Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-26 / 269. (2194.) szám
r#RAA*Aí*J v x!AR*M i RüAI£ 1929 november 26, kedd. arának számított a nyugati kontinensen. A ] politikai élet valamennyi szála az ő kezébe futott össze — ő volt az, aki az osztrák-magyar különbékével és a Sixtus-levélle! foglalkozott, ő volt az, aki Amerikát a háborúba vitte, sőt ő volt az, aki később, 1919- ben Kun Bélával tárgyalt. Alig került hatalomra, átszervezte a frontot, megreformálj a front élelmezését, alkalmas helyre állította az alkalmas egyéneket, az elcsigázott katonákba aj életet öntött, az alkalmatlan tábornokokat elcsapta, a front mögötti defai- fizmtist, amely épp agy főlötötte fejét Franciaországban is, mint a központi hatalmak j országaiban, kérlelhetetlen szigorral letörte, j a külföldön pénzforrásokat mozgósított és ; rendszeres muníció- és élelmiszerszállításokat vezetett be Amerikából, gondoskodott a front mögötti éiet megtisztításáról, a sajtót ráncbaszedte, értett hozzá, hogy a francia népből az utolsó erőt is kiszedje és hasonló erőfeszítésekre kényszeritse a szövetségeseket, ügyes diplomáciájával megnyerte a föld valamennyi államának bizalmát és támogatását, Oroszországot egyszerűen elej- I tette, a ném et kémrendszert megsemmisítette, kitartást prédikált és a népnél mindent el tudott érni, amit akart, mert Franciaország a bálványozásig szerette. Emberfölötti munkájának, hitének és lángeszének volt köszönhető, hogy 1918 novemberében meg tudta tömi a német ellentál- j lást. Ekkor nevezték el a diadal atyjának i és népszerűsége a tetőpontra hágott De amit meg tadott cselekedni a háborúban, azt nem tudta a békében. Energiája, katonás vérmérséklete, gyűlölete és hajthatatlansága elragadták s a békeszerződések, amelyek végeredményben az ő munkájának tekinthe- j tők, lerontják mindazokat az emberi értékekei, amikben előbb kitűnt. A békeszerzödé- j sek rosszak, ezt ma nemcsak a legyőzött! hatalmak, hanem a szövetségesek is érzik, j Bármily komplikáció, nyomorúság és fájdalom keletkezik a Versailles!, a trianoni és a st.-germaini szerződésekből, tulajdonképpen minden Clemenceaura vezethető vissza. Az agg miniszterelnök utolsó és vészes győzelmét jelentette, amikor iebirta Wilsont és Lloyd Georgeot. Versaillesben az történt, amit kívánt és Wilson humanizmusa és Lloyd George körmönfont óvatossága mit- ; sem számított. A tigris mindenkit legázolt és gyűlöletének utolsó nagy íöllobbanása volt, amikor láncra verte a legyőzőiteket és elorozta a világ elől az igazi kibékülés lehetőségét. Ezért van az, hogy ma még Franciaországban sem tudják osztatlanul gyászolni és a humánusan gondolkozó européer t emberek ma, Cíemenceau halála napján, ha meg is adják neki azt a tiszteletet, ami il- j leti, szomorodott szívvel gondolnak arra.! amit ez a nagy ember elrontott. Anglia, Amerika, Olaszország és a többi szövetséges ugyancsak vegyes érzelmek között kisérik utolsó útjára a halottat. A legyőzött és megnyomorított államok pedig minden fájdalmukat neki köszönhetik. Ha 1918 novemberében Ciemenceauí, mint a borotvát, amely megtette kötelességét, félreteszik, a világ bizonyára nem nyögne oly irtózatosan terhei alatt, mint e mániákus Benes pártja csatlakozik a polgári koalícióhoz? — A másik lehetőség: a vörös-zöld koalíció — Prága, november 25. Udrzsal miniszter- elnök és Benes külügyminiszter vasárnap ; egész nap Lanában volt a köztársasági elnöknél. Udrzsaí az államfőt kimerítően tájékoztatta. tárgyalásának negatív eredményéről. A miniszterelnök ma délelőtt a parlamentben tárgyalt az agrárpárt vezéreivel, majd délután fogadta Hampl cseh szociáldemokrata képviselőt és Franké cseh nemzeti szocialista képviselőt. E tárgyalás után újból megbeszélést tartott az agrárpárt elnökségével. E tárgyalásokról részletek még nem kerültek nyilvánosságra. Ma azonban ismét két kormánytübbségi kombinációról beszélnek. Az egyik az volna, hogy a régi polgári koalíció kiegészítést nyerne a cseh nemzeti szocialistákkal, a másik kombináció szerint a vörös-zöld koa- liciót hívják életre. Konkrétumokról természetesen nem lehet beszélni, ellenben erősen tartja magát az a Mr, hogy holnap eldől a kormányalakítás ügye. Erre vall az a tény is, hogy holnap délutánra egybehívták az agrárpárt elnökségét. Ha e két kombinációból egyik sem válna be, úgy nem marad más hátra, mint hivatalnok kormány kinevezése. A szíják népsárt sürgeti a kormány megalakítását Pozsony, november 25. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) A szlovák néppárt szenátort és képviselői klubja ma délelőtt Pozsonyban ülést tartott. Az ülésről, amelyen a szlovák néppárt kormánybalépéséről folyt a tárgyalás, a Siovák ma esti száma a következő tartalmú kommünikét közli: A szlovák néppárt képviselői és szená- tori klubja ellene van annak, hogy a miniszteri tárcákat szaporítsák, mert ez antidemokratikus és gazdasági szempontból is ama .. ihiiiiiiiiwhíimi.......... minin iiiíwwhwiiw... gyű lölet hatása következtében. Ha a béketárgyalásokon humánusabb politikusok, mondjuk Briand és Painlevé, játszák a döntő szerepet, bizonyára sikerült volna a háború- előtti európai ellentéteket kiküszöbölni, de nem tettek volna a régi rossz helyébe uj rosszat. Cíemenceau cinizmusában és gyűlöletében túllőtt a célon. Amit az egyik oldalon megjavított, elrontotta a másikon és a kontinenst az egyik végletből a másikba ta-; szította. Neki köszönhető, hogy a béke nem j lett az igazi demokrácia és humanizmus nagy j bajnalhasadása, amiről Wilson ábrándozott > kifogásolás alá esik. A klub nem tartja he- j lyesneb, hogy a kormány hosszú idő óta j még mindig nem alakult meg, ami azt bi- í zónyitja, hogy a parlamentarizmus gyönge i lábon ál! és a népnek a parlamentbe vetett bizalmát ez a huzavona erősen mee^öngi- ti. A klub követeli, hogy a kormány azonnal alakuljon meg. A szlovák néppárt részére teljesen közömbös, hogy résztvesz-e vagy nem vesz részt a kormányalnkulásban. Akárhogyan is fog történni, — fejezi be a kommüniké, — a szlovák néppárt mindig ki fog tartani .az autonómia mellett, akár ellenzékben lesz, akár pedig a kormányban fog helyet foglalni. Mégis a koncentráció kormánya jón? Prága, november 25. Lapzártakor értesü-1 lünk, hogy Udrzsal miniszterelnök kormányalakítási tárgyalásait újból a koncentrációs j kormány terve alapján folytatja éspedig ifxékiwkedéé^ /óeóuwú ‘YvuíaÍ ■ olyan koncentrációs kormányt akar létesíteni, amelyben a német szociáldemokraták is helyet foglalnának, de kiesnének a régi polgári koalició pártjai közül a német keresz- tényszccialisták és a szlovák néppárt. Udr- zsal a két szocialista párt vezéreivel ebben az irányban megkezdett tanácskozásait holnap folytatni fogja. Merénylet Palesztina zsidó lőí ellen Jeruzsálem, november 25. Norman de Wattos Beníwich, Palesztina Atorney-generálja ellen a rendőrség épületében tegnap merényletet köveitek el. Beníwich Palesztina egyetlen magasrangu zsidó tisztviselője. Amikor a rendőrfőnökség palotájának folyosóján sétált, egy rendőrségi küldöncfia revolverlövést adott le ellene és lábán súlyosan megsebesítette. A merénylőt nyomban letartóztatták. Bentwicb vörös posztó volt az arabok szeméés amiben a középeurópaiak is hittek, hanem láncraverés, katonai parádé, egyik oldalon kényurság, a másikon rabszolgaság. Cíemenceau kényekedve szerint dolgozott és ahányszor békeföltételeket diktált, vagy határokat szabott, mindig a gyűlölet vezette. Ez megcáfolhatatlan igazság, ő maga hangsúlyozta számtalanszor —- már pedig nem lehet jó és üdvös az, amit a gyűlölet teremtett Halálakor a megnyomorított és a sarokba lódított európai népek még azt a tisz-1 teletet sem érezhetik, ami a nagy halottnak kijár, mert kénytelenek arra gondolni, hogy ben és az arab végrehajíóbizottság gyakran követelte lemondását. A fó'államiigyész merénylője állítólag bevallotta, hogy száz fontot kapott a merényletért Jaltában a rendőrség kilenc arabot letartóztatott és azzal vádolja öltét, hogy a lakosságban zsidóellenes agitációt fejtettek ki. A letartóztatás hírére az arab munkások a város valamennyi üzemében beszüntették a munkát ás általános sztrájkkal fenyegetőznek. indo- ez ?■% jelenlegi és jövőbeli nyomorúságukat indokolatlanul, dühében és gyűlöletében ez zz ember okozta. Ismételjük, bármily komplikáció származzék a kegyetlen békeszerződésekből, minden egyenesen Clemenceaunak köszönhető, aki sem balra, sem jobbra nem "tekintve, a természetes adottságokat figyelembe sem véve, anélkül, hogy a helyzetet mélyebb vizsgálatra méltatta volna, a gonoszság ?u- Torjától megszállva, osztott, rendelkezett, emelt és taszított. f§n§ hízók mm® wv irtás Mófficf siiailOllB (41) Ebben a percben kijött a Bálkvék kapuján Kord a y Zoltán, a kordái birtokos, fessen, komolyan s kocsiban ült. Mecsky Fery háttá! állt, hogy ne kelljen köszönni, de az ügyvédnek érdeke volt, hogy Korday lássa, hogy milyen jóban van a Me>csky-gyerekke 1 $ atyáskodva karonfogta Mecsky Ferit és egyúttal odaköszönt a távolba Kordaynak: — Van szerencsém. Korday őszre sem vei te, vagy csak ugv tett n nem viszonozta a köszön-ért. — Ez jól áll, — mondta az ügyvéd — ez egy mintagazda, ez a Korday Zoli. ő biztosan többet tud most, mint mi kettem — Én semmit se tudok. — Nem is lehet itt semmit se tudni. Azt már igazán csak az “vhumá'és fogja kiderítem. — Miért? Szó van az exnuimálásról? — Hogyne. Azt mondják, meg is tö-tént jj feljelentés és vizsgálóbíró fog kiszállani. Azt beszélik, Pestről hoznak le orvos profesz- szort. Bűnügyi szakértőt. — Érdekes. Most a sarkon befordult a főkapitány s egyenes léptekkel közeledett. Elhallgattak. A főkapitány a Bátky-ház előtt megái lőtt s becsengetett. Odaköszöntek neki, aztán mindjárt kezet fogtak, a Mecsky-fiu felült a biciklijére és sietve ka fikázva elmenekült. Az ügyvéd bement a kapun s csóválta, a fejét. A felsége az udvaron volt. — Barátom, — mondta neki — egész megtevőit I — Kicsoda? — kérdezte a kövér fiatal- j asszony, aki az ügyvédi jómódban, amely az I ő régi, otthoni életéhez képest valóban úri { élet volt, mert nem kellett baromfit nevelnie és malacot hizlalnia s a kényelemben hamar hízni kezdett, csak a profilja volt finom és nemes, olyan, amellyel megbabonázta a kis ügyvédibojtórí annak idején. — A főkapitány! — Jésszusom! — mondta az asszony. — Hát tudod fiam, nem szél szám, nem fáj fejem, — szólt az ura de ez a Papp Béni egész aggastyán lett. Vakmerő dolog, vakmerő dolog. Belekapaszkodni az igazság kerekeibe. Egy kliens állott a tornácon, egy falusa ember, aki már három óra óta várja az ügyvéd urat s o sietett elintézni vele a dolgát. A főkapitány bement az ajtón. Igazán kényelmetlen volt neki az uccán oly sokáig állana. Bizonyára kinézett valaki, úgy eresztették be, mert ma délután, ahogy a szomszédok megfigyelték, senkit sem eresztettek be, csak a kis Klein doktort és Fábjánt persze. A főkapitány bement, egyenesen az irodába. Ott volt Bátky, aki le s fel járt a szobában s úgy fogadta a főkapitányt, ahogy a virrasztó házban szokás fogadni az embert. Alig pillantott rá e alig üdvözölte. Egyáltalán nem csodálkozott rajta, hogy újra itt van. Szívta a szivarját s azt monda: — Vilmáival nagy baj van. — Az Istenért! — Ez a Fábián nagyon felizgatta s elájult. — Úristen. — Sajnos, nem voltam bent. De én már I nem bírom ezeket az izgalmakat. Nekem már elég volt. Már az idegeimre megy. — Persze. — Négy nap óta, barátom. Nem eszem, nem alszom, egyik rémület után a másik. Most ez, Vilma úgy fekszik, mint egy darab fa. —• De hát ez rettenetes, mit csinált vele az a> ember. Mindig mondtam, hogy az egy tapintatán ember ... Én sem tudok nyugodni . . . Egészen fel vagyok forgatva. Ezek a nagyképü Fikzopterek. Ilyen embert a köz- igazgatáshoz eresztem. Én is voltam főszolga, biró. Biztosítják, hogy ha alattam történik egy ilyen dolog, tapintatosabban intéztem volna el, arra esküszöm. — Vilma csak rá hallgat —• Meg kell menteni tőle, — morogta a főkapitány. Leültek. Soká hallgattak. — Te Béni! Azt gondoltam, hogy mégis, nem lehetne valamit csinálni azzal a halotti anyatkfl/ywel? Engem az egészben legjobban az a buszeze’dolláros veszteség bánt. — A? anyakönyvhöz nem lehet nyúlni, — mondta komoran a főkapitány s idegesen gyújtott ra egy cigarettára. — Azt már megmondtam És hiába is vakarnád ki, az nem elég. Ra gyilkosság van bejelentve, az nem egy üres szó .Akkor le kell folytatni a vizsgálatot. — Hát folytassák le, minden megvan. A nyom, a koronami u s a jegyzőmé, ki annyi mindent tud, hogy fele is sok. — Mi! tud0 — Fábján elmesélte, hogy a jegyzőmé volt Lacinak az utolsó szeretője Mindent elbeszélt neki. Kivétel nélkül mindenkiről mindent tud, hogy kivel milyet viszonyban voltak. Véleményem szerint itt nincs, többé szó sem rabiógyt!kosságról, sem bosszúról, mert olyan ember uecu létezik, aki bosszúból lőtte volna le. Itt csak egy eset van, saereLmá gyilkosság, — Hogy gondolod ezt? — Figyelj ide. Valaki megérkezik autóval. Az autó: megái Üt ja a kert alatt, annál a ki? földvárná1, ami oí! van a lucernáson, tehát csak olyan valaki lehel aki ismerte a helyet, de ahogy a parasztok elmondták, biztosan már regen nem járt erre, mert nem jó utó© ment. Keresztül is ment szántáson. Ha a homok el nem nyelte volna, akkor még az autó- cyorn i; niegm.v adhatott volna. De ez mindegy. A megyében nincs olyan sok autó. Ki !etn>t hallgatni at összes soffőrt. Nem egy ember járt ott magában, hanem legalább kettő. Most már, kinek van autója az ismerősök s az iftinerétién imádók közül . . . Mert az illető leszállt a kocsiból, a fák alatt lement s abban a pillanatban jelen volt. amikor Laci fegyvert fogott. Ha az illető valóban szerelmes volt Vilmában, akkor osztönszerüleg vette elő a revolverét. Még ez is nevezetes, mert nem valami browningot vett elő, hanem egy kosszuesövü koionai fegyvert, ahogy gondolom. olyan ismétlőfegyver lehetett. Olyan kis gépfegyver, vagy varrni ilyen. Ez sincs akárkinek Hiszen a fegyver tartási engedélyekből ezt is meg lehet állapítani. No ée a cipőnyom. A gumitalpú cipó nyoma, amely ot* van a községházán elzárva. A talpán keresztül a vágás . . Ezt a gyilkost nem lehet meg nem találni. S az a húszezer dollár nem ma radhat a biztosító markában,, mikor itt olyan égető szükség van rá. Büszkén nézett fel, érezte, hogy logikus és világos az egész kép, amit felállított. így szokott mint üg.) • 1 védőbeszédet tartani, any- nylra egyszerűen és józanésszel, hogy a bíróság rendszerint elfogadta az indokolását. Semmi frázissal nem töltötte az időt; olyan volt. mint egy veréb, amely csál hatatlanul megy a nyomon s ha megragadja á tettest, akkor azt többéi nem ereszti ki a keséből
