Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-03 / 250. (2175.) szám
6 1929 MTonbcr 9, VARRAS Irta: BETHLEN MARGIT Az öregasszony a verandán ül és varr. Apró, egészen apró gyermekhomit, olyat, amilyennel várni szokták azt, aki még nincs is itt, és mégis már annyi helyet foglal el... fejekben és szivekben. Az öregasszony mosolyogva forgatja öklén a csöpp csipkés főkötőt. A dédunokájának készül, a hetediknek. Mindegyik számára ő varrta a baba kelengyét, épp úgy, mint az unokának és annakidején a saját gyermeinek is. A lányai ugyan váltig biztatják, hogy hagyja el. csak a szemét rontja vele, épp oly jó az, amit a boltban vesznek, de Ő csak a fejét rázza: azt ő jobban tudja. A vászon minősége lehet ugyanaz, de a szeretet, melyet minden öltéssel belévarr, az semmit sem számit? Az öregasszony csendesen ingatja fejét jobb- ra-balra. Azt sem tudják a mai fiatalok, hogy mennyi mindent lehet egy ilyen varrásba belé- temetni: szeretet, gyűlöletet, boldogságot és fájdalmat, egy egész hosszú életet. Hogyha visszagondol a múltra., szinte mindig úgy látja magát, a verandán ülve és va.rrva. Á saját kelengyéjét, aztán a babákét, később a leányaiét, amikor férjhezmentek, még később azok gyermekeiét, közben egy-egy kis halotti inget... ahogy visszanéz, mintha a napok kis egyforma, öltésekké válnának, hol fehérek, hol feketék, sűrűn, egyformán, egyenletesen, egymás mellett a nagy életvásznon kihimezve az ö életének mintáját. Az öregasszony ölébe ereszti munkáját. Nem Ezt ma már nem értik. Még tulajdon gyermekei sem. Legkisebbik leánya, — milyen későn jött, már szinte felnőtt volt a többi. — kinek első unokája számára varr ja a kis fők ötöt, sohasem vesz tüt a kezébe. A leánya kelengyéjét is Pesten rendelte. Boltban. Talán azért is maradt oly fiatal és üde, hogy saját leánya nővérének lehet tartani. Talán a ráncok a gondolkodástól jönnek, a sok-sok gondolattól, amit a verandán ülve belévarrt munkájába. A mostani fiatalság nem gondolkodik, az lót-fut és azt hiszi, hogy kilométer számra mérik az életet. Mentül többet jár be, akár autón, akár tánclépésben, azt hiszi, hogy annál többet élt. Az ő idejében a szivükkel éltek az asszonyok, nem a lábukkal. ő mikor az első unokája született, föltette a fekete kis csipkefőkötőt, melyet azóta is hord. És letett mindent, ami a fiatalság előjoga: hiúság, remény, szerelem. Pedig nem volt öregebb a lányánál, harmincnyolcéves volt ő akkor. És csúnya sem volt még... ha nem öltözött volna nagymamának, talán... talán ... Az öregasszony felsóhajt. Azok a napok, fekete öltések életében. Mert megöregedni nem nehéz, hogyha ketten egyszerre ée együtt öregszenek meg. De amikor az egyik fiatal marad, amíg a másik megöregszik, hogy ha a társ, akivel együtt indultunk el az élet utján, egyszerre csak el kezd haladni, gyorsabban, mind gyorsabban, amig mi elmaradunk... az, az keservesen nehéz. Hiszen igaz, férfi az férfi. Az mind olyan, hogy nem érzi, hogy fájdalmat okoz, ameddig neki meg nem mondják. Ha pedig megmondják ... az Öregasszony vállat von. Úgy is csak ő reá haragudott volna meg. A férfi mind ilyen. Nem szereti, ha nyugalmából felbolygatják. különben is... Hogy küzdjön meg egy nála annyi évvel fiatalabb asszonnyal... aki szép is, rossz is és akinek a kapott ütések nem fájnak, mert jéghideg önzéssel van vértezve a szive? Hiszen elmúlt az is ... minden elmúlik ..., de azért egészen úgy, mint régen, nem lett többé soha. Az a himpor, amely az évek ellenéro még mindig ott lebegett szerelmük fölött... az elveszett örökre. Az öregasszony csendesen bólongat: a varrás igen, ha az akkor nem lett volna... valami, amiről természetes, hogy nem emeli fel szemét, ha férfival beszél, amibe bele lehet ölteni azt a sok keserűséget, bánatot, ami türelemre, kitartásra kényszeríti, ott tartja fogva a verandán, mig munkáját el nem végzi, a helyett, hogy nézze t-eh eteti énül, amit az a másik miivel, amire rá lehet fogni, hogy vörös szemének oka ... Igen, ha az nincsen, talán fekete öltéssel sza kad el élete fonala. A verandára sebbel-lobbal fiatalasszony ront be. Rövid haja kuszáltan hull sima homlokára, amint kalapját lecsapja. Székbe veti magát, lábát gyors mozdulattal keresztbe rakja és egyszerre ellenállhatatlanul tör ki belőle a szóáradat. Az öregasszony alig érti. Mi ez? Hogy nem tűri tovább? Hogy már mindenki beszéli? Hogy megmondta és mégis? Hogy most, hogy a -leánya férjhez ment, már úgy sincs mi összetartsa őket, hiszen nem szereti, nem szereteheti, különben nem tenné, amikor látja, hogy ő hogy szenved! Ée hirtelen az anyja elé borulva, görcsös zokogással temeti fejét az ölébe. „Hát mit tegyek? Mit tegyek?” — tördeli. Az öregasszony reszketve simogatja az ölében fekvő fejet. Hát ő is..., hiába maradt fiatal és szép, hiába nem tett főkötőt fejére, hiába igyekezett lépést tartani társával... őt is elérte a közös asszonysors. Az élete mintájában elérkezett a fekete öltések sorozatához. És ő nem tud sogiteci rajta, nem tud! Ezt mindenki egyedül kell hogy kerésztülverekedje. — Úgy mint ő maga, annak idején. Az öregasszony felemeli leánya fejét és reszket/) kézzel, tehet,elönti] nyújtja neki oda a picike kis főkötőt: Az unokád számára ... varrjad kicsi leányom .,, varrjad .,, Andrássy Gyula, Andrássy Duci — Apróságok nagy államférfiak éleiéből — Irta: Tichy Kálmán Klein Ede dr.-tól, a ezepeii jogtudóstól, — akikről nyár vége felé meséltem el a P. M. H. olvasóinak, hogyan tanította Andrássy „Duci" grófot, — megkaptam most az Ígért apró feljegyzéseket, melyek a nagy név két viselőjének életéből érdekes, jellegzetes epizódokat örökitenek meg. Ezekből a feljegyzésekből kerekítettem a mai írást, mintha tükördarabokat sorakoztatnék, melyek a nevezetes arcképek egy-egy vonását verik vissza. Az első adatok még jóformán a gyermekszobából valók. Már akkor megmutatkozott, hogy Duci önérzetes, sőt makacs jellem. Egyszer édesapjával a Tiszán ceolnakáztak. A ceolnak a szép szőke folyam kellős közepén ringott, mikor az apa megkérdezte a fiától: — No, Duci, memél-e itt a Tiszába ugrani? A válasz kemény is bátor „igen" volt, de az apa ajkai körül talán valami mosolynak árnyéka bujkálhatott, valami kis hitetlenség s ez elég volt ahhoz, hogy Duci azon tüstént ugrani készüljön s ugyan küzdelembe került, hogy dacos elhatározásától visszatartsák. Ide vág egy másik jelenet: Duci nővére Ilona,- a kis szalonban szeretett zongorázni. Duci hallgatta s a játék befejeztével, mikor Ilona a zongora fedelét a billentyűkre akarta bocsátani, közbe- dugta az ujjait, hogy a fedelet ne lehessen lezárni és semmi kérésre el nem vette onnan. Többször évődött igy, de egyszer türelmetlenebb kedvében találta Honát s bizony ő a fedelet rácsapta Duci odatartott ujjaira. Ducinak pokoli fájdalmai lehettek, de meg 6e szisszent s mint egy modern Mumus Scaevola tűrte a fájdalmakat, melyeket saját makacsságának köszönhetett. A testvérpár különben együtt is konspirált. Volt egy bécsi nevelőjük, akit teljes szivükből ki nem állhatták. A papa azonban meg volt vele elégedve s igy nem lehetett a bajon segíteni. Radikális eszközökhöz kellett nyulniok, maguk vették kezükbe az ügyet, formális összeesküvést szervezlek, s középkori módon, tüzes vassal akarták „kiirtani" a nevelőt. A szülők úgy jöttek rá a dologra, hogy rajtacsipték a gyerekeket, mikor már a vasat tüzesitették! Az már a jogtanulmányok idején történt, hogy Klein Ede dr. Duci gróf apjával, az öreg kegyel- mesurral beszélgetett, aki erősen szeretett polemizálni. Különösen másik fiával, Tivadarral vitatkozott sokat, Tivadar pedig kíméletlen hévvel, tüzzel-vassal vitatkozott, ha belejött, de nem bírt nagy ellenfelével. Apja tréfásan Tivordy János politikus csizmadiának csúfolta. (Tivadart a cseh és német komtesszek becézték Tivordynak.) A vita ezúttal a kegyelmesur e a fiatal jogtanár között az emlékező tehetségről folyt Klein dr. az eszmecsere során Schopenhauert idézte: — „Das Gedáehtnis ist kein Beháltnis, sonderri eme Übungstátigkeit" A kegyelmesur szokott gúnyos, fölényes modorán közbeesői: — És ugyan mi az a Beháltnis? — Tartály. — És mi az a tartály? — Az, amiben tartanak valamit. A mi esetünkben az emlékezetben megőrzött események tartálya volna. A nagy ellenfél most már ingerültebben folytatta : / — Deák Ferenc egyszer elbeszélte nekem, hogy mi történt vele öt éves korában. Eközben pontosan leírta: Itt állott a bátyám, ott a cseléd, és igy tovább. Csak nem akarja azt vitatni, hogy ez is Übungstátigkeit volt s nem Beháltnis? — És gondolja kegyelmes uram, hogy ezt a történetet Deák Ferenc csak egyetlen egyszer, csak a kegyelmes urnák mondotta el? Előbb 6oha senkinek? Andrássy Gyula feladta a harcot. Tivadar végighallgatta a vitát, kacagott, tombolt, üvöltött örömében. — No Angyi, most kikaptál! — kiáltotta apjának, s bizonyosan sietett az esetet a jelen nem lévő Ducinak ie elmesélni, mert Duci másnap a jogi lecke közben szóvá tette Klein dr. előtt: — Hallottam, hogy csúnyán lefőzte Angyit! (Angyinak hivták az Andrássy-gyerekek szüleiket.) ♦ Doschi-Peschi, a Sipka-szoros és a kutyaól. Dóczy Lajos és Péohy Imre a bécsi szalonokban mindég együtt jelentek meg. Olyan elválhntatlanok voltak, hogy szinte nem is tudták őket külön elképzelni, neveiket megkülönböztetni, nekik a „Doschi-Pesehi" egy fogalom volt. Tiszadobon az Andrássy család tiszteletükre egy erdei utat nevezett el Doschi-Peschinek. Ugyanott egy hidat Sipka szorosnak kereszteltek s amint ezekben az elnevezésekben a fldélis humor nyilatkozik, de legjobban megnyilatkozott abb i, mikor a kastély előtti kutyaólra mutatva azt mondta Andrássy Gyula gróf a tiszttartójának, Kurzweilnek: — Hej, micsoda gyönyörrel húztam volna meg magam ebben a kutyáéiban, mikor Herhöt, Giskra, meg Sturm, — a „Herbstzeitlosen" ahogyan Bismarck hivta őket, — a delegációban gyomroztak! * Iodokus Mayer és Gamaliel. Doechi-Peschi, meg báró Teschenberg a Demel cukrászdában, a bécsi Kuglerben uzsonnáztak. Közben folyton Iodokus Mayert emlegették. Egyszer csak a szomszéd asztaltól feláll egy ur, hozzájuk megy és megkérdi, mit akarnak tulajdonképpen tőle, mert ő az a sokat emlegettet Iodokus Mayer? Óriási hahota volta válasz, aztán az uzsonnázók megmagyarázták a kérdezősködőnek, hogy ők Andrássy Gyula grófot hívják igy egymás között, a lelkes mübarátot, aki élénk összeköttetésben volt a bécsi legelső műkereskedővel, Iodokus Mayerrel és sokszor emlegette. (Bismarckot pedig leglelkesebb hívei, Lothár Bucher és Moritz Busók egymás közt Gamalielnek nevezték, Szent Pál nyomán.) * Szent Sebestyén, r int program. Andrássy Gyula grófnak valamelyik tisztelője egy megfeketedett, régi, Szent Sebestyén képet küldött A nagy muharát mód felett örült a régiségnek s nagyon megbecsülte. Szent Sebestyén nyilakkal átverve e fához kötve volt a képen, mint minden más képen, de erre a képre irdatlan betűkkel még ez is rá volt pingálva: „Harausziegen und zaruckechiessen 1“ Nem rossz program egy politikusnak! * Nagy Vilmos és a „Handlanger". Bismarck a hetvenes évek végén meglátogatta Andrássy Gyulát. Elbeszélte neki, hogy micsoda emberfeletti küzdelmeibe került a német-osztrák-magyar szövetség megteremtése, s eközben élt az erőteljes kifejezéssel: — „Wie ich in dér altén Schindmökre die Sporn gébén musetel" A ropogós titulus első Vilmos császárnak, a doomi száműzött nagyapjának 6zólt. Bismarck volt a „HandLángé r“, a segédmunkás. * Bismarck és Tisza. Bismarck nagyra értékelte Tisza Kálmán államférfim kvalitásait. Abban az időben Andrássy Gyula Tisza Kálmánt használta szócsövének a magyar parlamentben. A legjelentősebb külügyi enunciációk az ő ajkáról hangzottak el. Egy Bismarck estélyen azonban Tisza egész este ki sem nyitotta a száját. Mikor az előkelő társaság szétoszlott, Bismarck ezt mondta Andráesy- nak: „Hit Minister spricht a bér wenig um en Groschenl" * A borzematador. Andrássy Gyula gróf egyszer keserű szemrehányást tett tiszttartójának, Kurzweilnek, miért nem várt még tiz napot a búza eladásával, a mai Pester Llyod tőzsdejelentése szerint a búza ára hatalmasan fel szökött. — Hja, kegyelmes uram, — szólt a válasz, — ha én tudnám, mikor szökik fel s mikor esik a búza ára, akkor nem maradnék Tiszadobon tiszttartónak, hanem felmennék Pestre börzematadornak.... * Vizsga a közjogból. Apa, fiú és jogtanár egy Ízben együtt utaztak Pestre. A kupéban az apának kedve támadt s felszólította a jogtanárt: vizsgáztassa meg őt is a közjogból. Klein dr. erre azt kívánta, sorolja fel neki az alsó tábla és később a főrendi tábla negyvennyolc előtti alkotó elemeit. És Andrássy Gyula gróf fia és fiának jogtanára előtt oly bámulatos szabatossággal sorolta fel a kérdezetteket, hogy még a turopolyai grófot és zágrábi nagyprépostot, meg az auranai perjelt sem feledte ki a felsorolásból. * A három testvér. Tőle ered a szinte banálissá vált „ígérni nehéz, megtartani könnyű". De tőle származik a „bon mot" a három testvérről is: Az egyiknek lehet hinni, ha szóval mondja, (ez ő) a másiknak csak akkor, ha Írásban adja, (ez Aladár) a harmadiknak még akkor sem lehet hinni, ha Írásban adja! (ez Manó. a vasgróf, aki azt mondta egyszer: Engem hívnak vasembernek, pedig Baross Gábor az igazi vasember!) * Ha tök az adu. Kandó Kálmán miniszteri tanácsosnál? külön állást kreáltak: ő „Andrássy GyulaPODEBRADY betegvizsgáló és gyógyintézete egész éven át nyitva van. Szívbajt, eukorbajt és köszvényt gyógyít. Téli Idény. A beteg vizsgáló és gyógyintézet a minden kényelemmel berendezett, hetvenotszobás fürdőszállóban van elhelyezve. Magában az épületben szénsavas, fenyő-, ichtyolos, hab- és egyéb gyógyfürdők vehetők. — Elektroterápia. IN H ALATORIU M. Központi fűtés. Minden szobában meleg és hidegviz. Francia és diétikus konyha állandó orvosi ellenőrzés alatt. A Libensky dr. egyetemi tanár vezetése alatt álló modern intézet alosztályai: Röntgen, elektrokardiogra- fikus osztály és vegyi laboratórium. Kérjen magyar prospektust a fürdőigazgatóságtól. nak Deák Ferenc személye kerüli minisztere" volt. Feladata volt a két kiváló egyéniség közötti súrlódások leszerelése, vagy legalább is enyhítése. Deák például azt mondta Kandónak: — Mondd meg Audrássynak, hogy ez a törvényjavaslat csapnivaló, ilyen hülyeséget nem lehet törvénybe iktatni. Kandó ezt az üzenetet igy adta át: — Deák Ferencnek némi aggályai vannak a törvényjavaslat egyes rendelkezéseivel szemben. Andrássy erre visszaüzente: — Ha az öreg folyton ok nélkül gáncsoskodük, akkor nem lehet kormányozni. Akkor én odacsapom neki azt a rongyos tárcát! Ez a mérges mondat a Kándó féle átiratban igy hangzott: — A haza bölcsének hazafias aggályait méltányolom, megtárgyalom az ügyet a szakminiszterekkel ée óhajának lehetőleg eleget fogok tenni. Egyszer egy szegény falusi kálvinista pap, egykori iskolatársa és volt instruktora kereste fel Kandót. Kandó megörült régi pajtásának és „bi- berunt magnum áldomás" a Pannóniában, zempléni bor mellett. Mikor már Kandó füle megvörösö- dött, úgy látszik fészkelődni kezdett benne az önérzet, mert igy <■ 'ólt: — Hát barátom, most magyarázd meg nekem, hogy lehet az, hogy diákkorunkban én mindég az utolsók között voltam, te meg első eminens, most pedig te egy szegény falusi tiszteletes vagy, én pedig méltóságos miniszteri tanácsos? Jobb lett volna, ha nem kérdez a nagyhatalmú méltóságos miniszteri tanácsos ur. Mert a szegény falusi tiszteletes nem kérte kölcsön a válaszolni valót. Azon frissiben odapörkölt neki: — Hja, ha tök az adu, üt a filkól * Duci akasztat. Duci gróf és Klein dr. Pozsony táján ültek a robogó gyors első osztályú fülkéjében. Sok mindenről esett sző, többek között a közös minisztériumokról. Klein Ede odavetette, hogy hiszen csak rövid idő kérdése, mikor meg kell szűnnie mindhárom minisztériumnak. (Külügy, hodiigy és pénzügy.) Duci gróf ezen a forradalmi kijelentésen annyira felbőszült, hogy magából kikelve kiáltott jogtanárára: — Én magát felakasztatom! Klein dr. magyarázata aztán kissé lehiggasztotta. Kanttal és az Ewiger Friede-vel érvelt. A háborúnak egyszer meg kell szűnnie 6 ha az nem lesz, nem lesz katona sem, nem lesz hadügyminisztérium s megszűnik a hadügy és Külügyminisztériumra vonatkozó közös pénzügyminisztérium is. De hogy jóslata még életük folyamán beteljesedik s hogy éppen Duci gróf lesz az utolsó közös külügyminiszter, azt igazán nem álmodta a böl- cselkedő jogtudós sem. És megszűntek a minisztériumok, de a háború réme tovább is ott settenkedik az emberiség élete mögött. * Még egy beteljesült jóslat. Duci gróf Tussá Kálmánnak rendületlen hive volt. Klein dr. pedig as akkori kormányrendszer ál-liberalizmueát ostorozta. Sokszor bosszantotta Ducit a Horaoe Walpole ismert maliciózus megjegyzésével a Granville- Pulteney féle koalícióra. Ezek tudvalévőén a patrióták pártját alakították meg fl rövid időu belül olyan gyülöltté tették pártjukat, hogy Walpole méltán irta: „Minden képviselőjelöltnek biztos a győzelme, ha program beszéd ében azt hirdeti, hogy nem vagyok, nem voltam ée nem lesnek „hazafi" sohasem! Klein dr. ezt a kijelentést a szabadelvű pártra alkalmazta: mindenki biztosan meg lesz .választva, ha azt hirdeti: nem voltam, nem vagyok e nem löszök szabadelvű sohasem. A sors különös gúnya, hogy ennek a szabadelvű koalíciónak „dinbolus rotao"-ja éppen, Andrássy Gyula volt. És a szabadelvű cégéren tényleg beteljesült a Kktni dr. jóslat*. Első szlovák ékszer-, arany- és ezlsíoyár TuBaj«tonMC»lfes F&OSTHI 7E&7VÉREBC Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratis!ava, Mihá!y-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon U-aiany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk
