Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-30 / 273. (2198.) szám

2

‘PRS^-MACteR'FrmEH?

1W> iwrwgflMHf 88,

tik a tárcák tervezett elosztásához, úgy nem Jöhet létre a koncentrációs kormány. A mai napon ismét erősen tartja magát az a hir,

hogy más ut nincs, mint hogy hivatalnok- kormányt nevezzenek ki. v

A parlamentben ma megjelent Labay szlovák néppárti képviselő is, aki azonban senkivel sem társait és újságírók előtt kijelentette, hogy Prágába való feljövetele nincs semmiféle hivatalos megbízatással összefüggésben. Értesülésünk szerint Labay határozott utasítást is kapott a szlovák néppárt ve^ zérótól, hogy senkivel se tárgyaljon, ha őt a tárgyalásokra nem hívják meg. Labay különben a mai napon vissza is utazik, hogy holnap részt vehessen Hlinka András Rózsahegyen tartandó névnapi ünnepségén.

Prága, november 29. A kormányalakítás kérdésében tegnap este sem történt lényegesebb lépés. Udrzsal miniszterelnök az esti órákban tárgyalt a szociáldemokratáik meg- bizottaival és az igazságügyminisztőrium, valamint a népjóléti miniszteri tárca mellett felajánlotta a szociáldemokratáknak a szlovenszkói minisztériumot.

Ez a minisztérium a közigazgatási reform óta megszűnt és ka Udrzsal most újból életre akarja kelteni, ngy ezt csakis uj törvénynyel lelhetne, ugyanakkor azonban felborulna az egész közigazgatási reform is, mert a teljhatalmú miniszter és az országos elnök hatásköre egymást keresztezné. A szociáldemokraták Udrzsal ajánlatát elutasították és az igazságügyminiszteri tárcán kívül még a közmunkaügyi és az iskolaügyi vagy nemzetvédelmi tárcára tartanak igényt. A tárgyalásokat tegnap este nem fejezték be és a mai napon folytatják.

Hivatalnokkormáss# árnyéka

A helyzet még igen komoly s agrárkörök azt a nézetet vallják, hogy a szociáldemokratákkal való megegyezés nagyon valószínűtlen. mert ha a tárcák elosztásában meg is egyeznek, az uj kormány programjáról még' szó sem esett. Tartani kell tehát attól, hogy

%, tárgyalások a program összeállításánál ismét megakadnak.

Miután az uj nemzetgyűlés összehívását sokáig késleltetni nem lehet, illetékes körök eltökélt szándéka a kormányalakítást a legsürgősebben nyélbeüttni, hogy a parlamentéi december első hetében egybehívhassák. Ha tehát az agráriusok és a szociáldemokra- t ták között megegyezés nem jönne létre, úgy ’ egy hivatalnokkormányt neveznek M, mert : előrelátható, hogy Udrzsal megbízatásának : fiaskója után a szociáldemokrata Hampl, ha megbízást is kapna kormányalakításra, szintén nem tudna eredményt elérni, mert az államfő nem kívánja az agráriusok ellen- ; zékbe szorítását s igy egy hivatalnokkor- < mány kap megbízatást arra, hogy a jövő i parlamenti kormány útjait egyengesse! A szocialisták szabotálják

a kormányalakítást?

A sajtó általában pessrimiisztikusan ítéli meg a helyzetet. Az agrárius sajtó, elsősor- ‘ -bán a Venkov, vezércikkében válaszol a 'baloldali sajtónak, mely a • sikertelenségért , az agrárpártot okolja, és a szocialistákra há- . rátja át a felelősséget. A cseh szociáldemo- . krácia teljes tizennégy napon át diktálta, hogy kát szabad és kit nem szabad a kor- ; rnányba felvenni — árja többele közi a lap. A szociáldemokraták november 20-án javaslatba hozták a cseh nemzeti koalíciót. A mi pártunk és más pártok is elfogadták a szociáldemokrata indítványt. Amikor ez megtört-ént, a cseh szociáldemokrata párt végrehajtó bizottsága elutasította a cseh nemzeti koalíció tervét. Később az egységes szocialista blokk szószólójaként lépett fel azt hangoztatván, hogy ennek a blokknak 93 képviselője van. Az agrárpárt első' perctől kezdve változatlanul azt az álláspontot vallotta, hogy mindenkit fel kell venni a kormányba, aki abba feltétel nélküli jelentkezik. Amikor a német szociáldemokraták feltétel nélkül jelentkeztek, nem tehettünk egyebet, mint hogy beleegyeztünk a felvételükbe. Ezután következtek a minisztériumok elosztását célzó tárgyalások. Elsősorban

megállapodás történt abban az alapelvben, hogy a kormányban a politikusokon kívül szakemberek is lesznek, -mint az utolsó SveMa-koirmányban és a polgári kormányban. Amikor ez 1 a megegyezés létrejött és -már a kormány kinevezését is kész dolognak tekintették, a szociáldemokraták újabb követelésekkel álltak elő. A Právo Lidu

csütörtökön már azt irta, hogy a kormány program nélkül nekik elfogadhatatlan. Ebből tehát látható — Írja a Venkov —, hogy a szociáldemokraták minden megegyezés

után újabb követeléssel állnak elő és ha sikerül a megegyezés a programot illetően, újabb nehéz-éveket támaszt a nemzetgyűlés megalakul ásá nál.

Az agrár-sajtó ezért a legerélyesebben tiltakozik ,.a baloldali blokk diktatúrája'1 ellenSem polgári, sem vőrős>fekete koalíció nem jöhet

A nemzeti demokrata sajtó is hevesen támadja a szocialistákat. A Národ azt írja, hogy mennél többet enged Udrzsal a szocialistáknak, ők annál többet akarnak. A helyzet még mindig igen komoly. A cseh néppárti Prazsky Veosermik azt írja, hogy a szocialisták és az agráriusok a többi párt kizárásával tárgyalnak a kormány- többség összeállításáról, ami a vörös-zöld koalíció veszélyének ösz- szes jeleit magán hordja. Ahányszor a tárgyalások holtpontra jutnak, a szocialisták a vörös-fekete koalicióval fenyegetőznek. A

cseh néppárt ezt a tervet elutasítja.

A katolikus pártokkal a szocialisták semmiféle fekete-vörös koalíciót nem fognak alakítani,

mert a szocialisták két katolikus párttal, a szlovák néppárttal és a német keresztény- szocialista párttal szemben olyan terroriszti- kusan és ellenségesen viselkediék, hogy ezek többé nem egyezhetnek meg a szocialistákkal.

Épp olyan valószínűtlen a polgári többség

megalakítása is,

amivel viszont az agráriusok ijesztgetik a szocialistákat. Miképpen képzeli el a miniszterelnök vagy az agrárpárt akármelyik más vezére, hogy a két katolikus párt, amelyeket ők a szocialista oroszlánoknak áldozatul odadobtak, most egyszerű hívásra visszatérnek és megalakítják újból a polgári koalíciót? Vegyék tudomásul az urak, hogy a két pártnak az uj kormánytöbbségből való háládat!an kidobásával olyan éket vertek a polgári pártok közé. hogy azt eltávolítani nem lesz könnyű dolog. Erre a két pártra tehát sem a vörös-fekete, sem a polgári koalíció megalakításánál nem számíthatnak.

Ezek a pártok ellenzékbe vonulnak.

Scifisessi irts a !,Sí3o¥é Noviny szenzációs cikkéi

A cseh sajtóban általános feltűnést keltett a Lidové Noviny tegnapi vezércikke, mely a kormánymegalakitás nehézségeivel (foglalkozott.

— A régi koalíció vereséget szenvedett a választáson — írja többek között a cikkíró, ki „S“ jeggyel jegyzi cikkét — tehát megszűnt létezni. A koalíció egyes pártjainak politikai tekintetben ugyanannyi értékük van, mint a többieknek, semmivel sem több. Az uj koalíciónak a választás utáni pártokból kell megalakulnia s e pártok sorrendjét- illetően maga a választás döntött.: Semmi kifogást sem lehetne emelni az el- j len, ha a régi koalíció pártjai csak egymás között egyezkednének, elleniben nincs semmi joguk arra, hogy mint volt koalíció léphessenek fel és más pártoknak diktáljanak.

A cikkíró elmondja, hogy a német szociáldemokratáknak a kormányba való felvétele ellen nemosak a cseh, hanem a német agráriusok is állást foglaltak. Erre az a különös helyzet alakult ki, hogy a cseh szociáldemokraták igy szóltak: Ha ti nem akarjátok a német szocialistákat, akkor mi nem akarjuk a német agráriusokat. Ezzel az internacionalista jellegű szociáldemokrata párt de facto a nemzeti koalíció mellett foglalt állást. A cikkíró elutasítja a vörös-fekete koalíció gondolatát és a következőket írja:

— Sokkal reálisabban kell számolni a hi- vatálnokkormány lehetőségével, melyről már valamennyi párt orgánumai komolyabban kezdtek írni. Elismerjük, a hivatalnokikormány nem lehet egyik pártnak sem az ideálja s igy a parlamentben rövidesen bizalmatlanságot szavaznának neki. Az alkotmáeytör- vény értelmében azonban nem vitás, hogy a bizalmatlansági szavazat politikai hatását csupán a parlamenti kormányra vonatkoztatták. {??) A hivatalnokkormánynak nen* kellene lemondania, még akikor sem, ha bizalmatlanságot nyilvánítanának vele szemben.

A köztársasági elnöknek mindenesetre a W- vatalnoikkormányt is meg kellene bíznia a* ügyek vezetésével, amíg az uj kormány meg nem alakul. De ki alakítsa meg? Talán újból megismételjük ezt a hosszú válságot? Azonkívül számolni kell azzal, hogy ilyen körülmények között a parlamentet el kellene napolni vagy be kellene rekeszteni. Egyelőre az alkotmánylearél é3 a parlamentarizmus szakértőinek azon. kell gondolkozniuk, hogy az alkotmány szellemében mint lehessen megoldani a helyzetet. Végül is talán a parlament felosztásáig jutunk. Az uj választás az alkotmány értelmében két hó-nap alatt hajtandó végre.

A végső lehetőséget, hogy parlament nélkül kellene kormányozni, mérlegelni sem kívánjuk.

Bizonyos azonban, hogy az úgynevezett államalkotó pártok eddigi eljárásukkal nem valami fényesen állották meg az államvizsgát.

Az Expres „A köztársasági elnök kabinetirodájának hivatalnoka közvetlenül diktatúrával fenyegetőzik" címen a kővetkező kommentárt fűzi a Lidové Noviny cikkéhez:

— Ez a cikk nemcsak, hogy megerősíti azt, hogy nálnnk egyes körök nem mondanak le a diktatúra gondolatáról, mihelyt a helyzet nem az 5 óhajuk szerint fejlődik, hanem uj kampányt is kezd ugyanazokkal az emberekkel és ugyanazokkal a lapokkal, melyek három évvel ezelőtt tették ugyanezt. Legfeltűnőbb azonban az az értesülésünk, _ írja az Expres, _ hogy „S“ aláírás mögött a Lidové Noviny hasábjain a köztársasági elnök kabinetiroda! osztályfőnökének, Sohiessl dr.-nak a neve húzódik meg, aki az említett cikknek a szerzője.

KiéiezSdöit a helyset

Prága, november 29. Lapzártakor jelentik: A német agráriusok és pedig Spina miniszter és Zierhut képviselő az esti órákban újból tanácskoztak Udrzallal és Bradiáccsal és miután Udrzal nem volt hajlandó a német agráriusoknak az egészségügyi tárca helyett fontosabb tárcát adni, a tárgyalások félbeszakadtak és a német agráriusok azzal fenyegetőztek, hogy ellenzékbe vonulnak. A német agrárok e határozott lépése azzal magyarázható, hogy a Kafka-csoport bejelentette, hogy abban az esetben, ha nem kapnak értékesebb tárcát, nem hajlandók a Bund dér Landwirte- vei együtt a kormánytöbbségbe lépni. A cseh nemzeti szocialisták és a szociáldemokraták közös értekezletükön elhatározták, hogy egymással szolidárisak és a cseh nemzeti szocialista párt nem hajlandó a kormányba lépni, ha a C3eh szociáldemokraták követeléseit Udrzsal nem teljesíti. Ezzel tehát a helyzet még jobban kiéleződött.

FORRO NÉZŐK

RIGEHY

Irta: Mőfticz zsír ff® NO

— .Maga szerelmes volt az urába? — kérdezte hirtelen komoran.

— Nekem nem kellett szerelmesnek lenni, — mondta Vilma egyszerűen — hiszen ő volt szerelmes belém.

A férfi beharapta az ajkát, összehúzta a szemöldökét. Hogy érti ezt ez a nő. Lehet, hogy igaza van. Hiszen az, hogy: „szere'em“ a vágyat jelenti, a kielégítetlen vágyat. I e betséges az, hogy a szeretett nő nem érez vágyat? Mire is vágyjon, ha mindene megvan? . . .

— Maga nem volt szerelmes másba? Senkibe? . . .

— Nem kellett.

— Igen. Mindenki magába volt szerelmes,

— hörögte a férfi hangja.

— Talán ha lett volna valaki, aiki után nekem kellett volna szaladni ... De nem ismertem olyat . . .

A gazdagság csúcsán lebegő boldognak a «oava volt ez. Akinek nincsenek elérhetetlen dolgok az életiben.

— Egyszer éreztem a szerelmet, egyszer mégis m egér extern,' — mondta Vilma halkan s két kzét az arcára szorította. — Most. Most. Tegnap és ma . . .És tegnapelőtt . . . Azóta mindig. Mióta nem volt akit, szerethettem . . . Mióta elérhetetlen lett . . .

A férfinak ez már sok volt. Megérezte, hogy a nő kiforgatja biztos útjáról. Soha nem élt gondolatoknak, álmoknak, ábrándoknak. Mindig észszerű cél után ment. egyen ősein előre. Itt most olyan útvesztőbe kezdtek süllyed- mti amolyWi ed lobét wemnri ... A

a fulladt melegben, a bizonytalan fények alatt valami uj élet zsibongott, de ettől ő megijedt. Úgy érezte, neki nem lehet letévedni a prózai egyenes útról, mert ez a halál. Máris ott tartott, k<gy szerette volna levetni magát a földre, az asszony lába elé s letenni a homlokát annak a kis cipőjére és sírni, vagy elheverni, mint egy gyermek, vagy egy kis eb. De nem lehel, nem lehet. Mindenkinek lehet, csak neki nem.

Fölrázta magát s azt' kérdezte:

— Gyűlöl?

Az asszony sokéra szólt.

— Nem.

— Nem? —kiáltott fel.

— Nem ... én magát nagyon gyűlöltem.. Most nem gyűlölöm.

— Nem.

— Nem. Közömbös nekem. Most, e percben, mindenki közömbös számomra. Mindenki.

— Fábján is ?

— Igen . . . Akkor hivattam magát, mikor

megéreztem, hogy Fábján is; tudni akartam, hogy utálom-e még magát? vagy félek-e, vagy gyűlölöm-e?

— És nem?

— Nem . , . Mindegy . . . Mióla Lacit elvesztettem, azóta mindenki mindegy . . .

Az ujján volt egy zöldlküves gyűrű. Azt forgatta. A főkapitány szeme ott maradt azon a nagy zöld smaragdon; régi gyűrű volt ezen a fiatal kézen. IJgy érezte, mintha valóban ilyen közönnyel forgatná az ü lelkét is az ujjairi. Az egész életét.

—■ Kínon többé életben, amire vágyjak;

— mondta a fiatal nő. — Nézze, milyen csodálatos.

Megállóit s nyitott arccal várt egy pillanatig, akkor azt mondta:

— A halál, az jó.

A,főkapitány megrettent.

— Nem. Nem jó.

— Miért? — mondta Vilma. — Gondolja meg. Kim van nekem? . . . anya régen meghalt. Apa régen meghalt. Józsika testvérem régen meghalt. Van Blanka. De Blanka boldog. Blanka anya. Blankának férje van. Derék ember. Ők jól vannak. Persze nekem nem kellene. De nekem más se kell. Mért kelljen . . .? Nekem volt . . . Nekem volt egy olyan férfiemberem, aki nekem kellett . . . Most elinduljak megint keresni? . . . Nézze, én mikor utoljára kánt voltam Oporán, mikor eljöttünk, azt mondtam, hogy ide nem jövök többet ... De már mikor mondtam, éreztem, hogy az nincs úgy ... És akkor bennem csakugyan el is múlt az ijedtség és a harag. Én úgy éreztem, hogy ellenkezőleg: csak az az egy lehet, hogy én visszamegyek a házba s ápolni fogom a sírt ... Ez még volt valami, mert ott minden őrjjjj emlékeztetett volna s én el tudtam volna magammal hitetni, hogy ez az ábránd valami ... No de azt nem bírtam volna el, hogy Lacit kittem essék, orvosok fel- boncolják, rendőrök, csendőrök s azt még ke- vésbbé, hogy ez nekem húszezer dollárt hozzon; szegény Bálfey nagyon boldogtalan volna. ha hallaná, de ez igazán szintén nem tetszett nekem . . . Aztán jött ez a derék jó Fábján, ez az angyal, és beadogatta nekem a méreglabdacsokat. Nem tehet róla, de most úgy érzem, hogy injekciót adott s ez beszüntette bennem a szivet . . . Már csak élettaní- lag van . . . Elvette tőlem a férfit, akit szeret-' ni kezdtem Nézze, egy férfi, aki az éjszakáim titkait elmondja egy másik nőnek, az nem is volt az enyém . . . Én öltem őt meg ... Én nem tudtam, hogy ilyen könnyű dolog ölniő, látom, olyan férfiféle volt, amilyenről maga beszél: ha a nő nem adja meg magát, akkor ő megy s talál más nőt odáig, amíg kivárja ezt, aki mégis komolyabb eset neki . . . Igen komplikált s megérthetetlen ... De igy van... Sőt én elhiszem azt, hogy ő boldogtalan volt... Egy hónapon keresztül nem tudott hozzám jutni . . . hevesebben alkoholizált, sokat volt távol. Ha megjött, hideg és udvarias igyeke- kezett lenni. De szenvedett. Nagyon mélyen s nagyon fájóan szenvedett. S ennek én voltam az oka . . .

A férfi komoran hallgatott.

Érezte, hogy véghetetlen távolságban van tőle ez a nő s nagyon csüggedt volt, mert önmagát támadta, hogy annak idején nem máskép kezelte. Egyszerű, szinte állati érzéseivel netm értette a nő halk tragédiáját, csak azt, hogy nem volt az övé s nem is lesz az övé. Kielégíthetetlen bírás vágy volt benne s a vére lüktetett. Mint a kandúr a vinnyogó egeret, amiht fut előle a szénában, úgy nézte biztos ereje tudatában, ha egy nő előtte sirt. A könnyek csiklandozták a vérét § a duruzsló lágy hang borzolta a vágyát.

— Oh, maga szegény, — mondta fojtott hangon.

Érezte ő maga is, hogy nem tud azon a nyelven szólni, ahogy a nő beszélt, érezte a barbárságát vele szemben. Neki soha nem voltak ilyen finom és komplikált érzései, ő egy ős és vad állat volt, aki évek óta kegyetlenül szenvedett amiatt, hogy ez a nő a szépségével annyira hat rá. Hisz ő soha nem válogatott, neki mindegy volt, a csinosabb cselédlány éppen olyan zsákmány volt neki, mint a bajba keveredett uriasszonyok. Isten őrizte azt, aki az ő szobájába kerüli, s ezt akkor is kieresztette.

Szegényke, szegényke, macái nem értette meg soha az az ember * mondta, ahogy másoknak, szokta mondani. Nem tudott másképpen dalolni, ások ahogy szokott

(45)