Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-06 / 227. (2152.) szám

Magyarok a hegyek közi Irta tBARKÓ ISTVÁN Feltűnő, hogy a mai ember vizsgálódó ked­ve „sub spécié aeternitatis** nyilatkozik meg. ,A gondolkozó ágyak tulnyomórésze életünk filozófikus mélységeibe leszálló, a korlelkület gondjait összefogó tételeket kutató szellem és aránylag kevés a gyakorlati tudós. A techni­kai haladás útja ugyan a legteljesebb módon üzemképes és úgy tűnik fel, hogy ezt a ha­ladást már meg sem állíthatjuk, irányát meg nem változtathatjuk, lényeges befolyást rá nem gyakorolhatunk. Szinte kikerült emberi ráha­tásunk súlya alól és természeti szükségszerű­ség, törvény rangjára emelkedett. Csodálatos, hogy mégis éppen ebben a korban keresi az ember a megnyugvást, a bizalmat és a csává­ból való kimenekedést egészen más, tiszta szellemi utón, elvont gondolati rendszerek, uj hit-katekizmusok felállítása, államjogi nép- jogi változtatások utján. A szellem függetle­nülni akar attól az ellenféltől, amellyel szem­ben ezt a függetlenséget korábban már fel­adta. Ilyen módon érthető, hogy különös magyar viszonyainkra is magyarázó filozófiát kere­sünk. Hogy többet spekulálunk, mint valósí­tunk. Hasonlóképpen ezt tesszük még szükeb- ben más népek eddig ismeretlen uralma alá került néptöredékünkkel, kisebbségi magyar­ságunkkal is. Minden oldalról magyarázgat- jiik ennek a sorsnak a lényegét. Elvont gon- doiattorna ez, amelynek csak helyzetünk ön- tudatositásáig van értelme. Azontúl súlyos ballaszttá válik, megkötőjévé az indulásra kész keréknek, amely a reális beilleszkedés célja felé köteles gördíteni szekerünket. A kisebbségi magyar szellemi élet, művé­szet, irodalom, maga a politika is ma még az­ért nehézkes. Fogalmakat tisztáz, az elvi rész tételeit állapítja meg, a kisebbségi tan általá­nos rész“-ét kutatja és Írogatja, a helyes ki­indulási pontokat próbálja teoretikusan lerög­zíteni. Továbbhaladó eredményes ténykedésre eddig azért nem került még sor, mert ezt az elsőbufoku munkát sem sikerült még befejez­nie. Holott ez sietős volna, mert fagy előtt kell építkezni. Egyetlen szempont felemlitése és egy árva megjegyzés is sokat használ. Ilyen a követ­kező, amelyet világos értelmű férfiak véle­ményével támogatva öszegezek: Síkságot lakó nép vagyunk alapjában. Min­den miliő-elmélet elhanyagolásával csupán múltúnk, történelmünk eseményei, nemzeti vállakózásaink iránya, foglalkozásunk főága, temperamentumunk sajátságai egyenesen is erre utalnak. Tágas alföldeket, nagy folyók aik partjait kedveltük ázsiai múltúnk óta eu­rópai jelenünkig. Sajátságos vonásainkat tisz­tán egyedül őrző népünk, a földművelő nép egész mozgása ma is megerősiti ezt. A látha­tárt betöltő síkság fölé emelkedett hegyképze­teket, a természeti kiemelkedés ijesztő jelen­ségét mi csak szelíd délibáb képében ismer­tük. Messzire nézők, de a síkság egyformasá­gához, változatlanságához ragaszkodók, a hozzá simuló szellem-egyformasággal beérők, alig változóképesek vagyunk. A síkságon szá­guldani is tudunk, mint a pusztai futóhomok s akárcsak a sikföldi rohanó jó ló, de hegyek, szirtek magasságaiba kapaszkodni se szoká­sunk, se ügyességünk, se lábunk, ge tüdőnk. Nem is szeretjük ezt a módot, magunkénak nem is igen tartjuk, ő, aki annyira tudott a nyelvünkön, régen kidalolta ezt a magatar­tásunkat ilyen módoh: „Mit nekem ti zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tá­ja! . . .“ Lehet, mondotta, hogy csodállak, mert csodálni való vagy a ezt a te csodáidat otthon nem találhatom. Ennek dacára sem sze­retlek. Sőt gondolni sem szeretek rád. Egy kis lélekelemzéssel, valóban igy talál­juk. És ez, kisebbségi életünkre szűkítve, a ba­jok veleje. Mert ha igaz, hogy csizmás lábak­kal sziklák között járni bajos, mint ahogy sarkantyus csizmával meg eke után, annak szarvát tartva ballagni nem helyes, « igaz, hogy lelkületűnk ős sajátságai és szerzett tu­lajdonságai titkon ható erővel tartottak évez­redig távol minket a hegyek közötti élettől, ha úgy van, hogy nem szeretjük a zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregányes tá­jait, amelyek pedig ma már nemcsak fenyve­sekkel és vagregényekkel megrakott tájak csupán, de egyetlen hazánk, kunyhónk és ke- nyeretadó földünk is, ha valóban nem érezzük itt itthon magunkat és elvágyunk innen oda, ahol börtönéből kiszabadult sashoz hasonló­nak érezzük a lelkünket, akkor ez nem is a bajok egyike, hanem minden bajunk veleje, bajaink baja, egyetlen bajunk szőröstül-bőrös- től, kivonatolva. Eddte nem éreztük hegyeinket úgy ha­zánknak, ahogy annak érezte hosszú összeba- rátkozás után már régen a másik hegyek kö­zött lakó magyar nép, az erdélyi. Nem szeret­tük úgy, ahogy ők szeretik a maguk hegyeit. Úgy láttuk, hogy síkságaink peremén, valahol a távolban havas, mord hegyek emelkednek, barátságtalan völgyekkel, ahol nekünk nem sok keresnivalónk van. Ezek a peremek most azonban leváltak az óriási síkról és régebben el kép/.' Ih eteti cn szoros kapcsolatba kerültek a síkság természetétől eddig elérhetetlen tá- volságban és idegen&égben élő igazi perem­mel, a kárpáti hegyekkel. Az egymásrautalt­ság végzetesen komollyá vált s ha most jót akarunk, össze kell barátkoznunk. A hegyek­nek is könnyen akad hü fiuk. Aki utánuk jár, könnyen meg is szereti őket. Akkor aztán ők is engednek zordságukból és befogadják a régi házatájáról kikopott embert. A mi kisebbségi lelkületűnk kifejlődéséhez szervesen hozzátar­tozik a sikság-imádat egyedüli vallásáról va­ló lemondás. A lovas ősmagyarok keserves tapasztalataiban látom ennek a hasonlóját. Kemény leckék után ők, a derék vitézek le­zárván pogány kalandozásaik veszteséggel zá­ródó könyvét, letelepedtek a Duna síkjain véglegesen földet dédelgető, nyugodalmasabb, jóllehet fáradságosabb, de jövendőjüket mindenesetre valósággal biztosító munkára. A vándorló harcosokból igy lettek alföldek sik vidékeihez szokott békés földmivelők. Igen, azok voltunk és vagyunk mi azóta is mindig. Csakhogy uj kemény lecke után uj jólmeggon­dolt helyfoglalásunk esedékes. A hegyek kényelmetlen sziklái között kell tovább él­nünk a sikság kényelmei után. Jelképes értel­me és valóságos súlya egyaránt van mai hely­zetünkben ennek. Ebbe az életbe újólag nehéz ugyan beleszoknunk, de szükséges és elkerül­hetetlen. Utána még mindig ott várakozik Tánk a másik mérhetetlenül nehéz, életünket jelentő feladat: Miképpen, ' mekkora szorga­lommal, milyen eszközökkel kaparjuk elő a hegyek megkedvelt szikláiból mindennapi ke­nyerünket?! A BESZELŐ FILM — Kritika a Singing Foolról — írta: KARINTHY FRIGYES Tárgyilagosság ide-oda — hiába, azért más­nap reggel, ahogy felébredtem és még kábul­tam visiszakórődztem magamban a dolgot, ahogy történt (nem vették még észre? Az előző nap átélt események jelentősége ebben a hajnali félálomban valahogy megnő, kitágul, elhatárolódik, csodálatossá lesz, mintha vala­hogy az őskorból, vagy gyermekkorból éb­redve eszmélnénk rá — próbáljanak meg ilyen állapotban születésükre és halálukra gondol­ni!) egy kis szédülés fogott el — tegnap este álmodtam, vagy most álmodom? Dehát csak­ugyan igaz? Emlékszem, azon a hajnalon voltam igy, mikor előző délután először repültem. Szívdo­bogást kaptam, meg kellett fogóznom az ágy szélébe, az ágy hullámzott és lebegett velem, oldalrafordult, bedőlt — dehát igazán, igazán, lehetséges, lehetséges, hogy én, én nem hóbor­tos álomban, hanem á valóságban — hogy én, én negyvenezer éve csúszómászó állat a föl­dön (ne felejtsük el, erre a negyvenezer évre, mikor alszunk, jobban emlékeznek idegeink, mint amennyire tudatunk emlékszik a tegnapi napra!) tegnap délután a felhők közt jártam és szárnyaim voltak? Mert ba -ez igaz ... ak­kor ... akkor megtörtént a csoda ... akkor gyermekkori sejtelmem, hogy nem a mese, a Valóság Birodalma az a Tündérország, amiről élet és vágy álmodik, igazolódott... Árgirus királyfi itt van és megtapinthatom a kezem­mel ... És igy voltam akkor is, mikor először szó­lalt meg Aladdin csodalámpája: a rádió. Nos hát, igen, nem álom: a íalrafesteit ör­dög, tulajdon testünk mozgó árnyéka megfor­dult a falon ránknézett és megszólalt, tiszta, kivehető, érthető emberi hangon. Most és igy, a hajnali derengésben, hideg borsódzik végig a hátamon — ha ebben a han­gulatban mondlnám el érzéseimet, az jönne ki belőle, mint mikor húszéves koromban írtam az első repülőről, az első mozgóképről — ájult, szinte dadogó áradása az ittas bámulatnak, dadogó és szárnyaló himnusz az emberisten­hez. {Ki emlékszik rá? „L*homme, qui vole!“ és „A mozgófénykép metafizikája**). Tegnap este, a színházban, persze nem vol­tam ilyen túlzott lelkiállapotban. S azok se, akikkel együtt néztük a csodát. Húsz év múlt el s gyanakvókká és kritiku­sokká lettünk. Árgirus királyfi, Aladdin, a szárnyas Angyal, a megelevenedett Árnyék valóban megjelent köztünk — de elmúlt húsz óv is nem vettük észre, hogy megváltották vol­na a világot, vagy Tündórországot lehozták volna közénk. Hullottak a Tüzes Nyelvek, mint ama pünkösd reggelén s néhányan, Sau- lusokból Paulusok, már-már kitártuk felé ka­runkat — ekkor megint sötét lett, sötétebb, mint a nagy tűzijáték előtt. És Árgirus és Szárnyas Angyal és Beszélő Árnyék és Hét- mérföldes János a sötétben odaálltak közénk, izzadó, verekedő, gyilkoló, irigy, ostoba em­berek közé és versenyt izzadatk és verekedtek és gyilkoltak velünk. A szentlélek szájából fény helyett káromló sötétség vigyorgott elő —• nem, nem, ezek még nem az igaziak, vagy ha igen, még nem elég erősek: pórázon kell tartani őket, mert az Angyal bombákat dobál, a Messzeszóló Trombita ostobaságot és elfo­gultságot trombitál a Szégyenkező csillagok felé —i vigyázzunk, & Beszélő Árnyék kitől tanult meg beszélni? szentlólektől vagy az ős kajántól? Tehát legyünk kritikusok és állapítsuk meg, hideg szemmel és óvatos füllel, miről van szó: mintha mindebben nem volna valóban semmi csodálatos, mintha a fejlődés természetes tör­vényei alakítanák a dolgok s szemléletünk vi­szonyát — mintha a világot nem a képzelet, hanem a vak véletlen kormányozná. Az első beszélőfilm elég jó, ebben a kezdet­leges stádiumában. Maga a darab egy százszor agyoncsépelt téma. Bajazzo-változat megspékelve a legbiz­tosabb hatású, legelterjedtebb és legrégibb kőnnyhajtó keserüsólabdaccsal: ötéves kisfiú meghal az elhagyott apa karjai közt, aki eb­ben az állapotban kénytelen komédiát játszani a tapsoló közönségnek. A1 Jonson kitűnő szí­nész, a legmakacsabb könnydugulást, könny- obstipációt meggyógyítja — kétségbeesett orr- fuvással próbál ellenállni a cinikus pesti kö­zönség, hiába — magam is összebőgtem ma­gam s mikor a lámpák kigyultak, mellettem egy zordon rendőri riporter szitkozódva és ká­romkodva szidta mé£ az apját is annak, aki ilyen olcsó giccset kitalál i még azt hiszi, ez­zel meg tud főzni jóizlésü embert — miközben a könnyek éppen leértek az állára és plaszt- ronjára csöpögtek. Technikailag — ezt gyorsan leszögezem, nehogy elkéssek vele — a találmány maga tmáris tökéletesebb, mint a találmány felhasz­nálása: a rendezés. Beszédet és hangot igen jól reprodukál a szinkronizált lemez — jellem­ző mtlvésrietlen, kapkodó, pénzéhes, technikás korunkra, hogy a vállalkozók nem tudták művészien kihasználni azokat a lehetőségeket, amikre már mai formájában is alkalmas volna a hangfilm — persze, nekik siker, hatáB kel­lett, csak gyorsan, gyorsan, mielőtt más rá­térné a kezét. Addig se vártak, mig az akusz­tika szakértői kitanulmányozzák a hangper- spektiva törvényeinek összeegyeztetését a fényperspektiva törvényeivel — vagy amig a művészi hatás szakértői zöngéket és zörejeket . összehangolnak, a teljes óletilluzió felkeltésé­re. A filmből — néhány ügyetlen, erőltetett ki­vétellel — kizártak minden természetes zörejt, a léptek zaját, a fák zizegéséfc, áz ajtó nyikor­gását, a ruha suhogását, lélekzetvételt, mind­azt, ami a beszéddel együtt élet és valóság — kínos munkával egy hang-steril környezetbe állították be az emberi beszédet, ami igy üre­sen kong, természetellenesen éles, kiszámítot­tam és beállitottan hat. A közeledő és távolodó hang élethüségét teljesen mellőzték, holott eb­ből adódnak a legvalószerübb hatások. Kézen­fekvő hibák, amiket egy finomfülü rendező máris elkerülhetett volna — hiszen ott. ahol az olcsó artistaprodukció kedvéért nem vigyáztak eléggé, néhol becsúszik egy szivrenditően élet- izü hang (a kis fiú az ajtó mögött, az anya si­kolya, egy pohár ütődése az asztalhoz). S hogy a nagy kérdésre is rátérjünk — hogy mi lesz hát, tönkremegy a színház, vagy nem megy tönkre? Egy kis logikus képzelet — s máris nevetsé­gesen kishitű és gyermekes a kérdés. Természetes, hogy a színház tönkremegy et­től, de csak úgy, ahogy a lanton vagy csimpo- lyán előadott költészet ment tönkre, amikor a Első szlovák ékszer-, arany- ^ ezflstgjár Tulajdonosok: FROSTBG TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon U-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapra'< Javításokat azonnal eszközlünk Szívbajos? . . . hiszen az orvosok jól tudják, hol kezeltet­heti magát! 92 orvos kezelteti magát Podebradyban, a betegvizsgáló és gyógyintézetben. Az intézet 750 orvossal áll összeköttetésben Podébrady a szívbajok, a vérkeringési szervek beteg­ségeire, a köszvényre éa a cukorbajra specializálódott. V<v . Felvilágosítást készséggel nyújt és magyar prospektust szívesen küld a fürdöigazgatóság, Podébrady. könyvnyomtatást felfedezték. Tönkremegy, a mai formájában, hogy hal­hatatlan és végleges formájában támadjon fel —• itt, a vásznon, az Élő Tükrön (mindig a tö­kéletes, színes és plasztikus filmre gondolok, ha a filmművészet jövője kerül szóba) mindent felölelve, drámából és regénybőL, aminek kis részét adtak csak a mai eleven színpad. Ugyan mi a különbség? A régi költő, mielőtt nyomtatás volt, száz­szor és ötszázszor adta1 elő versét — úgy nép­szerűsítette, úgy próbálta bevésni az Idők em­lékezetébe. A mai színész személyesen százszor vagy kétszázszor eljátsza ugyanazt a szerepet, hogy minél többen hallhassák. Ha meghalt, senki nem hajija és látja többé — művészete, még a lángészé is, múlandó és esendő. A jövő drámaírója, ha elkészült müvével, összeáll a színésszel e gondos, lelkiismeretes, ihletett munka után, együtt megcsinálják a drámát — mikor elkészült b mindketten az inspiráció legfelső fokán vannak: egyszer el- játszák a dolgot, a felvevőkészüléknek — s ebben a legtökéletesebb formájában rögzítve marad aztán meg iró és színész .közös müve, mindenki számára hozzáférhetően, mint valami könyv, amiben — ha remekművet alkot — iró és színész, müve egyformán válhat halhatat­lanná — ők ketten pedig mehetnek uj munka, uj feladatok felé. Hogy gazdaságilag hogy oldódik meg az ef­féle rázkódtatás — ahoz a művészet történeté­nek kevés köze van. Ami pedig a művészi szem­pontot illeti — nevetséges dolog volna dra­maturgiai és esztétikai törvényeket szabni egy uj, most születő világ testére és lelkére. Az első költő, az első géniusz, majd megal­kotja az első Müvet, az Élő Tükör első époszát — dramaturgiai és esztétikai törvényeit ennek a műfajnak majd akkor, utólag, csinálja meg a mütudomány, mint ahogy az történni szo­kott, mióta művész és dramaturg váltakozva építi és rombolja, alkotja és elemzi a vajúdó világot. Környei Etek: EGYEDÜL Fekete éjben, fekete utón egyedül hazamenni, fekete házban fekete ágyban egyedül lefeküdni, fekete férfisora: kiáltott utánam az őszi szél. Fekete szemében régi szerelmünk fénye fénylett, fekete hajában régi csókjaim ize érzett fekete éjben elment leánynak. Emlékét utánam cibáTja [fekete szél, hűvös őszi szél. — Apponyi előadást tart a párisi nemzetközi diplomáciai akadémián. Párisból jelentik: A Pó­riéban székelő nemzetközi diplomáciai akadémia ma avatja lel uj helyiségét. Szombaton a* akadé­mia felolvasóülést tart, amelynek tárgysorozatán első helyen szerepel Apponyi Albert gróf előadá­sa Magyarország nemzetközi helyzetéről. Apponyi Albert gróf, akinek előadása iTánt nagy érdeklő­dés mutatkozik, feleségével együtt tegnao érke­zett meg Póriéba. A Fontenay vikomt elnöklete alatt álló akadémia magyar tagjai ezidőezerint a következők: Appouyi Albert gróf, Walko Lajos, Lukács György, Berzeviezy Albert, Wlassics Gyu­la báró, Khuen-Héderváry Sándor gróf, Heveny P&l és Szilassy Gyula báró. 6 ojtíxgm-Magí>at* -wtklap ^SSL-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom