Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-01 / 1. (2222.) szám
'PR&GArMAGÓ'ARHtRLAP 3 tW Jtawrff 1, szerda. „Megértés a magyarokkal11 Irta: SZIKLAY FERENC ’A fenti címen Slávik György dr. belügyminiszter ur tollából cikk jelent meg „A Reggel" karácsonyi számában. A „szeretet ünnepén" mondja el benne a belügyminiszter ur azt, „ami szivén fekszik" s hivatkozik zólyomi és kassai zsupánságának idejére, amikor „közelről figyelhette meg a csehszlovákiai rnágyat kisebbség helyzetét" s kijelenti, hogy „célja mindig az volt, hogy a szlovenszkói magyarságot érzelemben is a köztársasághoz csatolja*" Nincs semmi okunk arra, hogy a miniszter ur jöszándékában és őszinteségében kételkedjünk, éppen ezért legyen szabad hasonló jószándékkal és őszinteséggel kifejtenünk a mi álláspontunkat is, még a szeretet ünnepének hangulatában s az újév fordulóján, melytől annyi csalódás után is, valahogy örökösen, szinte babonás hittel sorsfordulást is vár az óévben megviselt ember. A jóaka.rattal megirt, de inkább egyéni hangulatcikk feltűnően megmutatja azt a különbözőséget, ahogy a kisebbségi kérdést az uralmon lévő többség egy kétségtelenül kimagasló reprezentánsa nézi s ahogy azt maga a kisebbség érzi. A cikkből kiviláglik a kisebbségi kérdés végső megoldása, ahogy azt a nemzetéhez hü és az államnak inkább jelszavakban kifejeződő érdekeit szem előtt tartó, ha még olyan emelkedett gondolkodású politikus is képzeli: „az aktivizmus eszméje felé való közeledés", „az államnyelv elsajátítása" s enek folytán „a mi problémáinkba" — értsd a többségi nemzet problémáiba — való „lelki bekapcsolódás". Ebből a szemszögből úgy látja, hogy a magyar kisebbség eddig „meddő ellenzéki politikát folytatott" s hogy „az úgynevezett sé- relmi politika azonnal elvesztené a létjogosultságát," ha a fentebb említett lelki bekapcsolódás éppen az államnyelv elsajátítása folytán megtörténtlék. Az egész kérdéskomplexumot leegyszerüsiti a belügyminiszter ur arra, hogy „a magyar kisebbségi kérdés a csehszlovák demokrácia keretén belül amúgy is csak nyelvi és érzelrpi kérdés". Tegyük föl, hogy igy van, hogy a kisebbségi kérdés kizárólag nyelvi és érzelmi kérdés. Még igy is két oldala van az igazságnak, a miniszter ur az egyik oldalt nézi, kívülről, mi a másikat, belülről. Szerinte megszűnik a kisebbségi kérdés, ha a kisebbség megtanulja az államnyelvet, amit nem tudok másként magyarázni, mint úgy, hogy a magyar kisebbség lemond a maga nyelvhasználatáról, letér nemzeti alapjáról, asszimilálódik „a csehszlovák demokrácia keretébe". A mi felfogásunk szerint a kisebbségi kérdés a békeszerződésekben egészen másként van föltéve. A mi értelmezésünk szerint a békeszerződések s az alkotmáuytörvények kisebbségi paragrafusai éppen azt célozzák, — természetesen nem a külön csehszlovák demokrácia alapján, ami nonsens, — de az általános demokratikus elv alapján, melynek lényege éppen a minden nemzet és nemzeti kisebbség legteljesebb életjogának az elismerése, — hogy a nemzeti kisebbség a legteljesebb kulturális önrendelkezéssel s az állam paritásos segítségével, mint olyau, konzer.vá- iódni és fejlődni tudjon. A mi álláspontunk az, amit a nyelvtörvény helyes magyarázata is alátámaszt, hogy az államnyelv elsajátítása nem lehet föltétel, és nem lehet kötelező sehol, hol a nemzeti kisebbség eléri a 20 százalékos arányszámot, mert ezekben a járásokban még az államhatalom exponenseinek is kötelességük a kisebbségi nyelvet elsajátítani. Altiig ezt az élet- és fejlődéslehetőséget meg nem kapjuk, nem papírformában, de tényekben, addig annyi a megoldhatatlanul súlyos, belső problémánk, liogv egyszerűen fizikailag lehetetlen más, ránk nézve külső problémákba lelkileg bekapcsolódnunk s a kérdés érzelmi oldalán csak egy kis melegséget is ereznünk. Hogy ez az élet- és fejlödéslehetőség nem jutott osztályrészünkül a csehszlovák demo-1 krácia keretében, hogyha kaptunk is engedményeket, azt mindig mint kegyet és nem mint jogos igény kielégítés részlettörlesztését kellett elfogadnunk, ez a tény az oka annak, hogy a magyar kisebbség legnagyobb tömege, lehet mondani egyeteme a „meddő ellenzéki politikára", vagy „az úgynevezett sérelmi politikára" kényszerült. Ne gondolja a miniszter ur, hogy részünkről az ellenzéki, vagy sérelmi politika öncél, dogma, melyhez elvben ragaszkodunk. Egyszerűen, — ismétlem, — kényszerűség, metódus, eszköz a jogaink kivívásának egyre halványodó reményében, Általában a sérel- rni politika csak ott lehetséges, ahol sérelmek vannak s csak a sérelmek megszüntetésével lehet elvenni a sérelmi politika létjogosultságát, nem az államnyelv/ elsajátításával. Ne gondolja azt sem a miniszter ur, hogy nekünk a meddő ellenzékieskedés, a sérelmi politika valami nagy élvezet, vagy bogv ez éppen a magyarság természetrajzához tartozik. Nekünk fáj a legjobban, hogy teljes munkaerőnket, melyet a kisebbségi sors fel is fokozott, vagy legalább is mgs értelemmel telitett meg, nem tudjuk százszázalékosan a mi belső, gazdasági és kulturális kímszolidációnkra felhasználni, de kénytelenek vagyunk legnagyobb részét az önvédelemre fordítani. Általában valahogy úgy érzem a karácsonyi cikk címéből, „Megértés a magyarokkal", de más vonatkozásaiból is, hogy a miniszter ur nem a csehszlovákiai magyar kisebbség egyetemével keresi a megértést, de a „magyarokkal" mint egyénekkel, pedig azt hiszem, hogy nem az egyesek, ha még oly nagy számmal vannak is, de a köziiletek, a nemzetek az államnak alkotórészei és hatótényezői. Itt a magyar kisebbségről, mint kollekti- vuinról van szó s ha a miniszter ur szeretettel és szinte a hála hangján hivatkozhatik a „magyar nemzetiségű" polgárokra, akik „választóinak nagy részét" képezik, nem szabad elfeledkeznie arról, hogy egyéni szeretetre- méltóságával csak egyénenként hódította pártjára őket, de, hogy legalább tizezerany- nyiau, akik nem jutottak a közvetlen érdek, vagy a személyes érintkezés révén a körébe, bizony az ellenzéki blokkra adták le szavazatukat s igy egy eszme mellett foglaltak állást, a kisebbség oszthatatlanságának és kollektív érdekeinek elve mellett. Mint belügyminiszter távolabb esik a választóközönségtől, mint zsupán korában volt, de viszont magasabbról, szélesebb körben figyelheti meg és összefogóbban láthatja majd meg a magyar kisebbség, mint kollektív egység helyzetét. A távlati tévedése, mely a szavazóinak, vagy személyes híveinek esetleges növekedése folytán állt elő, — ha valóban szivén viseli az államot alkotó nemzetek ügyét, kiküszöbölődhetik s mint kisebbségi sorsból uralomra került nemzet gondolkodó feje, ha beleéli magát a fordított irányú utat megtett: valamikor uralmon volt s most kisebbségi sorsra jutott nemzet érzelemvilágába, meg kell, hogy értse a veszteség fölött való fájdalmat, mely mint érzelmi, de fontosságában el nem hanyagolható momentum inkább a hatalom gyakorlójától követel megértést, mint a lesújtott részéről felajánlkozást. Mert ez az utóbbi igen könnyen a meg- hunyászkodás látszatát keltheti, amire pedig a magyar természeténél és nemzeti egyéniségénél fogva soha képes nem volt. Mi akarjuk a megértést, szeretnék elérni azt, liogv jól érezzük magunkat a köztársaságban, melybe bekebeleztettünk, szeretnénk aktív tényezői lenni az államnak, de ezen, — a nemzeti kisebbség szempontjából — kifelé való aktivizmus felé csak a belső aktivizmus lehetőségén át, vagyis a magyar kisebbség kulturális és gazdasági megerősödésének, a békeszerződésekben és az alkotmánylevélben lefektetett kisebbségi jogoknak intézményes biztosításán és maradék nélkül való végrehajtásán át vezet az ut. Ezt várjuk a belügyminiszter ur nemes gondolkodásától, a kisebbségi kérdésnek a mi szemünkkel való meglátását is, a mi érzelemvilágunkba való beleóltségét is, a mi kisebbségi problémáinknak is megértéséi és komolyan vételét, természetesen az állam problémái mellett s ezekkel kapcsolatban. Felénk nyújtott kezet, melyet megalázkodás nélkül és kisebbségi jogaink, nemzeti életünk feladásának veszedelme nélkül elfogadhatunk. Ha ezt megkapjuk a miniszter úrtól, akkor az :1930-as év valóban meghozza az egymásra- találást, a konszolidációt a „magyarság szempontjából is", ami nélkül úgysem tudom elképzelni az állam konszolidációját sem. 25°lü-kal olcsóbb lett a szarvasmarhák DISTOL kezelése DISTOL biztosan meggyógyítja mételykóro* szarvasmarháit ésjuhait. Óvakodjék értéktelen utánzatoktól! Minden tokon *. „DISTOL" szó látható. Kapható minden gyógyszertárban Ma áliasnpoigérsása .kétes! Prága, december 31. A cseh sajtó Tuka | Béla dr. illetőségi ügyével kapcsolatosan a következőket hja: Mint már jelentettük, a szlovenszkói országos hivatal utasítására megindult a vizsgálat Tuka Béla dr. volt. képviselő illetőségi ügyében. Tokát részletesen kihallgatták a pozsonyi törvényszék fogházában. Érdekes, hogy nem tndta bebizonyítani azt, hogy rendes csehszlovák állampolgársága van, de tagadta azt is. hogy magyar állampolgár volna. Az eddigi vizsgálatból arra le- hel0 következtetni, hogy Tuka dr. nem csehszlovák állampolgár és hogy öt éven át jogtalanul gyakorolta a csehszlovák nemzetgyűlésben képviselői, mandátumát. A berlini kiügsri feliratai egyik vezető tisztviselője nyomtalanul eltűnt Berlin, december 31. A berlini rendőrség eltűnési osztálya lilokzatos üggyel foglalkozik. A külügyi hivatalnak egyik vezető tisztviselője tikit eJ rejtélyes körülmények közölt. .Decker György titkos tanácsosnak d-e- oeuinber 28-ika óta nyom a ve szelt. I) ölelő M. még hivatalában volt, aktáit elintézte, azután nyugodtan elhagy la hivatalát és többé nem kerüli el/ő. Becker ti tikos tanácsos a külügyi hivatalba való belépése előtt Égerben teljesített konzuli szolgálatot és a berlini külügyi hivatalban főleg csehszlovákiai' vonatkozású ügyekkel foglalkozott. Az öngyilkosság valószínűtlen, mert a tanácsos igen rendezett anyagi körülmények közöli ólt. A kisbér eznai kolostort is a lengyel banditák rabolták ki Kassa, december 31. (Kassai szerkesztőségünk telefon jelentése.) Beszámoltunk arról, hogy a Honionna környékén garázdálkodó lengyel rablóbanda három tagját, Visnovszky Jánost, Szusznyák Pétert és Pintyük Vázáit letartóztatták. A három bandita a bűncselekmények egész sorozatát, vallotta be, többek között kétrendbeli gyilkosságot, öt rablást és néhány betörést. Tegnap újból kihallgatták Visnovszkyt és Piníyukot, akik bevallották, hog>r a kisbereznai kolostort is ők rabolták ki, ahonnan közel nyolcvanezer korona értékű templomi kegyszert és egyéb értéktárgyat raboltak el. Bevallották azt is, hogy a templomi kincseket Kuliár Péter, Mátyás János és Dömötör András homonnai cigányok viskóikban ásták el, A .csendörség ez adatok alapján a templomi kincseket meg, is találta. Ezeket bűnjelként lefoglalták ' és " átadták á kassai törvényszék vizsgálóbirájának. Nagy tűz a prágai Thonet-bniorgy árban Prága, december 31. Ma délután egy órakor isimer ellen okokból tűz támadt a prágai Tliooiet-Mundois bútorgyárban. A gyorsan terjedő tűz oltására Prága központi tűzoltósága vonult ki azonnal, amely azonban nem tudott a második emeletre feljutni, ahol a tűz keletkezett. A tűzoltóság kény telen volt a szomszédos báz falát lebontani és csak úgy foghatott hozzá az oltáshoz. Az esti órákig még nem sikerült a tüzet eloltani s a kár már eddig is óriási. 325 vostaigsszeiHkczés yolt ez évseit Reíiiéeiíban Bukarest, december 31. A Lupta cimü lap statisztikát közöl a vasúti szerencsétlenségekről. Eszerint 1929-ben Romániában összesen 325 vonatösszeütközés, 1555 kisiklás és 1895 kisebb vasúti baleset fordult elő. A vasút egy év alatt ötszáznál több embert ölt meg. A balesetek anyagi kára meghaladja a százmillió lejt. — A kassai főiskolás bál elé. Január 4-én este megnyitja a kassai Schalkház nagyterem ajtait, hogy virágos díszben fogadja Kassa és környéke főiskolásai szezonnyitó reprezentációs báljának 'közönségét, ügy szeretnék, hogy ez a bál nemcsak időrendi sorrendben, hanem anyagi, s főképpen erkölcsi siker tekintetében is, a kassai farsang legelső bálja legyen. A kassai és környékbeli főiskolai hallgatókat erre a Iradició, a régi idők nagysikerű jogász és egyetemista báljainak neve és híre kötelezi. Éppen azért, mikor a bál megrendezéséhez hozzáfogtak, az a cél vezette őket, hogy erre a bálra megnyerjék Kassa és vidéke magyarságának szine-javót. El kell jönniök tehát mindazoknak, akiket már régen nem üdvözölhettek a Schalkház szebb időket látott termei. El kell jönniök, hogy a magyar főiskolások bálja nevéhez méltóan sikerüljön. El kell jönnie közénk Kassa és a vidék magyar intelligenciájának, akik már annyiszor mutattak áldozatkész érdeklődést a magyar jövő, a főiskolások ügyei iránt. A főiskolások magyaros vendégszeretettel hívják és fogadják őket.