Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-01 / 274. (2199.) szám

'pRXGAi-A^AGfcai'fmaiA? USZALYOS DAMA Irtas MARA! SÁNDOR 1929 toctaabt* 1, y—fc—y. Alapi*?* 1S» TMrfM M \J S > * A ftreg, poirceíHb* ugjk«rMÍMdéM. ^ • . ' ; K 0 S I C Ef F5-utca 19* Nagy fáhuatók. JniányM árak. A nők vSIágszőTetsé^, óbb© most már bele ikell nyugodni, elfogad la az uszályt, amely ol­dalt hoaszaibb, hátul ibtmii lehet, erősen glock- tas s a slussz, felkerült termésbetes helyére. Ezeket a tüneteiket egy céduláról írom le, ahová a váMgszövetség egyik 'tagja számomra jellegzetes ábrák kíséretében feljegyezte. Azt hiszem, a legtöbb férfi csak nagyon későn ve- Effij észre ezeket a forradalmi határozatokat, amilyen az oldalt hosszú és hátul húzni le­het: a legtöbb férfinek fogalma sincsen ar­ról, hogy a nők világszövetségének tagjai mit hordanak s ez nem fénfieróny, nincs vele mit büszkélkedni, a férfi soha sem tudja, mát hord a nő, legfeljebb azt tudja, hogy másnemű part­nere jól öltözködik-e vagy rosszul? Nem sze­retem azokat a férfiakat, akik részletesen el tudnak mesélni egy női ruhát, se azokat, akik tanácsokat tudnak adni a női öltözködés kér­déseiben. Azt hiszem, a valamirevaló férfi képtelen elmondani akár legintimebb hölgy­ismerőse garderobe-titkait, de mindig tudja azt, hogy a nő, akivel megjelenik valahol, a maga keretei között hibátlanul és tökéletesen öltözködik e, vagy sem? A maga keretei kö­zött, azon van a hangsúly. Az a férfi, akinek összjövedelme ezer pengő, semmiesetre sem tűri szívesén, ha a nő, akinek társaságában megjelenik, ötszázpengcs ruhába és kétezer pengős cape-be burkolózik, még akkor sem, Iia valahonnan és egyszer és átmenetileg te­lik is 5nagyságának ilyen fényűzésre s nincs a férfi részére feszélyezőbb, mint az az árnya­lat-hiba, amelyet öltözködési dolgokban olyan sok nő oly szivesen elkövet. Még nagyobb szenvedés a másik véglet. Ha agyonütnék, nem tudnám elmondani, miféle ruhát viselt a dáma, akinek társaságában nyilvános helyen elköltöttem az estét, valószínűleg a színére sem emlékszem vissza a csodálatos kreáció­nak, mert rendkívül hálátlan vagyok, — de, ba bemutatnak egy idegen nőnek, biztosan tudom és érzem, hogy kifogástalanul öltözíkö- dük-e s megkövetem, hogy női kötelességér- zetből a maga lehetőségei szerint kifogástala­nul öltözködjön, s igen nagy hibának tartom, Tia öltözködési modorában valami bizonyta­lant érzek, amit nem tudnék definiálni, amire később talán nem is emlékszem vissza s amit a férfi mégis úgy érez a nőnél, mint szépsé­gét vagy nekivalóságát Ha a nők világszövetsége kimondta tehát, hogy uszály, hát akkor persze legyen uszály. Nem lehet kitérni előle, nem is szabad. ÉÍn minderről először a lapokból értesültem, ki­tűnő lélekbúvárok, társadalomfilozóTusok és divatesztéíák szellemes cikkeiből, akkor, ami­kor körülöttem már régen az egész világszö­vetség oldalt hosszút hordott és este uszályt, Ezt nem hencegésből mondom, mintha olyan világi érdeklődéstől elrugaszkodott, nyegle szobatudős lennék, akinek fogalma sincsen arról, mi történik a kis és igazi életben s csak azért emlilém, mert hitem szerint a leg­több férfi így van vele: hitem szerint a leg­több férfi nem az uccán vagy társaságban vet­te először észre, hogy a nők már megint kita­láltál? valamit, hanem úgy jött rá, hogy meg­mondták neki, — megmondták akkor, mikor az egész forradalom valóságban már le is zaj­lott, miikor a lélekbúvárok, társadalomfilozó­fusok és divatesztéták már írni kezdték e kérdésről szellemes tanulmányaikat, szóval nem primőrén, a nőn magán vették észre a forradalom következményeit, hanem előbb hallottak róla s aztán lekontrollálták a hallot­tak igazságát az életben. Ha egy nő nekem a maga életének apró divatproblémáiról mesél, arról, hogy ml kellene és hová és honnan s most „ezt hordják1', mindig szeretettel figye­lek oda, mert ez a sok kis gond hozzátartozik az ő mulatságos életük színeihez, de nem ér­tek egy szót sem belőle, csak bólogatok s azért nem értek belőle egy szót sem, mert nem érdekel. Tudom, hogy nem is segíthetek benne. Tudom, hogy nem adhatok tanácsot, ahogy nem is várják, még akkor sem, ha ké­rik. Inkább csak udvariasságból kezd motyo- rászni a nő férfipartnerével ruhagondjairól, igazi segítségre, a pénzen kívül, úgy sem szá­rait. Nekem is motyorásztak, mint minden fér­finek ezen a világon, a közelmúltban, hogy most vannak uj anyagok és ezt hordják e ol­dalt kissé hosszabb. Bólogattam s nem figyel­tem oda, — hát persze, mondtam, Isten segit, jaja, — amit már mondani lehet. Akikor már régen hordták, sőt nyilván ő is hordta, he is mutatta nekem s oldalt hosszabb volt és én nem vettem észre. Egy kollégám szellemes cikkéből vettem először éezre. Akkor már ké, són volt, 0 külön (ben sem tehettem volna sem­mit. Most, hogy nem lehet már tenni semmit, megnéztem többiaben és alaposan. Nem em- lékfiaem, milyen anyagiból volt és milyen volt a színe, — de kétségtelen, hogy valami nagy dolgot találtak ki ez alkalommal, ahogy min­den uj találmány visszatérés egy régi ötlet­hez, illetve mondén fejlődé® egy régi ötlet meg ismétlődése spirálisan felfelé haladó vo­nalban, úgy ez is. A dussz tehált felkerül a régi helyére, « oldalt fityegett valami, ml/nit egy viaszajfejlődjött szerv, vakarná ceökewény, amivel régebben úszna tudtak a most már csak úgy cél nélkül fityeg, ez volt a nappali uszály. Célzás arra, hogy valamikor mélyvíz­ben élt e úszni tudott. Aztán láttam este, igazi uszállyal, amit húzott maga után. Állí­tólag számomra készült az egész forradalom, nekem, hogy őrüljek neki, hát már udvarias­ságból is, jól megnéztem. Nekem tetszik, ügy értem, tetszik, de nem mint forradalmi vív-; máiny, mert hiszen ezt már láttam egyszer régebben — s azt se hittem el neki, hogy ez­által nőiesebb lett, visszacsavarta magára ré­gi nőies vonalait, mert nekem nőies volt azokban a rövid dolgokban is 8 azt hiszem, ha báránybörbekecseket húz is magára és halioacsizmát, a férfi számára akikor is nőies marad. Tehát nem hittem el neki, hogy az nj divat jelent valamit abban a tekintetben, hogy korunk nője unta már a fiús vonalat s felcsapott 'megint leánynak. Inkább azt érez­tem, hogy felcsapott megint hölgynek s ez volt az egészben az érdekes és forradalmi. Nem is forradalom ez, hanem reakció, ellen- forradalom, — nő tökéletesen nőies volt a arő- vidszoknyás divatban is, mikor a slussz mé­lyen, valahol a térd vonala körül lógott — az uj divat dámát csinál belőle, hölgyet. Anakronizmus, nem illik össze az, amit hord, azzal, ami lenini szeretne. A világ előre forog s a nő szándéka a mi időnkben nem az, hogy dáma is legyen, hanem az, hogy egyenrangú, felszabadult, végre, végre, teljesjogu partner legyein, hölgyválaszt óhajt és állást és könyö­rög, hogy végre meghallgassák — s ha ehhez, éppen ehhez a kísérlethez uszályt ölt, akkor persze baj van a kísérlet körül, melyet fel­tartóztatni ugyan nem lehet, de késleltetni igen. Uszályban nem lehet haladni a korral, mert aki hordja, haladás közben belebotlik. Abban a rövid szoknyában lehetett szépen és öntudatosan és szabadon lépegetni a nagy cél felé, — uszályban csak tipegni lehet és su­Shaw nj vígjáték* — ő mag* politikai komé­diának nevezi — lesújtó benyomást tesz az emberre, mert teljes és tökéletes kiábrándult­ságában mutatja & ragyogó szellemű irót. Mi­után ifjabb éveiben árisztofáneszi kedvének marólúgjával kikezdte mindazt, amit a polgári morál szentnek nevezett (ibár a legtöbb eset­ben maga sem tisztelte, csak másokkal óhaj­totta tisztelteim!), Amerika császárában ször­nyű alapossággal elbánik a demokráciával, amely pedig joggal hihette, hogy Shaw min­den eddigi bravúros tornáját az ő szolgálatá­ban vivta. Nem, ez a költő bizonyára nem pártember. Maga a tagadás szelleme. A testet öltött gon­dolat, a hatalomra jutott elmélet automatiku­san ellenzéki tevékenységet vált ki belőle. A háború óta világkonjunkturája van a demokrá­ciának és szinte természetes, hogy Shaw most már minden keserű csufolódó kedvét az uj zsarnoknak tartogatja. * A huszadik -század végén, körülbelül mához hatvan esztendőre, Magnusz király ül Nagy- Britannia trónján. A hatalmat munkáskormány tartja kezében, mert Angliában ötven-hatvan esztendő óta minden minisztérium igényt tart a mainkáskormány névre. Tanúi vagyunk a koronatanács ülésének: a minisztérium ultimátumot nyújt át őfelségének. A király ugyanis egy nyilvános szónoklatában azt találta mondani, hogy a romlott törvény- hozással szemben csak egy fegyvere van * népnek: a király vétójoga. A kormánynak az a felfogása, a királynak nincs joga, hogy alatt­valóit valami alkotmányos dologban kioktas­sa, kivéve miniszterelnökének előterjesztésére és olyan szavakban, amelyeket a felelős kor­mány elolvasott és jóváhagyott. A miniszter- tanács most már azt követeli a királytól, adjon garanciákat arra nézve, hogy a jövőben egy­általában nem fog politikai nyilatkozatot ten­ni. Még a kormány által elfogadott szöveget sem lehet vele nyilvánosan elmondatni, mert egyéni mimikája van és egy-egy • szemhunyo- ritásával is ki tudja fejezni, mennyire nem ért egyet azzal, amit vele elmondatnak. Az alkot­mányos király legyen kan csuk bélyegző a kor­mány kezében, egyéb semmi. A király úgy akarja megoldaná a válságot, hogy lemond a trónról Róbert fia javára. (A walesi hercegről megtudjuk, hogy utálja a po­litikát és — nagystílű kereskedő!) A kormány elfogadja a megoldást, a minisztérium érzéke­nyen el is búcsúzik királyától, akinek magatar- tehát férfiasnak és tiszteletreméltónak találja. De aztán hirtelen pánik támad, mikor értesül­nek a király jövendő torveiről. Mert a király­nak tervei vannak! A trónnal együtt le akar mondani rangjáról és elmeiről és mivel trón- változás alkalmával úgyis fel kell oszlatni az akóházat, mint k. pviselőjelölt. fog föllépni h windíiori. választók erű 1 et-b en. ÍPártot fog alakítani és mivel több benne az bánni és lejteni, de nem haladni. Talán, ön- tudatlanul, megbánta egy pillanatra, hogy k.i- osonit a nyitott hárem-ajtón s visszaköltözik sleppbe, visszasírja a kényelmes vircsaftot? Ha igy van, ez csak tétovázás és kísérlet. Az­tán néztem, ahogy mozog benne, az uszályod­ban, — s bosszankodni kezdtem, valami osto­baságot csinált -megint, nem kért előbb taná­csot, felült azoknak a kelmekereskedőknek, akik több anyagot és divattorreádiorokn-ak, akik újfajta ruhákat akarnak neki nagyobb tömegben eladni — felült nekik s valami nagy ízléstelenséget csinált megint. Hiszen jól áll neki, hogy dáma, de -mikor nem le­het töbíbé az, hát mit alkar? Per­sze, hogy mulatságos és uj a vonala, m-ól- tóságosabb, hölgyebb, dámább, — de a prog­ramija, ha jól tudom, nem az most, hogy dá­mább és hölgyebb és méltőságosabb legyen, hanem az, hogy kenyeret akar keresni és fel akar szabadulni! Sleppben akar a piacra jár­ni, uszállyal akar keztyüt árulni a divatkeres­kedésben? Sleppben nem lehet dolgozni, asz- szonyom. Megint valami baklövést csinált, lássa, — én mondha-tatlamul élvezem ezt a hosszúságát az uj vonalának, ezt a lebegést ész és furfang, mint egész kormányában együttvéve, bizonyos, hogy sikerei lesznek a politikában. Ha megfordítja a nyársai és ke­zébe kapja a demagógia fegyvereit, az ördög sem bir vele. Azt mondja: „Valóságos megvál­tás lesz ránk nézve, ha egyszer nyíltan el­mondhatjuk a nyilvánosság előtt, mit tartunk mi egymásról... Mert én még sohasem mond­hattam el sehol, mit tartok az önök képessé­geiről és jelleméről!" No hiszen csak ez kell a kormánynak! A mi­niszterelnök, aki épp olyan ravasz róka, mint amilyen utolsó fickó, kiveszi zsebéből az ulti­mátumot és négyfelé tépi. Nincs krízis, nincs lemondás, nincs ultimátum! Marad minden a régiben. Áz egész alkotmányos konfliktus fél­reértés volt. Ezzel vége a válságnak és vége a komédiá­nak is. * Shaw ott támadja a demokráciát, ahol eddig még minden ellenfele támadta: a demagóg .frontján, ő azonban a demagógiában nem a szabadelvűség kinövését, hanem — és ez a ví­gasztala tlan! — annak természetes és elkerül­hetetlen következményét látja. Az ő munkás- kormányának tagjai persze nem munkások, ha­nem —• talán egynek kivételével — a kispol­gári társadalom söpredéke. Van a miniszterek közt siber, országfosztogató nagytőkésesoport ügynöke, van egy pár nagyszájú tökfilkó, egy alkoholista, és van egy asszony, aki azzal tett azért politikai hatalomra, hogy kuplékkal, me­lyeket nyilvánosan elénekel, nevetségessé teszi ellenfeleit. Hogyan értelmezik ezek a demokrá­ciát, azt elmondja Boanergeis kereskedelem­ügyi miniszter: „Nincs király a földön, aki olyan biztos vonla állásában, mint a szakszer­vezeti vezér. Csak egy dolog van, ami kitör­heti a nyakát: az iezáko&ság. De még ez sem, amíg csakugyan hanyatt nem esik... Én be­szélek a férfiakkal és nőkkel és azt mondom nekik: Ti szuverének vagytok, éljetek a ha­talmatokkal! És ők azt mondják: Rendben van, mondja meg nekünk, mit tegyünk? És én megmondom nekik. Azt mondom: Éljetek oko­san a választójogotokkal és szavazzatok rám! És ők megteszik. Ez a demokrácia, mely azon­felül nagyszerű módszer, hogy az igazi férfiak igazi helyükre kerüljenek." Shaw századvégi Nagy-Britanniájában a mű­velt és vagyonos elemek már régen visszavo­nultak a politikától, — a jelenlegi kormány kitűnő belügyminisztere azt mondja: „Melyik angol ember fog politikával foglalkozni, ha egyszer már ott tart, hogy autót engedhet meg magának?" Politikai pályára már csak olyan emberek szorulnak, akik a kereskedelemben, iparban, tudományos vagy művészi pályán hasznavehetetlenek. És Angliában sokan vannak, akik autót en­gedhetnek meg maguknak, a kormány el 1* di­csekszik vele: „Nekünk van a legjobban fize­tett proletariátusunk!" i—- az angol nép jófor­és fityegést, — de arra gondolok, hogy mi­lyen szépen utón volt már minden szegény leány, ha máshoz nem, ahhoz, hogy ruha dáma-e, vagy szegény leány? Higvje el, ez fontosabb volt, mint ez a bájos szezon mes­terkedés az uszállyal. Fontosabb volt és fontosabb is marad, — s ahogy én, a partner, nem lovagja óhajtok lenni, páncélban és vértben, s nem rohanok az oroszlánbarlangba keztyüje alán, inkább veszek magának egy másik pár keztyüt, — nem lovagja óhajtok lenni, hanem kísérője és barátja vagy amit parancsol, de semmi- esetre sem lovagja, — úgy ne akarjon dáma lenni, ha már egyszer nem az. akármilyen hosszú uszályt varr fel magának oda bálra. Nem az, mert több: nő, partner, anya, kol- laboráns valaki, de sermnieselre sem dáma, több annál. S ha holnap halcsontba fűzi a de­rekát, miután egyideig már egészségesen és természetes mozdulatokkal járhatott, s méte­res rongyokat fog bűzni járás közben maga után — dáma akkor sem lehet többé, mert sokkal fontosabb divatmissziója akadt: fel kell öltöznie, elébb vagy utóbb, egyenrangú embernek. mán csupa úriemberből áll, a birodalom abból él, hogy tőkéit olyan távoli országokban he­lyezi el, ahol (hála Istennek!) még van sze­génység és elnyomás, más szóval: ahol még olcsó a munkabér. Magában Nagy-Britanniá- ban már csak fény űzési cikkeket gyártanak, karácsonyi robbanó cukorkákat, kitűnő golf­ütőket, porcé 11 ánhoImit, luxusautókat. * Shaw figyelmét persze nem kerüli el a titok­zatos összeköttetés, amely a nagytőke és a po­litikai radikalizmus között van. Az ő század­végi Albionja egy nemzetközi pénzcsoport kar­mai közt van, a Pentland Forth-Syndicate kép­viselőket választ, minisztereket neveztet ki, és mivel gigántikus kárbiztositó üzletekkel fog­lalkozik, megvásárolja és megsemmisíti azokat a találmányokat, amelyek a mindennapi hasz­nálatra szánt anyagot (például az üveget vagy acélt) tartós abba tehetnék. Senki sem mer szembeszállni az onszágfosztogatókkai, mert aki megkísérelné azt, a közgazdasági minisz­ternő szavai szerint, kutyákkal hajtanák ki a politikai életből. A nemzetközi szellem, amely hatalmába ke­rítette Old-Englandot, aktuálissá teszi az ame­rikai császárság gondolatát. Az Egyesült-Álla­mok nagykövete megjelen az angol udvarnál és kormánya nevében kijelenti, hogy az Unió visszavonja és érvényteleníti hajdani függet­lenségi nyilatkozatát és mint autonóm domi- nion visszatér a nágybrit világbirodalom kebe­lébe. Ezzel csak levonja a következtetést a mai helyzetből, mert Anglia épp úgy elvesz­tette már nemzeti egyéniségét, mint Amerika, az angol gazdasági és művészi élet régen el- am éri kai ásod ott, azok a vidéki földbirtokosok, akik az angol kastélyokban ülnek és féltéke­nyen őrzik az ó-angol hagyományokat, több­nyire meggazdagodott amerikaiak, a királyi Nagy karácsonyi kelengyevásár. Telyes menyasszony kelengye kö: 6490. mely áll e köv. 12 drb. kézzel hímzett nőiing mosott sí ffőnből 6 , , H színes kombiné 6 * , * fehér 3 , La-vable kombiné kézimunkával 3 , „ hálóing: , 6 , színes hálóing: 1,6 szem. fehér selyem asztalgarn. ajouros 1.6, színes , , „ 3.6, fehér damaszt ebédlő garn 3.6, színes szélű kávés abrosz 1 , kombinált lendamaszt ajouros garn. mely áll a köv. 1, 6 szem, 1, 12 szem abrosz 12, nagy ás 12 kis szallvétábol 12 drb. njonros tiszta len 45rölközo 120 cm hosszú 12 , frotier törölköző 12 , La. lepedő 220 cm hosszú 2 damaszt angol ágyhnzai 2 angol vászon , 2 közmunka diszágy 2 selyem kioth paplan gyapjú töltéssel 12 pár selyem harisnya 12 ientÖrlo 24 ajouros ba tiszt zsebkendő 1 selyem pyjatna. Az összes anyagok mind elsőrendű garantált minőségűek és a fehérnemüek a megadott méret után a legizlésesebb kivitelben kéazűlnek el kívánatra dijmentns ajánlatot küld külföldre is »LtouM speciális kelengye válallat Koslce, F8 atea 1U. telefon 781. AMERIKA CSÁSZÁRA Shau* Bernái »politikai komédiáját Irta : HERCZEG FERENC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom