Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-12 / 9. (2230.) szám

8 T>RAGAl/V\A&VAUHnMiAE> Tiz év alatt másfél millióval szaporodott Csehszlovákia lakossága A magyarság száma 70.000-rel gyarapodott — A zselizi járásban a legkisebb a születési arányszám Prága, január 11. Eddigi cikkeinkben rámu­tattunk arra, hogy minő különbség mutatko­zik Csehszlovákia különböző területei között a születések számának, a natalitásnak szem­pontjából. Megállapítottuk azt az érdekes sta­tisztikai tényt, hogy a natalitás nyugatról kelet felé emelkedő­ben van. A születések Máma legkisebb a történelmi or­szágokban, még pedig Csehországban, legma­gasabb Ruszinszkóban. Az 1927. évben például Csehországban 1000 lakosra busznál kevesebb élveszületett gyermek jutott s ezzel a cseh­országi statisztika a natalitás minimumát érte el. Olyan volt ez a natalitás! arány, mint a háboruelőtti Franciaországban, ahol 1910— 1913-ban 1000 lakosra 19 élveszületett gyer­mek jutott. Ugyanebben at évben Ruszinszkó- ban a natalitás 39.39 volt, tehát éppen kétszer akkora, mint Csehországban. A születések számában mutatkozó eltérés még jelentékenyebb, ha nem egész országré­szeket, hanem kis egységeket hasonlítunk ösz- sze. 1927-ben legkisebb volt a natalitás a rei- öhenbergi kerületben lévő ohrastavski járás­ban, ahol 1000 lakosra 11.16 élveszületett gye­rek jutott. Ugyanebben az évben legnagyobb volt a natalitás, még pedig 47.97 Ruszinszkóban a szolyvai járásban. Itt viszonylag (1000 lakost tekintve) négyszer annyi gyermek született, mint a cseh járásban. A natalitás szempontjából tehát nyugati és keleti típust különböztethetünk meg. Nyuga­ton, a történelmi országokban a natalitás egyenletes, vagyis a születési számok arányá­ban nincs nagy eltérés* mig keleten, főleg Szlovenézkón, egyes vidékek, járások szerint igen nagy eltérések mutatkoznak. ~ Bohács dr. népesedési tanulmányában igen érdekes térképen figyelhetjük meg ezt a je­lenséget. A térkép az 1925—1927. évek adatai alapján készült s a natalitás különbözőségeit a a színskálának a halványsárgától a tégla vörö­sig terjedő hét foka fejezi ki. Amig a törté­nelmi országok térképén a skálának csupán három alsó fokát találjuk, addig Silóveaszkó térképén a skálának mind a hét fokát meglel­jük, vagyis a 12.9 minimumtól a 48.1 maximu­mig terjedő összes natalitási fokokat kimutat­hatjuk Szlovenszkón, mig Ruszinszkóban csu­pán a három felső, vörös skálafokot leljük meg. A Iegelszomoritóbb, legmegdöbbentőbb ezen a térképen az a tény, hogy Szloven- szkón a leghalványabb sárga szint az Ipoly és a Garam közében, ezen a tipikus egyke- területen találjuk. A legkisebb, egészen cseh tipusu natalitás, 1000 lakosra 13 élve­született, a zselizi járás területét festi át halványsárga színnel. Az egyke-terület Lo­sonctól nyugatra határolódik el, a losonci járás már a normális natalitás tipusa. A másik statisztikai megállapítás, amire jutottunk, az a tény, hogy a magyarság ter­mészetes szaporulatának átlaga csupán 10 kö­rűi van, mig a szlovákságé 15, a ruszinoké 18. A magyarság kisebb natalitása egyrészt a ki­sebbségi sors hátrányaira, a rossz gazdasági helyzetre s a bizonytalan jövendőtől való ag­godalomra, másrészt a magyarság egy részé­nek nemzeti bűnére, az egyke- é* a kettőke- rendszerre vezethetjük vissza. Ez ellem a nem­zeti métely ellen telje* erővel kell küzdonűnk. Mennyi a köztársaság lakossága? Az 1921. évi népszámlálás szerint a köztár­saság lakosságának száma 1921 fobruár 15-én 13,372.911 volt. Ez a lakosság azóta számban megliőVekedetfc s ha a megnövekedés arányát teljes pontossággal nem is lehet megállapíta­ni, a természetes szaporulat ismeretében hoz­závetőleges és eléggé megbízható becslést vé­foi non vj>. l; c i ^» k f főzhetünk. Az évi szaporulat 1000 lakosra 9.5. Ha ezen az alapon végezzük el számi*.á«ónkat, arra az eredményre jutunk, hogy Csehszlovákia lakossága 1930 január else­jén 14,800.000 főnyi volt, vagyis a nép­számlálás óta mintegy egymillió négyszáz- ezer lélekkel szaporodott. Ez a számításunk mentes minden túlzástól • valószínűnek tartjuk, hogy a népszámlálás eredménye ezt a számadatot igazolni fogja. Mennyi lesz a magyar? Miután a statisztikai hivatal évről-évre ki­adott népes&ógmozgaimi jelentéseiből ponto­san ellenőrizni tudjuk, hány magyar gyerek született * hány magyar ember halt meg, na­gyon egyszerű számol isi föladat loez, hogy hozzávetőlegesen megállapítsuk, mennyi ma gyárt ke»M majd az 1930 novemberében végre­hajtandó népszámlálásnak összeszámolnia. A magyarság természetes szaporulata 10.5. Ha tekintetbe vesszük, hogy az 1921 február 15-fki népszámlálás szerint a köztársaság ma­gyarságának száma 745.431 és ezen az alapon végezzük számításunkat, arra az eredményre jutunk, hogy az 1930 novemberi népszámlálásnak leg­alább 815.000 magyart kell összeszámolnia. A születésre és halálozásra vonatkozó statisztikai fejtegetésünket ezzel befejeztük. A statisztikai évkönyvekben azonban még egyéb nagyon érdekes és földolgozásra érde­mes anyagot is találunk. Alkalomadtán majd ezeknek is sorát .ejtjük. Vécsey Zoltán dr. T alálmányoh amelyeken kacagott a vitág Édes otthon Mérzékenyütök, ha eszembejut az a kis­lánykori lakásépítő ambícióin, amit ha jól em­lékszem, a Gonéla Béla könyve váltó ti ki be­lőlem és elvetette bennem a nagyra- és szép- retörők elégedetlenségéi. Abban az időben jutalomkönyvül a Gonda egyik könyvéi, a lányszobákról szólót osztogatják az iskolában és attól kezdve, hogy a könyvei elolvastam, megszüni úgynevezett gondtalan gyermekéle­tem. Szeretek meghallgatni okos dolgokat, de meg zűrzavaroson és mélyen, valami átörök- mt finyásság nyugtalanító erejével élA ben­nem a kivánkozás a szép otthon és a kwiön- szoba, vagy legalábbis egy saját sarkocska után és a cukorláda, amit annakidején polcok­ra osztva és gyöngéden letarkarva kinevez­tem szekreternek, csakis ennek a lázitó könyvnek volt az eredménye. A cukorláda felállítva és felöltöztetve ott állt az ablakmé­lyedésben, a dívány melleid, ahol iskolai gyöt­relmeiméi aludtam ki. Szép és elegáns bútor­darab volt, kissé leegyszerűsített, de kivá­lóan célszerű műremek és mikor óra után azt mondtam, hogy ,Ju$zamegyek“, a magántulaj­don boldogító órézésével a ládára gondoltam, amely a dívánnyal együtt az én igazi ottho­nomat jelentette. Egyébként, rendszerint az egész család ebben a szobában tartózkodott, de ha voltak órák, amikor elvonulni vágytam, leültem a díványra, a láda tetejére odatettem '• a könyvemet, onnan olvastam és el tudtam hitetni magammal, hogy egyedül vagyok la­kosztályomban.. Az ember aztán megnő, az igényeivel együtt és a cukorládái csupán az emlékezés raktárában helyezd el, de a régi vágyakozások rügyeeskéi újból kisarjadnak. Azóta is, ha szép lakásban vagyok, szép és derűs szobákban melegszem, valami kimond- haialanul jó, fgdáradA kedvem támad, egy­részt, mert szeretek jól élni, másrészt, mert jTvindig azt mondom, hogy ezt a kurta kis intermezzót, amit születéstől halálig eltöltünk, legalább tiszta, világos falak, puha párnák és finom képek között töltsük el. Én ezt semmi- esetre sem úgy értem, hogy drága holmik és értékes képek nélkül nem lehet szép a lakás, csak jelezni akarom és barátságosan hirdet­ni, hogy egy csinos és friss otthon boldoggá, nyugodttá, könnyűvé, jóvá, elégedetté tudja tenni az embert, békűlékermyé és jó étvágyú­vá. Hogy szép lakásban is vannak boldogta­lan emberek? Az lehet. De rengeteg ember él sídéi és fakult, elhanyagolt és zsúfolj la­kásban, akik mind boldogabbak lehetnének egy merész és forradalmi nagytakarítás után. Elismerem, egy kis frissermyM lelkesedés is beszél belőlem: Tegnap látogatóban voltam va­lahol, ahol a cukrosláda régi, édes emléke fo­gott meg és gyöngéden eldajkáli egész dél­után, mig a derűs és okos holmik között ül­tem. Az egyik szobában régi, darabonkint szerzett bútorok illeszkedtek egymáshoz, kis csipketakarók színes lámpák, virágos abtaJcok, régi poharak segítségével, édes harmóniát keltve. A hálóban ötlet és frissesség, az ebéd­lőben egyszerűség, a levegőben, párnákban, sugárzó melegben és a falak rajzaiban pedig valami hallatlan lávánatosság, amit csak jó, gondos, szerelmes emberek sugároznak szét a szobáikba, mini valami misztikus parfé­mét. — Nézd meg egy házaspár lakását és meg­tudod, hogy élnek? — Meg leülönben is, a lakással úgy van a dolog, mint az ember tag­jaival, amit legtöbbet foglalkoztat, az fejlő­dik ki legjobban. Vannak házak, ahol az ebédlő a legkiépitettebb, nagy, élénk, barát­ságos és melegl ehet leül, mig a többi szobák simák és ásítanak az ürességtől, fakók és hidegek. A boldog asszonynak csinos, meleg s díszes a hálószobája és okos ínyencek köny­vespolccal kezdik a berendezkedést. Nem tudom nézni a legtöbb polgári lakást: azon zsúfoltan és barátságtalanul állnak ma, mint huszonöt évvel ezelőtt, a maguk sötét és Ízléstelen., bordötalcarós szomorúságában és nincs kéz, amely felfrissítse őket. Ez nem pénzkérdés. Szó sincs róla. Egy világos terí­tő, egy világos fául, egy friss virág, egy üde színfolt kisebb áldozatokkal is megszerez­hető. És még egy: Nemrégiben, karácsony előtt bejártam néhány üzletet, ahol díszműárut le­het kapni. Elképedtem. A polcokon órák, ha­mutartók, likőrös készletek, emlékkönyvek, szobrok tömkelegé, az Ízléstelenségnek azon a fokán, ami már a közerkölcsbe ütközik és bacillusoical terjeszt. A házakat simára és nyíltra építik, forradalmakon estünk túl, be­szélő filmet hallgatunk és képrádióval üze­nünk az unokaöcsénknek a Örömemre és ezek az üzletek Ül állnak az Ízléstelenség „szent*' érintetlenségében, a szecesszió óla avval az antipalikus csál/nővel, aki gípSzrédŐível neg- édesen ott ált n ícerek tükör előtt, ami már huszonötészlendövel ezelőtt minden jobb pol­Viták a vasul, a gőzhajó — Az nőrülU Régi igazság, hogy a világ sohasem fogadta lelkesedéssel az újításokat és számtalanszor megállapított tények azok, hogy a technika legelső vívmányait fejcsóválva és mosolyogva szemlélte az emberiség. Számtalan példát ho­zott fel reá a mindennapi élet, hogy az elvont tantételeken nyugvó igazságokra sokszor rá­cáfolnak a gyakorlati megoldások s hogy igen sokszor a legbonyolultabb számításokat dön­tötte halomra a mindennapi édet. így történt annakidején, amikor a vasút kezdetleges kísérleteivel ejtették bámulatba a világot a technika legelső úttörői, nem cse­kélyebb jelentőségű személyiség, mint Ber- nouiiile, a világhírű francia fizikus hatalmas matematikai számításokon alapuló tudomá­nyos értekezést tett közzé, amelyben napnál világosabban bebizonyította, hogy gőzerővel bármilyen fajta mozgás végzése teljesen le­hetetlen. A nagyszerű értekezést a párisi aka­démia nagydijjal tüntette ki, egy neves ber­lini fizikus pedig, felbuzdulva Bernouillé fej­tegetésein, azt igyekezett bebizonyítani, hogy egy olyanfajta közlekedési eszköz, mint a gőzvasut, már az óriási légnyomás miatt is hasznavehetetlen volna! Képzelhető a derék tudósok ámulata, ami­kor néhány esztendő múlva megindult a vasutforgalom. Hasonló épüdetes viták játszódták le a gőz­hajó üzembehelyezésónek első kísérletei al­gári család eb édlö kredencén helyet foglalt. Óráiéban tombolja ki magát legjobban ez az Istentől elrugaszkodott Ízlés, ami kispolgá­rok nem ítéletét, vásárlókedvét viszi téves utakra. Az egyik óra hatalmas sziklát ábrá­zol, a szikla tetején egy fáradt, kivurclízott jegesmedve áll kókkadtan, mintegy maga is kérdi: hogy jön az óra a jegesmedvéhez? A másik óra egy ezüstözöti elefánt hasába il­lesztve ketyeg, a harmadikon szerelmi jele­net, a negyediken kis vadgálamb búg a korcsmáros feje felelt. Vannak gyufatartók, amelyek Istenhez kiáltanak. Például egy me- fiszló és egy halálfej. A halálfej vigyorog egy kis piros talapzaton és a fejében lyukak vannak, szép pdrosvégü rózsahegyi gyufák- Icat. Az ember elnézi ezt és meghöklcen. Hogy lehet, az, hogy gyárakban élnek manapság szobrászok, iparművészek és festők, akik ezt a rengeteg szörnyűségei tervezik, formálják és a villámhárító hörül Zeppelin — kaiméból. Egy James Lardner nevű hírneves angol egyetemi tanár és tudós valóságos vész­kiáltást hallatott és ilymódon figyelmeztette az emberiséget arra az oktalan és bárgyú kí­sérletre, amely az Atlanti Óceánon gőzhajón való átkelésre irányul. Különös véletlen. hogy alig két esztendővel Lardner jövendölései után, 1819-ben a Savan- na nevű angol turbinás gőzhajó átkelt az óceánon és kikötött Newyorkban. Tragikus véget ért a feltalálók közül az a szerencsétlen francia vegyész, aki a gáznak világítási célokra való felhasználását kívánta népszerűvé tenni. Ezt a jobb sorsra érdemes férfiút boszorkánysággal vádolták a XIX. szá­zad első éveiben és ellenfelei annyira fanati­Csizi Jód Bróm Gyógyvíz A kontinens legerősebb |ód-bróm forrásai. Kérje az ivókúra használati utasítását. 1 CsJzfiis-dő. zállák a tömeget, hogy a gáz lelkes apostolát 1804 december 2-án, Napóleon császár koro­názásának ünnepén, Párisban agyonverték. Az utókor kegyelettel adózott a boldogtalan feltaláló elmékének és amikor 14 esztendő­vel halála után, 1818-ban kigyvultak Párisban a gázlámpák, XVIII. Lajos király rendeleté­és feslegetik? Amikor ugijnebből szép, tiszta, egyszerű és finom holmi lehetne, íz­lésfejlesztő, lakásdíszítő, csinos munka! Az üzletekben razziái kellene tartani, hogy az a harminc éve csókolózó holland* pár hadd kerüljön méltó helyére, a harangozó végezze máshol a dolgát, ne az óra fölött és gyufa- tartó mefisztók foglalják el helyüket az al­világban. Csak látszatra vicc ez; a kispolgár a keserves kis pénzéből berendezkedik és akkor egy egész életen keresztül egy lcóklcadt jegesmedvével, egy halálfejjel és egy hordó- alakú HkőrÖskészlettel kell együtt élnie, mert kevésért csak ilyet lekaphatott. Hogy le­gyen így elégedett és emelkedett, tisztult ízlé­sű, finnyás és finom, pacifista és emberbarát, ha mindennap egy halálfejből gyújtja még a cigarettáját? Itt valamit lenni kell. Rendőr! I Sz. Nagy Mid. I re emléktáblát állitottak a világi tógáz feltalá­lójának tiszteletére. Auer-Welsbaeh Károly dr., az ismert Aner- égŐ feltalálója, a neves bécsi fizikus oly so­kat szenvedett embertársainak gúnyolódása miatt, hogy buskomorrá lett. Volt idő, hogy Auer szinte az uccán sem mutakozhatott. mert lépten-nyomon gunyverseket faragtak róla, üldözték és kinevették, ha valahol megjelent A „lángoló harisnya" hírneves feltalálóját azután 1891-ben, amikor az Auer-égő hóditő s útjára indult, önfeledt lelkesedéssel ünne- r pelte az egész világ. Sok keserű gúnyt és iróniát volt kénytelen j elviselni Franklin Benjámin is, aki, mint is­meretes, 1740-ben találta fel a villámhárítót Kísérleteinek és találmánya jelentőségének 1 senki sem adott hitelt. Amikor pedig anyagi - támogatást kért találmányának gyakorlati i megvalósításához, mint szélhámos csalót meg­büntették. A é gyakorlati élet természetesen fényesen igazolta később Franklin állításait * és a villámhárító mind a mai napig Franklin v egyszerű és kitünően bevált útmutatásai alap­ul ján van üzemben az egész földkerekségen. _ Példátlan eset történt De Mouselle francia mérnökkeJ, aki aránylag nem is olyan régen, 1877 április havában mutatta be Edison be- . szélőgépét a francia akadémia nagygyűlésén. Amikor a fonográf beszélni kezdett, a francia akadémia főtitkára magából kikelve vetette magát a mérnökre és feldöntve a kísérleti asztalt, dühtől tajtékozva kérte ki magának De Mousedlo vérlázi ló arcátlanságát. — Ezt a díszes gyülekezetét egy szemtelen hasbeszélő teszi most bolonddá! — kiáltotta tomboló dühében a főtitkár és azonnal intéz­' kedett, hogy De Mouselle-t a francia Tudo- 1 mányos Akadémia szemérmetlen megsértésé- ' ért börtönbe vessék. Hónapokig tartott, mig 1 a tudós urak végre belátták, hogy Edison lángeszű találmánya, a „hitvány fémlemez" i — képes az emberi hang reprodukálására. A legfényesebb módon igazolta az utókor ’ annak a férfiúnak a találmányát, aki korát megelőzve, szinte még elképzelhetetlen pro­blémák megoldását tűzte ki magának feJada- 1 túl. 1900-ban, tehát már a huszadik század első esztendejében történt, hogy Berlinben egy rendkívül előkelő megjelenésű, őszbaju- szu ur keltett óriási feltűnést egy étterem­ben. ügy látszott, hogy az ismeretlen bosz- szabb előadást tart asztaltársasága tagjainak, mialatt körülötte az ismeretlen érdeklődők bámészkodó csoportja gyülekezett Egy arra vetődő idegen megkérdezte az ét­terem portását, hogy ugyan mit bámulnak olyan sokat azon az előkelő megjedenóeü uron? — Ez egy szerencsétlen Őrült — mondotta a portás szánakozva* — akinek az a rögesz­méje, hogy egy szivaralaku léghajón repülni fog a levegőben. I A szerencsétlen bolond nem vodt más, mint l — Zeppelin gróll N

Next

/
Oldalképek
Tartalom