Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-15 / 11. (2232.) szám
1 *k«gä!-Mag4iar.-hirläi> 1930 január 15. szerda. 99 Megakadályozhatok minden háborút.. Mihály Dénes négy problémáin a mai világ érdeklődésének központjában — A filmipar szanálása - Nincs többé háború — A vasúti balesetek megakadályozása és a távolbalátás — Budapest január 14. Budapest legkeresettebb és legeifogteltabt embere mostanában Mihály Dénes, aki kél hétre hazajött pihenni, de ez a pihenés neki több fáradság és teher, mint Berlinben a munka. Provizórikus irodája egy kávéház törzsasztala, ahol déltől éjfélig nagy sürgésforgás, jövés-menés, telefonálás, üzenetváltás, suttogó diskurzus és hangos vita zajlik. Mint egy generális osztogatja a parancsokat a soffőrnek, a telefonosnak, pincéreknek, akik a szélrózsa minden irányába viszik szét a parancsokat és hozzák a híreket. A legmagasabb körökből, a kormány és arisztokrácia világából h Ívják előadásokra, bankettekre, uzsonnákra és ő csak nagynehezen tudja idejét beosztani, mert pénteken, a megállapított program szerint utaznia kell. Néhány percre magára marad és megragadom az alkalmat, hogy megkérdezzem, mik azok a feladatok, amelyeknek a megoldása most aktuális, mihelyt visszautazik Berlinbe. — Négy főprobléma az, amely engem most a legjobban érdekel — kezdte nyilatkozatát Mihály Dénes. —- .A film, egy vasutíigyi kérdés, a távolbalátás és egy katonai természetű dolog az, amelyek engem e pillanatban foglalkoztatnak. — A legfontosabb feladat rendcsinálás a filmiparban. Tudvalevő dolog, hogy a filmipar ma mindén országban elsőrendű szerepet játszik és igy szociális gazdasági és technikai érdek, hogy a mai kaotikus hangosfilmzavarban rend leOtfhoni-iédkurák Kcrjc az otthoni esrzi ivó cs fürdökuták használati utasítását. Csizlűrdő lekedés biztonságát tökéletessé és teljesen automatikussá tegye. — Egy kérdés: mi haszna van Magyarországnak mindezek-j bői a találmányokból? Mihály Dénes szinte várta ezt a kérdést és ezért sietve adja meg rá a feleletet. — Évek óta azt a taktikát folytatom, hogy minden néven nevezendő szabadalmi és ta- j Iálmányi szerződésből a magyar jogot kivonom és saját rendelte- j zésemre tartom fenn. Ezzel lehetetlenné akarom tenni azt, hogy I esetleges rendkívül nagyfontossága és az országra döntő jelentőségű ügyekben idegen állam beavatkozbassék Magyar or- j szag ügyébe. Hogy meglevő találmányaim közié melyik és ! mikor kerülnek megvalósításra Magyarországon, az az illetékes hatóságok és szervek elhatározásától és akaratától függ. Tény az, hogy mostani ittlétem alatt a legnagyobb jóindulatot és előzékenységet tapasztaltam azokban a körökben, ahol találmányaim megvalósítása számításba jön. És mialatt Mihály Dénes ezeket mondotta, telefonjelentést kap a posta egyik osztályától, hogy sürgősen várják tárgyalásra... Záríszéh a múzeumban írta: Marat Sándor gyen. A filmben sok a dilettáns, ezért erkölcsi kötelesség idejekorán belenyúlni a dzsungel be és ha már az ember a nyilvánosság nyomása miatt ezt a koraszülött kangosfilm- Ugyét meggátolni nem tudta, legalább igyekezzék a felmerült nehézségeket javítani és a fémipart a bajokon átsegíteni. A német filmiparban szintén katasztrofális a helyzet és ezért ott mozgószinháznak és főleg filmgyártónak egyaránt az érdeke, hogy rencl legyen. Legújabb szabadalmamat, az ugyn evezet Universal-Projektort angol nyelvterületre eladtam angol érdekeltségnek, míg a németekkel a szabadalom kihasználása kérdésében a tárgyalások most vannak folyamatban. Visszaérkezésem után a dolog üzletileg elintéződik, úgyhogy a szabadalmat a német filmipar előnyére hamarosan meg lehet valósítani. — Második főfeladatom, hogy a távolbalátás zökkenósnélküli bevezetését Berlinben ellenőrizzem!, ami most az év elejével meg is indult. Sajnos, a fiimproblémák miait az évnek J csak egy részét íöllhetem Berlinben, mig niá- ‘ sík részét Angliában kell töltenem, hogy a hangosfilmgép-projektor gyártását személyesen vezethessem. — Jelentős találmányom egy katonai vonatkozású kérdés, amelyről a dolog természeténél fogva most nem nyilatkozhatom. Az egyik alkalmazottam indiszkréciója folytán az ügy már úgyis nyilvánosságra került, úgy- í hogy a problémát részint habúsan, részint ‘ túlzott optimizmussal ítélik meg. Taiálmá-j nyomról legfeljebb csak annyit, hogy alkalmas bármely háború megakadályozására és lehetetlenné tételére. — Természetesen többi régi problémáimat sem hanyagolhatom el és igy elsősorban nagyobb figyelmet kell .szentelnem annak a találmányomnak a megvalósítására, amely alkalmas a vasúti szerencsétlenségek, balesetek megakadályozás ára. Ez régi törekvés és most oly aiitomatakészüléket sikerült konstruálnom, amely teljesen lehetetlenné teszi a vasúti szerencsétlenségeket. Angliában a jelenlegi kormány a legutóbbi választások során jelszóként vitte a harcba a vasúti baleseteket meggátló intézkedések kérdését és igy szabadalmam egyik főérdek- lödője Anglia, ahol a szabadalom kiaknázására külön társaság alakult. Automatikus szerkezetem eleve meggátol minden katasztrófát, amely bármily mulasztásból, figyel- metlpuségből, vagy fegyelmezetlenségből, rosszinduatból keletkezik, szóval alkalmas arra, hogy az emberi idegeket, az emberi képességeket helyettesítve és pótolva a kő* Egy washingtoni színház lomtárában árverést tartottak s azt a zártszéket, melyben tőr-szúrással meggyilkolták 1865 április 14-én Lincoln Ábrahámot, kétezer dollárért vette meg egy műgyűjtő. A színházi zsöllye valószínűleg valamelyik múzeumban végzi majd pályafutását s a kétezer dolláros zártszék nemzeti ereklye lesz a végén, melyet kegyelettel bámul meg az amerikai publikum. Első hallásra nagyon is groteszk és amerikai a hír, — amerikai, a szónak jó értelmében. Korszerűség van ebben a furcsa gyűjtői kegyeletben, fogékony jelenünk és léimültünk történelmi tartalma iránt. Minden nép olyan történelmi ereklyékből farag nemzeti kegytárgyat, amilyenre telik neki. Ha nincs más, hát egy zs-ö- lyébői. Az amerikai történelmi fiatal, hősei vannak, de messzire visszanyúló emlékei ter- mészsf szerül eg nincsenek. Lincoln Ábraiipm tragédiája az amerikai memóriában olyan pa- i tinás történelmi esemény, mint a mi történelmünkben valamely évszázadok előtti véres és nagyjelentőségű dráma. Ami nekünk, a mi történelmi ézékünknek íéknutt, az amerikai számára már mélységes és távoli történelem. De nem is ez az érdekes az ámenkor hírben. mely bejelenti, hogy Lincoln Ábrahám színházi zsöliyéje műtárggyá avanzsált. Érdekes az ötlet s kíváncsiságot és ösztön zést kelt arra, hogy mi lenne, ha mi is megcsinálnék Európában s korszerűségek, a történelmi jelen múzeumát. Mi kerülne ebbe a múzeumba? Ahogy a müncheni Deutsches Museum ke- j gyeietes szeretettel megalkotta az ipar és! technika múzeumát, ugv értelmes és érdekes [ feladat lenne megcsinálni a történelmi jelen nagy. gyüjtőházát. A müncheni Deutsches Museum gondos muzeális válogatással olyan tárgyakat mutat be, melyek a ma életének kellékei: repülőgépet látunk itt, autót, síneket, szemafort, malomturbinát. Semmi nem öregszik és patinás-odik történelmivé olyan gyorsan, mint napjainkban a korszerű. A húsz év előtti szemafor, autómotor, nyomtatógép ma már csak a piacon ócskavas, a múzeumban látjuk, hogy történelmi érdekessége van. Talán csinálnak egyszer igy egy múzeumot, szakítva azzal a rendszerrel, mely eddig retrospektive a múltból válogat te össze az anyagot, a jelen anyagából gyűjteni egy múzeumra valót a múltnak. A múzeumokban őseink és hőseink, vezéreink és nagyjaink fegyvereit, használati tárgyait, .ruháit, kengyeleit jogarait, koronát őrzik. A. jelen múzeumába ugyanez kerülne, csak persze konfekció® kivitelben. Egy aaklvó, melyet Ralhenau megoietése napján viselt. Egy üres szivairdolTOz, melyből Keren-siék füstöltek a forradalom tanácskozásainak éjszakáján. Egy vagon, melyben Lenineket átcipelte Luden dort? Oroszországba. S persze itt is tőr, pisztoly, bomba. Egy könyv, egy vasúti jegy’, egy színházi zsöllye, az élet örök és nagy drámáinak modem kelléktára, Napoleon kalapja mellé Mussolini cilindere. Primo dl Rivera burgonyái, melyeket gutaülés ellen őriz Íróasztalán. A. boríték, melyben, átadták a pénzt annak a politikusnak . . . nem, ez külön osztály lehetne, egész emelet. I magyarság politikai helyzete Romániában Hegedűs Nándor, az Otátrafüreden telelő romániai magyar képviselő nyilatkozik a P. M. H.-nak az erdélyi magyarság szomorú kisebbségi sorsáról, a magyar pért parlamenti magatartásáról s a Maniu-kormóny be nem váltott ígéret-politikájáról Ótátrafüred, január 14. A Magas Tátra ezidel téli szezonja nem csu- ;in arról nevezetes, hogy ritkán volt még i olyan zsúfoltság az összes hotelekben és sza- : natóriumokban, mint az idén, hanem arról is, hogy az arisztokrácia, a bankvilág, a nagyipar és a nagytőke előkelőségeivel együtt a művészet, az irodalom és a tudomány képviselői is igen nagy számban telelnek a Tátrában. Hogy mindjárt egy európai hangzású névvel kezdjük: a Tátra-szanatóriumban tartózkodik és nagy lelkesedéssel élvezi a sie lés gyönyöreit Erika vöd Thell.mann, a magyar származású hírneves berlini színésznő. Neki is, mint Budapest kedvencének, Lábasa Jucinak, aki a Grand Hotel lakóija, természetesen nagy ndvara van, a két bájos, kedves és nagyhírű színésznőt valósággal körülrajongják nem csupán a férfiak, de a nők is. Itt van azután Székelyhidy Ferenc dr., a budapesti Operaház kiváló tenoristája, Kolozsvár tb. főjegyzője, akinek markáns arca és férfias megjelenése mindenütt magára vonja a Tátra vendégeinek figyelmét. Egyszerre négy egyetemi tanár tartózkodik a Grand Hotelben: Angyal Pál dr.. Illés József dr., a szepességi származású Zsedényi Béla dr. és a Ruszinszkóból elszármazott Huszár Vilmos dr. és* mind a négy tudvalévőleg egész Középeurópában ismert- kitűnősége a tudományos világnak, itt van a zenei ólet egyik nagynevű képviselője, Kodály Zoltán is cs az ujtátrafüredi Paiacc-sza- natórium lakója többek között Ignotus-Vei- gelsberg Hugó és Szomory Emü is. Leheteti«! azonban mindazokat a nevezetes személyeket fölsorolni, akik a téli Tátra meseszerü természeti szépségeinek csodálatára és a téli sport gyönyörűségeinek élvezésére itt összekerültek. csak még Hegedűs Nándort, a. kiváló nagyváradi lapszerkesztőt és a romániai magyarság egyik képv&előjét említjük, aki — mint má.r több télen át — ezúttal is a Tátra- szanatóriumban telel. Hegedűs Nándor évtizedes munkása a magyar sajtónak és egyik leg- agilisebb vezető egyénisége a- romániai magyarságnak. Régi nagyváradi és kolozsvári emlékek fölelevenitése és meghitt beszélgetés közben néhány politikai kérdést is intéztem hozzá, amelyekre készséggel válaszolt, A beszélgetésnek ez a része a következőképpen folyt le: — Milyen a Magyar Párt parlamenti helyzete Romániában? — A magyar párt- ma a román parlament legerősebb ellenzéki pártja, A Bratianu-féle liberális párt a nyáron kivonult a képviselő- házból és a szenátusból, hogy kívülről indítsa meg Maniu Gyula kormánya ellen a kormány- buktató, akciót. A liberálisok nem Is tértek vissza azóta a parlamentbe. A Magyar Párt, amelynek 16 képviselője és 6 szenátora van, egy esztendő óta súlyos harcokat vivott ée alig volt a kormánynak olyan törvényhozási ténykedése, amit szó nélkül hagyott volna. A nyáron a közigazgatási törvényjavaslat tárgyalásakor a mi pártunk ie kivonult a parlamentből, de kizárólag ennek az egy törvényjavaslatnak a tárgyalása idejére. Ezt a törvényt mi magyar kisebbségi szempontból veszedelmesnek tartottuk éa miután a ház bizottságában két nap és két éjjel hiába kíséreltük meg, hogy intencióinkat érvényesítsük, a törvényjavaslat tárgyalásán nern vettünk többé részt, Bethlen .György gróf, a Magyar Párt elnöke, deklarációjában ki is jelentette, hogy ebben a törvényjavaslatban a gyulafehérvári ígéretek szelleme el van hántolva és mi ezen a temetésen asszisztálni nem akarunk. — Képviselő ur tudja, hogy Szlovenszkó- ban megindult a folyamat az őslakók egységes frontjának megteremtése érdekében. Lehet ilyesmiről szó Romániában is? — Romániában arról lehet szó), hosry megteremtsük az összes kisebbségek egységes blokk j it, függetlenül attól, hogy ezek a kisebbségek az ország melyik részében, melyik tartományban laknak. A romániai választói törvény ugyanis a kisebbségi pártok érvényesülését teljesen reakciós intézkedéssel gáncsolja el. Nálunk az úgynevezett prémiumos választási rendszer uralkodik. A törvény szerint az a párt, amely az országban leadott összes szavazatok felét, vagy legalább negyven százalékát megkapja, az egyben megkapja a mandátumok túlnyomó többségét is. A gyakorlatban igy kell ezt elképzelni: tegyük föl. hogy a kormányra esik az egész országban leadott szavazatok 65 százaléka. Ez esetben a kormány elsősorban megkapja a mandátumok felét és azután megkapja a második fél-résznek is 65 százalékát. Vagyis a kisebbségi rvártok mindössze a mandátumok felének 35 százalékán osztozkodhatnak, tehát a mi szavazóink hiába igyekeznek vezéreiknek mandátumot juttatni, a prémiumos rendszer minimális számú mandátumot biztosit. Ha a Maniu-kormánv ezt a törvényt megváltoztatná, iobban tudnánk a szavazásnál érvényesülni. Mivel azonban erre — úgy látszik — nincs remény; szükség volna az öss-zes kisebbségek blokkiának megteremtésére. Minthogy a kisebbségek: magyarok, németek, cionista zsidók, ukránok, bolgárok az ország lakosságának .— hivatalos statisztika szerint is — 26 százalékát teszik ki. egy szoros kisebbségi front, ha szövetkezik "a szocialistákkal és valamely ellenzéki román párttal, megszerezheti magának a szavazatok olyan többségét, hogy neki fog' jutni a prémium. Ha ez némelyek szemében utópia is. az azonban bizonyos, hogy ßfs}* üres kisebbségi blokk bennünket hatalmas ellenzéki szerephez segíthet, amelv felett egykönnyen napirendre térni nern lehet. MAg reméljük, hogy a kormáy a mai retrograd választói törvény helyett talán mégis hoz egy de mohra tikoisabb törvén yt. — És a diktatúra? — Romániában senki sem gondol komolyan diktatúrára. Olyan tekintély, mint Joggá professzor, maga is a diktatúra ellen foglalt állást. A sajtó szerint Avaresm és Goga Okta- vián álmodoznak diktatórikus állam ősin yrők de hát ilyesmiről szó sem lehet. Senki sem alkalmas a diktátorságra. Mi kisebbségek persze a légérőlyesebb&n 'tiltakozunk mindjén diktatórikus gondolat ellen, mert a diktatúra fenntartását Romániában senki másképpen, mint soviniszta, kisebbségellenes és antiszemita alapon él sem képzelheti. —- Van-e Román i álban kisebbségi törvény? — Nincs. A kormányom évek óta Ígérte. Már néhai Bratianu Jonel 1923-ban ígérte, de nem valósította meg. Maniu kormányának nézetünk szerint elengedhetetlen becsületbeli kötelessége as nj kisebbségi rezsim behozatala. mert azok a politikusok, akik a gyulafehérvári pontokat 1.918-ba.ií megalkották, nem nézhetik tovább tétlenül, hogy a bíróságnál, közigazgatássuál egyetlen magyarnyelvű beadványt el nem fogadnak, hogy az iskoláztatás szabadsága helyett ma is híres Angelesiéi-féle jogfosztó iskolai örvények vannak életben, melyek például a zsidó gyermekeknek kereken megtiltják, hogy magyar vagy német anya- nyelvükön tanul janiik, csakis románul vagy héberül, holott az uj romániai teiüleíek zsidósága se ni románul, sem héberül nein tud. Maniu az ősszel kiküldött egy kormánypárti képviselőt a kisebbséglakta külföldi országokba, hogy tanulmányozza n kisebbségi problémát. Ez a képviselő }>e is járta ezeket az országokat és hír szerint most dolgozza fel az anyagot. Mi ezt a stúdiumot egy kicsit hosz- szadalmasnak tartjuk, mert úgy véljük, hogy a kisebbségi nroblénua már annyira kialakult formát öltött a nemzetközi jogban, olyan konkrétumokat vetett felszínre az egyes országokban, hogy ezt nem keil mint holmi ismeretlen dolgot vagy uj geológiai réteget tanulmányozni. Ha Isten hat nar> alatt egy egész világot teremtett, elegendő volna hat nap alatt egy alapos kisebbsém törvényjavaslat elkészítéséhez is. Január közepén, a parlament megnyitása után majd elválik különben, hogy a Manlfu-korműny szándéka komoly-e, vagy pedig ez a tanulmányul is égj jelentéiben vagy memorandumban fog kiesi* csosodni, mely ott fog majd elporladni val-a- melyik minisztérium minden* eltemető irat- táráiba», v. dr
