Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-15 / 234. (2159.) szám
2 T1WGA1!/V\AGV?^-HTP1ű5P 1929 október 15, kedd. Kassa város őslakossága lelkesen ünnepelte a közös listát és törvényhozóielöltieinket Szent-Ivány József és Grosschmid Géza nagy beszédben fejtették ki a magyarság és az egész őslakosság autonómista programját — Szüllő Géza nyitrai beszéde Kassa, október 14. (Kassai szerkesztőségünktől.) A magyarság pártjai impozáns demonstrációjának bizonyult a Kassán lefolyt politikai nagygyűlés, amelynek nagynevű szónokai Szent-Ivány József, a magyar nemzeti párt vezére és Grosschmid Géza, az országos keresztényszocialista párt vezető szenátorjelöltje voltak. A gyűlést a Schalkház nagytermében tartotta meg a két párt, melynek hívei nagy tömegben vonultak föl a magyar kisebbségi politika két vezérférfiának meghallgatására. Szent-Ivány Józsefet, aki az 1925-ös választási kampányban valóságos csodákat müveit, amikor néhány hét alatt százezernyi hívőt tömörített pártjába és most ismét akkori fiatalos lendülettel állt harcba a szövetkezett magyar tábor első tűzvonalában, a hallgatóság nagy ovációval ünnepelte. Éppoly bensőséges volt a Grosschmid Géza dr. spontán ünneplése is, amikor az országos keresztényszocialista párt keletszlovenszkői részének, sőt az egész keletszlovenszkói magyarságnak egyik vezére, Szent-Ivány oldalán megjelent a dobogón. A kerület két magyar listavezetője egymás-! mellett a két testvérpárt összefogásának lég-1 szebb szimbóluma volt. Grosschmid Géza megnyitója A gyűlést Grosschmid Géza dr. nyitotta meg. — 1920 április 4-én, husvát vasárnapján, — mondotta — volt az uj államalakulatban Kassán az első választógyülésünk. Ekkor tartott programbeszédem szövege szerint, mint „a keresztényszocialista párt, a vele egyesült német és gazdapárt" szenátor jelöltje lettem hitvallást azon, az itteni évszázados múltból fakadó egyszerű és természetes politikai irányelv mellett, hogy,, mi, itt élő magyarok, németek és jelentékeny részben a szlovákok is, kell, hogy egyek legyünk ezen, ezer év alatt sok szenvedést látott szülőföldünk sze- retetében és védelmében." Azóta a politika viharai szétsodortak bennünket egymástól. Ennek dacára 1925 november 7-én tartott újabb nemzetgyűlési választógyülésünk alkalmával is újra csak azt hangoztattam, hogy: „Aki itt él, áz hordja mind a követ az újraépítéshez. Ne várjuk a csodákat. Támaszkodjunk a magunk erejére!" A templom a tudományos és irodalmi egyesületek, kaszinók, társaskörök, egyletek, szövetkezetek, bankok, a színház, meg aztán a mi falvaink és városaink népe, a mi iparosaink, a mi kereskedőink, a mi intelligens osztályunk minden foglalkozási ágból mind a mi erőnk, a mi erősségünk, ha egymásra talál. Hirdettem, hogy nekünk, kereszt ényszocial istáknak meggyőződésünk az, hogy a különböző világfelfo- gásu, nyelvű és foglalkozású őslakosságnak vallási és nemzeti különbség nélkül együtt kellene mennünk nemcsak a mandátumok számának lehető szaporításáért, de magáért Szlovenszkó egész népéért mindig és mindenütt. — Tiz-hosszú éven át, sok súlyos kritika és támadás ellenére, ebből a felfogásomból és meggyőződésemből sohasem engedtem, és a pártprogram és párthüség betartása mellett, de ez az érzés hatotta át pártpolitikai tevékenységemet is és ma, amikor pártjaink végre újra egymásra találtak, boldog vagyok törekvéseim részleges'megvalósításának láttán és hiszem azt is, hogy amint a magyar testvérpárttal és a szepesi németekkel e választási küzdelemben immár együtt vagyunk, ugv, ba a szenvedések és csalódások árán is, de a szlovákok egyeteménél is eljön a megértés órája. — így nem változott érzelmekkel, az egyetértés, egyetakarás felemelő érzésével köszöntőm itt a magyar nemzeti párt vezérét, SzentIvány Józsefet, ezzel az érzéssel üdvözlöm úgy mind a három párt itt megjelent illusztris képviselőit, valamint a mélyen tisztelt választóközönséget is és a választói nagygyűlést ezennel megnyitom. Grosschmid beszédét szűnni nem akaró taps és éljenzés fogadta. Az ováció elcsendesedése után Szent-Ivány emelkedett szólásra. A magyar nemzeti párt vezére a következőket mondotta : Szent-Ivány a magyarság összefogásáról Azok az üdvözlő szavak, amelyekkel Gnos- scbmid Géza dr. barátom üdvözölt, mélységesen meghatottak. Hálás köszönet értük. Amikor Grosschmid Géza dr. arra hiváliko-t zik, hogy működése pártjában s a politikai életben állandóan- arra irányult, hogy az őslakosság megértse egymást, hogy a magyarság közös fronton harcoljon, őszinte hálánkra s elismerésünkre tarthat számot. A magyar nemzeti párt létesítésének legfőbb rugója az az emelkedett nemzeti szempont volt, hogy mindenféle olyas kérdést kikapcsoljunk a magyarság életéből, amelyeknek felvetése, kiélezése éket verhet a magyar tömegek közé és keressük azokat a pontokat, melyekben felfogásunk egyezik. Egyesült erővel! A jelenlegi választási küzdelem egész más természetű harcmodort, munkát kíván meg pánijainktól, mint az eddigiek, mert most abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy azok a pártok, amelyek kizárólagos joggal hivatkozhatnak arra, hogy a magyar vá- lasztétömegek nevében beszélnek, hogy a kisebbségi magyarság lelkét képviselik, a választási harcban mindenféle ellenségeskedést, torzsalkodást kiküszöbölhetnek egymás közti viszonyukból s együttes erővel vonulhatnak fel a választási harc frontján. Voltak, akik a választási szövetséget szkepszissel fogadták. Igaz, hogy a két pártban való szervezkedésnek megvan a maga • gyakorlati értelme, ha a két. párt feladatának magaslatán áll, a megértő össze® iiködés és választás azonban ennek egyik szükséglete. Szent-Ivány taktikai krédója Amióta a politikai élet porondján küzdők, az a törekvésem, hogy mindenféle erőt összefogjunk s törekvéseink maximumát ilyen módon elérjük. Ez a gyakorlat ma már a tömegek legszélesebb rétegeiben gyökeret vert. Ezért jóleső örömmel vettem azt az általános szimpátitát, amely a közös lista irányában a magyarság nagy tömegeinek részéről megnyilvánul. Ha csak azt az egy szempontot hozzuk fel a közös lista mellett, hogy pártjaink között az egyetértést csak a választások tartamára sikerült minden tekintetben biztosítani, már azt kell mondanunk, hogy minden indok, amit a közös lista ellen fel- hozhatunk, önmagától elesik. Vannak közös ellenfeleink, akik ellen a választási harcot meg kell harcolnunk, nem szabad tehát erőnket az egymás ellen,i torzsalkodásokban, küzdelmekben felőrölnünk. A választási szövetség egyik párt függetlenségét sem érinti, sőt kifejezetten fen tartja úgy az országos keresztényszocialista párt, mint a magyar nemzeti párt, mint peJig a Zlipser Deutsche Partéi önállóságát, igy tehát ebből semmi koncepció a jövő működésre ie nem vonható, kivéve azt az ön,magából folyó helyzetet, hogy a két párt érintkezése barátságosabb lesz. Ha kormánypártok ellenzékiekkel, antiszemita pártok zsidó pártokkal csinálta’: választási egységet, mennyivel inkább v ií ez kötelességük pártjainknak, amikor egy a célkitűzésűk, egyek az eszközeik s amikor egyik fél sem gáncsolja el a másiknak jó- szánöéku akcióit. Meggyőződésem, hogy ennek a választási egységnek jövő munkánkra is meglesz a kedvező hatása s nemzetünkért folytatott küzdelmünkben mindinkább állandósulnak azok a közös pontok, amelyek egységes munkára bírják pártjainkat. Szívből kívánom, hogy ez minél _ gyakrabban és teljesebben l>ekövetkezzék. A magyar nemzeti párt olyan eszmék jegyéiben alakult s működött, melynek központjában a magyar egység gondolata foglal helyet. Ezekben él s ezekben küzd tán tor ihatatlan meggyőződéssel s megállapíthattuk, hogy ezeknek az eszméknek volt is gyökerük a magyarság legszélesebb rétegeiben, mert hiszen a vezetésem alatt álló párt az összes eddigi választási aktusokban mindinkább megerősödött. Világosan kijelentem, hogy azok a magyar testvéreim, akik az országos keresztényszocialista párt kebelében küzdenek a magyar céiok megvalósításáért, sohasem fogják joggal feltételezhetni, hogy a magyar nemzeti párt bármilyen akciójának vagy állásfoglalásának éle a keresztényszocialista párt ellen irányul. A magyar nemzeti párt taktikájának eredményei Azok az ígéretek, amelyek a polgári kormány alakulását kisérték: a nemzetiségi kérdés megoldása és a magasabb értelemben vett polgári irány erőteljesebb érvényesítése nem teljesültek s a polgári kormányzat sem egyik, sem másik szempontból nem bizonyult annak, aminek vártuk. Taktikánkról annyit mondhatok, hogy a polgári kormányzat kezdetekor a magyar nemzeti párt világos és nyilt követeléseit terjesztette elő a kormánynak, melyeknek teljesítéséért hajlandó lett volna áldozatokat is hozni, vagyis oly eszközöket alkalmazni, melyek a magyar kisebbségi politikában eddig szokatlanok voltak. A magyar nemzeti párt követelései a kisebbségi magyarság gazdasági és kulturális szük-------------------~ sé gleteit foglalták magukban. Arra törekedtünk, hogy a követeléseket kivívjuk, de ez a polgári kormány ellentállása folytán a leglényegesebb pontokban sem volt lehetséges. Ez a taktikai lépésünk még sem volt értéktelen, mert sok helyen tényleges értékeket hozott és nem volt tanulság nélkül való, mert szereztünk egy igen értékes fegyvert, rá tudunk matatni arra, hogy Íme, volt egy Fizessen elő a 1E nr Képes Hét-re Előfizetési ára K érre 36.— Kés. Minden újságárusnál kapható FORRÓ MBZŐK REGENY Irta: M6RIC1 ISiOlfOüR (8) — Igen, — mondta ő kedvesen s elmentErre a telekkönyvvezető, aki nagyon jól értette a Hegyi magatartását, közelebb hajolt. — Hogy mondod, kedves, hogy? Hegyi odapillantott a másik asztalra s halkan azt mondta: — Nagy botrány volt, csodálom, hogy nem tudsz róla. Senki sem iáit tisztán, de a nyelvek azt beszélték, hogy miikor a párbaj volt Avary és Kriegner mérnök közt, akkor keveredett bele Papp Béni a dologba. S aztán nagyon bent is maradt. Mert nagyon tüzes gyerek ez a Béni. — S az asszonyka ? — Az meg olyan kapható. Legalább azt mondják- Legalább is a fáma azt mondja, hogy tiz-tizen két esetben kompromittálva volt. — Á, á. — El is tudom sorolni . . . Első volt egy nagybirtokos a szomszédjukban, a másik egy gyáros, akivel valami közös üzletet alapított Avary, a harmadik egy fess zsidó ügyvéd volt, akinek aztán el kellett menni, most Pesten van irodája. Aztán jött a Betky-korszak, azután a Peregrinus . • . Mennyi ez már? öt... Hiszen mindegy. — Olyan szép nő? — mondta a telekkönyvvezető s a szája i& nyitva maradt. ■ Nem tudom, olyan szép-e, de mindenesetre nagyon foss. Az ura is; nagyon előkelők voltak . . • Harmadéve a főispáni titkár olt lőtte magát agyon az asszony ajtaja előtt, itt a Hungáriában, a Fehér-bál éjszakáján. — Ja, arra emlékszem, akkor jöttem én éde. Ec asf , , » — Volt egy pár ilyen apróság. — Á, á. — Nagyon izgató nő, — mondta Szontágh, aki szintén mint bevándorlóit, igen óvatos volt ebben a társaságban. — Izgató, — szólt a teJekkünyevezető- Pedig az igen szokatlan ebben a megyében. Nem? Én nem tudom, nekem csak tisztességes nőkkel van dolgom és csúnya nőkkel. Nevettek egy kicsit, nem volt itt a Lekszi, hogy rossz viccet csináljon. — Ez kivétel; a sok rossz közt legrosszabb volt mindig, mondta Hegyi. De azért, ha az ember utánanézne, lehetne itt találni egy pár esetet. — Á, á. — Unatkoznak szegény nők, — mondta Hegyi, de ekkor észrevette, hogy a másik asztalnál Lek szí nagyon fikszirozza őket s nem akar; gyanúba kerülni, hát beszüntette az adatokat— Nem lebe! itt semmit se tudni biztosan, — mondta — a pletyka nem jelent semmit. — Nahát ez nem pletyka, ha igaz, ez a mai dolog, — mondta Vihorlát. — Majd megtudjuk holnap, — szólt Hegyi s a fizetőpiucért intette oda. — Na, hiszen engem igazán nem izgat, — szól: az erdélyi ember s ő is előkereste a tárcáját. Elősző, ö fizetett, mint a jelenlevők közt a legtekintélyesebb. — Mennyibe kerüli az a kicsi nyúl? A t mtíí faák: — S még nagyságos ur? — Egy kis borocska volt. — Kenyér? — Egy kis kenyér is roll Mikor Hegyire körülit a sor, a fizető azt mondta: — Az egész hetit? — Nem, — mondta Hegyi — sőt Írja fel a mait ifi. Majd szombaton. Lekszi azt mondta a társaságnak: — Ezt a Vihorlát nevű spiont pedig ki kell füstölni az asztaltól. — Nagyon helyes, — szólt Vétők Pali. Várberky nem mondott semmit, de mikor az urak elmentek s köszöntek, nem vette észre őket. Joga volt rá, mert sietve jött vissza az újságíró. — Nos? Nos? — Ringék még fent voltak, esaik Laji fekszik, láza van, nem tud lejönni. Egész este lefeküdt s most magas láza van. — Lajinak láza? . .. Megvetően legyintettek. — Minden úgy van, ahogy én megmondtam, — szólott Várberky s öblös termetét felemelte. — No, gyerünk haza. — Nem, nem, még ne menjünk haza, — szólít Lekszi, meg is zunk egy feketét a kávéházban, hátha még van valami. — Egyet nem tudok belekonstruálni, — mondta az óriás Várberky s nagyot ropogtatott a csontjain, úgy állva, izmai megfeszi- tősével — azt, hogy miért jött be lovon, kocsival Laci? Én azt hiszem, itt a dolog nyitja. — Megfigyeltem, hogy a főkapitány is ezen csodálkozott legjobban, — mondta Lekszi. II. A főkapitány nagy léptekkel ment. el a Hungáriából, a közkórház előtt kellett elhaladnia a főkapitányoág félé. I A kórház ©lőtt egy autó állott s ő szoko'tt 1 ösztőnszeriiségével megkérdezte: — Kit hoztak? — Egy urat. — Honnan? — Oponáról. A főkapitány meghökkent s keményem megnézte a soffőrt. Vékony kis csirkefogó volt, a pici sapkája szemébe huzva. — Jöjjön csak be fiam. Na, egy-kettő. A soffőr megrémült az ideges, parancsoló hangtól, látta az egyenruhát s jól tudta, hogy nem lehet szabadkozni. Visszanézett az autójára s utána ment a kórház kivilágított nagy ajtaján. Odabent mély csönd volt, éjjeli csönd, kórházi csönd. Világított folyosókon terjengett a jód, a kloroform s az éter szaga. A kapus felesége inspekciózoti s ijedten jött a főkapitány elé. — Tessék parancsolni méltőeágos ur. — Hol van a beteg, akit hoztak. — Tessék parancsolni a műtőbe. A főkapitány sietett s kopogtatás nélkül nyitott be a műtőbe. Két fehér ruhás szolga éppen most vetkőztette az asztalon Baltazár Pistát, aki eszméletlenül feküdt s vérrel volt tele a ruhája s teste. A főorvos, ahogy meglátta a főkapitányt, elébe sietett. — Szervusz kérlek alázattal. — Mi ez? — mondta a főkapitáuy. — Ez kérlek, bizony elég komisz. Pista barátunk elég kutyául van. Át van lőve a bal válla s nagyon sok vért vesztett. Azt hiszem, a legkényesebb helyen érte a goüyó a váJlü- csontot (latinul). A főkapitány intett s odébb vonta a főorvost. Ez egy fiatalember volt, cvfkkéres. szőke, igen buzgó arcú ember. Fel tér Leó, s a főkapitány iránt rendkívül lekötelezel!, mert neki köszönheti az él lámát {FaJjrtfttjnia
