Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-24 / 19. (2240.) szám

1930 január 24, péntek. 'PRKGAI-^^A.G'fcUR-HIR.tiAP A képviseidház ülése Prága, jamiár 23. A kép\ selőház ma dél­után rövid ülést tartott, melynek folyamán kiosztották Hrusovszky Igor cseh nemzeti szocialista képviselőnek a vá'asztási rend módosításáról szóló törvény javallatát. Az ülé> napirendjén az áliandó bizottság ama in­tézkedései szerepeltek, melyek prolongálták az építkezési mozgalomról, a lakók ••édelmé- rcl és o kényszer kilakoltatást öl szelő törvé­nyeket Az előadók jelentései után közös vi­ta indult a három javaslat fölött. A vitában resztvettek a következők: Pick cseh szoc. dem., Kopeczky kommunista. Kalas cseh ag­rárius, Kremser német szórnáldemokrait és Simm német nemzeti szocialista. A vita befejezése alán a ház többsége meg­szavazta a javaslatokat. A ha *zuián a kezde­ményező bizoltsác javaM.i'lra elutasította Stribrny indítványát .i Ilurlar-ügy kivizsgá­lására kiiküldendő 24 tagú parlamenti bi­zottság megalakítása tárgyában. Akövetkező ülés pónleken délelőtt tíz órakor 1 jsz, napirendjén az ál’ardó bizottság egyes intézüedései, továbbá az uj a andó bi­zottságnak, a vagyondézsma-*' f uerző bízott, sáyoak és a végleges házéi nöb ségnek meg­választó a szerepel. isris herceg megkérte Güovaniia olasz hercegnő keiét Belgrád, január 23. A Politika jelent: Ró­mából, hogy Umberto olasz trónörökös eskü­vője alkalmával Boris király megkérte Gio- vanna olasz hercegnő kezét az olasz királyi pártól, . akik beleegyeztek a házasságba. Amennyiben elhárulnak a Vatikán részéről fölmerült nehézségek, u,gy nyáron meglesz az eljegyzés, ősszel pedig az esküvő. Á bécsi legielső bíróság az mpmgyiíkosságérí elítéli Halsmann Fülöp semmiségi panaszéi A közönség hallatlan izgalomban, tüntetve és tiltakozva távozott a teremből Az elitéit diák anyja és nővére hangosan zokogva hallgatták végig az indokolást Bécs, január 23. Kétnapos tárgyalás után ma délelőtt tiz órakor hirdette ki ítéletét a bécsi legfelső bíróság Halsmann Fülöp, a rigai származású bécsi egyetemi hallgató apa- gyilkossági bünpörében. A bíróság elutasí­totta a védelem semmiségi panaszát s igy az eskiidtbircság Ítélete, mellyel négyévi bör­tönbüntetést mért Halsmann Fülöpre, most már megtámadhatatlanul jogerőre emelke­dett. Délelőtt tiz órára tűzte ki az Ítélethirde­tést a legfelső bíróság tanácsának elnöke, de a kiváncsiak beláthatatlan tömege már kilenc órakor elözönlötte az igazságszolgáltatás ideig­lenes hajlékának, a volt osztrák-magyar bank palotájának környékét. A tárgyalóterem előtt, .a lépcsőkön, a folyosókon ember ember hátán tolongott, sőt az érdeklődés olyan arányú volt, hogy az ítélethirdetésre egybegyüit tömeg nagy része be sem tudott jutni az épületbe, hanem a ka­pu előtt várta az utolsó bírói szó hirét. A legfelső bíróság tárgyalásának menetéből, a referátumból és a pörbeszédekből a laikus köz­vélemény szinte százszázalékos bizonyossággal következtette, hogy a biróság megsemmisíti az innsbrucki esküdtek verdiktjét és harmadszor is esküdtbiróság elé utalja a homályos bün- pört. Az Ítéletre váró tömegben nem akadt egyetlen hang sem, amely a fiatal diák bűnös­sége mellett ágált volna. Még akik hajlottak is arra, hogy némi gyanút tápláljanak, azok is elengedhetetlennek tartották a harmadik es­küdtszéki tárgyalást... A legfelső bíróság pálcái tör,.. Pár perccel tiz óra előtt a teremszolga ki­nyitotta a tárgyalóterem ajtaját, a tömeg be­özönlött és szempillantás alatt zsúfolásig meg­töltötte a nézőközönség részére fönntartott he­lyiséget. Az első padsorban Halsmann Fülöp édesanyja és nővére foglalt helyet, mindketten mély gyászban. Pontban tiz órakor bevonult a legfelső biróság tanácsa és az elnök halálos csöndben olvasta föl az ítéletet, amely a kö­4- l r r\.rr r\ ] ' r\ n or« nnnn’rrrtff* Wekerfe a pénteki nisz’e?- tanác-fsn számol be Hágáról Budapest, január 23. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) Vass József mu­ri 1 sz terelnek he! yettes péntek délután öt órá­ra minisztertanácsot hivott Össze, amelyen Wekerle Sándor pénzügyimülisater beszámol a hágai eredményekről. "Megiáít W. Éterei király iegisizaimasebb barátja London, január 23. Tegnap délután 78 éves korában elhunyt Eseher lord, VII. Eduárd ki­rály együk legintimebb barátja. Eseher lord hosszú eveken át kormányzója volt az angol koronajavaknak s a délafrikai háború idején, mielőtt lord Hal dán e hivatalba lépett, ő állott az élén annak a bizottságnak, amely az angol haederog. megreformálását tűzte feladatául. A világháborúban Eseher lord bizalmasa volt Ki di­ner angol hadügyminiszternek és ilyen minő é- gében a francia főhadiszálláson teljesített szol­gálatot. A világháború után megírta naplóját, amely különösen a háború első éveinek esemé­nyeiről tartalmaz érdekes kulisszatitkokat. A naplót az angol múzeumnak adta át azzal, hogy 1981 előtt ne hozzák nyilvánosságra. Hárasnarossziset mm Imi gör. kát. püspöki székhely? Ungvár, január 23. (Ruszimszkói szerkesztőségünktől.) Megírta a P. M. H., hogy a római szentszék Márama- rosszigeten gör. kát. püspökséget akar felállí­tani, mig a ruszinszkói schizma ellensúlyozá­sára missziós' püspökség felállítását vette tervbe. A máramarosszigeti püspökség kérdé­se körül azonban az utóbbi időben nem várt harc indult meg. A romániai katolikus püs­pöki kar balázsíalvi konferenciáján ugyanis amellett foglalt állást, hogy az uj püspökség székhelye Mára,marossziget legyen, Dolci pá­pai. nuncius viszont amellett tört lándzsát, hogy a püspöki székhely Máramarossziget he­lyett inkább Nagybánya legyen. Ez a döntő állásfoglalás Borza román közoktatásügyi ál­lam titkárral való előzetes tárgyalás után tör­tént, aki maga is szívesebben látná a püspöki székhelyt Nagybányán, miint Szigeten. A kérdés egyébként összefügg a huszti missziós püspökség felállításának problémá­jával is, amennyiben a két püspökség igen közel esnék egymáshoz. Máram arossziget — hir szerint — minden eszközt megragad, hogy a székhely kérdésé­ben a döntést a maga javára biztosítsa. Két mára marosi község lakói máris kijelentette, hogy abban az esetben, hogy az uj püspök­ség Nagybányán lesz, amely igen messze és megközelíthetetlen helyen fekszik, kénytele­nek lesznek felekezetűket elhagyni. Ezt a je­lenséget a Ruszinszkóból átplántált schizma- tikus mozgalmak eredményének látják A hallgatóság spontán lisníefése Az Ítélet kihirdetés, a semmiségi panasz elvetése rendkívül mély hatást tett a közön­ségre, amely az első pillanatokban hangtalanul, a nem várt Ítélettől meglepve és megdöbbenve fogadta a birói szavakat. Az elitéit édesanyja és nővére csak akkor eszmélt rá a legfelső bí­rósági döntés értelmére, midőn az elnöklő bíró belefogott a döntés indokolásának fölolvasá­sába. t A két asszony kétségbeesett jajveszékelés­ben és zokogásban tört ki, majd az anya fölemelkedett és a birák felé kiál­totta: „ő ártatlan!" Most már a közönség is magáhoztért és gyors egymásutánban izgatott, elkeseredett hangú kifakad ásó k hal 1 a tsz o t tak: — Mindenki meg van győződve az ártat­lanságáról ... Ez mégis csak botrány... Az elnök hasztalan próbál csendet és ren­det teremteni. A mozgolódás tovább tart. majd amikor az egyik néző elkiálfja magát: „Hagy­juk el a termet!" és megindul a kijárat felé, az egész hallgatóság tüntetőleg mögéje sora­kozik és kivonul a teremből, ahol a bírósá­gon kivül már csak a védők ás az újságírók maradtak. A megtörtszivü anya és leánya fennhangon zo­kogva indulnak kifelé, miközben még mindig íöl-fölhangjanak a tiltakozó kiáltások: — Ismét ártatlan embert ítéltek el... Itt nem segit semmi. Itt nem embereit ítélkez­nek, hanem paragrafusok és rideg jogi for­mulák. A legfelső bírósági döntés híre villámgyor­san lejut az ucca közönségéhez s a íölháboro- dás futótűzként terjed szét az egész városban. A döntést mindenütt példátlan botránynak mondják. A lapok rendkívüli kiadásokban köz­ük az Ítéletet, de egyelőre tartózkodnak az éle­sebb kommentároktól. Az indohok A tárgyalóteremben lezajló tüntetés után a biróság elnöke folytatja az indokolás fölolvasá­sát s kiterjeszkedik a semmiségi panasz vala­mennyi pontjára, de ezt megelőzően kritika tárgyává teszi a bizonyítási eljárást, amelyet formális szempontból helyesnek ítél. Rámutat az elnök arra. hogy a védelem eleinte magáévá tette a baleset föltevését és csak későbben kon- cedálta azt a lehetőséget, hogy a mélységbe zuhant Halsmann Miksa dr.-t egy harmadik személy megölte és kirabolta. A védelem bábukkal akarta rekonstruálni a szerencsétlenség és a gyilkosság lefolyását, az esküdtbiróság azonban az ilyen értelmű in­dítványt elutasította. A legfelső biróság szintén nem látta szüksé­gét a bizonyítás ezirányu kiterjesztésének, mondván, hogy az esküdtek személyesen be­járták a helyszínét és azonkívül vetített ké­peken látták a vidék minden részletét. Minthogy a bábukkal való kísérletezés amúgy sem közelíthette volna meg a valóságot, a vé­dői előterjesztés tárgytalan maradt. De nem látta indokoltnak a legfelső biróság Kasperer dr. vizsgálóbíró tanukénti kihallgatását arra vonatkozólag, miért nem nyomozott egy harmadik személy, az esetleges rablógyilkos után. Ez a gyanú a vizsgálat folyamán n: -gyálta­lában nem szerepelt-és csak az első ,;rgyalá- son bukkant föl. Igaz ugyan, hogy az egyik védőnél jelentkezett egy Auer Péter nevű em­ber, aki azt állította, hogy közvetlen tudomása van a rabiógyilkosságról s erröl az emberről később, rejtélyes eltűnése után, kiderült, hogy egy ilyen bűncselekmény elkövetésével legin­kább ő maga gyanúsítható, másrészről azonban bebizonyosodott, hogy az Auer Péter előadása hemzseg a tévedé­sektől, tehát nem tekinthető egyébnek, közönséges misztifikációnál. A legfelső bíróság ilyen kö­rülmények között nem látott semmiségi okot fönnforogni azáltal, hogy az Auer Péter esetét nem vették tüzetesebb vizsgálat alá. Az indokolás részletesen foglalkozik a többi semmiségi pontokkal is és rátér az orvosszak­értők véleményének mérlegelésére. A legfelső- bíróságnak ebben a kérdésben az a fölfogása, J hogy : a törvényszéki orvosszakéríők mellett nem volt szükség kriminálpszihológusok meg­hallgatására. t Az orvosszakértők exakt véleményt terjeszfcet­- tek elő Halsmann Fülöp elme- és lelkiállapotá- ■ ról és foglalkoztak azzal a bizonyos részleges ; amnéziával is, amelynek a védelem olyan nagy- fontosságot tulajdonit, A legfelső bíróság itt sem lát olyan hiányt, amely indokául szolgál­hatna az esküdtbirósági ítélet megsenműsité­’ sének. A mindenható formaság Formai szempontból a legkomolyabban számba jövő semmiségi ok az lehetett volna, > hogy az esküdtbiróság félbeszakította a íár- 1 gyalást, amelyet csak hosszabb szünet után 1 folytatott. A legfelső biróság szerint ez tény- ’ lég semmiségi ok lehetett volna, ha a véde­lem az esküdtbirósági tárgyalás újbóli meg­nyitásánál tüstént bejelentette volna pörrend- szerii panaszát. Bár a védelem tett ilyen ér­telmű bejelentést, ez azonban nem felelt meg a pörrend által előirt formaságoknak. A legfelső biróság döntésének híre gyorsan ' eljutott Innsbruckba és ott is nagy izgalmat váltott ki. t Halsmann Fiilöpnek Kessler dr„ az egyik védő vitte meg a rossz hírt. Az elitéit fiatal­ember igyekezett megőrizni nyugalmát, de nem tudta teljesen eltitkolni belső fölindulá­sát. A védő hosszabb időn át a börtöncellá­ban maradt és biztosította afv fiatal diákot arról, hogy tovább folytatja a küzdelmet és nem nyugszik addig, mig ártatlansága a nap­nál világosabban be nem bizonyul. — Az igaz ügyet nem hagyom elbukni —- mondta a védő — és harcolni fogok, amíg erre i egyetlen lehetőség lesz. Ment less 14 tini katonai szolgálat Viskovszky nemzetvédelmi min szter a véderSblzottságban tekéire mosta Karban köveiét Prága, január 23. A véderő bizottság ma délelőtt ülést tartott, amelyen Viskovszky nemzetvédelmi miniszter jelentést tett a tény­leges katonai szolgálati idő leszállításának előkészítéséről és a Hurban-iigyről. A nem­zetgyűlés 1920-ban törvényt hozott, amely szerint az 1926. évben besorozottak tényle­ges katonai szolgálati ideje már csak 14 hó­nap lesz. 1925-ben azonban az illetékes té­nyezők belátták, hogy a szolgálati időt nem lehet leszállítani, mert különben a hadsereg altisztek nélkül marad s 1927-ben törvényt hoztak a továbbszolgáló altisztek részére biztosítandó kedvezményekről abban a re­ményben, hogy úgy sikerül 8.000 továbbszol­gáló altisztet biztosítani a hadsereg számára. Ez a feltevés nem vált be — állapította meg a miniszter — és ma újból le kell szögezni, hogy a tényleges katonai idő leszállítása csakis akkor köveíkezhclik be, ha a továbbszol­gáló kiképző altisztek kérdését uiből szabá­lyozzák, azonkívül megkönnyítik a katonai őrszolgálatot és az ifjúságot megfelelő ka­tonai előképzésben részesítik. A- katonai vezetőség máris intézkedett, hogy a középületek őrzését a jövőben polgári őr­ségekre bizzák, a katonaságot pedig még a laktanyákban is csak a legszükségesebb ese­tekben veszik igénybe különböző ipari, kony­hai, stb. munkák elvégzésére. A Hurban-ügyre vonatkozóan Viskovsky miniszter a következőket jelentette ki: Stri­brny a képviselőházban azzal vádolta meg Húrban Vladimír tartalékos ezredest, hogy Amerikából visszajövet, ahol katonai atta­sénk volt, nem számolt el 14 millió dollárról. Húrban ezredes 1918-tól 21-ig csehszlovák ka­tonai attasé volt és ebben a funkciójában a fecrverszállitások körül tevékenykedett. A szi­bériai csehszlovák légiók ugyanis 1918-ban az Egyesült Államoktól kértek felfegyverzést, akkor vette föl Csehszlovákia első kölcsönét, és egy külön amerikai bizottság, amely az amerikai hadügyminisztérium mellé volt be­osztva, vásárolta a szükséges badirölszerelést. A számlákat felülvizsgálás végett átadták Húrban katonai attasénak és az ő aláírása után a washingtoni megbízott, később követ egyenlítette ki a számlákat. A katonai atta­sénak nem volt rendelkezési joga semmiféle számla kifizetésére, hanem csakis a követnek, igv tehát egyidőben maga Pergler követ fi­zette a számlákat. Vladivosztokban egy cseh- francia bizottság vette át a szállítmányokat és a hadfelszerelést nemcsak a csehszlovák lé­gió, hanem a többi szövetséges katonaság kö­zött osztotta szét. Az Egyesült Államok a csehszlovák légióknak összesen 1,276.497 dol­lár értékű fölszerelést szállított, ami az ak­kori 22-es árfolyam szerint 28,082.947 cseh­szlovák koronát tesz ki, nem 14 mlilió dol­lárt, illetve 1.400 millió koronát. A nemzet- védelmi minisztérium 1921-ben, Hurbant, amikor visszatért Amerikából, felszólította az elszámolásra s amidőn Húrban ezt meg nem tette, a prágai hádosztálybiróság fegyelmi eljá­rást indított ellene parancs nem teljesítése cimén. De akkor sem volt szó semmiféle visszaélésről. Azonban az eljárást 1923. márciusában be kellett szüntetni, mert bebizonyosodott, hogy Húrban ezredes nem tartozott elszámolni és ezt nem is tehette, mert nála sem pénz, sem iratok nem voltak. Az eljárásra maga Húrban szolgáltatott okot, amennyiben néni adóit idejében fölvilágositást, de mentesíti őt akkori gyenge egészségi állapota. Végül bejelenti a miniszter, hogy a végleges elszá­molást 1923-ban egy miniszterközi bizottság hajtotta végre, amelyet a kormány kiküldött Amerikába. Ennek a bizottságnak az elnöke Chalkovsky dr. követ volt. A bizottság semmiféle szabálytalanságot nem állapított meg. A miniszter expozéja fölött vita kezdődött. A legközelebbi ülés a jövő héten lesz, amikor folytatják a vitát. Főibontolfák Garibaldi végrendeletét Rófioa. január 23. Garribaldii politikai vég­rendeletét a napokban hozták nyilvánosságra. Az okiraton ugyan nii.es d.vnm, de valószí­nű, hogy 1874-ben keletkezett. Garribaldi ki­jelenti, hogy Olaszországban a köztársasági államformát kei! beveze ni. Az átmeneti idu­óén a legbecsületesebb a legtehetségesebb oba-z gyakorolja a diktatúrát az országban. A diktatúrának nimdadd g uralmon kell lenni, amig az olasz nép megérett a szabadságra s amig Olaszországnak nem kel' többé félnie a szomszédoktól. Ra ez meglővén k, be kell vezetni a köztársasági államformát. ______5 „A köztársaság nevében! A legfelső biróság helybenhagyta a Halsmann Fülöp bünpö­rében lefolytatott esküdtbírósági eljárást és a semmiségi panaszokat elvetette. Az eljárás költségei a vádlottat terhelik."

Next

/
Oldalképek
Tartalom