Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-22 / 17. (2238.) szám
1330 január 22, szerda. ^ppagaiAY^g^ar-HIrlap 5 KOMMENTÁROK * A BÁLVÁNY LEDŐLT Szabó Dezső bevonult a halhatatlanságba. Megszűnt élő magyar író lenni. Ha igaz az, amit a pesti és az erdélyi lapoknak bejelentett és Szabó Dezső tényleg faképnél hagyja Magyarországot, a magyarsággal és a magyar irodalom művelésével együtt, akkor fejlődése számainkra lezáródott, s úgy Jcell méltatni, mint egy halottat — egy szamom, gyáva halottat. Nem tudunk egészen hinni e sötét don- kihoiériában, nem hisszük, hogy Szabó Dezső Boikarestibe költözik, fölveszi a Gheorghe Miile nevet és ezentail a román nemzetet ajándékozza meg zsenije alkotásaival — mint patetikusan bejelentette — nem hisz- szük, mert Szabó Dezső közismerten az az ember, aki nem tartja meg, amit ígér. Nem tartotta meg, amikor nagy garral közölte, hogy hét évre külföldre költözik és hat hónap múlva otthon volt, nem tartotta meg, amikor 1920-ban örök zsidógyülöletet fogadott és két év múlva megváltozott, nem t'ar- toíta meg, amikor szent háborút hirdetett a fajimagyarság nevében az idegen fajokból jött magyarok ellen és most büszkén vallja önmagáról, hogy nem fajmagyar, hanem román, mert anyja — a Mille-leány — az volt, s nem tartotta meg, amit első müvei és az Elsodort Falu Ígértek a magyar irodalomnak, mert egyre kevesebbet és egyre kuszál- tabbat kaptunk tőle, s egyre halványodott a lángész tüze, melyre annyira büszke volt Megígérte, hogy a magyarság uj életének vezére lösz tüzön-vizen át, s most sértett hiúsággal Bukarestbe akar átmenni románnak. Nem tudjuk, a zsenik kiváltsága-e, hogy handabandázzanak a szavakkal és évenkint változtassák meggyőződésüket, de ha a zsenik kiváltsága, semmiesetre a vezetőké és a mintaképeké, holott Szabó Dezső elsősorban ez akart lenni. Mint iró, a beteges elhatározás nem változtat rangján és emelkedett hangon méltathatjuk alkotásainak értékét most, amikor a magyar iró furcsán meghal, de mint vezér, a magyarság és a magyar ifjúság ideálja, erkölcsi bázisa és üstököse, amely a megváltás jászolához vezet (Bukarestbe, magyar fiuk?), nem kerülhet számításba többé, még ha az elhatározás csupán elhatározás marad is és sohasem válik tetté. A tömeg nem követheti Frigóid, a bűvészt, aki villámgyorsan váltja ruháit, s a szegény halandó nem tudja színét változtatni. A .Nagy Kaméleon csodálatos jelenség marad, talán bálvány a bálványimádóknál, de nem az érett és önérzetes nemzet követendő mintaképe. Szabó Dezsőnek csak drága emléke fog élni. Régi alkotásainak tüze és szépsége. De Szabó Dezső aktiv komplexuma megsemmisül, még ha az ember közöttünk marad is. Kár érte. Ez a nagy iró magán viselte a magyar élet legrettegettebb hibáját: a szertelenséget. Éppen ő viselte magán, aki pompásan ismerte a francia életet és kultúrát és tudta, ami a gall nemzet irodalmát és klasszicizmusát naggyá tette, a „mesure“, a mérték volt, ami megfelel Goethe „objektivitásá- nak“, a józan észnek, a logikának, az önuralomnak. A szertelenség lehet fenséges, elkápráztató és hódol átír a biró, de sohasem józan, logikus és hasznos. Exaltációkkal lehet vallásokat alapítani, de nem tömegeket konzerválni. Egy-egy gigantikus exaltáció évez- redenkint egy-egy uj világot teremt, de Isten őrizz a folytonos csip-csup exaltációk- től, az ál-exaltációktól, melyek mindössze hisztériába és csődbe vezetnek. Gyakran a megőrülésbe. Szabó Dezső szertelen élete egyre veszedelmesebben exaltálódik, egyre bukóbb ívben fut az üldözés^ mánia felé, egyre kevesebb benne a realitás, amit követni lehet. Nem tudjuk többé a kezét megragadni és vele száguldani. Nem tóid jóik utolérni a vak Űrben, ahová repül. Nem tudjuk utóiéi* ni, mert kénytelenek vagyunk megmaradni annak, aki ő hajdan gőgösen volt: magyarnak. Az iró lehet szertelen, talán szükséges, hogy az legyen. Az iró exaltált lesz. talán a sorsa, hogy azzá válik. De mit keres nyomában a nemzet? A zászlajára Írja a szertelenséget és az exaltációt, csak azért, mert az iró mesés patkánybüvölő volt és elcsal* mindenkit a tűin Írójával? Sokan vannak, különösen a fiatalok között és különösen Szlovenszkón, akiket magához csalt Szabó Dezső bűvös furulyája (mert bűvös, kétségtelen), de vigyázzatok, elnyel a szikla, elnyel a szikla! A hiúság útja nem vezet a megváltásihoz és a büszke szertelenség nem Miét ideál. Mértékletesség kell, óriási adag józanság, logika, önuralom, szerénység, szorgalom, kitartó energia, reális érzés és ravaszság. A bálvány ledőlt, helyébe okosabbat kell teuni. A magyarságnak egyelőre nincsenek reális mintaképei, mint a többi nemzeteknek, választani kell egyet. Mint az olasz Mussolinit választotta, a francia Clémenceaut, Poincarét, az orosz Lenint, a német Bismarckot, vagy akár Eckenert, az angol Gladstonet vagy a sok gyanmatositó hőst, az amerikai Fordot, Coo- lidget, Lindberghet. Nem papirosemberek Rázus konferenciára hívta össze az „államalkotó" csehszlovák pártok szlovenszkói törvényhozóit Még a Prágának hajbókoló centralisták is elégedetlenek a költségvetés szlovenszkói tételeivel Prága, január 21. Amióta a polgári koalíció megbukott, különböző politikai blokkok torve látott napvilágot. Megalakult a szocialista blokk, az agrár-blokk, Hlinka kezdeményezésére alakulóban van a katolikus blokk és lapunk főszerkesztőjének, Dzurányi Lászlónak kezdeményezése nyomán e napokban megkezdődnek a tárgyalások az autonomista blokk kérdésében is. Azonban a blokktervek sorozata ezzel még nem ért véget, mert legújabb értesülésünk szerint január 23-ra egybehívták az „államalkotó*4 csehszlovák pártok szlovák képviselőinek és szenátorainak konferenciáját. Erre a konferenciára a kezdeményező lépést Rázus Márton képviselő tette, aki lapjában már több Ízben hangoztatta, hogy Szlovenszkó érdekeinek védelmére valamennyi szlovák törvényhozónak össze kell fognia. A jövő heti konferencián a szlovák kormánypárti törvényhozók az 1930. évi költségvetést fogják i megvitatni, mivel abban a kormány Szlo- venszkó szükségleteit nem dotálta kellőképpen. Ilyen tanácskozások már a régi parlamentben folytak még Zoch püspök és képviselő életében. Ezeknek a tanácskozásoknak gyakorlati eredményük egyáltalában nem volt, mert hiszen azokon egytől-egyig Prágának hajbókoló csehszlovákok tanácskoztak, akik szánalmasan engedelmes appendixei a centralizmusnak s nem merik és nem is akarják a komoly kritikát és harcot Prágával szemben. S ez alkalommal ismét csak hangsúlyoznunk kell azt, hogy az egyetlen helyes megoldás csakis az volna, amit Nitsch Andor nemzetgyűlési képviselő a multévi költségvetési vita folyamán ajánlott. Nevezetesen azt, hogy Szlovenszkó összes törvényhozói pártállásra és nemzetiségre való tekintet nélkül üljenek össze és egyetemlegesen kíséreljék meg Szlovenszkó gazdasági védelmét s együtt harcolják ki, hogy Szlovenszkó végre az állami költségvetésben megkapja azt, ami öt joggal megilleti. Nem helyes politika Szlovenszkó össz- érdekének szempontjából, ha a szlovenszkói törvényhozók hat fölé húznak s éppen ezért ismételten hangsúlyozzuk, hogy; Szlovenszkó gazdasági kérdéseit Nitsch terve alapján a szlovenszkói törvényhozók gazdasági blokkjával lehetne hathatósan védeni. Az apagyilkossággaI vádolt rigai diák szenzációs bünperét ma másodízben tárgyalja a bécsi legfelső bíróság Máig sem állapították meg, szerencsétlenség vagy rabló gyilkosság következtében vesztette-e éleiét Halsmann Miksa dr. rigai fogorvos — A védelem nem pszichiáterek, hanem pszichológusok szakértői véleményét követeti Bécs, január 21. Ma délelőtt másodízben került a bécsi legfelő bíróság elé Halsmann Fülöp rigai származású egyetemi hallgató igazságszolgáltatási tragédiája. Az eset a közvéleményben vert hullámok révén ma már egész Európában ismeretes. Halsmann Fülöpöt azzal a váddal állították az innsbrucki esküdtbiró- ság elé, hogy édesapját, Falsirann Miksa dr. rigai fogorvost meggyilkolta. Az első Ítélet Kiránduláson voltak az innsbruckkörnyéki hegyekben s a vád szerint a Hu egy meredek hegyi ösvényről a mélységbe taszította édesapját. A bünpör első esküdtbirósági tárgyalásán a biróság bűnösnek mondta ki a vádlottat és apja meggyilkolásáért tízévi súlyos börtönre ítélte. A védelem semmiségi panaszokat jelentett be és a legfelső biróság az innsbrucki esküdtszék ítéletét a nyilvánvaló semmiségi okokra való tekintettel megsemmisítette és egyben uj tárgyalást rendelt el. A sajtó állásfoglalása A sajtó mindvégig nagy szerepet játszott a bünpörben, kezdve a rendőri nyomozástól, folytatva az igazságszolgáltatási aktus különböző fázisain. A lapokban kifejezésre jutott közvélemény két táborra oszlott és az a tábor, amelynek hangja a baloldali sajtóban jutott kifejezésre, szenvedélyesen és aggressziven támadta az innsbrucki esküdt- biróságct, azt állítva, hogy a biróság tagjai nem voltak mentesek a faji elfogultságtól. Büntetőpörrendi szabálytalanságokkal vádolták a biróság elnökét s az ítéletben óvatosan elburkolt antiszemita velleitásokat láttak meghúzódni. Minthogy a legfelső biróság uj tárgyalást rendelt el, a sajtóharcban rövid fegyverszünet állott be, de csak az ítéletre vonatkozóan, mert a bünpörben felszínre került kriminalisztikai, pszihológiai és pszihiátriai kérdések továbbra is a nyilvános megvitatás tárgyát képezték. A védelem sajtóakcióm kívül porondra léptek a kivülállóak, neves kriminalisták, pszihiáte- rek, freudiánus lélekelemzők. A második esküdtszéki tárgyalás Ebben az izgatott atmoszférában ült össze másodszor is az innsbrucki esküdtbiróság, hogy újból elbírálja az inkriminált bűncselekményt: az apagyilkosságot és Ítéletet mondjon a pör vádlottja, a 21 éves Halsmann Fülöp fölött. Ekkorára már az eoirópai közvélemény érdeklődése föl volt keltve és a sajtó eg/része eleve bizalmatlanságát nyilvánította az innsbrucki esküdtbirósággal szemben. Elfogultnak találták az esküdtszéket és azt ezek, nem demagógok s bővülőjük neon a szó, 'hanem a telt és az eredmény. A szó csak dekoráció lehet. Szabó Dezső is csak dekoráció volt. FULGOR. kívánták, hogy a biinpört „semleges he- Iyen“, lehetőleg Bécsben tárgyalják. Ez a kívánság pörrendi formában is fölmerült, de elutasították s így másodizben is az innsbrucki esküdtek ítélkeztek. Ez a második főtárgyalás példátlan izgalmak közepette ment végbe, rengeteg tanú vonult föl, akik kevés kivétellel az apagyilkossággal vádolt fiúnak fogták pártját és kitűnő bizonyítványt állítottak ki jelleméről. A barátok, ismerősök serege, a fiú anyja* rokonai egytől-egyig merő pszihológiai képtelenségnek mondták azt a föltevést, hogy a fiú szántszándékkal meggyilkolta volna gyöngéden szeretett édesapját. Gyilkosság vagy baleset? Maga a vádlott nagyon értelmes, szen- zibilis ée ideges fiatalember, elszántan védekezett a rettenetes vád ellen s közben abba a hibába esett, hogy apja halálának körülményeit képzeletének adataival keverte, hogy édesapja megcsúszott a meredek utón, lezuhant a mélységbe és agyonzuzta magát. Vallomásában részletesen íeirta a szerencsétlenség lefolyását és ez a szinte gyanús részletezés ellene hangolta az esküdteket és bírákat. Lehetetlennek tartották, hogy ez adott helyi és időviszonyok mellett a fiú valóságos lelkifotográfiákat tudjon készíteni apja zuhanásának pillanatairól. De egyéb körülmények is ellene mondtak a vádlott ama állításának, hogy édesapja véletlen szerencsétlenség következtében lelte halálát. A koponyán olyan sérüléseket találtak, amelyek nem származhattak a zuhanásból, hanem tervszerű külerőszakrn mutattak. Va- Iakl, egy éles és hegyes szerszámmal, esetleg kővel szétroncsolta * szerencsétlen ember koponyáját. Ugyanez a valaki a gyilkosság elkövetése után magához vette a fogorvos zsebeiben talált pénzt. A védelem a vádlott vallomásának ellentmondásait egy komoly alapokra támaszkodó hipotézise el próbálta feloldani. A rablógyilkosság feltevése Érveit úgy csoportosította, hogy egy harmadik személyt vont bele a rigai fogorvos tragikus halálának ügyébe, egy a hegyek között bolyongó gonosztevőt, aki rátalált a földön eszméletlenül heverő emberre, megölte és elrabolta a pénzét. Számos gyanúnk tényleg rab 1 ógyilk o ss ágra mutatott, de a gyilkos személyét nem tudták kifürkészni, bár a névtelen levelek egész tömegével ostromolták a bíróságot és rengeteg ember közölt fontosabb, vagy kevésbé fontos, képzelt vagy valóságos adatokat a tényleges gyilkos szerepéről. Az innsbrucki esküdtbiróság azonban nem merült el túlságos lelkiismeretességgel a lélektani és kriminalisztikai rejtély vizsgálatába, hanem elfogadta a legkézenfekvőbbnek látszó feltevést és mátsodsaor is bűnösnek mondotta ki Halsmann Fülöpöt édesapja meggyilkolásában. Az Ítélet most enyhébb volt s Halsmann Fülöp négyévi börtönbüntetést kapott, amelyet a tárgyalás közönsége lázadozva és felháborodva, a fiatalember pedig nyugodtan fogadott, de igaza tudatában emelt hangon jelentette be, hogy nem veszi tudomásul az Ítéletet. A második semmiségi panasz A védelem másodizben is semmiségi panaszt adott be az innsbrucki esküdtszék Ítélkezése ellen. A terjedelmes eüaborátumban három részre osztják a semmiségi okok anyagát. Az első részben a védelem a halálos baleset feltevésével foglalkozik és rekonstruálja a tényállást olyan módon, hogy Halsmann Miksa dr. véletlenül a mélységbe zuhant s mialatt a fia segítségért futott, a rablógyilkos végzett a szerencsétlen emberrel. A második részben a védelem a semmiségi okokat fejti ki. Elsősorban a védői szabadság korlátozására mutat rá, tizenegy pontban sorolva fel a biróság perrendellenes határozatait és eljárását. Kifogásolja, hogy a biróság nem adott helyt a védelem azon indítványának, hogy Erismann innsbrucki egyetemi tanár, a kísérleti pszichológia profosz- szorának vezetésével helyszíni szemlét tartsanak. Rámutat egyebek közt arra is, hogy a biróság nem hallgatta ki a védelem áltat berendelt tanukat, akik személyleirást tudtak volna adni Auer Péterről, egy rendőrileg nyilvántartott gonosztevőről, aki a kérdéses időben a hegyek között bolyongott és több rablógyilkosságot követett el. A semmiségi okok közé sorolják azoknak a bizonyítékoknak az elutasítását is, amelyek szerint a vádlott ruházatán nem találtak vérfoltokat. Leginkább azonban azt sérelmezi a védelem, hogy a biróság csnk pszichiátereket hallgiatott ki szakértőként ás eltekintett a pszichológusok kihallgatásától, már pedig az eljárásból nyilvánvalóvá vált, hogy a vádlott teljesen normális, szellemileg és lelkileg ép ember, akinek cselekedeteit nem a pszichiátria, hanem’ a normális ember lélektana szempontjáb kell mérlegelni. A semmiségi panasz rezüméje a következő: A hét eshetőség „Ebben a percben két lehetőség van: vagy Halsmann Fülöp a tettes, vagy pedig nem ő követte el a bűncselekményt. Amennyiben 5 a tettes, ebben az esetben az előtt a megmagyarázhatatlan tény előtt állunk, hogy egy szellemileg teljesen normális ember minden észszerű ok nélkül megölte gyengéden szeretett édesapját. Ez a tett egyébként homlokegyenest ellenkezik a vádlott jellemével. Feltétlenül szükséges tehát a rejtélyes cselekedet megvilágítása és minthogy Halsmann Fülöp szellemileg normális, a rejtélyt csakis a lé-lektan szakértői fejthetik meg. Végül a védelem terjedelmei indokolás kíséretében terjeszti elő azt a kérelmét, hogy a második ítélet megsemmisítése esetén a
