Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-22 / 17. (2238.) szám
2 er: -rí.na 'PR?CGAI-AWi'feAR-H 1 RJaAU 1930 jamnár 22, szerda. talán eltüntetik, a cirkálókat és a torpedóül- dőzöket pedig lehetőleg csak rendőri szolgálatra teszik alkalmassá. Ha a repülőgépek és1 a szárazföldi hadseregek versenyfegyverkőzé- sének korában az idejét mailt flotta lefegyverzése elemér dolog ójs bizonyos tekintetben szemfényvesztés', annyi bizonyos, hogy a hatalmak dreadnoughtjaik leépítésével rengeteg pénzt takarítanak meg, amit más célokra használhatnak. (Hoover bejelentette, hogy a megtakarított pénzen kiépíti az Egyesült Államok csatornahálózatát, MacDonald pedig közmunkákra és a munkanélküliség enyhítésére akarja fordítani a megtakarított összegeket.) A két angolszász birodalom megegyezett s ezzel a- konferencia világpolitikai részének sikere biztosítva látszott. Japán bizonyára csatlakozik a két angolszász hatalomhoz s egyedül a. tengeralattjárók eltörlésének kérdésében támaszt némi nehézséget. Sajnos, e konferenciának a világpolitikai részen tu! kantinen tál-politikai oldala is van, amennyiben Anglia és Amerika nem szerelhetnek le, ha Európában Olaszország és Fran- ciaország folytatják tengeri fegyverkezé- süket. Már pedig e két román testvérnép egyelőre nem találta meg közös platformját és nem indul a Flottakonferenciára oly tökéletes harnio Diával, mint az angolszász testvérpár. Olaszország hajlandó leszerelni flottáját, de csak azzal a föltétellel, ha Franciaország hozzá Hasonló arányban szerel le és a két nép flottája ezentúl egyforma nagy lesz, azaz a két hatalom Londonban elhatározza a paritást. Franciaország hallani sem akar az olasz követelések teljesítéséről s azzal érrel, hogy inig Olaszország egyedül a Földközi tenger mentén él, Francia- ország két egymástól csaknem független tengerpartot kénytelen megvédelmezni, a Földközi tengerit és az Atlanti óceánit. Ezenkívül Észak - afrikában értékes és nélkülözhetetlen gyarmatokkal rendelkezik és e gyarmatokkal föltétlenül öszekötettésben kell maradnia. Ehhez flotta kell, legalább olyan erős flotta, mint amilyen Olaszországé. Olaszország viszont azzal érvei, hogy a Földközi tengeren centrális fekvése van s életszükséglete, hogy hatalmas flottája legyen, legalább akkora, mint a földközi-tengeri angol és francia flotta együttvéve. A vitába Anglia is kénytelen volt beleszólni, mert a Földközi tenger a brit világbirodalom legfontosabb útvonala India és Ausztrália felé. Gibraltár, IVSalta és Szuez nélkül nz angol hajók nem közelíthetik meg az impérium legértékesebb domíniumait és az angol világ- birodalom kettéválik. A londoni kormány nem tűrheti, hogy a Földközi tengeren versen yfegyvérkezés folyjon és a francia vagy az olasz flotta oly erőssé váljék, hogy bármely pillanatban megszakíthassa Angliának a gyarmatokkal való kommunikációját. Egyelőre bizonytalan, miként oldják meg Londonban ezt a problémát. Az angolok és az amerikaiak a londoni konferenciát a hágainál sokkal fontosabb konferenciának tartják és úgy vélik, hogy az eljövendő évtizedek sorsa függ attól, vájjon a hatalmak megegyeznek London bán vagy eem. Vagy béke, vagy háború a jövőben, — ez a konferencia jelmondata és jaj a világnak, ha a hatalmak most nem egyeznek meg és folytatják a. versenyfegvverkezéet! Míg Hága csak likvidált, elfelejtett és szemet hunyt a múlt fölött, London az eljövendő generációk útját egyengeti és dönt arról, vájjon az eljövendő évek ismét a háborús készülődések iidéronvamásos munkájával múlnak el, vagy bebizonyosodik, hogy a Kellogg-paktum után tényleg tartós békét lehet előkészíteni „Grandi, akinek London, január 21. Az öt meghívó hatalom delegátusai hiány nélkül Londonba érkeztek. Az angol kormány tegnap a konferencia résztvevőinek tiszteletére bankettet adott, amely méreteiben jóval túlhaladta a szokásos banketteket. A brit kormány ennél nagyobb vacsorát még soha nem adott. Az estebéden négyszázötven vendég vett részt. Az asztalfön MacDonald iilt, jobbján Tardieu francia miniszterelnök, balján Stimson amerikai államtitkár. MacDonald pohárköszöntőt mondott az angol királyra, az uralkodókra és az államfőkre, valamint a konferencia valamennyi résztvevőjére. Arra kérte a delegátusokat, hogy a konferencián ne csak jóakarattal, hanem türelemmel vegyenek részt. Ezután megemlékezett Tardieu V. üfOTSSf London, január 21. Az angol király ma délben, pontosan tizenkét órakor, a felsőház királyi galériájában megnyitotta a tengeri lefegyverzési konferenciát. A király beszédét a rádió Európa és Amerika valamennyi államába továbbította. Beszéde elején a király szívélyesem üdvözölte a delegátusokat. Hangsúlyozta, hogy a konferencia feladata a háború kitörésének meggátlása lesz, amennyiben ezt a tengeri fegyverkezések csökkentése elérheti. Utalt az 1920-as washingtoni konfrenciára, mely alig tudott túljutni a kezdet nehézségein A nehézségek íőoka az egyes nemzetek érdekeinek különfélesége. Mindenekelőtt tehát bizonyos áldozatokat kell hozni, hogy az akadályokat kiküszöböljék. A konferencia eredménye nemcsak azoknak a népeknek szolgálhat előnyére, akik a konferencián résatvesgnek, hanem a világ valamennyi1 nemzetének. A konferencia első és közvetlen feladata g tengeri fegyverkezés anyagi terheinek csökkentéséből áll. MssDosalöot elnökké választják A flottokonferencia megnyitó ülésén MacDonaldot a konferencia elnökévé választották. A választáskor a delegátusok hangsúlyozták, hogy ez a választás a delegátusok köszöneté, azért, mert London és és eltakarítani az útból az akdályokat. Bármily csekély lesz a londoni eredmény, ha eredmény lesz, utat mutat- a jövő felé. A konferencia kezdete bővelkedik a szenzációkban. A P. M. H. jelentette, hogy Grandi olasz külügyminiszter grandiózus tervvel lepte meg a nagyhatalmakat. Kert-elés nélkül bejelentette, hogy Olaszország hajlandó teljes flottáját lefegyverezni, ha a többi népek követik példáját. Ez a váratlan indítvány szemmelláthaíóan zavart okozott és az angol és az amerikai diplomaták nem tudják, miiként fogadják. mináe® slkerfll" nagyszerű hágai tevékenységéről. Briand-t a nemzetközi konferenciák atyjának nevezte, Grandiról megállapította, hogy amit az olasz külügyminiszter eddig kezébe vett, minden sikerült, majd méltatta Stimson államtitkárnak a világbéke érdekében kifejtett tevékenységét. A vendégek nevében Stimson megköszönte az angolok vendégszeretetét és biztosította MacDonaldot, hogy a delegátusok türelemmel és jóakarattal fognak dolgozni. A konferencia főcélja szerinte az, hogy véget vessen a titkos machinációknak, a fölösleges versenyfegyverkezésnek és a nemzetek súrlódásainak. A hatalmak ezentúl esupán védekezésre szolgáló flottát tarthatnak és nem nyugtalaníthatják hadi ha jó-építés eikk el szomszédaikat. beszéde MacDonald vendégül látja őket. MacDonald elfogadta a megválasztást és megígérte, hogy mindent elkövet a siker érdekében. Beszéde további folyamán rámutatott arra az ellentétre, amely a biztonság érdeke és a fegyverkezések pénzügyi terhe között van. A bajok legfőbb oka a nemzetek egymás iránti bizalmatlansága. A világ valamennyi népének tekintete London felé fordul és tőle várja a megváltást. A világ közvéleményét meg kell győzni arról, hogy a diplomaták komoly munkát végezhetnek és meg tudják tenni az első lépést a lefegyverzés felé. Az angol premierminiszter ezután a biztonsági és lefegyverzési kérdés történelmi fejtegetésébe fogott és méltatta a népszövetség munkáját. Egyelőre nem sikerült nlvan békés eszközöket találni, amelyek az egyes népek biztonságát föltétlenül garantálni tudnák. A konferencia szempontjából fontos volna, ha két föltételezéssel kezdené munkáját: Az első az, hogy a Ücttákonferencia tudatában legyen annak, hogy ay. egyes népek hadihajószükségietci az ország földrajzi fekvésétől és terjedelmétől függjenek, a második az, hogy technikai okokból el kel! választani egymástól a tengeri, a szárazföldi és a légi lefegyverzés problémáit. Az egyes kategóriákat külön-külön kell leépíteni, do a részlettárgyalásoknál nem szabad megfeledkezni az egyes kategóriák közt lévő összefüggésről sem. A nemzetek biztonságáról a konferencia soha sem fog megfeledkezni. Stimson és Tafdieu beszéde MacDonald után Stimson amerikai államtitkár emelkedett szólásra, aki megköszönte a király üdvözlését és a konferencia bölcs analízisét, amelyet MacDonald szájából hallott. Stimson is a washingtoni konferenciából indult ki. A lefegyverzést egy ütemre nem lehet megvalósítani és a konferenciák csupán a hosszú lánc szemei. A londoni konferencia sem hozhat végérvényes eredményeket. Stimson is utalt a bárom fegyverkaíegória összefüggésére. Amerikai felfogás szerint a lefegyverzési probléma nem merülhet ki abban, hogy az egyes hatalmak csökkentik a fegyverkezést, hanem a béke biztosítására is gondolnia kell. Stimson után az ausztráliai delegátus emelkedett szólásra, majd Kanada megbízottja mondott néhány szót. Utána Tardieu francia miniszterelnök mondotta el rövid beszédét. A konferencia célja szerinte a tengeri fegyverkezések korlátozása és leszállítása lesz. A londoni konferencia határozott és végérvényes jelentőségű kísérlet, mert a tengeri lefegyverzés megoldásától függ a szárazföldi lefegyverzés megoldása. Ha a londoni konferencia kudarccal végződik, kilátástalan dolog az általános lefegyverzésre gondolni. Tardieu aláhúzta a probléma nehézségeit és elfogadta Mac-Donald javaslatát, aki azt ajánlotta. hogy előbb állapítsák meg valameny- nvi tengeri hatalom igényeit és ezen az utón igyekezzenek az ellentéteket kiegyenlíteni. A múlt erőit kell legvözni. Tardieu megköszönte az ünnepélyes fogadtatást és beszéde végén emlékeztetett a hágai konferenciára. ahol a béke egy más területén sikerült döntő jelentőségű győzelmet aratni. Minden a jóakarattól függ. Taraién után India és Írország delegátusai emelkedtek szólásra. Drrijni? marad Prága, január 21. Megírta a P. M. H., hogy Hrusovszky Igor képviselő a C-eskó SÍ óvóban fulmináns cikket irt Drobny szlovenszkói országos elnök ellen és követelte annak visszalépését Slávik György dr. belügyminiszter karácsonyi számunk részére tett nyil'atkozatá- ban már egyszer megcáfolta azt a hárt, hogy Drobnyt nyugdijaztatják, — most a szlovák agrár sajtó, valamint a félhivatalos Ceskoslo- venská Republika is megállapítja, hogy az országos hivatal vezetésében való személyi változásról a döntő tényezők egyáltalában nem tárgyaltak, mivel erre sem tárgyi, sem személyi okok nem forognak fönn. Ezzel tehát ismételten megcáfolják a Drobny nyugdíjaztatására vonatkozó híreket. wsaaammBimmBmmmmmmmBSMmmKMBHnmsmmmimmmwB FABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA REGÉNY (9) És fecsegett jókedvűen. — Szépasszony mellett, jó társaságban kellemesen érzi magát az ember! — dőlt hátra a székében kényelmesen. — Csak udvarolnia nem szabad! — fenyegette meg Eszter. — Pedig hogy kerülhetném ezt el? — ráncolta össze szemöldökét Attila, de hirtelen elfordult s a földre nézett dűli ősén. Annyira meglátszott arcán az elváltozás, hogy Eszter megkérdezte: —- Mi bántja? — A feleségem! —- intett bosszúsan Ha- gen, majd, mikor Eszter csodálkozását látta, sietve hozzáfűzte még: — Illetve az elvált feleségem. Az elvált feleség kihívóan nézett át Eszte- rék asztalára egy víg társaság közepéből. A haja gyanúsan volt szőke, egész lényén némi hervadtság látszott. Nézegette volt urát és az idegen asszonyt, aki előkelő szerénységgel ült a monoklis Hagen mellett. — Nem is tudtam, hogy felesége van! — Elváltunk, már egy éve. 6 a villa egyik felében lakik, én a másikban. S tudja, mi érdekes? — Mi? — Hogy most kezd belém szerelmes lenni. Üzenget, hogy ő visszajönne hozzám. — És? — Nem kell. Szomjas mosollyal nézeti Eszterre: — Vannak más asszonyok is. Külöm'bek! Eszter nem felelt. Ti tokiban ál-ótnézett a telisé asztalra, éppúgy, mint ahogy az elvált Irta: SZOMBATHY VIKTOR hölgy is átpillogott, de nem olyan titokban. Sőt. Harciasán. — Féltékeny! — nevetett Hagen s látszott, hogy roppant örül a jelenetnek. Eszter kényelmetlenül érezte magát. Ösz- szelrazla vállán a velencei kék kendőt: — Menjünk! — szólt. Hagen azonban egyelőre nem volt hajlandó. Határozottan élvezte a dicsőségét s a sikert. Többen is átcsodálkoztak Eszterre, mert különösen csinos volt ma este. Eszter érezte ezt. — Nem volna szép magától, ha esetleg fegyverül akarna engem kihasználni! — mondta feddően. Hagenben azonnal talpraugrott a lovag. — Ha azt hiszi, akkor máris menjünk! Esztert ez megnyugtatta. Nyugodt mozdulattal állott föl s elhagyta a termet, ahol egyre szilajabb lett a hangulat. A szoba előtt még ezt mondta Hagen: — Ha Félix holnap sem hajlandó kijönni, szívesen szegődöm utimarealljának! Skiziink egy kicsit talán ... —. Talán ... — felelte tűnődve Eszter is és búcsúra nyújtotta a kezét. Már nyitott .is be a sötét szobába, ahol oly nagyszerűen tudott aludni Félix. Hagen büszkén ment le a lépcsőkön. Különös, diadalmas mosolyt tartogatott, éppen volt felesége számára, s úgy ült vissza a helyére. Egy idő múlva leült hozzá egy ismerőse. Úgy tett ez az ismerős, mintha nem különösebben érdekelné a dolog, de Hagen jól tudta, hogy tulajdonképpen a felesége kérdése, amit ez az ismerős adott íeL — Ki ez a nő? — kérdezte az ismerős hanyagul. Hagen játszotta a diszkrétet: — Egy szép asszony! Szólt, felkelt és elment. Hajdani Hagenné harciasán nézett utána. IO Pár nap múlva Félix felkelt az ágyból, már nagyon szomjazott séia, friss levegő után. Arról, hogy sportolni kezdjen, szó sem volt. Fogadtak valami lovasszánkót s átszánkóztak Füredre. Ott sem lüktetett élénkebben az élet. Ebben az évben a Tátra, mint egy riadt óriás, csak várt,., várt... Szép számkőutak voltak ezek. Ropogott a hó, a csúcsok szikráztak a napsütésben, dús febér vatták húzták le a fenyők ágait. Semmi nesz, csak a lovak lába dobogott és élesen csörögtek a csengők. Egy barlangligeti utazásba Hagen is benevezett. Valami lengyel pálinkát keritett, Zakopanéból hozta át egy sánta favágó s a kontusówkát lágyan melengette a zseb étien. Csörögtek a rézcsörgők, néha roppant egy hógöröngy a szán talpa alatt, pirosán nevettek az arcok. Félix valamelyik nap a postára ment, egy sürgős levéllel. Lent járt már a lapos utón, gondolta, egyúttal a Kuszmann-bnzár- ba is belátogat, amely helyiség téli időben a törzsökös lomnici vendégek délelőtti kaszinója volt, élen a mindig térdnadrágban járó Gyula bácsival, aki arról volt nevezetes, hogy jelenlétében egyetlenegy turista-füllentés el nem hangozhatott. Kivégezte ke- gyetlenül. Most is ott melegedlek az iroda-sarokban. Félix képeslapokat válogatott, jóformán észre sem vei te, hogy egy báránybekecses hölgy lép nz üzletbei Odalépett a levelezőlapok forgó állványához és szemével gyors kémszemlét rendezett. Majd egy bizonyos idő múlva felkiáltott: — ó, de kár! Úgy látom, elfogyott a Tulipán-villa képe. Pedig éppen ezt akartam! A hangos kiáltásra Félix felfigyelt s önkéntelenül a maga lapjaira nézett, amelyek között ott virított a Tulipán-villa is. Az utolsó darab. — Elfogyott — sajnálkozott a segéd. — Nem is tudunk most utánarendelni. — Kár — biggyesztette száját a hölgy — éppen arra lett volna szükségem, Félix hozzáfordult: — Parancsoljon! A trükk egyszerű volt. Már mint a nő részéről, mert Félix nem vette észre.. Ezek után már az következett, amit a hölgy előre kitervelt: vonakodás a nő részéről, unszolás a felkötött kara férfi részéről, majd együttes válogalás a többi holmikban, némi nevetgé- léssel kisérve, aztán együttes távozás, végül a tornácon, a borbélyüzlet, előtt a bemutatkozás. — Fabriczy! — Hagenné! A kapitány hirtelen megállóit. — Hagen Attila felesége? — Igen, a volt felesége. Tovább is úgy klappolt minden, ahogy, a volt feleség kitervelte. Fabriczy csodálkozott, Hagenné élénken diskurált. szemügyre vette a férfit. Érdekes, csinos ember, később, egy nyári unalomban lehetne is kezdeni vele egy méla flörtöt, most azonban részint a kapitány is újdonsült férj még, láthatólag elfoglalja a felesége, meg most neki is mások a céljai. Mikor már a dombos utón mennek fölfelé, Hagenné, csak mint akiinek véletlenül jut eszébe, kipattintja: — A feleségét régebben ismerem látásból. A volt férjemmel sokat voltak együtt nz utóbbi időben.
