Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-24 / 19. (2240.) szám

1930 január 24, péntek. IPőstyéni , ,.6oimií$ÍÍ^«pms'> jj%£ 3Z ideális szer házikurák céljaira RHEU3IA - KÖSZVÉNY - fSCHUS ellen. Rendkívül gazdaságos. 30-szor alkalmas- haló, tebál egy teljes kúrára elegendő. F5- leralcrJ.: Kimerte, Praha, Staro mérteké oám. 22. gi politikájának a következménye. Most már a csehek is rájönnek arra, hogy ea a politika rossz. Elsősorban te kell fegyverezni magát az ál­lamot, a lefegyverzést végre kell hajtani a küllőktől) is és olyan politikát kell folytatni, amely az állam és a nép javát szolgálja. Dieíl német szociáldemokrata ugyanilyen ! szellemben beszél s elítéli a titkos diploma- i cl át. Kaffka dr. német gazdasági párti tudooná- ! sül veszi Krofta meghatalmazott miniszter expozéját. A csehek a hágai konferencia fo­lyamán gyerekes, fantasztikus reményeket, tápláltak; azt hitték, hogy a háború utáni . tizenegyedik évben ugyanaz a szellem ural- j kodik, mint a békeszerződések megkötése- j kor. Nagy eredményt mutat a hágai konfe- j rencia annyiban, hogy ma már nem tesznek különbséget győző és legyőzött államok ko­zott, hanem vannak hitelező és adás álla­mok. Valamennyi európai állam adós, a hi­telező Amerika. A csehek 1918 és 1919-ben önként olyan összeg fizetésére kötelezték magukat, amit az állam nem viselhet el. Si­került keresztül’/inni ennek az Önként vál­lalt kötelezettségnek a lényeges csökkenté­sét. A csalódás csak azért van, mert a közvé­lemény előzőleg nem volt kellően Informál­va az ügyek igazi állásáról. Még most is elő­vigyázatosnak kell lenni s éppen ezért javasolja a parlamenti jóvátétel! bizottság megalakulását j amely állandó jelleggel bírna, mert hiszen Hágával nem fejeződtek he a konferenciák és amint egyesek már most ts mondják, az 1930-ban megállapított számadatok még nem teljesen véglegesek. A szónok végül panaszt emel 3Z ellen, hegy a külpolitika egyáltalán nincs tekintette! a esőhöz1 ovákiai kisebbségekre, jóllehet en­nek tekintetbevételével gokkal jobb és erdményesebb mnnkát végezhetnének kül­politikai téren, mint eddig. Moudry cseh nemzeti szocialista állást1 fogVf az állandó jóvá tét éli bizottság meg­alakulása elten. Krofta Bjaöfe ffdlss&la’ása Ezután ismét Krofta meghatalmazott mi­niszter szólalt fel. Nem válaszolhat — úgy­mond —- minden egyes kritikára, amely po­litikai jellegű. Amit tegnap mondott, még nem végleges, mert hiszen a kompetens té­nyező, aki erről nyilatkozhat, Benes külügy­miniszter, aki bizonyára alkalmat talál arra, hogy rövidesen informálja a törvényhozó tes­tületet a hágai konferenciának nemcsak auya- gi, hanem politikai eredményeiről is. A kül­ügyminisztérium nem állhat állandó össze­köttetésben a parlamenttel, mert hiszen a nemzetközi tárgyalások előkészítése rend- j szerint rövid ideig tart és azonkívül is, ha a parlament például valamilyen kérdésben elutasító álláspontot foglalna el, úgy a dele­gáció nem is mehetne el a tárgyalásokra. Csehszlovákiának nincs sok külügyi képvise­lete. Szükségesnek ‘ tartja az eddigi külügyi képviseletek fenntartását, mert ahol nincs kül­ügyi képviselet, ott. az állam több esetben anyagi kárt is szenvedett A külügyminiszté­rium a nemzetközi fórumok előtt állandóan a szabad kereskedelem mellett foglalt állást, viszont azt látja, hogy most az országban a szabad kereskedelem ellen folyik egy moz­galom. — Szovjetoroszórszág de jura elisme­résé, amint ezt már Benes külügyminiszter több ízben is hangsúlyozta, a kormány, illet­ve a politikai pártok döntésétől függ, nem pedig a kühiigy miniszteri unitói. Szlávirsek előadó zárszavában válaszolt a német képviselők felszólalásaira. Kijelen­tette, hogy mindaddig, amiig ». ném«t pártok közül egyesek tsz államot nem akarják elismerni, nem tehet kisebbségi kérdésről disputái­«i (1) Ezzel .j/, ülés végétért. A költségvetési bizott­ság legközelebbi ülését írásban fogják egy- beb Ívni, A magyar laíu,a senki szigete irta : MÓRICZ ZSIGMOND Nagyrév, január. Vasárnap reggel kimentem Nagyrévre, a Tiszazugnak abba a községébe, ahol a tömeg­mérgezés tünetét felfedezték s ahonnan az eddigi vádlottak tóik erűitek. A község 45 kilométerre van a megye szék­keljétől. Szolnoktól, a Tisza legszeszélyesebb kanyargó öblében. Hajdan teljesen mocsárt e- rülőt volt, ma már lecsapolták, de a föld szí­ne ma is mutatja a régi vízállásokat. A nép élete is mutatja, mert ez még a ré­gi halász, pákász, pásztor fajnak a maradé­ka, amelyik meglehetősen különleges er­kölcsi felfogásban s viszonyok közt él. Mikor a faluba beértem s a templom előtt megállóit a kocsi, éppen jött ki a nép a templomból, délelőtti istentiszteletről. Az ismert alföldi magyar kálvinista kép. A gazdák jó kabátokban s túlnyomóan bá­ránybőr süvegben s csizmában, az asszonyok m-od n rn szabású kisiparos asszony formájú ru­házatban. Elég sokan voltak, — Szeretnek-e templomba járni? — kér­deztem. — Most már igen, — feleltek mosolyogva­— De a régi tiszteletes idejében nem sze­rettek. Akkor csak két-három ember volt egy vasárnapi isi outi szi oí éten. Jött a pap palástban s a jegyző, kitűnő ma­gyar urak, a tanítók, mind kul terem-berek. Kezet fogtam a kurátorral, aki mintája le­het a magyar vezető gazda típusnak, aztán bementünk a papi házba, amely vadonatúj épület, csak most készült el: az uj pap, aki csak három hónapja van itt, Lakik először benne. A falu maga nagyközség. Ezerhatszáz la­kosa s ötezer hoM határa van, amelyből körül­belül háromezer hold a nép tulajdona. A leg­nagyobb gazdának negyven holdja van, de a túlnyomó többségnek csak két-három hoi- daeskája. Itt tizenhét hold valóban már nagy vagyonnak számit A nép főleg a szőlőműve­lésből s gyümölcs-, zöldség- s dinnyeterme­lésből él; igen szegényesen. A szőlő megbu­kott az utóbbi évtizedben. Addig jó volt, míg öfcven-liatvan pengőt kaptak egy hektó borért. Ma a legjobb bort tizenhat tizennyolc pengőért tudják eladni s nőm is tudják jóré­szét sönwni áron, úgyhogy inkább maguk i sz­azak meg. Az a felfogásuk, hogy reggelire egy csupor mézesbor többet ér, mint a csé­sze tej. — Mi a baja ennek a falunak? — Mi a baja, — tűnődtek a pap s a jegyző. — Az a baja, hogy nagyon el van temetve, nagyon elfeledkezett róla az étet. A faluban van két iskola 128 növendékkel. Most kaplak egy uj tanyai iskolát, amely kitünően bevált. Jól van építve, jó tanítót kaptak, 30 növen­dékre számítoltak, eddig van 61; de ha vol­na hely, 90—100 gyerek járna. Van olvasókör, önkéntes tűzoltóság, van járványkórház s csendőrpihenő. Csendőrsége nincs. Többszöri kérvényre sem kaptak, az­zal az indokolással, hogy nincs elég legény­ség­Újságok járnak a faluba, előfizetői vannak az Uj Barázdának, a Pesti Naplónak, a Pesti Hírlapnak, a Magyarságnak, a Kis Újságnak, a Friss Újságnak és nagy számban fogy Az Est. A nép tehát érdeklődik az újságokon keresztül a világ dolgai iránt Általában nagyon inteliigens, fel világoso­dott nép. A pap mondja, hogy Erdélyben s Jugoszláviáiban volt. előzőleg pa-p s ott a né­pet oktatni kellett arra, hogy orvoshoz for­duljon, itt viszont be van idege zve, hogy a beteget Budapestre szállítsák operációra, ke­zelésre s ismerik a klinikát, szanatóriumo­kat. — Hogy történt akkor, hogy ilyen töme­ges mérgezési járvány lépett fel. Elhallgattak. — Nagyon nehéz erről beszélni. A falu ma­gára van hagyva. Senki sem gondozza, senki sem törődött vele. A régi lelkészt családot terheli a legnagyobb felelősség. A lelkész beteg ember volt s huszonnyolc éven keresz­tül gondozatlanul élt a nép lelkileg. Felvetődik a lelkészprobléma. A mai szo­ciális berendezkedés mellett mintha elavult volna régi fajta papi rend. De valamikor a papság nemcsak igehirdető volt, hanem a nép vezetője, védője, ügyvéde és szervezője. Valóban erre kell a pap a faluban. Ha van egy ilyen kis községben egy ember, aki- uek az az egyetlen dolga, hogy a nyájával törődjön, lehetetlen, hogy ez a helyzet elő- álljon. A pap, aki minden házba bejáratos, mindenki minden dolgát, baját neki vallja be, tőle kér tanácsot, tőle kér lelki vigasztalást; alkalmat ad rá, hogy a lelkész lelkének leg­titkosabb dolgaiba is belenézzen, — ha van egy ilyen pap, aki lelkiismereti kérdést csi­nál a hivatalából, akkor nem fordulhat elő az az eset, hogy egy egész község a bűn ös­vényére kerüljön. Volt a faluban egy bába, aki valósággal hatalmába kerítette az asszonyok lelkét- A bába vette át az uralmat a pap fölött A bába volt a gyóntató, a vigasztaló, a mérgező. Ö volt az uszító, a felvilágosító, a bűnre csábitó, A bába hajtotta el a magzatot, s ezzel zsák­mányává lett minden asszony, aki hozzá for­dult A bába volt az ördög képviselője, aki játszva szedte áldozatait Soha semmi baja nem volt a hatóságokkal. Utóbbi időkben mikor már feljelentések jöttek ellene, hét­LdSwaMaMKfflngssaEMBsaaMB^aBHMii— iwmwiBaMMaaMmrancan*­Anglia — a rövidl országa A brit birodalomban minden ötödik ember szemüveget visel —* Rohamosan gyengül az angol-szász népfaj iáSóképessége London, január 15. Az angol orvosszövet- j sé£ legutóbbi londoni közgyűlése alkalmá­val rendkívül érd ékes statisztikai kimutatást közölt arról a különös körülményről, hogy a brit birodalomban minden ötödik ember szemüveget visel! Nagybritaimia 45 millió főnyi lakossága közül 1929-ben nem kevesebb, mint 9 mil­lió egyén viselt szemüveget és ez a körülmény már azért is felkeltette az orvosszövetség figyelmét, mert a rövidlátó emberek száma a legutóbbi esztendők során rohamosan szaporodott Angliában. Minden jel arra vall, hogy az angolszász népfaj állandóan fokozódó szemgyengesége krónikus jelenség, amely az évek sotúd csak rosszabbodni fog. Az orvosszövetség felhívá­sára a különböző angol iskolák és gyermek­jóléti intézmények is beküldtók jelentéseiket tanítványaik és védenceik látóképességének megvizsgálása alkalmával és ez a vizsgálat egyenesén elképesztő adatokat eredménye­zett. Kiderült ugyanis, hogy ogvmillió angol tanköteles gyermek közül nem kevesebb, mint 650.000 visel szem­üveget, ami a látóképesség már gyermekkorban való csökkenésének ijesztő bizonyítéka. A nem­zeti egészségügyi intézmény évente átlag fél­millió példány szemüveget utal ki a veze­tése alatt álló gyermekvédelmi intézeteknek. A szakorvosi vélemény szerint ezeket a szo­morú eredményeket a gyermekek fokozottabb mértékben vaió iskoláztatása, a villanyfény melletti tanulás, n szabadban való tarlózko- {dús lehetőségének csökkenése idézte elő és ! kétségtelen, hogy életkörülményeik gyökeres i megváltoztatása nélkül a legújabb nemzedék már örökölni fogja a szomgyemgeségre való bajlamofeságoJ. Az egész angol közvélemény! élénken fog­lalkoztató kérdésről egyébként nyilatkozott n londoni szemészeti klinika egyik vezető ta­nára is, aki elsősorban azt állapította meg, hogy míg a múltban az emberiség szemlencsé­inek vivöercje majd egy kilométer volt, a modern embet szabad szemmel alig kfpes megkülönböztetni néhány száz méter tá­volságra lévő tárgyakat. Az úgynevezett rövidlátásnak ily módon va­ló váratlan gyors elterjedése az emberiség szemlencséinek gyengülésében leli magyará­zatát és nyilvánvaló, hogy a technika száza­dában az adott életkörülmények között újabb -száz esztendő elteltével már mindeu máso­dik ember lesz kénytelen szemüveget vi­selni! Az égjük legnagyobb optikai üzem vezető­je ezzel kapcsolatban s'ziutén érdekes nyilat­kozatot tett, amelvben megállapította, hogy az angol népfaj látóképessegének csökkené­se egészen uj iparágat teremtett Angliában. Optikai téren a háború előtt Anglia jóformán kizáróan amerikai és kanadai árukra volt utalva. Szemüvegeket alig gyártottak Angliá­ban és azoknak mintegy 90 százalékát kül­lőidről hozták be. \ Világháború utáni idúKbcn azonban soha nem képzelt módon lendült fel a szem- üveggyártás a déli szigetországban. Ezidöszerint két hatalmas optikai üzem mű­ködik Londonban, amelyek mindegyike óvenkint másfélmillió szemüveget és a rit­kábban használható esiptelőt, valamint az úgynevezett lorgnont hozta forgalomba. En­nek ellenére a kereslet mindinkább fokozó­dik és Anglia ezidöszerint harnmdik helyen áll az Egyesült Államok és Németország után a szem üveggyártás terén. A londoni orvoskongresszus azt a sajnála­tos megállapítást, tette az ujesztendő alkal­mával tartott megnyilóülésén, hogy a földke­rekség összes országai közül Angliában él a legtöb rövidlátó ember. szer mentette fel a bíróság. A bíróság adatok, tények alapján ítél, gyanuokok alapján semmit sem tud tenni. Tanút nem kapott, aki a bába ellen valijon, igy szabadon burjánzóit e egyre nagyobb mé­reteket öltött a fölösleges családtagok rueg- mérgezésének egyszerű szokása. — Mit kínlódsz vele, mit kinlódsz vele, — mondta a bába a vallomások szerint s ők szót fogadlak: nem kínlódtak vele. Orvos egyszer száll ki a községben heten­ként. Patika nincs. A községi jegyzői hivatal, mint mindenütt az országban, túl van halmozva adminisztrá­cióval, mert hiszen Magyarország közigazga­tásának csaknem mindeu terhe a községi jegyzőkre hárul. S ez igy van az egész országban. A református papi munka az újabb idők­ben intenzivebb, mint a háború előtt volt. Ma már a modern református pap lelki mun­kát végóz. A belmisszió egyre mélyebb s egyre intenzivebb, de ezekben a nagy alföldi községekben, ahol tízezer lakos mellett is legfeljebb két lelkész van egy községben, a papot temetőgéppé teszi a hivatal. Ilyen okok halmozódnak fel minden ma­gyar falu életében s ez mind arra visz. hogy a nép maga a roppant átalakulás idején ve­zér és pásztor nélkül él. Szociális gondozója nincs. Marad tehát a bába. Elmentem abba a házba, ahol Kardos Mi- liáiyné, a Szolnokon tegnap halálra Ítélt asz- szonv megölte az urát. A ház igen szegényes kis hajlék. A hátulső szoba, ahol élnek, a földbe van süppedve. Most a megölt Kardos Mihály testvérei lak­nak benne nagyszámú családjukkal, Abban a négyszer négyméteres, tehát tizenhat négy­szögméter területű kis szobában három ágy áll. Egyikben egy nagybeteg asszony fekszik. Hetvenéves öreg nő. Hét fiatalabb nő állott s ülte körül az ágyat, köztük két idióta. Ked­vesek voltak, vidámak, mert a megszokott, környezetben vidám marad a szegény ember. Egyetlen ablaka van a szobának, kis szomorú ablak, amelyen kevés fény jön be s ez a ke­vés fény beteges arcokat, rosszul fejlődött tes­tű embereket világított meg. Gyászház. Gyász minden szó, amit kimon­danak. Szörnyű harc az egy és két holdért, ami örökségképpen marad reájuk. Gyász az anyagi s vele az erkölcsi életre minden szó, amit kimondanak. Ahogy az uecán megyünk, megmutatják: — Itt lakik az a hetvenéves öregasszony, aki hat embert ölt meg. — Itt lakik az az asszony, aki a vak ka­tonaurát megölte. — Itt lakik az, aki hármat; itt, aki az apó­sát és két-háromnapos gyerekét mérgezte meg. Itt, aki a férjét, itt, aki az apósát, ez itt a férjét, ez a férjét és az ágyasát, ez az apját, ez is az édesapját, ez a férjét, ez is férjét... — Itt lakott a bába, aki valamennyit. Most nem lakik a bába házában senki. Csinos kis parasztház, hétszáznégyszögöles telekkel, rendes nagy porta, a faluban a leg­nagyobbak közé tartozik. Semmi sem mozdul az udvaron, sem egy csirke, sem egy kutya. Élettelen. Mint ahogy élettelen ez az egész község. Itt van a magyar föld kellős közepén, a leg­jobb termő vidéken, ahol miuden lehetőség megvan rá, hogy a nép vidáman, gazdagon, boldogan éljen. Hát mért nem törődnek vele?... Hát sen­ki sem látja, hogy az az igazi bódítás, ba en­nek a magyar földnek egy-egy szigetét meg­mentjük? Hát hiszen a politikában s az állam­gazdaságban is az a cél, hogy belső, intenzív j gazdálkodást folytassunk. Gazdálkodni kell a vagyonnal is, a lelkek­kel is. Ha ez a nép kiemelkedett abból a méty sötétségből, amely a régibb generációkat is­meretben eltöltötte s valamivel bátrabb, nyíl­tabb szemű apáinál: az elsősorban az újságok érdeme. Az újság volt az egyetlen szócső, amely elvitte hozzájuk a mai modern gondolkodás lehetőségét. Tele is vannak tudásvággyal. Mondja a pap, hogyha istentisztelet van, oda alig megy ma is néhány ember, de ha az is­kolában gazdasági vagy művelődési előadást tartanak, akkor mindig zsúfolásig töltik meg a termet. Ez egy olyan jel, amelyre fel kell figyelni. Tudást kell vinni a népnek. Tudást min­den téren. Az anyagi élet és a lelki étet te­rén. Nem szabad tűrni, hogy senki szigetekkel legyen tele az Alföld, örülnie kell. hogy leg­alább ilyen fóligkósz állapotban itt vannak ezek a falvak. Készeu arra, hogy megszer­vezzék, fevillanyozzák Őket, hogy munkába állítsák és azt a hatalmas erőt. amit ez a uép jelent, a nemzotólet hasznos tényezőjévé kó- sss«ék ki. » 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom