Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-01 / 1. (2222.) szám
4 'PRAGAI-MAG^íAR- HI RLAP Kultúránk önállóságának biztosítása a társadalmi egyesületek utján , — Grossctimid Géza dr. szenátor kassai beszédéből — A kassai „Keresztény Társadalmi Kör“ évi közgyűlései a szlovenszkói magyar kulturális és társadalmi élet mindenkor kimagasló eseményei. Azzá teszik az azon elhangzó beszédek és tanulmányok, amelyek itteni életünkre mindenkor érdekesen és tárgyilagosan világítanak reá. Ez okból közöljük a kör elnökének, Gros- schmid Géza dr.-nak a kisebbségi jogvédelem utjai egyikének megismerése és kiépítése szempontjából is jelentős beszédéből az alábbiakat: i „ ... elnöki megnyitóim éven kint visszatérő gondolta, hogy a kaszinókban, klubokban, köröfcbeíl, — illetve ezen alakulatok utján, — a magyar társadalmi élet fellendítése nemcsak ezen egyesületeit öncélja, de faji és nemzeti öntudatunk ébrentartásának, fejlesztésének és* igy fönnmaradásának eszköze Is. Hogy ez az elgondolás — mostoha viszonyaink között is —nem puszta ábránd, annak bizonyítéka az, hogy ez lassan bár, de az általános hiányérzetből folyólag a köztudatba is átment és-ez az érzés országszerte alkotásra vágyva, létrehozta a társadalmi egyesületek szövetségét, amelynek második kongiesz- szusa e nyáron éppen a mi köri helyisé-' geinkben folyt le, — ahonnan testvéregyesü- leteiuk a felemelő elhatározások -egész tömegét vitték széjjel az országba. Az ezen kongresszuson lefolytatott vitáknak, indítvány oknak és határozatoknak első reális eredménye az idei, karácsony havában, megtartott magyar könyvhét volt, — aminek egyéb tervek megvalósításától most és itt eltekintve — bizonyára méltó és eredményes' folytatása lesz e kongresszusnak évről-évre más és más szlovenszkói nagyobb, magyarlakta városaiban, visszatérő napja, — a szlo- venszkói magyarságnak mindig egy-egy kulturális eseménnyé emelkedő megmozdulása, aminek kedvező előjele, hogy ez a terv nagyobb városaink között valóságos versengést váltott ki és igy vált ténnyé az is-, bog}- e városaink mint pl. Pozsony, Komárom, Léva, Rozsnyó stb. már most, 4—5 évvel előre, készülnek a magyar kultúra ezen napjának megünneplésére, minél tartalmasabbá, minél be n ső ségtel jesebbé t étel éré. Jóleső érzéssel állapítom meg tehát, hogy az, amit e helyről — sok oldalról feltörő kétkedés és reménytelen kedveszegettség közepette és dacára — oly sokszor hirdettem, azt t. i.; hogy csak akarni kell és altkor szegénységünk közepette is elhagyatott Ságunk bán is a magyar kultúra szolgálatában tudunk még ahhoz méltót nyújtani — kezd valóra válni! Ezek tisztán az irodalom, a művészet és a finomúltabb társadalmi érintkezés tartalmával és formájával megszépített „magyar na- pok“ előkészítői lesznek annak a knturális autonómiának, amely a kisebbségi nemzeteket és társadalmakat megilleti. Egy pillanatra beletekintve ugyanis a békeszerződések alapján tovább fejlődő nemzetközi jog tudományos művelésének eddigi megállapításaiba*), láthatjuk már annak felismerését, hogy ,a kisebbségi jogoknak nemzetközi védelme ismeretes volt ugyan a háború előtti időben is, — ám a westfáliai béke "óta ez a védelem csak kezdetben úgy jelentkezik, mint a területi fenhatóság változásával kapcsolatiban kikötött területi szolgalom, — később mint az emberi jogokból folyó elvi követelmény (berlini szerződés 1878), e védelem alapvonása azonban, hogy ez csakis a kisebb ségekliez tartozó állampolgárok egyéni jogait biztosította. „Az uj európai államokban található kisebbségek azonban már nem a nemzeti létre meg nem érett népalakulatok, hanem valóságos nemzeteknek saját ál la ni alakú Iá síikből kiszorított részei. Ezen kollektivitások a nemzeti öntudatnak ép oly fokával, a nemzeti ideálnak ép oly teljességével bírnak, mint akár a többségi államnemzet, de nemzeti öntudatuk, nemzeti ideáljuk attól különböző *) Lásd: Jacques Fouques Dupare: Ep Pro- tection des minorités des races, de lengne et de religion. Paris, 1922. Jean Lucián Brun: Le probléme des minorités de vaut le Droit intern átlóinál. Paris, 1923. Noel Buxton et Oornwill Ewans: Oppesed peöples and the Leag.no of Kation s. Dr. H. Rauschber: Dér internationale Schutz dér nationalen Minderheiteu, Prága stb. stb. A magyarok közül behatóbban foglalkoztak el kérdésekkel: Dr. Balogh Artúr. — br. Wlasáics Gyula, — Magyary, — Baranyai stb. Boldog újévet kíván 1930-ra vendégeinek és jóakaróinak MM kávéház, Praha Váciavské nám. Buga Jakab éneke Irta: Komáromi János Három hete múlhatott már, hogy a vereckei hágón lengyel földre mentek át a társzekerek a fejedelmi bagázsival. Rákóczi, mielőtt egy mtén kenéz házában mégegyszer álomra hajtotta volna le rut gondoktól zaklatott fejét (utoljára magyar földön!), azt mondta ugyan, hogy lengyel csapatok élén hamarosan visszatér, de senki nem hitt többé az idegen segítségben. Régem halott volt már Botty- tyán János, Helleiprouth és Palkó vics pedig vasat zörgetett kezein-lábain. S ahogy az utolsó társzekér is elhaladt volna az országhatáron, visító csend állt iba mindenfelé. Az északkeleti részeken mintha tavaszodat próbált volna . . . Messze járhatott még a kikelet, de a Verhovina tisztásairól, eltakaró dott már a hó s hólétől zavaros vizű patakok csoronkáltak a hegyoldalakon, Havasalföldé felől pedig zsongó szelLőcske fujdo- gált-:fujdogált szakadatlaim'l ... A tavasz közeledését hirdette. Iszonyú hallgatás ült az ország felett . . . Ugyanakkor pedig két szegénylegény bukkant elő a lengyel hágóknak elnyúló egyik erdei utón. Váratlanul léptek ki a forduló mögül s cuppogtak a hideg márciusi lucsokban. Az elől-bandükolő alaknak zsipogott a rövid- szárú csizmája, mivelhogy kását kért mind a két orrán s ezért ki- és befolyt rajta a latyak. A mögötte cuppogó alaknak rég elnyü- vődött a lábbelije, még Tokaj körüli valahol h ezokból zsákdarabokba pólyálta a lábfejét. De már a lábaszára meztelen állapotú volt. Nehezen haladtak az emelkedőnek, mert magok után húzták a hátast óvóikat is. Nyomorult pára volt a két gebe. Szegycsontjaik szinte szúrtak a kifőszüli! bőröm át, m patkót még (tavaly elhullatták, bordáikra rászáradt a bőr. Sebesen zihált a két vészedén-' dő állat, mert kekes volt mindakettő. Lépést mentette fölfelé s a kötőfók feszült vonezolás közben. Lehajtott fejjel bandukolt a két szegénylegény, a gebékről pedig nyilvánvaló volt, hogy legszívesebben oldalt-dőlnének és soha többé talpra nem állnának azután. Mert néhai erejüket kiadták a töméntelen harcok izgalmaiban. Bandukolt fölfelé az árva két legény s bokáig léptek a latyakba: cupp . . . cupp . . . cupp . . . Annak, aki elől jött, kordovánsziuü volt az arca s zörgött beifue a osont. Buga Jakab volt, a nevezetes bujdosó, aki kukoricások mentében vonta meg magát, valahányszor rosszra fordulván a nemzeti ügy, elborult a katona- csillag. Ilyen esetekben —mialatt lova a feje körül próbált l egel észni — ő maga ráfüstölt a maradék-dohányából s a gyönge verő- fénynek vetvén ki hasát, nyomban megenyhült a kedélye. Az a másik alak, aki csupasz lábszárral lihegett megölte, mert a csúszós kapaszkodón keservesen kellett húzni a lovat, olyan kinyúlt lingárnak tetszett, akár az égi meszelőnyél. Ha látta volna valaki, bizonyára a hasát fogva hahotázott volna föl. Mert soha még egy olyan pofát! Csépit volt a haja s szakadt báránysüvege alól szemébe bulit ez a haj. Sorvadt ba- juszkája is esepii volt, a szeme olyan, mint a halé s félórában két szó ha elhagyta a száját. De azt is csak elvétve. Maga elé bukva erőlködött Buga Jakab után ez a kócos alak, miközben lehorgasztotta a kiszívott koponyáját. Éppenugy, mint a lova. Ez volt Zöld Demeter. Közisirftert nemzeti harcos és .kóbor lázadó, akinek sok minden volt rovásul írva császári részről. Remeg'’ 'ábinakkal erőlködödtek föl, a Ver- hovina egyik magaslatának, ahol széles tisztás várta őket s a tisztáson dugdotni kezdték mám éi’ az illető államon belül, az álam nemzettel szemben kisebbséget alkot.“ A nemzeti elv következetes alkalmazása ezekkel szemben tulajdonképpen a teljes autonómia volna. Az u. n. kisebbségi szerződések és azok alapján fejlődő nemzetközi jog azonban mindmáig csak a nemzetközi kisebbségek bizonyos megnyilvánulásait, nevezetesen, faji, nyelvi és vallási vonatkozásait részesitik jogi védelemben. Azonban már ez is a háború utáni jogfejlődés alapvető újítása. Ez az újítás ugyanis az, hogy az említettem kisebbségi szerződések a kisebbségeknek nemcsak egyéni, hanem bizonyos kollektív jogokat biztosítanak, a Népszövetség garanciája alatt.**) Ilyen kolektiv jog elsősorban a kulturális szabadság, az e téren való önrendelkezés biztosítása. Ez a békeszerződésekben gyökeredző tételes jogunk, gyakorlatilag ebből annyink van, amennyit szívós kitartással életbe tudunk belőle léptetni. Ennek eiőmun- kálása, előmozdítása., tehát önmagunk iránti első kötelességünk, — egyúttal azonban a kisebbségi probléma megoldásának nemcsak tudományos alapon, de a gyakorlati politikában is világszerte helyesnek elismert első fokozata, aminek érdekes megnyilvánulása volt legutóbb a csehországi németek u, n. Arbeifsamtjának pár nap előtt Prágában megtartott tizéves jubileumi közgyűlése is/ amely ünnepélyen egy Kasselblatt nevű észtországi parlamenti képviselő tartotta az ünnepi beszédet. — Beszédének egyéb, politikai vonatkozású részeit e helyütt egészen mellőzve, csak arra a részletre utalok, amelyben kifejtette, hogy igaz ugyan, hogy Észtországban sem egész paradicsomi még a 'kisebbségek helyzete, de amióta ott ezeknek (a németeknek, az oroszoknak) a kulturális autonómiájuk megvan, azóta ott gazdasági téren is megindult a harmonikus együttműködés és ezen sok helyt rettegett és üldözött fogalom: az autonómia, megvalósítása, nem teremtett államot az államban, hanem épp1 ellenkezőiéig a kisebbségek tagjai azóta megelégedett állanrooigára: az országnak. Ezen tapasztalat alapján a kisebbségek legnemesebb, általános emberi szempontból is a leg- emeikedettebb céljának ismerte fel és1 ilyennek is hirdeti a ftemzeti kulturális autonómia kivívására irányuló törekvéseket és ezeket az egyén szempontjából is különösen értékesnek minősiti, mert az ilyen kulturális téren való önkormányzat a saját tevékenységünket, az önerőnkre támaszkodó munkát kívánja és ezért az ezzel járó felel őségérze- tét, igy a munka alaposságát és komolyságát is jelenti. Az üres, hangzatos jelszavakat igy az öntudatos', tartalmas és az állam, a faj és egyén szempontjából egyaránt eredményes munka váltja fel. Látható mindezekből, hogy a magyar társadalmi egyesületekbe való tömörülés és az azokban való lelkes és önzetlen munka jutalmát önmagában hordja. Egv-egv ilyen életben tartott egyesület tagjainak nemcsak az otthon melegét nyújtja, — nemcsak az **) Y. ö. Dr. Mengele: A Népszövetség jogi és politikai rendszere. 334—341. oldal. fejecskéjüket az uj fűszálak. Itt megállt Buga Jakab s kezefejét végighuzván koromszinü homlokán, nagyot fújt: — Talán megállnánk keveset, Demeter testvér . . . Zöld Demeter is megállapodott s nagvo* lélekzett. Annyit mondott aztán azon a nevetni való hangján, amelyet kappauh.mgnak ne veztek el a későbbi századok folyamán: < — Abizony okos gondolat, Jakab testvér.. A hegyi pázsitos szélén megálltak tehát. A köt Mé két elengedek, jre’ynek szára busán csüngött le a gebék nyakáról Mert egyik lovacska sem mozdult, hanem c.-ak állt, csak állt egyhelyben s mélán logaRa a koponyáját Mélységes bánkódás tükrözött a két állat négy szemében. Azaz csPs háromban, mert a Zöld Demeter lova fé^zemü volt. Meg is jegyezte Zöld Demeter, úgy futólag: — Micsoda szomorú ló ez a két ló! — Csodálkozol rajta, Demeter testvér?_ — fűzte a szót Buga Jakab2 — Hiszen Thököli urunk óta irieghordoztak bennünket minden harcon . . . Hány esztendeje annak? Leg- aláb huszonnyolc! Zöld Demeter annyit mondott rá azon a sziviszoritő ecethangján: — Talán Rákóczi fej ed elmünk eő nagyságának kutyasorsa busitja őket ie . . . — Nem a! — rázta a fejét Buga Jakab testvér. — Csak hát lejárván az idejük, végelgyengülésbe estek ... Ez a sorsunk minekünk is maholnap. Mert nem mai gyerek volt már a két kóborló. Buga Jakabnak vállig-csüngő hajában több volt a fehér, mint a fekete. Zöld Demeter hajáról nem lehetett mondani semmit, mer kóc volt a szilié. Még a szempillája is fehér, minit a háziuyülé. Úgy jött a világra. Azontúl tetemes ideig nem szóltak egymáshoz. Köröskörül hóié csordogált, de a tisztásnak Horinka Ferenc oki. gépészmérnök miniszterlleg engedélyezett autoiskolája Nitra 21 Jelentkezések állandóan. anyanyelvűnkön való érintkezés jóleső baráti érzését tartja ébren, — de vigasztalást és reményt nyújt a jövendő nemzedék elnemzeti- etlenedősének sötét gondjával szemben is. Ha fölnövekedő ifjúságiink látja, hogy társadalmi egyesületeink ily irányú munkája nemcsak emelkedett szellemű, — de előbb mondott szavaimból kitetszőleg is világszerte jogosnak fel —és elismert törekvés, — tartózkodása megenyhül, — sokaknak félelme megszűnik és az anyanyelvéhez és' fajához való hűsége megerősödik. Uj élet zsendül a romok felett. Azért látom szívesen falaink között felolvasásainkon közönségünk müveit rétegét, — ezért örülök az ifjú lányok helyiségeinkben megtartott ismeretterjesztő tea- délutánjainak és ifjúságunk itteni szórakozó társas összejöveteleinek, — örülök annak, ha ez a fiatalság, a mi utódaink, úgy tér be ide egy-egv pihenő, vagy szórakozó órára, mint a megélhetés nehéz harcaiból egy-két ünnepnapra a szülői házba, amely talán nem modern berendezésű, szökés is. régies is, sokak szemében elmaradott is, mégis olyasforma, mint amilyennek a rokokó és barokk pompája és< a napóleoni háborúk szenvedései utáni leegyszerűsített otthont a biedermayer korszak mesteri visszavarázslója, Georg Hennáim,, az akkori idők otthonát és csendes, de vonzó hangulatát leírja. A nagy szoba egyik sarkában van a szalon, a zongorával, — a másik sarokban a könyvtár az Íróasztallal, a középen az ebédlő, egy nagy kerek asztal, amelyre csak egy lámpa veti szelíd fényét az azt körülülő, dolgozó családtagokra. Nagyobb luxusra nem telik. Ám ha nyílik az ajtó, ha belép rajta egy jó barát vagy rokon, esetleg egy fáradt vándor is, az asztal körül összébbhuzódnak a háziak, helyet csinálnak a jövevénynek, megosztják vele társaságukat, estebédjüket, — azzal a sóhajjal, hátha az én fiam, vagy mátkám is, aliit messzire elvert a háború, az élet vihara, az emberi együttérzés ilyen megértő melegére S'zorul valahol az idegen világban? Ne mosolyogjanak nagyon ezen a talán tul- szentimentális képen, inért bizony igaz ma is, hogy nekünk, szétvert magyaroknak, a mai tülekedés és keserűségek világában bizony szükségünk van egy-egy ilyen nagy kerékasztalra, amely mellé szívesen várjuk azokat, akiket a külső élet sok küzdelme és csalódása megkínzott. Minden magyar kör, minden magyar bánatra legyen ilyen kerek asztal Ez a legfőbb hivatása, tágabb érielemben éppen úgy, mint helyi viszonylatokban a magyar társadalmi egyesületek létének és ,működ és ének.'“ j ezen a részén kiszáradt már a füvecske, | amely ekkor próbált serkedni. Sütött a napocska. fent azonban, a hágók és önnek felett szél duruzsolhatott, mert elvétve egy-egy apró felhő repült a szélben. Fehér volt a fel- liőcske s valamennyi északnak suhogott el. Lengyelország irányába. Ott, a tavaszodó nap fényében, megtelepedtek kevés időire. Zöld Demeter leülvén a gyenge fűre, nekilátott, hogy leszedegesse lábafejéről a vizes zsákvászonrongyoka 1. Bizonyára azzal a szándékkal, hogy kiteregeti ők et a napra. S akkor, álla alá kapván föl a térdeit, átkarolta a két lábszárát és csak sóhajtott egyet. N Buga Jakab holmi dohányüilledéket kapart elő ezenközben s megtömvén vele rövid- szárú cseréppipácskáját, ráfüstölt és szipá- kolni kezdett. Ugyanakkor, hogy fokozza a mennyei élvezetet, megoldotta magán keveset a nadrágszijjat s felhúzván az ingét, hányáidéit az aldg-zsendülő pázsiton s a napocskának vetette ki csupasz hasát . . . Zöld Demeternek azonban kifogásai estek: — Vigyázassál légy, Jakab testvér! Mert •meg tanulsz fázni, akkor oszt csikarni fog a hasad . . . — Attul nem tartok, — legyintett pöfékelve a híres éhenkórász. — Az időjárásnak számtalan forgandóságát állta ki már ez a has . . . S hallgattak megint. A kél ló csüngő fejjel búslakodott. Látszott mindkettőn, hogy napjaik meg vannak számlálva. Ök ketjten meg szóblankodtak tovább. Buga Jakab keserű füstöt eregetett, miután legutóbb tavalyi galagonyalevelet is kevert a dohányraaradék közé, Zöld Demeter vászon tag átnyaláboit lábszárral nézett vissza az elhagyott síkság felé, déli iránynak, miközben állát a térdére fektette. Később a lábujjaira kezdett pislogni. (És míg a füstölt élvezvén, a pipát szortyog* T 1930 jaguár 1, szerda.
