Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-06 / 202. (2127.) szám
L iVatf —opteaabor 0, péntek. leli mintegy önmagának — mert csak ekkor mondhatnék a népeknek, hogy abszolút bizton ságban élnek és a háborút bárhol is törne ki, a népek közössége nyomban megbüntetné. A hasai döntőbíróság Szintle átmenet nélkül Briand MacDonald tegnapelőtti nyilatkozatáról kezd beszélni, különösen jaz angol miniszterelnök ama bejelentéséről, hogy Anglia elismeri a nemzetközi döntőbíróság fakultaíiv klauzuláit Franciaország ugyanezt már 1924-ben megtette, 'természíteisen olyan (feltételek mellett amelyeket a többi nép nem volt hajlandó leljesilini. (Valamennyi állandó tanácstag* helyesed.) Mivel Franciaország aláírása ennélfogva érvénytelen, Briand a gyülekezet viharos helyeslése közben bejelent!, hogy Fnanciaorsz/ig újból ,alá fogja írni a fakultatív klauzulát. Ugyanakkor azonban ki kell terjesztőn! 'annak érvényét és ed kell fogadni1 annak a világ-döníőbiróságnak tbrvezetét, amelyet a tavalyi népszövetségi közgyűlésen dolgoztak ki. — Aláírjuk a klauzulát — kiáltotta emelt hangon Briand — és el fogjuk érni, hogy ratifikálják is megállapodásunkat! Lord Róbert Cecil és Dalton államtitkár e bejelentés hallatára lelkesen tapsolni kezdenek, m,ig Henderson, aki a szavakat szemmellátha- tóan nem értette meg pontosan, feszülten figyel. Néhány pillanat múlva az egész gyülekezet mozgásba jön és percekig ünnepli Briand bejelentését. A lefegyverzés A beszéd egyik uj fejezetében a francia miniszterelnök és külügyminiszter a népszövetségi paktum nyolcadik pontjáról, azaz a lefegyverzés kötelező keresztülviteléről nyilatkozik. A biztonság kérdése látszólag köny- nyen megoldható, mert minden állam tisztában van saját védelme kritériumával. Ha saját védelméről van szó, megtalálja a kellő argumentumokat, de ha más nemzetek biztonsága kerül szóba, a delegátusok többnyire oly nagyiéi kiiek és engedékenyek, hogy az ember néha nem tud hova lenni a csodálkozástól. (Ironikus vidámság.) Páneurópa Briand végül Páneurópa eszméjéről nyilatkozik: — Egy olyan mozgalomhoz csatlakoztam, amely évszázadok óta izgatja a költőket és a filozófusokat s amely ma saját súlyánál fogva meghódította a legtöbb gondolkozó európai elmét. Senkit ne ijesszen meg a terv gigantikus volta, mert Páneurópa senki ellen nem irányulhat. Elvégre gazdasági téren sorsszerű kötelék fűzi össze az európai nemízeteket és a sors ellen nem lehet dolgozni. Az itt egybegyüli európai államok delegátusai hivatalosan a közgyűlés elé akarják terjeszteni az európai népek gazdasági együttműködéséről szóló tervezetet, hogy a népszövetség közgyűlése javára állást foglalhasson a fenti kérdéshez. A biztonság kérdése Később Briand az őszinte beszéd fontosságát hangsúlyozza. A kölcsönös megértéshez szívélyes, csaknem baráti viszony szükséges. Ezeknél a szavaknál élesen Stresemann német külügyminiszterre néz, aki néhány percig farkasszemet néz vele, majd a vállával mozdulatot tesz, mintha azt mondaná: természetesen. A döntőbíróság nagyfontosságu institúcióját senki nem támadhatja. Franciaország nem vonja ki magát a döntőbirósági eszme alól, még akkor sem, ha elveszti ügyét. Utal arra, hogy hazája éppen a múltban vesztett el egy ilyen fontos nemzetközi port (a Francia- ország és Svájc között évek óta tartó úgynevezett zónapörre célzott) anélkül, hogy bármily keserűség támadt volna az ügyből. Franciaország és Briand nem érezték magukat megalázva a pör elvesztése után. Presztízskérdést az ilyesféle problémákból soha senki sem csinálhat A kutfliérgezfik ellen A beszéd végét nagy költői apoteóris alkotta, amelyben Briand azzal a kéréssel fordul a népszövetség tagjaihoz, hogy vigyázzanak azokra a mérgezési kísérletekre, amelyekkel bizonyos elemek az európai atmoszférát a háborúk ég a veszekedések javára meg akarják rontani. Nyíltan az angol delegációhoz fordulva igy szólt: — önök, akik a szociális kérdések apostolai, akik küzdenek az ópium ellen, önök kétszeresen hivatottak arra, hogy a népeket mérgező elemeket eltávolítsák. Vannak elemek, akik titokban állandóan a háborúra készítik elő Európát. (Nem egészen világos, kire célzott itt Briand, vájjon a boTsevizmusra vagy a fasizmusra, vagy általában a szélsőséges nacionalizmusra, amellyel önmaga is eleget küzd Parisban.) A népszövetségnek vigyáznia kell arra, hogy az ifjúságot ne telítsék meg gyűlölettel. Ha elvégzi e feladatát, minden egyéb mellékes, mert a béke megvalósul. Briand beszédeit a népszövetség minden esetben percekig tartó lelkesedéssel szokta fogadni, de a francia államférfin. mai megnyilatkozása talán még a szokottnál is na gyobb sikert aratott. Valamennyi delegátus percekig tapsolt, kivéve azokat, akik a beszéd befejező mondatai által valamennyire találva érezték magukat. Amikor Briand elhagyta a szónoki emelvényt és sietve helyére indult, MacDonald fölemelkedett és melegen megszorította francia kollégájának kezét. A változatosság kedvéért ma MacDonald gomblyukáén volt vörös szegfű. Másodiknak Stresemann sietett gratulálni, akit sorrá követett a közgyűlés többi tagja. A ma délutáni ülés elmaradt. Helyett© a közgyűlés első és negyedik bizottsága tart ülést. Weitzmann Genfben Genf, szeptember 5. Witzanann dr. tanár, a cionista világszervezet elnöke, ma reggel Eesfeü- ldroí.lu GdGőny ^ írdaíléRÚDy-GyULa (31) — A hét vezér, akik közül mi csak Kun Gottlhárd uramat ismertük fel, körülvette a vajdát buzogányokkal, miután előbb törökö- sen térdet és fejet hajtottak előtte. — Hát ez m beváló volt? — kiáltott fel Mária az eszes nők gúnyolódó hangján. A zsidó felemelte a mutatóujját: — Felség, ez tetszett a népnek leginkább a mutatványok közül, mert az uccák még sirgö- dörszaguak voltak a szerteheverő holttestektől és kóbor kutyát nem lehetett látni emberi kar vagy láb nélkül. Ekkor előállott Werbőczy uram és térden állva igy szólt a vajdához: „Miket nagyságod parancsolt, véghez- vittüik s teljesítve vannak*1. Nagy durranás hangzott ekkor: ágyúból lőttek. „Menjetek, 'készüljetek a vecsernyéhez“, — parancsoló most a vajda Szerómy káplán urnák, aki egész idő alatt a lova mellett ballagott. (Dör- mögött is emiatt a káplán, azt mondják tótul könyörgött egész Hatvantól Pesig a vajdának, hogy engedné meg a hodszékre való ülését. „Majd ha püspök leszel, akkor kólybába ülhetsz", — felelt vissza ugyancsak tótul Zápolya a nyeregből.) — Ámde Szerémy uram most sem mehetett egyedül a várkápolnába. István, káplánlársa, aki felügyeletével meg volt bízva, nyomban utána iramodott. A várkápolna kapujában pedig már várta György, az öreg pesti pap, akinek a prédikációi kedvéért a pestiek néha úszva járnak át a Dunán Budára. Hát Szerémy uram csak megadta magát sorsának. A toronyban harmadikat harangozlak, a baran[ gozó felhajtotta maradiélk borát, másodszor is I ágyuztak, a vajda főembereivel a székesegyházba vonult. Mi, zsidók, persze, odakünn rekedtünk, de azért megtudtuk, hogy a templomban most imádkoznak a magyarok az ég minden szentjéhez, hogy jöjjenek segítségére ennek a szegény országnak. Mária királyné kiegyenesedett: — Ne vedd a szájadra az ón szentjeimnek a nevét! Mert akár az ördög, akár Zápolya küldött hozzám, megemlegeted a napot. Mit akartok itt Pozsonyban? — őnagysága, a vajda ur kédezteti, hogy vájjon megkapta-e felséged üzeneteit, amelyeket hol Ferenc deákkal, hol vingárti Horváth étekfogóval, hol Bekényi Péter urammal küldött? — vágta ki most a kereskedő, mert a királyné tekintete valóban félemetes- nek látszott. Türelmetlen volt, mint a halál. — Tudtam, hogy ezért jöttek, hamarább is .megmondhattátok volna. A vajda őnagysága is ugyanazt teszi most, mint Surriantó bábjai, azok a magyar ruhába öltöztetett fa- bábuk, akiket a velencei színházigazgatók esibénkint pénzért mutogatnak a színházaikban. Amióta Surriantó, a budai követ, megírta jelentését a magyarokról, karddal és ágyúval fenyegetőznek a fabábuk, végül a hoszuszakálu zsidóik tanácsát és pénzét kérik térdenállva abban a félreeső kamrában, amely nélkül bábszínházi előadás el sem képzelhető. Mert a népnek csak nevetni kell valamin. Ha katonáim volnának, először a velencei szinigazgatók ellen kuldeném őket. Szapolyai uram, mióta megmondtam neki, hogy nem álllhátom: egymásután küldi nyakara a sarkantyus csuhás, most meg a kaftá- nos kérőket, akik állítólag a legravaszabb emberek. Nektek is csak az a mondanivalóm, amit idáig feleltem. Én testvéreimet, sem Ferdinándok sem Károlyt nem hagyom cserben. — A kihallgatásnak vége van, — szólott most a Brandenburgi, aki végzetesen állott Csehszlovákia Romániának s Jugoszláviának fizeti meg a másfél milliárdos fölszabd' ditási dijat? Szeptember 24-én ül össze a parlament? — Kinek üzlet a „felszabadítás"? Prága, szeptember 5. A kormánytöbbség parlamenti nyolcas bizottsága csütörtök délelőtt tartotta szezonnyitó első őszi ülését. A Deutsdher N achr ichtendienst értesülése szerint az oszmicska elhatározta, hogy a parlament szeptember 24-én ül össze. A kormány ezen az ülésen nyújtja be az 1930. évre szóló költségvetést. A költségvetési javaslatot a minisztertanács már a keddii ülésén hagyta jóvá. Az őszi munkaprogramba hír szerint fölveszik a kiviteli hitel biztosításáról, illetve garantálásáról szóló javaslatot, a forgalmi-adó-törvény novelláját, az uj kereskedelmi törvényt és a lakásügyi javaslatot. A nyolcas bizottság a javaslatok tárgyalásának sorrendjét illetően még nem jutott megegyezésre. Mint már jelentettük, a cseh néppárt erősen sürgeti a tanügyi javaslatok letárgyalását, melyektől a Beohyne- íéle szocialista rezsim pedagógiai intézkedéseinek likvidálását és a valliáserkölcsi nevelés megerősítését várja. A fölszabadítás! díj A minisztertanács, mint jelentettük, főleg Benes külügyminiszter hágai beszámolójával foglalkozott. Benes jelentésében főleg a föl szab a ditási adósság kérdésével foglalko- ■ummmmmBBBDBnmmmHmnnnmmBi Génibe érkezett, ahol még a mai délelőtt folyamán fölkereste Henderson angol külügyi állarrttttk-rt MacDonald valószínűleg holnap fogadja Weitzmannt, akinek megérkezése természeteseh a palesztinai eseményekkel áll összefüggésben. Briand és MacDonald tegnapi találkozója Páris, szeptember 5. A párisi lapok genfi tudósítói igen nagy jelentőséget tulajdonítanak Briand, MacDonald ée Henderson tegnapi találkozójának. Franciaország képviselője állítólag azokról a kérdésekről tárgyalt Anglia képviselőivel, amelyekben mindeddig nem sikerült megegyezni. Sanwwóin szerint elsősorban a népszövetség kompetenciájáról volt szó. A Petit Parisáén szerint Briand ég Mao- Donald megegyeztek az Európai Egyesült Államok tervében ég elhatározták, hogy közös erővel látnak a terv kiviteléhez. a félhomályban, minit a kétség a szerelmesek gondolataiban. Bizonyára voltak ebben a régi pozsonyi házban más olyanok is, ebben az időiben, — két nappal Mindenszentek után — akik felfigyeltek a kaftános zsidók jövetelére, ami mindig jelenteit valamit, csalárdságot^ vagy örömet. Mert hirtelen megkopogtatták azt az alacsony szemöldökfáju ajtót, amely a királyné hálószobáját a „trónteremtől" elválasztotta. — Hírnök Budáról! — kiáltott egy hang, amely oly tétovázva hangzott, mint őszidőben a száraz fagally keresi az utat lefelé haldokló társai között. Mária királyné rosz- kedvü legyintéssel a kereskedőkre muatott. — Hát most milesz velünk? — kérdezték a kereskedők, akik a maguk részéről még nem tartották befejezettnek a királynéval való tárgyalásukat. — A házainkkal? — Odakiünn vannak a hirdetmények a város falain — felelt a királyné és az ajtó felé lépett. Azok a hirdetmények pedig azt tartalmazták, hogy mindazok a zsidók, akik pénzükkel, ingó marháikkal elmenekültek Pozsonyból Mária királyné jöttének hírére és csak házaikat voltak kénytelenek itthagyni: a városi hatóság által megszabott áron vissza vásárolhatták házaikat, de azokba be nem költözhetnek. A házak vételára a pozsonyi szegények között igazságosan felosztatik. A királyné kilépett az ajtón, de lépésközben valami éropendülést hallott a szoba pádimentumán, mintha valaki valami tallért elejtett volna. Mária királyné, néhány perc múlva, amikor a tanácskozás megengedte, viasztekercs- osel kezében visszatért a szobájába. — Ne rontsuk a cselédeket. Meg kell nézni, mit ejtettek itt a földire. — így gondolkozott a királyné és a szoba azon a helyén, ahol az imént a zsidók állottak: egy ezüst - tallért talált. Felemelte és megnézte. A kályzott. A főlszabadttás diját másfél nriUfánd 'koronában állapították meg s a mai jeleanbó- sek szerint az uj teher megfizetésének fitt- tételeire érdekes uj terv merült főt. A terv szerint Csehszlovákia m adósságot nem a nagyhatalmaknak, hanem — a kia- antant másik két államának fizetné. Romániának és Jugoszláviáinak baaonyos ne- paráoiós követelésed vannak a eoefc fejében Csehszlovákia felszabaditáaá diját a nagyhatalmak ennek a két államnak engednék á!t. Csehszlovákia anyagi ezáffitmányekkal, hadseregfelszerelési árakkal, a vasút, avagy egyéb állami vállalatok részére szóló teljesítményekkel fizetne. A csehszlovák kormány konkrét ajánlatot fog tenni ebben a tárgyban Bukarestnek és Belgrádinak. Srömek lapja a fölszabadítás! Összegről A' máéfélmi lliárdos „fiftszabadfttáoi dtf* természetesen kétszeresen terhes a kisebbségi sorba került magyarságnak, de épp ody nehezen vállalja a csehszlovák közvélemény is. — Egy évvel ezelőtt tízéves jubileumot fűtünk — írja Srámek délutáni lapja, a Praa- eky Veoermk — akkor nagyon sokat beszéd lek fölezabadátóinfcról. Egyesek azt mondták, hogy Masa.ryk és Benes volt a föl szabadi tónk, mások ezt a légionáriusoknak tulajdonították, a harmadik csoport az itthoni vezéreknek s igy tovább. Majdnem polgárháború tőrt ki emiatt S im egyszerre a tizenegyedik esztendőben a hágai konferencián kisül, hogy Anglia, Franciaország, Olaszország és Amerika kormánya volt a felszabadítónk s ezek a kormányok rögtön be is nyújtottak egy ^csinos összegről szóló számlát a „felszabadításért". Másfél milliárdot kell fizetnünk azért, hogy szabadságot kaptunk s ráadásul még azért is fizetnünk kell, ami évszázadok óta a mienk volt, de amit Ausztria eltulajdonított tőlünk. Ebben a megvilágításban a „felszabadulásunk* minden, csak éppen felszabadulás nem. Végeredményében szép kis üzlet lesz ez bizonyos nagyhatalmak részére, amelyek mindig értettek az üzlethez és akiknek maga az egész háború ig jó üzlet volt ha mögötti magas falpárhányra helyezte, ahol, persze, ujjnyi port talált. Aztán vissza- sieteti a szomszéd szobába, ahol megint kezdetét vette az örökös tanácskozás. MÁSODIK FEJEZET Máriának nincs egy fillérje Az országtamács ülése körülbelül éjfélig tartott, — 1526 novemberi éjszakája volt, kémek, hirnökök jelentéseit beszélték meg a magyar urak, Szapolyai hadaival Székes- fehérvár felé vonul, ahol magyar királlyá koronáztatja magát, — Mária királyné, aM körülbelül Simon Juda éjszakája óta ébren volt, szívesen vette, hogy Báthory nádor- ispán végre komolyan bólongatnd kezdett a nagy koponyájával: a tanácskozásnak végezetét jelentette az ilyesmi. Mert táncolni és mulatni lehet 1526-ban is három nap, három éjszakán át, de gondiban gyötrődni akkor sem. Amolyan pozsonyi szaga volt ax éjszakának. Mária kinyitotta hálószobájában ax ólom- karikás, lelkiismeretes ablakokat, amelyeket még az ólomkarikákon kivül vasrácsok is védelmeztek a Fődér felől és hallgatta a pozsonyi éjszaka hangjait A pozsonyi éjszakának 1526 novemberében más hangja volt, mint egyébkor. Társzekerek döcögtek át a Fő-téren, mintha egy uj világ-vándorlás volna készülőben. A Fő-tér sarkából nyílott a Szent Márton- uoca, amelynek elején, természetesen, pék- bolt volt, amelyet egész Európában ismertek azok az utazók, akik Pozsonyba készülődtek. Itt már éjfélkor friss kenyeret lehetett kapni, különösen olyanoknak, akik ostornyéllel zörgettek 'és azokat a káromkodásokat hallatták, - amelyeket akkoriban a fuvarosok mondtak világszerte, ha az éjfél fedél nélkül lepte őket
