Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-17 / 13. (2234.) szám

1930 január 17, péntek. 'piwgaiMag^arhírlap 3 Szent István „millenniiimáH-tó! félti Hrusovszky Sziovenszké nyugalmát Benes hűséges csatlósának nevetséges indítványa, amellyel ismét magyar heiügybe szeretett volna beavatkozni Prága, január 15. Hrusovsky Igor és Po- livka cseh nemzeti szocialista képviselők indítványt nyújtottak I>e a képviselőháznak. Az indítványban _ tekintettel arra, hogy „a magyar kormány 1930-ban I. István király- emlékére millennáris ünnepséget tart, amit a szomszédállainok és különösen Csehszlo­vákia elleni demonstrációra akar felhasz­nálni, a köztársaság magyar lakossága kö­zött pedig államellenes propagandát akar kifejteni s ebből a célból Csehszlovákiából és különösen annak keleti részeiből vendé­geket kíván csalogatni Magyarországra“, fel­szólítják a kormányt, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a magyar propa­ganda ellensúlyozására, amely propaganda szerintük veszélyezteti Középeurópa béké­jét. Hrusovsky Igor, aki tudvalevőleg Benes szószólója, ismét be akar avatkozni egy má­sik állam bel ügyei he. Magyarellenes okve- tetlenkedésével azonban — a való tények ismerete hiányában — ismét csúfosan fel­sőit! A magyar katolicizmus ugyanis a pá­pa hozzájárulása mellett ez évben nem Szent István király „millenniumáét, hanem Szent Imre herceg emlékét ünnepli. Ha Benes iníimusa, Hrusovsky, minden­áron és minden lehetetlen alkalommal bele akarja ütni hívatlan orrát Magyarország belügyeibe, jól tenné, ha előbb meggyőződ­ne a tényekről, mert az ilyen fölsiilésekkel fokozott mértékben nevetségessé teszi úgy magát, mint pártvezérét és pártját; — amint különben is csak a nevetségességbe fulladás lehet a sorsa az olyan „honmentö“ kiroha­násnak, amely egy miagyar szent ünneplésé­től is — fél. Hitiül: A mezőgazdaságon azonnal segíteni kell! Nítsdi képvisel a földművelésügyi bizottságban egyórás beszédben fejtegette a válság megoldásának legegészségesebb módozatait — Indítványára Bradűts miniszter expozét mond a bizottságban tervezett Intézkedéseiről Prága, január 16. A képviselőhöz mezőgaz­dasági bizottsága ma délelőtt Masata képvi­selő elnökletével ülést tartott és letárgyalta a gépalkatrészek vámmentes behozataláról szó­ló törvény és a behozatali jegyrendszer hatá­lyának meghosszabbításáról, végül az elemi károk állami támogatásáról szóló javaslatot. A három javaslat fölötti egyesitett vitában valamennyi bizottsági tag rászívott. A ma­gyar nemzeti párt és a szepesi német párt kö­zös parlamenti klubja nevében Nitsch Andor nemzetgyűlési képviselő szólalt, föl. Nitsch több, mint egy órás beszédben fejtette ki a két párt álláspontját a gazdasági válsággal kap­csolatban. Annak dacára, hogy a bizottság ülésén tulajdonképpen nincs napirenden, mégis foglalkozom ezzel az égetően sürgős problémával — mondotta többek között — és fölkérem a bizottság elnökét, hogy a bizottság legközelebbi ülésére hívja meg a fclcirüvelésrpyi minisztert és a miniszter j tegyen jelentést rrrcl, n ilyen intézkedéssel gondolja a krízist leküzdhetőnek. A napilapokban olvastuk, hogy a két agrár­párt benyújtott egy törvényjavaslatot, amely a mezőgazdasági vámok emelését célozza. Az agrárpártok azt gondolják, hogy ezzel a bel­földi termékek értékét emelni tudják, azaz. hogy a mezőgazdák munkája tisztességes árakkal lesz megfizetve. A válság okai isme­retesek. Tudjuk, nagyon jól, hogy nem loká­lis, hanem mezőgazdasági világválság van. A túltermelés folytán a n-ezegazöaság olyan helyzetbe került, hogy rém -várhatja, amig a különféle politi­kai pártok megoldják, vagy elgáncsolják a vámkérdést. A kormány összetétele teljesen heterogén. Képviselve van benne a mezőgazdaság, a gyáripar, a kisipar, a fogyasztók és munká­sok. Nem tudjuk tehát elhinni, hogy a benyújtott kezdeményező törvényjavaslat ilyen többség mellett törvényerőre emelkedhetne és ha keresztül is megy, a nagy alkudozások után az eredeti javaslatból vajmi kevés marad meg. A mezőgazdaság mai helyzete azonban olyan, l égy azen nyomban segíteni kell és pedig elsősorban a termelési költségek re­dukálásával. Elvártuk volna, hogy a pénzügyminiszter ex­pozéjában ne csak röviden említse a krízist, hanem a krízis ellensúlyozását célzó intézke­déseiről is lelt volna említést. Példát vehe­tett volna amerikai kollégájától, aki az ame­rikai tőzsdei krach után azonnal csökkentet­te az adókat. Nálunk is úgy kell segíteni a mezőgazdaságon, Elsősorban meg kell szüntetni az óriási adóterheket. Nem kívánunk államsegélye­zési alapokat, mert ezek nem valók egyéb­re, mint a pártprotekcionizmus kifejleszté­sére és támogatására. Tessék ezt az össze­get, amivel a különféle alapokat akarnák dotálni, a mezőgazdákat sújtó adók elen­gedésére fordítani. (Általános helyeslés). Tessék leépíteni a szociális terheket, me­lyek a termelést sújtják Továbbá rendezni kell a hitelkérdést, mert ma valósággal epidédiaként dühöng a váltóvész. A mezőgazdák,' hogy adójukat megfizethes­sék, kénytelenek magas kamatra kölcsönt venni föl. Szükséges, hogy az állam a pénzin­tézeteknek olcsó betéteket adjon, hogy a pénzintézetek azután olcsó hitelt nyújthassa­nak a mezőgazdáknak. Végül rendezni kell már a Szlovcnszkót annyira sújtó tarifakérdést is. Egyszóval intézkedni kell és ezeket az intézkedéseket a hosszú parlamenti tárgyalá­sok kiküszöbölésével azonnal foganatosítani kell, mert amig a szándékolt vámokat élet- beléptotik, ismerve a prágai parlamenti tár­gyalások nehézkes menetét, közben mezőgaz­daságunk biztosan tönkremegy. , Föltétlenül szükséges a mezőgazdasági és ipari termékek árdiszparitásának sürgős rendezése. A nagy kartelleknek nem lehet az érdekük, hogy még súlyosbítsák a mezőgazdaság hely­zetét. A legfontosabb azonban az, hogy a kormány kereskedelmi szerződéseket kössön a köztársaság legközelebbi szomszédaival, Németországgal, Jugoszláviával. Romániaval, Lengyelországgal, mert ezekkel még a ,mai nap;' sincs végleges szerződésekkel szabá­lyozva kereskedelmünk. Ezért elsősorban a külügyminiszter felelős. Kereskedelmi mérlegünk paszj vitása onnan ered, hogy a cukor- és malátaexport teljesen visszaesett. Egy esetleges vámháhorunak az állam nem teheti ki magát, mórt annalk munkanélküliség, a belföldi fo­gyasztás' csökkenése s horribilis munkanélküli segélyek lennének a következményei. A köz­gazdaság élete egy nagy ciroulus vitiosus s ezért nagyon óvatosan kell hozzányúlni min­den gazdaságii kérdéshez, nehogy az egyik oldalon való nyerés által a másik oldalon t öbbe zűrösen vesz.itsünk. A mezőgazdasági terményeknek esetleges tulnagy importját a kormány meg tudja akadályozni akár kontingentálással, akár egyéb intézkedésekkel. Amerika a búzára tervezett hetvenkoronás vámot két dollárral tudja megfizetni és min­den exportállaim prémium-rendszerrel fogja elősegíteni a saját kivitelét, vagyis megfizeti a néhány koronás1 vámot, mert hiszen a ter­vezett javaslatot úgyis megnyirbálják és a magas vámokból végső fogalma zásban alig fog megmaradni valami. Ismétlem: a mezőgazdaságon nem a jövőben, hanem azonnal, sürgősen kell segíteni. A mezőgazdasági bizottság ezután elfogadta Nitsch indítványát, hogy a bizott­ság elnöke a bizottság legközelebbi ülésére hívja meg a földművelésügyi minisztert, hogy az a mezőgazdasági válságról és a vál­ság megoldását célzó tervezett kormányintéz­kedésekről jelentést tegyen. __________________________________________________... ____________)_ Me gkezdték a „katolikus KoltiT előké­szítő fsnécskiizásait Prága, január 16. Miinka Andrásnak, a szlovák néppárt vezérének meghívására a keresztényszocialista pártok, a cseh és a szlovák néppártok megbízottai az ugyneve- • zett katolikus blokk előkészítő tanácskozá­sát csütörtökön este kezdték meg a 6zlovák néppárt parlamenti klubhelyiségeiben. Az országos keresztényszocialista pírt részéről Szüllő Géza dr. pártvezér és Dobránszky Já­nos alelnök, nemzetgyűlési képviselők vet­tek részt. SSaszféiuia egy prágai saüó'eraiéfc hasábjain A boul'Svard-sajtó kikar ikirozására, in­kább azonban politikai célzattal, Stribruy képviselő riportlapjainak paródiájaképpen a • csehszlovák szociáldemokrata párt prágai nyomdájában megjelenik miniden csütörtö­kön egy sajtótermék „Borzalmas Esti Lap" elmen. Mindenféle groteszk, kitalált, rémes eseményt hord össze rikítóan kiáltó címe­ken, hogy ilyen módon állítsa pellengérre a ■boulevard-sajtó hangnemét. Néha szellemes és jólsi került ez a paródia, néha ötlettelen s bosszantóan együgyű. Amit ez az időszaki sajtótermék mai számában elkövet, felhábo­rodást vált ki minden tisztesen érző ember­ben. Egyik far meö vényének ezt a óimét ad­ja: „A Szent Atya, a római egyház feje, ki­lépett a katolikus egyházból s házasságot kö­tött Pola Negrivel." Ismerjük régóta a cseh „progressziviz- ;mus“ igazi arculatát, isimerjük a cseh szo­cialista pártoknak fékezheteilen gyűlöletét: a pozitív egyházak, különösen a római katoli­kus egyház ellen, amit a huszitizmus tradí­cióiból igyekeznek levezetni. Az a vakmerő blasziámi a azonban, amellyel sok millió ka­tolikusnak Legszentebb eszményét, a pápai méltóságot sárral fröcsköli be egy boule- vard-szennyirat, párját ritkítja még ennek a tábornak harcmodorában is. Az egyház el­lenségei, a „felvilágosodás bajnokai" nem gondolják meg, hogy vallás-, erkölcs- és egyiházelleues működésükkel mind mélyebb­re árkolják a szakadékot a cseh s a vallásos szlovák lélek között, amely ilyen blaszfémia hallatára utáikozva fordul el azoktól, akik a haladás s felvilágosodás előharcosamak hir­detik masukat. Apponyi a jubiláló it®p*s«wefiég Jelentőségéről A háborús atmoszféra még ránehezedik a népszövetségre — A szószék, ahonnan a világhoz szólhat minden kisnemzet — A népszövetség és a magyar kisebbség Budapest, január 16. A budapesti Az Est munkatársa abból az alkalomból, hogy a népszövetség most üli fennállásának tiz éves jubileumát, megszólaltatja Apponyi Albert grófot is, aki Magyarországot kezdettől fog­va képviseli a népszövetség tanácskozásain, a népszövetségi intézmény jelentőségéről. Apponyi érdekes nyilatkozatában a követ­kezőket mondotta: — A nemzetek szövetségére még erősen ránehezedik háborús eredete és a háborús atmoszféra tulajdonsága. Ezen tulajdonkép­pen nincs mit csodálkozni, mert tiz esztendő nem hosszú idő abból a szempontból, hogy a világtörténelemben páratlan felfordulás­nak lélektani hatásai eltűnjenek. És mert a békeszerződések mindent elkövettek, hogy a háborúban részt vett államoknak, tehát a müveit világ igen nagy részének háborús el­helyezkedését intézményesen átviovék az úgynevezett béke állapotába és fenntartsák Hiszen ' két fajta nemzetközi jog uralma alatt áll most a világ. Az egyik a győző, a másik a legyőzött jog állapota. Mindaddig, amig ez a helyzet fennáll, a nem­zetek szövetsége gondolatának megvalósítá­sát lehetetlenné teszi. A jogi egyenlőség megállapítása minden szövetségnek első fel­tétele. —Már ezekből az általános premisszákból is világos, hogy a nemzetek szövetségének ez az első tiz esztendeje megközelítőleg sem valósította meg azt a gondolatot, amelyet a szövetség kifejezésre juttatni akart. Hogy megvalósíthatja-e a jövőben? Erre a kérdésre a magam részéről határozott igen­nel válaszolok, feltéve, hogy a megvalósítás szót abban az értelemben vesszük, amely­ben azt. minden emberi dologra alkalmazni kell. tudniillik aproximativ értelemben. —- Nincs tökéletes eredmény a világon, a tökéletesség hiánya tehát nem egyenlő az eredménytelen seggel. Nem minden beteg, aki Karísbadba megy, talál ott gyógyulást; fogja-e bárki ebből azt a következtetést le­vonni, hogy Karlsbad nem ér semmit. Te­hát mindig azzal a fenntartással, hogy a nem­zetek szövetségének éppen úgy, mint min­den emberi intézménynek működése egyes esetekben csütörtököt fog mondani, állítom, hogy az emberiség J)enne a béke fenntartásának és a csupán' fölös erőfeszí­téssel megvalósítható célok megközelíté­sének egy becses orgánumát nyeri. — Hozzáteszem, hogy ez a perspektíva ab­ban a mértékben fog fokozatosan megvaló­sulni, amilyen mértékben az emberek a há­borús pszichózisból kigyógyulnak, aminek feltétele ismét a békeszerződéseknek olyan korrektúrája, amely azokból kiküszöböli mindazt, ami a lelkek megbékülését lehetet­lenné teszi. — Nem ismételhetem azonban eléggé, hogy tökéletes eredményt ettől az intézménytől még ekkor sem várhatunk, és pedig azért nem, mert a hatalmi különbségeket az egyes nemzetek között megszüntetni nem lehet és az is mindenkori lélektani lehetetlenség lesz, hogy a hatalmasok hatalmukat ne érvényesít­sék, hogy Nagybritannia magát tényleg egyenlőnek tartsa QuatemalávaJ. — Minthogy pedig minden kis ország töb- bé-kevésbé fent van a nagyhatalmak hatalmi szférájában, ebből az következik, hogy a nagyhatalmak állásfoglalása a legdöntőbb momentum. Itt szinte önmagának teszi fel Apponyi a kérdést: — Tehát nem változott semmi? — Igenis változott! Változott annyiban, hogy a nagy kérdések megoldását a világ színe előtt lefolyó nyilvános megvitatás elő­zi meg, hogy tehát sokkal nagyobb mértékben, mint valaha eddig, mobilizálható a köz lelkiismereté- nck erkölcsi ereje és ennek folytán megnehezíthető minden olyan eljárás, amelyet a közlelkiismeret előtt szégyelni kell. Ez az erkölcsi faktor kell, hogy fokozatosan megerősödjék, enuek ki­fejlődésére kiszámíthatatlan befolyással bír­hatnak a nemzetek szövetségének vitái. Ez az a szószék, ahonnan a világhoz szólhat minden kis nemzetnek a képviselője, ahhoz az egész nagy nyilvánossághoz, amely erkölcsi lehetetlenségeket teremteni nem en­ged. — Eléggé nem ismételhetem, hogy mindez nem jelent olyan csodaszert, amely minden egyes esetben csalhatatlanul eredményes, hanem a nemzetközi atmoszférának egy olyan javulását, amely tiz eset közül nyolc, vagy hat, akár öt esetet az igazság és a bé­ke követelményei szerint intézhet el, ami már igen nagy nyereség. Arra a kérdésre, hogy mit várhat Magyar- ország és a magyarság a most tiz éves jubi­leumát ülő nemzetek szövetségétől, Apponyi a következőket mondja: — Az elmondottakból önként következik, hogy Magyarországnak saját igazságának kere­sésében a nemzetek szövetségénél eddig túlnyomóan kedvezőtlen tapasztalatai vannak. — Hiszen még benne vagyunk a hábo­rús pszihózis lassú, igen lassú szünésének esztendeiben, ha ugyan szűnik. A nemzetek szövetsége eddig éppen azokon a pontokon bizonyult alkalmatlannak, amelyek bennün­ket a legjobban érdekelnek, az általános lefegyverzés és a nemzeti ki­sebbségek kérdésében, továbbá olyan konkrét kérdésekben, például az optánsügyben, ahol a mi jogos kívánsá­gaink a háborús győzők kis szövetségeseinek érdekeivel összeütköznek. — Ma még nem az a részre hajlatlan fórum a nemzetek szövetsége, amelynek lennie keli. Az én kedvező prognózisom tehát mind­azoknak a mozzanatoknak fokozatos eltűné­séhez. van kötve, amelyek a nőm/.etek szövet­sége első liz esztendejének hiányosságait okozták. De ép ezt az eltűnési remélem cs ennek érdekében tartom szükségesnek a lan­kadatlan működést a nemzetek szövetsége körében. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom