Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-31 / 248. (2173.) szám

Iit29 október 81, csütbTtök. v lAl^AK* M í UIaAP M 0SORON KIVBL Írja i MÁRAI SÁNDOR NÉGER A STRANDON (Utánnyomás tilos, Jüanban minden délben megjelent egy néger a strandon, levetette fürdőkabátját, csípőre il­lesztette a kezét, nyújtózkodott s igy állt a végtelen hői ég-kamrában hosszú ideig, mozdu­latlanul. Magától értetődik, hogy fekete volt. A tenger szemközti partjáról jöhetett, a Kon­gó mellől, sok stilusórzékkel fekete uszouad- dágot viselt, gyapjas, kormos hajat, vórvörö- duzzadt ajkakat s az égő fehér sziklák, az aranysárgán olvadó homok hátterében úgy 'állt, mint a fekete márvány. Libáinál egy fehér a-z- szony feküdt, mozdulatlanul. A néger nyugod­tan állt az asszony mellett, aki letakarta zseb­kendővel az arcát, a néger meg feltartotta hóm lokát a napba. A kép Európa elrablására emlé­keztetett, az asszony persze csak egy szegény kis maxseillei vagy touloni bártáncosnő lehe­tett, akit a néger bűvös vigyorával megejtett s magával cipelt a maga sötét és magány o- né ge-r életébe. Mindkettőnek nagyon vastag arany jegygyűrű csillogott az ujján. Mikor a nap de­leidre ért, a néger lehajolt, súgott valamit az asszonynak, aki álmosan, macskamódra nyúj­tózkodni és mosakodni kezdett a homokban és napban, aztán feltápászkodott s a vékony, fehér asszony s a hatalmas, fekete néger csen­desen megindultak egymás mellett, bemásztak a tengerbe, kiúsztak messzire, a piros bóják felé 6 a néger elszántan és fölényesen tempó zott a kis, fehér nő mellett, olyan határozot­tan. mintha most nekiindulna a tengernek, hogy meg se álljon a fiatal növel a szemközti Afrika forró partjáig, ahol majd bemutatja hit­vesét kedves szüleinek, a törzs-főnök Daki-Nya- kunak s a nagy Gupu árnyékában Gonzájt tar­tanak és kagylókkal sibolnak, ahpgy ezt Kéné Maran előírja. Sokáig maradtak el a vízben ? közben a parton szó esett róluk. Az angolok és az ame rikaiak az orrukat fi-ntorgatták, elkerülték a néger odavetett fürdő-köpenyét,, kiköptek, így csináltak: ..fi, fi!’’ — s máé ilyen szellemes formában adtak kifejezést mélységes és meg- gyökeredzett undoruknak a néger iránt, s afe­letti tehetetlen dühüknek, hogy kénytelenek itt a közös tenger partján a közös homokban feküdni egy négerrel. Jüanban, mint minden olyan helyén a világnak, ahol az emberek nagy hűhóval Dem csinálnak semmit, sok volt az angol és az amerikai, akik kénytelenül tö­rődtek csak bele abba, hogy Franciaország­ban nesm lehet botrányt csapni, ha egy néger sz'áli be a kupéba, mar csak azért sem, mert ezek a négerek francia állampolgárok s a franciaák dicséretére mindig meg kell említeni, hogy soha, soha nem hallani se Párisban, Be francia földön máshol francia férfit vagy nőt színes ember jelenléte ellen tiltakozni, — egyike ez a francia jellem vonásainak, amely indokolja, hogy az idegen miért tud a francia élet zárkózottsága ellenére is megragadni ott, Az angolok és az amerikaiak nyögdöstek, hogy „colored” s négerék fekvőhelye körül min­denki elhúzódott távolibb homokvárakba. Nem tüntetésből, csak azzal a kétségbee-ett, émelygésszerü utálattal, amit ezek a problé mák és jelenségek egypárunkban kiváltanak, néhány nap múlva észrevehettem, hogy egye­dül maradtam, meg szomszédnak négerek mel­lett. Az ember megszokja az ilyesmit. Kaptam ellenséges pillantásokat az angoloktól s nem kaptam barátságos pillantást érette a néger­től. Az ember él igy, két race között, ahogy7 tud ismerem és: megszoktam ezt. Négerék egy fél óra múlva visszamásznak a partra s lefeküd­tek mellém. Nagy gyakorlatuk volt benne, nem venni tudomásul környezetüket. A néger kifeküdt a napra, felőle és körülötte aztán csinálhatott mindenki, amit akart. Hatalma^ combjain és vállain nagy fonatokban dagadtak a fekete izmok s a viz fehéren gyöngyözött zsíros bőrén, lábait szétvetette, komoran, fölé­nyesen, magányosan, harag és szándék nélkül feküdt az ellenséges fehérek között. Az asszony izgett-mozgott, törülközött, túlságosan elfogu latlanul, túlságosan természetes s csak néha. ha felnézett, ütött át nem kellemetlen, de szé- Jesasontu s közönséges arcán valami vérébe fizi v ód ott dac és makacs, konok gyűlölet, ami­vel átnézett fehér rokonaihoz, amivel üzent ne­kik egy harcias csakazórtist s ha megpukkad­tok, akkoriét, mert a nő sok mindent kaphatott már a néger mellett fehér rokonaitól s halálo­san elmarva mindenkitől, baktatott a fekete férj mellett, összeláncolva vele a legerősebb láncokkal, ami két embert egynjáshoz tud bi lincselni: az emberek ellenséges butasága által kiváltott, élet-halálra fogadott ragaszkodással. A néger túl volt már ilyesmin; nem látott és nem hallott. Mosolya nem volt gőgös, mozdu­latai kiegyensúlyozottak, ha a közönséges ar­cú, vékony, fehér nőre nézett, a gyöngédség­nek, pártoló jóindulatnak olyan melegsége vi­lágította át az arcát, aminek egy visszfénye megszépítette a nőt is. Néni volt probléma, hogy a néger leszámolt mindennel, mikor ősz fizeakasztotta sorsát ezzel a nővel. Néha, ha az énekelő árusok elsétáltak, felállt s vett vala mát, egy fürt szőlőt, egy szép őszibarackot, egy mézeskalácsot, alku nélkül vásárolt 8 a kis cadeau-t egy szó nélkül letette a nő mellé e, homokba. így éltünk és feküdtünk a napban, ango­lok és franciák és amerikaiak w egy négei a fehér nővel. A tenger egyformán Járt a part szélén, változatlan ütődéssel hirdette a, maga monoton műsorát s az amerikaiak minden nap szellemes, bár ismétlődő megjegyzéseket tettek a feketére s a kör egyre tágult nógerék fekvőhelye körül. Az első pár nap rögtön meg­mutatta, hogy a zsúfolt strandon kiközösítet­ték négeréket. Egy nagy farkaskutya egyszer, tudatlanul, odaszaladt a négerhez e a szere- csen és a kutya játszani kezdtek, az állat a néger mellére fektette a fejét s a nagy, fekete kéz türelmesen simogatta az állatot. De akkor a kutya gazdája, egy angol, ordítani kezdett s az állat engedelmesen, vissza-vissznézve, a gazdájához kúszott, aki végigverte a kutya- korbáccsal és szitkozódott, mert a kutya rang­ján aluli társaságba keveredett. A néger fel- könyökölt. a homokban s nézte az angolt és a kutyát; akkor az egyszer láttam, hogy tudo­másul vesz valakit a parton, de nem N az an­golt uézte, csak a csaholó állatot mely vo- raglott a korbács alatt. A néger arcában nem volt tiltakozás, se sértődés. Nyugodtan nézte a kutyát, tudta. gy ennek igy kell lennie. így éltünk. A strandon kereshettem volna má« helyet is, cte rio'-í már kitartottam a néger közelében nem nődes-égből csak utálatból. — 'l Aajdonképpen rondán van ez igy, gondoltam .léha az ember él közöttük, urdut egy néger. Grülni kell, ha nem ‘-ántjáB.. Má. az Ízlésük, szokásaik, erkötcsük, ez az ő külön, fehér vi­láguk, igazuk var, ha nem akarnak idegent. Nem igaz, hogy minden ember testvér és egy­forma: isten ments. Az ember, illetve a néger, néha kikérné magának. Szolidaritásom a né gerrel önzetlen volt s néha. ha a fehérek vi- songtak s néger zenére táncolni kezdtek a viz- ben, felfigyeltünk a négerrel a feherek játékai felé 6 ilyenkor volt a néger arcában egy kit? .érdeklődés, nem mondom, hogy sóvárgás, de egy kis érdeklődés, mint aki szeretne a nagy gummáilabdával dobálózni a többiek között s Charlestonozni a szőke lányokkal a vízben. Nem haragudott, mert már megszokta, nem sóvár­gott, mert már leszokott róla, csak érdeklődött- Az ember néha, rossz órákban, azt hiszi, hogy vissza lehet kérés zk ed ni közéjük, azt mondani: kérlek, vegyetek be, én is szeretnék. Ez per­sze illúzió, amit drágán kell megfizetni; a né­ger tudta ezt és Dem is kísérletezett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a néger tudomásul vette jelenlétemet. A néger régen túl volt már azon, hogy bárkinek is higyjen, aki nem fekete. Fütyült reám. Egy napon nem jöttek, másnap se s akkor én is más helyet kerestem a strandon. Mikor néhány nap múlva arra jártam, ahol négerék tanyáztak, fekvőszék megint szorosan fekvő­szék mellett állott, a bojkott területét ellepték a fehérek, a néger ittjártának nyoma sem voL többé. Csak a farkaskutyát láttam még néha de az is hazugság lenne, ba azt mondanám, hogy szaglászott a homokban. Biztos, bogy a kutya is elfelejtette a négert, aki odébbment a vékony asszonnyal, élni ée hallgatni és vala­hogy pénzt keresni s nem mondani meg, m,re ^gondol? Aztán én 5® elutaztam s a fehérek végre egymás között maradtak. Moihsíein, a világ íegiöíényesebb banditája — A rsewyorki alvilág arának különös étele és halála — Aewyork, október. Megírtuk, hogy New- yorkhan. megkezdődött a Kolhsiein-gyilkosság tárgyalása. Az első napon csak nagy vonalak­ban ismertették annak a bűnügynek a törté­netét, amely magában foglalt minden nagyobb bűntényt, amelyet az elmúlt 15 év alatt Newyorkban és környékén elkövettek és amely R ötletemnek, a milliomos bandita­királynak titokzatos meggyilkolásával végző­dött Rofclistemt egy revolvergolyó találta e) halálosan és a banditakirály, aki még néhány óráig éli a megsebesülése után, nem árulta el gyilkosa nevét. 1928 november 4-én gyilkolták meg a különös banditát és azóta a nyomozó hatóságok még mindig nem jöttek a gyilkos nyomára. A jelenlegi tárgyalás vádlottja, Ge­orge McManus is csak közvetett bizonyitókok alapján került a vádlottak padjára. A tárgyalás második napján arról a legen­dás wallstreeii részvéuytolvajlásról beszéltek, mely Rths te innak 5 millió dollárt hozott. En­nek a telvajlásnak és az utána következő nyo­mozásnak izgalmas és érdekes részleteit tár­ták az esküdtszék elé. Amikor a hallatlanul merész, világos nap­pal elkövetett rablás ügyében nyomozni kezd­tek, gyanú merült fel Rolhstein ellen is. A banditakirály, aki nemrégiben a rablás élőit 150.000 doállr. nyeri lóversnyen, elha­tározta, hogy néhány napi bujkálás után fel­adja magái a rendőrségen. Azt nem tudta volna elviselni, hogy egysze­rűen letartóztassák. Tudta, hogy puszta gyanú esetén csak előzetes letartóztatásba kerülhet az amerikai törvények szerint, amelyből meg­felelő magas óvadék ellenében szabadon eresztik. Rothstein megtréfálja a rendőrségei Hat napig kutatott a rendőrség Rothstein után sikertelenül. A hatodik nap, amikor vala­mi ünnepség alkalmából rendőrfelvonulás volt, Rothstein feleségével és ügyvédjével be­ült ujonnau vásárolt Cadillac-autójáha, Meg­várta, mig a rendőrfelvonulás a lakása köze­lébe ér és akkor a leglassubb tempóban meg­indult a rendőrök mögött. A felvonulás éppen a newyorki bűnügyi törvényszék épülete előtt vonult fel. Rothstein, akit hat napon keresztül Newyork legügyesebb detektivjei kutattak, vi­lágos nappal, a rendőrzenekar mögött érkezett meg a bűnügyi törvényszék épülete elé, ahol a kerületi ügyész irodája volt Rothstein már kiszállt az autójából, amikor eszébe jutott, bogy jó volna még egy csésze feketét inni. A tánsaság tehát a törvényszék közelében levő egyik muneb-roomba ment. Itt beszélgetett egy darabig s amikor a feketeká­vé után kiléptek az ajtón, Rothstein észrevet­te, hogy az autóját ellopák. Megelégedéssel Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes betilap!a a Képes Hét . Gazdag tartalommal jelenik meg minden oautortökon állapította meg, hogy a uewyorki auíóíolvajok- uaik vau annyi merészségük, hogy éppen a ke­rületi ügyész ablakai elő! autót lopnak, de vi­szont nem tűrhette, hogy ez az autó éppen az övé legyen. Az autótolvajok bocsánatot kérnek Megmagyarázta feleségének, hogy valószí­nül eg néhány nap eltelik, amig majd óvadék ellenében szabadlábra helyezik és ez alatt az idő alatt nem akarja, hogy az asszony autó nélkül maradjon. Ezért bement a legközelebbi nyilvános telefonállomásra s felhívta azokat az ismertebb alvilági alakokat, akik egyes au- tótolvaj-csoportok vezetői voltak. Megmondta nekik, hogy uj Gad illac-au tóját néhány pilla­nattal előbb ellopták a törvényszék elől és fel­szólította őket, hogy tiz perc alatt szállítsák vissza a törvényszék elé. Kis sétára indult ezután a mindenütt kuta­tott ember és az arca alig derült fel egy kicsit, amikor négy reményteljes ifjúval telten a va­donatúj automobil megérkezett ,bocsánatot kérek Mr. Rothstein, nem is­mertük még a legújabb autóját. Ha tudtuk volna, hogy a magáé, természetesen hozzá sem nyúltunk voLna.“ Rothstein még egy kicsit elbeszélgetett az autótolvajok vezetőjével, megkérdezte tőlük, hogy mostanában milyen módszerekkel sze­relik át a lopott autó karosszériáját és hogy mennyi idő alatt teszik felismerhetetlenné. Ezután elbúcsúzott a feleségétől és ügyvédjé­vel felment a kerületi ügyészhez, akihez sze­rényen beküldte a névjegyét. Természetesen azonnal előzetes letartózta­tásba vették. Megindult a küzdelem, hogy óva­dék mellett szabadlábra helyezzék. Rothstein úgy gondolta, bogy 60.000 dollár elég lesz óvadéknak. De a bíráknak más volt a vélemé­nyük, 100.000-et kértek. Rothstein dühösen, hogy annyi pénzt kamatozás nélkül parlagon bevertessen, elhatározta, bogy inkább fogság­ban marad, de nem fizet. Rövid idő múlva bizonyítékok hijján szabadon eresztették. Ez az epizód, amelyet Rothstein akkori ügy­védje mondott el, legjobban jellemzj a new­yorki alvilágnak ezt a legendás figuráját, akit az alvilágban felváltva „Magisternek", „Spi- ritus rectornak", „Farkasnak*4 és „Cárnak" neveztek. A bünkrónika Az egész amerikai közvélemény előtt érthe­tetlen, bogy Arnold Rothstein közel 15 éven keresztül milyen módon tudta kikerülni a börtönt. Rengeteg bűntényről tudtak, amely­ben Rolhstein volt a „Magistér", sok közve­tett bizonyíték is volt ellene, de közvetlen bi- zouyiték, amely minden kétséget kizáróan igazolta volna Rothstein bűnösségét, sohasem akadt. Rothstein bünkrőnikájának néhány kiemel­kedő eseményeit itt adjuk: 1921-ben a FulJer and Company és a Dillon and Company hankeógek megbuktak, upv- hogy a bukásba magukkal rántották részvé­nyeseik ezreit A bukásról különös hírek ter­jedtek el. Mindenütt azt beszélték, hogy a két bankcég hamis bukással fejezte be létezését Bebizonyult, hogy a vezetőséggel Rothstein szoros összeköttetésben állott és hogy néhány hónap alatt a bukás előtt közel 200.000 dol­lárt vett fel a bankcégnél, anélkül, hogy va­lami biztosítékot vagy váltót adott volna. Rö­vid ideig nyomoztak a hamis ban>bnkás ügyé­ben, majd a nyomozás hirtelen elaludt. 1919-ben a legnagyobb és legnépszerűbb amerikai sportnak, a Basebaliuak volt egy kis dolga Rothsteinnal. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok bajnokságáért folytatott küzdelemben a csikágói Wbite So csapat és Cincinnati baj­nokcsapata került ki győztesen. Hogv kettő­jük közül melyik lesz az Amerika-bajnok, azt a Csikágóban lefolytatott küzdelem döntötte Vérszegény gyermekek! igyák a Csizi-vizet, Csifüdrzoj el. Minden valószínűség és papírforma elle­nére a csikágóiak elvesztették a játékot. A bajnoki küzdelem eredményével kapcsolatban uagyösszegü fogadásokat kötöttek és rengeteg em, or fogadott a csikágóiakkal. Ezek mind elvesztették a pénzüket. A cincinnatii csapat győze. 're közel száz newvorki férfi foga­dott, akikről kiderült hogy egy uewyorki al­világi banda tagjai. A banda RoKisteint cár­ként tisztelte. A nyomozás azt is kiderítette, hogy Rothstein néhány csikágói ;áté’77"-uak nagyobb összegű csekkeket adott át. Ezek voltak azok a játékosok, akik miatt a csikágói csapat elvesztette a mérkőzést. Amikor Roih- steint ebben az ügyben kihallgatták, kijelen­tette, hogy ő maga is 40 000 dőlted -r.cZtett a mérkőzésen. Rothsteinnak semmi baja sem történt. A „magister** politizál Az Egyesült Államok szövetségi ügyészi hivatala Rothstein halála után különböző titkos raktárak­ban 7 millió dollár értékű kábítószert fedezeti I fel. A felfedezést a*>k a feljegyzések tették lebe- ! lóvé, amelyeket Rothstein saféjábau találtak. Newyork államban a törvény szigorúan tiltja a lóversenyfogadásokat. Ennek ellenére mindenki tudja, hogy Rothstein hallatlanul nagy összegeket nyert lóversenyfogadásokon. A legnagyobb nyere­ségét egy futam alatt nyerte egy Sidereal nevű lovon. Ez az egy f tás B^O-COO dollár készpénzt varázsolt Rothstein tárcájába. A Sidereal fogadást egész Amerikában bőven szellőztették, egyes újsá­gok tévesen azt írták, hogy Rothstein egymillió dollárt nyert, ezen a lovon, de a banditakirálynaik nem Lett semmi baja. Rothstein politikával is foglalkozott. Az Ame­rican Federalion of Labor 1927-ben nyilatkozatot, adott ki, amelyben kijelenti, hogy az akkori nagy sztrájkot egy bízó yo6 Arnold Rothstein nevű ha- zárdkártyás tette Lehetővé. Rothstein ugyanis nagyösszegü kölcsönt folyósított a szocialista munkások pártkasszájába, hogy igy a sztrájké'ók megfelelő anyagi támogatásban részesüljenek és hogy idő előtt abba ne hagyják a sztrájkot. Rothstein, az altruista filozófus A „Magister" különös ember volt. Nagyon sze­rette a pénzt, de nem annyira, hogy a kölcsönké­réseket viszautasitsa. Kisebb összegeket bárkinek adott kölcsön — egyszer. Ha a kölcsönkérő az Ígért határidőre nem adta vissza a kért összeget, akkor másodszor nem adott. Olyan embereknek, akikről rövid beszélgetés után úgy gondolta, hogy tehet­ségesek és életrevalók, egész magas pénzeket is kölcsönzött, hogy valamilyen vállalkozásba kezd­jenek, továbbtanuljanak, vagy akármilyen módon előrehaladjanak karrierjükben. Érdekes, hogy Rothstein jó emberiemerönek bizonyult, mert ha évek múltán is, de az igy •kikölcsönzött 2—3000, sőt 5000 dollárokat, kamatostól visszakapta. Rothstein rendőröknek is adott kölcsön. Egyik rendőrről még az életében megmondotta, hogy 2300 dollárt kölcsönzött, amely összeget a rendőr havi 30 dolláros részletekben letörlesztett. És hogyha az egyik rendőr kölcsönkérhetett Arnold Rothsteintől, akkor miért ne tehetet volna ugyan­ezt a másik, a ha.madik és a többi? Tette is. Ezzel magyarázható, hogy Rothstein nemcsak a® alvilágban, hanem a rendőrség körében is nép­szerű volt. „A* élet — játék** A könnyen szerzett pénz özönlött Rothsteinhoz, aki többnyire csak más irányt adott önnek ar. aranyfolyaxnuak. Szerette a pénzét bizarr módon elkölteni és örült annak, ha a világot megtréfál­hatta. Barátai tudtak róla, hogy az egész emberi társadalmat, az erkölcsöket és az eryee embereket megveti és lenézi. Az életet különös, ésszerűtlen és botor játéknak tartotta, amelyben a komikus és tragikus fordulatok teljesen szeszélyesen váltakoz­nak. Életének egyetlen oélj.. „z volt. hogy mulas­son. Mutatása izgalomból állott. Ezért fogadott, ezért kártyázott, ezért volt bonyolult bűntények értelmi szerzője és mozgatója. 1928-ban az amerikai elnökválasztások eredmé­nyére 1,600.000 dollár erejéig fogadott. Hogy Al­fréd Smithre. vagy Herbert Hooverre „tette'* ezt a hatalmas összeget, nem került még nyikáuoság- ra. Valószínű, hogy nem a köztiszteletben álló és az unalomig példás életű Hooverre fogadott. Ennek a különös életű embernek a történetét most már egy óve kutatják. A tárgyalásom ame­lyet a közelgő newyorki törvényhatósági választá­sokra való tekintette! siettettek ennyire, el fog dől­ni, hogy Rothstein csak az alvilágnak volt-e a cár­ja, vagy a középs^ és felsőbb világra is kiterjedt-e a hatalma? Tt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom