Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-30 / 273. (2198.) szám

2 ‘PRS^-MACteR'FrmEH? 1W> iwrwgflMHf 88, tik a tárcák tervezett elosztásához, úgy nem Jöhet létre a koncentrációs kormány. A mai napon ismét erősen tartja magát az a hir, hogy más ut nincs, mint hogy hivatalnok- kormányt nevezzenek ki. v A parlamentben ma megjelent Labay szlo­vák néppárti képviselő is, aki azonban senki­vel sem társait és újságírók előtt kijelen­tette, hogy Prágába való feljövetele nincs semmiféle hivatalos megbízatással összefüg­gésben. Értesülésünk szerint Labay határo­zott utasítást is kapott a szlovák néppárt ve^ zérótól, hogy senkivel se tárgyaljon, ha őt a tárgyalásokra nem hívják meg. Labay kü­lönben a mai napon vissza is utazik, hogy holnap részt vehessen Hlinka András Rózsa­hegyen tartandó névnapi ünnepségén. Prága, november 29. A kormányalakítás kérdésében tegnap este sem történt lénye­gesebb lépés. Udrzsal miniszterelnök az esti órákban tárgyalt a szociáldemokratáik meg- bizottaival és az igazságügyminisztőrium, valamint a népjóléti miniszteri tárca mellett felajánlotta a szociáldemokratáknak a szlovenszkói minisztériumot. Ez a minisztérium a közigazgatási reform óta megszűnt és ka Udrzsal most újból élet­re akarja kelteni, ngy ezt csakis uj törvény­nyel lelhetne, ugyanakkor azonban felborul­na az egész közigazgatási reform is, mert a teljhatalmú miniszter és az országos elnök hatásköre egymást keresztezné. A szociál­demokraták Udrzsal ajánlatát elutasították és az igazságügyminiszteri tárcán kívül még a közmunkaügyi és az iskolaügyi vagy nem­zetvédelmi tárcára tartanak igényt. A tár­gyalásokat tegnap este nem fejezték be és a mai napon folytatják. Hivatalnokkormáss# árnyéka A helyzet még igen komoly s agrárkörök azt a nézetet vallják, hogy a szociáldemo­kratákkal való megegyezés nagyon valószí­nűtlen. mert ha a tárcák elosztásában meg is egyeznek, az uj kormány programjáról még' szó sem esett. Tartani kell tehát attól, hogy %, tárgyalások a program összeállításánál ismét megakadnak. Miután az uj nemzetgyűlés összehívását so­káig késleltetni nem lehet, illetékes körök eltökélt szándéka a kormányalakítást a leg­sürgősebben nyélbeüttni, hogy a parlamen­téi december első hetében egybehívhassák. Ha tehát az agráriusok és a szociáldemokra- t ták között megegyezés nem jönne létre, úgy ’ egy hivatalnokkormányt neveznek M, mert : előrelátható, hogy Udrzsal megbízatásának : fiaskója után a szociáldemokrata Hampl, ha megbízást is kapna kormányalakításra, szintén nem tudna eredményt elérni, mert az államfő nem kívánja az agráriusok ellen- ; zékbe szorítását s igy egy hivatalnokkor- < mány kap megbízatást arra, hogy a jövő i parlamenti kormány útjait egyengesse­! A szocialisták szabotálják a kormányalakítást? A sajtó általában pessrimiisztikusan ítéli meg a helyzetet. Az agrárius sajtó, elsősor- ‘ -bán a Venkov, vezércikkében válaszol a 'baloldali sajtónak, mely a • sikertelenségért , az agrárpártot okolja, és a szocialistákra há- . rátja át a felelősséget. A cseh szociáldemo- . krácia teljes tizennégy napon át diktálta, hogy kát szabad és kit nem szabad a kor- ; rnányba felvenni — árja többele közi a lap. A szociáldemokraták november 20-án ja­vaslatba hozták a cseh nemzeti koalíciót. A mi pártunk és más pártok is elfogadták a szociáldemokrata indítványt. Amikor ez megtört-ént, a cseh szociáldemokrata párt végrehajtó bizottsága elutasította a cseh nemzeti koalíció tervét. Később az egységes szocialista blokk szószólójaként lépett fel azt hangoztatván, hogy ennek a blokknak 93 képviselője van. Az agrárpárt első' perctől kezdve változatlanul azt az álláspontot val­lotta, hogy mindenkit fel kell venni a kor­mányba, aki abba feltétel nélküli jelentke­zik. Amikor a német szociáldemokraták fel­tétel nélkül jelentkeztek, nem tehettünk egyebet, mint hogy beleegyeztünk a felvéte­lükbe. Ezután következtek a minisztériumok elosztását célzó tárgyalások. Elsősorban megállapodás történt abban az alapelvben, hogy a kormányban a politikusokon kívül szakemberek is lesznek, -mint az utolsó SveMa-koirmányban és a polgári kormány­ban. Amikor ez 1 a megegyezés létrejött és -már a kormány kinevezését is kész dolog­nak tekintették, a szociáldemokraták újabb követelésekkel álltak elő. A Právo Lidu csütörtökön már azt irta, hogy a kormány program nélkül nekik elfogadhatatlan. Eb­ből tehát látható — Írja a Venkov —, hogy a szociáldemokraták minden megegyezés után újabb követeléssel állnak elő és ha si­kerül a megegyezés a programot illetően, újabb nehéz-éveket támaszt a nemzetgyűlés megalakul ásá nál. Az agrár-sajtó ezért a legerélyesebben til­takozik ,.a baloldali blokk diktatúrája'1 ellen­Sem polgári, sem vőrős>fekete koalíció nem jöhet A nemzeti demokrata sajtó is hevesen tá­madja a szocialistákat. A Národ azt írja, hogy mennél többet enged Udrzsal a szocia­listáknak, ők annál többet akarnak. A hely­zet még mindig igen komoly. A cseh nép­párti Prazsky Veosermik azt írja, hogy a szocialisták és az agráriusok a többi párt kizárásával tárgyalnak a kormány- többség összeállításáról, ami a vörös-zöld koalíció veszélyének ösz- szes jeleit magán hordja. Ahányszor a tár­gyalások holtpontra jutnak, a szocialisták a vörös-fekete koalicióval fenyegetőznek. A cseh néppárt ezt a tervet elutasítja. A katolikus pártokkal a szocialisták semmiféle fekete-vörös koalíciót nem fog­nak alakítani, mert a szocialisták két katolikus párttal, a szlovák néppárttal és a német keresztény- szocialista párttal szemben olyan terroriszti- kusan és ellenségesen viselkediék, hogy ezek többé nem egyezhetnek meg a szocia­listákkal. Épp olyan valószínűtlen a polgári többség megalakítása is, amivel viszont az agráriusok ijesztgetik a szocialistákat. Miképpen képzeli el a mi­niszterelnök vagy az agrárpárt akármelyik más vezére, hogy a két katolikus párt, ame­lyeket ők a szocialista oroszlánoknak áldo­zatul odadobtak, most egyszerű hívásra visszatérnek és megalakítják újból a polgári koalíciót? Vegyék tudomásul az urak, hogy a két pártnak az uj kormánytöbbségből való háládat!an kidobásával olyan éket vertek a polgári pártok közé. hogy azt el­távolítani nem lesz könnyű dolog. Erre a két pártra tehát sem a vörös-fekete, sem a polgári koalíció megalakításánál nem számíthatnak. Ezek a pártok ellenzékbe vonulnak. Scifisessi irts a !,Sí3o¥é Noviny szenzációs cikkéi A cseh sajtóban általános feltűnést kel­tett a Lidové Noviny tegnapi vezércikke, mely a kormánymegalakitás nehézségeivel (foglalkozott. — A régi koalíció vereséget szenvedett a választáson — írja többek között a cikkíró, ki „S“ jeggyel jegyzi cikkét — tehát meg­szűnt létezni. A koalíció egyes pártjainak politikai tekintetben ugyanannyi értékük van, mint a többieknek, semmivel sem több. Az uj koalíciónak a választás utáni pártokból kell megalakulnia s e pártok sor­rendjét- illetően maga a választás döntött.: Semmi kifogást sem lehetne emelni az el- j len, ha a régi koalíció pártjai csak egymás között egyezkednének, elleniben nincs sem­mi joguk arra, hogy mint volt koalíció lép­hessenek fel és más pártoknak diktáljanak. A cikkíró elmondja, hogy a német szociál­demokratáknak a kormányba való felvétele ellen nemosak a cseh, hanem a német agrá­riusok is állást foglaltak. Erre az a különös helyzet alakult ki, hogy a cseh szociáldemo­kraták igy szóltak: Ha ti nem akarjátok a német szocialistákat, akkor mi nem akar­juk a német agráriusokat. Ezzel az interna­cionalista jellegű szociáldemokrata párt de facto a nemzeti koalíció mellett foglalt ál­lást. A cikkíró elutasítja a vörös-fekete koa­líció gondolatát és a következőket írja: — Sokkal reálisabban kell számolni a hi- vatálnokkormány lehetőségével, melyről már valamennyi párt orgánumai komolyabban kezdtek írni. Elismerjük, a hivatalnokikor­mány nem lehet egyik pártnak sem az ideál­ja s igy a parlamentben rövidesen bizalmat­lanságot szavaznának neki. Az alkotmáeytör- vény értelmében azonban nem vitás, hogy a bizalmatlansági szavazat politikai hatását csupán a parlamenti kormányra vonatkoz­tatták. {??) A hivatalnokkormánynak nen* kellene lemondania, még akikor sem, ha bi­zalmatlanságot nyilvánítanának vele szem­ben. A köztársasági elnöknek mindenesetre a W- vatalnoikkormányt is meg kellene bíznia a* ügyek vezetésével, amíg az uj kormány meg nem alakul. De ki alakítsa meg? Talán újból megismételjük ezt a hosszú válságot? Azon­kívül számolni kell azzal, hogy ilyen körül­mények között a parlamentet el kellene na­polni vagy be kellene rekeszteni. Egyelőre az alkotmánylearél é3 a parlamentarizmus szakértőinek azon. kell gondolkozniuk, hogy az alkotmány szellemében mint lehessen megoldani a helyzetet. Végül is talán a par­lament felosztásáig jutunk. Az uj választás az alkotmány értelmében két hó-nap alatt haj­tandó végre. A végső lehetőséget, hogy parlament nél­kül kellene kormányozni, mérlegelni sem kívánjuk. Bizonyos azonban, hogy az úgynevezett ál­lamalkotó pártok eddigi eljárásukkal nem va­lami fényesen állották meg az államvizsgát. Az Expres „A köztársasági elnök kabinet­irodájának hivatalnoka közvetlenül diktatú­rával fenyegetőzik" címen a kővetkező kom­mentárt fűzi a Lidové Noviny cikkéhez: — Ez a cikk nemcsak, hogy megerősíti azt, hogy nálnnk egyes körök nem monda­nak le a diktatúra gondolatáról, mihelyt a helyzet nem az 5 óhajuk szerint fejlődik, hanem uj kampányt is kezd ugyanazokkal az emberekkel és ugyanazokkal a lapok­kal, melyek három évvel ezelőtt tették ugyanezt. Legfeltűnőbb azonban az az ér­tesülésünk, _ írja az Expres, _ hogy „S“ aláírás mögött a Lidové Noviny hasábjain a köztársasági elnök kabinetiroda! osztály­főnökének, Sohiessl dr.-nak a neve húzódik meg, aki az említett cikknek a szerzője. KiéiezSdöit a helyset Prága, november 29. Lapzártakor jelentik: A német agráriusok és pedig Spina miniszter és Zierhut képviselő az esti órákban újból tanácskoztak Udrzallal és Bradiáccsal és mi­után Udrzal nem volt hajlandó a német agrá­riusoknak az egészségügyi tárca helyett fon­tosabb tárcát adni, a tárgyalások félbesza­kadtak és a német agráriusok azzal fenye­getőztek, hogy ellenzékbe vonulnak. A német agrárok e határozott lépése azzal magyaráz­ható, hogy a Kafka-csoport bejelentette, hogy abban az esetben, ha nem kapnak értékesebb tárcát, nem hajlandók a Bund dér Landwirte- vei együtt a kormánytöbbségbe lépni. A cseh nemzeti szocialisták és a szociáldemokraták közös értekezletükön elhatározták, hogy egy­mással szolidárisak és a cseh nemzeti szocia­lista párt nem hajlandó a kormányba lépni, ha a C3eh szociáldemokraták követeléseit Udrzsal nem teljesíti. Ezzel tehát a helyzet még jobban kiéleződött. FORRO NÉZŐK RIGEHY Irta: Mőfticz zsír ff® NO — .Maga szerelmes volt az urába? — kér­dezte hirtelen komoran. — Nekem nem kellett szerelmesnek len­ni, — mondta Vilma egyszerűen — hiszen ő volt szerelmes belém. A férfi beharapta az ajkát, összehúzta a szemöldökét. Hogy érti ezt ez a nő. Lehet, hogy igaza van. Hiszen az, hogy: „szere'em“ a vágyat jelenti, a kielégítetlen vágyat. I e betséges az, hogy a szeretett nő nem érez vágyat? Mire is vágyjon, ha mindene meg­van? . . . — Maga nem volt szerelmes másba? Senkibe? . . . — Nem kellett. — Igen. Mindenki magába volt szerelmes, — hörögte a férfi hangja. — Talán ha lett volna valaki, aiki után nekem kellett volna szaladni ... De nem ismertem olyat . . . A gazdagság csúcsán lebegő boldognak a «oava volt ez. Akinek nincsenek elérhetetlen dolgok az életiben. — Egyszer éreztem a szerelmet, egyszer mégis m egér extern,' — mondta Vilma halkan s két kzét az arcára szorította. — Most. Most. Tegnap és ma . . .És tegnapelőtt . . . Azóta mindig. Mióta nem volt akit, szerethettem . . . Mióta elérhetetlen lett . . . A férfinak ez már sok volt. Megérezte, hogy a nő kiforgatja biztos útjáról. Soha nem élt gondolatoknak, álmoknak, ábrándoknak. Mindig észszerű cél után ment. egyen ősein elő­re. Itt most olyan útvesztőbe kezdtek süllyed- mti amolyWi ed lobét wemnri ... A a fulladt melegben, a bizonytalan fények alatt valami uj élet zsibongott, de ettől ő megijedt. Úgy érezte, neki nem lehet letévedni a prózai egyenes útról, mert ez a halál. Máris ott tar­tott, k<gy szerette volna levetni magát a földre, az asszony lába elé s letenni a homlokát an­nak a kis cipőjére és sírni, vagy elheverni, mint egy gyermek, vagy egy kis eb. De nem lehel, nem lehet. Mindenkinek lehet, csak neki nem. Fölrázta magát s azt' kérdezte: — Gyűlöl? Az asszony sokéra szólt. — Nem. — Nem? —kiáltott fel. — Nem ... én magát nagyon gyűlöltem.. Most nem gyűlölöm. — Nem. — Nem. Közömbös nekem. Most, e percben, mindenki közömbös számomra. Mindenki. — Fábján is ? — Igen . . . Akkor hivattam magát, mikor megéreztem, hogy Fábján is; tudni akartam, hogy utálom-e még magát? vagy félek-e, vagy gyűlölöm-e? — És nem? — Nem . , . Mindegy . . . Mióla Lacit el­vesztettem, azóta mindenki mindegy . . . Az ujján volt egy zöldlküves gyűrű. Azt for­gatta. A főkapitány szeme ott maradt azon a nagy zöld smaragdon; régi gyűrű volt ezen a fiatal kézen. IJgy érezte, mintha valóban ilyen közönnyel forgatná az ü lelkét is az ujjairi. Az egész életét. —■ Kínon többé életben, amire vágyjak; — mondta a fiatal nő. — Nézze, milyen cso­dálatos. Megállóit s nyitott arccal várt egy pillana­tig, akkor azt mondta: — A halál, az jó. A,főkapitány megrettent. — Nem. Nem jó. — Miért? — mondta Vilma. — Gondolja meg. Kim van nekem? . . . anya régen meg­halt. Apa régen meghalt. Józsika testvérem régen meghalt. Van Blanka. De Blanka bol­dog. Blanka anya. Blankának férje van. De­rék ember. Ők jól vannak. Persze nekem nem kellene. De nekem más se kell. Mért kell­jen . . .? Nekem volt . . . Nekem volt egy olyan férfiemberem, aki nekem kellett . . . Most elinduljak megint keresni? . . . Nézze, én mikor utoljára kánt voltam Oporán, mikor eljöttünk, azt mondtam, hogy ide nem jövök többet ... De már mikor mondtam, éreztem, hogy az nincs úgy ... És akkor bennem csakugyan el is múlt az ijedtség és a harag. Én úgy éreztem, hogy ellenkezőleg: csak az az egy lehet, hogy én visszamegyek a házba s ápolni fogom a sírt ... Ez még volt valami, mert ott minden őrjjjj emlékeztetett volna s én el tudtam volna magammal hitetni, hogy ez az ábránd valami ... No de azt nem bírtam volna el, hogy Lacit kittem essék, orvosok fel- boncolják, rendőrök, csendőrök s azt még ke- vésbbé, hogy ez nekem húszezer dollárt hoz­zon; szegény Bálfey nagyon boldogtalan vol­na. ha hallaná, de ez igazán szintén nem tet­szett nekem . . . Aztán jött ez a derék jó Fábján, ez az angyal, és beadogatta nekem a méreglabdacsokat. Nem tehet róla, de most úgy érzem, hogy injekciót adott s ez beszün­tette bennem a szivet . . . Már csak élettaní- lag van . . . Elvette tőlem a férfit, akit szeret-' ni kezdtem Nézze, egy férfi, aki az éjszakáim titkait elmondja egy másik nőnek, az nem is volt az enyém . . . Én öltem őt meg ... Én nem tudtam, hogy ilyen könnyű dolog ölni­ő, látom, olyan férfiféle volt, amilyenről maga beszél: ha a nő nem adja meg magát, akkor ő megy s talál más nőt odáig, amíg kivárja ezt, aki mégis komolyabb eset neki . . . Igen komplikált s megérthetetlen ... De igy van... Sőt én elhiszem azt, hogy ő boldogtalan volt... Egy hónapon keresztül nem tudott hozzám jutni . . . hevesebben alkoholizált, sokat volt távol. Ha megjött, hideg és udvarias igyeke- kezett lenni. De szenvedett. Nagyon mélyen s nagyon fájóan szenvedett. S ennek én vol­tam az oka . . . A férfi komoran hallgatott. Érezte, hogy véghetetlen távolságban van tőle ez a nő s nagyon csüggedt volt, mert ön­magát támadta, hogy annak idején nem más­kép kezelte. Egyszerű, szinte állati érzései­vel netm értette a nő halk tragédiáját, csak azt, hogy nem volt az övé s nem is lesz az övé. Kielégíthetetlen bírás vágy volt benne s a vére lüktetett. Mint a kandúr a vinnyogó egeret, amiht fut előle a szénában, úgy néz­te biztos ereje tudatában, ha egy nő előtte sirt. A könnyek csiklandozták a vérét § a duruzsló lágy hang borzolta a vágyát. — Oh, maga szegény, — mondta fojtott hangon. Érezte ő maga is, hogy nem tud azon a nyelven szólni, ahogy a nő beszélt, érezte a barbárságát vele szemben. Neki soha nem voltak ilyen finom és komplikált érzései, ő egy ős és vad állat volt, aki évek óta ke­gyetlenül szenvedett amiatt, hogy ez a nő a szépségével annyira hat rá. Hisz ő soha nem válogatott, neki mindegy volt, a csino­sabb cselédlány éppen olyan zsákmány volt neki, mint a bajba keveredett uriasszonyok. Isten őrizte azt, aki az ő szobájába kerüli, s ezt akkor is kieresztette. Szegényke, szegényke, macái nem ér­tette meg soha az az ember * mondta, ahogy másoknak, szokta mondani. Nem tu­dott másképpen dalolni, ások ahogy szokott (45)

Next

/
Oldalképek
Tartalom