Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-29 / 295. (2220.) szám

Ü09 december 2$, mshm®j». ^ Elfogták Szokot Istvánt, Gomor és Nógrádi rettegett rablóvezérét A csendotség rajvonalba fejlődve kerítette korai rejtekhelyét Puszta kézzel harcolt a csendőrök ellen a gomör-nógrádi Lédán Leső®*, diecemsbeír 28. (Saját tudósítónktól.) A régi betyár világ romantikáját idézte fél az a h&rauiiabaiiid'a, amely Gömőr és Nőigrád határszéliéin évek óta rettegésben tartotta a faürvak főödmives- lakosságát A juhászokból atlakiult baram i ahaiwda bá­mulatos vafcmecrőaéggdl. hajtotta végre ga­rázda tetteit. Előfordult, hogy egész juhn vajakat hajtottak el anélkül, hegy a csend őrség nyomára jöhetett volna a tetteseknek. csendért eSUSkve m ajtó elél, kLtnenefctföt az udvarra. Itt azonban még hat csendéi* vára­kon rá. A traibló .még akkor sem adta meg magát. Puszta kézzel rátánwwlt a csendőrökre. Hatalmas Akiiével sdlyos csapásokat oszto­gatva igyekezett magát áttörni a csendőrök sorialán. Az egyik csendőrről a ruhát is le- tépte. Kétségbeesett védekezése azonban mégsem hasznáillt, mert a talerft legy&fft* * pár pere nnrihna mér erősen rasrarearvc kísérték két vármegye rettegett rablóvezérét. Kedden száiláftották Losoncra Szokni Istvánt, ahol szerobesiiWMk több lakjai gazdával, akiket a rablók a« utóbbi idífoen megtámad- tak. Kihallgatása során több rablás ée betörés elkövetéséi beis­merte. Nedves falak szárazzá tétele ^áramló levegő** módszerével* Teljes jótállással vállalja, ídvilágotó- tássál és díjtalan költségvetéssel szolgál: Schffili gőztéglagyárak r. t speciális osztálya, Bratisiava, Lorenztorgasse 6. A nywroonó hatóságok ngy vétik, hogy a v^U déken évek óta elkövetett tőbfeszáz rablása és betörési eset mind a S&okol István hatra- miabandájának rovására Írható. Egy napon betörtek Gőmőrben, pár napra rá mór Nógrádiban hajtottak végre merész betyáritemipőval ,rablásokat, azután Magyar- ország határszéli községeibe tették át műkö- désük szán helyéi. A banda vezér Szókoil István, egy balog- fal vai születésű, fiatat juhász voSt Az alig 26 éves, csinos megjelenésű, marcona tekin­tetű legény csodálatos .leleményességet és óvatosságot tanúsított tervei Meszelésében. Bendszerinit áJoItözéfeben jeleni meg a h dy a sínen s személyesem tanulmányozta * kksemoí áldozat körülményért. Néha egy­szerű paraszti ruháiban puhatolta ki a te­repeit, máskor ^inteHigens-hriUével u a szemén, fekete kemény kalap bán, mart foldoezté mérnök tűnt fe! a falusi kocs­in ákb&n, ahol egypár pohár bor melleit szívesen e&- iddogátt és elbeszélgetett a kocsma wendié- geávéL Ilye® látogatásai után egykét napra rá, gyakran egy pár óra múlva, már vagy egy pár ökör vagy tekintélyesebb péiizösz- «zeg tűnt éi. valamelyik módosabb gazda há­zóiból. A legutóbb a nőgrádnnegyeo Kalouüda köz­ségben véghez vitt betörés alkalmával esendő rkézr© került Kollár Pál, a banda egyik tagja. Kollár kilhaiUgaftása. során több értékes adat * jutott a nyomozó hatóság birtokába. Ezekre az adatokra támaszkodva a losonci ájHiaan- rendorséginek Szkladány János, Sztamek Jó­zsef és Kanlka József détektivekből. áNó cso­portja nagy leodiüleftei látott hozzá a 'kör­nyék feíkuitatásához, hogy a rablók tartózko­dási helyét felderítsék. Szkladány Jánosnak, a detektivesoport ügyesebb tagjának sikerült is megállapíta­nia, hogy Szokni István, a rettegett haramiavezér, a karácsonyestét AJmágypusztán fogja töl­teni Idejében értesítette az ajnácskői rendőr­őrsöt, amely több szomszédos őrssel szövet- kesrve kőzetítette meg Akmógypusztáit. A csendőrök rajvonaíba fejlődve írörfflivet­ték a házait, amelyről úgy tudták, hogy örököl István ott tölti a szent estét. Két csendőr belépett a szobába, ahol. az asz­tal körül éppen vacsoránál ült egy kisebb társaság és az asztalion — a raiMővezétr. — örököl István add meg magad! — szélt rá az egyik csendőr. — Soha,! — pattant tel a haramia s a két Az ül iuseszláv vallási fin én rendezi a zsidóság helyzetét Zéyráb, december 28. A® nj jugoörtáiv val­lási törvény a. jugoszláviai zsidóság helyzetét a klip vetően megreformálja. AlkaiLay Izsák dr. főrabbi a zsidó távirati .ügynökség egyik megbízottá aak interjút adott és hijeleo- Lefite, hogy az uj törvény a jngoezLáviai zsi­dó polgárokat minden, vallási kérdésben egyenrangúvá teszi a többi állampolgárral. A zsidó népet hitközségekre osztják, amelyek egy ortodox és egy rteo’og szövetségbe tömö­rülnek. A. zsidó hitközségek az álamtól ugyanolyan segélyben részesülnek, mint a többi vallási szervezet. Valamennyi hivata­losan el ismert zsidó szövetség adókedvez' ményben és postailletményíkedvezménybetLi részesül. A fő rabbi, akii a jugoszláv zsidóság fejifi lesz, az államtól kapja fizetését, amely ugyanakkora lesz, mint a más felekezet püspökeinek jövedelme. A zsidó hitközségek pénzügyi kérdéseiket az állami ellenőrzéstől eltekintve, telj oson függetlenül oldhatják tneg. Bizalmas társaságbanEinsteinnal Negyedik osztályon vagy kis hajóián utazik a relativitás tanának nagy felfedezője - irtózik a fényűzéstől és a társasági fecsegéstől, a fekete billentyűkön zongorázik és megbocsát a gorombáknak — Beszél a pszichoanalízisről, két gyertya három lángjáról, a bimbóból kinövő rózsafáról, a testben maradt sugarakról és a felfedezések születésének titkáról Einstein elmondta, hogyan relativitásra Boriin, december. Negyedórányür* ReriníS egy kis birtokon. ta­lálkoztam Einsteinnal. Disssea park közepén áll a villa, amelynek tulajdonosa Pleecfe János ár. bér­űm magyar orvostanár. A nz&gy&T teaár vendége­kéit hívott meg birtokára. A vendégek köHött veit Einstein is. A világhírű tudós számAra. egy, k» jaeSéképít- letben készítettek szállást. Azelőtt eofSőriafcás volt a házban. Itt rendeztek be neki két szobát. Plesob tanár intézkedett így, mert tudta, hogy Einsteint irtózik a luxustól ás megveti a társadalmi konven­ciókat Vitorla és rozsa A 9pree portján fetessfik a parik'. Hatóimon Usr fák evoanora ágai hajlanak * vis tükrére. A iolyótn lehorgonyozott vitorláé áribőca imbolyog. Itt mata­tott be Einsteinnek a háziggada. Eiíieteíaj. elibagyhatta vakihol a gaiíérjál Eobs*, kopott nyakkendőre omlott szürkülő, fekete, dna haja. Mély, vidám és fürkésző tekintettel mosoly­gott rám. Aztán a vitorlásra nézett, saját kas hajó­jára, ée mindjárt megvárámé i« kezdte: —• A vitorláé stabilitáeáf a azéleenég adja meg.., S ©hnonefja, hogy nd bizboeitja a vtóortós elóre- iialadását Az egyik vendég érdeklődik, hogy to- lajdonképpepn mi is a vitorlázás mechanizmusa. — A szél a vitorla két oldalán to, — mondja Einstein. — Az eredő erőknek a vitorlára merőle­ges, helyesebben nem egészen merőleges kom­ponensük van. Ez a hajtóerő... Aztán, mégegyaaer átgondolja, mát is mondott Tovább magyaráz. Ebből a kis magyarázatból is kibontakozik Einstein gondolkozása. Sétálgatunk a kertben és a rózsaneveié&rői besfflélgetüink. Egy német tanár, aki szintén a vendégek között van, elmondja, hogy valahol pompás rózsafákat látott, amelyek egyszerűen a földbedugott rózsákból fej­lődnek. Einstein nem akarja elhinni, hogy rövid hall- gaiáe után igy szól: — De talán mégis lehetséges. Hallatlan, mire képes a természet. Ez a megjegyzés is einsteini. Most is észre­vesszük, hogy Einstein revideálta gondolatait a földibedugott rózsákból fejlődő fákról, végiggondol­ta, hogy milyen csodákat tud alkotná a természet. A relativitás elmélete is egy egyszerű jelenség végiggondolásából fakad. Einstein nevetve meséli el, hogy a kalapját egyszer az étkezőkocsiban fe­lejtette ée mig a vonat robogott, ő visszament az utolsó kocsiba. Közben a vonat befutott az állo­másra. A vonat megállóban volt, miközben vissza­felé haladt a folyosókon, ő tehát később érkezeti meg, mint a többiek ... Einstein a zongoránál Napközben ritkán láttam Einsteint. Ebédnél és vacsoránál mindig pontosan megjelent. Nem volt szórakozott, nem feledett el vacsorázni ée nem fő­zött háromperces lágy tojást a lombikjában, mint Newton, akinek igazságait 200 évvel később re­videálta. Mindennap egy. óra tájban zongoraszól haítot- taim a villában. Mély harmóniai és sejtelmes me­lódiák áradtak ki a parkba. Einstein zongorázott. Valaki meg is jegyezte, hogy a zenének kapcso­latban kell lennie az ő gondolat világával. Amikor megemlitettem előtte a zongorázást, hangosan felnevetett éis igy ezőlt: — Tudja, mindig a fekete billentyűkön ját­szom. Egyszerűen azért, mert azokat jobban le­het látni. Gyermekes, jőizii és pajzán volt oz a nevetés. Egyszer az asztalnál két vendég vitatkozott. Az egyik majdnem gorombaságokat mondott a másik­nak. Nem nagyon válogatta a szavakat. Valaki meg is jegyezte később erről a vitatkozó vendégről:-— ügy látszik, ennek az urnák nincsenek gát- j lá«ai, I Startéin megint ©dgooáo&ooott és ett mfiodfo: — Azt sohasem tehet tudni. Azt hftlíottak, ami kijött belőle, de nem tudhatjuk, mi maradt benne. Einstein általában nem nagyon amretí a nagy társaságot. Valósággal seenved, ha a társaságban m ©snbérek témáről-óémára ugrálnak, egyiket mm mentáik ki és egyika»Sl sem állapodjak meg. A játékos tudós Est* wsűdesen korán vonuít vsssza. — Még dolgoznom kell —• mondta ée * szobá­jában hajnalig égett a villany. Megfigyeltem, hogy a munka belső kényszer oé~ ■tau A kötelességet utálja. Gyakran hallottam, aanint moadte: —- A kötelességből vé^wtt jnonkának mnce ér- t^e. Produktív munkát csak szeretettel lehet vé- gemú. A tudóé játszik témáival, mint a gyermek a játékBacreiveL Egyezer vacsora köbben m asztaion álió kétkarú gyertyatart4S1; figyelte. Beszélgetés közben babrálta a gyertyatartót, játszadozott vele. Hirtelen felénk fordult: — Figyelje csak a gyertyát! — mondta mrMogó ezenwnel. — Ha mereven a tuteó Magot figyeli, akkor az kmeoső megkettőződik. Nézze, nézze... ügy-e három lángot lát? Einstein játszott és látott... A goromba bárpitoslegény Minden szavából ée minden mozdulatából har­mónia és derű árad. Mindenben keresi és meglát­ja a szépet s az emberekben meftaláljja a jót. Beszélgetés közben elmondja Einstein, hogy egyszer milyen goromba veit hosszá egy kárpitos- legény. — Beteg voltaim és bejött a szobámba egy 19 éves kárpi tostegény. Ennek a fiúnak az apját tá­mogattam és gyakran járt hozzám az apa is, a fiú is. A legény az ágyam mellett ült. Jött az orvos, aki kiküldte a fiút a szobából. A fiú felém fordult és igy szólt: „Na maga diemóházi, most nem ma­ga fog magyarázni, hanem az orvos f* Mindannyian megdöbbentünk ennek a történet­nek a hallatára, de Ernetetn ragyogó arccal to­vább folytatta: — Nem haragudtam meg a fiúra, sőt az orvo­somnak is mondtam: milyen belső függottenség lehet ebben az emberben, ha ilyen goromba tud lenni. Utazás a negyedik osztályon Egyezer egy fontos technikai készülék fefülbi- rá lófiára hívták meg Einsteint. Felült a vonatra, maga cipelte a csomagjait és negyedik osztályon utazott. A vállalatnak szakvéleményt adott és egyetlen mondatával milliókat juttatott neki. Ho­norárium fejében mindössze 1500 márkát kért és vissza Berlin felé is negyedik osztályon utazott. Einsteinnek nem kell a gazdagság. Néha csak né­hány sort kellene Írnia ée óriási honoráriumot, adnának neki. Nem fogadta el azt a házat sem, amelyet Berlin akart neki ajándékozni. Saját pén­zéből épített egy kis villát Potsdam közelében. Mialatt Einstein a Plesch-villában tartózkodott, egy este vacsorára megérkezett két híres fizikus: a Nobel-dijas Lánc és Joffe, a szentpétervári fizi­kai intézet híres vezetője. Vacsora közben Evue, aki egész életében a sugárzás problémájával fog­lalkozóit, a levegő vizgő-ztarlalinát magyarázta. Joffe elmondta, hogyan fejtette meg a lesülés problémáját svájci nyaralása idején. Társalgás közben a pszichoanalízisre ée álommagyarázatokra terelődik a sző. Einstein is közbeszól ée a pszi­choanalízis veszélyeire figyelmeztet. Ezeket a veszélyeket kis mesével illusztrálja: A százlábú és a pszichoanalízis ■ ■ A cserebogár egyszer megkérdezte a száz­lábútól: .,Hogyan is jársz te ennyi lábbal?“ A százlábú magyarázni próbálta. Felemelte az egyik MMt, majd saxm goodolkaaott, hogy id&m ra*8y£> két emelj* fel. Megszrvorcwtott és mikőabsn «aa>* lizátta saját járását egyszerre csak észrevette, hogy egy lépést sem tud tenni. Essél a példával nagy sikere vott Eksetekmiwlí az asztalnál Még hozzátette: — A lélek: nagyon bonyolult. Automatikus frenk- riőáiak as eteamzése épp olyasa gátlésokaf vooiurt maga után, mint a százlábúnál, Enetem a felfedezések megszülrtéeérőt társíH lóg Laueval és Joüfeval. Joffe is, Laue is elmondja véleményét a felfedezés szent pillanatairól. Ein­stein ezt mondja: — Néha valami egészem közömbös dologra go«H dótok ée hirtelen agy érzem, mintha egy nyíl talált volna szivén. Ebben a pillanatban eszméltem rá a) probléma megoldáséra. Einstein eühailigat, gondolkozik ée szokása sze­rint rövid mondattal ismét kiegészíti azt, amit előbb mondott: — Néha érzem, hogy igazam van. 'de akkor még nem tudom, hogy csakugyan igazam van-e. A tudósok ismét a sugárzás problémájáról be­szélgetnek. Az asztalnál ülők közül valaki közbe­szól ée megkérdezi Einsteintől, tol as oka annak, hogy a sugarak néha áthatolnak az emberi testen, máskor pedig a test elnyeli a ©agarakat. — Ez igazán véletlen, — szől Einstein — né­hány ionnak kihúzzák a sorsjegyét és sikerűi * testiben maradnia. A természeti törvények sokasá­ga nem egyéb, mint statisztika. Einstein nagyon seereti uj vítoorláeát. Kis villá­ja, amelyet nemrég épitett, a Spree partján álb Ha nem a gyorsvonat negyedük osztályán utazók, akkor legszívesebben beül vitorlásába. Az egész társaság kikieérte a vitorláshoz, hogy búcsút vegyen tőle. Einstein leült a kormányrúd mellé, barátságosa® integetett, a szél duzzasztotta a vitorlát és borzolta a tudós hosszú haját A kis hajó lassan megindult ée vitorláját feszí­tette a „nem egészen merőlegesein ható eredő*. Nesztelenül úszott a folyón és vitte Einsteint uj otthona felé. K. E. Ciláiéi fesiifá! és detektívek karcé mv szakszervezeti épülete Osikágó, decemíb<9r 28. A vulkanizáld munkások ssakszervezötének épületébe® banditák és detektívek között súlyos tűz­harc folyt le, amolyinek három bandita ée egy pe®dŐrtis*tvi9el5 áldojatusl Á sTakszeirvec^et ve®erb5je jelentést tett a rendőrségen, hogy egy idő óta zsarolóik ffl- dőzdk és fcüMnlbÖBŐ fenyegetésekkel ina- gyóbib összeget igyekeznek kiesíkairni tóié. A rendőrségtől azt az wtasitáSt kapta, hogy lépjen érintkezésibe a zsarolókkal, tegyen úgy, imifníiha megijedt volna tőlük és hajlao- dő volna feltéíeleíket iteljesáteni és eaeo I módon csalja őket a szakszervezet hivatalos helyiségébe. A banditák tényleg lépne ia mentek. A detektívek a hivatalos helyiség­ben elrejtőztek és jgy tamri voltak a j»a:co- lási jelenetnek. Javában folyt az aTktrdozás, amikor elhangzott a szokásos: Fel a kezek­kel! kiáltás. A banditák azonban nem ijedi­tek meg, hanem fegyvert rántottak és meg­kezdődött a tüzhairtCj amelynek folyamán mind a három zsaroló elpusztult, mig az egyik rendőrtiszitvisélőt halálos haslövés érte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom