Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-17 / 13. (2234.) szám

Igpff 1930 január 17, péntek. Ignotus és Móricz vitája a Nyugatról Miért vették te Ignotus nevét a lap lejéről? — „iVem mondtunk le egy munkatársról se, csak a díszekről Budapest január 16. (Budapesti szerkesatő- eógünfofcől.) A Zeneakadémia színül tig meg­telt kistermében tartotta Ignotus kedden este beszámolóját a Nyugat folyóirat történetéről, irodalomtörténeti jelentőségéről és a vaHo­zásról, amely Osváth Ernő tragikus halála után a közeiniultban a folyóirat veretesében beállott. A Nyugat uj szerkesztői, Babits Mi­hály és Móricz Zsigmond, levették Osvállh el­hunyta után Ignotus nevét au ól a folyóirat­ról, amelynek huszonhárom esztendőn át fő- szerkesztője volt. Előadásában kimutatta, hogy a Nyugat több mint kétévtizedes fennállása alatt mindig a szellem szabadságáért küzdött, a tiszta és megalkuvásnélküili irodaloméit; küzdött akkor is, amikor egy Tisza István végtelenül ma- gaerendü és tiszteletreméltó oppozlciójával kellett megbirkóznia és küzdött minden poli­tikai és világnézleti ellenzék támadásai el­len. Fájdalommal látja, hogy az örökösei an­nak az irodalmi hagyatéknak, amely a Nyu­gat révén Osváth halálával a legközelebbi természetes jogutódokra szállott, nem tart­ják fontosnak és kötelességüknek az ő, Ig­notus, nevének programszerű ellenjegyzését azon a lapon, amelynek megteremtője, fel- nevelője, őre és vezére volt. N-em a személyi mellőzöttség beszél belőle, hanem a felelős­ségérzet egy üggyel szemben, melyet e'hagyni nem tud akkor sem, ha látszó’ag az ügy hagyja el őt. Amig a Nyugat ezt a címet vi­seli. amelynek tartalmáért vállalnia kell az irodalomtörténeti felelősséget, nem tekinti magát az ügytől különvált embernek és lel­kiismerete kényszeríti, hogy fe’e.m'jc tiltako­zó szavát, ha azt látja, hogy a nagy hagyaték­kal hibásan sáfárkodnak. Móricz Zslgmond válasza Móricz Zsigmond ma a következő nyilat­kozattal válaszolt az Estben Ignotusnak: — Ignotus alapjában nagyon nobilisán, nagy írásműve szét tel nyilatkozott a Nyugat útjairól, de gondolataiban van egy pont, amely reánk, az uj szerkesztőkre, sértő. Az, hogy feltételezi, hogy valami illetlen elő­nyökért vettük le a nevét a lapról. — Minden kritikát állunk és várunk, de azt nem fogadjuk el, hogy képzelt szándé­kainkat tegyék kritika tárgyává. — Mindnyájunk neve ismert és hosszú irodalmi munkásságot jelent, örömmel vesz­London, január 16. Az oroszországi ateista tüntetések, templom-elkobzások propagan­dájával és vallásüldözései vei szemben meg­indított angol társadalmi mozgalom egyre nagyobb érdeklődést kelt, úgy hogy a hétfőn megtartott tiltakozó nagygyűlésen rendkívül sokan jelentek meg. Dickinson lord elnök tartotta a megnyitó beszédet, amelyet a te­rembe benyomult kommunisták közbekiál­tásokkal akartak megzavarni. A közönség azonban felháborodva kerget­te ki a kommunistákat a teremből s azután határozatot hoztak, amelyben fel­szólít ják az angol társadalmat, hogy a val­lásüldözéssel szemben tegye kötelességévé az erélyes fellépést a kormánynál. Az elhangzott beszédek során ismertették azokat a legújabb eseményeket, amelyek a szovjet területén különösen karácsony heté­ben előfordultak. Az úgynevezett „pogányhősök“ csaknem az egész ország területén lehetetlenné tet­ték az egyes egyháziaknak és felekezetek­nek a templomok használatát. szűk Ignotus üzenetét, hogy számontartja, mit csinálunk. De még jobban örülnénk, ha közénk állana dolgozni és harcolni Én az ő helyén nem siratnám a címemet, hanem örülnék, ha alkalmam volna cselekedni. —• Magyarország azon a ponton' van, hogy minden téren össze kell fogni és minden erőt a végsőkig feszíteni, ha meg akarunk élni s ha valóban be akarunk jutni a — Nyugatba. Babits Mihály, a másik szerkesztő, magáé­vá tette Móricz Zsigmond fenti nyilatkozatát s kijelentette, hogy amikor majd Ignotus felolvasásának teljes szövegét megismeri, részletesen válaszolni fog Ignotusnak. Tgy a volga mén ti német telepeken lefoglal­ták Marxstadttban a protestáns templomot és december 24-én es'e hét órakor, amikor a templom telve volt hívőkkel, körülbelül két­ezer ember jelent meg a templom előtt, kik kiszorították a híveket és azután hozzáláttak a templom átvételéhez. Azóta a protestáns templom átalakult „Marx Károly kultúr­palotává/'. El távoli torták a toronvról a keresztet he­lyébe m úgynevezett „proietáresillagot" alkalmazták. A templom belsejét teljesen kiforgatták eredeti formájából, vörös drapériákkal húz­ták be és mindenféle feliratokat alkalmaz­tak, igy többek között a következőt: „Nem ismerünk el földfeletti lényeket!" stb. Orosz­országból érkezett jelentések szerint ezeket a kultárházakat alig tudják megvé- delmezni a vallásos érzületében megsér­tett nép dühétől és a kulakok inkább felgyújtják a templo­mokat, semhogy átengedjék az ateista pro­paganda céljaira. Napló és Eme eiseÉteü tiltakozik ai angol társadalom a szovjet templom-kobzásai ellen A kulákck inkább felgyújtják a templomokat, semhogy átengedjék az atheista propagandának írja Mérni Sándor Fehete-haba« jeligére — Ez nem áll. — A Nyugat egy vállalkozás, amelynek tulajdonosai Osvát Ernő halála után re­ménytelennek látták a lap jövőjét és meg akarták szüntetni. — Mi irók végtelenül sajnáltuk volna, ha ez történik, mert számunkra egyetlen iro­dalmi folyóirat sincs. Erre az orgánumra föltétien szükség van. — Hosszú tárgyalások, után Babits Mihály és ón vállaltuk a Nyugat felelősségét. Szel­lemi és anyagi garanciát vettünk magunkra és súlyos munkát. — De nemcsak mi tetten, velünk a régi szerkesztők, köztük Géllé rt Oszkár és az íróknak egész serege. Mindenki, akinek a neve és munkája érték a mi generációnkban s a fiatalok közt. — Mikor seregszemlét tartottunk és pro gramot csináltunk, számot vetettünk, kik azok a kombattáns iróharcosok, akikre szá­mi tünk. — Ekkor kiderült, hogy olyan mélyreható újjászervezésre van szükség, hogy feláldoz­tunk egy nagy díszt, a Nyugat régi, előkelő névsorának publikálását. Nem mondtunk le egy munkatársról se, csak a díszekről. Mi nem értékeljük a címeket és rangokat, nekünk a közös munka lelkes híveire van szükségünk. —- Ignotust szeretjük és tiszteljük ifjú­korunk emlékei alapján, de ő tiz éve nem él közöttünk és ezekben a kritikus hetekt>en sem láttuk a Nyugat sorsának intézői között. A Nyugat részvénytársaságnak a dolga lehe­tett volna, hogy őneki felkínálja a lapot, s az övé, hogy kezébe vegye. Ez nem történt meg, holott nem ment gyorsan és nem folyt titokban, hogy milyen nehezen szántuk el magunkat e folyóirat szerkesztésére. — A Nyugat neve ma szimbólum. A Nyu­gat az Magyarország és Magyarország, az a Nyugat. Nálunk kezdődik Európa nyugata. Magyarország a Nyugat hídja. — Ez a folyóirat olyan koncentrált irodal­mi fórum lesz, amilyen indulásakor volt. vagy még több, hisz akkor gyermekek vol­tunk é» rna bizony ötvenévesek. Ez a folyó­irat az Irodalmi értékek mentője és az iro­dalmi kincsek szolgálója lem. lehet írni annak a hirdetőnek, akinek apró­hirdetését az „Egyéb különféle" rovatban ta­láltam az esztendő első napjaiban. így szólt: „Egészséges, szép pici lányomat örökbe ad­nám. Választ fekete baba. főkiadóba". Ma­gánügy. Nem eladó autó, állást kereső egyén, betegápolás, nem diszkrét úriember ismeret­ségét kereső szőke özvegy, az árunak egy más neme, mely az apróhirdetés egyetlen rovatá­ba sem illik bele, „e^réb különféle". Egy kisgyereket elad a mama, a viszonyok rosz- szak. Azt se lehet mondani, lm~’ knrtünet, mindig akadtak mamák, akik kiadták feles­leges gyermekeiket. A recept örök és időtlen. De a hirdetés megfogalmazásában, olvassák csak el figyelmesen, van valami korszerű, amely érdemessé teszi arra, hogy kiemeljük a kínálat tömegéből. Már a jelige: „Fekete baba", — olyan könnyed, tetszetős és kelle- tős, hogy az olvasó, ha nem az „Egyéb kü­lönféle", hanem a napilapok „Levelezés" cí­mű rovatában találkozik vele, elolvassa, mert sejti, hogy itt valami érdekes következik. — Fekete baba idősebb ur ismeretségét kötné, kinek leánya helyett leánya lenne. Fekete baba keresi szülők érdekmentes ismeretsé­gét. Figyeljék csak, a- hangot lehet fokozni: fekete baba, természetesen kislány, kínálja magát. Azt mondja: „Egészséges, szép va­gyok..." Mi szokott igy kezdődni? Ha egy fiatal hölgy ilyen hirdetést ad fel, hogy egész­séges, szép fekete baba vagyok s keresem va­lakinek az ismeretségét, akkor a szakértő bó­lint. Valószínű, hogy fekete baba mamája esz­tendő előtt igy hirdetett: „Fekete baba, egészséges, szép, önálló és fiatal, keresi olyan gyöngéd modorú, magányos, harmincas úri­ember ismeretségét, akivel megoszthatná ér­deklődését a természet iránt". A hirdetésre érkezett választ, az utóirat talán az volt, hogy „házasság nincs kizárva" s a gyöngéd és magányos ur a programnak éppen csak ezt az utolsó passzusát stornirozla, mire fekete baba rna újra hirdet. „Egészséges, szép, pici lányomat..." — a szöveg banális, de a fogal­mazásban van valami mai, valami üzleti, va­lami egészen speciálisan a mi korunk zenéjét csengető, az érzésnek, Ízlésnek, egy szomorú magánüggyel a világ elé való kiállásnak va­lami félreismehetetlenül mai koloraturáju. A cseléd, aki éjszaka titokban odarejli bo- pólyált porontyát az idegen ház küszöbe elé, becsenget, és riadozva elfut, egész skálákkal Ízlésesebben, emberségesebben, kulturáltab­ban és „finomabban oldott meg egy affért, kü­lönösen stílusában, mint ez az apróhirdető mama, aki úgy kínálja egészséges, pici leá­nyát, mini egy keveset használt tárgyat, ju­tányosán. ízléstelenségében van valami ön­tudatlan. Stílusa-, mellyel fogalmaz, nem az ő Stílusa, ez az idő stílusa. így kínál ez az idő mindent, hitet, lelket, meggyőződést, tisztes­séget, mint ez a mama a fekete babát. Az áru örök, de a csomagolás, a fogalmazás, a zenéje a kínálatnak mai, modern," prompt és tetszetős. Fekete baba, e^^é^es. szép pici kék szemekkel bámulsz valahol a világba s nem tudod, hogy ennek a világnak rendjében áru vagy és áru maradsz. Volt még egy kéményseprő, ujesztendő éjszakáján, Budapesten, aki az újév pillanatában egy meglepő gesztussal olyan szépen megmagyarázta nekem, hol élek, ki vagyok és mire kell számítanom, hogy ez elég is nekem egy évre. A klub lép­csőjén mentem fel, egymásnak örvendező em­berek tolongtak a termekben s egy szabályos kissé talán túlságosan előirásszerüen szabá­lyos kéményseprő jött velem szembe, masza- tosan, füstvakaróval és seprővel a hátán, tal­pig kormosán, barátságosan s megállt, azzal a nyájas kinálkozással, mintha várná, hogy szükségem lesz szerencsére az ujesztendöben és keresletem szerencsében nála akarom ki­elégíteni, azzal, hogy megérintem, kilencszer mormogok valamit és aztán kiköpök. Miután mindez elmaradt s részemről inkább tartóz­kodás és szkepszis fogadta a kinálkozást, a kéményseprő bátorítóan rámmosolygott és kacáran elébem állt, hogy ne zsenirozzam magam, itt a szerencse az orrom előtt, nyúl­jak utána. Szép, piszkos kéményseprő volt, a megtestesült szerencse. Álltunk és néztük egymást, én, a vevő és ő, az eladó. Nem tu­dom, mit látott rajtam, gyanakvást, kedvet­lenséget, — gyors mozdulattal a zsebébe nyúlt, előhúzott egy bőrbekötött igazolványt., átnyújtotta s közben felém hajolt és ezt súgta: „Igazi vagyok". Átvettem az igazol­ványt és néztem. Fényképes igazolvány volt, az állt benne, hogy X. Y. valóban kémény­seprő, a Vili. kerületben működik és kémé­nyek seprésére ipartestületi értelemben jogo­sult. Olyan szép volt ez. A szerencse, amely fényképpel igazolja magát, — mert, valami joggal, azt hihetem, hogy ő is is egyike az ál- szerencséknek, melyek csőslül kínálkoznak ebben a városban, ahol már semmi nem biz­tos, ahol mindenki inás, mint akinek kiadja macát, ahol senkiről nem hiszik el, hogy csakugyan az, akinek felöltözött, még a ké­ményseprőnek sem. A kéményseprő főit, hogy link kéményseprőnek tartom, valaki­nek, aki csak felöltözött Szilveszter éjszakára szerencsét játszani, mit lehet ebben a város­ban tudni, talán nem is igazi kéményseprő, hanem álhirlapiró? J volt neki Vissza­adtam az igazolványt, de nem ■ érintettem rneg, nem is morogtam kilencszer csak kiköp lem. Aztán adtam neki borravalót., mert az üzlet megért ennyit, ujeszlendő hajnalán. A bizalom is más s a korrekt üzlet is más. Ez korrekt üzlet volt. Nőt kmoncok Rossz nyelvek szenet a nő többé kevésbé ex­centrikus. azaz. hogy olyan dolgokat müvei néha, amikre a férfi csak fejcsóválással tekinthet. Ez bizonyára tu’zott ítélet, azonban 6ok példa azt tanúsítja, hogy van valami igaz magva. Csak arra a francia márkinö által alapított klubra keli gon­dolni. amelynek „A síró nők klubja" volt a címe és amelynek tagjai a hetenként kétszeri össze­jövetelekre mély gyászban és sűrűén lefátyolozotían jelen'ek meg. A terem, amelyben összejöttek, fekete leplekkel vob borítva, mindenütt ezüst koszorú- és sirkődisszel. Székek ' ’"ett koporsók voltak az ülő alkalmatosságok, az evőeszközök nyele emberi ~ ontckból volt, koponyákból ittak és a felszolgáló inasok sírásóknak voltak ö/özveu Asztali zenének e£ orgona gyászmelódiákat zú­gott, amihez a hö'gyek jajongása szolgált kíséretül. Egész más értelembe uvflvámilt meg egy an­gol nő különcsége, aki hétszer ment férjhez, még pedig mindenkor más-más európai ország lakójá­hoz és a hetedik válás ulán egy beduin sejket vá­lasztott magának élettársul. Legka'ásabb tav;a ezeknek a női különcségek­nek persze a divat volt. 1880-bon például Hollan­diában előkelő hölgyek egy ideig facipőben sétál­tak. A fiús vonal ideába is régibb keletű, sem­mint gondolnák és néha furcsa módon érvényesült. Miss Ella Robinson bostoni hölgy például beállott evégből cow^r’rtek. mig aztán envezer elfogták valami lórablás ügyében és hűvösre tették. Egy osztrák udvari tanácsos ö^v-rve huszonegy kutyát tartott magának, mert meg volt győződve, hogy az állatok jobbak, mint az embere)?. Néha valósággal éhezett, csakhogy jói elláthassa négy­lábú barátait. Egyénéé ellentéte volt egy amerikai hölgy, a bostoni Kata West. aki felebarátai iránt való túláradó szeretetében mindenkép eegPeni akart a szegényeken, amit azzal igyekezeti elérni, hogy a szatócsoktól mindent összevásárolt. A különcök sorába tartozott egy milliomosnak az özvegye, akinek az volt a mániája, hogy min­den vendégnek bemutatta a szakácsnőjét. Egy angol no leghőbb kívánsága volt, hogy egyszer vasúti katasztrófának le^-en a szemtanúja. Egy­szer teljesült is ez a kívánsága és a romok, halot­tak és sebesültek láttára az érzékenvszivü hö’gy- nek csak az okozott csalódást, hogy nem v >It nála a kodakja. Már szinte a különcség határán túl volt. amikor egy angol hölgy Batienberg her­cegnek, amikor elfoglalta a bolgár trónt, levélben ajánlkozott, hogy ..vitéz, mindenre kész kirá’ynő- je“ lesz. Épp oly kevéssé normális volt Clio Lat­tá rét ti, egy ismert r^mai ez/ ég, aki gyakran napokon át ■ étien-szom|an bezárkózott, máskor pedig a Terro?7'»rnbb éleződőt * ’vt<yHa. evvi-k nap színésznő, másik nap bolti árusnő volt, majd távirásznőnek állott be és végül mint mannequin fejezte be változatos életpályáját. Halála is nagyon különös előzmények után következett be. Bele­szeretett egy hentesle?énybe. aki valakit megölt és darabokra -pritott. Amikor megtagadták azt a kívánságát, hogy egybekelhessen a halálraítélttel, Öngyilkos lett. Á női különcködések a Pártéban lakó Culas- sonnét arra bírtak, hogy 1868-ben visszavonuljon és bezárkózzék a házába, amelyből aztán húsz éven át nem is távozott. Minden harmadnap valaki élelmiszert hozott neki a szomszéd fűszerestől. A rendőrség végre házkutatást tartott. Az a gyanúja azonban, hogy pénzhamisítók űzőiméit takarja a ház, nem igazolódott. Hanem talá'tak a házban egy barátságos aggszüzet, aki kijelentette, hogy- a más nők áitak elkövetett bolondságok fölött való szégyen érzetében vonult vissza a világtól. Hagy­ják öt békén, mert különben magánlaksértés miatt panaszt tesz a ..császárnál". A sajnálatra- máltó remeteuőnek halvány sepernie sem volt a császárság bukásáról és a többi eseményekről, amik 1864 és 1SS4 közt a világ’ an történtek. Kerenszky sisiSísa a szoyjetwateiis terzafeaisí! Pdris, január 16. Korén szky, az első orosz forradalmi kormány miniszterelnöke, mint a második internációnálé tagja, a francia szo­cialista párt tegnapi ülésón előadást tartott az oroszországi terrorrá’. Állításait okmányok­kal és fényképekkel bizonyította. Az elavult év utolsó három hónapjában Oroszországban politikai okokból 588 embert végezlek ki. A szovjet-börtönök zsúfolva vannak. A paraszt olyan ellenszenvvel viseltetik a szov jet ura­lom iránt, hogy termését inkább felégeti ős barmait le öldösi, semhogy a soovj elhat ósá­gok rendelkezésére bocsássa. Kerenszky sajnálkozását fejezte ki bog' a francia szórtálisták ál’andóan támadják a nyugati diktatúrákat, de nem lépnek fel kel­lő eréllyel a legrettenőiesebb, a szóvjelforma* ellen. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom