Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-24 / 19. (2240.) szám

1930 január 24, péntek. mefxamiimamaBeaBmmmmMmm rPR&GAIrA\k<&AR-HtULAE> A szocialista sajtó magárasnaradt a népszerűtlen hágai teljesítmény dicsőítésével Az egész cseh sajtó a Benes-sajtókonszem ellen fordult — A Lidové Noviny szenzációs tudósítása Snowden és Benes drámai összecsapásáról Prága, január 24. A hágai események utó- hullámai még mindig nemi akarnak elcsen­desedni a cseh lapok hasábjain, sőt a prágai lapok egyre hevesebb hangnemben szállnak egymással vitába Benes eredményei fölött. A heves kampányban az egyik oldalon a Benes-sajtókoncern négy főorgánuma áll: a Ceské Slovo, a Lidővé Noviny, a Právo Lidu és a félhivatalos Prager Presse, ehhez járul a félhivatalos Ceskoslovenská Republika, a másik oldalon pedig az összes több’ lapok, a cseh polgári pártok és a Stribrny-konoern j lapjai. Az első csoport természetszerűen minden kritika nélkül magasztalja Benes teljesítményét, a másik csoport nagyon is j kritikával fogadja ezt a teljesítményt és máris látható, hogy Benes a cseh sajtóban is elhatározó és vég­leges vereséget szenvedett. A félhivatalos lapok különös hévvel roha­mozzák a legnagyobb példányszámmal ren­delkező Národni Politikát, mely az érem másik oldalának bemutatása céljából többek : közölt a Prágai Magyar Hírlap első összefog­laló jelentését is teljes terjedelmében is­mertette olvasótáborával. A Benes-lapok u-gy igyekeznek kimutatni a hágai megegye­zésbeli nagy vívmányokat, hogy a Hágában megállapított terheket a békeszerződések kötése idején emlegetett csillagászati szá­mokkal vetik egybe. A Národni Politika vi­szont azzal érvel, hogy ez az összehasonlítás teljesen irreális, mert hiszen a párisi elökoníerencia már fél­évvel ezelőtt eltemette ezeket a csillagászati számokat s ezért a hágai eredményeket nem lehet az ana­kronisztikus versaillesi számadatokkal egybevetni, hanem csakis azzal — irja a lap — miképp kerültek ki az ügyből a többi államok, elsősorban a legyőzőitek, Csehszlovákia kisantantbeli szövetségesei és Lengyelország. És az igazság az — foly­tatja a lap — hogy a legyőzött Ausztria csaknem semmit nem tizet, a legyőzött Magyarország kevesebbet, mint mi és nagyrészben a saját állampolgárainak, tény az, hogv amit az „átvett állami birto­kok címleténél*4 javunkra töröltek, azt mindenkinél törő1 fék de ráadásul teljesen törölték a többieknél a „fölszabaditási illetéket", csak nekünk hagyták meg az ismert csökkentéssel. Ezzel az érveléssel szemmel lá£h a tói a g a Národni Politika maradt felül a szocialista lapokkal való vitájában. A teljesen népsze­rűden hágai eredményt ilyenformán csak a félhivatalos és a szocialista lapok veszik jobb ügyhöz méltó buzgalommal védel­mükbe. A szocialista pártok eze** magatartása alanosan meg fogja tépázni a két párt nép­szerűségét s ennek egész bizonyosan sú­lyos politikai következményei is lesznek. Jellemző, hogy a Bsmes-sajtő érvek hiányá­ban a szenvedély hangján hadakozik. Csak úgy röpködnek az alván kifejezések, hogy a kritikai véteménv nem más, mint Budapest­tel való cimborálás és vizhajtás Budapest malmára. Ezzel a váddal most már nemcsak farunkat és Stpibrny sajtóját, hanem a Ná­rodni Politikát is megtisztelik. A Lidové No­viny elvesztvén idegei fölötti uralmát, Snow­den t sem kíméli. Mai vezércikkében többek között a következőket irja: — Az odahaza kényes helyzetijén lévő kormányok — irja a lap — külpolitikával igyekeznek népszerűségre tenni szert. Snow- dennek a mull évben egyszer már sikerült egy gesztusa, amely egy hétre a londoni uc- cák hősévé avatta. Úgy látszik, Snowden a második hágai konferencián is alkalmat ke­resett arra, hogy megújítsa népszerűségét és babérokat szerezzen. Ez az alkalom a hét­főre virradó éjszakán kínálkozott neki, ami­kor nemcsak a kisantant és Magyarország közti ismeretes viták, hanem a kisantant, nevezetesen Csehszlovákia és Olaszország közti kérdés is fölmerült, amennyiben Olasz­ország nem kevesebb, mint 550.000 font sférl'nget követelt Cseh szlovák iá tói, hogy kémétől in magát azokért a veszteségekért, melyeket a Young-terv revíziójánál szenve­dett. A delegátusok viharos vitájába, akik­uek az idegei már túl voltak feszítve a há­rom éjjeli virrasztástól, a Daily Telegraph közlése szerint Snowden is beleszólt és na­gyon heves támadást intézett Benes, Cseh­szlovákia külügyminisztere és általában a kisantant ellen. A lap hozzáteszi, hogy szi­gorúan titokban tartja, mik voltak Snowden tulajdonképpeni megjegyzései, de megerő­síti, hogy beszéde sokkal hevesebb volt, mint aminőt a multévi szeptemberi konfe­rencián mondott. Hogy vájjon Snowden az asztalra való ökölcsapással is kisérte-e tá­madását, erről az angol lap nem beszél. Ki­egészítette ezt a híradást a Lidové Noviny hágai tudósítója, aki Snowden angol miniszter és Benes cseh­szlovák miniszter összecsapását az emlé­kezetes éjszaka legdrámaibb jelenetének karakterizálja. „Ez volt az a helyzet — úgymond — amikor Snowden az angol­szászoknak a magánbirtok iránti egész szenvedélyével a főhercegek birtokjoga melleit foglalt állást és az utódállamok ál­láspontját a birtokok lefoglalása kérdésé­ben a zsebtolvaj eljárásával hasonlította össze, aki valakinek elrabolja a zsebóráját és aztán kijelenti, hogy az órái visszaadja, de csak készpénzért." Ilyen kifejezés állí­tólag igen sok esett és az olaszok lelkesen szekuniláltak ebben. A politikusok egyik főelve az, hogy a politi­kusnak mindenre el kell készülnie partner­iével szemben, de Snowden dohánya mégis nagyon erős a kontinentális européerek orra számára. Ez tehát az a nóvum, amit a Snowden-féle angol szocialisták a külpolitikába behoz­tak: goromba diplomáciai tónus és a Habsburg föhercogi család magánvagyoná­nak lelkes védelme. Az ellenség vagyonának a lefoglalását — és a csehek a nagyhatalmak hozzájárulásával Ausztriával háborús viszonyban voltaik — egy törvény által történt lefoglalását nem egyesek önző meggazdagodása céljából, ha­nem szociális szempontokból, avégböl, hogy a földtelenek és törpe birtokosok földhöz jussanak, Snowden ur egy zsebtolvaj aljas ; tevékenységéhez hasonlítja. A régi szociális rendnek egyetlen konzervatív védelmezője: sem ereszkedett le a szociális forradalom j karakterizáláfánál annyira alacsony képhez, melyet a londoni lelni jókból vett, minit ép-j pem az angol szocialista miniszter. Snowden a maga Benes-ellenes és a cseh­szlovák földreform elleni támadásával avatatlanul nemcsak a. cseh közvéleményt hívja ki annak az összehasonlítására, mi-! kor, miért és kinek a számára koboztunk mi és kitől és kinek a számára koboztak az angolok. Csehszlovákia olyan földbirtokokat foglalt le, amelyek a tárgyilagos hisztórikusok ta­nulsága és az országos történelem tanúsága szerint a cseh nemzeti vagyon részei voltak (Szlovénszkéban is?! Szerk.), akár a cseh királyok, akár a cseh rendek birtokában, ki­ket a fehérhegy i csata győztesei külföldre üldöztek. Csak azt vettük el, ami saját terü­letű ükön volt, ami egykor a mienk volt, amit erőszakkal vettek el tőlünk és vissza­adtuk azt a gyenge, a szociális tekintetben kizsákmányolt névnek, mely iránt az angol szocialistának több jóindulattal kellene vi­seltetnie, mint az osztrák főhercegek iránt. Anglia ezzel szemben másoktól vett el, igy . Spanyolországtól Gibraltárt, Görögor­szágtól Rodust, az indusoktól egész orszá­gukat és azok a földek, amelyeket az an­gol hódítók elfoglaltak, a szó legszorosabb értelmében át vannak itatva a bennszi;,Ö*t lakosság kiöntött vérével. A civilizáció fehér árnyai leginkább angol árnyékok. A Snowden-óé1 e diplomatáktól nem enged­jük magunkat kioktatni a zsebtolvajok er­kölcse kérdéséiben. A Lidové Noviny cikke azért bír különö­sebb súllyal, mert egy olyan lap hasábja5n jelent meg, melynek külügyi rovatát egy Beneshez, kiözei álló ember irányítja. Krofta expozéja a hágai eredményekről Prága, január 23. Krofta dr. meghatalma­zó bt miniszter, mint már jelentettük, a költ­ségvetési bizottság tegnap esti ülésén expo­zét mondott a hágai konferencia eredményei- i öl. Beszéde elején hangsúlyozta, hogy auten­tikus expozét nem mondhat, ment a hágai tár­gyalásokon részt nem vett s ő maga csak ál­talános jellegű jelentést tehet. A hágai kon­ferencia rendkívül nagyjelentőségű volt. A csehszlovák külügyminisztérium éveken ke­resztül készült ezekre a tárgyalásokra, téves tehát az a sajtó vélemény, — mondotta — mint­ha a külügyminisztérium, illetve a delegáltak minden előkészület nélkül mentek volna Há­gába és csak utólag kértek volna adatokat Prágától. A tárgyalások folyamán előre nem látott kérdések merültek fel, a helyzet min­den pillanatban változott s igy a delegáció kénytelen volt egyes részletadatokat pótlólag beszerezni Prágából. A hágai tárgyalások eredménye Csehszlovákia szempontjából kü­lönösen két fontos kérdésben jut kifejezésre: egyrészt szó volt a békeszerződésekben lefek­tetett pénzügyi kötelezettségekről, másrészt az optánskérdésről, jobban mondva a magyar állampolgárok birtokain végrehajtott földre­formról. Az első kötelezettség az átvett álla­mi javakra (Biens cedés) értékének megtérí­tésére és fölszabaditási díj fizetésére vonat­kozik. Ezek a békeszerződésekben lefektetett kötelezettségek nyomasztó hatást gyakoroltak életünkre. A csehszlovák külügyminisztérium éveken keresztül azon dolgozott, hogy kihar­colja eme súlyos kötelezettségek enyhítését. Az átvett állami javak kérdésével a jóvátételi bizottság foglalkozott, mellette fennállott egy úgynevezett evaluációs komité, melynek fel­adata volt az átvett javak fölbecslése. A becs­léseik eltérőek voltak, de sikerült az óriási számokat leszorítani s a huszonöt milliárdos utolsó Összeg a legalacsonyabb becslést je­lenti. Az utóbbi időben remény volt arra, hogy ettől a kötelezettségtől megszabadulunk, — mondotta Krofta — ez azonban csak re­mény volt s a politikai viszonyok fejlődésétől &s delegációnknak a záró tárgyalásokon kifej­tett ügyességétől függött, vájjon megvalósul-e eme reményünk. A hágai konferencia most ezt a kötelezett­ségünket teljesen törölte, ami kétségen kívül óriási eredmény. Krofta hangsúlyozza, hogy a békeszerződések Csehszlovákia számára mást jelentenek, mint Németország és Ma­gyarország számára. Teljesen érthető, ha ez a két állam a békeszerződések módosításá­ra törekszik, Csehszlovákia azonban kény­telen azokat az utolsó betűig respektálni, (És a 250. paragrafus? A Szerk.) mert azok a csehszlovák állam létének jogi alapját képezik. Ami a fölszabaditási dijat jelenti, félreérté­sen alapszik az az állítás-, hogy már magában a névben valami megfázó volna. A meghatal­mazott miniszter semmi megalázót nem Iái ab­ban, ha Csehszlovákia a szövetségeseknek a fölszabadítással járó kiadásai fedezéséhez hozzájárul. Nem is volna becsületes álláspont, ha ezt a hozzájárulását megtagadná. Csupán arról lehetett szó, hogy ezt az összeget csök­kentsék. A csehszlovák külpolitika törekvésé­nek sikerült a fölszabaditási dijat, lényegesen mérsékelni és pedig az eredetileg tervezett 750 millió arany­frankról körülbelül 200 millióra. Ezt a dijat az állam évi 80 millió csehszlovák koronás részletekben fogja törleszteni. A te­her jelentős, de nem elviselhetetlen. Amellett elérte a delegáció azt is, hogy Csehszlovákia megkapja a keleti jóvátételek egy százalékát, aani évi 1.75 millió koronát jelent. Gyakorlati­lag ez jelentéktelen összeg, de teoreíikailag sokat jelent, mert Csehszlovákia a jövőben is résztvesz a jóvátételi ügyek tárgyalásaiban és izeknek minden további szabályozása csakis í köztársaság tudtával történhet. Benes miniszter hágai utazása előtt kíjelen- ;ette. hogy elsősorban a fölszabaditási díjnak legalább a felére való csökkentését reméli. Most sokkal nagyabb leszállítást ért el s azon­kívül megkapta az átvett állami javakért járt összeg teljes törlését, valamint a keleti jóvátételekben való részesedést. Ezek az eredmények fölülmúlják a várakozást. Krofta ezután párhuzamot von a csehszlovák ás magyar eredmények között. Magyarország többször kijelentette — úgymond —, hogy 1943 után egy fillért sem fog fizetni. Azonkí­vül a második kérdésben, az opíánskérdés- ben, jóllehel ezt érinthetetlennek min ősi-tette, ugyancsak kénytelen volt engedni, tárgyalni, sőt meg is egyezni. Hogy ez eredménye-e a magyar politikának, otöI — mondotta Krof­ta — a bizottsági tagok maguk mondhatnak ítéletet. A magyarok érthető okokból azt han­goz t alják. hogy hágai eredményük sikert je­lent é? nálunk ezt el is hiszik. Végül sikerült míg egy kötelezettséget töröltetni és pedig az átvett hajópark árát, egy het- venmiilió koronás összeget. A jóvátételhez kapcsolták az optáuskór- kérdést is. A kisantant volt az, amely ennek a kérdésnek Hágában való rendezését sürget­te. A magyarok ebben a kérdésben abszo’ut elutasító álláspontra helyezkedtek. A szónok vázolja az optánskérdés fejleményeit. A kérdés megoldása a hágai konferencia előtt szerinte egyetlen személy kezében volt, a vegyes döntőbíróság svájci elnökének a kezé­ben. A mi meggyőződésünk szerint — foly­tatja Krofta — a földreformra vonatkozó törvényünket az egész világ előtt meg tudjuk védeni, de nem teljesen bizonyos, hogy a svájci elnököt ebben a vegyes dönfcőbiróság- ban álláspontunk teljes akceptálására tud­nék-e bírni. Eredményként üdvözölhető te­hát az, hogy a jövőben ez a bíróság a föld­reform ügyében már nem fog dönteni. Két alap létesül. Az egyik arra. hogy abból a csehszlovák földreform ármegállapításánál magasabb kártalanításokat fizessék, ameny- nyibe-n azt a perlő félnek megítélik. Ezt a ala­pot a magyar jóvátételi fizetésekből a’ko1 ják meg, úgyhogy Magyarország maga lesz kény­telen megfizetni azt, amennyivel többet álla­pítanak meg polgárainak lefoglalt birtokaiért Az eddigi perlők ezentúl már nem perelhetik Csehszlovákiát, hanem panaszukkal ezen alap­hoz forduljanak s itt döntenek majd arról váj­jon megilleti-e őket a magasabb kártalanítás, vagy sem. Még abban az esetben is, ha maga­sabb összeget ítélnének még egyeseknek, nem fogunk többet fizetni, mint amennyit földhi­vatalunk a törvény értelmében önkéDt meg­állapított. Ez nagyhorderejű dolog — mond­ta Krofta — és épp olyan fontos, mint a fölszabaditási dij leszállítása. A másik alap főleg azon összegek kifizeté­sére létesült, amelyet a hercegeknek, mint a volt uralkodóház tagjainak fognak megítél­ni. Kérdés még, vájjon ezek a birtokok jog­gal tekinthetők-e állami birtokoknak, mely esetben minden kártalanitás nélkül lefoglal­hatjuk őket. avagy talán ezeket is idegen állampolgárok birtokának kell tekinteni. Eb­ben az ügyben helyzetünk szilárd és meg­vagyunk győződve arról, hogy egyetlen nem­zetközi bíróság sem Ítélhet el bennünket ar­ra, hogy ezeket a birtokokat magánbirtokok­nak ismerjük el. Krofta kijelenti, hogy sem Anglia, sem Franciaország nem viselkedett ellenségesen Csehszlovákiával szemben, sőt még Olaszor- : szagról sem lehet ezt állítani. Érthető terme­sze'esen, hogy Olaszország Magyarországhoz való visznyára való tekintettel védelmébe vette Magyarországot. Végül hangsúlyozza, hogy a kisantant a hágai tárgyalásokon kitü­nően bevált és azokból megerősödve került ki. Mint az expozéból látható, Krofta nem mondott újat a sajtóból ismeretes jelentések­hez viszonyítva s teljesen azokat az érveket sorakoztatta föl, melyek a félhivatalos lapok- . bán láttak napvilágot. Erős depresszió a k&ffség^eiési bizottság mai ülésén Prága, január 23- A költségvetési bizott­ság ma délelőtt folytatta a külügyi tétel fe­letti vitát, amelyben főleg német képviselők szólaltak fel és nagyobbrészt a hágai jóvá- fételi konferenciával foglalkoztak. Knirsch német nemzeti szocialista reagált Slavicsek előadó és Krofta meghatalmazott miniszter tegnapi felszólalásaira és rámutat arra, hogy a csehszlovák közvélemény óriási csaló­dással fogadta a hágai konferencia ered­ményeit. Igaza volt Slavicsek előadónak, aki tegnapi felszólalásában hangsúlyozta, hogy a cseh körök a háború befejezése előtt, ha ^ejtették volna azt, hogy olyan nagy terü­letű lesz az uj állam, mint amilyen lett, még sokkal nagyobb összeg fizetésére is kötelezték volna magukat, mint amilyet a békeszerződések tárgyalása folyamán vál­laltak. fíppe-n ezért nem helytálló és helyénvaló a cseh közvélemény elégedetlensége. Benes és a csehszlovák delegáció Hágában annyit ért el, amennyit csak tudott, tehát a táma­dás nem egészen helyénvaló. Hogy azonban most a cseh közvélemény mégis Benes ellen fordult, ez Benes eddi­3

Next

/
Oldalképek
Tartalom