Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-04 / 225. (2150.) szám

1929 október 4, péntek.

'PT^<?AI-7VNAG'toR-HTniiAE>

3

NÉMETORSZÁG GYÁSZA

Streseraann liiilSsF®*iisii«,fer ma Ssajnaiban váratlanul meghalt

Szivszélhiidés ölte meg — H csalid nem sejtette a katasitrdfát

— fónsternácié ierlinöei és Eurépáfeafi — Az utM kérdése — Egyhangú elismerés az egész világén

A német birodalmat súlyos csapás érte. Stresemann Gusztáv német külügyminiszter, a háború utáni idők egyik legnagyobb államféríia, a szerdáról csütörtökre virradó éjlel hajnali öt óra 16 perekor meghalt. A hosszabb idő óta gyengélkedő külügyminisztert, aki az utóbbi napokban erejét túlhaladó mértékben vett részt a politikai életben, szivszélhüdés érte. Stresemann halálának hire nemcsak Németországban, hanem az egész világon óriási megdöbbenést keltett. A halál következményei egyelőre belátha- tatlanok, de kétségtelen, hogy az európai politika minden vonalon meg fogja érezni.

Ámbár Németországban jól tudták, hogy Stresemann beteg ember és nem sokáig élhet már, halála nemcsak a nyilvánosságot, hanem családját is váratlanul érte. A vesebajos külügyminiszter rendkívül érzékenyen reagált minden időváltozásra és vigyáznia kellett, hogy valamiképpen meg ne hűljön.

A szombati kabinetülésen, a birodalmi kancellár Hitetlen tárgyalási termében mégis meghűlt és könnyebbnek látszó bronchitiszt kapott.

Vasárnap délelőtt lefeküdt, mert lázas volt, de hálószobájából elintézte legfontosabb teendőit, állandó érdeklődést mutatott a politikai eseményekkel szemben és mindvégig kitűnő hangulatban maradt. Hétfőn reggel felkelt és résztvett a német néppárt birodalmi választmányának ülésén, ahol hosszabb referátumot tartott a politikai helyzetről. Az ülés után a beteg külügyminiszter ismét ágyba feküdt, de nem mutatott különösebb fáradtságot és a késő esti érákban telefonon elintézte legsürgősebb teendőit.

Sem az orvosok, sem Stresemann családtagjai nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a meghűlésnek és maga a külügyminiszter biztosan számított azzal, hogy a német tartományok miniszterelnökeinek csütörtöki gyűlésén résztvesz.

Ezt a konferenciát Stresemann iniciativájára hívták össze, mert a külügyminiszter referálni akart a Young-tervezet és a hágai konferencia eredményeiről.

Szerdán reggel Stresemann tudomást szerzett a belpolitikai élet váratlan kríziséről. Ámbár a szerdai napot ágyban akarta tölteni, a hir hallatára felkelt és résztvett a német néppárt frakcióülésén. Mint ismeretes, a krízis a munkanélküli segély törvényjavaslata körül támadt, mert a néppárt nem volt hajlandó megszavazni a munkanélküliek segélyének felemelését. Stresemann külpolitikáját a váratlan krízis veszélybe sodorta volna s ezért a beteg külügyminiszter mindent elkövetett, hogy a kormány bukását meggátolja.

Müller kancellár a délelőtti órákban felkereste Stresemannt lakásán s a tanácskozás után a külügyminiszter orvosainak tanácsa ellenére elhatározta, hogy a parlamentbe megy.

Pártjának fraikcióülésén heves jelenetek után mindenképpen kitünően megalapozott beszédével elérte, hogv a néppárt megváltoztatta eredeti határozatát és elhatározta, hogy nem szavaz a munkanélküli segély felemelése ellen. Tegnap délután Stresemann újra Müller kancellárral tanácskozott és tudatta vele. hogy pártjának ellenállását sikerült megtörnie. Müller megelégedéssel vette tudomásul Stresemann sikerét és közölte a külügyminiszterrel, hogy ha a néppárt tartózkodik a szavazástól és nem szavaz a törvényjavaslat, ellen, ő is megmásítja eredeti elhatározását és nem nyújtja he az összkormány lemondását.

A rendkívül bonyolult külpolitikai helyzetben, amikor a hágai konferencia eredményei még nem is biztosak, Stresemann újabb hatalmas politikai sikerének óriási jelentősége volt.

fi halál

Az eredmény/ Stresemannt is szeminel- láthatólag jókedvre hangolta és tegnap a késő délutáni órákban, amikor a meghűlt államférfin ismét ásrvha feküdt, vidáman és barátságosan beszélgetett hozzátartozóival. •Stresemann világéletében lankadatlan érdeklődést mutatott a közélet eseményei iránt s igy inég tegnan délután is, amikor a jól végzett munka után betegen ágyba feküdt. átolvasta a délutáni lapokat és titkárjával különféle politikai és társadalmi eseményekről beszélgetett.

A család a legkevésbé sem sejtette a közeledő katasztrófát. A Friedrich Eberstrasse 17-es számú villájába délutánra meghívták a ház barátait egy barátságos bridge-parti- ra s a ház ura sorra üdvözölte hálószobájában a megérkezett vendégeket. Stresemann maga nem volt kártyásember, csak a legritkább esetben játszott skátot. Miközben .hozzátartozói az egyik szobában kártáztak, Stresemann előkészületeket tett az éjjeli pihenőre. Olvasott, majd tíz óra tájban felkelt, hogy újra megvessék ágyát és az el- csöndesült házban .hamar elaludhasson. Később az ágyában ülő betegnek az ápolónő, aki állandóan a hálószobában tartózkodott, szájvizes poharat és fogkefét nyújtott át. A külügyminiszter éppen a fogát tisztította, amikor arckifejezése hirtelen megváltozott. Az ápolónő megrökönyödve vette észre az arc eltorzulását, de csengetni sem volt ideje: a fogkefe kihullt Stresemann kezéből, jobbkeze belekapott az üres levegőbe, majd hörögve visszaesett párnájára. A családtagok azonnal orvosért küldtek s Krausz tanár és Sondek tanár csakhamar megjelentek a hálószobában. A két orvos gutaütést állapított meg. Streseman eszméletlenül és hörögve feküdt ágyában s baloldala teljesen megbénult.

Az orvosok kezdetben azt hitték, hogy a beteget nem fenyegeti közvetlenül életveszedelem, ámbár azonnal közölték a családdal. hogy a beteg állapota rendkívül komoly és ha életét sikerülne is rövid időre meghosszabbítani, arról szó sem lehet, hogy újra átvegye hivatalát. Krauss és Sondek tanárok röviddel éjfél előtt elhagyták a külügyminiszter villáját. A háziorvos és az ápolónő a beteg mellett maradt. Stresemann az éjszaka nagy részét eszméletlenül és hörögve töltötte. Félhaíkor a hörgés megszűnt és az orvos megállapította, hogy a halál bekövetkezett, valószínűleg egy második gutaütés következtében.

Stresemann nem szenvedett sokáig s attól a pillanattól kezdve, hogy a fogkefe kiesett kezéből, nem érezhetett fájdalmakat.

Stresemann rokonait azonnal értesítették s a család a kora délelőtti órákban teljes számban megjelent a halottas ágynál. Strese- mannt egyelőre hálószobájában ravatalozták fel. A halott arcán békés kifejezés ül, olyan, amilyen gyakran látható a hirtelen halált halt emberek arcán. A katasztrófa Ilire villámgyorsan terjedt el a német fővárosban és mindenütt leírhatatlan megdöbbenést kellett.

fi hivatás áldozata

Stresemann soha nem volt egészséges ember. Basedovkórban szenvedett és később veszedelmes vesebántalmak gyötörték. Még minisztersége előtt siirii vendége volt Wil- dungen fürdőnek, ahol a vesebánta]mait gyógyították. Általános egészségi állapota a miniszterség nehéz munkájában egyre rosszabbodott, különösen azért, mert Stresemann sohasem kímélte magát és kétszer annyit dolgozott, mint más ember.

Aki ismerte napi munkáját, csodálattal emlékezett meg e kiváltságos ember páratlan energiájáról, amely minden fizikai gátlást legyőzött.

Napi munkája reggel 8 órakor kezdődött. Éjjeliszekrényén sohasem hiányzott a telefon, amely a kora reggeli órák óta, még a felkelés előtt is, szakadatlanul működésben volt. Nyolc és kilenc óra között beosztotta napi teendőit és telefonon értesítette barátjait és munkatársait a napi teendőkről. Ugyanakkor elkérte a szükséges információkat és a legkisebb részletet sem mellőzte el.

Nyugodtan el lehet mondani, hogy Stresemann a német birodalom leginformáltabb embere volt.

A politikai élet földalatti áramlatairól és a

személyes összefüggésekről épp oly pontosan tudott, mint amilyen ragyogó fölénnyel kezelte a nagy ügyeket.

A külügyminiszter délelőtt kilenc órakor rendszerint hivatalába ment és megkezdte a szükebb munkatársaival való konferenciázást. Délig tanácskozott miniszterkollégáival, a nagykövetekkel és a követekkel, a pártok ve-, zető embereivel, a pénzügyi és a közgazdasági nagyságokkal. Délben rendszerint irodájában ebédelt, majd változatlanul folytatta a tárgyalásokat. Abban az időben, amikor Stresemann egészségi állapota még megengedte, nem volt ritka, hogy éjjel 11 órára rendelt .magához fontosabb látogatókat, mert napközben nem-ért rá.

Éppen a legfontosabb teendőket szokta éjjel elintézni s ezek az éjszakai konferenciák gyakran éjfél utánig is elhúzódtak.

Szokása volt különben, hogy abban az esetben, ha teendői megengedték, éjfélre lakására hívta barátait, ahol egy pohár sör mellett a hajnali órákig- kedélyesen együtfcmaradt velük és anekdotázott.

Barátai elragadtatással nyilatkoztak ezíekről a szép éjszakákról, amelyekre a miniszternek úgy látszik szüksége volt s amelyeken szabad folyást engedhetett kedélyének és temperamentumának.

Ragyogó elbeszélő volt, aki lebilincselte hallgatóit. Barátai gyakran észre sem vették az idő múlását és gyakran reggel négy óráig a miniszter szobájában maradtak. Stresemann

ilyenkor nemcsak politikai eseményekről beszélt, hanem a közélet kimagasló eseményeiről is, színészekről, írókról, társadalmi pletykákról, a konferenciákon előfordult kedélyes epizódokról stb. A beszélgetés mindég magas nívón mozgott és a külügyminiszter csodálatos tájékozottságot mutatott a zenei és a művészeti kérdésekben is.

Bizonyára kitűnő újságíró lett volna, ha vé tétlenül erre a pályára téved és nem volt operai előadás, vagy képkiállitás, amelyről nem mondott volna szakszerű és találó kritikát. A német birodalomnak aligha volt minisztere, aki annyit járt volna színházba és több regényt olvasott volna, mint Stresemann.

Ha tetszett egy-egy előadás, virágcsokrot küldött a művésznőnek, vagy néhány elismerő sort a művésznek.

Egészségét az első komoly csapás 1927. karácsonyán érte. Egyik barátjának birtokán tartózkodott, ahol súlyosan meghűlt és tüdő- gyulladást kapott. Hetekig élet és halál között lebegett, s

alig épült fel, amikor 1928. május 10-én, a íregikus véletlen folytán éppen ötvenedik születésnapján, kitört vesebaja, amely többé nem engedte, hogy teljesen visszanyerje egészségét.

Azóta Stresemann fizikailag csak a régi robosztus ember árnyképe maradt. Délvidéki tartózkodásai és szabadságai alig hoztak javulást. Tartós erőfeszítései és fölösleges izgalmak, amelyek politikai ellenfeleinek 'uszításaiból keletkeztek, teljesen aláásták egészségét és az utóbbi hetekben Stresemann visszaesett régi betegségébe. Hágában csupán a legszélsőségesebb önuralommal tudta tartani magát és a csodával volt határos, hogy ez a beteg férfiú a tárgyalásokat vezetni tudta.

Hágában szive kezdte felmondani a szolgálatot és egyszer kétezer mélabus mosollyal jegyezte meg íí külügyminiszter: „A szivem döntő offenzívat kezd ellenem."

Vitznauba.il a szív bán talon ak újból kiéledtek és néha fenyegető ..méreteket öltöttek. A család tudta, Hogy a külügyminiszter egészsége súlyosan megrendült. Legalább abban reménykedtek. hogy Stresemann megérheti hat éves politikai küzdelmének végső eredményét: a Rajnavidék felszabadítását, de a sors áthúzta I

I Mindennap BERKY LAJOS népszerű

cigányzenekara

este 7-töl, reggel 3-ig muzsikál

A közönség táncok

Újonnan berendezett kávéház és vendéglő.

j Qrand Süesfccsaorasat Praha I., Celetná 13.

, J. Teissig vendéglős

a számításokat és Stretsemann akkor halt meg, amikor a nagy cél és a nagy vágy beteljesedése a küszöbön állt.

fi gyász első jelei

Berlin, október 3. A birodalmi gyűlés palotáján és a kormányépületeken a lobogók félárbócon lengenek. A birodalmi gyűlésen megdöbbenés, gyász és szinte a kétségbeeséssel határos izgalom uralkodik. A pártvezérek sorra nyilatkoznak Streseman r.ról és egyetlen disszonáns hang sem vegyül az általános elismerésbe. Ludwig Hass, a demokrata frakció vezetője volt az első, aki kegyeietes szavakkal emlékezett meg a nagy halottról. A B. Z. A. M.-ben megjelent cikkében megállapítja, hogy csak a későbbi generációk fogják méltóképpen méltányolni azt, amit Stresemann a világháború utáni Németországnak jelentett. Breit- soheidt, a szociáldemokrata parlamenti frakció vezére hivatalos nyilatkozatában megállapítja, hogy a szociáldemokrata párt Stresemannt nem mint pártpolitikust értékelte, hanem mint hatalmas állami ér® u t, aki erejét a német nép újjáélesztésének szentelte. — Schubert külügyi államtitkár a külügyi hivatal rendes reggeli összejövetelén meghatott szavakkal emlékezett meg a főnök haláláról. Stresemannt szerinte hivatása áldozatának kell tekinteni. Munkatársainak fájdalma s gyásza felmérhetetlen.

fi birodalmi gyüSéseo

Esser, a birodalmi gyűlés ál-elnöke, délelőtt 10 óra 20 perckor nyitotta meg a birodalmi gyűlés mai ülését. A képviselők legnagyobb része megjelent, csak a német nemzeti párt, a kommunisták és a nemzeti szocialisták padjain látszik néhol egy-egy üres hely. Strese- mann miniszter székét gyászflórokkal vonták he s asztalán fehér rózsák feküdtek. Képviselői helyére fehér krizantémosokrot helyeztek. A birodalmi kormány Müller kancellárral az élén teljes számban megjelent.

A tribünök zsúfoltak. Az ülés megnyitása után valamennyi jelenlevő felemelkedett helyéről és állva hallgatta végig az elnök bejelentését.

Esser a legteljesebb csendben, szemmellát- hatóan könnyekkel küzdve mondja a következőket:

— A németek szivét mély gyász tölti el. A német élniakarás legnagyobb harcosa meghalt. A német birodalmi gyűlés egyik legkiválóbb tagjának halálát gyászoljuk.

Esser ezután Stresemann politikai pályafutásáról számol be s megállapítja, hogy az elhunytat hatalmas politikai tehetsége és na.gy- szerü szónoki készsége emelte a vezérek közé. 1920-tól 1923-ig a német néppárt politikáját vezette, majd 1923 augusztus 13-án átvette a birodalmi kormány vezetését, abban a pillanatban, amikor a Rubr-küzdelem összeomlott.

Senki sem volt, aki azokban a nehéz pillanatokban annyi odaadással és oly tisztán- látó energiával látott volna munkához, mint Stresemann.

Gustav Stresemann neve aranybetükkel van beleírva a német nép és a német haza élet- könyvébe. A német nép megindultan mond köszönetét a nagy férfiúnak, aki halála órájáig dolgozott a nagy művön és legutolsó pillanatáig hu maradt feladatához. A német bi-4 rodalmi gyűl és ezzel kifejezésre juttatta gyászát és Esser átadta a szót Müller kancellár- n •»

A betegségéből alig felépült kancellár megindult szavakkal búcsúzott el nagy munkatársától.

— A német tartományok kormányai mélyen megindultan állanak Stresemann Gusztáv ravatala mellett. A halott olyan állam- férfiú volt, aki erejét és tehetségét a sző legszorosabb értelmében feláldozta hazájáért és népéért. Tragikus rendeltetés, hogy müvének diadalmas befejezését nem érhette meg. Akik érintkeztek vele, tudták, hogy a rajnai megszállás megszüntetését tekinti élete munkája befejezésének és a leghőbb vágya volt. hogy azt megélje. Stresemann fáradhatatlan küzdő volt. A küzdelem jót tett neki és az életéhez tartozott. Mint minden küzdőnek, neki is sok ellensége veit, de a birodalmi kormány meg van győződve arról, hogy a történelem igazságot fog tenni és úgy fogja Stresemannt megörökíteni, mint azt az embert, aki népéért élt és a népéért balt meg. Nemcsak özvegye, nemcsak gyermekei, hanem az egész német nép ott gyászol koporsója mellett.

Müller kancellár beszéde után Esser elnök a gyász jeléül néhány pillana'ra felfüggesztette az ülést, amelyet 11 óra 15 perckor

— Briand-t megtörte nagy politikai barátjának halálhíre —