Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-25 / 293. (2218.) szám
__________________________________________ 19 29 d&eemb&r Sttt, wroriU. „Adják meg a város őslakóinak is a latos aesáltetés tehetőségét, a&tor megtesz a teaszoMédé" — mondja fest inni! pápai Pilátus, Kissé város alpolgármestere Az alpolgármester reménytelennek látja a városi gazdálkodás Jövőjét — A városi igazgatás bürokratikus módszere milliókba kerül — Kassa, december 23. (Kassai szerkesztőségünk telefon jeleni ése.) A város egész polgárságának osztatlan bizalma vesz;, körül Toat Barna pápai prelátust, Kassa város alpolgármesterét, aki fontos tisztében emelkedett objektivitással, kitűnő hozzáértéssel és pártatlansággal vesz részt a város ügyeinek igazgatásában. A polgárság keresve sem találhatott alkalmasabb alpolgármestert Tost Barna plébánosnál, aki számtalan esetben megmutatta, hogy minden tekintetben kiérdemli a lakosság egyöntetű bizalmát. Nemcsak a kritikában, hanem az épitö munkában is páratlan agilitással képviseli a polgárság és az őslakosság érdekeit. Amikor keresztmetszetét akarjuk adni az egykori dúsgazdag város jelenlegi helyzetiének, nem is fordulhattunk alkalmasabb várospolitikushoz, mint éppen Tost Barna alpolgármesterhez, aki készséggel állott rendelkezésünkre és az alábbiakban tájékoztatott bennünket a város, gazdálkodás és igazgatás jelenéről és jövőjéről. — Nagyon nehéz céltudatos város,-politikáról beszélni — Irapjuk első kérdésünkre a választ. — Bármilyen célkitűzései legyenek azoknak, akiket a város okos adminisztrációja és fejlesztése szempontjából a felelősség súlya nyom, a tervek soha nem vihetők keresztül, mert egyik kényszerhelyzetből a másikba bukdácsolunk szakadatlanul. A rohamosan fejlődő város terhei annyira nőve- keuuben vannak, hogy a teherbírás maximumát idestova elérjük t azontúl lohetetien a polgárságot magasabb pótadókkal terhelni. Pedig megszámlálhatatlan beruházási szükséglet vár megoldásra. — A nagyludásu, európai hirü Ghyser Kornél dr. bártfai orvos korában nagyapá- méknak háziorvosa volt. Az ó bölcs mondása volt az orvosi diagnózisok megállapításánál: „Hogyha tudni akarom, hány óra van, hát nem a kerekeket nézem, de az óra cif- íerblattját.“ Tessék a város ciPferblattját megnézni és látni fogja, hogy itt mennyi a teendő. Gombamédra nőnek a házak a város perifériáján és esős időben nyakigérő sár van. Vízvezeték, csatorna, uccarendezés, köz- világi tási költségek beláthatatlan milliókba fognak kerülni. Tessék megnézni, mily állapotban vannak a város régi uccái, tizenöt- húsz év óta a kövezet nem volt javítva, tengelytől kátyúk mindenfelé. Tessék megnézni, hogy az iskolásgyermekek hogy össze vannak zsúfolva a régi árvaház tanteremül szolgáló lakószobáiban. Legalább két uj iskolát kellene építenünk és a meglévőket bővíteni. Tessék megfigyelni, nap-nap mellett szagolgatják a gázömléseket, mert az egész gázvezeték a föld alatt elrozsdásodott, ki kellene cserélni milliós beruházással Nézze meg a legnagyobb büszkeségünket, a Dómot, hogy porlik, pusztul és a segítség, amit a váróé az országos mü- ftmjuwíK alapjából kapott, az a jó tanács volt: „kerítsék be vasráccsal, nehogy valami le hulló kő kárt tegyen a járókelőkben**. — Milliókat fizetett a város vagyondézs- ma címén és kilátás van arra, hogy még a jekelfalusi birtok is rámegy a sok teherre és csak az emléke marad meg annak, hogy volt a városnak egy gyönyörű jövedelmező forrói birtoka. — Nézze meg a régi városháza homlokzatát, nézze meg a színház harminc éves, ko- polt belsejét, mind egy-egy mutató a város cifferblattján, amely arra int, hogy mindent rendbe kellene hozni. — Látogassa meg a gyógyíthatatlan betegeket, aggokat, árvákat és mindenütt meghallja a segítségkérő sikolyt. — Vessen egy pillantást a járványkőrház- ra és megérti, miért titkolják az emberek a járványos betegségeket. — És ki tudná egy rövid beszélgetés keretében feltárni mindazt, ami egy rendszeres tervvel megvalósítható lenne. De mindehhez megszámlálhatatlan millió kell. Hosszúlejáratú olcsó kölcsönök, melyeket ma a pénzintézetek nagyon nehezen adnak meg. — A háborús és forradalmi idők függő adósságainak konvertálására most vett fel a város 20 milliós kölcsönt. Mennyi utánjárásba került és végeredményben nem is olcsó a kölcsön. A város jövedelmét alig lehet fokozni. Az államilag előirt üzemtervek pontosan betarts adók és — szerencsétlenségünkre — éppen most esedékesek erdőinkben azok a kitermelések, ahol a legkevesebb haszonfa van és a tűzifának a leszállítása is a legtöbb költséggel jár. A magyar földön termett városi bor ára most nagyon alacsony, behozva pedig annyi a vám és egyéb költség, hogy haszon cimén kevesebbet könyvelünk el, mint a békeidőkben. — A polgárságot újabb és újabb adókkal és illetékekkel terhelni ugyancsak nehéz feladat. — A polgárság együttműködését azoknak a sérelmeknek gyors orvoslása követeli, melyekről annyiszor Írnak lapjaink. Teremtsék meg a jogos megélhetés lehetőségét azok számára, akiket ez a föld szült, akiknek elsősorban van igényük arra. hogy itt éljenek és meglesz a kölcsönös megértés. Adják meg az egyforma jogokat azoknak, akik csak a terheket viselik és remélhető a teljes konszolidáció. — A város belső adminisztrációjáról nem beszélek sokat, nekem az a meggyőződésem, hogy a vá^'" tos, rendos ügykezelését fele annyi tisztviselő is el tudná végezni, ha nem volna oly túltengő a bürokrácia, ha nem lenne annyi bizottság, gyűlés, „demokrácia", hozzászólás, nehézségek támasztása, ha egy kézben futnának össze a szálak és rövid utón intézhetnék sok-sok olyan ügy, amely egyszerű, sablonos elintézéssel megoldható. Ma, amíg egy tolonoon túladnak, harminc kézen mennek át az iratok és vastag aktává hízik az ügyirat. Azelőtt az ilyen ügyeket másképp Intézték. Ráírták egy féliv papír hátlapjára három szóval az elintézést és jő volt, kitűnő volt. — Ezt az egyszerűsítést kellene bevezetni minden vonalon és ez nagy megtakarítást jelentene. g. y. UJ AURÓRA Irodalmi almanach az 1930* évre Szerkeszti: Reinel János dr, A csehszlovákiai, a romániai és a jugoszláviai magyarság közös irodalmi évkönyve, az 1922-ben megindult s azóta évrőt-évre megjelenő Uj Auróra legújabb kötete a napokban jelent meg a szokottnál is gazdagabb és értékesebb tartalommal. Az 1980. évi (IX. évfolyam) tartalma a következő: Naptár. — Mécs László: Minden ut hozzá vezet. (Vers.) — R. Berde Mária: A próbatétel. — Reményik Sándor: Valaha voltam... (Vers.) — Bognár Cecil: Az emberi szellem útja. — Fekete Lajos: Hét sovány beszéd Kánaánból. (Vers.) — Tamás Mihály: 1919. —* Bárd Oszkár: A mi szent nemtörődömségünk. (Vers.) — Szántó György: Hatszáz év. — Szenlimrey Jenő: Vallomás. (Vers.) — Kacsó Sándor: A Bolond és a Néma. — Szenteleky Kornél: Kakas az esőben. (Vers.) — Gyallay Domokos: Az ércfal. — Reményik Sándor: Hozsánna annak, aki visszajött... (Vers.) —. Egri Viktor: Juró Padur csodálatos útja. —; Tamás Lajos: Több az élet. Szakadni kell A mészáros. (Versek.) — Molter Károly: Kapukulcs. — Mécs László: Ne jöjj ma hozzám! (Vers.) — Bárd Oszkár: Karolina. — Reményűk Sándor: A szobor helyén. (Vers.) — Se- besi Ernő: Mennybemenetel — Bartalis János: Rásüt és meghal Most újból (Versek.) — N. Jaczkó Olga: Pásztorok virága. — Csuka Zoltán: Az örökliéva]óság szakadékjánál. Mai ember csodája. (Versek.) — Darkó István: Félzsák búzát érő ember. — Reményik Sándor: A fordító. (Vers.) — Szeredai-Gruber Károly: A női szépségideál az évszázadok során. — Wimberger Anna: Változás. A bolygó. Talán reggeli harmaton ... (Versek.) — Szabó Mária: Nyárutó. — Mécs László: Szegény emberek. (Vers.) — Kincses István: Áradás... — Fekete Lajos: Júlia magános estje. (Vers.) — Szombathy Viktor: Májusfának levelei. — Tamás István: Spalatoi nyár. Kreol leány. (Versek.) — Mezei Gábor: Nincstelenek. —: Mécs László: Hugocska kincset talált. (Vers.) — Tichy Kálmán: Nem jó a szőlőn pamutot hagvni! — Reményik Sándor: Másvilági vándor a kezemen. (Vers.) — Farkas Géza: Amok-sport # A közel 250 oldalas, nvoleadrétü, a tégflno- m b papirosra nyomtatott, ialé&es és művészies kiállítású évkönyvből ezúttal háromféle kiadás készült. A fűzött kiadás ára 20, a kötötté (félvászon, aranyozott betűkkel) 25 korona, mig a félbőrkötéses díszpéldány 50 koronába kerül. Póstaköltség fűzött példánynál 5, kötött példánynál 6 korona. Utánvéttel, valamint a külföldre küldve a könyv ára 27, 82, illetve 57 korona. A könyv minden könyvkereskedésben, valamint a Concordia könyvnyomdában (Pozsony-Bratislava, Kertész-u. 2.) kapható. FéiHOLD nmn Irta: ETH&y GytlLR (3) Márton uram minden negyedórában kikukkantott ódon kúriájának szurágta tölgyfaajtaján, mikor jön a póetás a sorsdöntő Írással. Végre itt van; arca ikiplrul annak olvasása közben, a küldöncnek egy aranyat nyom a markába, legalább megemlegetú holtáig & mai napot. Nagy sürgés-forgás támadt az agglegényt hajlékban, egyik mester a másiknak adta a kilincset, hogy a ló, ruha és családi ékszer rendben legyen a maga idején. De azután nem is volt hijja semminek. A négy táltos csak úgy röpült Szelezsény felé, a szerszámsallangok pajkosan keltek birokra az őszi széllel, a kocsisnak elég munkát adott a lovaknak annyira való fékezése, hogy a kézfogóra mögöttük gördülő szomszéd urak és rokonok hintái illő közelségben maradjanak. A Szelezsényi család köházának boltíves termében ott várakozott a halavány menyasszony, a körülötte levő ismerősök vidám kaoajára mélabu- san néztek a falon lógó régi arcképek. A házőrző kutya híven jelzi ugatásával az idegenek érkezését, mindenki az ablakhoz lép, a szakácsnő is leteszi a főzőkanalat, a szolgálók az edényeket, a jobbágyok összefutó gyerekei szájlátva bámulják a kétségtelenül nem hétköznapi mozgalmat. A vőlegényen látszott, hogy kipróbált harci dalia volt egykoron, de ma bizony Dehezére esett a csatamezőn eitörölt sánta lábával lassan lelépni a földre. Botjára támaszkodva köszönti a ház népét, a sok ember okozta zaj között óvatosan tipegve lépi át a kőpárkányu ajtó elkopott küszöbét. Jó ideig eltart, mig az utolsó kocsi is begördül, de végre együtt van az egész társaság. A terem közepén térdet hajtott évszázados díszruhájában a vőlegény és kikérte ezn ve választottját. Szelezsényi Erzsiké karcsú derekán csillog az aranyzsinóros pruszlik, jeles ötvösmesterek sokféle remeke majdnem úgy fénylik rajta, mint éj fekete szeme, önkéntelenül a két évszak jut a nézők eszébe, a tavasz és az ősz. Meg kell adni, hogy azért szép múl dákéi tő, ha nem is illik egészen egymáshoz. A szertartásos kézfogás megtörtént, Bélády Márton átadta rubinkővel ékes jegy Gyűrűjét » meny-j asszonynak, mire az viszont díszesen kivarrott jegj k< //.kenőjére akasztotta saját gyűrűjét, mely! már sok nemzedéken át töltött be hasonló szerepet! és átnyújtotta jövendőbeli urának. A ezerencseki- vánatok lezajlása után bevonultak az ebédlőbe, melynek boltívet támasztó oszlopán a bárom piros rózsát és kivont kardot tartó oroszlános címer körül ott feketéllik a gót betűs felírás: Hanc Cu- riam Casparus Szelezsényi de Nagyszelezsény aed'iiicari iussit Anno Domini 1452. Asztalfőre ült a jegyespár, Bélády Márton már húgomnak szólította — mint illik — eljegyzett mátkáját, 'az pedig bátyám néven tisztelte a vőlegényt. Felvonult az asztalra a tömérdek jő étel, a válogatott finom gyümölcs, mert a falusi nagyasszonyok kertje akkor különös gondozásban részesült. Egy ojtógfilyért napi járóföldet is lovagolt a küldönc, csakhogy tökéletesíthessék a pompás fák jól megnyesett sorát. A kitűnő boroktól szárnyat kapott a csapongó kedv, a zenebamda hangjai mellett felzendült a sok szép régi nóta, elmondva fájdalmat és bús dicsőséget Tánc közben pengett a sarkantyú, sárga csizmák sarkának kopogásától hangos volt a terem, néhány órára elfeledte itt mindenki, hogy hány honfifársának büszke nyakán csörög rozsdás rablánc a Héttorony sötét falai között. Éjfél már elmúlt, mikor a vendégek szétoszlottak, Lassan pirkadni kezdett, amint az utolsó hintő kerekeinek dübörgését elnyelte a mind erősebben zugó szél ereje. Erzsiké éppen a kúria ajtaját akarja bezárni, de munkájában ismerős férfihang zavarja meg: — Kezét csókolom Erzsiké kisasszony! — Ki az? — kérdi önkéntelenül. — Én vagyok a Smetanovaky Jankó, Kálnay hadnagy ur lovásza! Erzsiké egy sikoltással keresztet vet magára, úgy vélte, hogy most üti az óra odabent a tizenkettőt, megnyílt a kripták ajtaja, kilépnek rajta a szellemek. A Jankó lovász már itt van, de hátha jön mögötte még valaki... — .Jézus Mária, hát maga nem halt meg? — Bizony nem sok hiányzott, ha jó lovam idejében meg nem sántul, bekerültem volna én is a hadnagy ur szakaszával a janicsárokkal való haditáncba óa ma már nem sétálnék az árnyék világban. így valahogy be vánszorogtam Komáromba, ahonnan nem volt könnyű ide fellovagolni. Jól megkergettek a martalócok, de mégis eljöttem, mert inkább mostoha testvére voltam és Kálnay hadnagy urnák, mint lovásza. Az ő boldogult édesanyja, a drága jó nagyasszony magához vett szüleim halála után és én a tót jobbágygyerek vele játszottam, együtt nőttem fel a nemes urfival. Azt jöttem mondeni, hogy azt a gyászmisét, miről uram szólott a kisasszonynak ... — Igen sürgősen megtartaom a plébános úrral! — vág közbe Erzsiké. — A világért se tartsák meg, mert szent meggyőződésem, hogy az én uram él! Erzsikével forogni kezdett az egész mindenség, talán ájul tan rogy össze, ha nem jön utána édesanyja, kinek feltűnt a hosszas elmaradás. így annak vállára borulva zokogott keservesen, mig Jankó lovász tisztességtudóan kezet, csókolt a ház úrnőjének. Szelezsényi Péternének nem kellett sok magyarázat. Leányának zokogása Jankó napbarnitolt komor arca szótlanul bár, de elmondott mindent. — Jankó menjen a konyhába, maradt az eljegyzésről elég pecsenye és bor, jól fog esni ilyen hosszú lovaglás után; — biztatja Katalin asszony a fáradt katonát. — Köszönöm a nemzetes asszony szívességét, az öreg Károly kocsis már elmondta nekem, hogy micsoda ünnepség volt itten. A feltálalt lakoma egy falatja se menne .le a torkomon; kérek egy darab kenyeret, majd ha a gulyás megfeji a teheneket, iszom kis tejet. Jankó a konyhában átveszi a kért sovány elemózsiát, azután elhangzik a megszokott köszöntés. Jó éjszakát! Ámde hiába volt minden próbálkozás, egyikük szemére sem jött az üdítő álom, csak a némileg visszatérő lelkierő támasztotta fel valamennyire az el ernyedt izmokat. Reggelire terítve az asszonyok ellá!tá:k az egész személyzetet a szokott ennivalóval, majd előkeri- tetlók a kert kis halastavában a lomha pontyokat kenyérrel etető Jankót és ki vallatták az egész párkányi veszedelemről. Kiderült, hogy Jankó vitéz a menekült huszárok előadására alapítja urának életben* létére való reményét, kik a döglött paripát a hadnagy holtteste nélkül lelték meg. Az egész reménysugár csak szalmaszálon lóg, de eltökélt szándéka a hűséges , lovásznak, hogy marhab a jcsárk'ént bemegy Eszler- gomba és (örök nyelvismerete segélyével, ha kell ,'hát Konstantinápolyig követi a láncravert vitézeik , bizonytalan nyomát. , Az a sszuny ok még egyezer jól kisírták magukat 'ja sok borzalom hallatára, Jankó gyerek tarisznyáját megtömték útra valóval, kísérőül mellé adták ■ i az öreg Károly kocsist, hogy jó útra igazítsa a távozót. Nagyon ráfért a hűséges Jankóra a sok ' Szerencsekivánat, mellyel Szelezsény úrnői el- boosájtották. IV. Esztergom várának régies köralalku tornyokkal erődített bástyáira fényesen sütött a nap Minden egyes repedésébe elvilágitott az éle'.eladó sugár; i a Szenttamás hegy erődjének falai előtt hangyaként nyüzsgőtt a harcinép, mig odaleut a négy- szögű kövekből alkotott uceaburkolaton egykedvűen lépkedtek a lompos tevék. Mögöttük hatalmas ostorpattogások közölt marhacsorda közeledik, hajcsáraiik hangos szóval iparkodna’- közöttük rendet teremteni. Egyik gondozójuk gyakrabban hátramarad, ostorát igazgatja, miközben csillogó szeme élesen vizsgál .minden járókelőt. Látszik rajta, hogy titokban keres valakit, de senki rá nem hederit, szegény ember gond ja-bánata csak igen kis körre vetheti fekete árnyékát. Hirtelen fegyveres örök állítják meg az egész menetet, kiválasztva abból tiz dárab kövér marhát, a törökül legjobban tudó hajcsárral a fellegvárba Irányítják. Átlépve a felvonó hídon, a hatalmas főkapu hűvös boltivei alatt dübörögnek lépteik, hol egy szőnyeggel letakart fapadon keleti nyugalommal üldögél néhány cifra ruhába öltözött 1Í6Zt. Nem messze tőlük szökőkút kristálytiszta vize osobog, melynek csacsogását áthareogja az ott szorgoskodó láncravert keresztény foglyok nehé* vasának szivbemnrkoló zörgése. Mialatt a kapuőrző tisztek átveszik a nekik szánt ma rhak ül doni ényt, hajcsárunk fürkésző szem > össmakad as egyik rab fáradt tekintetével; lelkűknek fénysugara úgy egybefonódik, hogy néhány pillanatra mereven állanak. Egy hang. egy sóhaj el nem hagyja ajkukat, mert senkinek som szabad tudata, hogy megismerték egymást. Csak mikor a marhát már elhelyezték az istállóban és az őrség Ügyelnie máshova terelődött, akkor közeleg egymáshoz • két Hegen. Szembe nem miinek Allaniv hátat fordítva nyílik meg ajkuk, mialatt az egyik öntöző edényét tisztogatja, a másik ostorát kötözgoti. — Szerencsés jó napot hadnagy uram! susogja a hajcsár. * v TOAKAl/ű.. - ,k-: Í íiiiiAP-- --------------------^ üt; > jí-vj
