Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-30 / 273. (2198.) szám
1898 november SO, gtombai r •MActoRHnqjgp 3 Fegyverszünet a távoli keleten A kínaiak elfogadják az orosz feltételeket — Szovjet diadalmámor — Amerika és Németország közvetít — BALL PALA9S THEATBE ALHAHBRA Praha, Václavské nám. Telefon: 37769. Ma és mindennap nagy szenzációs világvárosi műsor. Két zenekar! Előkelő magyarok találkozóhelye. ...........mamaBKJ Pek ing, november 29. A távoli kelet szovjethadseregének főparancsnoka a következő prcklamációt tette közzé: — A kínaiakat két fronton megvertük. Az ellenséget Charbdnig üldözhettük volna, de megelégedtünk azzal, hogy Kínát meg- leckéztessük és megmutassuk erőnket és elhatározott szándékunkat a keletkinai vasút fölött gyakorolt ellenőrzés megtartására. A jelenlegi helyzeten csupán a moszkvai és a mukdieni szerződések betartása változtathat. Ha Kina ki akarja kerülni az uj miegleckéztetést, kénytelen lesz azonnal visszaállítani a keletkinai vasutak status quo-ját, az orosz foglyokat elbocsátani, a koncentrációs tábor kapuit megnyitni, a fehérgárdistákat lefegyverezni és a kinai csapatokat a határról visszavonni. Minden késedelem akciónk folytatását vonná maga után. Nankingi jelentések szerint a mukdeni vezérkar elfogadta az oroszok valamennyi folté tloét. Japán aggodalmak London, november 29. A nankingi kormány állítólag elhatározta, hogy elfogadja Németország és Amerika közvetítését és tárgyalásokba bocsátkozik Szovjetoroszország- gal a keletkinai vasút ügyében. A tárgyalások természetesen csak akkor indulhatnak meg, ha Kina visszaállította a vasútvonal mentén a status quot. Tokiónak az az álláspontja, hogy a külföldi hatalmak beavatkozása nem vezethet jóra és a legcélszerűbb volna, ha a konfliktust közvetlen orosz—kínai tárgyalásokkal sikerülne kiküszöbölni. Clémenceau politikai végrendelete Tiltakozik a vádak ellen — Mandel feljegyzései — lobi! a béke, mint a bábom Paris, november 29. Az Illustration nevű hetilap ma közli Martelnek, Clémenceau volt titkárának föl jegyzéseit, a följegyzések legérdekesebb része az, amelyben Clémenceau a háboniutáni idők problémáiról nyilatkozik. Az elhunyt államférfiu szívósan védekezett az ellen a vád ellen, hogy a fegyverszüneti megállapodást tulhamar irta alá. Clémenceau szerint a háború folytatása sok százezer ember életébe került volna s 1918 novemberében ez már fölösleges Tolit. A németek amugyis elfogadtak minden föltételt, kiszolgáltatták ágyúikat, fegyvereiket és szabadonengedték foglyaikat. Ezenkívül kiürítették Belgiumot és Franciaországot. Amint Németország elfogadta Wilson tizennégy pontját, Franciaország amerikai szövetségeseire való tekintettel nem folytathatta a háborút. Ha másként történt volna, Franciaország ellenségei sorában láthatta volna Angliát és Amerikát. Ugyanígy tiltakozik Clémenceau a francia szélsőséges nacionalisták második vádja ellen is, amely arról szól, hogy Clémenceau minis zterelnök elmulasztotta a Rajna vidék amnektálását, holott erre alkalom kínálkozott. Clémenceau szerint a szabad francia köztársaság egyetlen pillanatig sem gondolhat annexióra. Ez Bismarck stílusa lett volna, de Clémenceau remiéli, hogy az erőszakos nőimet államtér fiú nem talál többé utódot. A Rajna- vidéket csak azért szállották meg, hogy Németországot a békeszerződés betartására kényszerítsék. Amint a németek — Clémenceau konzekvensein a ,yboohes“ kifejezést 'használta — teljesitik kötelességüket, Fran- oiaorszár azonnal kiüríti a rajnai zónát.. Viszont akár száz évig ott maradhatnak, ha a németek nem teljesitik a békeszerződés 428., 429. és 430. pontját. Később pedig, ha a francia csapatok már elvonultak a Rajna mellől és Németország nem teljesiti a föltételeket, a franciák újból megszállhatják a Rajnavidéket. Ennyi elegendő, de anoexióról szó sem lehet, mert a Rajnavidék annexiója mindannak meghazudtolágát jelentené, amiért a szövetségesek harcoltak. De Clémenceau a legelkeseredettebben az ellen a vád ellen tiltakozott, hogy FranA londoni fiouakonferendáf a Sf. James palotában tartják meg London, november 29. MacDonald miniszterelnök hétfőn hozza nyilvánosságra a londoni flottakon,ferenoia angol bizottságának névsorát. A konferencia január 21-én kezdődik és nyolc-tiz hétig fog tor tani. A Times jelentése szerint a kormány elfogadta a király ajánlatát és a flottakonferencia legtöbb ülését a St. James-palotaban tartja. A palota állami terme azonban nem alkalmas a plenáris ülések megtartására s így ezeket valószínűleg a felsőház tanácskozótermében tartják meg. ciaország szempontjából nem kötött eléggé előnyös békét. Véleménye szerint a béke- szerződések értéke keresztülvitelük fokától függ. Ha a versaillesi békeszerződést sikerül maradék nélkül megvalósítani, kedvezőnek mondható, ha nem, akkor veszedelmes. A kivitel az utódok feladata, nem a megkötőké. Francia katonai körök 1919-ben azt követelték Clémenoeautól. hogy szakítsa meg a tárgyalásokat a szövetségesekkel. Ez Budapest, november 29. A Pesti Naplónak Prágába kiküldött munkatársa érdekes beszélgetést folytatott Hotowetz Rudolf dr. volt csehszlovák miniszterrel. A cseh közgazdasági életben előkelő szerepet betöltő Hotowetz dr. a középeurópai viszonyokról és elsősorban a magyar-csehszlovák kapcsolatokról a következőket mondotta: „Mindenki fél mindenkitől" — Az a krónikus ellentét, amely Közép-Euró- pa atmoszféráját megmérgezi, az önző gazdasági érdekek teljes félreértéséből ered. Európában ma mindenki fél mindenkitől. Ezt a félelmet átirva a gazdasági élet terminológiájára meg kell állapitanunk: a középeurópai utódállamok mindegyike azt hiszi, hogy a szomszédok gazdasági konkurenciája életére tör. A legszo- morubb az egészben, hogy ez bizonyos fokig- igaz is, de csak akkor, ha ezeknek az országoknak önmagukban zárt vámterületéről van szó. De ez a zárt vámterület valósággal erőszakot tesz a modern gazdasági élet törvényein és előbb-utóbb jóvá nem tehető károkat okoz. — Ha Közép-Euxópa mai térképére nézünk, látjuk, hogy Magyarország, Románia és Jugoszlávia agxárexportállamok, mig az agrárfo- gyasztók: Ausztria, Cselis-zíovákia, Lengyelország és Németország. Képzeljük most el, hogy ezek az államok az agrárproduktumokra teljesen vámmentes s zárt területeket alkotnak, de a többi államokkal szemben magas agrárvámokkal védekeznek. Ez a terv egyáltalában nem megvalósiihatatlan s előnyei annyira kézenfek- vőek, hogy talán éppen ezért nem valósítják meg... Ha az említett agrárexport- és importállamok megteremtik ezt a gazdasági blokkot, akkor valamennyi agrártermelő-állam e hatalmas egységen belül a mainál jóval olcsóbban termel. Mert amig ma a búza árát például Csehszlovákiában a világpiaci ár-f-magas beviteli vám+szállitási költség együttes összege határozza meg, addig az uj alakulatban a búza árát akkor kapjuk meg, ha a világpiaci árból levonjuk a vám- és szállítási költségeket. — A mezőgazdáknak azonban korántsem kell megrémülniük ettől a tervtől. Ha a mezőgazda- sági termények ára a zárt vámterületen belül olcsóbbodik, de állandósul, szükségképpen nőni fog a mezőgazdasági termelés, s az olcsó ár következményeképpen emelkedik a fogyasztó- képesség. Az a gazdasági blokk, amelyet Magyarország, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Németország és Lengyelország alkotnának, mint egész még mindig — mindenesetre cse-, kéiy — importra szórni, s éppen ez az import egyszer majdnem megtörtént, amikor Lloyd George negyvennyolc órával a békeszerződés aláírása előtt még mindig azt az álláspontot képviselte, hogy Franciaország a Rajnavidéket csak két évre szállja meg. Végre Wilson közvetítésével sikerült a félreértést eloszlatni és a kérdést kedvező módon szabályozni. Clémenceau szerint a versaillesi szerződés nem ragyogó, de minden béke jobb, mint a háború. tenné lehetővé az egyre fokozódó racionalizálódó és tervszerű mezőgazdasági termelést. A leiét feltételei — Mi a gazdasági jólét? Ha a fogyasztás természetes emelkedése a termelés szükségszerű emelkedését kényszeríti ki. Magától értetődő, hogy a fokozódó mezőgazdasági fogyasztás közvetlenül hat az iparcikkek fogyasztásának, illetőleg termelésének emelkedésére is. Ahol a mezőgazdasági termelés a belső vámok eltörlése által olcsó lesz, ott létrejöhet az agrárál- lamok „Planwirt.scháft“-ja, az az okos specializálódás, amely nem akar „mindent itthon kell termelnünk!44 felkiállássál Észak-Németország- ban szőlőt, s a lengyel tengerparton rizst ültetni, hanem kihasználja a természetes adottságokat. Áll ez természetesen a túlzott iparfejlesztésre is, amely a magas védővámok fala mögött látszólag virágzik, de a speciális nemzeti energiák olyan szétforgácsolódására vezet, mely előbb-utóbb a növekvő drágaság, a csökkenő életstandard és az egyre szaporodó válságok képében keservesen megbosszulja magát. Attól sem kell tartani, hogy ebben a hatalmas vámegységben a vámunió ártana az ag- rárállamak ipari fejlődésének. Ha csak olyan államokat kapcsolunk össze, amelyek a maguk egészében importállamok, akkor — mint a régi osztrák-magyar monarchia klasszikus példája igazolja ■— az ipar kényszerű expanzivitása megtalálja azokat a formákat, amelyekben az agrárállamok területén is gyökeret!'; verhet. Ha ezt a tételt egész Európára alkalmazzuk, akkor kiderül a szüntelenül letagadott igazság: agrárszempontból egész Európa „importország44! — Mert ha még fel is tételeznék, hogy Oroszországban újból olyan nagy felesleg lesz mező- gazdasági terményekben, mint a háború előtt, Európa importszükséglete búzában még úgy is körülbelül 120 millió mázsa. Ez a szükséglet a lakosság növekedésével párhuzamosan egyre nő s kizárt dolog, hogy Európának valaha is bu- zafölöslege legyen. Éppen ezért teljesen hamis utón járnak azok az államok, amelyek az önellátás, az autarchia fantazmagóriájában bízva különböző .gabonacsatákat44 kísérelnek meg., A középeuröpai vámunió és a valóság — Milyen akadályai vannak e vámuniónak? Már az összeomlás után, amikor az európai összefogás éppenséggel nem volt szimpatikus gondolat, s én magam a támadások pergőtüzében álottam, volt bátorságom hirdetni: az elvérzett Európát csak a gaada&ági ÖBttetfogtás „Téboly szállta meg Európát..." Miért fél Európában mindenki mindenkitől? — Középeurópai vámunió — A gazdasági összefogás feltételei — Az amerikai veszély — Magyar-csehszlovák gazdasági kapcsolatok — Beszélgetés Hotowetz Rudolf dr. volt miniszterrel a középeurópai vámunió tervéröl Figyelem! Duzzadt nyakat és golyvát legkönnyebben úgy akadályozhat és gyógyíthat meg ha naponta egy kis szelet Gehe-iéle jód-csokoládét fogyaszt eh A Gehe-féle jód-csokoládé használata elővigyázatossági szempontból egészségeseknek is ajánlható a duzzadt nyak és golyvaképződés elkeI rillésére. A készítmény a legújabb és legideálisabb gyógyszere a golyvakezelésnek és vele jódmérgezés nem állhat elő. A csokoládénak semmiféle $ mellékize nincsen, úgyhogy annak használata beteg gyermekek kezelésére is kiválóan alkalmas. Kapható minden gyógyszertárban, vagy pedig közvetlenül: GIHE-WER&E A.-G., AUSSIG. mentheti meg. Ma is azt kell mondanom, amit tiz évvel ezelőtt állítottam: a termelő rétegek félrevezetett egoizmusa keserűen meg fogja bosszulni magát. Ez a félreértés, még mindig dominál az agrártermelőknél csakúgy, mint az ipari produkciókban. Micsoda természetellenes önhittség azt remélni, hogy egy kis fogyasztási terület minden szükségletét el tudja látni! Természetes, hogy mesterséges védővámok mögött amelyek az életet hihetetlenül megdrágítják és így közvetett módon növelik a gazdasági nyomorúságot, ideig-óráig fentartható ez az állapot. De az „önellátás44 reménye mellett a gazdasági erők teljesen szétforgácsolódnak, s nincs már messze az idő. amikor a kis államokat a legmagasabb védővámok sem fogják mentesíteni a hatalmasabb termelők konkurenciája elől. Annál is inkább igy fog alakulni a helyzet, mert a túlzott vámvédelem nyomán bekövetkező válságsorozat már most is e vámok revíziójára kényszeríti a kis államokat. — Minden jó európainak meg kel1 értenie: Amerika fel tarthatatlanul nyomul előre. — Mi nem mehetünk el a racionalizálásban odáig, mint például a pittsburgi acélművek, amelyek naponként 24 órán keresztül szüntelenül csak síneket gyártanak. Ehhez olyan „Absatzgebiet44- re van szükség, aminő Amerika. A tömegtermeléssel Európa soha sem fog konkurálhatni. Miután Európának ugyanakkora területen, mint az Egyesült Államoknak, 400 millió lakosa van, szemben az U. S. A. 140 millió lakosával, a gazdasági élet vas törvényei arra kényszerítik az amerikai ipart, hogy még az elszegényedett Európában is uj piacokat keressen, önnek a grandiózus gazdasági imperializmusnak első jele a General Motors térhódítása Németországban, az amerikai acélipar mindenhatósága a lengyel ipari vidékeken, s a tengerentúli vegyigyárak támadása Európa ellen. — Minden szépitgietés nélkül ki kell mondani: ez ellen az offenziva ellen nincs védekezés. Egyetlen segítséget látok, s ez: közös termelés, közös vámok s az ilyen módon feldoppingolt európai tömegfogyasztás. Ezt azonban csak egy olyan Európa teremtheti meg. amely magáénak mondhatja a nyersanyagok kimerit- hetetlen rezervoárját, Oroszországot. Magyarország és Csehszlovákia — A középeurópai államok — elsősorban Magyarország és Csehszlovákia — politikai kibékülését és együttműködését egyesegyedül a gazdasági kooperáció megvalósításában látom. Mondanom sem kell, hogy egy ilyen gazdasági blokk egyáltalában nem jelenti az állami, illetőleg nemzeti önállóság feladását. Megint csak a régi osztrák-magyar monarchiára utalok, amely súlyos politikai hibái és tökéletlenségei mellett szinte önkéntelenül valósította meg a gazdasági blokk eszméjét. 1905-ben egyik könyvemben ezt írtam: „Ausztria szerencsétlensége, hogy azok a népei, amelyeknek közvetlenül a •szomszédságban önálló államaik voltak, soha egy pillanatra sem éreztek Ausztriával az állami szolidaritás érzését.44 Magyarok, osztrákok, románok és csehek között szüntelen politikai harcok őrölték fel a gazdasági egység termékeny gondolatát, s végső soron ezek a politikai harcok bontották meg Közép-Európa már- már kialakuló egységét. — Magyarország és Csehszlovákia között — mert ez a két állam volna alkalmas arra, hogy kristalizációs magva legyen egy jövendő vámuniónak — nem maradhat meg a mai állapot. Feltétlenül létre kell jönnie a kibékülésnek s a két állam közeledésére nemcsak Közép-Euró- pának, de egész Európának szüksége van. Politikai ellentétek, akármennyire mélyen gyökerezzenek is, nem akadályozhatják meg, hogy a két ország képviselői leüljenek a zöld asztalhoz. — Hogy ki kezdje? Nem tudom. De valakinek el kell kezdenie. El kell kezdeni, — még pedig miinél előbb, különben nem marad idő a kezdésre ... Egyetlen megoldandó problémánk van: véget vetni annak a tébolynak, amely megszállotta és még mindig megszállva tartja Európái. (sz. r.)
