Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-24 / 268. (2193.) szám

8 tts* kérdezze, milyen korszakban ki működtek Rn­szinszkó földjén a vulkánok. Azt a feleletei kapta volna rá, hogy a miocénban, amikor pá­ratlan patáju t-apirok voltak arrafelé, de em­ber osak jó néhány százezer év múlva került a földre. Ezek & teóriák mind a fantázia termékei, amelyekkel szemben a modern archeológia té­nyeket állít. Azon a területen, amely ma a csehszlovák állam földje, mint Középeurópa egyéb részein is, az ujabbi vaskorban lehet teljes biztonsággal megállapitani egy népet, mint egy prehisztórikus kulturperiódns képvi­selőjét, a keltákat. A kelták (Celti galli) kü­lönböző törzsei Európa legnyugatibb részeit lakták, a Pyreneus-hegylánctól föl egészen az Északi tengerig s innen terjeszkedtek aztán délre Itáliába, keletre G-ermánián keresztül a Kárpátok vidékére is. Csehországiban a bojok törzse lakott, hogy mi volt a Szlovenszkó földjén élő kelta törzs neve, azt idáig nem lehetett megállapitani. A f5r!éne*eJ6tti ícSOk homálya A Krisztus előtti második századtól kezdve az északi germán törzsek délre való húzódása kezdődik. A bojok ellentállása megtörik a ger­mán nyomásra, germán törzsek vonulnak be a Szudéták s Kárpátok földjére e a levert kel­ták mellett uralkodó szerepre tesznek szert. Csehországban a germán markomanók telep­szenek le s Marbod királyuk Krisztus előtt 8-ban hatalmas birodalmat alapított. Szloven­szkó földjén a quadok laktak s Marbod ide­jén földjük a markománoknak volt alávetve. Az erdős-hegyes földre a rómaiak nem tudták kiterjeszteni uralmukat, de a germán törzsek a rómaiakkal a Duna mentén állandó érintke­zésben voltak. Szlovenszkón az archeológia! lesetekben a barbár érmek s a római pénzek majd mindig keverve fordulnak elő (zsolnai lelet, melynek barbár érmein Va.nniu* quad fejedelem neve olvasható). A kvádok mellett még más germán törzsek is: herulok, longo- ibardok élnek a Kárpátok között. A ezlávoknak még mindig semmi nyomuk. A rómaiak s a Dunától északra lakó ger­mán törzsek gyakori harcokban állanak egy­mással. Különösen nevezetes Marcus Au r el la­ti u« hadjárata. A filozófus császár egyik mun­kája végén irt jegyzetből -arra lehet következ­tetni, hogy munkáját a Garam melletti quad földön irta. A római forrásokban az utolsó említés IV. század végén történik a quad ok­ról. Valentinianus idejében (371—374) betörtek Pannóniáiba * nagy pusztítást vittek véghez. Ezután a történelem nem tesz róhrk említést. Szánté kómikus, hogy a szláv autochtónia némely fanatikusa miiit igyekszik ezeknek a történelmi tényeknek erejét legyöngiteni. Ma- tíeczka szerint a La Téne kultúráira a szláv— római periódus következett, a germánokat te­hát egyszerűen eltüntette. Sokan a markoma- nokat « quadokat szlávoknak veszik. Sasinek a gótokat, dákokat, quadokat, ruyiakat szlo­vákoknak tekinti. Persze, mindez csak fantá­zia. A Krisztus utáni hatodik századig a Bzlá- vok középeurópai földön nem mutathatók ki. Hói volt a szlávok őshazája? A szlávok nem Európa őslakói. A klasszikus világ kitűnő histórikusai % geográfusai nem emlékeznek meg róhik, amiből tehát az követ­kezik, hogy őshazájuknak az antik világ kul­túrkörén kívül, valahol Európa keleti részében kellett lennie. A szlávisták a szláv őshazát a mai ukrán, fehérorosz s lengyel területen, vagyis fizikai-földrajzi kifejezésben az északi erdőöv s a nagy pusztai öv között elterülő ha­tárterületen keresik. Az ötödik század végén indítja őket a népvándorlási hullám nyugatra. 518-ban emlékeznek meg róluk először bizánci írók, ekkor jelennek meg az Áldana mentén, 595 táján érik e.l a bajorok földjét, tehát a ha­todik században terjednek szét a régi monar­chia területén. Niederle, a legkomolyabb cseh archeológus, a szláv bevándorlást korábbi idő­re tételezi föl. „Meg vagyok róla győződve — írja —k, hogy a szlávok már a IV. és V. század előtt kezdtek a későbbi Magyarország terüle­tére vonulni. Hogy ezek a szlávok a mai szlo­vákok ősei voltak-e, vagy a szláv családhoz tartozó ama népek, melyek délre Pannóniába, az Alpok vidékére és a Balkánra vonultak, az már más kérdés, melyre határozott választ nem lehet adni.“ Niederle tehát nem hisz a szláv autochtónia teóriájában^ de az az állítása, hogy a középeirrópai szlávok már a IV. szá­zadban telepedtek be, csak meggyőződés s nem igazság. A történelmi források a szlávok- ról csupán a hatodik században emlékeznek meg. De a szlávok nem mint saját uraik jön­nek a Duna völgyébe, hanem mint az avarok rabszolgát A korai középkornak erről a. leg­sötétebb korszakáról, a VI—VIII. századról hallgatnak a krónikák. A cseheket először egy 805. évből származó forrás, a morvákat (mar- vani) egy 822. évből való krónika említi meg. Az avarok nyomasztó uralma ellen a szláv törzsek 622-ben föllázadtak s e lázadás vezére egy köztük időző frank (tehát germán) keres­kedő, Samo volt. Samo a szláv törzsekből or­szágot is alapított, amely 660-ig állott fönn, azonban ennek az országnak határairól s köz­pontjáról mitsern tudunk. Súlypontját hol Cseh országban, hol Karín th iában keresik. _ Azt lehet megállapitani, vájjon a kárpáti föl­dek f zlávjai hozzátartoztak-o Samo birodal­mához. Amikor tehát, Mannayk a csehszlovák nemzet történeti kontinuitását Samo országáig ▼eseti viasza, a történelmi romántioixmiu szemszögéből tekint egy modem történetire* szerint elbírálandó problémát. Mikor vándoroltok be a szlovákok! 'A szlovák nép őeei tehát a IV—VIL mázad között vándorolhattak a Kárpátok közé. A szlovák romantikusok, akik be akarták bizo­nyítani, hogy a szlovákok Szlovenszkó ősla­kosai, főképpen Nestor kievi szerzetesnek (1056—1116) krónikájára hivatkoznak, aki néphagyomány alapján irt a „szlovének" ősrégi lakóhelyéről a Kárpátok aljá és a Duna part­ján. Saíarik Nestor állításai..* támaszkodva iparkodik bebizonyítani, hogy a szlávok már jóval Kr. e. laktak a Tátrától a Dunáig elte­rülő vidéken. Stur Lajos már nem általános­ságban a szlávokról beszél, hanem a szlová­kokat teszi meg Szlovenszkó őslakosainak s lelkesedésében ezeket Írja: „Nincsen régibb nemzet a magyar földön a szlováknál. Hány nemzetet várt itt meg, hányat búcsúztatott el innen, hányat élt túl és hány nemzet pusztu­lásának és kimúlásának volt tanúja! Látta és átszenvedte a viharokat, amelyek a föld fölött elvonultak, de kiállotta azokat ■ szilárdan megállta helyét, akár csak. az ő Tátrája!" — Történeti igazságnak veszi ezt Hodzea is, az­óta pedig több szlovák iró kísérelte meg an­nak bizonyítását, hogy a szlovákok Ssloven- ■szkó őslakosai. Nestor krónikája azonban osak tradíciókat gyűjt össze, nincs bizonyító ereje. Az etimoló­giai bizonyítékok, a hegy Ónotoknak saláv neve (hradietye, wtrásse) még nem erősiti meg as autochtónia tényét, mert nem tudni, hogy mikor keletkeztek • mely szláv törzstől szár­maztak. Különben Cxambel dr„ a legkiválóbb szlovák nyelvész, utal arra, hogy a legismer­tebb hegyek és folyók neveit (Tátra, Fitra, Poprrid, Héráid, Vág, Nyitra, Garam) nem tudjuk etimológiailag szláv eredetűeknek há­zon yi tank Szóval, történelmi forrásokból nem lehet be­bizonyítani, hogy a szlovákok Szlovenszkó ős­lakosai s az sem mutatható ki, hogy mikor költöztek ide. A sokféle tájszólás arra enged következtetni, hogy több csoportban és külön­böző időben telepedtek itt le. Bevándorlásuk folyamata a IV—VI. század között kezdődhe­tett * ugyanekkor szivároghattak alá gyér orosz törzsek as északkeleti Kárpátok lejtőin is. A Viborlái azonban akkor már nsm szórt vnlkános köveket. A ezlovák nemzet kialakulásának történelmi folyamata azután a Kárpátok földjén évszáza­dok alatt ment végbe egy vegyi folyamat mód­jára, amelyet amalgamraálásnak nevezünk. Szlovenszkó szlovák lakossága nem az többé, mint a magyarok honfoglalásának idején volt. Az akkor ó-szlovén rétegre északszlovák nép­fajta telepedett rá. E képződményt nyugaton morva, keleten lengyel ée orosz mázzal vonta be a szomszéd szláv rétegekkel való érintkezés. A szláv törzseknek ez a nemzetté való kialaku­lása a szláv kontinuitás jegyében ment végbe s a nép faji jellegében lényeges változást nem idézett elő. A magyar honfoglalás Az ó-szlovén törzseknek bevándorlása egy­előre nem jelentett uj kulturperiódust Szlo­venszkó földjén, helyesen állapítja meg Rze- hak morva prehisztórikus, hogy itt a népván- dorlári fonnák a XI. századig, a magyar ál- lamalkotáe meggyökeresedéséig tovább tarta­nak. A nyugati kultúra azonban a kilencedik ezázad folyamán már kezd beszivárogni. A ke­reszténység nyugati Szlovenszkón terjedőben van s ez a vidék egyházközigazgatás szem­pontjából a passaui egyházmegyéhez tartozik. Primitív államalakulás is létrejön Nyitra kö­rül, egy Pribina nevű szláv törzsfő hoz létre kis fejedelemséget, amely a morvákkal vívott véres harcban megsemmisült. Mojmir utódja, Eatislav egyesítette a két fejedelemséget, amelynek azután Svatopluk lett a fejedelme. Ez volt a nagy morva birodalom, amelyhez azonban sem Csehország nem tartozott, sem pedig a Garam alsó folyásán túl nem terjesz­kedett. Ebben az államalakulásban keresi a csehszlovák állam ée a csehszlovák nemzet történelmi jogcímét a románticizmue. A küencedík szánad végén történőik a ma­gyar honfoglalás. Az észaM Kárpátok hegyvi­dékén gyér óezlovén törzsek élnek akkor. Nyugaton, a Nyitra völgyébe mér behatolt a nyugató kultúra, de a Garamitól keletre még knltorvadoai az egész terület. Az egyfcoruak lakatlan pusztaságnak mondják. Az egész föl­det az erdőségek összefüggő rengetege borít­ja. Ha laktak is rajta, csupán a széles völgyek s a déli dombok lehettek megszállva s csak lassan, a körülmények kényszerítő hatása alatt vonult fél a szláv lakosság a* oldal völ­gyekbe, ahol magát könnyebben fenrtartfhatta. Senki földje nem volt ez a terület, egészen bizonyos, hogy Árpád meg sem szállotta. La­katlan maradt mindaddig, aimig a magyarság annyira megszaporodott, hogy oda is telepe­seket bocsáthatott, akik a gyér számú szláv lakosság mellett szintén gyökeret vertek. így mondja él a honfoglalást a kútfők alapján Acsádv Ignác. A Kárpátok északi öve habár- vadon volt még akkor, kultúrába nem fogott, járatlan terület. A határ nem is volt kijelöl­ve, osak az időik folyamán a kényszerítő kö­rülmények mérték ki s állapították meg vég­legesen. Mi volt a nagypannoniaii medence a kárpáti kerettel a magyar honfoglalás előtt? Régi kultun területek széteső mozaikja, amiket semmiféle erő nem fogott össze. A mai nyu­gati Szlovenszkó « a Dunántúl római hatás alatt állott s Pannónia virágzó kulturterület volt. Szintúgy Erdély is római kultúrával ita- tódott át, de az ország közepe, a Duna s Ti­sza melléíki síkság, a sós tavakkal borított, homokbuckásotokkal átfutott, vizekkel elön­tött síkság teljesen lakatlan volt, állattenyész­tő nomád törzsek vándoruitja. Ez a kulturva­kuum törte darabokra a Kárpátok belsejében elhelyezkedő íkultuiraaoza lkokat. Róma nem hódtitotta meg, a szarmata jazygoknak hagyta, majd a hunok és avarok birodalmának lett a® erőforrása. A kilencedik század végén a magyarok költöztek ide s az uralkodásra ter­mett nomád nép ért ők ed ved egységbe fogják az államot. Ezzel a népvándorlás periódusá­nak véget vetettek « a geranamo-rcman civi­lizáció útját megnyitották. A kaHarmsnka kezdete Szlovenszkón A 12. százsadtól kezdve szűnik meg Szfo venszfoó területén a népvándorlása periódus. A németek kokmizádós ammkájának követ­kezménye ez, atkák as Árpádházá királyok bá- vó szavára ed jönnek a Kárpátok lejtőire is, erdőket irtanak, mocsarakat csapolnak, bá­nyákat fúrnak * ez a kolonizáció változtatja át a határvadont, gyérszámu szláv törzsek te­lephelyét, költertenütetté. De katonai célok­ból nagyobb magyar teiopitéwek fe történnek a Vég mentén végig, a mékihelyéken. Siáo- veoszkó mind aawveeeWbesi tapad ax köz. Soha állam jogilag különálló rész nem volt. Chafoupecky argumentumai nyakatokért okoskodással igyekszenek bózonyátaná Srio- veoszkó külőnáÖását Megkieétrelte ezt már Sasinek Ferenc szlovák történetíró, amikor azt szerette volna kimutatni, hogy a szlová­kok lakta terület már az Árpádok koráiban külön hercegséget alkotott ée valamelyik ki­rályi herceg birtokát képezte. Többen tren- osémi Csák Mátét is úgy szeretnék feltüntet­ni, mint szlovák nemzeti hőst, aki szlovák fejedelem módjára uralkodott a Mátyus-föl- dön. Ma ezt így taníttatja a® iskolában a nemzeti romanticizmiis szelleme, a történel­mi igazság pedig az, hogy Máté ur nem szlo­vák nemzeti fejedelem, hanem feudális kis­király módjára uralkodott. Ugyanígy usurpál- ták a felségjogokat a francia gnand seigneu- rök, miig nem Rfohedieu le nem Áttette a nyakukat. A magyar királyok megajándékozták első­sorban családjuk tagjait, azután más előkelő­ségeket is, várbirtokokkal, néha több megyé­vel. Géza királyi herceg a nyitna! területet kapta s mert herceg volt, birtokát „ducatus Nitriensiis“-uiek nevezték. Ez még Bolto Gyu­la szerint sem bizonyít Szlovenszkó hiszté­rikus politikai különállása mellett, aminek nyomát különben az egész Árpád-korszakban hiába keressük. Korvin Jánosnak Szloven- szkón kiterjedt birtokai voltak, liptói herceg­nek is ismerték, de ebből a komoly történe­lemi rás nem vonja le azt a következtetést, hogy Liptó a magyar állam testétől független hercegséget alkotott. Hárem nemzet ezeréves testvéri együttműködése Az V. századtól kezdődik a szlovákok lete­lepedése Szlovenszkó földjére, ők a legrégibb ősiakók. A X. századitól sűrűn jönnek fel a népesülő síkságról a magyarok s a magyar bevándorlás tart a legújabb időkig. Különö­sen olyan időkben élénkül meg a bevándor­lás, am ikor az alfél (lön vérzivataros idők jár­nak, amikor tatár, török pusztít. A török hó­doltság idején Sárost például csaknem telje­sen elárasztják a menekülő magyarok. A ma­gyar nemzeti életnek is a fellegvára ekkor Szlovenszkó, melynek kapuit Drégelynél Szondi vezérlete alatt magyar és szlovák hő­sök védelmezik. Szondi három nyelven be­szélt tökéletesen: magyarul, szlovákul s né­metül, akkor azonban még nem kérdezősköd­tek az ember nemzetisége után. Szlovén- szkói volt, szlovenszkó! lélek lakott benne s egyforma gyönyörűséggel hallgatta, amikor aiprődjaii édesbus szlovák dalokat s magyar harci énekeket pöngettek el neki. Harmadiknak jöttek a németek. Bevándor lásuk a XIII. század elején kezdődik, ők ke­leti Európáiban a városa la piték, ők építenek s ők népesítenek be minden várost. Éppen ezéirt téved J. Brumkes francia geográfus, amikor azt írja, hogy Pozsony el német esi tett szlovák város. Nem, valamennyi szlovemszkói város német gyarmatosok müve, német jogii- és gazdaságii fejlődésnek eredménye. Később megnyílnak a kapuk a más nemzetiségűek előtt is s a kedves szlovenszkói városok a há ­rom szl ovén szkói nép bék és szimbiózisának fókusai. Testvéri egyetértésben élnek és dől goznak itt. Egy-egy templomot német tervez, Szlovák épít s magyar ötvös mester diiisznlt, együtt omlik térdre az Ur zsámolyán mind a bárom, Dériuó naplójában olvassuk, hogy Radiniü Palace Hotel a világhírű ridaows gyiptWftxa, ' iMfiMnstotbaa. 300 Kobou Legmodernebb berefeátaaé* Eg$sz éves át nyitva. ICSapodi ffitáe, hiáttg és Mfibw ­arbr.a telefon, felvonó, amgj tárnrifól, garázs, aotők itb. stb. Rádiumoa fürdők és a legmodernebb in hala tórium a házban. Naponta kétszer hangverseny. 5-éeoi tánc-tea. Eszményi télisporthely. Kiváló eredménnyel ryógyitja a bővet- ltezö betegségeket: {Sí ASZ, REUMA, KOSZVÉNY, NEMI GYONGESÉG, érelmeszesedés, influenza, HÜDES, ASZTMA STB. Az elő és ntókiéayben rendkívül ölesé árak. Felvilágvsitást készséggé! nyújt J. URBAN, s RÁDIUM PALACE HOTEL igaefatéja. Karácsonyi ünnepekre s nebék wfajsfcwán akegreadeleadSk. Kassa polgári családidnál, ahová gyakran volt hivatalos, egyaránt otthonos a német, roagyafr és a szlovák beszéd. Egy-egy városban, például Tborső György nádor nendedetér© Korponém, máodao évben másHíná* aeranetiségbőá válsaostottak Vároebérót a a város tanécséhan nskrteo nera­'aetósóg egyenlő száma taggal volt képv»elva. A* 1CÖ8-ÍM pozsonyi orezággyüjés sáketta tör­vény alapján adta ki a nádor ért a rendele­tét. Ez a törvény kimond ja, hogy a taafbad ki­rályi és prtvttegiumokkal hiró városok báxái meg tisiBtviöelőd a magyarok, németek és szlo­vákok köréből felváltva váíasztandók és pe­dig vailáridHÖofcség nélkül. A városok lakói egyformán éivezák a jogokat és kaváltságokrit s egyenlő mértében jártdn&k a köztérijei d ídéeéhez. És ugyanilyen békés, testvéri volt an együttélés a vidéken, a falvak népe, a kúriák lakód között. Hombile dáctu, a 16. században s még később ia a hivatalos iratok nagyrészt szkxvák nyeivoü volt srorkeertve « éri bw*- náltáík a hivatalos tárgyalásokban is. Sok nemes ur jött volne. Mnvaffba, ha meg­kérdezik necnzettségie vagy anyanyedve feiőL Némelyik egyszesre használja miud a hhrcwn nyelvet: a magyart, németet és szlovákot. A szépséges Thurió Éva 1621-bn így ír riyfft- host, Tíhurzó Szaniisrióbo®: Hoch und Wohlgboreaear Herr, racka. Is sondens Hertz aHertiebeter Heer Yafetesr, dóm Herra V áttér tórád meáne kándHcte mid gehorsiasne Urtb und fcney. neberw vdav- «dhtmg Von dem Aifcuádlitigesi Gott eán* láng gevtnsdhten, seMgen foiedeass, und vas desm Hemm V áttér wie auch meinor Herts lieben Frau Mutter, souste an leibee, und dér seelen zeitlidher und ewíger wohlfaíhirt ddenstlióh jederzeit zu Vor. Toualba csak ez felől akarók Nagsduak ír­nom, hogy hála legyen az Úristennek, mink mindnyájan jó egésségben vagyunk, az mely jó egésséget Nagyságodnak is kívánok az Úristentől megadatni, mind Asszonyom Anyámmal Eő Nagyságával egyetemiben. Gyz gyusseho nicz nepoziuelava ne/, toliks abydh spolu y s panni Maitkuw w Moc a w ochranu pana Boha Wssemohucyho pom- czála. Dal % Boiuőcz 6 dne Mesica október leta pane. wé wssem W. W. dezera powolna Eua Thurzó m. p. A Szlovenszkó földjén végzett kultun mm - kával mind a három nemzet megszerezte az őslakos jogcim’ót. El kellett ezt mondanunk, hogy azok között a keretek között, amelyeket egy napilap hasábjain nyújthatnak, rámutas­sunk aenra, hogy a szlovák nemzet igazi tör­ténelmi hagyománya nem ismeri az ezeréves rabszolgaság meséjét s Szlovenszkó kultur- pion injai sorából nem zárja ká a magyar és német testvéreket. Sürgős tudományos feldolgozásra vár a szlovák és magyar viszony oknyomozó törté­neti viszonyának felderítése, mint ahogy Rádl professzor megírta a csehek, s németek tör­téneti kapcsolatának kérdéseit. Csakhogy ennek a könyvnek nem az lesz a címe, mint a Rádlének: Csehek s németek harca, hanem Szlovákok, magyarok és néme­tek ezeréves Inilturiminkája Szlovenszkó hol- dolgulásáéalt. Ez a könyv lesz a edovenszkői őslakosak jövendő egységes muukAjáinrik történeti Iga /.olása. Az igazság útiban van s a* igazság győzedri­mesttcedilk. A színházi zenész — Bocsásson merj, karmester ur, hisam tudja, hogy az ital a gyengém. — Gyengéje? Az gyenge, amivel egy egén finálét fel tud borítani? (Fli&gende Bltttlrr.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom