Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-01 / 1. (2222.) szám
1930 január 1, szerda. 'prwiaí.Mag^arhirlap Szilassy főgondnok uj megvilágításba helyezi a rét. egyházi alkotmány türvénybeiktatásának régóta vajúdó ügyit Prága, december 31. A református egyetemes egyház legnagyobb sérelme tiz esztendő óta. liogy a kormány egyre odázgatja, halasztgat- ja az egyházi alkotmány törvénybeiiktatását. Eleinte az volt a kormány kívánsága, hogy az egyetemes egyház törvényalkotó zsinata változtassa meg első, demokratikus elvek szerint egyhangúlag hozott alkotmányjavaslatát s a demokratikus elv megtagadásával iktassa be az alkotmányba a kormány által megkívánt módosítást, mely a szlovák hívek részére — bár azok maguk az egyház kebelén belül ezt nem kívánták — külön egyházmegyét létesítsen. Az újabb református zsinat — hogy az egyházalkotinány törvénybeiktatásának - minden akadályát elhárítsa — az egyházi demokrácia elvén csorbát ejtve, meghozta ezt az áldozatot és szótöbbséggel fölvette az alkotmánytörvénybe a kormány-kivánta módosításokat. Ezzel aztán minden tárgyi ok megszűnt arra, hogy az egyházi alkotmány törvénybeiktatását a kormány megtagadhassa. Ennek dacára ez már két esztendeje késik. Kisült, hogy tárgyi ok nem lévén — formai okokból késik. A formai ok az, liogy a törvény szlovák fordítása a nemzet-művelődési minisztérium fölül bírálása szerint pontatlan és hiányos. A minisztérium a fordítás hibáiért — sokhónapos haiogatás után — az egyetemes zsinatra és a zsinat elnökségére hárítja a felelősséget és ódiumot. Ez a nézet jutott kifejezésre Slávik György belügyminiszternek — aki a zsinaton a kormányt képviselte — karácsonyi nyilatkozatában is é.s e beállítás következtében az a látszat merülhetett volna föl, mintha a zsinati elnökség a fordítás hűsége és megbízhatósága érdekében annakidején nem járt volna el a legnagyobb körültekintéssel és gondossággal. Ezt a látszatot igyekezett átvinni a köztudatba Stunda miniszteri biztos, nemzetgyűlési képviselő is. Azonban ez a beállítás teljesen téves, mert a törvény fordítását é>pp a kormány képviselőinek kívánsága szerint a kormánybiztos által megjelölt személyek végezték és pedig nem kisebb mesterei a szlovák nyelvnek és stilmüvészetnek, mint néhai Zocb Sámuel ev. püspök és egy hites közjegyzői tolmács. A törvény fordításának körülményeit most teljesen hü megvilágításba helyezi a legilletéketatta Buga Jakab, pipáltam társa a nyálát nye- legette. Mert ő is szeretett volna egy szippantást. Idd múltával annyit kérdett: — Mit gondolsz, Jakab testvér, hun járhat most fejedelmi urunk? — Rákóczi ő szent felsége? — ütötte föl fejét az őszülő bojmyik, mialatt kivette szájából a cseréppipa kurta szárát. — Úgy vélem, Sztrij vára körül valahain, ha még nem a bzsezsáni kastélyba . . . Alaposan benne vagyunk a ganéba! •Zöld Demeter alig mert szólni, annyira leverte lábáról ez a most hallott kijelentés. Nehezen nyögte ki: — Oszt mit gondolsz magadba, kapunk-e még hópénzt valamikor? Buga Jakab vállat vont. Mert oly nevetségesnek találta a kérdést, hogy igazság szerint lusta volt válaszolni. Tapasztalván azonban Demeter testvér nagy elszorityolódását, annyit kérdett, hanyag-módra: — Mikor láttál hópénz utoljára? — Én, testvér? — kérdezte vissza Zöld Demeter, — ha jól visszaemlékszek, harmad- évi ösztön. De azt is kongólibertásba adták, négy zacskóval. Súlya volt, de félpolturái nem ért. Buga Jakab megjegyezte, nagy vártáivá: — Hát ezért mondom. E/.t a választ Zöld Demeter nem értette egészen s ez okból lógni hagyta a fejét. Mert a Buga Jakab lelketlen válaszából annyit sejtett legföljebb, hogy kutyáénál-kutyább napok következnek el rájuk ezúttal. Ügy látszik, ez az aggodalom busithatta Jakab hadnagyot is, mert — mialatt sűrűn szortyogott a pipaszár —- darv ad ozásnak adta magát: — Mennyi csatán forogtunk mirrk kelten. Demeter testvér... Annikor zsenge ifjak vápánk még, kezdtük a nagy pipája s kevés- dohán yu Szepessy Pál, úgyszintén a kopasz Szuihay Mátyás bujkáló legényeivel. Olt voltunk Tbüköli urunk fölkelésén. Európa keresztény vitézeinek legelején hadakoztunk sebb személyiségnek, Szilassy Béla dr. egyház- kerületi főgondnoknak, az egyetemes konvent világi elnökének alábbi hozzánk intézett levele, mely remélhetőleg végleg tisztázni fogja a félreértéseket és előbbre viszi egy lépéssel az egyházi alkotmány szentesítésének évek óla vajúdó ügyét. Szilassy szenátor, egyházkerületi főgondnok levele a következőképp hangzik: Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! A P. M. H. karácsonyi száma Slávik miniszter úrral folytatott interjút közölt, ennek a református egyházi törvények jóváhagyására vonatkozó részére néhány megjegyzést kell tennem. Azt mondja a miniszter <ur, hogy a református zsinat magyar nyelven nyújtotta be az alkotmány törvényt. Ez a kijelentés tévedésen alapul, mert még a zsinat folyamán éppen a miniszter úrral folytak megbeszélések arra nézve, hogy a zsinat elnöksége a törvényeket kivel fordittassa le szlovák nyelvre. A fordítás aránylag rövid idő alatt el is készült s az a magyar szöveggel egyidejűleg Í928 junius 9-én terjesztetett fel az illetékes miniszterhez. Folyó évi julius 9-én, tehát 13 hónap múlva érkezett vissza az alkotmánytörvény a nemzetmiivelődési minisztérium azon m egál lap itásával, hogy a törvény szlovák fordifása helvtelen. Erre az időszakra esik P. Czínke püspök, konventi elnök ur lemondása, majd Balogh püspök ur távolléte s a nyári szü- neti idő, melynek elmúltával a bizonytalan politikai helyzet s annak folyományaként a parlamenti választások tették lehetetlenné a fordítás megfelelő voltáról való gondoskodást. Mert hiszen, ha boldogult Zoch püspök ur és Novák József ur fordítása — Novak ur Kállay volt miniszter, közjegyző ur hivatalos fordítója — nem bizonyult megbízhatónak, nem volt szabad a koravént elnökségének elhamarkodottan cselekedni és egy esetleges újabb hibás fordítás esélyednek a törvényt kitenni. A nemzetgyűlés megnyitása alkalmával Füssy szenátortársammal felkerestem Slávik miniszter urat, tanácsot kérve tőle aziránt, hogy miképpen biztosíttass ék a f ordítás helyes volta? Kérdésünkre más váBuda megvevésénél, rczesorru Majos Fe- r-encc-el tizenöt esztendőit lappangtunk a süirü erdőkben, mivelhogy fölötte szorongattak a Kobb generális németjei (itt köpött egyet!), vigan ereszkedtünk le a sikr,a az Esze Tamás ordasai között s vé réz vén Rákóczi harcain, Bottyán csatáján legónykedtünk utoljára, de akkor mán tábori-ágyán haldoklóit szegény János-apáaik ... Mink elmondhatjuk, hogy mindig kiálltunk a nemzeti ügy védelmére ... Ép most? ... Hajhaj! Szippantott kettőt a száron s úgy oldalvást pislogott rá osepühaiju kenyerestársára: — Hány éves vénái, Demeter testvér? — Nem tudom biztosan, Jakab testvér — tűnődött el Zöld Demeter. —- De ha jól uitá- nagondolkozok magamba, hát járhatok mán a hatvan alatt Hallgattak egy sort. Buga Jakab annyit mondott még: — Én most tavaszon töltöm be a hatvanegyet ... De ahogy látom, aligha halunk meg idehaza. A kőt gebe olt tétlenkedett a hátuk megélt. Zöld Demeter megértette a Jakab testvér odavetett szavaiból, hogy béna tetemüket valahol Podólia földjén vagy a Visztula táján fogják elkaparni, ha ugyan nem a mezei vadak eszik meg őket. Mert itthon nem lehet maradni többé az ilyen fenel-egóiiveknek. Azalatt mentek a felhők. Magasan, igen magasan repültek a szélben s mind-mind a Lengyel végek irányába. Olykor, ha egy felhő-darab húzott fátylat a napnak arca elé, ők kelten összedideregitek. Zöld Demeter akasztotta meg a csen dél: — Mit gondolsz magadba, Jakab testvér, megfogad még minkéit valaki? — Talán a cárhoz állunk be-, mert otl becsület! van még a hetyke fatlyaiknak - fűzte a szót Buga Jakab. — Úgy ba'loíhm teli ülte], Jávorka Ádám hadnagy is arrákié indul! ... laszt nem kaphattunk a miniszter úrtól, mint azt, hogy majd, ha Stunda képviselő túrral beszélt, megadja a feleletet. Ha legközelebb alkalmam nyílik kérdésemet megismételni, remélem, hogy erre a — mint látszik — még a szlovák uraknak is fogas kérdésre talán megkapom a kielégítő feleletet. Fogadja igen tisztelt Főszerkesztő Ur kiváló tiszteletem nyilvánítását, melynek kifejezése mellett vagyok Losonc, december 28. készséges híve: Szilassy Béla ■eg yházkcirületi főgondnok, szénáior. Zöld Demeter megvakarta a csepübajusza sarkát. — Abizony jó lenne... Megegyeztek aztán, hogy csorba kardjaikat; a cárnak fogják felajánlani," ha csak útközben be nem szegődheti őket másvalaki, hadi- alkalmaztatás céljából. És amint veszteg keverésztek volna kelten, a télutód szélzsongásban, mialatt a hóié csoronkált s a napocska sütött, Buga Jakab —- úgy oldalvást — hamiskásan pislantott Zöld Demeterre: — Meg kéne házasodni, testvér ... — Megházasodni? — s csuklót! a meglepetéstől. — De mire? Istenem-Uram, mire? Talán a szablyánkra, melynek élét rozsda rágja ősz óta? És minek házasodni meg? Hogy nyeregbe vigyünk magunkkal asz- szonyt, gyereket s hogy félkézzel őket szorítsuk magunkhoz a lovon, félkézzel meg vag- dalkozzunk a német ellen, mint hajdanán a Szepessy Pál legényei? Uram, Teremtem, hiszen még miránk sem gondol senki! Bnga Jakab úgy fektében, annyit dörmö- gött: ■ — Abizony úgy van ... Egy darab időt ellőgére-ztek megint, nap- lopőmódra, a hegyintiszltás szélében, amikor észrevette a kordovánbőríi, hogy kódbaju társa erősen vakarózik. Oda szólt, hogy mi az? Csípik talán? Zolid Demeter részvétlenül szólt: — Eltamálltad. Kergetőznek a hónom aljába. Hallgattak. Duruzsolt a szél, a hátán fehér kis felhők suhogtak fent s egytől-egyig Lengyelország felé. Olyan világ volt az, hogy bér dót kiabáltak már Munkács várában s még az őszön lehullt minden levele a Bakonyiunk. Biztosra lehetett venni, hogy német la nőknek tok és vallon zsoldosok rövidesen utá- uo kihúzódnak a sovány K raj nyara is, ahol zabkenyérnél nem termetit egvób ... Sűrűn pöfékelt eközben Buga Jakab, de a pipa csak szortyogott már. Ugyanakkor észrevette, hogy mialatt őmaga szabad hassal fekszik hanyatt s élvezi a dohányszagot, Zöld Demeter — a feje fölött — szájával kapdos- sa el a pipa elszálió füstjét. Rászólt: — Mit mi vélsz, Demeter? A csepüszinü bujdosó -így válaszú] 1 ekkor azon a nevettető hangján: — Egypár füsítnyeletet igyekszel? leszijni a levegőből, merthogy Szent Mihály-napja óta nem pipáztam. De még bagónak se láttam a sz inait... Buga Jakab szive megesett éhenkórász- pajtásán, akinek majd a könnye serkedt ki a szörnyű dohány ínség tői s átnyújtotta neki a kurtaszáru cseréppipát. Zöld Demeter mosolyogni próbált, savanyun, a pipa üledéktar- talmát kiverte a baltenyerébe s akkor a bagót benyomkodta egyik zápfogára. S a szokatlan élvezet folytán mindjárt bél? illőbbnek látta a jövendőt. Talpra k-ecmergett később Buga Jakab, megkötötte a nadrágját, amire Zöld Demeter is a kiszárított zsékdarakákba pólyái gáttá a lábát. De már a lábaszára mezítelenül m ar adit, mer t nem tellett a kapca r ongyokból. Ahogy készen lettek volna, annyit mondott Buga Jakab: — Ind'ulha Ilink! És akkor húzni kezditek magok után a két nyomorult állatot, miközben cuppogtak a sárban. Feszült a kötőiéi? szára, mivel a kőt gebe nem bírta vonszolni magát. Veszkődve távolodtak fölfelé s valószínű volt, hogy még a mai nap folyamán átkelvén valamelyik hágón, lengyel földre fognak -rálépni, ahol is kevesebb zaklatásban lesz részük. Mentek hát s alakjaik mind-kisebbre zsugorodtak össze. Aztán elveszlek egy fordulónál. tapasztalata i ÉrnáiÁ CREME j créme I NEODERM HÜ 7den ÍE PROCHÁSKA prague. tubusban PRAGUB. | _________________j | KR ÉMÉ A tapasztalat — a bölcsesség anyja, Ij különösen a szépségápolás terén. NEODERM A Procháska cég 1847-től szakadat, ív lanul igyekszik toalettszereivel emelni (nappalra) , . . , , , , or» , és megőrizni a nő szépségét. 82 eves munka, 82 éves tapasztalat. E hosszú évek egydülálló tapasztalata a Procháska féle N e o d e r m nappali krém és a Procháska C o 1 d k r é m, gyártásánál összpontosul. Minőségük elsőrendű, C* Cr LD áruk olcsó. Egy 9.— Kc-ás nagy tubus a |^g hosszú időre elegendő. Bőre ettől 1 c< felfrissül, ruganyosabb és szebb lesz. (éjjelre) |j _____ ■ ■- - . 1 í 5
