Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-25 / 293. (2218.) szám
TRS9 december Í5, sserda. *PRR^MAGÍKRHinR3tiA& Az européer politikus és a modern- iró barátsága Amikor Szüllö a "Nyugat” igazgatósági tagja, Ady Endre mecénása és a modern magyar irodalom legfőbb protektora volt Érdekes irodalmi interjú a keresztényszocialista párt vezérével — Szüilő Géza és Tisza István vitája a Nyugat és Ady Endre miatt — Szüilő Géza és Rdy Endre levelezése Értékes Ady-relikvia a legtehetségesebb szlovenszkói Írónak Ez egyszer Szüilő Géza más oldalról mutatkozik be. Elhagyja a nehéz .és felelősségteljes kisebbségi politikát, amelyet belföldön lankadatlan vitaiizmussal, külföldön pazar szellemi adományaival és nagy nyelvtudásával végez és elénk áll mint a müveit és finom europáer, ahogy őt közvetlen környezete ismeri é* rajongásig szereti. Ki tudja, hogy a komplikált politikai problémák szívós és kemény bajnoka az irodalom és a művészetek egyik odaadó barátja? Ki tndja, hogy a keresztényszocialista párt vezére kezdettől fogva aktív részt veit a magyar irodalmi újjászületés munkájában, a „Nyugat" cimü folyóirat életében és ez utóbbinak igazgatósági tagja is volt? Ki tudja, hogy Ady Endre és Szüllö Géza ismerték egymást, leveleztek és a már akkor rendkívül befolyásos politikus sokat tett a beteg költőért és több ízben még Tisza Istvánnal is összezördült miatta? Valóban karácsonyi csemege Szüilő Géza irodalmi interjúja, melyből nemcsak sok irodalmi intimitást tudunk meg, hanem azt is, fcoöv néhány rosszakaratú ember Szloven- szkőn mennyire félreérti a finomlelkü és européer Szüilő Gézát, ha azt veti szemére, hogy nem foglalkozik irodalmi és kulturális kérdésekkel. Bárcsak minden magyar ember ennyit foglalkozna velük! íme az interjú: A fiatal Ady feltűnik — Most ünnepli a Nyugat h úszónöteszten- dős jubileumát. Ez a lap annyi vitát éa vihart i okozott, de oly sok napsugarat is hozott a magyar telkeknek, mint ahogy azt a tavasz üdítő melege adja meg nekünk. — Amikor a Nyugat megindult, uj utakat keresett. Ez pedig egészen természetes, hogy rerk-lót teremtett. A Nyugatra azért mécsem lehet azt mondani, amit egy maliciőzus francia iró mondott egyszer, hogy: amikor Pitha- goras kitalálta a tantételét, akkor hekatom- bát rendezett s ezért félnek az ökrök minden uj igazságtól. A Nyugat nem uj igazságokat ta1 '<•'f a Nyugat csak uj formákban kereste az utat az igazság felé. — A Nyugat élt, hogy azután milyen volt ez az élet, azt nehéz megállapítanunk most, huszonöt esztendő múlva, amikor az akkori nyomorúság ma gazdagságnak tűnik fel. Mégis a Nyugat az akkori körülményekhez képest seni élt jól. Legszebb PAPLAN I Legjobb PAPLAN Legolcsóbb PAPLAN UTÓLÉRHETETLEHÜL vnet árban, minőségben, Üss tégi feltételekben. Nagy váisaaték saját káisiá* ményfi paplan éa paplananya gok bán, régi papUnofc átdolgozása. Elvállal matracok, párnák éa roll<lV készítését Győződjön meg vételkőteleiettség nélkül a pehelypaplanok speolália készítőjénél: Wefra ÜL V., „Record" paplan üzem Koéloa, Fő-ooea 40, ax udvarban. n-,,,- -------,--------—----------------- nr- arMTT—r-S is megkapja a kaltnsxminlsstériom rendelkezési alapjából azokat a támogatásokat, amelyeket megérdemel mindaz, aki iró, de Bekapcsolta őt is a Nyugatba, amelynek a szerkesztését átvette s amelyet európai értelemben vett kritikai és modern irodalmi revüvé akart fejleszteni akkor, amikor a G^ulay Pál halála ntán marozmnsban szenvedő Budapesti Szemle mellett a magyar intelligens publikum jóformán revü nélkül állott. Az irodalom akkori állapotait legjobban úgy lehet jellemezni, hogy voltak akadémikus irők, akiket senki sem olvasott, voltak azután olyan írók, akiket csak azok olvastak, akik mást nem olvastak, voltak olyan irók, akik maguk nem olvastak semmit és voltak olyan olvasók, akik nem olvastak magyar írókat — Ebben a légkörben mindenki, aki törődött a magyar nemzeti intellektuálisnak előbbrevitelével, érezte azt, hogy szükség van újabb irodalmi erőket felfakasztó erőforrás-; hogy Csehszlovákiában képviselő leszek. A Nyugat első számában Hatvány Lajog első cikkét nekem, második cikkét pedig Bat- thyány-Dessewffy Ella grófnőnek ajánlotta.i — Ugyanebben az időben Andrássy Gyű- la, Zichy János és többen mások is a Nemzeti Kaszinó konzervatív tagjai közül ugyancsak I azon gondolkoztak, hogy hogyan lehetne egy olyan újabb mozgalmat indítani, amely a szíté-• riíló és a koalíció idejében túlságosan formai-| vá vált „nemzeti hazaffyságof ‘ tulajdonképpen igazi európai nemzeti érzésű hazafiassággá tudná átalakítani. Ekkor gondoltunk arra, hogy a Nyugatban lévő kiváló értékű erőket, mint Kosztolár nyit, Adyt, Móriczot, Babits©*, Osvátot, Fenyő Miksát támogassuk, hogy ezeket a törekvéseket valósítsák a maguk nagy műveltségével nem azért, mert abból akar megélni, hanem azért él, mert író. Ady Endre és SzQllő Géza levelezése — írtam akkor Adynak • kértem, begy keressen föl engem.--- Ady el is jött. Elmondotta nehézségeit s elmondotta céljait Elmondotta azt, amit szebben nem lehetne kifejezni, mint ahogy ő kifejezte egyik legszebb versében, amelynek a címe: „Szeretném, ha szeretnének.* Ekkor éreztem át igazán, hogy nekem meg kell tennem mindent hogy ennek a magyar zseninek megenyhitsem a sorsát — Ady ezentúl is többször volt nálam. Láttam benne a fajtája iránt való roppant nagy érzését, de később láttam azt is, amit nem tudok másképp kifejezni, mint, hogy hogyan lesz a mézből, ha abba a nyomorúság kenyérmorzsája beleesik, ecetágy. Azt azonban mindig láttam, hogy Ady a fajtáját szereti s csak azért korholta, mert nem volt vele megelégedve. — Ady sok bizalommal volt hozzám, sok* szór irt nekem. Ezek az Írásaim elkallódtak, sokat elajándékoztam. Csak az utolsó levele maradt meg, amelyet most a buszon- ötesztendős jnbilcum alkalmából átadok a Prágai Magyar Hirlap szerkesztőségének aszal hogy adja azt annak a szlevensskái j|&| j.mVWf mmm* \ «*** .én— <• *****3^6^ *«, , 9 * — —, m w* % •“-tv: «-c J£4U«^6J, JZ+Lgfa ch| Ady levele Szüllöhöz. fiatal fii agyar írónak, vagy költőnek, akit irodalmi téren az elmúlt öt esztendő alatt a legértékesebbnek és legjobbnak ismert meg. ★ A P. M. H. természetesen eleget tesz Szüilő íéza kívánságának és a pompás Ady-relikviát 930 folyamán annak a szlovenszkói magyar rónak fogja juttatni, aki a lap szerkesztő- égéből alakult zsűri véleménye szerint, az Imul I üt esztendő alatt a legértékesebb író- almi munkásságot mutathatja föL Tisza névjegye Szüllö Gézához. És ekkor tűnt fel a láthatáron egy csillag, amely fénylett, amely ragyogott, amelyről beszéltek titokzatosan sokan, amelyet megcsodált mindenki: Ady, aki uj nyelvet, uj reveláeiót jelentett a mi mórikáló világunkban. Kezdett olyan dolgokat megemlíteni, amikről csak susogni mertünk és el akart hallgatni olyanokat, amiket akkor hangosan hirdetett a világ. ‘ ^ — Uj volt, más volt, mint kortársai, de Ady abszolút magyar mentalitású volt. Éppen újszerűsége miatt kezdték őt legjobban portálni a minden újért lelkesedő kulturszomjas fiatal intellektiiellek s ezek között a mindig mecenásszerepet játszó Hatvány Lajos báró, aki telve volt irodalmi ambíciókkal. Hatvány Lajos báró kiváló Jtözgazdasági érdemeket szerzett zsidó családnak volt az ivadéka. Róla beszélik azt az anekdótát, hogy amikor atyja, Katvany-Deutsch Sándor báró észrevette, hogy fia ir és nem üzletekkel foglalkozik, ezt mondotta neki: f iam, csak irj, irj; nem bánom, ha Írsz, de hidd el nekem, hogy az én papirosaim még mindig értékkel fognak bírni akkor is, amikor a te papirosaid értéktelenek lesznek! Hatvány akcióba lép — A fiatal Hatvány igen tehetséges ember volt, de annyit olvasott és annyit tanult, hogy a zsidó lélekből fakadó szkepszis által elvesztette önmagát. Ezért kellett egy támaszt keresnie, aki önmagában hatalmas egyéniség. Így találta meg' Adyt, akit azután ő pusziról taíott, mert egyrészt ez tömjénezte, másrészt, mert benne látta azt az erőt, amelyre támaszkodva, önmagát is előre viszi. ra. Nagyon sokan gondolkoztunk akkor azon, hogyan lehetne ebbe a — hogy magam kissé modernül fejezzem ki — megá porod ott légkörbe friss levegőt behozni. — És ekkor fordult a figyelmünk Ady Endre felé. SzQllő Géza, a Nyugat igazgatósági tagja — Huszonöt esztendővel ezelőtt egrien más volt Magyarországon képviselőnek lenni, mint ma mandátum birtokosának lenni listaszavazás alapján Csehszlovákiában. Mi akkor sokan megértettük azt az uj törekvést, amelynek hangadója volt Babits, Kosztolányi és Ady: hoí'v szakítani kell a patő- pálságg&L Hegedűs Lóránt, Batthyány- Dessewffy Ella grófnő és többen mások Ignotus atyjával, a Pester Lloyd akkori szerkesztőjével, Veigelsberg Leóval együttesen úgy gondoltuk, hogy jó lesz uj irodalmi revüt közreadni s azt támogatni, amely azután uj gondolatokat, uj eszméket és frissességet fog adni az irodalmi életnek. Tudtuk ugyanis azt, hogyha egy halastóban nagyon elszaporodnak a potykák, jó abba beletenni egy-egy csukát, mert a csuka megeszik egy-egy potykát, de a többi potykának felfrissül vele az életereje. — így kerültem kapcsolatba a Nyugattal s igy lettem azután a sors különös véletlen- sége folytán igazgatósági tagja a Nyugatnak, — amire éppúgy nem számítottam soha, mint ahogy nem vártam azt sem soha, Ekkor indítottuk meg ári a mozgalmat, amely- ivei olyan olvasóközönséget igyekeztünk a Nyugatnak megszervezni amely olvasóközönség garantálja azt, hogy a Nyugat meg fog maradni a nemzeti irányában, de az európai elevenséget is magáévá teszi, az előfizetők nagy tábora által pedig anyagilag igazán erős lesz. Hogy ez a törekvésünk nem mindenki- nél talált megértésre, jellemző ez a kis epi- ződ; Akció a Nyugatért a Nemzeti Kaszinóban | —» Amikor Andrássyval együtt a Nyugat irányában kerestük kulturális életünk felfrissítését és fellendítését, ugyanakkor Tisza István is foglalkozott ezzel a problémával s megalapította a Magyar Szénáiét, amelyben sokkal konzervatívabb és sokkal ridegebb tudó- j mányos tartalmú irányba akarta a közélet | szellemi vezetését terelni. Tisza István sohasem tudta megérteni Adyt, amintho^ Adyi sem értette soha Tiszát, mert Tisza nem értette meg azt, hogy a Nyugat a maga modernizmusával nem akar destruáló lenni, hanem csak mássá és európaiabbá akarja az ak- kor kissé elmaradt országot átgyumi Ezért nem tetszett Tiszának az, hogv én a Nemzeti Kaszinó csaknem minden tagjának irtam, hogy fizessen elő a Nyugatra. í Gyakran évődött is Tisza és protestált a Nyugat támogatása ellen. így történt azután, hogy ‘ azon a híres dedegációs ebéden, amelyet a buchlaui konferencia után adott a delegáció Aerenthal tiszteletére (t i. Buchlauban egyezett meg Bosznia okkupációja felől Izvolssky ős Berchtold gróf, amely megegyezés volt azután később állítólagos oka annak a gyűlöletnek, amely Izvolszky és Berchtold között kifejlődött), szóval ezen az ebéden tör-; tónt, hogy a velem szemben ülő Tisza évődve egy kis kártyát nyújtott át nekem. Ezen a kis kártyán Tisza azt kérdezi tőlem, mint a Szí. I György rend lovagjától, hogy vájjon őszent- ségének is el szoktam-e küldeni a Nyugatot? — Én pedig ebben az időben jutottam szorosabb ismeretségbe AdyvaL — Ady nehéz életkörülményeire, hogy mily nehezen kellett ennek a zseniális embernek a kenyerét megkeresnie, Hatvan}’ Lajos, de különösen Ignotus és Kosztolányi keltették fel a figyelmemet. Érdeklődtem részletesebben utána s láttam, hogy beteg, de nincsen annyija, hogy gyógyittatui tudná magát. Akkor igyekeztem azon, hogy ö
