Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-29 / 295. (2220.) szám

8 mi December végén . • • Ma: HUNGARiCVS VIATOR Pária, december. Még nyílnak a parkban az őszi virágok ... Csodálatos ősz. A Luxembourg-park Király­né-rondellájához sárga krizant-énnszalagok kö­zött. vezet az ut. Fiatal diákleány ül a vízmedence szélén. Ke­nyérmorzsát szór a verebeiknek. Levegőben kapkodják el a nagypbb darabkákat s irigy társaik elől a fák tetejére menekülnek drága zsákmányukkal. Hogy csiripelnek, verekednek, marakodnak! Mert mindig a közelében tartózkodtak, talán az emberektől tanulták meg. Egy-egy veréb a fa tetejére is ntáoareptH boldogan lakmározó társának, egymás szájá­ból kapkodják a falatot. A Boulev&rd St. Midiéi felől a kopasz fák szűrőjén át id eb a Ilik Párís lármája. Szordmán, (tompán, mint csukott xsalugáteren át az éjfél! szerenád. A Nemzett Színház régi darabja jut eszembe: A párisi. Szobája széttárt ablakán beőmiik a város forgalmas moraja. Náday Ferenc, a párisi, mutatóujját magas­ba emelve, átszellemült arccal suttogja: — A bouievard zaja! Beszélhettek kedves falum csendről, kievá- jrosok édes nyugalmáról, — Náday Ferenccel •óhajtom én ie: — A botrievard zaja! Szépek a Tátrák, szépek az Alpok, talán még szebbek a Pyrénée-k, de, on revlent tou- jours, — Páris csak Páris. Aortáira terítem Thomae Cookék európai térképét. A kontinensen 59 helyen, magában Angliában 58 városban tartanak fönn irodát. C&ehedovákiában egyáltalán nincsen a világ e legbefolyásosabb utazási irodája képviselve. A Oedoknál álMttattam tehát össze kör utazási je­gyemet. Otthontól Párisig két éjszakát kellene vonatos töltenem. Azért sem fogok éjszaka utazni. Kétszer sza­kítom meg a párisi utat. Prágában és Stutt­gartban. S mivel Páriában már lekésnék rója, , Prágában nézem meg a Singing fool-t. Körül- 1 belül harmincazázalékoe bessélőfüm. As uj filmpalota pompás földalatti helyiségében per­getik. Tódul befelé a tömeg. Befeíé, mint befelé, de amint előadás után a lépcsőkön főlfedé szorongunk: — Ha most tűz ötne ki! — sugdossák ssáz- Mé * önkéntelenül a Ringszinház, a párisi ba- ' •ár, az ale&coná hercegnő jutnak eszembe. A tömeg azért továM) is tódulni fog, egy be- ' lond százat, éneklő bolond tehát ezrei csinál. . ♦ ] Stuttgartba éfje& érkeztem. Európa tegwebb , indóháza az övé. Pedig oiy szerény, alig vet- j tünk eddig tudomást róla. Amerikai sinus és ] térfogat. S mint a londoni Qharing Croesban, ; magában az ind óházban pompás hotel épült. 1 Már ezért a kényelemért is érdemes ott marad- i ni éjszakára. Másnap déli egy óráig. I Egy délelőtt mindent meg lehet Stuttgartban t látni. A 24 emeletes felhőkarcolót s a 24 szám- < jból áiió prefntnrista háztedepefc. 1 Szép? szörnyű, de látványosság! Meg kell ! pézni, hadd undorodjunk tőle. Még valami: sietve lássuk el magunkat pá- s pa-szemmeí. A vflág legjobb márkija: Zeiss. S l itt a forrásnál vagyunk. ! Déli egy órakor a közvetlen párisi gyorsban ! tótok, éjjel tizenegykor a Gar© de L’Est-en 1 'vá-Hunk ki i *' .Trofe b&, Piacé de la Sorbonne! ‘ Majd csak kapunk régi helyünkön szobát. Gombnyomásra nyílik a kapu, má*ik nyo­másra a viMany ég. 1 A félemelet fordulóján a háziak ablakán ko- * f»gok: ■— Szobát kérek, madame! *— Je regzette, tout complet. Sebaj, Park nem Prága, minden sarkon egy/ hotel. j Nyugodtan vágom oda a soffőraek: — Rue Cujas, akármelyik hotel. Első éjszakára jó lesz bármi is, holnap majd , válogathatunk. ( Csalódás. A Montpamasee sohasem volt oly ( (zsúfolt, mint mostanság, a Quartier Latin szál- , 2ódái nem kevésbé. ( — Nem is hkmé, az amerikai krach hullámai , egész idáig érnek, — magyarázta egy itt élő i svájci barátom. , Páris tuleó oldaláról — a Quartior Latin « a , Montparnasse Budának s a Várnak ezámit — , tömegestől költöznek át amerikaiak, németek, sőt angolok, — a krach érdekeltjei. Száz- és .kétszázfrankoe szobák után jó lesz ezentúl a i huszfrankos is, megjegyzem, minőségileg sem­mivel sem rosszabbak, mint odaát a 100 fran- ; (kos szoba. De hát ez itt a kedélyes negyed, a nagy boulevardok pedig a gazdag amerikaiak­ból s kapcsolt üzlettársaikból élnek. Cher na Endre, az amerikai Szabadság nem­rég elhunyt főszerkesztőjével voltunk ogyütt itt legutóbb. Grandhotelbelí 120 frankos szo­bája árnyalattal sem volt szebb, kényelmesebb, mint az én Piacé de la Sorbonne-beli 20 fran­kos Maison meubléem. Meg is fogadta, hogy soha többé nem dob ,ki Fámban iíyen fölösleges 100 frankokat, saj- Ajotí, spórolási szándékáért, úgy látszik, megha­ragudott szegényre a halál, azóta ingyen lakást bocsátott rendelkezésére. Talán az .volt a vé­leménye^ hogy csak az spóroljon, akinek mu­száj. Kikből gazdagodjon különben a párisi. Első ebédemre Rue de* Éooie-s-beli régi he­lyemre sietek. Pension de familie. Tizenegy A Roaasnyxü Városi Muzeum, bárhogy kínló­dik easegéay, — Bégie csak fejlődik, gazdagodik, gyarapodik. Bajos valami muzeális hasonlatot ta­lálni reá, mert leginkább testben-lélekben gyara­podó reményteljes ifjúhoz hasonlíthatnám, akire egy rozsdás, lyukas páncélt öltöttek és azon kívül egy szál ruhája nem lévén az istenadtának, kény­telen benne járni, noha már kidagadnak belőle a tagjai. Ez a rozsdás páncél: egy sötét, szűk helyi­ség, amelyben már moocasi nem lehet a sok, kincset érő holmitól s ha netalán látogatók érkez­nének a „helyiségbe", vagy a muzeumóraek kell kinn maradnia, hogy a látogatók beférjenek, vagy ő maga bemehet, de akkor a látogatók kintről, az ablakon át nézzék netalán, amit ő bent mutogat. Az anyagi támogatós egy szépreményü költség- vetésben piheg, mint drága kisded, valahol az országos hivatalnál, s várja a jóváhagyást A meg­felelő helyiség papíron szintén megvan már, gyönyörűségesen elképzelve « még jó ideig csak saépreménységgel bővítjük a estik helyiséget De hogy is van a reménnyel, mint Snomory mondja nagyszerű uj könyvében, amelyre alább is lészen hivatkozásom: — „mennyi idő szükséges ahhoz, hogy soha be ne teljesedjék!" Hanem ha egyezer a feetmondott ifjú lerepeszti ócska pónoélfját s kilépvén belőle méltó ruhát ölt­het, lészen majd csodálkozás és sokak öröme érfeÁei láttán. Vaf segítene a ranaxHPok védszeetje, hogy mér ott volnánk. De a „Jésoskét" már így is megkaptuk. Retten­tően kicsi helyen elfér, — azért fér el a muzeum levéltáréba igen alkalmatoson, — de amilyen ki­csi, olyan becses darab lesz az őrzött írások kö­zött Csak egy levél, mindég gyászoló szivü özvegy adta, hogy hivatott helyre jusson, kincs lehessen a kincsek közt Csak egy levél, de bármely levél­tár szívesen sorozná be a maga darabja* közé. így van jói, hogy a miénk lett, mert háromszoros aranyénál fűzi a mi sziveinkhez. As, akinek 1896 junátw 16-án kikézbesítette a rozsnyói postás a Pozsonyban feladott ajánlott levelet s akinek özvegye most nekünk adta, feledhetetlen, jellem­ben, s minden emberi értékben ragyogó egyéni­sége volt Rozsnyó múlt évtizedeinek: Terray Gyula ev. föeeperee-lelkéez. udv. tanácsos. Akiről szól a levél, nem kisebb név, mint a gőmöri ev egyházmegye volt felügyelője, országgyűlési kép­viselő, „Gőmőr Bayardjánfik" unokatestvére: Szentiványi Árpád, maga ta méltán egy második Bayard. S aki irta a levelet, a világszerte ismert zseniális aggastyán, a magyar politikai és közélet kimagasló értéke: Apponyi Albert. Tőle kérhetett Szentiványi Árpádra vonatkozó adatokat feled- hetlea emlékű kedves „Gyula bácsink" sejthetően valamely dolgozat, ev. naptár, egyházmegyei köz­gyűlési referátum, vagy hasonló számára e meg­kapta és benne éppoly nagyszerű dokumentumát Szentiványi Árpád, mint Apponyi Albert érté­kednek. Mintha most jött voltra, olyan friss a levél. Szép régi magyar bélyegek rajta, egy piros ötkrajcároa, egy kék tizkrajcáros és az ajánlott ragcédula. Hátán hibátlan piros pecsét Apponyi címerével, a felső szegélyen ma is friss lila tintás Írással: „G. Apponyi Albert, Pozsony, Lőrinckapu-u. 8." A címzés: „Főtisztelendő Terrosy Gyula ev. főespe- res urnák" szói, úgy látszik, Apponyi Albert nem tudta jól kibetüzni Terray Gyula aláírását s az „a"-t valahogy „os“-nak olvasta. Bent két teljes levélpapír s csak az utolsó oldal üres. A többi hét teleirva friss, sűrű, ruganyos sorokkal, férfias, előkelő, szép betűkkel, valahogy az egész nagy egyéniség kiragyog ezekből a sorokból, így szem­re is, nemcsak olvasás közben. Érdekes véletlen, éppen most olvasom Szomory „Párisi regény“-t, ezt a fejedelmi irásmüvészettel megírt munkát s benne pár nappal az Apponyi levelének megszer­zése előtt találkoztam lelkendező őrömével, ahol megírja, hogyan alapította Horváth Gyula „egy­szerűen Apponyi Albert tiszteletére" a Magyar Hírlapot, Tisza Kálmán ellen, „Megfordítva talán több sikere lett volna. Apponyi n«k nem sokat használt, Tisza Káljnánnak semmit sem ártott. Hasznom csak nekem volt az egészből, sietek hozzátenni, főként erkölcsi hasznom, mert noha párisi levelező lettem fix havi fizetéssel, a bizo­nyos csak az volt, hogy egy gyönyörű levelet is kaptam ebből m alkalomból Apponyi tollából, gyönyörű kezeirásávall " De belül is olyan finoman írt Apponyi, hogy mindmáig őrzöm e sorokat: „stb. S ebben a fejezetben tovább is so­kat foglalkozik Tisza Kálmán éa Apponyi viszonyé- j val, — „Apponyi Albert küzdelmes fiatalsága azzal a ©aékeselytl aggastyánnal, ak,i mint egy raj- namentí burgrave leszállt naponta a Totmua hegy­csúcsáról, hogy a Sáridor-ucctti parlamentbe jöj­jön, - Mintha valami csodálatos kapcsolat küldte volna most ezl az eredeti Apponyi-lovelet, ahol. ugyancsak szó van Tisza Kálmánról ■ Szentiványi /frankért pompás dejetmer. A nagy asztal egyetlen üres helyét kapom. Jobbra egy svájci a&eaony, balra — egy magyar ur. Szerényen /bemutatkozik: • Bárány. i—< Csak nem as uesóchampioa? —i De igen. Érdeke* véletlen, ebből sportinerju kerül legkőzeléMb. Egyelőre azonban hozzuk rendibe csomagjainkat. PakkolództuA kifelé. Árpádnak vele szemben követett magatartáséról is. A levél kásának idején ötvenkét éves Apponyi Albert szép betűit, — sajnos, — nem vetíthetjük az olvasók elé. De nagy saelleme beszél az ólom­betűk soraiból is: „Főtisztelendő főeeperes ur! Nagy örömemre szolgálna, ha fötisetelendősé- ged f. h. 10-én kefe beoeee levelében foglalt kí­vánságának betű szerint megfelelhetnék, és a nagyra becsült kedves barátom Ssentiváayi Ár­pád politikai életére vonatkozó adatokat ponto­san összeállít hatnám; de éppen erre itt falun nem bírom a* anyagot, és ezért csupán általános jellemzésre kell szorítkoznom. A tények cfhrono- ligiai sorrendjére és hasonló részletekre nézve kiegészítő adatokat nem lesz nehéa, talán magé­tól Szentiványi barátomtól, talán megyebeli elv­barátai valamelyikétől, p. o. Hevese? Bertalan úrtól, beszerezni. Szentiványi Árpád uőndea kében magyar nemzeti szabadelvű politikus; ezzel azt akarom mondani, hogy bár telítve van szive és politikai műveltsége a* emberiség általános haladási és szabadsági eszményeivel, a magyar nemzeti szempont előtte mindig az első, és szabadelvü- sége is erősen a magyar szabadsági küzdelmek­nek, — különösen a magyar pro testen túrni un küzdelmeinek hagyományaiban gyökeredzik. Politikai egyéniségének ez a főjeflemvonésa, nála, mint olyan férfiúnál, áld soha öcnönmogá- boz hűtlen nem volt, közte vékeny*ég ének min­den egyes tényéhez megadja a kulcsot Midőn a közpályára lépett, a balközépben vélte e politikai ideáljának megvalósítását föl­találhatni. 1675-ben követte akkori vezérét, Tisza Kálmánt, a fúzióba, mert sokakkal együtt úgy vélekedett, hogy az uj pártátokul ás, ée az abból keletkezett hatalmas kormány as 1867 évi kiegyezést nemzeti értelemben fogja alkalmazni, a nemzet számára e kiegyezésben foglalt jogo­kat teljességükben igénybe fogja venni, és a közgazdasági kiegyezéseknél as ország érdekeit erélyesen érvényesítem. De már aa első köz­gazdasági kiegyezésben, melyet a szabadelvű párt 1877—78-ban létrehozott, nem látta e re­ményének teljesülését, és ennek folytán a sza­badelvű pártból kilépett. A balközópi politiká­nak tapasztalt sikertelensége visszatartotta őt attól, hogy ismét a közjogi ellenzékbe* — a függetlenségi párthoz csatlakozzék; hű maradt ahoz a gond ólaihoz, a melynek hatása alatt a fúzióhoz csatlakozott, hogy t i. nemzeti önálló­ságunk ée egységűnk, nemzeti érdekeink és érzelmeink tn. 1867 évi kiegyezés alapján, ennek nemzeties felfogása mellett, biztosabban és ke­vesebb válsággal érvényesíthetők; körülnézett, mely táborban találhatná meg leginkább az en­nek a gondolatnak keresztülvitelére szolgáló politikát, és — mintán hutamos időn át minden pártköteléken kívül, határozott ellenzéki állást foglalt volna el — végül a mérsékelt ellenzék­hez csatlakozott, a mai nemzeti párthoz, mely­ben befolyása mindinkább nőtt és valóban mér­vadóvá lett, a mi abban is kifejezést talált, hogy e párt őt több országgyűlési eyklns óta mindig alelnökévé választja. E befolyásnak alapja az az őszinte tisztelet, bizalom és szeretet, melyet elmebeli és sziv- beli tulajdonságai minden körben számára biz­tosítanak. Néhány év előtt voltam szerencsés gőmörmegyei birtokán vendjének lehetni, és akkor szives házimri felköezöntőjére válaszolva ezeket mondtam: „azért annyira becses előttem kedves házigazdánk személyes és politikai ba­rátsága, mert ő azok közé tartozik, akik nem valami könnyen ajándékoznak meg valakit bi­zalmukkal és szeretet ükkel: de ha azután sze­rencsések voltunk azt elnyerni, akkor várakat építhetünk reá." Rendíthetetlen szilárdság, «* a ritka férfias erény, jellemzi Szentiványi Árpád egyéniségét; ég ez a rendíthetetlen szilárdság a legtisztább önzetlenségnek szolgálatában áll. Merném végig kérdezni összes politikai ellen­feleit, hiszem, nem akadna közülők egy sem, a ki egy perczig kételkednék, hogy minden el­határozását a legtisztább hazafieág és meggyőoő- dée sugallja, é* hogy a közpályán saját érdeke mint tetteinek rugója soha eem szerepeli És e kiváló jellembeli tulajdonságok mellett Szeut- ivanyi Árpád igen becses szellemi erővel dicse­kedhetik. Egyenes, erőteljes észjárása, melyet nem lehet a körmönfont dialektika hálóiban megfogni, hanem mely egyenesen a czélnak tart, és nem engedi a* egyszerű igwaságokat sxellem- dus tűzijátékoknak füstjével elhomályoeitani, alapos Ítélőképessége ée emberismerele tanácsát a legnehezebb kérdésekben is nagybecsűvé te­szik. Ha azután a képvisolőházban felszólal, a mit sajnos csak ritkán lesz — minden mon­data egy-egy világos gondot,9, néha egy-egy kalapács ütés. Nem szokott sejtetni semmit, ha­nem a mi sEtvési van, azt ki m mondja magya­rán, azzal a határozottsággal, mely még « eilen- fétaek is jól esik. Nem tehet feladatom Scentiványi Árpád maga­tartásét egyes politikai kérdések aiknhnábóí ecsetelnem; nem vofeták résarehajlatlan törté­néséé olyan eseményeknek, a melyebben nekem is részem volt és a melyeknek áüttndóati egy­más oldala mellett küzdöttünk. Politikai contro- versiákba itt nem akarok bocsátkozni: meg va­gyok győződve, hogy a mit nagyon tiszteld bará­tomnak jellemzéséül itt elmondtam, ast, bár ée a szeretettől átmelegitett hangon mondtam el, széles e hazában pártkülönbeég nélkül minden­ki aláírja, a kd csak méttényolsú tadja a férfias •fenét éa jeliemet Kiváló tisztelettel főtiszte teodóséged kém molgájfr: Eberbard 96 Jtm. 14. Apponyi Albert." A &a most, hogy mélyen, Betegen ateengett esc a gordonkaszöiam, melyhez Apponyi hangját szokták hssonflitou s amely mintha kkeengeae Írott so­raiból is, — a magam szürke hangjával igyek- sasm mielőbb eBiallgatni. 8 máris viezem a levelet ama Öreg páncélba öltözött ifjú kebelébe. Nagy némaságban, csendben léseen ottan, de lehet im­már, mert előbb sokezer magyar szivek meleo- getőztek drága zengésénél. Majd odcurimogatom Apponyi levelét a Jókai írásai mellé, — azok is gyönyörű betűk, seok is agy zengenek, hogy bó­lémé legBzik a szivünk, ha olvassuk. Hadd őrizze a levél a hármas emléket: a nagyot, nekünk rozsnyóiaknak különösen kedveset, a nagyobbat: Gömör büszkeségét és a legnagyobbat: minden magyarok szeme fényét. A CSÓK MEGRÖVIDÍTI AZ ELETET London, december hó. A szerelmesekre világszerte rosta, idők járnak. Alig néhány hete caafc, hogy Mus&oUni rendeletben tiltot­ta meg, hogy a ezerolmeepárok a áététs*$g be­állta lilán „osékoióziájera alkalmas közelségi­ben" üljenek egymás mellett, Japánban nem­régiben szabályozták a filmekben engedélyez­hető csókok időtartamát. A legsúlyosabb bír azonban Amerikából érkezük most Amerikában és Londonban egyidöben foly­tak a tudományos kísérjetek s kutatások a csókkal kapcsolatiban. A tudósok most megáá- laipitották, hogy minden elcsattant csók átlag 3 perccel meg­rövidíti az élsiei. Nemcsak a eseméiyeeen adott vagy kapott csóknak van Uyen pojsítitó hatása, hanem kissé enyhébb mértékben aa is hozzájárul a« élet megrövidiléséhez, ha másik csókol órását végignézzük akár életben, akár színpadon, vagy filmem A különös csak ax, hogy ezt a fantasztikus teóriát Anglia ée Amerika né­hány kitűnő tekintélyű tudósa igen komolyan hirdeti. Az elmélet szerint minden csók 180 másodperccel rövidíti meg az emberi életet A tudósok számítása szerint 280 csók egy tel­jes nap, 2360 csók pedig már egy teljes hét veszteséget jelent az ember életéből. Szörnyű dolog ex, ha meggondoljuk, hogy színpadon és filmen állandóan csókol óznak hősök és hősnők, ami azt jelenti, hogy a né­zők ezreinek az életét rövidítik meg a ma­gukéval együtt. Még a legszolidabb hollywoo­di film is, amelyet 16 éven aluliak is láto­gathatnak, legalább egy félnapot vesz el a né­zők életéből. Hogy ezeket az értékes tapasztalatokat meg­kaphassák a tudományos kutatók^ három new- yorki görl állott önfeláldozó módon rendelke­zésre. A tudomány „vértanul" ők — a tör­téneti hűség kedvéért megjegyezzük, kettő szőke, egy pedig barna, ők vállalták a vesze­delmes feladatot, hogy as amerikai Graybe-r Electric Company szakértői álltai készített sztetoszkóppal kísérletező Eaweys professzort munkájában támogassák. Nekik önfeláldozó módon csókoöózniok kel­lett és közben a professzor a sztetoszkóppal mérte a szívverésüket. Húsa fiatal embert is szerződtettek kísérleti alanynak. Ax első ál­dozat mfes Betty Van Allén Ziegfield görl voll. Partnere egy papirzaeskógyári hivatal­nok volt. Halállt megvető bátorsággal megcsó­kolták egymást Gsókközben a professzor mért s megái lapította, bogy a csőktől a szőke táncosnő Mtoverése ő tel több volt a normálisnál. Ezután a többi fiatalember csókolta sorra a hölgyeket. A legvészthozóbb kétségkívül egy barna útépítési élőmunkáé csókja voit Ax ő csókjának hatása alatt miss AN«n srivének a vetése 52 vei emelkedett. Mikor ezt a re­kordot megtudta egy spanyol muzsikus, jelent­kezett, hogy rekordot fog jttvüan-i. Meg » kezdte a csókolózdat és valóban szenzációsm megdöntött minden eddigi re­kordot. Valószínűnek tartják m orvosok, hogy «c a szenzációs eredmény a spanyol bajuszának köszönhető, A vizsgálat eredménye az volt, hogy a kí­sérletező fiatalemberek élete 12-12 perccel, az áldozatkész hölgyek élete viszont egy egy órával lövődül* m«g. Apponyi Albert — Szentiványi Árpádról Hogyan adta meg a nagy magyar poUíifws Szentiványi Árpád jellemrajzát Irta: Tichy Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom