Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-11 / 282. (2207.) szám

' — Mai nfimvnk 12 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 15Q negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre! évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ké A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztőt politikai napilapja Felelős szerkesztői DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCfí GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulica 12, IL emelet. Telefon : 30311 — Kiadó­hivatal: Prága IL, Panská ul 12/111. — Te- lefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Sztovenszkó második kiítséiweiése Menekülnek az idegenek a kínai pokolból Csankajsek ai utolsó pillanatig ki lkai tartam - Sbanghai körül nyogodtabb a helyzet Irta: ALflPY OYtILA ár. tartományi képviselő Pár nap uralva tárgyalja a szlovonsakói országos képviselet a jövő évre szóló orszá­gos költségvetést és talán nem lesz érdek­lőién, ha ezzel behatóéiban foglalkozunk nemcsak az országos üléseken, de a sajtó ut­ján a nagyobb nyilvánosság előtt is. A múlt- évi költségvetés május hóban ment fel a belügyminiszterhez, aki azt többször is ide- oda küldözgette és a jóváhagyás elől kitért, mert ezzel elismerte volna azt, hogy a költ­ségvetésiben bevétel gyanánt előirányzott állami járulékokat folyósítania kell. Prága nem szívesen fizet, még akkor sem, ha a kö­vetelés mindenképpen jogosult is. Ez a harc a belügyminisztériummal egységes frontot teremtett az országos választmányban, sőt a képviselőtestületben is, bár ez mindössze érdemlegesen csak egy Ízben ült össze. Magának a költségvetésinek a jóváhagyása is a legfurcsább módon történt. A 271 mil­lió kereteiben mozgó költségvetést jóvá­hagyta ugyan a belügyminiszter, azonban az egyes költségvetési fejezetekre vonatkozólag törlési jogával élt és az országra bízta a hiányzó fedezet előteremtését. Ez a tény már a komolyság rovására ment, mert ez teljesen azonos a fából vaska rikacsirtólás mesterségével. A jövő évi költségvetés ugyanezekben a keretekben mozog: 272 millió kiadás és be­vétel jelzi a költségvetés határait. A valósá­gos eredmény azonban ettől messze elma­rad. Az országos választmány már nem ké­pes utalványozásokat teljesíteni a hitelek ki­merülése miatt és amit ebben az évben még megszavaz, annak javarésze már a követke­ző év költségvetése terhére megy. Minden­nek az oka az országos költségvetésnek labi­lis volta, mely nem a realizmus adottságai­nak talaján épült fel, hanem a jóreménysé­gek ködiém és a prágai központi kormány el­képzelt jóakaratán. C-soda-e ilyen körülmé­nyek között, ha a költségvetés számai ima- ginárius számokká változnak át? A légüres térben mozgó költségvetés nél­külözi a pozitív tapasztalati tényeket és va­lóságnak hiszi a törvény szavai szerint ki­számítható járandóságokat, melyeknek szá­mítása talán helyes is, de nélkülözik a cen­trális hatóságnak, a belügyminiszternek hoz­zájárulását. Szlovenszkő községeit az 1927. évi 77. számú, a községek gazdálkodásáról szóló törvény szerint a kiegyenlítési alapból 42 millió illette meg és a belügyminiszter mégis csak 19 milliónak folyósításához járult hozzá. Ilyen körülmények közt az országos pénzügyi gazdálkodásnak zátonyra kellett futnia. Ez áll általánosságban a szlovenszkói or­szágos költségvetésre, minek igazságát két­ségtelen bizonyossággal hirdeti az országos választmánynak az a határozata, hogy folyó évi kiadásainak, főleg beruházásoknak fede­zetéül 30 millió kölcsönt fog felvenni. Ugyanez fog megismétlődni az 1930. évben, mivel a költségvetési fedezet egyensúlyát csupán egy újabban felveendő 68 milliós kölcsön tudja kiegyensúlyozni. A szlovensz­kói országos költségvetés egyedüli reális fe­dezete, a 160 százalékos országos pótadó fe­jében 88 millió folyik be a jövő évben, ha ugyan a gazdasági helyzet és a mezőgazda- sági válság, .melynek legerősebb sodrában vagyunk, addigra enyhül. De ennek egyhar- madrériTiét a pénzügyi vezér igazgatóság a oepaakodák személyi kiadásadaatak Tokio, december 10. A nemzeti kor­mány pozíciója egyre jobban gyöngül és a nankingi kormány Kina legnagyobb ré­sze felett elvesztette hatalmát, úgy hogy az ország a felbomlás és az anarchia álla­potába került, a normális élet megszűnt. A közlekedés többhelyiitt egyáltalán meg­állt, vagy csak a legnagyobb nehézségek árán tartható fenn. Ennek következtében az adminisztráció csaknem lehetetlenné vált, a közrend fen tartása, egészen bizony­talan. Mindenütt fegyveres banditák ga­rázdálkodnak, az élet- és a vagyonbizton­ság a minimumra csökkent. Nem csoda, ha az anarchiába sodródott országból tö­megesen menekülnek a külföldiek. Pe- kingből egyre tart az asszonyok és a gyer­mekek elszállítása. A japán, angol és Jmrüéiefi vfis a magyar felsőhöz ülésén Szörényi József felszólalása után Bethlen miniszterelnök fejtette ki a kormány álláspontját, amely szerint Magyarország nem vállalhat további reparációt és nem engedhet a trianoni békeszerződés 250. szakaszából amerikai asszonyokat és gyermekeket ma a Slieking gőzösre hajózták be. A központi kormánynak ma már alig van megbízható katonasága. A szétzüllött csapatokat összeszedni alig leket. A szívós és kemény Csankajsek azonban az utolsó pillanatban sem adja fel a küzdelmet és törzscsapatait, hadseregének legkiválóbb részét, amelyet eddig tartalékban tartott, Nanking közelében csoportosította. Shaiughaiban a francia hatóságok a fran­cia telepet szöges dróttal vették körül, mert attól lehet tartani, hogy a városban az ellen­séges csapatok között harcra kerül a sor, amely könnyen átterjedhet a francia kon­cesszió területére is. Angol részről is meg­tették a szükséges elővigyázatossági inilézr kedéseket és Hongkongból egy 650 főnyi brit katonai osztag van útban Shanghai felé. A Síhanghaiíból érkező legújabb jelentések szerint a helyzet ott most kissé megnyugo­dott. Shanghai és Nanking között újból nor­mális a vasúti összeköttetés. A központi kor­mány több divíziót Shanghaiba küldött, hogy az ottani helyőrséget a rend fen tartásában támogassák. A " konzuláras testület tagjai most azzal foglalkoznak,, hogy a külföldiek védelemre szoruló asszonyait és gyermekeit a Jangcse területéről kiszabadítsák, mert ott az állan­dó zendülések következtében a helyzet vál­ságos. losangban a felkelőket húsz m ér föld- nyíre visszavetették s a városban most nyu­galom vau. Budapest, december 10. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) A felsőház mai ülé­sén Szterényi József báró'engedélyt kért. hogy a napirendtől eltérően, a jóvátételi kérdések­ről beszélhessen. Szterényi többek között han­goztatta, hogy a párisi tárgyalásokon még mindig a tria­noni szellem uralkodik és még mindig tart a háború utáni győzelmi mámor. Csupán Olaszország mutatta meg ve­lünk szemben ismételten barátságát. Magyarországot teljesen izolálni akarják a 1 külfölddel szemben. A békediktátum egyet­len kedvező pontját is meg akarják változ­tatni. A párisi tárgyalásokba különben sem volt jo­guk a hatalmaknak belevonni a trianoni szer­ződés 250. paragrafusát, amely a magyar alatt­valók magánjogi követeléseire vonatkozik. Összesen 524 magyar alattvaló élt panasz- szal 1,450.000 katasztrális hold elkobzása miatt az utódállamokkal szemben. A római katolikus egyház 62.358 katasztrális holdat kitévő ingatlanainak elkobzása miatt tizen­két pör indult, tizenöt helyiérdekű vasút le­foglalása miatt pedig 60 magyar vállalat magánjogi követelése cimén indult meg a seül levonja és visszatartja. Ilyen zavarok közt múlt el az első költségvetési év gazdál­kodása és. adminisztrációja. A. magyar pártok képviselői az országos választmány kebeléiben konstruktív munkát végeztek, ezt magúk a többségben levő pár­tok is elismerték. Ennek ellenére mégis megtörtént, hogy a többség elutasított olyan kétségtelen és jogosult kérést, amelyet megtagadnia nem lett volna szabad. Ha fel­állítjuk a mérlegét annak, hogy a költség ve­tés végrehajtása folyamán miiben és hogyan részesedett a magyarság, meg leéli állapi ta­nunk azt a tényt, melyet a szlovák pártok képviselői sem vonhatnak kétségbe, hogy a magyar nemzeti kisebbség az országos erő­forrásokból igazában csak .morzsákkal ré­szesedett. Mi nagyon jól tudjuk azt a tényt, hogy az országos bevételi forrásoknak nem­csak ol% mtórtekbea. iáftúlluuik a fedezéséhez pör és végül 2800 elbocsátott magyar tiszt­viselő indított keresetet visszatartott fize­tése miatt. Összesen tehát 3955 magyar alattvaló sorsáról van szó. Szterényi beszéde végén határozati javaslatot terjesztett elő, mely szerint a felsőház tiltakozik a trianoni békeszerző­dés 250. paragrafusának nullifikálása ellen, ez ügyben helyesli a kormány magatartását és azt a felsőház egyértelmű támogatásáról biztosítja. Szterényi fölszólalóba után Bethlen István miniszterelnök emelkedett szólásra. Szótanom keli — úgymond — arról a problémáról, mely a jelen pillanatban talán a legnagyobb aktua­litással bír a nemzet élete szempontjából és kötelességemnek tartom rövid pragmatikus be­szédben ismertetni azokat a szempontokat, amelyek a kormányt vezérlik. Erre vonatko­zik első tételem. Ha a velünk szemben álló nemzetek figye­lembe veszik az 1924-ben történteket, ami­kor Magyarország szanálásáról volt szó, ügy Magyarország további reparációs teljesítésre nem kötelezhető. A trianoni szerződés értelmében ugyanis Ma­gyarország répa-rációjánál figyelembe veendő közteherviselésünkkel, amely számará­nyunknak megfelel, de ennél sokkalta ma­gasabb mértékben. Enpek ellenére kulturá­lis intézményeink közül alig egy-kettő része­sült országos támogatásban, holott a magyar . kisebbség kulturális munkája éppen úgy a konszolidációt szolgálja, mint a szlovák nemzeté. A magyar vidékek utal megmaradtak a maguk elhanyagoltságában és a beruházá­sok előirányzott munkái is elmaradtak a folyó évben. A meliorációs munkák- tekinte­tében sem volt paritás és folyószabályozások sem történtek magyar vidékeken. Ezek sze­rint nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy az országos költségvetésből levő magyar része­sedést csak ,'z regékekben fejezhetjük ki. Ilyen körülmények között természetesen felmerül az a kérdés, hogy helyes-e- magyar kéjpví©élőinknek a beilleszkedése a® ügy­az állam teljesítőképessége, ami az 1924. évi megállapítás szerint nem haladhatja túli húsz éven keresztül az évi tizmiüiló koronát. Az az­óta- lefolyt öt év alatt Magyarország teljesítőképessége csökkent, mivel Szomszédaink elzárkózása gazdasági krízist idézett elő és az országnak nélkülöz­nie kell a gazdasági fölépítéshez szükséges tőkéket. Magyarország fizetőképességét nemhogy emelték, hanem csökkentették és én vállalkozom arra, hogy ezt a tételt rész­letekbe menően is az illetékes helyen bizonyít­sam. 1924-ben olyan kijelentések történtek egyes faktorok részéről, amelyek nélkül Ma­gyarország nem ment volna bele a reparáció ily módon való megállapításába. Nem vállalhat Magyarország reparációt a 250. paragrafus értelmében és az ezen para­grafus alapján magyar állampolgárok köve­teléseinek kiegyenlítése érdekében sem. Második tételem, hogy Magyarország nem mondhat le a 250. paragrafus védelméről abban a tekintetben, hogy a magyar állampol­gárok az utódállamok területén lévő vagyonu­kat és birtokukat- megtarthatják és azok séquestrum alá nem vehetők. Erről a védelem­ről sem a múltra, sem a jelenre, sem a jövőre vitel mai rendjébe ás nem volna-e inkább célszerű a kritika álláspontját elfoglalva a sokkal könnyebb bírálat ók terére lépni. Ezt a kérdést mindenesetre fenn kell tartanunk a jövő megfontolásoknak. Felelősségünk tudatában tettük mérlegre munkásságunk eredményeit. Hogy az nem üti meg a mértéket és nagy passzívummal végződik, az hibánkon kívül esik, hiszen a magyar kisebbség kérvényei közül azok zö­me még ma is elintézetlenül bever az elő­adóknál a különféle ügyosztályokban és ezek a kérvények ide-oda való, teljesen céltalan küldözgetésével hónapok múltak el anélkül, hogy azok az országos választmány elé ke­rültek volna. Talán keserű szemrehányás­ként hangzanak el ezek a szavak, dá nekünk nincs okunk kertelni és az igazság kimondá­sa elől kitérni, mert ez a mi egyesegyedüli fegyverünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom