Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-12 / 283. (2208.) szám
1929 december 12, csütörtök. 'TR^I-MaGÍSR. HÍRLAP SLOVENSKA KRAJINA PERESKEDIK A KORMÁNNYAL A szlovenszkői tartománygyülésen Fleischman Gyula harcos beszédben szállt síkra a tzlovenszkói tartománygytllési diéták leszállítása ellen Heves vita, zajos jelenetek kísérték a külügyminisztérium eljárását kritizáló felszólalást - Panasszal élnek a közigazgatási bírósághoz — A tartománygyülés 20 százalékos italadót vezet be és elhatározta a 30 milliós kölcsön fölvételét Ez már mégis sok! „A Reggel" cimü magyarnyelvű kormány lap tegnapi számában olvastam egy cikkel amely végleg kihozott a sodr ómból, pedij váUjaredzett újságolvasó vagyok s különösei „A Reggel" ugyancsak hozzászoktatja a embert ahhoz, hogy kacagjon a szócsavará eon, az egészen átlátszó tényeknek újságíró fondorlattal való kiíorgatásán. Az ujságirá ma — sajnos — igen nagy százalékban mes térség. Az újság szerződtet egy ügyes toll* embert, nem kérdi milyen a gondolkodása politikai meggyőződése, megveszi a munkáját s az újságíró eladja a munkáját, hogy élni tudjon. Mint ahogy az asztalos nem kérd a kunosaitól, milyen vallásul, nemzetiségű de dolgozik annak, aki fizet, úgy az ujságirt sem válogat abban, kit szolgál ki. Bizony kivesző íélbe-n van az újságírónak az a nemes fajtája, aki meggyőződése ellenére egy sori le nem ir, ha a kerek nagy világot Ígérnék oda a leikéért. Az ilyen eladott toliból folyik azután az olyanfajta cikk, mint „A Reggel" „Kormány* programul és magyar kisebbség" című remek-müve. Elismeri a cikk Írója, hogy' „tennivaló van elég". A legfontosabb magyar problémák gyanánt felsorolja: 1. az állampolgársági kérdést, 2. az iskolaügyet, 3. a nyugdíjazott és elbocsátott tisztviselők ügyének rendezését, 4. a bírósági magyar tanácsokat és kisebbségi nyelvhasználatot, 5. a földreformot és bérleteket, 6. a takarékpénztárak szanálását, 7. a magyar színház ügyét. És mivel ezeket a kormány nem adta meg eddig, azt a konklúziót vonja le a cikk Írója, hogy' „a magyar ellenzéki képviselők 11 év óta semmit sem tettek a magyar kisebbségi ügy javítására". Hát nem fölháboritó ez a hipokritaság? Nem ordít a cikkből a megvásároltság? Nem kézenfekvő a rosszhiszemű, megtévesztő célzat? Mert lehetetlennek kell minősítenem, hegy egy újságíró ne tudja, mit tettek éppen az ellenzéki magyar képviselők 11 év óta! Mást sem tettek, mint hogy ezeket a „legfontosabb magyar problémákat" hajtogatták az egymást követő kormányok fülébe. Nem ilyen vázlatosan, hiányosan és felületesen, mint a cikk Írója, de részletesen megokolva, parlamenti beszédekben, újságcikkekben, memorandumokban, törvényjavaslatokban. Lehetett egyáltalában mást tenniük? Adott a kormányzat módot arra, hogy ne legyenek ellenzékiek? Az újságcikkeknek agyonhallgatás volt a sorsuk, vagy rosszindulatú támadás, sugalmazott tiltakozás a csehszlovák lapok részéről. A parlamenti beszédek érvényre jutását eleve kizárja a „demokrácia" köntösébe bujtatott pár vénái, uj arisztokrácia álparlamentarizmusa. A memorandumokat valószínűleg a kutya se olvasta el s a törvényjavaslatok soha érdemleges tárgyalás alá nem kerültek. A magyar kisebbség jogainak érvényesítésére indított és folytatott egész akció a limine elutasításra talált, hiszen felelős tényezők, miniszterek és külügyi képviselők idebent és a világfórumokon egyre azt kürtölik, hogy a magyar kisebbségnek Csehszlovákiában több a joga, mint amennyi neki a békeszerződés -értelmében jár, sőt több a szabadsága, mint ma Magyarországon. Mi akar hát lenni ez a cikk, ha nem szándékos megtévesztés? De olyan megmarkolható ez a megtévesztő szándék, oly nyilvánvaló a szofizma, hogy az ember igazán nem tudja, kacagjon-e rajta, vagy bosszankodjék. Olyan ostobának tartja vájjon a cikk írója a üegszimplexébb magyar embert is, hogy az ilyen orrba öklözött hazugsággal is be tudja fogni a szemét? Ha én kormány lennék, cikk-vásárló kuncsaft, az ilyen bóvlit kereken visszautasítanám. Mert vagy az igaz, amit eddig hangoztattak, hogy a magyar kisebbség élete Csehszlovákiában fenékig tejfel s akkor rossz szolgálatot tett a cikk Írója a megbízójának azzal, hogy ezt „tennivaló v2n elég" jeligével megcáfolta, vagy valóban van elég tennivaló s akkor meg ne vesse az ellenzéki pártok képviselői szemére, hogy nem tettek semmit, de mea oulpázzon a megbízója nevében: „Kértetek, követeltetek, nem adtunk semmit, de uj kormány vagyunk, uj seprő jól seper, a kormányprogramban illik ígérni valamit." ' . Igen. „A magyar nép tisztán fogja látni azt az utat, melyet a jövőben követnie kell", mint ahogy tisztán látta eddig is. Annak az útnak a követése, amelyet a kormányhatalom szeretne, elemi föltétele, sine qua nonja „a legfontosabb magyar problémák" megoldása. A kisebbségi magyar politika sohasem volt „dogmatikus negáció", mint ahogy a Cikk írója nevezi az összes eddigi váiaroWb Pozsony, december 11. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefon jelentése.) Szlovenszkó országos képviselőtestülete -ma délelőtt kezdte meg harmadik ülésszakát. A képviselőtestület legutóbb április 29- és 30-án tartott ülést. A közbeeső időben az országos képviselőtestület ülése a nemzetgyűlési választás Ok miatt elmaradt. A régi vármegyeháza ma zászlódiszbe öltü- ! zött. Az épület folyosóit piros szőnyegekkel | terítették le. A tartománygyülési képviselőket ! a nagyteremben külön meglepetés várta. A terem közepén ugyanis egy prédikáló székhez hasonló szónoki emelvényt állítottak fel. A szólásra jelentkező tartomány-gyűlési képviselőknek ide kell fáradniok, hogy szónoklatukat elmondják. Uj tagok A tartomán ygyülési képviselők között sok uj arcot látni. Különösen az agráriusok soraiban, akik közül néhányan nemzetgyűlési képviselők lettek, vágj' lemondottak. Parlamenti képviselővé választották a nemzeti demokrata Ivánka Milán dr.-t, akinek helyébe Duehon Elek dr. eperjesi közjegyzőt hívták be a tar- tománygyülésbe. Hiányzik a joviális képű Okánik Lajos dr. volt pozsonyi polgármester, akii tudvalévőén lemondott országos képviselőtestületi tagságáról és helyébe Ho-rnyák Géza igazgató-tanító került. Rázus Márton, a költő pap is nemzetgyűlési képviselő lett, helyébe Jánoska György dr. nagyszombati állami közjegyzőt hívták be a tartománygyülés- be. Az agrárius Teplánszky Pál helyét Húsok Károly a Slovensky Den-nik főszerkesztője foglalta el a tartománygyülésben. Slávik János kassai vasútigazga tóhelyettes, cseh nemzeti szocialista tartománygyülési képviselő lemondott, helyébe Pecho Rudolf pozsonyi gabonakereskedőt hívták be. A kommunista Bacsa János helyett, akit szántén képviselőnek választottak, Králik Rudolf lett a >tartománygyü- lée tagja, Milo-ta Albert dir. és Liska János kinevezett tar tornán ygyülési képviselőket szenátorokká választották meg. Helyükbe még nem neveztek ki uj tagokat. A magyar pártok képviselői valamennyien jelen vannak, az ő soraik változatlanok maradtak, miután a választási megegyezés úgy történt, hogy a tartó mán ygyülési képviselőket nem jelölik nemzetgyűlési képviselőknek. Napirend előtt Drc' János elnök délelőtt féltizenegy órakor ja meg a tartománygyülést. Megállapítja, hogy a képviselők közül 45-en vannak jelen. Az uj képviselőtestületi tagok szlovák nyelven leteszik a fogadalmat, kivéve Duehon Eleket, aki ruszin nyelven tesz fogadalmat. Az elnök jelenti, hogy Szlovenszkó vendége Scotus Vlator egészségesen elhagyta Szlovén szkot. Agrárius oldalról enyhe taps kíséri az elnök bejelentését. Ezután Cselko dr. tanácsos felolvassa az elnök válaszát az egyes interpellációkra. — Petrásek Ágoston országos keresstényszooia- lista tartománygyülési képviselő interpellációjára a szlovenszkó! elmegyógyintézetek kibővítésére vonatkozÓlog Drobny azt válaszolja, hogy a lőcsei elmegyógyintézet már megnyílt, a többi kórházaknál pedig folyamatban van az elmeosztályok megnyitása. A tartomány-gyűlés a választ tudomásul veszi. Zsirko János dr. szóia-l fel ezután, aki kifogásolja, hogy a ta-rtománygyülés ebben afc esztendőben csak háromszor ült össze. — Drobny elnök kijelenti, hogy a tartománysok alkalmával száz- és százezrek szavazatával . szankcionált álláspontunkat, de a kormány irányában aktiv politika útjára csak abban az esetben léphet, ha előbb teljesítik azon jogos követeléseit, melyek a békeszerződésben és alkotmánylevélben papíron biztosítva vannak a számára. Az eddigi kormány-negativizmus tapasztalatain okulva (igy lőhetne nevezni az eddig való összes kormányok negatív álláspontját a kisebbségi jogokkal szemben, s ez igazán dogmatikus) . ígéretre nem adhatunk semmit. A kormányigéreiekben csalódott a magyar földigénylő, csalódott az elbocsátott és nyugdíjas közalkalmazott, csalódott az egész magyar kisebbség egyetemé, bármilyen k-öonyenhivő is a magyar, annyira mégsem lehet, az orránál fogva vezetni, hogy a maga. kárén m okuljon, V-kl—,) gyűlésnek egy évben négy ülésszakot kell tartani ,azonban az októberi ülésszak a választások miatt él-maradit és ezért ült össze csak háromszor a tartomány-gyűlés. A Sartamánygyülés pőre a belügyminisztériummal Ezután rátértek a tartománygyiilési képviselők illetményei ügyében hozott belügyminiszteri határozat elleni panasz tárgyalására. Az ügy előzménye az, hogy az országos képviselőtestület választmányi tagjainak 3.500 korona havi tiszteletdirjai szavazott meg, ezenkívül elsőo-sztályu vasúti szabad jegyet Szlov- venszkó területére. A belügyminiszter a havi 3.500 koronás tiszteletdijat havi 2.000 koronára csökken- *, tette. A belügyminiszter ezen döntése ellen a tarfo- mánygyülés panasszal fog élni a legfelső közigazgatási bíróságnál. A helyzet tehát az, hogy a szlovenszkői tartománygyülés máris pereskedik a belügyminiszter sérelmes határozata miatt és a legfelső köziigazgatási bíróság döntése elé jogászi körökben nagy érdeklődéssel tekintenek. Ezt az ügyet Dusek Viktor dr. szlovák néppárti tartománygyülési képviselő referálta. A vita első szónoka Fleischmann Gyula d-r., az országos keresztényszooialista párt tartománygyülési képviselője volt, aki beszédében többek között a következőket mondotta: Fleischmann Gyula beszéde A javaslatot elfogadjuk. De azt nem hagyhatjuk szó nélkül. Nem vagyunk mi fe jbólintó Jánosok, hogy egyszerűen napirendre térjünk ama javaslat felett, hogy panasszal élünk a legfelső közigazgatásnál. A jogos kritikának itt helye van, A belügyminiszter eljárását elsősorban elvi szempontból kell megbírálni. Az elvi szempont az, hogy a kormánynak azon az állásponton kell állná, hogy lehetővé tegye a tartománygyülés munkáját. Mi nem akarunk keresni ezen az ügyön, különösen nem kereshetünk mi keletiek, mert méltóztassék csak elgondolni, hogy milyen nehéz dolog Keletszlovenszkó legtávolibb városaiból Pozsonyba eljönni. Sokszor két-há- rom napig is eltart egy-egy ilyen ülés és az utazásra is kell legalább két napot szánni. Hogyha kimondották volna azt, hogy az országos választmányi tagság tiszteletbeli állás és nem jár dotációval, úgy ebben meg lehetett volna nyugodni, de ha kimondották azt, hogy a választmányi tagokat működésűkért anyagilag dotálni fogják, akkor a belügyminisztériumnak gondoskodnia kellett volna arról, hogy' lehetővé tétessék ez a dotáció. Az előadó javaslatát elfogadom, de hallatlan a maga nemében az az eljárás, hogy a szlovenszkói tartománygyiilésnek perlekednie kell a kormánnyal. Időközben az elnöki széket Országh József helyettes alelnök foglalta el, aki Fleischmann Gyula dr. e szavainál idegesen felugrik: — Nem engedem meg azt, hogy a ^hallatlan" kifejezést használja a képviselő ur. Nagy zaj támad. Fleischmann dr. a zaj elmúltával igy folytatja: Én nem kritizáltam a legfelsőbb közigazgatási bíróság döntését, mert hisz még nem is döntött, de meg vagyok győződve arról, hogy igazságosan fog dönteni ebben az ügyben. (Nagy zaj.) Követelem, hogy legalább a véleményünket hallgassák meg. Giller János dr.: Megértenek-e, vagy nem akarnak megérteni bennünket. Erre a közbeszólásra ismét nagy zaj támadt. Fleischmann Gyula dr.-t a tartománygyülés csaknem minden oldaláról hangosan él- jenzik. Fleischmann Gyula dr.: Hogyha mi a választmány javaslatát minden megjegyzés nélkül elfogadjuk, akkor nincs kifejezett velőméivé az országos képviselőtestületnek. (Fölkiáltások: Úgy van!) Csehországban négyezer korona, Morvaországban háromezer korona a választmányi tagok tiszteletdija és csak Szlovenszkón faragták le ezt kétezer koronára, Ruszlnszkó- ban pedig 1200 koronára. A belügyminiszternek tekintetbe kellett volna venni Szlovenszkó speciális földrajzi viszonyait és hátrányos yásott összeköttetését, Nem akarom lekicsinyelni a prágai parlamenti képviselők munkáját, de annyit mondhatok, hogy az országos választmány tagjai végeznek annyi pozitiv munkát, mint a parlamentben és ha azoknak ötezer korona a fizetésük, akkor a választmányi tagok még többet is érdemelnek. Méltányolnak tartom, hogy 3500 korona havi fizetésben részesüljenek. Szlovenszkó választóközönsége munkát vár tőlünk. A diétáknak ilyen megszorítása mellett nem vagyunk képesek eleget tenni föladatunknak. Délelőtt féltiztől délután két óráig tart az ülés, amely után nem mehetünk azonnal haza, mert mindenki tudja, hogy a tartománygyülési képviselőknek az illető kerület választópolgárainak ügyes-bajos dolgaiban kell eljárni. Követelem, hogy ne csak a választmány tagjai, hanem az országos képviselőtestület minden tagja kapjon vasúti szabadjegyet Szlovenszkó területére. Az országos képviselőtestület azzal, hogy egy ülésszakkal kevesebb volt ebben az évben, mintegy hatszázezer koronát takarított meg. Indítványozom tehát, hogy a mig a legfelső közigazgatási biróság döntése a belügyminisztérium határozata elen beadott panaszunkra le nem érkezik, addig is háromezeröíszáz koronás havi diétát utaljunk ki a választmány tagjainak (Taps.) és a belügyminisztérium legföljebb tegyen panaszt ellenünk. Az elnök hosszasan magyarázza, hogy a képviselőtestület ezt a javaslatot el nem fogadhatja és a fölemelt diétákat addig nem fizetheti ki, amíg a legfelső közigazgatási bíróság ebben az ügyben nem dönt. A következő szónok Samuhel János szlovák néppárti képviselőtestületi tag volt, aki utal arra, hogy a belügyminiszter által jóváhagyott költségvetésben a tartománygyülés által megállapított mérvben vannak felvéve az illetményeke. Kérdi, miért nem meríti ki a tartománygyülés a költségvetésnek ezt a tételét. Szintén a 3.500 koronás havi diéta mellett foglal állást. Jánoska György dr. szlovák nemzetipárti szólal fel ezután, akinek véleménye szerint elegendő, ha csak a választmány tagjai kapnak vasúti szabad jegyet. Ez a felszólalás nagy ellenszenvet vált ki az országos képviselőtestületi tagok között és többen ezt kiabálják közbe: Azért beszél igy, mert közjegyző. Fiala agrárius tartománygyülési képviselő felszólalása után a tartóimánygyülés egyhangúlag elfogadja az előterjesztést, hogy a belügyminisztérium döntése ellen panasszal él a legfelső közigazgatási bíróságnál. Ezután rátérnek a napirendre. Az országos közkórházak szabályzatának és szolgálati pragmatikájának, a közkórházi alkalmazottak rendszeresítésének, valamint az országos ut- mesterek rendszeresítésének és szolgálati pragmatikájának kérdésére vonatkozó javaslatokat elfogadták. Úgyszintén az országos közkórházak bizottságainak létesítésére vonatkozó javaslatot is. Az országos képviselőtestület elhatározta, hogy az állami italadó után húsz százalékos országos pótlékot vetnek ki. A harminc millió koronás kölcsön felvételét az országos képviselőtestület elvben elhatározta. A nyuga tszl oveoszkói villamostársaságnál négy millió korona erejéig, a középszloven- szkói villamostársaságnál hat millió korona és a délszlovenszkói villamos társasága ál négy millió korona erejéig vállal kezességet a tartamán ygyül és. Délután két órakor az ülést félbeszakították s azt holnap délelőtt tíz órakor folytatják, amikor az országos költségvetés tárgyalására kerül a sor. Mussolini nem utazik Londonba London, deoemiber 11. Olaszország delegációja a londoni flottakonferencián « következő személyiségekből fog állni: vezető Grandi külügyminiszter, a delegáció tagjai: Sir iáiméi tengernagy, tengerészetügyi miniszter, Gordonaro londoni olasz nagykövet és Acton tengernagy. Mussolini nem utazik Londonba és a szerződés aláírásánál nem jkwB jeitom,
