Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-15 / 260. (2185.) szám
4 TPRAGAlA^AG-tAR-HIRlLAP 1029 nor ember IS, péntek. A református egyház kiáltó sérelmei Péter Mihály püspök Jelentésében Milyen ürügy miatt késik évekig a református egyház alkotmányának törvénybe iktatása? Az előirányzott 777 ezer kor. államsegély helyett csak 410 ezret fizettek ki a reformátusoknak — Egyre kataszlrofálísabb a tan.tóhiány — Rimaszombat, november 14. A nagyszabású vasárnapi püspök és főgondnok beiktató ünnepségek után a tiszáninneni református gyházkerület hétfőn tartotta egyházkerületi közgyűlését. A közgyűlésnek egyik legkimagas'óbb pontja Péter Mihály püspök jelentése volt. mely már azért is országos érdeklődésre tarthatott igényt, mivel az uj püspök székfoglaló programvalló beszéde volt. Péter Mihály püspök először izzó szavakkal méltatta elődjének Palóczi-Cz’nke Istvánnak nagy érdemeit, üdvözölte Ba’ogb E'emért a dunáninnem református egyházkerület püspökét, az egye'.emes konvent és zsinat papi elnökét Szilassy Bélát, a dunánianeni egyházkerület főgondnokát, a konvent és zsinat világi elnökét, továbbá Dusza Jánost a gömöri egyházmegye uj espereséi, majd terjedelmes expozéban ismertette az egyházkerület szomorú helyzetét „Végre megértést óhajtanánk” Elődöm, Pálóczi-Cztnke István, sötét rezignáciő- val minden esztendőben megemlékezett e szomorú állapotokról, belezokogva jerémiási sira'mait a vak éjszakába — mondotta szivbemarkoló hangon az uj püspök. — S mi lett az eredmény? Semmi. Sőt azzal vádoltatott hogy politizál. Vájjon ez a vád arra tanítson-e engem, hogy hallgassak? Hogy fejemet beletemessem strucc módjára a homokba 6 engedjem, hogy a Számum szele eltemesse egész egyházunkat. Nem volnék méltó e helyhez, őseink emlékéhez, ha e viszonyt első püspöki jelentésemben is érintetlenül hagynám, hiszen ez nem más, csak egyházpolitika, mellyel, életünk szoros összefüggésben áll 6 ha én nem szólanék, a kövek kiáltanának helyettem. Vógrc-valahára a 11-ik esztendőben megértést óhajtanánk, néma gyermeknek pedig anyja sem érti szavát Hadd hallják meg azért azok, akiket illet, hogy miképpen gondolkozunk mi az állana és egyház- közötti viszonylatról. A mi református egyházunk mindent elkövetett, hogy a csehszlovák állam keretébe lojálisán beilleszkedjék. A másik oldalról, sajnos, immár 10 év óta egyetlen vonaJon sem találkoztunk ennek a viszonzására! A csehszlovák állam demokratikus alapokon lelépi tettnek monda tik, a mi re!, egyházunk pedig minden izében népegyház, demokratikus. Vegyük csak sorba annyiszor felhangzott, de a múlt esztendőben sem orvosolt panaszainkat Ott van először is törvénykönyvünk Mi a mi törvénykönyvünk? Autonómiánknak, amely nélkül ref. egyházunk egy pillanatig se élhet, — foglalata, egyházi szervezetünk fundamentuma. bázisa, életünk integráns része, hogy ugy- mondjam: Magna ‘Char'ája. Ezt akarjuk megőrizni most is, evégett tartottunk kélizben zsinati ülésszakot. A másodikon már kormánymegbízottak és a mi bizalmi emberi nk közös szövegezésében terjesztetett a zsinat elé törvénykönyvünk szövege. Elmentünk az engedékenység szélső határáig, sőt azon is túl, mert már autonómiánkból is feláldozott a zsinat egy kardinális részt, csak azért, hosy végre révparthoz jussunk. A zsinat 11)28. január végén volt, a törvénykönyvet már junius hónapban felküldtük a minisztériumhoz. Annak immár közel másfél éve, s törvénykönyvünk mostanáig sincs megerősítve. Mi lehet ennek az oka, meg kell mondanom. Mikor ez év júniusában már eltelt egy teljes év, az első zsinati ülésszak óta tehát már hat esztendő, egyházi körökben kezdett a nyugtalanság tetőfokra lépni. Ekkor hát néhány egyházunk sorsa iránt melegen érdeklődő világi funkcionáriusunk, érdek'ődm kezdett a különfél minisztériumokban, hogy mi van a törvénykönyvünkkel. Bejárták az illetékes minisztériumokat. Sehol sem volt. Amikor azokon a helyeken azt mondták, ho^y ha ott nines, akkor keressék valahol másutt, talán a zsinati kormány-' biztosnál, funkcionáriusunk a keresés módjául egy nyílt levél közreadását tartották szükségesnek. S alig hogy’ ez megjelent, Slávik György’ dr. kormánybiztos ur, junius 11-én a következő levelet intézte a konvent elnökségéhez: Slávik kormánybiztos és a minisztérium levele „Méltóságos Püspök Ur! 116. E. K. sz. 1929. május 24-én kelt b. levelére válaszolva, sajnos, írni kell tudósítanom Méltóságodat, hogy az Egyház, Törvényeket az iskolaüeyi minisztérium kénytelen volt visszaadni a Ref. Egyház Egyetemes E'nöksé- gének, mivelhogy a szlovák fordítás oly ’ehetefen rossz volt. hogy teljes átdolgozása okvetlenül szűk séges. A minisztérium ét? a jómagam azon /oltunk, hogy a sz’ovák fordítást itt kijavítjuk, de lehetetlen volt ezt a nagy munkát magára vállalnunk, mert egy mondat sem állja meg a helyét s a te, mini techniri hibás volta az egyháznak magának volna kárára, mivelhogy az állam a szlovák fo di- tást tartja Irányadónak. Különben a törvhnv.k jóváhagyásának bizonyos fentartásokkal — s-on mi iein állana útjában « mihelyt az egyház újból felterjeszti a törvényeket inegíe'elő szlovák ferdítő - e rí I sürgősen felterjeszti őket a mífiiszlé”ium a m i k'{■ ztért a o ác$ na k. Sajnálom, hogy a törvényeket nem fordittatták Jamnicky professzorral vagy más perfekt szlovák-! kai, — a dolog már régen el volna intézve. A ké-i sés éppen az által lett előidézve, hogy ki akartuk kerü'ni a törvények visszaadását s magunk akartuk a szlovák szöveget korrigálni. C6ak mikor láttuk, hogy ez hiábavaló munka, határoztuk el a törvények visszaadását. Kiváló tiszteletem őszinle nyilvánításával: Slávik György dr. 6. k., zsinati kormánybiztos. E levelet július 9-én egy másik levél, illetve leirat követte az iskolaügyi referátustól, mely többek közt a következőket tartamazía: „Az a'kotmány szlovák szövege, mely a lörv. és rend. tárában való kihirdetéskor, az eredeti szöveg lesz. sok helyen nem fedi a magyar szöveget, amelyben a szóbnnforgó alkotmány eredetileg ki- do'gozott, sőt helyenként ettől az eredeti szövegtől lényegben is eltér. A szlovenszkói és podkar- patská rusi ref. egyház alkotmánvtervezetének beterjesztett példányait visszaküldöm azzal a kéréssel. gondoskodjék az egyház a fe'sorolt okok miatt a szóbanforgő alkotmánytervezet uj szlovák fordításáról és ide terjeszse be azt, ame'y nem csak tárgyi pontosággal fedi az eredeti magyar szöveget, hanem kellőleg törődik a szlovák fordítás nyelvi helyességével is. mivel az egyházi a'kot- mánynak beterjesztett szlovák fordítását az iskolaügyi és nemzetmüve’őiési minisztérium nem tehette hivatalos tárgyalás alapjává, abból a célból, hogy az említett egyházi alkotmány a kormány által megerősittessék. Miniszter helyett: Kuncz s k.“ A konként újabb felterjesztése Mivel a leiratban is ugyanaz van mondva, mint a Kormánybiztos ur tájékoztató iratában, hogy t. i. a szlovák fordítás rossz, habár hiteles állami fordító fordította, sőt annál is több van, az, hogy az állam a törvénykönyvnek nem a magyar, de a szlovák szövegét fogja hitelesnek tekinteni: a Kon- venti Elnökség szeptember 6-án az iskolaügyi és nemzetmüvelődéei minisztériumhoz kénytelen volt felterjesztéssel élni. A fölterjesztés többek közt a következőleg érvelt: Bár az egyetemes ref. egyház minden lehetőt megkísértett abban az irányban, hogy tökéletes szlovák fordítást szerezzen be: ez a törekvése minden igyekezete és jóakarata dacára sem sikerült. Az is tény, hogy minden e tárgyú felterje z- téseinkben állandóan hangsúlyoztuk, hogy ref. egyházunk túlnyomó többségében, 98 százalékban magyarnyelvű é9 magyar nemzetiségű, törvényeit magyar nyelven alkotta meg 8 azt tekintette a felterjesztett törvény autentikus nyelvének azon egyszerű okból, mert a hivek és funkcionáriusok igen kis száma beszéli csak legfeljebb az egyszerű tár?algási szlovák nyelvet, az ugyneve zet irodalmi szlovák nyelvet azonban, amelyen a törvény fordítása kívántatik, talán senki Hogy ez a két körülmény, t. i. a fentem! itet-t leirat kívánsága a tökéletes szlovák fordítást illetőleg s másfelől a precíz nyelvismeret hiánya mily szöges ellentétben állanak egymással, ezt bővebben bizonyítgatnunk felesleges. Az is teljes lehetetlenség, hogy egy törvényhozó testület olyan nyelven hozza meg a törvényeket, amelyet nem bir, nem beszél. MéltóztaS’Sék több feliratunkban hangsúlyozott azon álláspontunkat elfogadni, hogy ha egyszer jogosan alkothattuk meg törvényeinket magyar nyelven, fogadtassák az el ma- gyer nyelven hiteles szövegnek is, és a törvények és rendeletek tárában tétessék az közzé magyar nyelven is, hogy a mi funkcionárusaink kezébe általuk tökéletesen értett nyelvű hiteles szöveget adhassunk. A hivatkozott 139/1919. és 500/1921. számú törvények intézkedéseinek pedig akként szereztessék érvény, hogy a hiteles magyar szövegű canonokat — törvényeket fordittassa le maga az iskolaügyi és nemzetiül! velődési minisztérium saját szakközegeivel szlovák nyelvre, vagy amennyiben ennek akadályai volnának és főleg az egyházi törvények mielőbbi megerősítését idöileg késleltetné: jelölje meg az i&kolaügyi és nemzetmiivelődési minisztérium számunkra azt a fordítót, aki a törvények tökéletes szlovák fór ditását elkészítse s akinek fordítását az iskolaügyi és nemzetmüvelődési minisztérium, mint megfe'e lót és hiteket hajlandó elfogadni: az igy készült hiteles Bzlovák szöveg az eredeti hiteles magyar szöveggel együtt jelenjen meg aztán a törvények és rendeletek tárában. Egyéb sérelmek Nem jutottunk nyugvó-pontra az elmúlt észtén dőben többi kérdéseinkkel, sérelmeinkkel sem. — Semmi sem történt az 1919—20. évi államsegélyünk tárgyában, habár e több milliót kitevő, a lelkészeket, törvényesen megillető államsegély an nakidején a költségvetésbe is fel volt, véve da cára annak, hogy folyósítása iránt Markovié- mi niszter ur biztatására minden lelkész beadta fel , szóróit kérvényét. Nem gyógyították meg hontalan lelkészeink A- tanitóiiik sebeit. Nem elégd!) ki jogos várakozó sunk a, többi államsegélyeket illetőleg sem. A beavatottak nagyon jól tudják azt, hogy az 1923. évi költségvetésben megszavazott 777000 K helyett csak 410.000 K-t utáltak ki az egyháznak. E tárgyban a konventi elnökség 1929, január 9-én felterjesztéssel ólt, de eredménytelenül. A losonci theologia immár több mint 4 éve áll fenn, ez év május havában már ki is jött az első raj, 22 jól készült s nemes szándékkal telt ifjú állott be munkásul az Ur 6zőllőjébe, de az állam még ma sem részesíti intézetünket semminemű segélyben, sőt hivatalosan még el sem ismerte. Tanítóink jó kora százalékát szedi el minden esztendő tőlünk részint halálozás, részint a nyugdijaztatás foly tán, és a távozókat nincs, aki pótolja. Iskolai katedráink vagy üresek, vagy igen sokszor má« vallásu tanítókkal töltetnek be. újabban már római katolikusokkal is. A pozsonyi állami képző csak egy igen csekély hányadát veszi fel odaki vánkozó tanító jelöltjeinknek. Mostanáig sincs végrehajtva a kongruára vont- kozó törvény. A bevallási ivek kellő időben eljutottak ugyan az Valami színe még van a tájnak, csak annyi, mint egy üres lakásnak, ahonnan kiköltözködtek, elhordták a bútorokat s az élet használati tárgyait. Itt-ott egy folt mutatja, hogy egy kép lógott: lombos fa, nyirfaerdő, naiv tájkép, vagy szekrény állott, teli csűr, rozzant fészer, melyuek csak körvonalai derengenek. Emberek lézengenek s magányos* állatok. A kopott földön reménytelenül baktat egy gubás ember a sárban. A nyúl sétifikál a töltés mellett. Fázékony tavak csillognak ludbőrösen. A házakból nem száll a füst, még röstellenek fűteni. A magyar tájat az emberek csak akkor kezdik fűteni, ha már nagyon muszáj. A tájon át baktató embor nem tartozhat máshová, csak ide. Minden kivágás ebből a képtől egy darabja annak, amiről az iskolában tanítják: „haza“. Ez a hazám — s félhangosan majdnem kimondom. Megkísérlem úgy nézni, mintha először látnám. Magyar táj, magyar pásztor, magyar nyirfaerdő, magyar bu. Mit csináltak ezekből a szavakból! Szeretnék visz- szaemlékezni édes és terhes illatukra, ahogy a gyerekkor emléke visszahozza az első frissen- sült. kenyér szagát. „Magyar táj szomorusá- ga“: mit csináltak ebből rossz festők, rossz irók, rossz politikusok! Barrés jut az eszembe, megilletődve gondolom: mégis nagy művész volt, mert rettenetes nehéz feladatot választott, mikor művész volt és hazafi. Bizonyára ez a legnagyobb feladat: milyen kevésnek sikerül. Hamkunnak is sikerült, a maga módján. Egy kissé tágította a patriotizmus határait, a norvég emberről irt, de úgy, hogy magamra értem. Gyerekjáték. Legkevesebben tudják. Á táj nem szaval semmit arról, hogy magyar táj és magyar bánata van. A felhők szinte tárgyszerűét. Minden végzetszerűen a helyén van: a göbbedt házak, a fagyoskodó gémeskut, a bámészkodó ember. Nincs ut előre, nincs hátra. Közben ói az egész, menthetetlenül. A birkák lassan, lehajtott fejjel másznak az üres földön. Nincs hová menni, barátaim. A magyar nap lebukik a magyar táj fölött. A magyar felhőket viszi a magyar szól. Az a féltékenység fog el. ami mindig, ha hordóról, vagy újságpapírról hallom, hogy szájukba veszik a „magyar*4 szót és rőf- számra kimérik. Magyarország! Mit tudják ezek, milyen nehéz, az ő hazafiságuk dacára szeretni, hinni tájaidban, kenyeredben, szürke földedben, koldusaidban, novemberi illatodban s tudni, hogy, dacára az ö kijelentésüknek, csakugyan van magyar fa, magyar táj, magyar nyáj, magyar füst. aminek egy és váí- tozhatatlnn részo vagy. mikor vonatoddal át- mégy közötte. Azt a hazafiságot, amire tanítottak, el kell felejteni, mint minden tanult érzést. hogy eljussál és átverekedd magad a másikhoz, a fájdalmashoz, az igazihoz. ~ * Madarak húznak, állítólag délre. Most mindenki délre megy, aki teheti. Azt hiszem, durvák ezek. Nagy zarándoklás, talán ezren is lehetnek. Nem messze rebbentek fel, fekete az ég egy darabja, most lassan felfejlődnek V-alakha. Ez a legnagyobb titok, ez a szervezkedésük, ahogy, bizonytalan rondezke- dés után, bizton érzékkel kivágják az egyenes, magas V-ét. az égen. A „V“ szinte mozdulatlanul fekszik a szürke égen, mint. egy jel. Talán azt jelenti: Végzet. Persze, Egyiptomba húznak, .mert turisták Én is húznék. A Shepheards tétejcn szállnak Országos Hivatalba, onnan ez év nyarán a járárt hivatalokhoz le ifi küldettek 6 ott folyt Is a szorgos munka, de miikor váltja fel az ©lőlegexéei rendszert a folyósítás, nem tudjuk. Sok-sok a mi jogos panaszunk. Ai most a kérdés, hogy e mellőztetée feletti kesergéeünk. csak annyiból álljon-e, amennyiből eddig, bogy lelkünk keserűségeit ki-kisirtuk akár egy püspöki jelentéssel kapcsolatban, akár pedig oly módon, hogy hoztunk egy tiltakozó határozatot s azt az Egyetemes Konvent utján a kormányhoz felterjesztettük, — de mindig eredménytelenül; ezt tegyük-e most is, ez után is, kínálkozik-e számunkra az eddigiek után még valami eredmény? Vagy pedig levonjuk 10 esztendő tapasztalatai után a logikai következtetést ée felkérjük az egyetemes konveo- tet, hogy összes sérelmeinket összefoglalva, azt a fórumot keresse fel, mely kezességet vállal a tekintetben, hogy az utódállamokban a kisebbségeknek, jobban mondva az egyházaknak vallási éa kulturális szabadsága biztosítva lesz. Ezt, miután a kérdést külön is fel fogom tenni, az egyházkerület bölcsessége dönti el. A püspök végül beszámol a ref. egyház jubilári* eseményeiről a Károli-jubileumról. melynek kapcsán a királyhágóruelléki ref. egyházkerület szobrot kíván emelni a magyar bibliaforditó emlékének. a Szász Károly-centennáriumból, melynek alkalmából a centenDáris bizottság öt kötetben kiadja Szász Károly müveit, a Bethlen Gábor halálának 300-ik évfordulójáról, mely november 17 éré esik. Nagy elismeréssel szólt végül a diák- ée le- ánykorferenciákról és a beretkei ref. árvaházróL .Végül a ref. teológia megerősítése és egy refór- mátus tanítóképző fölállítása érdekében fo.yó akció támogatását ajánlotta a reformátusok fegyelmébe. meg, utánanéznek Coster legutolsó ásatásainak, lábfürdöt vesznek Aszuan előtt a Nílusban. A varjak, a telegráfdrótok verebei nyomorultan bámulnak utánuk azzal a közönyösen tragikus pofával, ahogy a sorompók előtt várakozó, bátyus vásáros* nép bámul & nizzai expressz után. A nagyszerű az s ez minden verébnek s varjúnak az orrára van írva, hogy nem is vágynak el innen, mert nem tudnak Egyiptomról semmit. Az életet az élők minden frontján csak az ignorancia s a felejtés teszi elviselhetővé. A varjú fütyül a darvakra, mert nem tudja, hová mennek. Egy öreg fogoly lomhán repül haza, Tata- tóváros felié. Vadászaton volt: rá vadásztak. * Az étkezőben ügyes mozdulattal elcserélik az osztrák étlapot a magyarral. Ilyen kis dolgokkal kezdődik egy ország. Nem Pschorr-Bráu, hanem Világos. Nem Vös- iauer, hanem Leányka. Nem Schober, hanem Bethlen. Még egy kilométer s már nyakig benne vagy. Minden a helyén van. Hazám elkezdődött. Egészen észrevétlenül lehull az emberek lényéről az a nagyon finom uti-köpeny. amit a' ..külföldön lenni“-tudata térit reájuk. Mindenki szélesebben könyököl. Egy félhanggal hangosabban beszél. Kivéve azokat, akik összébb- huzták magukat, s egy tájékozatlan felhanggal halkabban beszélnek. Ezek az idegenek. É&zreveszem, hogy összébbhuztam magamat s tájékozatlan felhanggal csendesebben beszélek; s közben sóvárogva nézek azokra, akik szélesebben könyökölnek és hangosabban beszélnek. * 1000 Hegység a tenger alatt. A tengerfenék kikutatása az uiabb időben nagyon kifejlődött, mióta az ekolodot bnszná'iák erre a célra. Az ekolot a hajóra szerelt készülék, mely a viz a’att gerjesztett erős hangnak a tengerfenéktől érkező visszhangját felfogja, a hangnak a tengerfenékre érkezésének ée visszajutásának idejét, sőt mindjárt a hangot visszaverő tengerfenék mé'ységét is automatikusan feljegyezve. Régente, az ekolot feltalálása előtt órákig is eltartott, mig egy-egv helyen mérőónnal a tenger mélységét meg tudták határozni és ami még kellemetlenebb volt. a halónak állnia kellett a mérés egész ideje alatt. Most a menő hajón mérik a mé’ysésret jóformán pererő1 percre, úgyhogy a tengerfenék pontos térkénét tudják elkészíteni. Legutóbb a Csendes Óceánban vérzett mérések azt mutatják, hogy az óceán mélyén 3000 méter magasságú hegv’áncolat vonul, melynek a teteje még 1000 méterrel van a tenger színe alatt. A kutató hajók, melyek az utóbbi időkben a tegner tanulmányozására indultak, máris igen értékes anyagot gyűjtöttek össze a tenger életére, geográfiái és fizikai viszonyaira vonatkozólag. Betekinthetünk abba a világba, amely hosszú ideig majdnem teljesen megköreliHietePen volt ügy halljuk, hogy nemsokára még tovább mennek és tengeralattjárókkal iparkodnak kikutatni a tenger mélységeit. Különösen gravitációj és mágneses méréseket akarnak végezni a tenger belsejében, hogy a viz és a szárazföld elosztását a gravitációs hntásokbó megá'Iapithassák. Valószínűleg Eötvös Lóránd világhírű eszközével végzik majd a tengeralattjárón a méréseket. Az utóbbi napokban még sokkal merészebb terv is felmerült. Tengeralattjáróval a sarkvidéket akarják kikutatni. A vastag jégréteg alá merülne a hajó és helyenként átfnrnák a jeget, hogy friss levegőt szivnt'yuzzanak be és a/ elhasználtat k(bocsássák. Szép volna, ha a pusztítás céljaira készült alkotmány a tudomány ezotgá tatába állna. műsoron kívül írja Í MÁRA1 SÁNDOR NOVEMBER, MAGYARORSZÁG (Dtánnyomá* tilos} r
