Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-17 / 262. (2187.) szám

n ... mert nagyon szeretett U Etjei a megokolássat, bocsátott meg eg szelíd., de fölötte igazságos Bíró minden ni nek. Mindazok, akik jogosítva és kötelezve éréi lék magukat aira, hogy Viktória schaumburg Uppei hercegnő haláléhoz úgy szóljanak hői zá, hogy éleiét megbocsáiáan pellengére ál Htsák, hamisan értelmezvén a fent idézet szolid bíró szavait g csak abban tévedtek hogy senki sem bocsáthat meg ebben az eset ben semmit. És ha mégis van ilyen, aJcka ez maga a hercegnő, aki halála órájában bi zonyára megbocsátott mindazoknak, akik éle tét iönkreieMéJe — ,pnert nagyon, szeretett Bizonyára megbocsátott Bismarcknak, i vaskancellárnak és az általa képviselt porost, politikának, amely Viktória asszonyiságára az első ökötcsapási mérte le. Baltenberg Sán­dort szerette a fiatal Viktória, de szereiméi szivendöfte a magas politika és Viktória & 'politika jóvoltából bábbá változott. Nem en­gedték meg neki, hogy ember legyen és sze­ressen. Hogy szeresse azt, akit szerel. Irgal­matlanul kivégezték asszonyiságát. Viktória vénlány lett, feláldozva magát azért a hatal­mi politikáéit, amelynek összeomlása meg­mutatta neki, milyen haszontalan volt az ál­dozata. Egy keserű, elhibázott élet alkonyán, a sa­ját maga és a birodalom összeomlása után valahol szembetalálkozik a ,jférfi“-val, Zub­kov úrral, az orosz emigráció kalandorával, az iiresfejü, léha parkettáncossal és gigái ói­val, talál battenbergsándori vonásokat ebben az arcban, egy mozdulatot, egy parancsoló pillantást és benne megtalálja önmaga fiatal­ságát, fiatalsága vérmérsékletét, gondolkozá­sát, kinni-tudását, szeretni-dkarását, minden­re való készségét, megtalálja a fiatal Viktó­riát —- — hatvanéves korában. íme, nincs Bismarck, nincs Vilmos császár, nincs Biro­dalom és hatalmi téboly és egy gyarmati kombináció kedvéért, egy hatalmi kapocs ér­dekében nem kell lemendama a fiatalságról, az életről: Battenberg Sándorról. Nem látja Zubkov urat —, Battenberg Sándort látja. Mint ahogyan nem eszmél rá a maga hatvan évére, hanem a mámoros-önfel&dtek egyet­len gesztusánál visszakajUtja az életet az élet kiindulópontjához, a fiatalsághoz. Még egy­szer élni — mindenáron! Ezt a parancsot hallja csak, ezt lükteti a vére. Még van élet: He életre valós Zubkovvet, § daliás orosz­nál. te e hatvanéves öregasszony behunyt szemmel ugrik rá mégegyszer o» élet for­gó síkjára. Zubkov méri le rá a második bis- marcki ökölcsapást. Milliók lcellenek neki, egyre több millió. Tékozol, barátainak kis j vagyonokat juttat, korlátám ura ő a híres I üohemolleriir-vagyon egy tekintélyes részé­nek. Viktória mebocsátott Bismarcknak. Most újra megbocsát. Szó nélkül odaadja Zubkov­nők a milliókat, egyiket a másik után. Ti­zenkétmillió márkái herdált el Zubkov wr — minden csókért egy millió márkát fizettetett magának. Ennyi ideig voltak csak együtt és amikor az utolsó milliónak vége volt, Zub­kov nem adott több csókot és eltűnt. A világ gondolkodott róla, hogy az öreg­asszony szentimentaiizmusából, késón ki­gyulladó érzelmességéből botrányt habarjon. Regénynek igen rossz, kompozíciója elavult, doux-ex-maohinás végzettragédia, súlyosbít­va avval, hogy a végzet Zubkoo wr alakjá­ban lép a színre, ócska, rossz regény, kínos és bolrdnyssagu — mégis milyen mohón ol­vasták az olvasók milliói! *.4 hercegnő és a parkettáncos“ — még Dekobra sem imá meg, olyan rossz téma. A pori azok verték fel, akik mindig jelenvannak} hogy habzsol- i va elítélhessenek, erkölcsileg felháborodhas­sanak: a farié zúzok, akik előtt egy szelíd Biró dacosan megbocsátott egy nőnek, aki nagyon szereteti. És ők, akik az első kötői az utolsóig egész készletükéi rádobálták Vik­tóriára, most újra itt vannak, kórusban körül-j üvöltve a halott asszony sírját: „megbocsá-; tünk netted!" Ha van valaki, akinek joga a megbocsátás, akkor ez csakis Viktória lehet. A halott aez- szony, okit kétszer öltek meg az életben: egyszer, amikor■ megölték fiatal szerelmét és másodszor, miikor a szerelme ölte meg Őt. VMóric, megbocsátott azoknak., akik megöl­ték, megbocsátott azoknak, akik kövekkel dobálták meg és megbocsátott azoknak is, akik neki mindezért megbocsátottak, „... mert nagyon szereteti.*1 Neuíbaaer Pál, ÁTMENETI IDŐ Ma: MÁRAI SÁNDOR v~ Tíz éve tan, vagy mádra. Tíz we tart vala­mi, egy állapot, idegzavar, kábult, ocsúdni iz- nem akaró zavaros várakozás, tíz év© átme- g. nett kabátban jár a lélek, még nőm szánta el magát, lézeng, fecseg, várja a vég-szót. g. Holnap tehát elkezdjük, ez biztos. Holnap, ^ rögtón holnap. La vita cominoia demani, mert . olaszul szebben hangzik. Tudniillik... J Eddig, ha emlékeznek, arról volt szó, hogy *" sajnos, meg kell várni, .amíg valaki mpgszó- 17 lal s ünnepélyben bejelenti, hogy végre el í- Lehet kezdeni Hogy mit? Azt az izét... s®6- i- val, átszervezni azt az üzletet, bérbevenni azt “ a mintapinoót, megírni a levelet Ilonkának, a megházasodni, elutazni, boldognak lenni, fev z ktidoi a folyóparton, beülni a moziba, szen- 3 vedni egy nő miatt... azt tetszik mondaná, ^ hogy hiszen ezt eddig is állandóan csináltak Z és csináljuk? Tévedni tetszik. '* Állandóan sejtettem közben, hogy csak ker- a telünk, de aztán gondoltam, miért legyek én ’ a rocssz fiú, szólaljon meg más. Mindig vár- tam, hogy egy államférfi vagy egy kis Móric,- vagy az a kis Móric, aki az államférfiben lá­ss kik, egy napon elrikkantja magát, hogy: na­- hát, gyerekek, most már aztán elég volt. . Holnap elkezdjük. Hogy mit? Azt nem tudom olyan pontosan megmonda­ni. Illetve tudni tudom, csak félek az ilyen nagyon kimondott szavaktól. Szóval, úgy ér- 1 tem, hogy elkezdjük igaziban. Semmi szern- ‘ rehányáís, semmi panasz, szó se róla, kellett > egy kis idő, amig az ember, akarom mondani- az emberiség kifújja magát. De most már, i ugvlátszik, kifújtuk magunkat. Tehát holnap, i Nagy dolgok mindig úgy kezdődnek, hogy . egy hang a tömegből ©Irikkantja magát az uccán. Aztán a többiek megállnak, bámulni s kiabálni kezdenek, csoportosulnak és lesz be­lőle valami, egy uj vallás, vagy egy uj kultu- ’ ra, vagy forradalom, vagy béke. Mi lenne az | utóbbival ? Senki nem telhet szemrehányást a másik­nak, mind egyformán vártuk, hogy kezdje a • másik, mindenki egyformán bűnös. Ahogy mindenki, aki hallgatott és gyáva volt ée be­letörődött, egyformán bűnös abban, hogy az a másik dolog megtörténhetett, ami előbb volt. Utána egy kis csönd volt, elvétve kilőt­te még egypár katona a töltényt a puskájá­ból, aztán a katonák, már tudniillik azok, akik még járni tudtak, hazamentek, elszéled- tek, egy-két helyen forradalom volt, királyok zavarban jöttek-mentek, felfordulás volt, Ösz~ sne-visszasig. Akkor persze nem lehetett még csinálni semmit, nxy kellett várni, amig ki­tisztul a helyzet. Aztán lassan tisztulná kez­dett a helyzet, de még misxttg nem lehetett kezdeni semmit, mert meg kellett várni a ta­nácskozások eredményeit. A tanácskozások l eredményeinek ismerete nélkül persze nem i lehetett elkezdeni, azt még meg kellett várni. De aztán kiderült, hogy egyik tanácskozás hozza a másikat, nem olyan egyszerű a do­log, mondták, itt van & Ruhr, meg a Rajna, meg a jóvátétel, meg a Saar-vidék, meg a le­szerelés, meg Marokkó, meg Bulgária és Gö­rögország, meg Jugoszlávia és Itália, közben meghalt Lenin, megérkezett Mussolini. Most í meghalt szegény Hírese maom, az angol király is betegeskedett, mindig ván valami baj. Az­tán nem lehetett elkezdeni azért, mert Kíná­ban rendezni kellett, aztán a flottakonferen- eia esedékes, ezt mind meg kellett várni. Az ember ült valahol, Stuttgartban vagy Brüggé- ben vagy Kelen földön s várta, hogy végre be­fejezzék a tanácskozásokat s el lehessen kez- doni igazában. Dohát akárhonnan nézzük, a tanácskozások még eltartanak egy ideig, a régi dolgokat is meg kell még alaposan be­szólni s aztán akadtak közben újabb problé­mák is, neadjásten, hogy végre kibeezéjlék magukat és megállapodjanak valamiben. Közben itt persze nálunk telik a várakozás­sal a drága idő. Közben az ember tett-vétó, piszmogott, vá­rosokat épített, elment az Északi Sarkira, kö­rülrepülte a világot, kitalált uj gázokat, szé­rumokat, hegyeket hordott le, tavakat ürített ki, így csertepetél't és várta, miközben Így 1 1 agyonütötte aa időt, hogy végre eSkeudheaee igazában. Olyan ©okáig várta, hogy néha már valami homályos és távoli és meg sem való­sítható álomképnek tetszett az igazi, — va­lami, amit mi már meg sem fogunk Ánd e ad­dig így kell lézengeni és várakozni, — a né- ! ha már el is felejtette, hogy mi az, amire vár, ! csak a várakozás érzése maradt vissza az egészből, hogy mindez nem számát, mindez csak átmeneti idő. Meg kell várná, hogy kihir­dessék, plakátokon kiragasszák, a miniszter- elnök harangok zúgása közben közölje a nagyközönséggel, hegy vége az ábnárlatnak, tessék, holnaptól szabad elkezdeni. De mit? Túla jd ónképpen mindazt, amit eddig is vál­tozatlanul csináltunk ebben a tiz esztendő­ben. Kifelé talán nem is fog változni semmi. Nem mondom, el tudom képzelni, hogy egy­szerűsítsenek néhány dolgot, leépítsenek egyet-má-st, ami az átmeneti időből ottmaradt — • van egy pár fölösleges átmeneti Intéz­mény, amely már nagyon bemelegedett és szeretné, ha véglegesítenék — persze, az in­tézmények mögött embereik ülnek, állással és lakással ée fűtéssel és fizetéssel, akiknek na­gyon kényelmetlen lenne, ha az átmeneti in­tézmény fölöslegasségéről kezdene egy napon beszélni valaki, — de, éttől eltekintve, nagy­jából ugyanaz történne tovább, mint történt az átmeneti Időben. Cteak éppen másképp történne. ügy történne, hogy hinnénk is benne. Például Mariskának közben nyolc gyerme­ke született, igaz. hogy kettő meghalt és egy vízfejű, de Mariska még mindig nem érzi úgy megmaradt öt gyermeke, bű férje és cselédei társaságában, hogy valóságosan férjhezment és valóságos családja van, valóságos férjjel és igazi gyermekekkel, — az egész dolog gya­núsan hasonlít ugyan az igazira, de Mariska homályosan sejti, hogy csak hasonlít, a meg­tévesztésig hasonlít, de alapjában mégis csak átmeneti dolog az egész, még nincsen elha­tározva, lehet, hogy holnap, ha aztán igazán elkezdi, másképp lesz az egész. Vagy Gyula, aki közben milliomos volt és ÜM hamis buká­sért éa háromszor tönkrement ée a sógora pénzét elapekuLáJta, aki erre agyonlőtte ma­gát, még nratadíg úgy érzi, hogy perese, a fe­ne egye meg, mindez átkozottal kellemetlen, dohát szerencsére átmeneti dolog volt az egész, ebben a várakozási időben az ember nem kezdhetett semmi komoly dologba, meg kell várni, amig tisztul a helyzet, szóval a na­pokban, há aztán kihirdetik, akkor majd rend­behozza az egészet és ostaál valami rendeset. Ami az átmeneti időben történt, aa úgysem számit. És ez az egész izé... Hra és dráma és kép Bőrművészet ée zene válsága... Igen, hát ép­pen aaérí válsága, mert még nem kezdtük el rendesen, de már dolgoznak rajta, amit itt közben csinálunk, az csak azért van, hogy ép­pen történjen valami, ne forogjon üresen az üzem, de mindez nem számit: az igazi, az, amiről szó van, a* rögtön következik a* uj, az igazi műsorban, mihelyt megkezdődik az igazi szezon, remek dolgok vannak készülő­ben, elárulhatjuk, valóságos Ura és dráma és zene és képzőművészei — a nagyérdemű pub­likum szives türelmét kérjük, igazi műso­runk a tulcsigázoít várakozást is JŐ fogja elé­gítem. Addig persze, amig az uj műsor ki nem jön, nem lehet semmit csinálná. Mert mindez még nem az igazi Nem lehet megírni azt a darabot, mert Snowden, ami­lyen mókány kis angol, képes Hágában még valami zavart csinálni s azt a szép versot sem fogom már megírni, arról az elfelejtett arcról, tisztán és őszintén, mert Hugenberg népsza­vazása talán csakugyan felborítja a Young- tervet, — mindezt be kell még várni előbb. £® azt a házait már nem igen fogom megven­ni, ahol öreg napjaimra kanárikat akartam I V tejbe aprítani, mórt egyelőre most gondolni | sem lehet ilyesmire, másról van szó. Egyelő­re meg kell várni, mig elmúlik ez az átttie- aeti idő s megkezdődik a valóság, az igazi, az Hét, az a másik, aminek csak izét érezzük Megnyílt az IRIS PENZIÓ Pwsony, LÖrflczkafH OCCt 17. Central Passage ■odora komfort, Eladroaga házikoayiuL Dr. Institoriafté tulajdonosnál személyét vezetése mellett. valahol érzékelnikibeo, hogy milyen k volb harapni lehetett ós igaza volt és iz» volt én illata vök, igazi alvás volt én igazi munka és nóta és valóságos szerelem. Mindaddig a nagyérdemű publikum ssáve* türelmét kérjük. Talán azért nem lehet még elkezdeni, med nem felejtettünk még el mindent, — vagy azért, mert elfelejtettük már, milyen is volt? Csakugyan, már tíz év® várjuk, hogy szód* járnák végre, hogy holnaptól lehet, minden rendben van. Hogy holnaptól a házasság neon válság, hanem házasság, a fejfájás igazi fej­fájás és a boldogság igazi boldogság, nem pe­dig valami, amit holnap újra be keÚ szolgál- tatai, mert ceak bérbe adták. Kissé sokáig tart az átmeneti idő. Részeimről úgy érzem, itt az ideje, hogy végre elkezdjük komolyan Hiszen nean rossz ez, ez az Aosorgás és felelőtlen várakozás, én közben nagyon telik az idő. Ha aztán szólnak, tiz-husz év múlva, hogy na, most lehet, talárt már rá sem fogok érni. Ezért holnaptól megpróbálom. Holnap ke* dóra Vagy ne siessük ei? Mondjuk kedden. AZ ŐSZI TÁTRA Ujtátrafüred, november közepe. Az idei ősz még a csodaszép Tátra-őszök közt egyike volt a legszebbeknek. Lenn 4 völgyön már nedves novemberi köd szitái, itt fenn még most is ragyogóan ver a havasi nap. A Tátra-ormok fejét beezüstözte a hó, de itt a fürdő-öv körű] a hó alatt • a köd fölött ázta­tó szeptembervégi hangulatban sülnek bar­nára a vendégek. Szeptember végétől novem­ber elejéig egy-két napot leszámítva, állandó derült, napsütéses idő. ' (.sehszloválklf) cuyetjcu szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét Cmxómíi tartaJoua**' i-lwwlr meg’ mMn> tMÜtífrtSkőn A Palaee-szanatőrium európai viszonyiafba* is nagyszerű palotájában alig lehet éwovea- nt, hogy őaz van. A nagy nyárt acezóo ée a ta­lán még nagyobb téli azezón között nagyszert! átmenet van s az élet vígan, nyugodt derűben és megállás nélkül röpíti el egyik napot S másik után. A Sarason-stflusban épült kolosszus emele­teinek lépcsőzetes emelkedése a déli oldal minden balkonoe szobájának biztosítja az ál­landó napfényt, ami nemcsak a balkonokat éri szüntelen, de a szobákat is. A későn kelő őszi nap első sugarai épp agy verik a balko­nokat, mint a lenyugvó nap utolsó sugarai Á nap, az ezerméteres fenyvesek levegője éa a Palaee tökéletes hygiéniája, komfortja éa konyhája: ez a három faktor az, ami csodát tesz az idejövő betegek és üdülők egész légió­jával. A sápadt, vértelen, sovány arcok rövid he­tek alatt megtelnek itt élettel s a villamoe- megállóknál pompásan megfigyelhető a gyógy- eredmény: az érkezők és a távozók közti óriást különbség minden szónál ékesebben dicséri a tátrai kúrát. # A. legtökéletesebb komforttal és előkelő eleganciával berendezett szanatórium orvosi vezetése Szontágb Miklós dr. igazgató-főorvos kezében olyan kezekben van, hogy keresve sem lehetne jobb, körültekintőbb, megfele­lőbb vezetőt találni. Tudása és betegei iránti szeretető predesztinálják erre a pozícióra. Az intézet gazdasági vezetését Vág H. Lajos igaz­gató látja el, aki több évtizedes szanatóriumi tapasztalatával egy modern szakember min­den előnyét felhalmozta magában. Nagyvo­nalú, határozott gondolkozása, szaktudása és mindenre kiterjedő figyelme ott érződik a szanatóriumi élet. csodálatos levegőjében. * ; Külön említést érdemel a Palaee nagyságái konyhája, mely a legtökéletesebben, a tech­nika vívmányaival fölszerelve és jó vezetés alatt méltóképen járul hozzá a többi gyógy- tényező és az orvosi kúra eredményéhez. # A legszebb perceket persze az esték adják. Az olvasóterem, az elegáns hall, a ping-pong szoba ós a b.illiárd-terem megélénkül s a tár­salgás és a játékok finom forgatagában épp úgy megáll az idő, mint a Zauberberg hősei részére megállóit. Vacsora után a nagyszerű Matschek-kvartett zenéje mellett táncolnak * párok a barban. * Míg benn nagyvilági keretek közt szalud a gyógyító szanatóriumi élet, kinu a természet íassan-lassan készülődik, hogy téli diszpom- páját felöl tse magára. Az első nagy dér már megcsípte a virágokat Pár bét és a gomolygó felbők lerakják hóterhőket a Nagynalóki csúcs majmmutlejtőjére, aetán a fehér takaró lejjebb csúszik s a fürdők alatt is elborít min­den t, hogy — ha lehet. — az aranyősznél 1* díszesebb gyémántkristályokká] várja a tőit szeizónt, ami ezidéu u Tátrát ismét európai versenyek és találkozók központjává avatja, r (~k> 6 ■/ ' lWt november 17, vaairuf ■ I ' ElsS szlovák ékszer*, arany- és eziistojár I PROSTI6 TESTVÉREK, Bratlslava, 1 Eladási hely: Mihály ucca 6 az. tel 1605 Gyár: Ferenciek tere 1 sz, tel- 57. Karácsonyi és I újévi ajándékok! I I Legnagyobb választék ékszer éa őrkában, valamint arany és ■ ezüstáruiban, rendkívül jutányos áron.

Next

/
Oldalképek
Tartalom