Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-13 / 233. (2158.) szám
EGYPAR SAP ODAKÜNN Irtai MÁRA ISÁNDOR BüvöHk a várost. Megpróbálom elmondani, hogy miért és mivel bűvölik élesesziü és pihen íagyu idegenek Berlint? Mert est a nehézkes, komoly, jóincLula/to, mindent komolyan vevő, mindenkit megbecsülő, embereit sokkal inkább fed-, mint kihasználó várost olyan vidéki trükkökkel bűvölik az élelmesebb bennlakók, amit nem hisz el az ember, ha nem látja. Ez a legnagyobb vidéki városa a világnak. Négy és félmillió lakossal meg- bamött vidéki világváros. A legmodernebb. A legjobfahiszemü. Például, Róbert vendéglője a KurRrrsrten- daminőn. Ez a kis vendéglő azzal bűvölte meg Berlint, hogy amerikai mintára nurse-ök szolgálják ki a vendégeket s az étlap az ételek angol szövege mellett feltünteti a táplálók kalória-értékét is. A németek bejönnek és kalóriákat esznek, összeadják, hogy megettek 600 kalóriát s elégedetten távoznak. Mikor egy kis forgalmat csináltam ott s azt mondtam a nurse-nek: „Kérek még negyven kalória heringpás tét ornotvagy „hozzon tíz glória konyakot", senki sem lepődött meg, a nurse legkevésbé, komolyan vették, elhozta a kivánt kalóriákat „Volt öiszázmegyven kalóriám", — mondtam fizetésnél a fő-nurse- nek, aki komolyan bólintott s megmondta, hány márka? Csak, mikor a huskalóriát rendeltem, akadtam meg: az étlapon az állt, hogy 230 kalória, azrtán egy steak, valami ismeretlen angol tengernagyról elkeresztelve s végül az, hogy 3 márka. Értettem a kalóriáit, a ateak-et i a három márkát, de neon tudtam, a tengernagy melyik részéből készült a steak? A nurse, akit megkérdeztem, közelhajolt s szégyenkezve súgta a fülembe: „Was wollen Sie! Sdhmonbraten . . Ilyesmivel, ha az ember a Schmorbraten- nek angol nevet ad s elébe írja a kalóriát, meg lehet bűvölni Berlint. A Zoo-val szemben építettek egy ötemeletes kéj-házat, kávéház, bár, körcsarnok, étterem és' dancing az egyes emeleteken, ez most a legsákkesebb. Üveg, beton. Kitűnő helykihasználás itt is. Az intézmény neve „Haus Gunmenia", mellékneve: „Edelkitsoh". Ez csakugyan a tiszta, steril giocs, a legfelső emeleten eleven patak folyik keresztül a dancingea, melynek mennyezete a csillagos eget imitálja és felnyitható. Jobb, mint az eoht, mennyboltozatnak tökéletes. Az eleven patak óriási pléhtepsikből fakad és csörgedezik. Egy másik teremben eleven papagályok röpködnek. Délután ötkor már nem lehetett helyet kapni. Az eleven patak partján ültem, fejem felett repkedtek a papagályok, a jazz úgy bőgött, mintha a törzs harcba indulna s a szomszédos Gedáohtnis- kirché-ben esküvőt tartottak és megszólaltak a harangok. A harangszó agyonverte a jazzt, de a tánc nem állott meg, csak a tempója las- subbodott. Harangszóra táncoltak tovább. De a legszebb mégis a „Haus Vaterland". Ez a Potsdamer-téren épült s méteres betűkkel a vilLanyreklám nem azt hirdeti, hogy vendéglő, hanem ezt: „Betrieb Kempinsky". Nem vendéglő, hanem Betrieb, üzem. Ételüzem. Kéjgáz-gyár. Bűvölet-áruház. Esztendeje építették, a belépődíj egy márka s egy esztendő alatt több mint egymillió márkát szedtek be csak a belépődíjakból. ^Liftek rohannak fel az emeletre, minden emeleten más kéj, más bűvölet. Jobbra a Rajna tárul a laikus szemei elé, — többszázméteres terem, a háttérben a Feszty-könkép eszközeivel, művészet és valóság vairázshatásával megkomponált rajnai táj, a folyón hajócska 1 úszik, a szőlővel megrakott hegy alagutjaiból vonat kapaszkodik elő s minden órában egyszer vihar tör ki, amit tessék szószerint venni, igazi eső esik s villámlik, miközben bonni diákoknak öltözött éhes emberek a Rajna- daLt éneklik. Néma bírtam elmenni. Balra Grinzing, az asztalokon szélfogó üvegburában elektromos álgyertya, tökéletes álschram- mebmizsika, álpeisli és álgulyás. Feljebb az olasz osteria, mindenütt többszáz ember, aztán egy wild west-terem, egy spanyol bodega s a tetején, igazán mindennék a tetején, egy félhomályos arabs-kávéház, ahol már le kellett ülnöm, mert a pomtagokon pommerániai odaüliszkok heverlek « rossz szivem van, ami fájni kezdett. Mindez, a pincétől a padlásig, zsúfolva német vidékiekkel, a nagy hőségben fekete szalonkabátos, ünnepélyes vidékiek énekelték a rajriaxiatt, táncoltak áhítattal — volt egy magyar csároa is az egyik emeleten, de az megbukott, mert a mulató huszártiszt m-rn volt a közönségnek elég tüzes. Ez a kéj- gázt>ái/el állandóan tömegektől roskadozik. Nem is olcsó. A német vidékiek egyenesen idejönnek, egyik teremből a másikba utaznak, ne.n bírnak letelni vele. III. a . Beireb Kempinsky" forgatagában, megértettem a magyar fiuk hábora utáni berlini sikereit. Mi az már, egy magyar fiúnak megbüvötná ezt a várost, amelynél jóindula- tubb, naivabb, mindent komolyanvevőbb, becsületesen szájeltátóbb em borboly kevés akad a világon? Betrieb Berlin, — ha egy ilyen magyar fiú egyszer magyarázni kezd neki! . , . Kurfürstendamm. Délután ötkor egy nő sétál rajta, kiesd, elhanyagolt, szandálban, kalap nélkül, mellén és hátán óriási lila se- lyemszallag, hímzett aranybetükkel ez a felírás: „Suche Verleger für den Román, Irren- haue!" Suche Verleger — a keblein olvasható, Irrenhaus — a hátán olvasható. Sikere van. Egy K urfürstendamm-fényképész kirakatában Jakubowsky ur jólsilkerült fényképe, — nem annak a híres Jaíkubowskynak, akiről drámát írtak és sok vezércikket, hanem egy ismeretlen Jakubowskynak fényképe, akinek valami igen nagy baja lehet, nagy bánata, szomorúsága. Nem tudom, talán rákja van. Biztos, hogy felesége megcsalta és anyagilag tönkrement. Ez a szegény, szerencsétlen ember, egyébként elegáns zakóban oly kétségbeesve tekint le a képről, mint Kínában a karóba húzott bolsevisták az United Press xiportfelvételein. Ez az, amit Berliniben egy modem kurfüirstendammá fényképész ma „jól- sikerűit meilkép“-nek nevez. Ez ma a modern, ez fejlődött a ,barátságos arcot kérünk- ből, ez az átmenet a bélcsaviarodás és az anyagi- és erkölcsi-csőd arckifejézéből. Az emberek megállnak, nézik, tetszik nekik. Ulkág, de sachüdh. Az egész uocának valami mesterkélten világvárosi, mesterségesen raffimált, őszintétte- nül prostituált a levegője: az infláció siber- idill jóbői ittfelejtett film-statiszták ezek, akik nnek a sugárútnak éjszakájában nagyvárosi koncepciót játszanak. Essek a nőies férfiak, férfias nőik, mindez Betrieb csak, mindez Mache, mindez nem berlini. Az uoca ambicionálja, mert világvárosban, ágy illik. Sokkal berlánibb, amit a villamos perronjáu mondott egy szakállas német nemzeti egy gyereknek. A gyerek rálépett a szakállas német nemzeti lábéra és ijedtében azt mondta: „P&rdong." A nemzeti lélegzetet vett és azt mondta: „In Deutscbland sági mán nádit pardong. In Deutsohland sagt mán hoppla," VÁSÁRCSARNOK (Bicsérdistáhkal szemben kézirat) Irta: KARINTHY FRIGYES Az uccáról szédülök be., váratlanul — nagyon eltűnődtem miaun in, már zúgott ée ká práz ott tőié a fejem ée most megkönnyebbülve, mintegy friss lélefczettel állapítom meg, hogy hálfiistetnnek, elfelejtettem, mffit akartam küokosfeodni. Fontos dolog lehetett, pe>rsze, nem a magam dolga-baja — talán a cserebogár hallhatatlanságáról volt BZÓ? v Ez a jóféle, friss, nyers, goromba ezagverseny, duruzsoló zaj verte ki a fejemből, mint valami természetes narkotikum, amitől el zsibbad a gondolat s élni kezdenek a szervek. Nagyon jól tette. Mintha hifttővfazel öntenék nyakon a tüzesre izzott, zakatoló motort — az elereszkedő kerekek vígan austorognak még, darabig, maguktól — ugyan mire való az a nagy zakatolás? Vásárcsarnok. Semmi keresnivalóm itt. Pompásan érzem magam. ♦ Különben is mindig szerettem a gyomornak, szemnek ée szájnak és nyelőcsőnek ez áhátatos templomát. Lehet, hogy mészárosok voltak őseim között. Valanli harci kedv fog el, keményen lépkedek a vér- ós Bzemétszagu mocsokban, ami a csatorna felé folydogál, egy csöppet se undorodom. A vaskampókról súlyosan, mozdulatlanul estin- genefc alá az egy darabból faragott marhacombok. Szép, róz'saszinluueuk zsírosán csillog, kínálja magát. A kifordult, nagy darab oldalak bordázata szabályosan vonalzik, mint valami mérnöki műremek — oldalt, kiót szögre kifeszitve, mint eigy kiállításon, széles zsirlebeny, a hasfalról: finom mintázata a legremekebb brüsszeli csipkékre emlékezitet. Ilyen gyönyörű dolgok vannak egy állati test belsejében. Hatalmas, bordóvörös tüdő lóg a másik kampóról, szlvalaku, zárt vonal — középen maga a szív, patán a sikoshéju, húsos, tapoga- tást kívánó különb lény az egész komplexum — friss, nyers, hívogató Bzag árad belőle. Olyan, mint egy nagy gyümölcs, valami exotikus, diól- ezaM kényéi fa termése, vagy valami ismeretlen, marsbeli virág, & maga életteljes valóságában. * És miért ne? Ha igy, & gyermek és & vadember szemével nézem, impresszionista módra, ha elfelejtem, amit tudók és tanultam, hogy ezek hozzám hasonló élőlények szétvagdalt részei, hogy erőszakkal megbolygatott s örökre tönkretett finom gépezetek romjai közt állok — ha az egész antro- pornorf idegesség, a páni részvét, önmagam felismerése az anyagban egy fáradt pillanatban elcsendesül, megszűnik bennem — ki mondja, hogy minden tudás ée megismerés alsó határára kerültem? Nem nyílik itt meg egy másik, még ismeretlen világ, ahol még ulincs halál és értelmetlen sötétség? — álmok vannak, amikre érdeméé emlékezni!, ha majd felbukkanok újra belőlük. Várj kissé, .rajongó vegetáriánus, mielőtt eltörnéd. fölöttem érik öles i felháborodásod pálcáját — talán még te is tanulhatsz valamit a legyilkolt élő társ álmából. Azt mondtam: gyümölclB és azt' mondtam kívánatos és igy mondtam: kínálja magát,. Talán mégse puszta impresszionizmus volt oz a hasoillat a véres tüdőről. íme, odébb a valódi gyümölcsök. Megpukkadt vörösdinnye vérzik a sarokban. .A pulton szőlőkupacok, alma és körlte és banán, naspolya ée füge — csupa szín. csupa Illat, ízek és aromák feleselő, ízes nedvek, zamatos illatok kiabálnak. Ez ia pusztta. véletlen, mikor a gyümölcs ist ée Illatot és aromát álmodik — 8 puszta véletlen, hogy esek az izek és Hibátok yée aromák mindéin eűeven áHiat inyját és orrát megcaikían- dozzák, rákéinywzeritve őket, hogy szétmaican- golja és felfalja iá kacérkodó növémjtíHatot? A természettudós jól tudja már, hogy neon henye hasonlat, Jfe. azt mondom, hogy a virágok s főként a gyümölcsök világában valami nagyon rokon dolog töaiténik, mint ai közszükségleti cikkek gyáraiban, ahol vegyészek és szakácsok ég gépészek törik a fejüket, ,hogy lehetne a nagy versenyben minél olcsóbb ée minél kívánatosabb cikkeket állítani elő, hogy a nttgy versenyben kdelégiteék a fogyasztót. : Hogy iz és aroma és illat reklámmozgalma a növénynek, amivel el akarja fogyasztani, meg akarja etetni gyümölcsét. Nem átvitt és képletes é-rtelme van a szónak, hogy kínálja — hanem nagyon is valódi. Mert miniden gyümölcsben mag van s a növény úgy tud csak szaporodni és terjeszkedni, ha négylábú állat és szárnyas madár megeszi előbb a gyümölcs ízes husiit, kiköpi vagy elszórja a magot, valahol messze a fától, ahová elrepül, elfprt a ahová a lábatlan növény nem jutna el, soha magától. Az élőlények egymáis testéből és húsából élnek valóban. A gyilkosságnak ez ősi formája talán általánosabb elve ia természetnek, mint az egyéni halál s Telma Titusz jól nevezi az élőket halandók helyett igy: megölhet ők, egymás halálából élők. De íme, a növények világában ezt a képtelen ellentmondást, ezt a fából vaskarikát, az emberi értelem legkeservesfbb problémáját, ezt a feltörhetetlen diót, a természet igen szépen megoldotta és kiegyenlítette. A növény e részleges gyilkosságon keresztül sert ed uj életre — a harc és küzdelem, ölés és gyilkolás életet jelent és nem halált, tenyészetet és nem enyészeteit. S öröm és élvezet és élet származik arra is, ami ölt, arra is, amit megöltek. Tökéletes összhang az életűek — állítólag — legalacsonyabb fokán. * Persze, az állatnál nem egészen így megy az élet üzeme. Ha ez a szegény marha csontok utján szaporodna, s az elásott vagy elhullott koponyából marhafa nőne ki, amiről édes, rózsa szán, behunyt .szemű kis borjubimbók llengedeznének a szélben, mindnyájunk nagy örömére — az nagyon szép volna, sajnos, a felsőbbrendü állatok ügyetlenül rendezték ezt az egész dolgot, nálunk az egyén halála egész nemzedékek halálát jelenti. Mégis, itt a vá sárosa rmokban valahogy elfelejti az ember, hogy koponyája van. 3 <feLtámiad bennünk sokmiMió év előtti ősünk emléke — az egyszerű sejhlényié, ugyebár, amiii'ik se keze, se lába, ee feje nincsen, az egész egy nagy gyomor, tömlő, nem is tömlő, osak egy libegő, nyúlós törpe,szkodé .korong, ami összoosukódik és beborítja és magábakebelezi, ami az ujtába kerül. Nem is volna rossz, becsületszavamra, Míoso da romok halak úszkálnak ott a medencében, éh'áási harcsa, márnáik ós finom tőle ok — hát az a nagy sajt ottan, mint tt. kocsikerék, akkora *— gorgonzofla, barátom, amit úgy szeretek! •— ■Unalmas dolog, száj, fogak, nyelőcső, hornyaiul! szerkezet, amivel nagykeservosen tudnék nehéz munkával, néhány morzsát lefaragni és fel aprítani belőlük i— mikor nekem az ogólsz tetszik, ! igy, ahogy van! Kár belefogná — nem yoJaa szebb é® üdítőbb, ha egészben szétnyílnék és ká- {IbeugeTednéik magam is, mint a rétestészta igy úszkálnék ée lebegnék a pultok körűi a felóm- uezkáló gorgomzolakorongot, meg azokat a ropogós, gusztusos cipókat, meg azt a dinnyét, meg) art a szép malacoft, amit igazán kár aeétmetóha, meg ért a vidám potyíkát — az egész vásárcsarnokot! A derék menyecske, aki előtt megálHok, egy pillanatr a meglhökken, ahogy a tekint etemmel találkozik. Aztán elnézően rámmosolyog — úgy látszik, megtetszett nekem, gondolja: nem bt olyan valószínűtlen, hiszen ép ax imént tagba oda neki az a ka jón henteslegény, hogy *** oa- gya, de jó hasban van, beleharapnék magába, Saiünkáné! — Tetszik egy szép káposzta, ifinr? — mondja hálából. Ugyan máért reetefaénr* * Gyomor, — fenséges Modochisten — hadd jöjjön hát a te országod. Te kásérsz eü, első mozdulatunk mohó Osrtöme, kezdettől a végig — a többi?! Szereiem, tudás, szabadság? Időszaki doigok. Most különben sincs divatban. Egyre gyakrabban találkozunk emberekkel, akik diiésekiszenek vele, hogy ők nem szoktak gondolkodni. Minap igy ismerősöm olyan főlény- nyel és lenézéssel bizonyítgatta nekem, hogy ő nem érti, amit én beszélek, mintha ez rámnézve volna megszégyenítő és neim őránézve. Kizökkent a világ — ki vállalja érte a felelősségeit? Köszönöm, Vásárcsarnok, hogy egy félórára elfelejtetted velem embervoltomat. Tücsökviadal — • a pávaiak szórakozása Berlin, október. Egy híres német Ázsiakutatónő, Lola Kreutzberg most könyvalakban kiadta indiai és jávai útleírásait. A könyv egvik legérdekesebb fejezete a jávaiak különös szórakozásáról, a tücsökviadalról szól. Ez a pávaiaknak olyan kedves szórakozása, mint a spanyoloknak a bikaviadal. Minden vásáron lehetett kapni harci tücsköket, amelyeket fadobozokban árusítanak. A német írónőt Djorkarkata jávai szultán fivére hívta meg egy udvari tüosökviadalra. A harci tücsköket mindenekelőtt a földrehe- lyezett kis falapra teszik. A közönség leguggol é» igy veszi körül a viadal színhelyét A játékmesterek friss eledelt és vizet adnak a tücsköknek, amelyek békésen lármáznak. Utána szeretettel megsimogatják a rovarokat, majd lószőrre kötve felemelik őket és megmutogatják a közönségnek. Ekkor lehet fogadásokat kötni a győzelem esélyeire. Ezután kezdődik a tücskök élet-halál harca. Üvegtartályba teszik a két állatot, amelyek egyáltalában nem haragusznak egymásra. Ekkor azután a játékmesterek ezalmaszádakkal kezdik döí- ködni és piszkálni a szerencsétlen állatokat. A tücskök ettől hallatlan izgalomba jönnek és egymásra támadnak. Vad szökdécseléssel ütik, verik egymást. Ha valamelyik tücsök elalél, gyorsan kiveszik az üvegtartályból és vízbe dobják. Az élet- ösztön itt újból mozgásba hozza a* alólt rovart. A vizböl gyorsan kiveszik és visszadobják az iivegtartályba, ahol tovább folyik a harc. A közönség halait lan izgalommal figyeli a kót tücsök harcát. Az állatok addig ütik és harapják egymást, amíg végül a* egyik tücsök kimúlik. Akik a győztes tücsökre fogadtak, gyakran kuttasstikus összeget nyernek. A holland kormány most he akarja tiltani ezt a kegyetlen játékot. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét Gazda g tartalommal cicáik rticy miaden ontSrtAI 4 __________m» MUbm «, iriti.
