Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-04 / 225. (2150.) szám

»^\J> Jt-f-iuK.* n 1 AVilMle? l\Mé o^tol>w 4, poutvK JCJe^kSJu-^ a. újra megnyitott, hogy a képviselőnk hozzá­kezdhessenek az elihalaszthataitlan munkához. Veszedelmes jelek a tőzsdén A német főváros gyászol. A középületeken kivül a külföldi missziók is félárbócra bocsáj- tották a lobogókat és számos magánházra is fekete zászlót tűztek ki. A köztársaság elnö­két, aki 14 nap óta .szabadságon van, azonnal értesítették a katasztrófáról. A kormány Stre- semann temetését államköltségeu rendezi, ha az elhunyt özvegye beleegyezik. A hivatalos gyászjelentést is a kormány adja ki. Eckener dr. mai ünnepélyes fogadtatását október 5., vagy 6-ára halasztották, mert nem akarják a gyászt megbontani. A berlini bank- és tőzsdevilágra Strese- 1 mann halála súlyos csapásként hatott. A né­met közgazdasági életet a haláleset komo- 1 lyan megrendítette. Egyesek szerint a teg- i napi bessz arra volt visszavezethető', hogy a tőzsde kitűnő orrú ügynökei valamiképpen tudomást szereztek Stresemann állapotának komolyságáról. A berlini tőzsdetanács elnö­ke a korareggeli órákban telefonon érintke­zésbe lépett munkatársaival, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket a mai tőzsdei napra és a pánikhangulat kitörését elkerül­je. Eredetileg úgy tervezték, hogy a tőzsdét a gyász jeléül egy napra bezárják, de ké­sőbb magmásitották az elhatározást, nehogy a külföldön rémhírek terjedjenek el. A tőzs­de valószínűleg a temetés napján marad zárva a gyász jeléül. A tőzsde vezetősége teljes eréllyel intézkedik, hogy a felelőtlen ügynökök ne használják ki a kedvező alkal­mat és ne nyomják le a papírok árát. A nagybankok elhatározták, hogy ha szüksé­ges, ugyancsak erélyesen közbelépnek a pá­nikhangulat letörésére. Feltűnő izgalom Párisban Paris, október 3. A német külügyminiszter halálának híre az őszinte gyászon és a mély sajnálkozáson kivül, régóta nem tapasztalt megdöbbenést keltett a politikai világban. A halál hire aránylag későn terjedt el a francia fővárosban. Nyolc órakor a külügy­minisztérium még nem tudott róla hivatalo­san, csak amikor egy német újságíró értesí­tette Briand egyik attaséját, fújtak riadót a Quai d‘Orsayn. A hivatalnokok azonnal ér­tesítették Briandt, aki Bretagnében nyaral. A miniszterelnök nyomban félbeszakította szabadságát és autón Párisba száguldott, ahová a déli órákban várják. A politikusok között a halál hire egyene­sen megsemmisítő hatást váltott ki. Általá­ban arról beszélnek, hogy nemcsak Német­országot, hanem a teljes európai politikát pótolhatatlan csapás érte. Még a jobboldal tagjai is a leghatározottabb elismerés hang­ján beszélnek Stresemannról. A halálhír ha­tása mutatja csak meg igazán, mily óriási tiszteletnek örvendett Stresemann Párisban, ahol gyakran többre becsülték, mint Német­országban. Személyi hitele oly nagy, hogy halálát még akkor sem fogják pótolni tudni, ha teljesen hasonló nivóju és kvalitású em­ber veszi át a német külügyek vezetését. A hatás, különösen a kormányhoz közel­álló körökben, óriási volt. Aggodalommal kérdi mindenki, mi lesz Stresemann váratlan halálának következménye nemcsak a kül­politikában, hanem a francia belpolitikában- is, ahol Briand sorsa szinte teljesen össze- j forrt Stresemann sorsával. Kétségtelen, j hogy a halál meggátolja a háború utáni j problémák Genfben és Hágában megkezdett likvidálásának gyors befejezését és akadnak politikusok, akik máris komoly visszaesést jósolnak. A francia külügyminisztérium a halálhír hi­vatalos megerősítése után azonnal elrendelte, hogy a Quai d‘Orsayn a francia trikolórt fél­árbócra eresszék. Briand még útközben táv­iratot intézett Berlinbe és kifejezte a francia kormány részvétét. Egyúttal bejelentette, hogy amint Párisba érkezik, első útja a német követségre fogja vezetni. Clemenceaut telefonon értesítették a német külügyminiszter haláláról. A vén tigris kije­lentette, hogy őszintén sajnálja a nagy német államférfiul Stresemann rendkívül sokat tett az európai béke érdekében, de azt sem szabad elfelejteni, hogy az eredményeket csupán Franciaország óriási áldozataival érte el. Poincarét betegsége még mindig ágyához köti. A volt miniszterelnök is őszinte részvétét fejezte ki. Véleménye szerint Németország egészen rendkívüli képességű államférfiul vé­szit e! Stresemannban. Konsternácíó Genfben Genf, október 3. Népszövetségi körökben szo­katlan konsternációt keltett Stresemann halálának hire, amely a korareggeli órákbah terjedt el Genfben. Stresemann három évi népszövetségi tevékenysége idején Briand mellett Genf legnép­szerűbb politikusa volt. Szeptember 9-én, amikor a német külügyminiszter utolsó beszédét elmon­dotta Genfben, súlyos betegsége ellenére óriási hatást gyakorolt beszédével a népszövetség tag­jaira. AJkkor még frissnek és élénknek látszott a külügyminiszter. A népszövetség plénumának vitáján humoros megjegyzései gyakran üde derűt keltettek 6 a népszövetség örökké hideg főtitkára, Drummond, is többször elnevette magát, amikor Stresemann a tárgyalóteremben uralkodó lehe- j tetlen állapotokról csevegett. Stresemann hatása élénk és aktív volt Genf- j ben, ahol azt is valószínűnek tartják, hogy I Briand, akit a német külügyminiszterhez a po- ! litikai barátságon messze túlmenő, pusztán ein- j béri rokonszenv fűzött, minden tekintetben meg fogja érezni nagy partnerének eltűnését. A genfi helyzetet a legjobban egy magasrangu népszövetségi tisztviselő felkiáltása jellemzi, aki amikor tudomást, szerzett a halálesetről, csak ennyit mondott: „Szegény Németország!" A brightoni kongresszus Brighton, októbe • 3. A brit munkáspárt kon­gresszusának ma délelőtti ülésén Berbert Morri- son elnök bejelentette Stresemann halálát és egyúttal meleg szavakkal emlékezett meg az el­hunytról, aki rendkívül sokat telt a világbéke érdekében. Morrison ajánlatára, a kongreszsus tagjai a gyász jeléül felálltak, majd az elnök né­hány percre felfüggesztette az ülést. Morrison bejelentése után Henderson külügy­miniszter emelkedett szólásra, aki feltűnő oda­adása 1 emlékezett meg a nagy halottról. Vélemé­nye szerint a történelem sohasem fogja elfelejteni, hogy mily odaadással dolgozott a német külügy­miniszter a békeért és Németország belépéséért a népszövetségbe. — Sohasem feledkezünk meg arról a politiká­ról, amelyet Locarnóról neveztek el és amelyet Stresemann kezdeményezett. Azt sem felejtjük el, mily óriási jelentősége volt a német külügymi­niszter személy >k a népek együttműködésére és az általános lefegyverzésre irányuló nagy po­litikai munkában. Amerika elismerése Newyork, október 3. A lapok, amelyek arány­lag korán szereztek tudomást Stresemann halálá­ról, Németország legnagyobb államférfiujának nevezik a nagy halottat. Amerikai felfogás szerim Stresemann tett a legtöbbet a világbéke megőr­zésére. Az, hogy Németország belépett a népszö­vetségbe, elsősorban az ő érdeme, már pedig, akármint vélekednek Amerikában a népszövet­ségről, annyi tény, hogy a genfi institúció Európa szempontjából óriási jelentőségű és Németország nélkül elképzelhetetlen. Stresemann egész erejét hazájának ajándékozta és egész haláláig hazájáért dolgozott. A lengyel-német jóviszony vége? Varsó, október 3. Lengyel politikai körökben Stresemann halála mély megdöbbentést keltett. A külügyminisztert Varsóba, remcsak a józan német külpolitika jelképének, hanem egyúttal a német-lengyel gazdasági kiegyezés hathatós szó­szólójának tartották és jól tudták, hogy nélküle a birodalom és Lengyelország viszonya vészit in­timitásából. Lengyel politikusok úgy tartják, hogy Stresemann halála alapvetően meg fogja változ­tatni a német külpolitika irányát. Mussolini kifejezi részvétét Róma, október 3. Stresemann váratlan halála olasz politikai körökben ie óriási megdöbbenést keltett. Mussolini azonnal megbízta berlini nagy­követét, hogy fejezze ki a német kormánynak az olasz kormány részvétét. A testvérnemzet fájdalma Bécs, október 3. Stresemann halála Ausztriában szintén fájdalmas szenzációként hatott. A hirt délelőtt a lapok külön kiadásai kolportálták az uccákon. A Neue Freie Presse külön kiadásában megállapítja, hogy Ausztria komoly aggodalmak­kal vette tudomásul a nagy német államférfit! ha­lálát. Miklas köztársasági elnök azonnal táviratot intézett Hindenburghoz és kifejezi az osztrák nép és az osztrák kormány részvétét. Schober kancel­lár szintén ilyen tartalmú táviratot intézett Mii'l- Ier kancellárhoz. Ugyanekkor az osztrák kan­cellár meglátogatta a német követet. Bécs pol­gármestere ugyancsak rószvéttáviratot küldött Berlinbe. Az osztrák-német munkaközösség vá­lasztmánya a következő tartalmú táviratot intéz­te Müller kancellárhoz: — Őszintén sajnáljuk, hogy a nagy férfin nem érhette meg, hogy mint Németország első külügy­minisztere intézze a birodalom és Ausztria közös ügyeit. ki sitődkérdése Berlin, október 3. Hindenburg köztársa­sági elnök a külügyminiszter halála miatt megszakítja szabadságát és holnap vissza­érkezik Berlinbe. Visszaérkezése után a kancellár azonnal tájékoztatja az elnököt a politikai helyzetről s ezen az első értekez­leten szóbak erűi Stresemann utódjának kérdése is. Politikai körökben magától ér­tetődőnek tartják, hogy a külügyminisz­teri tárca végleges betöltéséről egyelőre szó sem lehet ég ideiglenes megoldásra kell gondolni. Valószínűleg a birodalmi kancellár vagy a gazdasági miniszter ve­szi át egyelőre a külügyminisztérium ve­zetését annál is inkább, mert a definitiv kinevezés messzemenő változásokat idézne elő a koalícióban. A birodalmi kormány ma délelőtt ülést tart, hogy intézkedjék a gyásziinn épségekről. Lcderer tanár ma délután elkészíti Stresemann halotti maszk­ját. A masuar kormány részvéte Budapest, október 3. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök ma délelőtt Müller német bi­rodalmi kancellárhoz részvéttáviratot intézett, amelyben a magyar kormány bensőséges rész­vétét tolmácsolja Stresemann halála fölött. Walko Lajos külügyminiszter Stresemann öz­vegyéhez intézet hasonló tartalmú táviratot és délelőtt részvétlátogatást tett Németország budapesti követénél. Üzleti körökben Stresemann halála várat­lan megdöbbenést keltett. A budapesti tőzsde, amelyen tegnap éppen hosszirányzat fejlődött ki, rendkívül érzéke­nyen reagált a halálhírre, úgyhogy- már ma jelentősebb visszaesés állott be. A megtört Briand Páris, október 3. A francia külügyminisz­térium palotáján ma reggel óta Franciaor­szág hivatalos lobogója félárbócou leng. A francia kormány hivatalosan is részt vesz abban a gyászban, amely Németországot és a német népet érte. Briand Párisba érkezése után nyomban meglátogatta a német nagy- követséget. Riet dr., a német követség ügy­vivője szerint Briand megindultan és telje­sen leverve fejezte ki a francia kormány részvétét. Látogatása több volt, mint a nem­zetközi udvariasság formális gesztusa. A külügyminiszter és miniszterelnök szabad­jára engedte érzéseit és nem titkolta, mily fájdalmat és aggodalmat ébreszt benne a halál. Kijelentette, hogy a katasztrófát sze­mélyes csapásnak érzi, mintha egyik legjobb barátját vesztette volna el. Hágában még nem gondolt arra, hogy ily hamar elveszti Stresemannt, akinek ismeretsége élete leg­nagyobb élménye. * Stresemann életrajza >• Stresemann Gusztáv dr. 1878-ban született Berlinben. A berlini és a Ieipzigi egyetenmken az államtudományokat tanulmányozta, majd a szász iparosok szövetségének szindiknsa lett és ebből az állásából építette ki politikai pá­lyafutását. 1907-ben, mint az akkori liberálb- párt tagját, a parlamentbe választották. Ettől t az időtől kezdve egyre nagyobb tiszteletet . szerzett magának a politikai életben, főleg t szónoki képességével. Érdemei elismeréséül a ’ nemzeti liberális párt központi vezetőségének tagjává választották. 1918—19 telén megalapította a német nép- ; pártot, amely átvette a jobboldali nemzőti liberális párt örökségét és főleg Westfáffiá- ban és Szászországban szerzett híveket s A Ruhr-megszállás idejében a széles alapokon, l az úgynevezett nagykoalició alapján, álló ka- i binet híve volt é-s a szociáldemokraták bevo­nása mellett kardoskodott. Amikor 1923. aug. 12-én Cuno kabinetje megbukott, őt bízták ’ meg kabinetalakitással. Politikája újszerűsé­gével még pártjának körében sem talált osz- > tatlan elismerésre, de különösen a német nem- " zeti párt támadta. Októberben kénytelen volt i lemondani, de azonnal uj kabinetet alakított, amely novemberben másodszor is lemondott. Marx rákövetkező kabinetjében a külügymi­niszteri tárcát kapta meg, amelyet híafália napjáig megőrzött. A oentrumpárti Marx-val szoros együttműkö­désben megalapozta az úgynevezett „megértés s politikáját", amely barátságban akart élni Né­metország hajdani ellenségeivel. Ebben a poli­tikában állandóan a centrumpárt szövetségét ' kereste. Luther kabinetjében szintén külügy­miniszter maradt és folytatta politikáját. A Franciaországgal kötendő biztonsági pak­tum eszméjét propagálta és energikus tevé­kenységének volt köszönhető, hogy 1925. de­cember elsején Németország nevében Locar- nóban aláírhatta a nagy európai biztonsági paktumot. 1925'. december 5-én Luther lemondott, de megalakította második kabinetjét, amelyben ugyancsak Stresemann maradt a külügyminisz­ter. Békepolitikáját megingathatatlanul foly­tatta és munkájának betetőzése az volt, amikor Németország 1926, szeptember 8-án belépett a népszövetségbe. Brianddal és Chamberlainnel együtt 1926. de­cemberében megkapta a Nobel béke-dijat. 1928. augusztus 5-én a nemzet általános el­ismerés közben ünnepelte meg Stresemann öt­ve h edi k születésű ap j á t . Néhány nappal később Párisba ment, ahol kormánya nevében aláírta a Kellogg-paktu- mot és hosszas megbeszéléseket folytatott i Poincaréval és Brianddal. Ezek a tárgyaláosk meginditották a jóvátételi rendezésére irányuló akciót, amelyet a téli párisi és a nyári hágai konferenciával sikerült is eredményesen befejezni. Miként 1924. nya­rán Stresemann volt, aki a megértés politiká­jának uj eszméjével meg tudta valósítani a bawes-paktuimot, ép úgy, most is elsősorban az ő érdeme volt, hogy a birodalom megkap­ta a Dawes-tervezetnéí sokkal enyhébb Young- tervezetet. A jóvátétel ügyének elintézésével a rajnai kiürítés ügye is automatikusan elin­téződött és Stresemannt akkor ragadta el a halál, amikor a Ruhr megszállás káoszából ki­vezette nemzetét, a nagy mii befejeződik és a megértés politikájának eredményeként az utolsó megszálló katona is idő előtt hagyja el a Rajnavidéket s Németország virulva és újjáéledve, a világ népei között kiváltságosán tisztelt helyzetben régi ellenségeivel, elsősor­ban Franciaországgal, a legteljesebb egyetér-: tésben él. Súlyos belpolitikai krízis Egyiptomban London, október 3 .Miután MaJhmud pasa tegnap^ benyújtotta a királynak az öeszkor- mány lemondását, Faud király tegnap fogad­ta Adly Yeghen pasa volt m in iszterelnököt és megbízta őt az uj kormány megalakitásá- val, Adly pasa az audiencia után nyomban érintkezésbe lépett Naha pasa ellenzéki párt­jával. Adly pasa valószínűleg közölni fogja a ki­rállyal, hogy nehéz lesz olyan egyiptomi miniszterelnököt találni, aki semleges tud maradm és aki rendelkezik azzal a presz­tízzsel, amely a jelen körülmények között feltétlen szükséges. Adly pasa valószínűleg visszaadja a megbí­zatást. A Daily Héráid szerint a király Tew- fik Nessim pasát bízza meg a politikamentes kabinet vezetésével. Régi nyugdíjasok válasszatok! (k. m.) A régi nyugdíjasok szomorú sorsát évek óta figyelemmel kisérjük s egyetlen aj­kaimat sem szalasztónk el, hogy jajkiáltásai- kait a nyilvánosság elé ne hozzuk. Pártjaink törvényhozói számtalan esetben interveniál­tak ügyeikben s nyugdíjügyeik igazságos ren­dezésére törvényjavaslatokat is terjesztettek be a parlamentnek. A husosfazéknál ülő kor­mánypártok azonban nem érezték a régi me­gyei és állami nyugdíjas tisztviselők, tanítók és jegyzők nyomorát, nem törődtek azzal, hogy, a demokrácia nagy dicsőségére, még ma is sok ezre*; élnek nyugdíj helyett alamizs­nán csak azért, mert a koalíciós pártok há­rom éven keresztül nem csináltak egyebet, mint Ígérgettek és ígéretük teljesítése helyett maguk veszekedtek és verekedtek a koncért. A sok ezer nyomorgó veterán jajkiáltása visszhangra talált a külföldön is, minek kö­vetkeztében a kormány a parlament nyári szünete előtt végre benyújtott két törvényja­vaslatot, amely nem más, mint a magyarság törvényhozói által benyújtott javaslatok má­solata. S ekkor a koalíciós sajtó, beleértve a szlovák néppártit is, nagy gaudiummal ki­küldőibe, hogy „íme, a koalíció segíteni fog a régi nyu<rdijasokon!“ Ez a nagyhangú Ígéret azonban nem volt egyéb szemfényvesztésnél. A koalíciós pártok törvényhozói júniusban a régi nyugdíjasoknak nem akartak annyi ál­dozatot hozni, hogy még két napig ülésezze­nek és két nappal később menjenek a Rivié­rára és ezzel a javaslatok sorsát ie megpecsé­telnék. A kormánypártoknak volt szivük továbbra is a nyomorban hagyni azokat, akik a köz- igazgatás pilléreit fölépítették, akik a mai nemzedéket fölnevelték. Ellenben arra van pénze a kormánynak, hogy újabb választást Írjon ki csak azért, mert két kormánypárt a husosfazékon összeveszett. A gyakori válasz­tás költséges fényűzés. A kormánypártok min­den bizonnyal nem fogják statisztikai adatok­kal felvilágosítani arról a közvéleményt, mennyibe kerül majd a választás. Az állam­nak legalább tízmillió koronájába kerül, vagyis ennyibe jön az adófizetőknek a Vis- kovszky bársonyszékéért kitört koncharc. Ez a pénz épp elég lett volna a nyomorgó régi nyugdijasok igényeinek kielégítésére. Erre azonban nincsen pénz, velük és szomorú sor­sukkal nem törődnek a koalíciós urak. Sokan vannak a nyugdijasok közül, akik már a het­venedik életévüket betöltötték. Ezek a tör­vény szerint a választásoknál nem kötelesek szavazni, de jogúikban van önként az urnák­hoz menni. A sokszorosan csalódott szlovén- szkói és rusziniszkói régi nyugdijasok most az egyszer méltó választ adhatnak a kor­mánypártoknak s mindazon centralista pár­toknak, melyek most ugyan az ellenzékben vannak, de régebben a kormányban voltak s tiz év óta nem találtak arra időt és pénzt, hogy végre jobb napokhoz, nagyobb falat ke­nyérhez juttassák azokat a polgárokat, akik­nek csak az az egy bűnük van, hogy évtize­deken át a közért dolgoztak ... A magyarság két pártja évek óta harcol a régi nyugdijasok érdekében s ha nyáron a kormány benyújtotta a nyugdíjügyek rende­zésére vonatkozó javaslatokat, úgy az első­sorban két pántunk törvényhozóinak fáradha­tatlan munkájának következménye. Az ered­mény ugyan nem sok. ezzel az éhező veterá­nok még nem fognak jóllakni. Azonban ha a régi nyugdíjasok pártjaink segítségére siet­nek s élni forrnak választói jogukkal, ezzel nemcsak a szlovenszkói őslakosok frontját erősitik meg, hanem önmagukon segítenek, mert az ni nemzetímilésben újonnan megvá­lasztott törvényhozóink minden erejükkel azon lesznek, hogy a benyújtott törvényjavas­latokból törvények is legvenek, hogy a régi nyugdíjasok utolsó napjaikat jobb körülmé­nyek között élhessék, mint éltek az elmúlt tizenegy esztendő alatt. Régi nyugdijasok! Ad iátok méltó választ a kormánypártoknak és a többi centralista volt. kormánypártoknak a ve­letek szemben elkövetett bűneikért 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom