Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-20 / 290. (2215.) szám

<prxgai-A\ag^au-kirlap

1929 december 20, ihatok.

Egyenként több mint kétmillió koronás pénzbírságra Ítélték egy titkos szeszfőzde öt tagját

Kassa, december 19. (Kassai szerkesztősé- günk telefonáljia.) A kassai polgári bíróság ma érdekes bűn-pert tárgyalt. Rottmann Ignác hetven éves buszáiki vendéglős másfél éven keresztül szeszt főzött a szintén Kuszákon Lakó Glarnz család közre<müiködéséve<l. Rottmann egyizben megtagadta a Glauz-csa- lád egyik tagjának, Glamz Rózának a négyszáz, koronás munka díj kifizetését, aki erre a csendőrségen feljelentést telt Rottmann Ignác ellen titkos szeszfőzés miatt. Az ügyészség Rottmann Ignác, Glanz Adolf és leányai, Glanz Róza és Adél ellen, valamint Weiss Irén ellen eljárást indított, amelynek folyamán Glanz Róza és Adél bevallották, hogy Glanzé1- házában nap-nap után szeszt főztek, amelyet pala okoltak és Rottmann utján hoztak forgalomba. A kincstár ezzel a titkos szeszfőzdével naponta 1255 koronával károsodéit meg. A vádlottak a mai tárgyaláson tagit dták tettüket, de a két leány ellenük vallott. Kriskó Mihály dr. egyes bíró az összes vásottakat egyenként 2,103.825 korona pénztár; ágra Ítélte, amely meg nem fizetés esetén hat hónapi börtönre változtatható át. A vádlottak fellebeztek, mig a kincstár jogi képviselője megnyugodott az Ítéletben.

HOGYAN IDOMÍTOM A KUTYÁMAT?

Egy klondykei aranyásó írja egy alaszkai -újságban:

A kutyáimat tökéletesen úgy nevelem, ahogyan annakidején a gyermekeimet neveltem. Barátságos, megértő és jó vagyok hozzájuk, — megjegyzem, hogy túlságosan jó az ember sohasem lehet velük, — de emellett mindig következetes maradok. Ha akár egy kutyánál, akár egy gyermeknél valamit el akarunk érni, mindenekelőtt engedelmességet kell követelnünk.

Először is arra tanítom a kutyát, — természetesen csak azután, hogyha már engedelmességre szoktattam, — hogy hogyan kell tisztességesen viselkednie. Egy jól nevelt kutyának tudnia kell, hol a helye. Nem szabad felugrálnia a gazdájára, nem szabad piszkos mancsaival összemocskolnia a kabátját, nem szabad enni kérnie, amikor vala-; kit enni lát, nem szabad fel és alá rohannia a i szobában, mikor arra semmi oka sincs, vagy a j legszebb karosszékben kényelmesen elhelyezked- j nie, végül egy jólnevelt kutyának arra is ügyelnie: kell, hogy a szobában ne ott feküdjék el, ahol j mindenki ke reszt ül'botlik rajta.

Az emberekkel szemben való viselkedésre is ki | kell oktatni. Ha valaki már egyezer a házban volt, j azt meg kell ismernie. Egy jó' idomított kutya az! ismerősnek elé megy, azt követi és távozáskor az ajtóig kiséri. Ha a házhoz olyasvalaki jön, aki ismeretlen ugyan, de külseje után ítélve, rendes embernek látszik, azt be kell engednie, de mivel idegen, élesen figyelje, azonbann megugatnia nem szabad.

Gyanús külsejű alakokat meg kell ugatnia, hogy gazdáját figyelmeztesse ilyen csavargó közeledtére, azután az ajtó előtt helyezkedjék el és morgásával igyekezzék a jövevényt a belépésben megakadályozni.

Utálatosak az olyan kutyák, amelyek állandóan ugatnak és mindenkit, aki csak a közelükbe kerül, követnek.

Ha egy kutya a „jó nevelésnek" ezeket az alapelemeit már megtanulta, akkor már egynéhány produkcióra is megtaníthatjuk. Az ilyen produkciók betanulása csak e’őnyére válik a kutya jellemének. Természetesen nem arra gondolok, hogy a kutyával cirkuszi mutatványokat végeztessek, hanem csak olyan könnyű, néha tréfás produkcióra tanítom meg, amelyeket minden kutya könnyűszerei megtanulhat. így például tanulja meg az ajtót kinyitni és becsukni, egyes tárgyakat parancsszóra elhozni, stb. Ezeknek a betanítása i annál is könnyebb, hiszen egy jó kutya maga is örömet érez, ha olyat csinálhat, amivel gazdája megelégedését kiérdemelheti. i

Rendszerint először az apportálással kezdem el « tanítást. Minden kutyában megvan még a maradványa annak az ősi ösztönnek, hogy szenvedélyesen igyekszik az eldugott tárgyakat megtalálni.

Rövid idővel ezelőtt egy tizhónapos kutyaköly- köt kezdtem el tanítani, amelyből egy állandó kis pajtást akartam magamnak nevelni. A tanítást igy kezdtem el: Egy gumicsődarabkát elhajítottam az :

udvar végéig. Magától értetődik, hogy egy labda, vagy akár egy fadarab ugyanezt a szolgálatot megtette volna. Mint a legtöbb kutya, Mike is — igy ■ hívták a kutyát — azonnal az elhajított tárgy után rohant, hogy megkeresse s mikor megtalálta, 1 elkezdett azzal játszani. 1

— Mike! Idekr-znil —- kiáltottam a kutyára. Az i

csak rámnézett, azután nyugodtan tovább játszott : zsákmányával. i

— Idehozni, fáikéi — kiáltottam ismét. A kutyue : az egyik fülét hegyezte, otthagyta a csődarabot és 1 vissza robogott hozzám. Ekkor a kutyát vissza- i vezettem az eldobott ceődarabboz, fölemeltettem 1

Az angol király nem fogadta Szokolnyikovot

Nem ad kezet azon kormány megbízotténak, amely elrendelte unokatestvére meggyilkolását

Pária, december 19. Londoni iapjeíenté- sok szerint Szokolnyikov, az uj angliai szov j etnagykövot ma délben átadja megbízó levelét a velsra hercegnek. Az Éoho de Paris értesülése szerint az angol király feategórikusan megtagadta, hogy Szokolnyikovot fogadja. MaoDonald és a király között rendkívül heves jelenet játszódott le, amikor a miniszterelnök rá akarta bírni V. Györgyöt, hogy az ország érdekében

ne kövessen el ily ballépést. A király azonban hajthatatlan maradt és kijelentette, hogy nem ad kezet ama kormány megbízottjának, amely évekkel ezelőtt unoka- testvérét meggyilkoltatta. Mivel a király megmaradt eredeti álláspontjánál, a kormány kénytelen volt kompromisszumot kötni és igy került Szokolnyikov a velszi herceg elé. akinek különben ez volt első uralkodói funkciója.

Odisszeusz székvárosa kutatnak ÍSkaka szigetén

London, december 19. Ki ne ismerné Itha- ka nevét, ahol Homérosz hőse, Odisszeusz it- hakiai király székeit, aki bolyongásaiból való visszatérte után felesége, a szép Penelope kérőit könyörtelenül küldte át a Sztyx folyón túlra? Kát ne érdekelne ezért az az expedíció, ameiy céljául tűzte M az egykori Ithaka feltárását?

Ezért érthető feltűnést keltett sir Rennell Ródd terve, aki az angol diplomáciai szolgálatból való kiválása után jó hetven évvel, de fiatalos hévvel az irodalomnak és az archeológiának szentelte magát. Hosszas tanulmányok után kijelentette sir Ródd, hogy Odisszeusz Ithaka ja az a, sziget, amely még írva is ezt a nevet viseli s energikusan visszautasította több tudós azon nézetét, hogy Ithaka félsziget volt. Állításai igazolására elhatározta, hogy ásatásokat fog végeztetni a szigeten és erős a meggyőződése, hogy ezek az ásatások nemcsak az ő tézisét fogják igazolni, hanem felfedik Odisszeusz egykori székvárosát is.

Sir Ródd néhány héttel ezelőtt az angol régészeti társaság athéni ülésén terjesztette elő tervét. Azonban bökkenője van a dolognak: nincs pénz. Sir Ródd úgy vélekedik, hogy talán a népszövetség égisze alatt miiködé „Szellemi egy ült működés nemzetközi bizottsága“ állíthatná az ügyet nemzetközi érdeklődés előterébe

s megszerezhetné a szükséges anyagi támogatást is. Sir Roddnak az a terve, hogy az angol régészeti társaság állapítsa meg azokat a helyeket, amelyeken ásatásokat kell majd végezni s kéri Angliát is, hogy a társaság athéni intézetét támogassa, amely Makedóniábaa, Leszboszon, Eleitereán és Krétán akar még ásatni.

Sir Ródd előzetes tanulmányokat már két évvel ezelőtt végzett Ithakán s az elmúlt nyáron is. Erős a meggyőződése,, hogy Homérosz jól ismerte azokat a helyeket, amelyeken lej át szolja 0 dísszé úját.

Mikor Sir Ródd a nyáron utoljára Ithakán volt, megtudta, hogy egy Oekonomosz nevű görög tanár a saját szakállára már végez ott kutatásokat, amelyek máris nagyszerű, eredménnyel jártak. Megismerkedett személyesen is a görög tanárral, de a két tudós nézete egymásnak ellentmond.

Oekonomosz úgy véli, hogy Ithaka a sziget déli részén feküdd, mig sir Roddnak az a meggyőződése, hogy az északi oldalon. Nézetét azzal indokolja, hogy az ószaki öblöt a lakosság emberi emlékezet óta „ipolisz"- nak, azaz városnak nevezi.

Néhány száz fontsierlingnek kell egybegyúrni e, hogy megalakulhasson az Ithaka Explo- ration Fúrd, amelyben sir Roddon kívüli több neves hellénista is helyet fog'alna.

A szükséges pénzösszeg egyrésze már ösz- sze is gyűlt és több mint valószínű, hogy már a tavasszal mginduknak az ásatások Ithaka szűz fö‘ldjén

s fényt derítenek egy inkább irodalom- és kultúrtörténeti rejtélyre.

azt vele és a kezembe adattam. Azután ismét messzire elhajítottam.

Meglehetősen sokszor kellett ezt megismételnem, mig végre Mike megértette, hogy azt kívánom tőle, hogy az eldobott játékot megkeresse és nekem visszahozza. De végül mégis csak megértette. Ekkor megdicsértem, megsimogattaxu és jutalmul egy kis husdarabot kapott. Azután persze még jóegyaéhányszor megismételtettem vele a produkciót, hogy azt tökéletesen megjegyezze magának. Ettől a naptól kezdve, ha bármit eldobtam, Mike parancsszóra azonnal visszahozta nekem az eldobott tárgyat

Két nappal később arra tanítottam meg Mikét, áogyan keŰ egy félig nyitott ajtót becsukná. Az íjtó kilincsére felhúztam a csődarabkát és rászóltam a kutyára: „Csukd be az ajtót!" Mike a két hátsó lábára állott, mellső lábaival az ajtóhoz ámaszkodott és igyekezett, hogy fogaival elérje a »ődara*bkát. Az ajtó a kutya súlyától természeteién becsukódott. Ezt is többször megismételtettem ?ele, úgy hogy minden alkalommal az ajtóhoz taroltam a gumicsövet és megismételtem a parancsszót: „Csukd be az ajtót, Mike!" Ügyelnünk kell irra is a tanításnál, hogy a parancsot kevés szóba 'oglaljuk, hogy a hallott szavakat állandóan összefüggésbe hozhassa a tőle várt cselekedettel. Az itödik, vagy hatodik alkalommal már nem akasz- :ottam a kilincsre a csövet, csak a parancsszót smételtem meg és olyan mozdulatot tettem, mint- ía a csövet tartanára az ajtóhoz. Mike azonnal ’elugrott és ezzel becsapta az ajtót. Estére már mnyira értette a parancsot, hogy minden külön- egee mozdulat nélkül is tudta, hogy mit várok öle és becsukta az ajtót.

Néhány nappal később arra tanítottam meg, íogy a papucsaimat elhozza. Úgy kezdtem el a anitást, hogy leültem a szobában és papucsaimat i szoba másik sarkába dobtam. Mike éppúgy ipportálta a papucsot, mint ahogy a tanitás sze- ■int bármit is apportált volna. Ezt is többször meg- smételtettem vele é.3 minden egyes alkalommal langsulyozottan azt mondtam neki: „Mike, hozd

de a papucsot!" Egy ’dő múlva abbahagytam a anitást. Letettem a papucsot a sarokba, elővettem

! az újságot és olvasni kezdtem. Mike bizonytalanul I állt ott és nem tudta, mit akar mindez jelenteni.

Egyszerre felnéztem és rászóltam: „Hozd ide a papucsot, Mike!" és ugyanakkor egy kézmozdulatot tettem a papucs felé. Azonnal odarohant és elhozta a papucsokat, mire én tudtára adtam, hogy meg vagyok elégedve vele. Egy negyedóra múlva, miután már alkalmat adtam neki, hogy mással foglalkozzék, ismét eldobtam a papucsot és rászóltam: „Hozd ide a papucsot. Mike!" Mike nem reagált, sőt még akkor sem mozdult, mikor a papucs felé egy kézmozdulatot tettem. így tehát az egész idomitást elölről kezdhettem.

Idővel Mike lassanként megtanulta, hogy fát hozzon az udvarból és a fásládába dobja, hogy különböző tárgyakat kihozzon a szobából és az ajtót becsukja maga mögött, hogy az ajtót kinyissa és becsukja stb.

Mindez épp olyan mulatság volt neki, mint nekem. Ostort sohasem használtam. Egyáltalában a kutyák idomitásánál sohasem használok korbácsot. A korbácsot csak magamnál hordom, mint a rendőr a gumibotot, mint egy jelvényét az autoritásnak. A korbácsnak csak akkor van dolga, ha a kutyák összemarakodnak, vagy ha egy idegen kutya jön, hogy az enyéimmel verekedjék. De sokkal hathatósabb eszköz a korbács, ha a kutyák nem szoktak hozzá.

Még valamit: soha nem rontom el a kutyát azzal, hogy egyszerre sokat akarjak vele meg- tanul'tatni. Abbahagyom a tanítást, ha a kutya tovább akar játszani és mielőtt, egy újabb produkcióra megtanítanám, mindig megbizonyosodom arról, hogy a kutya a már megtanul lat tökéletesen tudja.

Említette ni már, mennyire fontos, hogy a kutyákkal elismerésünket éreztessük De az nem elegendő, hogy a kutya érezze, hogy meg vagyunk vele elégedve, ha egy produkciót végrehajtott. A kutya kétszeres örömmel igyekszik gazdája parancsainak eleget tenni, ha azt érzi, hogy a gazdája nemcsak meg van vele elégedve, de egyenesen el van ragadtatva tőle. A kutya ilyen szempontokból rendkivUM módon érző állat

A NŐI DIVAT

BETEGSÉGEI

' t.

Nem kell hosszú időre visszamennünk, elég ha a háború előtti évtizedik divatlapjait forgatjuk e máris eljutunk a divatnak ahhoz a korszakához, amelyben a női test vonalait a halcsontos, acél- hordás fűző dirigálta. A ma asszonya, lánya gúnyos mosollyal lapozza az öreg plüsskötéses fényképalbumot, amelynek fotográfiái mind egy szálig „darázsderekú", kosztümben ábrázolják nagyanyáinkat. Hogy milyen hatással volt ez a kegyetlen divat a női szervezetre, ahhoz nem szükséges orvosprofesszorok szakvéleményét idéznünk, elég ha az egykori napi meg heti újságok cikkeit olvassuk-, amelyek egytől egyig hangoztatták a fűző divatjának szervezet pusztító hatását. Társadalmi szervezetek vették programjukba az egészség- rabló viselet ellen való küzdelmet, Németországban egyre másra alakultak meg az egyesületek komoly orvosok vezetésével, amely egyesülések „Le a nmderrell" jelszó akit indították meg a pro- pagativ újságcikkek, felolvasások, plakátok utján a küzdelmet a nők viselete ellen, amely káros hatásait már az újszülött utódok deformált csőn trendszerében is egyre jobban éreztette. A szívós küzdelem lassan ért sikerhez, s az első úttörők, akik nagy elhatározással félre merték dobni ezt a páncélos ruhadarabot, bizony nem kis bátorságról tettek tanúbizonyságot. Gúnyos mosoly, lenéző tekintet kisérte minden léptüket s ha el nem következnek a háborító évek, talán máig sem sikerült volna általánossá tenni a fűző nélküli viseletét (Ámbár ha szorosan vesszük a do’got, amúgy sem sikerült, mert hiszen ma. a fiusformák idején is nagyon sokan viselik ha kissé enyhébb formában is!)

A „darázsderék" divatjának lelüntével az „egyenes vonalak" higénikns viselete kelt életre, a túlzásoktól azonban ez a divat sem tndott mentesülni. Amint az első párisi divatlapok artisztikus rajzai a nyúlánk, kissé soványabb női alakokat kezdték favorizálni, megindultak a eoványitó kúrák s kezdve a métermázsás súlyú lipótvárosi dámákon, citromot szopogatott, hegyet mászott, tor: I Issei®? Is iSiSil

kérje az otthoni csizi iódkúra használati utasítását.

Csfzíüráő. |

nászott, strandolt, „diétikus" gyümölcskoszton élt mindenki, akinek testsúlyát az uccákon felállított mérlegek nem mutatták eléggé divatosnak vagy | mondjuk „fiúsnak". Ahol aztán a sport, éhezés ; meg diéta sem segített, ott az operatőr kése jött | segítségül. Hihetetlenül hangzik s ha nem Yere- j bély orvos-professzorok egy rövid idő előtt tett 1 nyilatkozatában olvassuk, — talán el sem hisszük.

; hogy voltak tetszeni vágyó e „uj vonalakra" törekvő asszonyok, akik operatív úton 30 küo- gramnyi kövérségtől szabadultak meg a müfőkés utján.

Ez a mindenáron való fogyni akarás természetszerűleg olyan erős megpróbáltatásoknak tette ki a női szervezetet, amelynek káros hatásai hamarosan jelentkeztek. Bővebb magyarázatra e térem igazán nincs szükség, képzeljük csak el példának, hogy minő átalakuláson ment keresztül az a szervezet, amelyet a megszokott vegyes táplálék helyett máról holnapra egvpár almából álló táplálkozásra kényszeritettek? Az éheztetés utján megkísérelt fogyókúrák a gyomor összezsugorodásához vezettek s ez nem csupán a test súlyának fokozatos csökkenését, hanem sok más krónikus betege 6ég keletkezését is eredményezte.

Londoni orvosi körökből indult meg ezúttal a mozgalom, hogy kellő felvilágosítás utján megpróbáljanak gátat vetni ennek a pusztító epidémiának. Az eddig összegyűjtött s rendelkezésre áUó adatok is megdöbbentő módon bizonyítják az „egyes vonalak" divatjának egészség-msztitásait, amely különösen a gyomorbajok és vérszegénység terjedésében nyilvánultak. De kitűnik az angolok által gyűjtött adatokból az is, hogy a felsorolt fogyókúrák mellett különösen Angliában még egy veszedelmes és szervezet roncsoló anyag jutott szerephez: az alkohol. Azok a nők ugyanis, akik a táplálék megvonásával igyekeztek csökkenteni testük súlyát, hogy a kínzó éhséget csallapitsák, a oocktailt kezdték fogyasztani. Ez a különböző alkoholokból kombinált ital időlegesen elnyomta ugyan a korgó gyomor szavát, azonban elképzelhető az a hatás, amelyet az üres gyomorra s ezzel összefüggően egyéb szervekre gyakorolt. A cocktail élvezetét felváltotta az ennél is nagyobb alkoholtartalmú italok fogyasztása 6 nem ritka eset, amikor az egyensúlyát vesztett szervere a morfium, kokain vagy veronai élvezetében kereste a bóditó megnyugvást. A szervezet ellen a divat nevében indult támadás veszélyes segítőtársat nyert mindezeken kívül a nők szégyené izet ében is. Az angol szakvélemények szerint ugyanis igen nagy azoknak a száma, akik szégyenórzetiikben elkerülik az orvos rendelőjét még abban az esetben is, ha megvan a mód arra, hogy a kezdő stádiumban levő betegséget meggyógyítsák. S ez a szégyenérzet bizonyos mértékben meg is magyarázható. Elvégre az a körülmény, hogy valaki a női egyenjogúság idején odadobja legdrágább kincsét, az egészségét a divat hóbortja kedvéért, igazán nem alkalom a dicsekvésre, de sokkal inkább ok a szégyenkezésre. S. K.

iyr m Án 10 „jn- ma mm s* minden előfizetőnk megkapja a Prágai

| lm Cl ■ Cl Cí v II (Jr I jyjl Magyar Hírlap 1930. évi naptárát. |