Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-24 / 19. (2240.) szám

7 ^MGAiMa<A.JíRHTULA!> 1936 január 24, péntek­A rozs- és zabtereeiés kedvezményezését célozza a gataaimopóllum Bradto miniszter expozéin a földművelésügyi bizottságban — A hegyvidéki szemtermelés ful- kedvezményezése az alföldi magyar mezőgazdák ellen irányul — A monopóliummal egy mésod.k földhivatalt akarnak létesíteni Az uj ruszínszkó: tanügyi referens szerint a zsidók okai a cseh iskoláknak Ungvár, január 23. (Ruszinszkói szerkesztő­ségünktől.) Vondrasek, Ruszínszkó uj tanügyi referense, a napokban magához kérette a sajtó képviselőit és nyilatkozatot adott le. Lényegtelen nyilatkozatának két megszívle­lendő pontja volt Az egyik az, ahol azt állítja, hogy szó sincsen Rusziuszkó erőszakos élesé­it ositéséről, amennyiben csak ott állítanak föl cseh iskolát, ahol azt a lakosság kért A legtöbb helyen a zsidóság kéri a cseh iskola fölállítását, mert a ruszin— ukrán—nagyorosz nyelvi harc következté­ben a tanítási nyelv egysége nincs meg s igy praktikussági szempontból a cseh iskola mellett kell a szülőknek dönteniük. Ez a tanügyi referens nyilatkozatának valódi értelme. Arról azonban elfelejtett Vondrasek nyilatkozni,, hogy milyen ..eszközökkel*4 szerzik be egyes köz­ségekben a licences zsidóktól a cseh iskola kérését tartalmazó kérvényeket s milyen kényszerhelyzetbe hozzák a zsidó szü­lőket? A ruszin—ukrán—nagyorosz nyelvi harc. két­ségtelenül nagy hasznára van a Ruszínszkó el- csehesitéséro irányuló törekvéseknek, mert a tízéves nyelvi bizonytalanság okvetlenül a cseh iskolák fölállításának útját egyengeti. Ezt a nyelvi harcot azonban ezelőtt tiz esztendővel az akkori kormányzat mesterségesen idézte föl és azóta is állandóan tűri minden kormányzati rezsim azzal az álokoskodássa.1 és azon a fa­rizeusi alapon, hogy a nyelvi kérdés megoldása Ruszinszkónak ..autonóm belügve'k Szóval Ru- szinszkó „autonóm:; jogaiból csupán egyetlen­egyet akceptál a prágai kormányzat: a nyelvi jogot, de azt is csak a nyelvi harc jogosságá­nak szempontjából és azon célból, hogy a cseh iskolák terjesztés© annál „szükségszerűbbé" váljék. * A másik figyelemreméltó kijelentése a tan­ügyi referensnek a magyar tanítóképzésre vo­natkozott, Tudvalevőleg Ruszinszkóban magyar tanitókiány van. Ezt a tanügyi referens úgy akarja megszüntetni, hogy az ungvári gör. kát. ruszin tanítóképzőben a magyarul is tudó tanítójelölteknek megen­gedi a pótképesitést. Ezzel eléri azt, hogy néhány, a magyar nyel­vet törő növendék magyar iskolákban való ta­nításra is képesítést- nyer. A magyar tanítóképzésnek e rendszere fölött már igen. lesújtó véleményt gyakorolt maga a ruszin szkot tanítóegyesület is s az egyesület hivatalos lapja kimutatta, hogy ez a helyzet fönn nem tartható, mert nem elégítheti ki a magyarságnak sem nemzeti, sem pedagógiád igényeit, Ruszinszkóban gondoskodni kell magyar ta­nítóképző fölállításáról. Ezzel szemben Vondrasek tanügyi referens a jelenlegi helyzetet teljesen ,.kielégitönek“ ta­lálta s gondolni sem akar arra, hogy a magyar­ság jogos igényeit e téren méltányolja. Prága, január 23. Rradács földművelésügyi miniszter a képvkselcüiáz mezőgazdasági bi­zottságának mai ülésén a gazdasági válságról mondott hosszabb terjedelmű, de konkrétu­mokban szűkölködő expozét, Hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági válság tulajdonképpen világválság, éppen ezért azonnal kell hozzá­fogni a megoldásához, hogy magával ne ránt­sa a többi gazdasági ágaikat. A mezőgazda- sági válság nemcsak értékesítési válság, ha­nem termelési is. Nem pillánatnyi jelenség és uero is mondható átmenetinek és éppen ezért a gazdasági élet gyökereinek gyógyítá­sához kell fogni. A válság megoldásét célzó intézkedéseket két csoportba osztja: egyrészt azonnali intézkedésekre, melyek azonnal csök­kentsék a gazdasági piac depresszióját, más­részt oly intézkedésekre, amelyek a jövőben kiküszöbölik a depressziót. Ez egyrészt tör­vényhozói, másrészt kormányrendeleti uiton érhető el. Az egyes pártok különböző javas­latokat terjesztettek be e tárgyban a törvény­hozó testület elé, a kormány viszont olyan ad­minisztráld v intézkedésekéi szándékszik ten­ni, amelyekkel a nemzetgazdaság egészét tartja szem előtt és nincs tekintettel a politi­kai konetelláció teherbírására. A miniszter szerint kevesebbet kell beszélni és Írni s töb- fet dolgozni, A legeredményesebb eszköznek a vámvé­delmet látja, a vámvédelem eddig nem ki­elégítő. Szlovönszkó egyes vidékein az ár­páért 60—65 koronát, a búzáért 95—105 ko­ronát fizetnek & amellett a rossz forgalmi viszonyok is megnehezítik az ottani termelő helyzetét. Tekintettel kell lenni Szloven- szkó és Rn szín szí: ó mezőgazdáira, de egy­úttal a fogyasztókra is. A gabona- és lisztkeverés nem oldja meg a gordiuszi csomót, de első segélyt nyújt. Emellett azonban tekintetbe kell venni a ke­verés ellenőrzésének kényes kérdését, hogy a kereskedőik és a malmosok ne legyenek kité­ve fölösleges zaklatásnak. A miniszter annak a híve, hogy az importált búzát bent az or­szágban őröljék, hogy ezáltal a munkaalka­lom növekedjék. A behozatali monopóliumot elsősorban két gabonanemiire és pedig a rozsra és zabra, tervezték. Tekintetről akartak lenni a kis­gazdákra és hegyiíakókra, mert hiszen ro­zsot és zabot főleg a hegyilakók termelnek. Ezt számban nem lehet másképpen elérni, mint hogy a fogyasztók is 95 százalékos rozskenyeret vásároljanak. A földművelésügyi minisztériummal egyetem­f ben törvényt készít elő, amelynek értelmében minden közintézmény (állami, tartományi, já­rási és községi) és az állam által szubvencio­nált intézmények, elsősorban rozskenyeret vásároljanak. Végül a miniszter figyelmeztet arra, hogy tavasszal az árak esni fognak. A jövőre vonatkozólag bejelenti, hogy a leg­rövidebb utón végrehajtja a meliorációt, a folyók szabályozását, utak építését. Rendezni kell a vámtarifát, mert most az európai álla­mok vámbékére akarnak lépni a ha Csehszlo­vákia fél nem emeld a vámtarifáját, teljesen félretolják. A bizottság a miniszter expozéja fölötti vi­tát a jövő héten fogja megkezdeni. Komat# hangok a gabanamonop&Siuni elten Prága, január 23. A. tervezett gabona mono­pol kun bevezetése ellen egyre komolyabb és komolyabb árvek hangzanak et. A Národni Politika azt Írja, hogy a monopólium beve­zetésére vonatkozó javaslatot ama törvényja­vaslat alapján készítették, amely Németor­szágban megbukott. Ma megállapítható az, hogy akár bevezetik a monopóliumot akár fölemelik a vámokat, minden esetben drágul a gabona, mert csak igy lehet a mezőgazda- sági termékek rentabilitását elérni. A mono­pólium gondolata ellen minden oldalon erős ellenállás mutatkozik, ugv hogy ma a politikai kulisszák mögött már egy másik megoldást módot keresnek. A Prager Tagblatt vezércikkben foglalkozik a monopólium gondolatával é? arra frappáns konklúzióra jut, hogy eszel tulajdonképpen egy második földhiva­talt rendszeresítenének. — A gabonakereskedelem mouopóüaálása nemi újdonság — írja a lap. — Érvényben vau a bolsevista Oroszországban, sajnos, a háború alatt a monarchiában is kipróbálták, láttunk félig állami farmer-gabonakereskedelnu egye­süléseiket az Egyesült Államokban. A balsiker mindenütt eklatánsán mutatkozik, A nagy központi állami monopol inna ok vagy állami­lag támogatott országos szövetkezetek tud­tunkra] sehol sem revuzáltak, jóllehet óriási összegeket költöttek rájuk. A háborúban ta­pasztottuk, milyen elvisellretetlen korrupció­ra és drágításra vezetett a központi gazdálko­dás. Az ilyen szervezetek nagyjában a vezető személyek megválasztásától függenek. Nálunk ezeket a személyeket nagyobbrészt a cseh agráriusok és szociáldemokraták közül vá­lasztonák ki, vagyis ugyanazon pártokból, amelyeknek a köztársaság a földhivatalt is köszönhetL Ami ebből származna, nem lehet­ne más, mint egy uj földhivatal, ugyanazon pártok « majdnem ugyanazon személyek ve­zetése alatt, <1© még sokkal rosszabb- ered­ménnyel, mert nekik nemcsak milliárdos ösz- szegeket adnának a kezükbe, hanem megen­gednék a gabonaárak fölemelését is. hozzá­adva a rendkívül drága adminisztrációt, eh­hez járulna a fogyasztóból a korrupciós szá­zalék kipréselése is. Nem volna-e helyesebb és egyszerűbb, ha a gabonára és állatokra át­meneti s züks égy árt i ok a t engedélyeznének ol vau i román, hogy a gazda minimális árak mellett is egzisztálhatna, azonban az állam testén mégsem szármama újabb kelevény, amelypt aztán majd nem lehet egykönnyen ei- tlávolitani. Milyen jó pozíciója lett volna Há­gában Rezesnek és O-suskynak, ha nem kel­leti volna az agrárius műremekét (a földre­formot) képviselnie. Bezzeg, a kisamfeut kü­lönböző birtokkobzásáaak a nemzetközi fóru­mok előtt megbizonyosodott blamázsa a koa­líciós és kormórxysajtó híreiben nem juhrtí kifejezésre. Ezekben a jelentésekben és a kormánylapok számi Itatásaikban nem talál­tuk azt a nem érdektelen rendelkezést, amely szerint a kisantont a második alapra, is köte- : les készpénzfizetéseket eszközölni, ha a föld­hivatal pereiben és kiegyezéseiben többet Ítél meg. mint amennyi ezen alap rendelke­zésére szántak. A cseh és német közvélemény erről csak a Prager Tagbtoit budapesti leve­lezőjének tudósításából értesült. (A P. M. H. már keddi beszámolójában megemlítette ezt az intézkedést. Szerk.) A magyar kormány érthetően súlyt helyez arra. hogy ezt a ren­delkezést agyon ne hallgassák. ......... ■ -*«■' - "-nTTTr rwiii - ........... Sir© ' nem fen", 9ia terültbe véül London, január 03. Gandhi a Daily Express küJöo híd ősit ójának interjút adott. améyben kijelentette, hogy a hinduk küzde’tne vérielen marad. de a kő-, zehövöhen teljes tutenaftássa-l TuegfeessílödSfe. Az mények ezentuí az angol kormány maga-tarMsátál függnek.. A hinduk sem most, sem később nem vesznék részi közös konferenciákon- India tettes ffig'gettességet követel- V ke^etten és o’fíceeredett bojkott következte ben az ország belsejében dúló vérengzésekre került a sor. de ezek nem történtek Gandhi helyeslése me’fetl A hindu nemzeti hős végül kijefeíTtette, hogy nem fél az angolok harag­jától és ivem bánja, ha bő:tervbe vetik. || Hl IHI11 ||i in i || Bili 11 IIBimi III IIIHMW—■M—JWH l'WIBP m FABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA REGÉNY dl) Felállott. Diadalmas asszony. — Megyünk. Igen, holnap csomagolunk és utazunk! — De Eszter... — kérlelte a kapitány, aki már sajnálta az egészet. Szerette volna meg nem történtté tenni. De Eszter igen határozott volt: — Egy napig sem maradok tovább. Gúnyosan tette hozzá: —• Nehogy újabb értesüléseket szedjen, Kis idő múlva még, sajnálkozva: — Féltékeny! Hagenre. S amint mondta: másnap, az egész szálló őszinte csodálkozására és nagy sajnálatára csomagoltak. Hagen repdesett körülöttük. — Miért ily hirtelen? Egyiktől sem kapott megfelelő válaszd. Busán kisérte le őket a poprádi vonathoz és sokáig lengette a zsebkendőjét. Félix kinézett az ablakon s még látta, hogy Hagen megfordul és hirtelen szembon találja magát volt feleségével, aki diadalma­san, győztesen állott az egyik oszlop mögött. Eszter halvány arccal ült a fülkében s ér­aéktelenül nézte az elsuhanó tájat. Már lent jártak Kakaslomnic határában, mikor Eszter még egyszer elmondta: — Hagen 1 Aztán l)© is rekesz tét te ezt a kellemetlen históriát. A kapitány szemben ült vele és törte a fejét. Azon gondolkodott, bűnbánó ábrázatol vágien-e, avagy diadalmas képet. Egyelőre azonban minden arckifejezés nélkül bámult ki a terjedelmes szepesi sík­ságra ... <. Irta: SZOMBATHY VIKTOR 12 Valami megbillent. A mérleget, ami ed­dig kifogástalanul működött, egy láthatatlan súly megdöcceutette. Láthatatlan, pici súly, talán néhány reáragadt porszem, de mégis. Külső szemlélő előtt ez a mérleg még min­dig tökéletes, pontos szerszám, ám a mérleg készítői érezték, hogy valahol, hibás a szer­kezet. Aztán meg, van úgy az ember, hogy az utón járván, olbotlik valamiben. Talán egy apró kavics az egész. El sem esünk rajta, csak ingadozunk féllábon, önkéntelenül akrobatamutatványt kell ügyeskednünk és az az érzésünk, most mindjárt zuhanás kö­vetkezik. Eszter meg Félix éreztek ilyenformát. Mire hazaértek, mindkettő el akarta hesse- getnl magától a lomntci séjour kellemetlen, utolsó perceit, néha, néha, egy önfeledt órá­ban azt hitték, hogy ismét megtalálták egy­mást, mert uern beszéltek az esetről többet. De mikor egyedül maradtak gondolataikkal, mind a kettő bensőjében tovább mgauozott az a Tinóm, piciny műszer. Félix nem tudott biztosat. Megalázva érez­te magát és dühös la volt, miért nem vigyá­zott jobban a feleségére. Noha ő maga tudta legjobban, hogy üres fikció, amin tépelődik. Esztert mélyen érintette az ura gyanakvá­sa 8 azok az olcsók i Hl feltételezések, amiket Félix készpénznek vett rögtön. Valamivel különbnek hitte az urát. Néha úgy gondolta, hogy tulajdonképpen örülnie kellene ura féltékenységének. Aztán átstili&álta ezt az örvendeni való okot. Féltő gond? — Igen, ennek örülne. De féltékeny­ség! jelenet egy Hagen miatt? — ezt meg­alázónak tartotta. Méltatlannak. Egymással szemben azonban kedvesek voltak. Mindkettő abban reménykedett, hogy ez az apró felhő hamar eloszlik s annál harmouikusabban lelik föl egymást. Eszter többet tépelődött, elmélkedett. Né­ha órákon át. Félix kevéssé differenciálta érzéseit: neki elég volt annyit tudni, hogy büszkeségét megnyirbálhatta volna Eszter s nem kínlódás volt nála az érzés, hanem va­lami csendes düh. A katonaember dühe. Ám a tavaszi munkák következtek, egyre több dolog sűrűsödött össze, már a szántás kezdett közeledni. Mihelyt a csatakos hó el­olvadt a földeken s az. őszi vetés zöldje ki­bukkant a barna szántókon, Félix is tudta használni a karját és lovou járta a két kis birtokot Gondok is vegyültek közbe, nem lehetett sohasem tudni, nem hirdetnek-e földparcellázást a következő héten. Eszter elemében érezte magát. Igazi gazd- asszony volt pompás segítség egyébként az urának, aki néha belső megelégedéssel néz­te Eszter határozott, friss szorgoskodását, amivel kis birodalma határán belül miudent elintézett, ujrapótolt, javított és gyarapitam akart. Félix afféle műkedvelő gazda, nem­igen emlékezett már a gazdálkodás fino­mabb fogásaira és Eszter sokban pompás tanácsadója volt. Hu svét felé közeledtek. Még nedvesen ra­gyogott a föld, de Félix nagy gyönyörűség­gel álldogált a kis erdő félhomályában. Egy puskát valahogy meg tudott menteni a ma­ga számlára és egyre szaporodtak kalapján a szalonka apró kék tollai. Ugylátszott, minden békességben fog foly­tatódul. Nagyszombat délután. A falu tornya utol­sói kerepelt az ócska faalkottnáunyal, aztán megindult a templom körül a kis köm vénét. Estefelé hirtelen kocsi állott meg a tornác előtt. Félix kíváncsian jött elő az udvarról s az érkező vendéget nézte. Első pillanatban nem ismerte meg, de ahogy a kabátok töme­géből végre kipakolódzott, fel kellett kiál­tania: — Hageu! Hagen Attila fürgén ugrott le s pózolóau kettétárt karokkal igyekezett átölelni a hás urát. — Kedves Félixkém, remélem, örülsz, hogy meglátogatlak, — kezdte a szapora be­szédet j— erre volt dolgom, a villám akarom eladni egy gömöri gyárosnak, hát, gondol­tam, benézek hozzátok, ha egy pillanatra is. Régen vágytatok már látni. Gondoltatok-e néha a ti kedves Attilátokra? Hogy gondoltak-e rá? Félix nem nagyon lelkesedett, hűvös rmurad't s csak a kötelező háziúri barátságig volt hajlandó elmenni. — Szervusz! Isten hozott! Hagen Attila már bokázott befelé. Félix megnyitotta előtte az ajtót, Eszter éppen va­lami levelet fejezett be s a nagy lámpa fénye megkoszorúzta szőke fejét Félix maga előtt engedte be Ha-srent, aztán sokat jelen tőén csak ennyit mondott: — Kedves vendégünk érkezett! Szólt és leült eey székié. Eszter meglepet­ten állott föl. Tétován ment Hacen elé. ke­zét nyújtotta, amin Hagen hatalmas csókot pecsételt meg. Ismét alkalom lévén neki ne- ra, hogy apró tirádáit el zenghesse Ködön ki is .jelentette, hogy az ünnep ké* napján itt murád. Körülnézett, elragadtatott m-wnejv- zéseket telt, különösen a® öreg kandalló tet­szett meg neki, rögtön oda ks telpedett, szi­vart kért, láthatóan jól érezte magát. Eszter leküzdötte zavarát. Intézkedett, pa­pucson s Hagen Attila bevonult a Fabrtrsy. kúriára mint vendég. (Folytatjuk.) i ' \ i

Next

/
Oldalképek
Tartalom