Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-24 / 268. (2193.) szám

9 Wftf nyvember 84, rasánsap. IGAZ EUROPÉER HALÁLÁRA GAJDA EXTÁB Prága, november 83. Ha ax európaiság valamelyes szelleme lebeg még tán Középeurópa mocsaras vizel felett, agy reszketve kellett megállanía nagy gyász dldergetö fátylába burkolózva egy minapi halott ravatalá­nál A kicsinyes, alacsony életszemlélet fojtogató szorításába lefogott igaz. enrópéer mind kiveszőid) fajtája njból megkcvesbedett eggyel Makovieky Péter halálában. Rózsahegyen, a laposan pislákoló hegyek-köztl kisvárosban élte le mindig egy-titemü, szép életét, a völgybe-ágyazott kisváros hegy-erődei között. Csodálatos dolog ez a hegyekkel, vagy lenyomják zord magasságuk legaljába az embernek fejét vagy pedig keresztüllátni rajtuk a messzeségbe mint egy üvegfalon. Makovieky Péter úgy élt a Csebrát, a Ghocs, a derült napokon messziről rózsálló' Tátra- ormok s barnáló Fátra-hegyek vasmarokkal övező szorításában, hogy gyengéd ölelésnek érezhette csaknem testi közeibe nyúló karjaikat és szemmel áthatolhatatlan testükön úgy láthatott keresztül, mint egy üvegfalon. Mert az európaiaság egykor fennen ragyogó szel fente égett mindig egyforma fénnyel szelíd szemé­ben s magasra lobogott fel éppen azokban a na­pokban, amikor ez a fény mr*), ködbeborult sze­mekben kihunyt. Alacsony szempontok sötét hegy­háta sohasem akasztotta meg ezt a tekintetet, az emberben vérré vált, lélekké lelkezett szellem vaj­mi könnyedséggel siklatta keresztül az átvilágított üvegfalon. Nem véletlen, de csillagzat-végzet, hogy fivére volt ama másik Mákovickynak, aki Jasznája Pol- jánáról nézett a végtelenségbe s megtalálva azt az útkereszteződést, ahol az ember elvált az Em­bertől, lankadatlan hittel kereste az uj keresztutat, amelyre visszatérve az ember újból önmaga sze­mébe tekinthet. Dusán a gigászi bölcs megejtő kö­zelében élve az uj életformát kutatta, áhította, de Péter — nagyon a mélyére nézve a párhuzam­nak — tovább ment: tettben és gyakorlatban meg­valósította azt, amit lehetett. Az emberi szerit jo­gok alapján állva praktikus mezbe öltöztette a tolsztoji eszmék leglényegesebbjeit s utat tört ne­kik ott, ahol fü-benőtte, kő-betemette ösvényre bukkant. Makovieky Péter élete példát mutat s példakö­vetésre serkent. Minden izében bennérezve a kor lüktető ritmusát, ennek a ritmusnak minden üte­mében a síruggle of life érvényesülő elvét felis­merve, tudta, hogy gazdasági megtámasztás nél­kül egy nemzet pillérei leomlanak s maguk alá „temetik az eszmei falakat is. Ezért valóságos gaz­daság? nevelője volt népének, bankok, gyárak, vál­lalatok alapításában vett részt, míg a másik olda­lon a szellemi fronton is harcolt. Fegyverei mindig az európéer fegyvertárából kerültek ki s fegyverei megválogatásában is az az előkelő, emelkedett ember volt, akinek ismer­ték. Ami különösen Középeurópában nem mindig sikerült: a nemzeti alapnak s a nyugateurópai bá zisnak az összeegyeztetése, nemzeti érdekeknek európai plattformra való helyezése: Makovieky Pé­ter meg tudta csinálni. Kivált itt Középeurópában nemzeti katasztrófákban robbant ki az ál-európé- izmus beteges tultengése, mert a nyugati kultúra csábos jelszavával harcbaindult zászlóvivők a messzi lidércfény villanásai felé húzták fáklyáikat, mialatt a fáklya fényében nem látták meg, hogy ütjük eleven, ápolásra, türelemre szoruló nemzeti testen halad keresztül s a fáklya füstje egy nem­zet torkát fojtogatja. Makovieky Péter fölényes és magabiztos tudással tudta, hogy igaz európaiaság elsősorban arra kö felez, hogy magunkat emeljük föntebb álló nem­zetek magasságába s más, távoli idegen adottságok rezultátumát csak módjával lehet átplántálni más rezultánsok közé. A saját nemzet nevelésével, a saját kultúra fejlesztésével lehet csak a legna­gyobb szolgálatot tenni az európai nemzeteknek s kultúrának, ha azt akarjuk, hogy mindnyájunk vérébe menjen át s Középeurópában is köztulaj­donná váljék. Az államfordulat nem hozott változást a rózsa­hegyi gyáros életébe. Nem tört a hatalom felé, nem kívánt részt a munka gyümölcséből. Tovább­ra is Rózsahegyen maradt 8 a szlovákságban el­foglalt láthatatlan nagy pozícióját, az iránta osz­tatlan rétegekben megnyilatkozó tiszteletet s köz- megbecsülést úgy gyümölcsöztette, hogy gyámolí­totta a gyengéket, esetleneket, tehetetleneket, szlovákot, nemszlovákot egyaránt. Az államfordulat nem homályositotta el az üveg­falat, amelyen keresztüllátott szempontokon, ala­csony élet- s világszemléleten, még ragyogóbbá, tisztábbá csiszolta lelkében, holott milyen köny- nyü lett volna most ezt a falat zúzva betörni. Hi­szen annyian bezúzták dühös ököllel a maguk kis üvegfalát, amelyet mások felé csillogtattak napot- vártukban s mikor a nap teljes fényárban kisütött, belecsaptak az üvegfalba, európaiaság üvegfalába, tudva és tűrve, hogy a szilánkok nemzetek lelkét sebezzék véresre, Makovieky Péter mindegyre szükebb kört vont lassan maga köré, egyre nagyobb távolságban ma­radt magára és szelíd szemével nézte az üvegfalat. A test most ott fekszik a rózsahegyi hegyek ni jában, a szem kihunyt 8 lecsukódott, de az üveg­fal ép és töretlen. Mindig rajta keresztül fognak emlékezni Mák vicky Péterre, de ki állítja majd újból maga elé ezt a drága s egyre drágább priz­mát mikor olyan nagy szükség van látókra ebien a nagy homályban és ködben és naptalnnságban. , ' ' y y , Árva Pál. a pacifizmusról, a békeszerződések revíziójáról, Sztovenszkó embertelen állampolgársági problémájáról és egyéb kérdésekről — Beszélgetés az uj nemzetgyűlési képviselővel — ; Prága, november 23. A ceéh politikai élet egyik legmarkánsabb és talán legérdekesebb egyénisége Gajda Rudolf extábornok, a vezér­kar volt f őnökhelyettese, a csehszlovák nemzet­gyűlés uj képviselője. Neve köré legendát fon1 tak, Prága virágesővel fogadta, amikor a győz­tes glóriájával érkezett haza a szibériai hóme­zőkről. Hihetetlenül fiatal kora ellenére a leg­magasabb katonai méltóságokba helyezték s az­után kegyetlen kézzel taszították le abba a fe­neketlen mélységbe, amelyből — azt hitték — nincsen többé visszatérés. A márkánsegyéniségű fiatalember, aki kassai hadtestparancsnok korában a polgárság köré­ből is tudott magának szimpátiát szerezni, bu- káea után az események forgatagába került -— Élére állt a cseh fasiszta mozgalomnak, mely­nek hullámai talán sokkal intenzivebben sodor­ták a szélsőségek felé, mint ahogyan azt kívá­natosnak tartotta. Engesztelhetetlen ellensége Benes külügyminiszternek s neki imputál min­den vélt sérelmet, melyet el kellett szenvednie. Csehszlovák tábornoki rangjától megfosztották, kémnek kiáltották ki, aki ötezer koronáért elad­ta és szállította volna hazáját annak az Orosz­országnak, melynek bolsevista hadserege ellen a szibériai hadjárat során küzdött, s nyugdi­ját a minimálisra szállították le. Házában kü­lönböző ürügyekkel a házkutatások egész so­rát rendezték, melyet olyan alapos gonddal vé­geztek, hogy a rendőrkezek nyomai még ma is láthatók a föíbecsülhetetlen értékű ereklyékéi, kincsekkel, ritkaságokkal, páratlan szépségű csecsebecsékkel berendezett lakáéban. A drága szőnyegen egymás hegy én-hátán fekszenek a ha­talmas könyvszekrényből kiemelt könyvek s az íróasztal lapján halombarakva hever az öblös fiókok tartalma. Eddig nem is volt érdemes rendet csinálni, de most — amikor a mentelmi jog akadályozza meg a hatóságok gyakori láto­gatását — végleges nagytakarítást rendeznek, hogy visszaállítsák a kis lakás rendjét. Gajda rezidenciája tele van háborús trófe­ával. Előszobája a legtökéletesebb fegyvergyűj­temény, melyből nem hiányzik a Zslzska korá­ban használt pajzs és buzogánytól a japán had­sereg modern gyalogsági fegyveréig semmi sem. A cseh légiók zászlai mellett gondosan őrzi a cári hadsereg ama lobogóit, melyeket a vörö­söktől szedett el s ezüst tálcán, vitrinben tartja azokat a valóban nagy és ritka kitüntetéseket, melyeket az ántántállamok uralkodóitól kapott, s melyeknek ma is tulajdonosa. A véres csaták­ról, háborúról beszélő lakás minden porcikája a militarizmust dicsőíti, az egyetlen polgári elem benne, maga Gajda tábornok, a félelmetes generális, aki szláv habitusának lágy arckife­jezésével sehogyan sem illik ebbe a környezet­be. Szinte el sem tudom képzelni amúgy sar­kantyúé csizmában, testhez álló uniformisban, ahogyan ebbe a környezetbe beleillene. Messze földről importált, erősen aranyozott napkeleti porcellánesészéből békésen isszuk az erős törökkávét s a cigaretta kéken imbolygó füstje mellett folyó valóban barátságos társal­gásunk során nem állhatom meg, hogy M ne vessem a kérdést: — Mit tart tábornok a pacifizmusról? A nyárspolgárból kibúvik a katona és Gajda katonás őszinteséggel egyenes választ ad: — Mi csehek nem lehetünk pacifisták. Ne­künk nem szabad felülnünk az általános leszere­lés jelszavának és nem szabad magunkat ki­szolgáltatnunk. Locarno és biztonsági paktumok semmit sem érnek s jelszavunk soha sem lehet egyéb, mint a „si vis pacem, para bellum." — Milyennek látja tábornok ur a csehszlo­vák-magyar viszonyt? — A csehszlovák-magyar viszonyt a békeszer­ződés határozza meg — hangzik a lakonikus vár lasz. — Az utóbbi időben a külföldi sajtóban szó volt arról, hogy a trianoni békeszerződés ke­retein belül a csehszlovák-magyar jószomszédi viszony érdekében állítólag apróbb határkiiga- zitásra kerül sor. Mi a véleménye ebben a kér­désben? — Nézetem szerint bármilyen korrektúra elképzelhetetlen, lehetetlen, sőt hazíaárulónak tekintem azt, aki annak a lehetőségéről még csak beszél is, Magyarországnak respektálnia kell a jelenlegi határokat, de viszont nem látom be, hogy a határok kölcsönös tíszteletbentartá- sán kivid ne jöhessen létre olyan állapot, hogy a háborús sebek behegedése után a két nemzet számos közös gazdasági érdekének nyomására valóban barátságos módon éljen egymás mel lett. — Mit tart a Dunakonföderációról ? — Palacky egykor azt mondta, hogy Ausz­triát meg kellene alkotni, ha nem létezne*. A j nagy cseh tudós a dunamenti államok gazda­sági egységére, a Dunakonföderáció alapesz­méjére gondolt. Azóta a helyzet lényegesen megváltozott, mert ma már olyan kontinentális dísszoncia lett úrrá és a dunamenti nemzetek gazdasági érdeke! annyira ellentétesek lettek, hogy Dunakonföderációról nem lehet szó. — Milyeneknek kimeri tábornok ur a magya­rokat'?, r . . V , ; v , ; ..............1 — A társadalmi érintkezésben rendkívül sze­retetreméltó tulajdonságai vannak. A háború előtt Cattaroban szolgáltam az ötös vártüzérek­nél, melynek tisztikara és legénysége javarészt magyarokból refcrutálódott. Ott tettem szert az első magyar barátaimra és ott tanultam meg annyit magyarul, amennyi később alapja lett a további tudásomnak. Cattaroban tanultam meg azt a magyar közmondást is, hogy „Meghalt Mátyás király, oda az igazság.4' Ezért a köz­mondásért húsz napi szobafogságot kaptam elis­merésképpen. — Milyennek látja a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetét? — A magyar kisebbség helyzetét a békeszer­ződés és törvények szabályozzák. Szigorúan nemzeti alapon állok, de azt a meggyőződést vallom, hogy a békeszerződést és a törvényeket tisztelni kell s a kisebbségeknek meg kefl kap­niuk az őket megillető jogokat. Kulturember- nek azt nem szabad tűrnie, hogy a kisebbsége­ket törvények kijátszásával elüssék jogaiktól. — Ismeri Szlovenezkó állampolgársági prob­lémáját? — Ismerem s embertelennek tartom azt a rendszert, amely a demokráciának állandó han­goztatása mellett tízezreket tesz hontalanná. — Tábornok ur, most képviselő lett, fel fogja használni mandátumát arra, hogy e szerencsét­len hontalanok érdekében tegyen valamit? — Feltétlenül szóvá teszem ezt az ügyet s föltétlenül szavazni fogok arra az indítványra, mely becsületesen akarja rendezni ezt az égető problémát. — Tábornok ur csalt a saját nevében, vagy a Liga többi képviselőinek nevében is beszél? — Azt hiszem, beszélhetek a többi Liga-kép­viselő nevében is, mert ámbár bennünket nem köt a pártfegyelem, mégis kölcsönös megállapo­dás alapján együttesen fogunk eljárni. — A legutóbbi diákzavargásokkal kape«ol&i bán az a hir terjedt el, hogy a diák zavargás értelmi szerzői a fasiszták « hogy a tábornok ur emberei robbantották ki az ellentéteket, iga* ez? — Nem. A diákmozgalomban a fasiszta párt­nak nincsen része. Egyetlen emberen sem folyt bele a tüntetések előkészítésébe. Éu is csak azért interveniáltam a rendőrségen a diákok ér­dekében, mert sérelmesnek tartottam azt a mó­dot, ahogyan a rendőrség a diákokkal szemben fellépett. Mit tart a diákparohlémáról és a nwnorms clausos kérdéséről? — Az úgy ne vezet diákprobléma a megoldat­lan kérdések egész komplexumát tartalmazza. Tény, hogy főiskoláink nincsenek berendezve annyi hallgatóra, amennyi ott el akar helyez­kedni. Ebben a helyzetben ki kell bővíteni ax egyetemi tanintéze #*.et, de addig is elsősor­ban a belföldi diákságnak kell a tanulás lehető­ségét biztosítani. — Híve vagyok a numerus daususnak a sző ama értelmében, hogy meg kell rostálni a főis­kolára felvehető hallgatók számát, de ez a ros­tálás ne faji, vagy feíekezeti alapokon történ­jék, hanem az előképzettségen kívül tisztán az általános intelligencia legyen irányadó. A mai egyetemi ifjúság műveltsége nagyon Is egyol­dalú, az alma matert nem szabad diplomagyár­ra lealiacsonyitani, nem szabad tenyészteni a félintelligens elemeket, hanem az általános mű­veltségre való tekintettel kell megadni a jövő­ben azt a diplomát, mely azután valóban bizto­síték lesz arra nézve, hogy tulajdonosa intelli­gens és képzett ember, aki majd az élet Iskolá­jában is megállja a helyét Ternyel László. Ismét„Fantom^-ot a düsseldorfi rendőrség, de az áldozatok nem ismertek rá benne támadójukra Az egyik felgyógyult áldozat elmondja a Fantommal való találkozásának és beszélgetésének lefolyását Düsseldorf, november 23. A düsseldorfi Fan­tom utáni lázas nyomozásnak tegnap szenzá­ciós eredménye volt, kérdés azonban, hogy az a fiatalember, akit a rémtettek elkövetésének gyanúja alatt letartóztattak, tényleg azonos-e a gyilkossági sorozat tettesével. A „Mettmanner Zeitung" az esti órákban rendkívüli kiadásban jelentette Stelzer Wal- demar mettmanni lakos letartóztatását. A rendőrségnek az a gyanúja, hogy a fiatal­ember személyében olyan egyént kerített kéz­re, akinek föltétlenül köze van a bűncselekmé­nyek egyik-másikához. Stelzer nyilvánvalóan abnormis hajlandó­ságú ember. .1900 április 14-én született és 1926-ban, hu-j •szonhatéves korában Breslauból Wülfratbba; költözött át. Onnan tovább vándorolt Mett- mannba és 1927 óta ott. lakik. Adóbevallási ivéből kitűnik, hogy Stelzer egy év óta munka és jövedelem nél­kül van, ennek ellenére minden hó elsején rendesen fizeti a lakbért. Hogy tulajdonkép­pen mivel foglalkozott ebben az esztendő­ben, azt senki sem tudja. Állandóan nagy­horderejű politikai és szociális kérdéseken törte a fejét, leveleket irt Hindenburg el­nöknek, a pápai nunciusnak s a politikai és egyházi élet más vezető személyiségeinek. A levelekre azonban nem ragasztott bélyeget és igy valamennyit fölbontatlanul kapta vissza. A vallási kérdéseket állandóan ver­ses formában tárgyalta és ezeket a verseket előszeretettel mutogatta ismerőseinek. A lakásán tartott házkutatás alkalmával a rendőrség olyan dolgokat talált, amelyekből joggal következtethet Stelzer abnormitására. Ezeken a tárgyakon kívül egy vérpecsétes kabát is a rendőrség kezébe került, azonkívül egy sereg fénykép, amely Stelzert különböző ruhákban, női ruhákban is ábrázolja. , v v, ^ v * Az egyik fénykép menyasszonya képe és mar­góján egy megjegyzés olvasható arról, hogyan fogja majd menyasszonya fejét levágni. Emlité&t érdemel még, "hogy 1926-ban, tehát ugyanabban az évben, amikor Stelzer még Breslauban tartózkodott, a városban két gyermekgyilkosság történt, melyeknek tet­tesét nem tudta kinyomozni a rendőrség. A jelek arra mutatnak, hogy a düsseldorfi szörny utáni nyomozás helyes irányban halad, do ezt ma még kétségtelen bizonyossággal neem lehet megállapítani. A gyanuokok mindenesek­re súlyosak és elfogadhatóvá teszik azt a föltevést, hogy * minden valószínűség szerint hibbant elméjű Stelzer követte el a kéjgyilkosságok ször­nyű sorozatát. Bizonyosságot csak majd a szembesítések hoz­nak, amikor a súlyos sebeikből fölépült áldoza­tok szemügyre veszik a gyanúsítottat. A «bo- mélyleirás hozzávetőlegesen ráillik * igy ép­penséggel nincs kizárva, hogy Stelzer szemé­lyében sikerült az utóbbi idők legszöniyűbb' bűnözőjét ártalmatlanná tenni. Beszélgetés a tömeggyilkossal Düsseldorf, november 23. A napokban hagy­ta el a düsseldorfi kórházat Maurer Johanna, a Fantom egyik áldozata, aki aránylag könnyű sérülésekkel menekült az emberbőrbe bujt fe­nevad kezeiből. Az újságírók kérdéseire a* asszony elmondta nekik a rémmel való talál­kozásának hiteles és részletes történetét. Az asszony a város közelében egy elhagyott vi­li éken álló házban lakik, közel ahhoz a hely­hez, ahol Scheer Rudolfnak, az egyik áldozat­nak holttestét megtalálták. A kritikus napon útban volt hazafelé, amikor az országúton egy ember bukkant eléje. Melléje szegődött és beszélgetve haladtak. Egy autó robogott el mellettük hatalmas fénynya­Minőségek: • ^ ^ ka Smyrna, Persia. ^ 0 1 OalódM csomózással: csghszloaák technika legnagyobb otamánya I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom