Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-08 / 204. (2129.) szám
'PRAK^MiWS%^flroM» 5 Az érsekujvári diákkongresszus i magyar ifjúság nemzeti egységét demonstrálta Richter szenátor az intelligencia sorsdöntő hivatásáról és felelősségéről — A diákság vezérszónokainak felszólalásai a megértés szellemé! erősítették meg Érsekújvár, szeptember 7. (Bajit tudósítónktól.) Az érsekujvári magyar dfákpariament munkája tovább folyik. Pénteken délelőtt a különböző bizottságok tartották éléseiket s délután a nagy érdeklődéssel várt iwitaelőadásokra került a sor. Elsőnek Dobossy Imre (Érsekújvár) olvasott IBI rövid, tömör tanulmányt a szociális kérdésről, amelynek elhangzása után Richter János szenátor onelkedett szólásra s általános, feszült figyelem mellett megkapó érdekességgel foglalkozott a diákság problémáival. Rátérve a modern fiatalság mozgalmaira, bölcs élné zéssel mutatott rá arra, hogy amikor ő fiatal volt, ő sem értette meg az öregeket s amíg a világ világ lesz, addig a fiatalok és a* öregek között mindig tesznek nézetkülönbségek. De meggyőző erővel mutatott rá — a diák- kongresszus minden résztvevőjének lelkes tet- •zésnyilvánitáeától kisérve *—, hogy a múlttól elszakadni még sem lehet, mert a jövő építésénél nem nélkülözhető a ráült tapasztalása. Beszéde további részében a következőket mondotta: — És láttam és látok egy irtózatos nagy «ür)te és amorf tömeget millió és millió emberből, amely akarat nélkül ide-oda hányódik. ÍE tömegben vannak fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, tudósok és tudatlanok, jók és gazemberek. S amint az arányialann! kicsiny kormánylapát egy hajóóriást kormányoz, úgy dobálja egy „valaki*4 a tömeget jobbra, egy „Senki4* egy egyszerű gesztussal ugyanazt • tömeget balra. Ugyanaz a tömeg az, amely rlrágvasárnapon ac Üdvözítőt diadalmámorban hozsannával fogadta és nagypénteken már arcába köpte s feléje ordította a rettenetes „feszitsd megu-et. Ugyanaz a tömeg az, amely a cárt lelkesen Oovözölte, atyuskájának becózgette s hat hónappal később feleségével és összes gyermekeivel együtt revolverlövésekkel lemészárolta. — A világtörténelem lapjai tele vannak írva d tömeg hirtelen nézetváltozásaival, amely egymásután hol egy ártatlan bárány, hol pedig egy vérengző tigris, a Schiller-féle: nDas eohrecklicbste dér Sohrecken: Dér Mensch in aoinem Wahn**. A világtörténelem de sok lapja [vértől ázik, ártatlan emberek vérétől! De méltán kérdezzük: ilyen hirtelen, szinte ugrásszerű nézetváltozásoknak kell, hogy valami mélyebb oka legyen? — Egész biztos, hogy van! rA tengeren a viharok azok, az élet tengerén pedig a jó, vagy rossz intelligencia. Aszerint, amint az egyik intelligencia erősebb a másiknál, a kormánykerék vagy jobbra, vagy balra fordul, a rendszertelen tömeg, amelyről Goethe azt mondja, die Masse ist von JNabur árus folgsam, kifejlődik azután szintén vagy jobbra, vagy balra. Mert egy matematikai törvény az, hogy az erő formálja a világot: a fizikai erő, az ideák ereje, a szeretet, vagy a gyűlölet ereje. 8 ha egy országban egy nép évtizedek óta tervszerű mozgással a gyülölség felé hajlik s odáig jut, hogy az osztálygyülőlet förtelmes elvének rabszolgája lesz, ez onnan eredt, hogy a szeretet ereje nem állott föladatának magaslatán. ■—• Jól vigyázzunk és disztingváljunk, kedveseim: Ez nem jelenti azt, hogy a szeretet ereje gyengébb volt a gyülölség erejénél, hanem azt, hogy a jó emberek nem álltak föladatuk magaslatán. 'A gyűlölet ereje mélységekbe ránt, segítségül hívja a legaljasabb ösztönöket s azért képes aránylagos kis fáradsággal sokakat magával ragadni s a lavinák romboló útjára vezetni. — A szeretet hatalma ezzel ellentétben sziklás és göröngyös utón fölfelé tör s hogy a nagy tömeget magával ragadhassa, százszorosad) energiával kell küzdenie, mint a gyülölség hatalmának. A gyűlölet letaszít, a szeretet fölemel. Egy arravaló intelligencia nevelése és kiképzése tehát a legfontosabb föladat a városban és faluban. —■ „Das Wohl und Wehe“, — z boldogság és a szerencsétlenség tehát az intelligenciától függ, — mondotta mélyhatásu beszéde további részében a szenátor. — Ezen a világon minden a logika szigorú szabályai szerint játszódik le. (Ha alább kerülünk, akkor az csak azért történik, mert azt megérdemeltük. A sors kegyetlen körülményei sokszor emberfölötti áldozatokat követelnek: Az ideiglenes földi javak,, a haza, az élet elvesztését. Bekövetkeznek rettenetes sorscsapások és ezek csak hősök, csak vértanuk által háríthatok el, vagy tehetők jóvá. — Tíz igaz ember megmenthette_ volna So- domát. Igen, de ennek a szónak „igaz“ mily (mélységes értelme van! A valódi „igaz“ nem elégszik meg a külső látszattal, nem egy gyönyörű homlokzattal. „Katonának lenni — mondja Kleber — annyit jelent, mint nem enni, ha éhes az ember, nem inni, ha szomjas, annyit jelent, mint megsebzett társát cipelni még akkor is, ha már önmagát is alig tudja tovább vonszolni.*1 —i Ez jelent igaznak tenni » még többet Igaz lenni annyi, mint az életáldozás, lelkes szeretet egy nemes ügy iránt, az ember két ikoze a mindenható Isten kezében az oltáros fölkiáltásával: Mindent, ó Uram, amit Te akarsz! A szenátor végül ragyogó elokvenciával ismertette Assisi Szk Ferencnek ma is korszerűen aktuális életművét, szociális tanítását és önfeláldozó példaadását. Az akkori kor és állapotok nagyban hasonlítanak a maihoz azzal a különbséggel, hogy ennek a kornak még nincs meg az a prófétája, aki képes volna kiemelni a sülyedtségéből és züllöttségéből. A kongresszus Richter János szenátort beszéde végén melegen ünnepelte. Egy egyszerű gazda hozzászólása az irodain! problémákhoz HccrváCh Ferenc (Érsekújvár) riAx ifjúság és a tradíció", majd Lányi Baba „Ifjúság és irodalom dmü előadása után rendkívül nívós vita indult meg az irodalmi felfogások között Hornyánszky és, Dénesdy Pál hozzászólásai után rendkívül nagy hatást gyakorolt egy egyszerű udvardd gandaembernek, Pintér Bélának józan, okos felszólalása, aki a modern irodalommal fogallkozva, egyszerű szavakkal mutatott rá arra, hogy a magyar irodalomnak az a hivatása, hogy minél szélesebb rétegeknek szerezze meg az irodalmi munkák élvezetének örömét. Ha a régieket olvasta a falusi ember, Petőfit vagy mást, akkor öröme volt belőle, de bizony, sok modern írót olvas az egyszerű ember és nem igen ért meg belőle alig egy-két szót. Horváth Ferenc (Érsekújvár) szólalt fel először s hálás örömmel regisztrálta a népből jövő hangot. Rámutatott arra, hogy a modern magyar ifjúság régen érzi már ezt a panaszt s azért él és tanul, hogy hozzájáruljon a széles magyar tömegek szociális és kulturális viszonyainak megjavításához, hogy a kulturális nivó emelésével minél nagyobb tömegeket szerezzen a magyar kultúra számára. Kessler-Balogh Edgár a témakörhöz hozzászólva leszögezi, hogy a sarlósok voltak azok, akik mint regősök már régen felismerték azt, hogy a falu népe között csakis olyan kultúrát szabad terjesztem, ami azt érdekli. Aki valaha résztvett a regősök 150 faludélutánjának valamelyikén, (ennyit tartottak a regősök, amíg a hatóságok be nem tiltották azokat), azok meggyőződhettek arról, hogy a regősök Petőfit, Czuczort, Bendek Eleket, Pósát terjesztették a falu népe között s erre a működésükre mindig büszkeséggel fognak visszaemlékezni. Az irodalomnak és az ifjúságnak a viszonyáról szólva; ahhoz az ifjúsághoz való viszonyáról, melyet az élet uj és ismeretlen problémái foglalkoztatnak, hangsúlyozza, hogy erre az ifjúságra azok a költők hatnak a legmélyebben, akik programot jelentenek. Hangoztatja, hogy az uj magyar ifjúság jórészének nincsen egyéb vágya, minthogy segítsen a nehéz helyzetbe jutott magyarság során. Ez a legszentebb magyar kötelesség s ezt az ifjúságot, mely magyarnak született, a magyar kultúrát ápolja fanatikus szeretettel s mely komoly, szociális munkát kíván végezni a magyarság minden rétege érdekében, ezt az ifjúságot nem lehet magyartalansággal vádolni. A magyar diákegység Kessler-Balogh nagyhatású beszéde után Dénesdy Pál (Prága) emelkedett szólásra, aki a nem-sarlós ifjúság egyik legszívósabb szónokának bizonyult a kongresszuson. Meleg szavakkal üdvözölte Kessler-Balogh kijelentéseit. Nobilis hangú felszólalása alatt már érezhető volt, hogy a hónapok óta tartó feszültség egyszerre megenyhüli s mindenki örömmel, lelkesen tapsolt a rég áhított béke megteremtésének. — Ha Kessler-Balogh Edgár felszólalása — mondotta Dénesdy — annak a frakciónak a programját jelenti, amelynek ő az általunk is mindig nagyrabeosöit szellemi vezetője, ha a* a nemes lelkesedés, mely szavait most áthatotta, őszinte volt, akkor nincs és nem is tehet többé közöttünk ellentét. (Viharos taps.) Ami eddig volt, az csak félreértés lehetett. (Úgy van 11 Lelkes taps minden oldalon.) Són most boldogan üdvözlöm na érsekujvári diákkongresszuson az itt megjelent diák egységet! (Szűnni nem akaró taps és éljenzés minden oldalon). — Megvallom — folytatta Dénesdy rendki- vül hatásos s szinte mondatonként lelkes tapssal félbeszakított beszédét — evekre a félreértésekre a Vetés harmadik máma adott ajkaimat, amely olyan terminus-teohnfkusokat használt, amelyekkel előzőleg csak szociáldemokrata pártok szótárában találkoztunk. Mi azonban Kessler Edgár most hallott programadása után mindent felejteni akarunk, mi elismerjük, hogy a Sarló sokat és szépen dolgozott, mi nem kritizálni akarunk ebben az ünnepélyes, békés hangulatban, mi együtt akarunk dolgozni a Sarlóval, minden magyar réteg jobb jövőjéért. Cottely István dr. elnök Kessler szavaira reflektálva kétségbevonja azt, hogy valaki, aki magyarnak született és magyarpl beszól, az feltétlenül magyar. Az a kérdés, hogy mit beszél, az a kérdés, hogy miképpen cselekszik. Sajnos, vannak olyan magyarok, akik magyarul beszélnek s a magyar ügy számára mégsem tekinthetők magyarnak. A diákság szónokai egy véleményen Kessler-Balogh Edgár azonnal válaszol Cettel y dr. szavaira. — Igaza vau Cottelynek — mondotta Kessler válaszában —, vannak magyarok, akik magyarul beszélnek és mégsem magyarok. De köztünk ilyenek nincsenek! (Viharos taps és helyeslés.) Mi mint Sarlósok kapcsolatot tartunk a középiskolai fiatalsággal is. Olyan magyar diákokkal is, akik szlovák középiskolákba járnak. Ezeknek a magyar kultúrával való kapcsolatát ápoljuk s erre a munkánkra osak büszkék lehetünk. (Helyeslés.) Sajnos, sokat foglalkoznak a Sarlóval a kongresszuson s ezen kívül is. Bármennyire megtisztelő ez számunkra, nekünk nem ez a fontos. Akik velünk éreznek,' ne a Sarlóval azonosítsák magukat, hanem azokkal az égető magyar problémákkal, amelyeket felvei ettünk. Fábián Dániel dr. (Budapest) a következő felszólaló. Meleg szavakkal üdvözli Kessler- Balogh Edgár kijelentéseit. Albrecht Dezső (Kolozsvár), az erdélyi diákok delegátusa hangsúlyozza, hogy a távolból tele elragadtatással szemlélik az erdélyi diákok a szlovénszkói ifjú generáció magyar munkáját, amely megtermékenyiíőleg hatott az ottani diákmozgalmakra. Annál jobban fájt neki, hogy ideérve azt hallotta, hogy itt is széthúzás van a diákok között. Most boldog, hogy jelen lehetett abban a felemelő pillanatban, amikor a félreértések megszűntek s köszönet mindkét oldalnak, hogy visszaadták a hitét a szlovenszkói diákmozgalomban. Javasolja, hogy > építsék ki az erdélyi és a szlovenszkói magyar diákok együttműködésének lehetőségeit, hogy a közös nagy hivatásnak, a magyarság megerősítésének programján közös erővel dolgozhassanak. Egy helyreigazítás A vitaűlés ezután lovább folyt. Az esti órákban ismét izgalmas jelenetedre Került a sor. Duka-Zólyomi Norbert sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy a* egyik pozsonyi délutáni lap olyan formában közölt tudósítást a megnyitó ülésről, mint hogyha a diákkongresszuson pártok volnának és széthúzás lenne. Ezekben az ünnepélyes órákban, amikor mindenki örömére sikerült a közös plattformot megtalálni, fokozott módon sajnálatosnak tartja, hogy a közvéleményt az igazságnak nem megfelelően tájékozatták. Kessler-Balogh EdgáT felszólalásában hangsúlyozta, hogy ő is kénytelen elítélni a Lapkőzle mén y szellemét, amely félreértésekre adhat alkalmat. Bejelentette, hogy a Sarlósok részéről cáfolatot fog közzétenni s hozzájárult Duka-Zólyomi javaslatához is, hogy a kongresz- szras az üggyel kapcsolatban hivatalos kommünikét helyezzen el a lapokban. (s. d.) [/jobb kémkedési pert tárgyalt a pozsonyi törvényszék Szörényi Emánuel, volt Ksod-hivatalnok másodszor a bíróság előtt — Felmentés 3 évi legyház után! Pozsony, szeptember 7;- (Pozsonyi szerkesztőségiünktől.) A pozsonyi törvényszék (kerületi bdrÓ6ág) Pollák büntető tanácsa pénteken egész nap egy kémkedési büinper szálait bogozta. A vádlottok padján Szörényi Emánuel 29 eszlendős volt Ksod.-hivatalnok üli, akii a törvényszék egyizben már elitéit kémkedésért t*árcm évi f egyházra. Ezt az Ítéletet a pozsonyi felsőbíróság is helybenhagyta, a brünn legfelső bíróság azonban megsemmisítette és uj tárgyalás megtartására utasította a pozsonyi kerületi bíróságot. A kerületi bíróság Pollák tanácsa reggel 9 órától este nyolc óráig tárgyalta újból Szörényi Eimánuel ügyét és pedig a katonai szakértők kihallgatásáig nyílt ülésben. A vádlottat fogháziőr vezette fel a terembe. Elmondta, hogy a trencsénmegyei Bicéié községben született, csehszlovák állampolgár, hat évig voU a Kassa-aáerbergi vasúi tisztviselője, majd szalonzenekar karmestere lett Iglón és mint üyen bejárta Budapestet, Bécset, Komtantinápolyt. A vádirat szerint Szörényi, akinek bátyja, Béla, Magyarországon rendőrügynök, Magyarország javára kísérelt meg kémkedést és pedig 1928. márciusában, amikor Budapesten egy Hangéi nevű kapitány arra bírta volna rá, hogy szerezze meg a csehszlovák hadsereg 37. mobiUzációs terveit és kémlelje ki a Párkány-érsekujvári vasúti hálózatot. Ezért Hangéi kapitány állítólag 4000 koronát Ígért Szörényinek. A fiatalember 1928. máricus 28-én átlépte a magyar-csehszlovák határt, itt azután jelentkezett a katonai parancsnokságon és feljelentette önmagát, hogy odaát kémkedésre akarták rábírni. Erre még a múlt év junius 4-én letartóztatták és azóta vizsgálati fogoly. Ártatlanságát hangoztatta az újabb főtárgyaláson és elmondta, hogy eszeágában sem volt a rábízott feladatot elvégezni, meri eltökélt szándéka volt mo- ziszinésznek menni és már aláirt szerződése is volt az Ufa filmgyárral. A letartóztatás kettétörte filmszinészi karrierjét. A vádhatóságot Múlás dr. államügyész képviselte, a védelmet Kavecska dr. volt tábla- biró látta el. A két katonai szakértőn kívül tanuk ént hallgatták ki Habán Károly rendőrigazgatósági titkárt is, zárt ajtók mögött. Érdekes, hogy a brünni legfelső bíróság azért semmiisit ette meg az elsőfokú Ítéletei, hogy nem forog-e fenn a rendtörvény 27. paragrafusa, amely büntetlenséget biztosit a vádlottnak abban az esetben, ha a megkísérelt kémkedést fölfedi. A bíróság este 7 órakor hirdette ki az Ítéletet, nyílt ülésben. Szörényi Emánuelt az ellene emeli vád álól a rendtörvény 27. paragrafusa alapján fölmentette és elrendelte azonnali szabadlábrahelyezés ét. Az ügyész a felmentés miatt fellebbezett és Szörényinek a táblai tárgyalásig való fogva- tartását indítványozta mert megszökhet. A bíróság az indítványt elvetette és így Szörényi még ma kiszabadul egyévi fogság után. Ami a tüdőnek az ózon az a fehérneműnek a TERPENTIN!! I Használjon tehát 1 Pocsatko Terpentin szappant y Mindenütt kapható!! tn> aneptcniher 8, vasárnap.
