Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-03 / 250. (2175.) szám

1929 november 3, vasárnap. ‘PnaEM-MAnfeARHtRIiAP A magasabb kultúra napjaiban csakis a minőség számit. Kéne szalciislefeki»@ifta rádiőgyártmányaiiiBi tanulságos leírását. Egy kassai orvos halálára Irta:DZURÁNYI LÁSZLÓ Még fáj a szívom a legátus Mortis jeges érintésétől, a tudatomban még nem oldódott föl a riadt döbbenet, amely hasonlatos a n agy betegéhez, akinek meghozták az orvosa halálhírét. Az orvosét, aki tegnap még hűvös és a tiszta egészség fiúi dumát sugárzó kézzel tapogatta a beteg kadávert és biztató meleg mosollyal felelt a lázas szempár nyugtalan kérdésére. Amikor pedig elment, maga után hagyta a gyógyszerek izéből Összetevődött különös orvos-par főm öt és valami nagy nyu­galmat és sarjadzó reménységet a beteg szi­vében, amit csak az igazi nagy gyógyítók ad­hatnak, mert az ő orvosi munkájukban nem­csak a tudás harcol a nagy ellenség, a Kór ellen, hanem résztvesz ebben a harcban a lélek is, amelynek segítsége és szuggesztiv ereje sokszor százszorta hatásosabb a labo­ratóriumok medikamentumánál, mert hitet ad és a gyógyulás akaratában szítja föl a betegség legerősebb antitoxinjait. Az az or­vos, aki betegében a felsőbbrendii ember, az élet és halál titkai tudója és az egészség­varázsló illúzióját tudja kelteni, valóban az- ^ jzá lesz, mert megszerezte a kulcsot a terápia legnagyobb pozitívumainak eléréséhez. Hartmann Lajoe doktorban ilyen ideális orvos távozott el. Ideális magyar orvos, aki­ben az orvosi hivatás több volt mint foglal­kozás és kenyérkereset, de több volt az in- tellektuel tudományos munkaterénél is: hit volt, nemes élettartalom, kiteljesedése egy értékes ember szellemi és erkölcsi kvalitá­sainak a legnagyobb áldozatok, egészen a mártiromság vállalásáig. A régi magyar életnek voltak ilyen mesz- szevüágitó, minden emberi gyarlóságtól desztillált orvosalakjai, akik után legendák maradtak messzi-messzi vidékeken, amelyek generációkon át sem halványodtak el, sőt kristályosabbá, fehérebbé váltak a márvány­nál, — sok-sok apró szobor a családok leg­drágább lelki klen ódiumai között, az ideálo­kat hálásan megbecsülő emberi szivekben. Ilyen emlékekben él tovább a sároei tája­kon a szakállas, öreg Hartmann doktor, aki egy hosszú életen át jóságosán osztogatta az egészség áldásait s erre a misszióra, erre a felsőbbrendii orvosi etikára nevelte a fiait is. Korán hozzá megtért Lajos fia elmondhat­ja neki, hogy talentumával hűségesen sáfár­kodott. Nem kell bizonyitania: élete munká­jának, sok jócselekedetének visszfényét a magasságokig sugározta az a sok-sok ezer apró gyertya, amelyet a hála és el nem múló szeretet gyújtott tegnap Kassán és Keletszlo- venszkó városaiban és falvaiban Hartmann Lajos emlékezetére. Kassának, amelynek deklasszifikált, sor­vadó életét szinte fátumszerüen érik a csa­pások és a megdöbbentő veszteségek, kevés olyan őszintén és ezrektől gyászolt halottja volt még, mint Hartmann Lajoe. Fiatalságában is régi érték, aki a város kultúrájának fémjelzéséhez tartozott. Vir in­teger, akinek polgári tógája mindig olyan hó­fehér maradt, amilyen hófehérek voltak az erényei: nemes önzetlensége, mindig cselek­vésekben megmutatkozó szociális gondolko­dása, egyszerű emberi jósága. Közéleti kar­rierre sohasem vágyott, mert hivatása és or­vosi kötolességérzete rovására sohasem tu­dott volna áldozatokat hozni. Áldozatokat csak azért holott. De éles, figyelő tekintete rajta volt a köz minden dolgán é? a keze — sokszor láthatatlanul — mindig ott volt, ahol szociális bajokat, nyomorúságokat kellett meggyógyítani. Szép élet, harmonikus élet — csodálatos meleg és mély zengéssel, amelybe még az a — a lélek mélyén bizonyára érzett — csaló­dás sem vitt diszharmóniát, hogy a megmá- sult élet uj sorompói elzárták előle a jogo­sult érvényesülés szélesebb útjait. Szótlanul megbókült ezzel is. És a nagytehetségü or­vos, akinek egy nagyszabású közintézmény élén lett volna méltó helye, visszavonult Béresényi-ucoai rendelőjébé és ott épi tette ki a tudományos munka egész kis várát: egy ötszobás Rónigen-lalx) rátér ium ot. Neves rönt- genológus volt, akit tekintélynek fogadott el a külföld tudományos világa is. Mikor utoljára beszéltem vele, a szemében a régi melegséggel fénylett a mosoly, a sza­vában sem tört meg a bársonyos siniogatás, de a leikéből kicsordult valami rezigmált töprengés: — Mi lesz velünk? Ez az jgaz ember teljes súlyában érezte és szenvedte a szegényedő, pusztuló Szlovenszkó egész problémáját. Tisztán látta az okokat és összefüggéseket, de tisztán látta a követendő utakat is. Ha erre a fájdalmasan kedves órára emlé­kezem, közelebb jutok a rejtély megfejtésé­hez, hogy ezt a — szinte aszkétamédon ki­egyensúlyozott, de befelé vergődésekben élő jóembert a szive ölte meg ötvenegyéves ko­rában. Nemrég tűnődve figyeltem egy kilencve­nes aggastyánt a piros-pozsgás egészségével, friss szellemi erejével. Mi tartja, hol itt a cso­dálatos bőségü rezervoár? És eljutottam a föl (ismeréshez, hogy nem a test, hanem a lé­lek, amely se nem jó, se nem rossz, hanem mindig passzív és emóciómentes, mert nem vesz részt sem bánatban, sem örömben, nem fárasztják, nem viselik meg a mások szenve­dései és csak felszínesen él benne a kollek- tiv érzés. A Hartimann Lajos szive — ő! — mindenki bánatában osztozott, minden szenvedésből részt kért, a beteg emberéből, a beteg társa­daloméból egyaránt. Ezért kellett olyan ko­rán elfáradnia és megállania. A Rercsényi-uccai házban, ahol magam is oly sokszor találtam megnyugvást és enyhü­lést, árva és siket csend. A doktor ur többé nem rendel. Mostanában készültem hozzá. De már csak a sírjához mehetek el, hogy megmondjam neki: még mindig sok a szenvedés és egy ál­dott, gyógyító kézzel kevesebb. Tardieu kormányalakításával ér véget a kéthetes francia kormányválság A belpolitikai konstelláció a sok kísérlet után ugyanaz, ami Briand miniszterelnöksége idején volt - Tardieu átveszi Clementel programját Páris, november 2. A francia kormány vál­sága Tardieu kormányalakításával ért véget. Clementel ugyanis csütörtökön belátta, hogy a francia jobboldalt és baloldalt, azaz az adott esetben Tardieut és Daladiert nem sikprü! egy kormányba tömöritenie. Clementel Chóron és Loucheur részéről is visszautasításra talált, úgyhogy visszaadta megbízását. A köztársasági elnök erre Tardieut bizta meg a kormány megalakításával. Tardieu leg­először Briánd-t nyerte meg, akinek a külügy­miniszteri tárcát biztosította. Tardieu nagyjában átvette Clementel prog­ramját, melynek főpontjai: a külpolitika eddi­gi irányának folytatása, a hágai konferencia eredményeinek megtartása, az európai Egye­sült Államok eszméje, az adóterhek csökken­tése, a szociális reformok, az egységes iskola megteremtése és a katonai kiadások csökke­nése. Programja csupán annyiban tér el Clémeptelé tői, hogy a politikai foglyok részére nem álta­lános amnesztiát akar adatni, hanem csupán ' név szerinti amnesztiát. Az első meglepetést az keltette, hogy Tardieu bejelentette, hogy kabinetijét a Marin csoport kikapcsolásával próbálja megalakítani, az ugyancsak jobboldali Maginot gyarmatügyi miniszter azonban továbbra is meg akarja tar­tani. Ezzel szemben nem kevesebb, mint hat radikális szocialista képviselőt, vagy szenátort vesz fel kabinettjébe. A belügyminisztérium élére a radikálisok egyik legmérsékeltebb rep­rezentánsát valószínűleg Durandot, vagy Chau- tempset fogja meghívni. A maga részére a had­ügyminisztériumot tartja fönn, Clementelnek a kereskedelmi tárcát ajánlja föl. Egyébként Briand megmarad a külügyminisztérium, Che- ron a pénzügyi tárca, Forgeot a közmunkaügy, Hennessy a földmivelésügyi minisztérium élén. Páris, november 2. A kamara radikális szo­cialista frakciója ma délben végérvényesen elhatározta, hogy Tardiea kabinetijében nem vesz részt. Marchandeau képviselő indítvá­nyozta a kormánybalépést, a pártklub azon­ban az Indítványt 46 szavazattal 28 ellené­ben elutasította. Ennek következtében Tar­dieu kísérlete, hogy „republikánus koncentrá­ció" címen a régi Poincaré-féje jobboldali kormányt valósítsa meg, meghiúsult. Ennek következtében Tardieu minden valószínűség szerint a jobboldal felé kibővített kormány- többség élén mutatkozik be nj í miányával csütörtökön a kamarában. A kéthetes kor­mányválság ezzel végétért és a francia poli­tika visszatért ugyanoda, ahonnan ezelőtt két héttel kiindult Az uf miniszterelnök André Tardieu 1876-ban Párisban született. Diplomáciái karrierjét Berlinben kezdte, ahoi követség: titkár volt. A Waldeck-Rousseau kor­mány idején a miniszterelnökségi titkár-ág fő nőké volt 1890-től 1902-ig. Később a párisi po litikai szabad egyetemen és katonai főiskolán az újkori történelmet adta elő. Ugyanebben az időben mint publicista is élénk tevékenységet fejtett ki a Temps és a Figaro hasábjain. A há­borúban 1917-ben mint tartalékos századom vett részt, megsebesült és két kitüntetést kapott. 1917-ben Washingtonba francia had főmegbi- zottnak küldték ki és két évig vezette az ame­rikai és európai szövetségesek hadi egvü.t Mű­ködésének munkáját. A békekonferencián fran­cia meghatalmazott volt ég Clemenceau egyik főmunkatársa. Az osztrák-magyar monarchia ügyeivel foglalkozó bizottság elnöke volt. P in- caré első kabinettjében 1926 bán a munkaügyi tárcát kapta, Poincaré második kormányában a belügyit vezette s ennek az élén maradt egé­szen Briand legutóbbi kabinettjéig. Bukarestben óriási pánikot idézett elő a földrengés Bukarest, november 2. Pénteken reggel 9 órakor a román fővárosban rendkívül he­ves földrengés réinitette halálra a lakossá­got. A földrendgés igen nagy kárt okozott és leírhatatlan pánikot idézett elő. Több ház beomlott. A földrengés erejére jellem­ző, hogy maguk a szeizmográfiai készülé­kek is megsérültek. A protestáns székes- egyház épületéről egy hatalmas kőtömb hullott alá, amely egy asszonyra zuhant é& azt megölte, a közelében levő férfit pedig súlyosan megsebesítette. Bukarest, november 2. A romániai földren­gésről érkezett jelentések szerint már az első lökések tegnap reggel 8 óra 55 perkor oly he­vesek voltak, hogy igen sokan a földre zuhan­tak és mintegy száz ember ájult el az ijedtség­től. Sok helyen megrepedeztek a falak, leestek a falra fölakasztott tárgyak és föl’oorultak a székek és szekrények. Á földtani intézet je­lentése szerint hasonló erejű földrengést Romániában még nem tapasztaltak. Az intézet szeizmográfjának mutatói az első földlökésnél eltörtek, igy csak a földrengés elfeo fázisát jelezték egynyoload fokot mutat­va. A legerősebben Buzeuban és Branzea kör­nyékén érezték a földrengést, ezenkívül Brai- lában, Galacban, Kisenovben és a Prahova1 völgyének petroleumvidékén volt igen erőseit érezhető a földrengés. Bukarestben a postapa­lotában okozta a legnagyobb rémületet a ti­zenhét percig tartó földrengés. Itt több nő el­ájult. Socec községben egy munkás ijedtében merevgörcsöt kapott. Bukarestben hozzávetőlegesen ötszázan sé­rültek meg könnyebben, részint a reájuk zuhanó tárgyaktól, részint a földrengés nyo­mában járó pánikszerű tolongás következ­tében. A bukaresti magyar követség épületében is nagy kárt okozott a földrengés. Több ké­mény bedőlt és a követség szobáinak mennye­zete megrepedezett. Bardaiec községben egy templom beomlott, azonban szerencsére senki sem tartózkodott benne. Bukatin községben egv iskola mennyezete omlott be és több ta­nulót megsebesített. Bulgáriából érkezett jelentések szerint ott, is észleltek földrengést, amely azonban nem volt olv nagvaránvu. mint Romániában. — Magyar ref. istentisztelet Prágában. Király Zoltán ref. lelkész november 3-án, vasárnap dél­előtt félkilenc órakor a reformáció emlékünnepé­vel kapcsolatban magyarnyelvű istentiszteletet tart Prágában a katonai ev. templomban (I. ''helny trh). Az istentiszteleten o prágai magyar kolónia minden tagját szívesen látják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom