytelen volt levonná a konzekvenciákat. Jól értesült körök szerint a király elhatározta, hogy a monarchia sorsát nem köti többé Primo de Rivera diktatúrájához, mert ha ügyetlenül viselkedik, a nép hőséggel tüntette ki. Demokratikus köztársaságokban hasonló vétségekért halálra,, vagy tizenöt évi börtönre ítélik a lázadókat. Kezdetben a siker sem maradt el. A marokkói hadjáratot úgy-ahogy7 likvidálták, az ország belső életének feszültsége elmúlt, a közmunka megindult és a háború előtt alaposan lezüllött ország kezdte visszanyerni európai rangját s nagyhatalmi pozícióját, aminek legpregnánsabb kifejezője Quinones de León népszövetségi szerepe és Spanyolország jelentősége a Földközi tengeri politikában volt- Az uj rezsim gazdasági apotheozisámk a múlt évi barcelonai világkiállítás számíthat. Akik megnézték és ugyaniakkor beutazták Spanyol- országot, nem győzték csodálni a spanyol nép renaissanoeát. Valamennyi Lapban öles és megevőző cikkek jelentek meg arról, hogy mennyire tévedésiben vagyunk mi középeurópaiak, ha a spanyol népet régebbi tapasztalatok és tévhitek alapján gőgös és munkát- lan, tunya és zavaros déli népnek tartjuk. 1923 után az olasz fascista-rinascimentóhoz hasonló józanotjás, munkakedv, egészségese ,- dés, szervezkedés és rendezés indult meg a pireneusi félszigeten, különösen északon, a szorgalmas és üzleties k atal ónoknál s Primo de Rivera tabui a rasa-jának. első hatása a megnövekedőit produktivitásban, az ország újjáépítésében és a rend helyreállásában jelentkezett. Sajnos Primo de Rivera Spanyolországban nem tudta megrögzi teni a lelkesedés erejét, ami egyedül nagy mintaképének, Mussolini- nek sikerült Olaszországiban. A spanyol diktátort elsőnek azok hagyták el, akik uralomra segítették. A katonaság elégedetlenkedni kezdett, nem utolsó sorban azért, mert Primo de Rivera kormányzásában idővel a polgári diszciplínákra helyezte a fősulyt és a katonai erények kihangsulyozása helyett gazdasági prosperitásra törekedett. Primo ellenzéke nem a nép baloldali elemeiből került ki, hanem . a felső tizezer köréből és élén a király állott a diktátor legnagyobb ellenségével, Rerenguerrel, szövetkezve. Azt mondják a spanyol diktátorról, hogy joviális és barátságos férfiú, akinek nem illik a dik- tátori póz. Nem tudott szuggeráln: és nem tudta népszerűségét megtartani. Kétségtelen, hogy rendelkezései sem vetekedhettek tegyük föl Mussolini rendelkezéseivel és különösen az utóbbi időben sok mindent balkézzel fogott meg. Gazdasági téren, ügyetlen tanácsadókra hallgatott és kellő időben nem tudta meggátolni a peseta zuhanása*, ámbár az amerikai szakértők szerint a spanyol gazdasági életet nem fenyegeti veszély. Katonai nevelése időről-időre kiütközött: lenézte a sajtót és a modern demokrácia eszközeit. Ezekben a dolgokban megvetette a fejlődés vonálát és középkoriaknak nevezhető eszközökkel igyekezett lehetetlenné tenni azok működését, akiket „modern zavarosfejüek“- nék nevezett. A legreakciósabb sajtótörvényt Spanyolországban hozták és a régi politikusokkal való bánásmódját sem nevezhetjük a légudvar iasabbnak. Nem csoda, ha a sajitó és a régi politikusok, pártállásra való tekintet nélkül, ellenségeivé váltak és útón-útfélen föitázitották a könnyen bevülő spanyol népet, amely akkor, fordult teljes vehemenciával Primo de Rivera ellen, amikor a diktátor megszűnt erélyes lenni. Primo de Rivera saját uralmát kezdettől fogva átmeneti állapotnak tekintette. Egyelőre nem bízott a spanyol nép érettségében és váltig hangoztatta, hogy abban a pillanatban,. amint a be- vülékeny és- veszekedős természetű tömeg megnyugszik, átadja uralmát a parlamentnek. Megkísérelte, hogy a fasizmus mintájára hatalmas pártot szervezzen, amely alkotmányos utón is biztosítani tudja a kormányzást, de „Union Paíriotica“-ja korántsem volt oly átütőerejü, mint olasz mintaképe. Az erélytelenség' egyre veszedelmesebb méreteket öltött s a vasárnapi kérdőív, melyet a katonatiszteikhez juttatott és melyben szerényen megkérdezte, vájjon a hadnagyok és a főhadnagyok hajlandók-e őt parancsnokuknak elismerni, egyenesen nevetséges volt és ellenpólusa mindannak, amit energiának vagy diktátorságnak nevezünk. Primo de RiVerát nem a nép buktatta meg, hanem a király. A spanyol diktatúrát nem a brutalitása kompromittálta, hanem erélytelenségé. Utána nem a rend jön, hanem a rendetlenség és ki tudja, hova vezet a fejlődés tegnap megkezdődött folyamata. Alfonz király először tegnap este szánta rá magát erélyes lépésekre, ki tudja, meddig vezet az az uf, amelyre rálépett é* ki tudja, mi lesz a jövőben a spanyol monarchia sorsa ?