Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-15 / 260. (2185.) szám

>$29 november 15, péntek.

'Prs^-A\ag%ar.HTrl?s»

Magyarország álláspontja változatlan a jóvátétel kérdésében

Féihivattalos magyar válasz a Tempsnek „jobb belátást** sürgető cikkére — Mem Magyarország, de az antant vezető körei részérő! hiányzik a jobb belátás

Budapest, november 14. (Budapesti szerkesztőségünktől.) A Budapesti Hírlap a következőket Írja;

„Köztudomású, hogy a Páriában ülésező úgynevezett keleti jóvátételi konferencia eredménytelenül végződött. Erre a sorsara kellett jutnia, mert, a már amúgy is súlyos jóvátételi terheken felül újabb ily terheket sem Bulgária, sem Ausztria, sem pedig Magyarország nem volt hajiondó vállalni, mert józanul ily újabb teljesítményeket nem lehet egy agyonnyomoritott országtól kívánni s ilyeneket ez országok józanul nem is képesek vállalni. A párisi konferencia kudarcáért a kisantantsajtó s a. francia sajtó egy része is Magyarországot okolta. Most azután a Temps is ezt az álláspontot teszi magáivá, amikor keddi számában a jóvátételi kérdésekben mutatkozó nehézségek okát Magyar- Ország magatartásában látja. íme tehát a Temps is hajlandó Magyarországot állítani bűnbaknak ;iz európai közvélemény elé.

Ez ellen az állítás és beállítás ellen a legha* tározottabban tiltakoznunk kell s kénytelenek vagyunk az előkelő francia orgánum jóhiszeműségét is kétségbevonni, hiszen legalább oly jól tudja, mint mi, hogy Bulgária és Ausztria épp oly határozottan tiltakoztak a valóban nem tudni kinek az ötletéből megszületett jóvátételi tehertöbblet kiagyalása ellen, mint Magyarország.

Ám a Temps még ennél is továbbmegy, amikor azt állítja, hogy „Budapesten végül is belátják, mily hátrányokkal jár az ily magatartás4*. Valóban nehéz megéri ni, mire alapítja a Temps ezt a megállapítását, agy akár csak feltevését is. Napról-napra módjában volt és van meggyőződni arról, hogy Magyarország egész közvéleménye: politikai pártok úgy mint társa- dekni osztályok különbség nélkül tántorithatat- lanul egyek abban a meggyőződésben és annak a hirdetésében, hogy ez a koldussá tett ország még azt a jóvátételt is csak koplalás és a leg» nagyobb nélkülözések árán tudja teljesíteni, amelynek teljesítését végső kényszerűségében vállalta.'

Magyarország közvéleményének nincs mit belátni. Inkább arról lehet szó, hogy nem tudja megérteni, miért nem akarják az antant vezetőkörei belátni azt, hogy Magyarország teljességgel képtelen további teljesítményekre. Hogy becsülettel nem vállalhat uj szolgáltatásokat, melyeket amúgy sem tudna teljesíteni. A jóvátétel kérdésében úgy Bethlen gróf miniszterelnök, mint Walkó külügyminiszter a magyar parlament két házának külügyi bizottságában az osztatlan magyar közvélemény álláspontjának adtak hangot.

Ez az álláspont ma is változatlanul az, hogy Magyarország újabb jóvátétel fizetésére nem képes. Hogy az ország jóvátételi kötelezettségének már bőven eleget tett azoknak az értékeknek az odaadásával, melyeket az elcsatolt területeken levő magyar állami javak tesznek, de ezenfelül azokkal a természetben és pénzben tett szolgaiétokkal, melyeket részben már eddig teljesítettünk, részben pedig az 1924-ben létrejött megállapodás érteimében 1943 végéig foly* tatólagosan és szakadatlanul teljesítünk. A békeszerződésből folyó egyéb pénzügyi kötelezettségek likvidálása dolgában pedig szívesen vesszük, ha a békeszerződéssel kapcsolatos függő kérdések reodeztetnek, de teljesen kizárt dolog, hogy ebbe a rendezésbe belevonassanak oly ügyek is, melyek tárgyalása akár az úgynevezett döntőbíróságok, akár pedig más, a békeszerződésben megszabott fórum illetékessége elé tartoznak. Ehhez a törhetetlen és becsületes állásponthoz való ragaszkodás tehát éppen nem jelentheti azt a hangulatváltozást, mely legfeljebb a Temps-nak téves információ formájába öntött kívánsága lehet csupán.

De a Temps jónak látja arra is figyelmeztetni, hogy nem találhatunk támogatást egyetlen má? hatalomnál sem. Tehát, hogy elszigetelődünk álláspontunkkal. Hát a Temps ebben is téved. Mert

nem vagyunk és nem is maradhatunk egye* dűl.

Vannak barátaink, akik megértik, belátják és méltányolják helyzetünket. Mellettünk emelte fel szavát az egész objektív német sajtó. Mellettünk szólalt meg számos angol orgánum, igy egyebek között a Times és a Manchester Guardian, mely utóbbi keményen tiltakozott az ellen, hogy bűnbaknak szerepeltessenek bennünket. De elsősorban és egységesen mellettünk tört lándzsát az olasz közvélemény, a Popolo dTtalia,

Öngyilkos lett Irak miniszterelnöke

London, november 14. Sir Abdul Muhsint, Irak miniszterelnökét ma reggel holtan talál ták dolgozószobájában. Megállapítottuk, hogy öngyilkosságot követett el. Az eset Irakban nagy feltűnést keltett és bizonyára cl mérgesíti az amúgyrű; súlyos belpolitikai helyzetet.

a Messaggero s legelsőnek a Tribuna, amely szerint „őrült gondolat hatalmas összegeket követelni olyan országtól, amely a legnagyobb erőfeszítéssel tartja egyensúlyban költségvetését. és amelytől csak erdőkben, bányákban és

gazdasági tárgyakban bü/ millió ront sterlingre becsült értéket vettek el.“ Olasz barátainknak ez a megértése az a belátás, amelyre számot tarthatunk és amelyet méltán várhatnánk el a Temps-tól is, ha a tárgyi igazságot szolgálná.'1

Korányi: 1 kisanfaiif az ote a ntasirw jóvátétel! tárgyalások csődjének

Budapest, november 14. (Budapesti szerkesz- i tőségünk telefonjelentése.) Korányi Frigyes bá-; ró, aki a párisi jóvátételi tárgyalásokon Magyarországot képviselte, ma éjjel az orientex* presszói hazaérkezett. Korányi a 8 órai Újság munkatársának a jóvátételi tárgyalásokról hosz- szabban nyilatkozott. A rendkívül érdekes nyilatkozatban többek között a következőket mondotta:

— A hágai konferencia által a nem német jóvátételek bizottsága címén összehívott konferencia több mint két hónapig működött. A magyar kérdést illetően a tárgyalások befejeződtek, amennyiben a konferencia megállapította, hogy nem volt megteremthető az alapegyezmény. Az osztrák és bolgár ügyben a bizottság ugyancsak nem tudott eredményre jutni, e két állammal azonban még folynak a tárgyalások. Magyarországgal a tárgyalások azért hiúsultak meg, mert a kisantant államai a tárgyalások sine qua non=jáu! olyan feltételeket szabtak, amelyeknek keresztül vitele a magyar kormány részéről lehetetlen volna.

Sajnos a konferencián Magyarországon kívül részt vett tizenegy állam kiküldöttei már előzetesen lekötötték magukat a kisantant álláspontja mellett.

A kisantant képviselői által beterjesztett előzetes teltétel abból állott, hogy Magyarország önként vállaljon 1943-tól 1966-ig fizetendő, eddiginél magasabb jóvátételi annuitásokat és járuljon hozzá a békeszerződések 250. szakaszának hatálytalanításához.

A békeszerződések 250. szakasza talán az egyet* len a békeszerződésnek 355. szakasza közül, amely a magyarokra né miképen kedvező. Ez a szakasz ugyanis megtiltja a. volt Magyarországtól elcsatolt területen lévő és magyar alattvalók tulajdonát képező vagyonnak bármily címen való elkobzását, elvételét, vagy lefoglalását s a magyar alattvalók által ilyen elmen emelt panaszok elbírálására, vegyes döntőbíróságot jelöl ki ez a szakasz.

A magyar kormány igen méltányos javaslatot terjesztett a párisi konferencia elé, ez azonban még tárgyalás alá sem vette azt.

Korányi ezután elmondja, hogy az ugyneve* zett cptánsügy alatt nem pusztán a jelenlegi optánskérdés értendő, hanem több ezer magyar állampolgárról- van szó, akinek vagyonát az utódállamokban elkobozták.

Az elkobzott ingatlanok a három szomszédos államban együtesen 1,700.000 katasztrá- lis holdat tesznek ki, tehát tiz százalékát Magyarország egész mai területének. Ezenkívül szó van itt mindennemű ingó vagyonról, ipartelepekről, bútorokról, házakról stb. A vagyonok értéke addig, amig a bíróság meg nem állapította, pénzben ki sem fejezhető. Az a követelés, hogy a döntőbiróság működése végleg beszüntettessék, azt jelentette volna, hogy az utódállamok területein még el nem kobzott magyar vagyon az illető állam teljesen szabad prédája lőtt volna.

— Magyarország szerette volna a megegyezés létrehozását, amennyiben ezzel pénzügyi szuvexénitása teljességét nyerte volna el. Csak a kitűzött előzetes feltétel lehetetlensége volt az akadálya annak, hogy Magyarország ezt a megegyezést létrehozhassa. Világos tehát, hogy

a Magyarországgal való megegyezés a bizottságnak csak másodrendű célja volt, elsőrendű célja volt, hogy Magyarországot kényszerítse arra, hogy a kisantant államainak a békeszerződés megsértéséért amnesztiát adjon.

(Korányi itt arra céloz, hogy ezután nem lőhetne döntőbiróság elé vinni a vitás ügyeket.) Azt kívánták, hogy a magyar állam fizesse meg azon vagyonok értékét, amelyeket az utódállamokban a békeszerződés megsértésével a magyaroktól elvettek s igy az utódállamok. ingyen tarthassák meg azokat A Magyarországot érintő kérdések további tárgyalása a hágai konferencián fog megtörténni, amely valőszinüleg csak januárban fog összeülni.

Ezen a konferencián természetesen a magyar kormány is részt fog venni.

Végül elmondja még, hogy a párisi bizottsági ülésen is megfcnvfxrettók bizonyos oldat rói a jóvátételi bizottsággal, ő azonban kijelentette, hogy

elképzelhetetlennek tartja, hogy a jóvátételi bizottság oda adja magát ilyen szerepre. Arra ugyanis, hogy amennyiben a párisi bD zottság nem tudja rákényszeríteni Magyarországot arra, amit a kisantantállamok akarnak, akkor ez a „bizottság mint a biró a delikvenst, a hóh érnek átadja Magyarországot kivégzés céljából, a jóvátételi bizottságnak. Meggyőződése az, hogy a jóvátételi bizottság ilven szerepre nem vállalkozik.

Korányi Frigyes báró a déli órákban megjelent Bethlen miniszterelnöknél, aki Walko külügyminiszter társaságában fogadta és hosz* szasan tárgyalt vele a párisi tanácsokzások- ról.

Zubhov Sándort tetartóztatták

Szomorú temetés Friedrichshoiban — Vilmos császár képviselője a koporsónál — A szélhámos férj és barátai

Bonn, november 14. A német területről kiutasított Zubkov Sándor tegnap este felesége halálhíre hallatára visszatért Bonniba. Ma Fran- furtba akart utazni, hogy a friedrichshofi temetésen résztvegyen. A rendőrség azonban a korai reggeli órákban egy kis kesseniohi vendéglőben, ahol Zubkov az éjszakát töltötte, letartóztatta. Zubkovnak ugyanis nem szabad német területen tartózkodnia s amint a rendőrség tudomást szerzett ittlétéről, azonnal elrendelte letartóztatását. Ugyanakkor Zubkovot több helyről csalással vádolják és számos följelentés érkezett ellene a bonni rendőrségre.

Zubkov és barátai Viktória nevével az utóbbi időben rengeteg szélhámosságot követtek el, amelyek sokáig foglalkoztatni fogják a törvényszékei

A rendőri kihallgatás után a letartóztatottat beszállították a fogházba. Legelőször a kiutasi- tási rendelet megszegése miatt állítják bíróság elé s valószínűleg hat hétre fogják elítélni.

Zubkov asszony koporsója ma hajnalban megérkezett Cronbergbe. A temetés teljes csöndben szombaton fog végbemenni a friedrichshofi kastély kápolnájában. A temetésen a hesseni őrgTÓ- fon kívül Vilmos exosászár képviseletében Adalbert porosz herceg vesz részt, valamint a braun* schweigi hercegi pár, a hesseni nagyherceg, Henrik herceg és egy görög herceg. Mint most kitudódott, Zubkov Bonnban élő anyja sokszor meglátogatta Viktóriát és a két nő igen jól megértette egymást. Zubkov egyszer szintén megkísérelte, hogy a kiutasítás után meglátogassa feleségét, de Viktória ekkor már nem akart tudni róla.

A sajógömöri , .

magyar evangélikusok kettős ünnepe

Emléktáblák leleplezése és a Magyar Evangélikus Szövetség első missziói ünnepélye

Sajógömör, november 14. (Kiküldött tudósítónktól.) November 11.-én, Luther Márton nevenapján, a sajógömöri ág. ev. templom felszentelésének 47.-iik emlékünnepén, lélékmelő módon tett bizonyságot a sajógömöri magyar ev. egyház arról, hogy dicső múltjáról nem feledkezett meg és hogy méltó követője a nagy ősöknek. Ezen a napon szentelte fel azt a két emléktáblát, amelynek egyike a múlt dicső emlékéi, másika a jelen áldozatkészségét hirdeti majd a késő utódoknak.

Aiz egyik táblán lizent-lvány Miklós és József nevei vezetnek, mint akik öt.ven évvel ezelőtt százezer forintos adományukkal a sa- .jőgömöri ág. hiív. ev. Szent-Ivány-polgári iskola alapjait vetették meg. Ezen a táblája van megörökítve Mikofa György lelkész nem is, akinek működése alatt építette újjá az egyház templomát s aki nemcsak áldott lelkipásztori működésével, hanem mint homeopata orvos is örökre beírta nevét az egyház történetébe. Harmadiknak ott ragyog Bogár Lajos neve, aki 50 évi tuuilói munkásságával megvetette alapját a község kulturális fejlődésének. Ez az emléktábla nemcsak a sajógömöri evangélikusoknak hatalmas mernem tó, de miniden falu magyar mielligencidjánnk intő

példa arra, hogy miként kell földbirtokosnak, lelkésznek és tamilénak a magyar falvak hivatott vezetőinek egy akarattal és önzetlen, minden áldozatra kész munkássággal a jövendő útjait egyengetni.

A másik emléktáblán három sajógömöri magyar gazda neve tanúskodik arról, hogy a mi népünk, ha megtalálják a szivéhez vezető utat, tud áldozni eszményi célokért. Deákpál Márton Csaia András, Adorján Péter a három sajógömöri magyar gazda neve, akik egyházuk elrekvirálit hamm harangja helyébe egy- egy uj harangot helyeztek a háború által némaságra kárhoztatott sajógömöri toronyba.

A felavatást Hoznék Lajos főesperes végezte, aki a sajógömöri polgári iskolában tanult inog valamikor magyarul, aki az egyház és iskola vezéreit mind személyesen ismerte és most gyönyörű beszédben áldozott emléküknek. Az ünnepi szónok Lic. Fizély Ödön volt, akit a templom közönsége áh itatós csendben hallgatóit. Az oltári szolgálatot Palásihy Árpád gömörhorszuszéi lelkész végezte. Az ünnepélyt Úrvacsora vezette be. amelyet Smid István rozsuyói lelkész osztott ki a. lelkészeknek és tanítóknak.

Délután a Magyar Ev. Szövetség tartotta

első missziói ünnepélyéi a sajógömöri egyházban. Közel tíz évvel ezelőtt ez az egyház volt az, amelynek elnöksége a szövetség megalakuló ülését összehívta s amelynek híved legelőször foglaltak állást a magyar ev. érdekek szervezett védelme mellett. Az ünnepélyt Bándy Endre, a szövetség egyházi elnökéinek olitári beszéde vezette be, amelyben a lélék mélységedbe vágó szavakkal mutatott rá ama a munkásságra, amit a szövetségnek Isten or^ szága érdekében kell kifejtenie. Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő, a szövetség; világi alelnöke a szövetségnek arra a kötelességére mutatott reá, amellyel a kisebbség jogait, nyelvi és autonóm szabadságát a® egyházon belül is meg kell védenie.

Az üdvözlések során Szent-lvány József nemzetgyűlési képviselő, egyház!elügyelő szívélyes szavakkal üdvözölte az ünnepélyen jelenlevő főesperest, aki — bozonys&gául annak, hogy a szövetség értékes belmissziói munkát is végez — ennek a munkának folytatására esperessége területén fölkérte a szövetséget.

Megható volt az üdvözlések során az egyszerű gazda-embernek szívből jövő üdvözlete, amelynek mindegyikén meglátszott a polgári iskola áldott szellemi hatása. Németh Pál már sodfeíügyelő, Pál Mátyás egyházgondnok, Márton János községi biró, a leány egyesület és a tanuló ifjúság küldöttsége mind nemcsak üdvözölni jöttek el erre az ünnepélyre a szövetséget, hanem leróná a hála adóját azzal az erkölcsi testülettel szemben, amely nagy erkölcsi és szellemi felkészültséggel már is maradandó emléket átütött magának a szlovenszkói magyar evangélikusok életében.

Az ünnepélyt szavalat és a Kisfaludy Lajos tanító kitűnő, vezetése alatt álló sajógömöri. egyházi férfikar karénekei tették változatossá.

A sajógömöri templom, amelyet a híveik áldozatkészsége Szlovenszkó egyik legszebb templomává tett, d él el őtt-délután egyformán zsúfolásig tömve volt A vendégek között láttuk a hivatalosokon kívül Hevessy László, Smid István, Szkalos Emil szövetségi választmányi tagokat, Koricsánszky Márton de. egyházmegyei ügyészt, Gaál Gusztáv dr. egy.-megyei törvényszéki bírót, Huba Miklós járási főnököt. Záhony Elemér dr. szolgabirót, Nagy Sándort, a M. N. P. országos igazgatóját, Kli- irio János földbirtokost, stb., a sajógömöri polg. iskóla tanári karát, számos lelkészt és tanítói.

Boldog egyház és nép az, amelyik az ősök példáján ia»• ■;<*’ sk le1!-;eredni tud, de követi is őket!