Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-06 / 202. (2127.) szám

1929 szeptember 6, péntek. A védelem indítványára a bíróság hétfőre napolta el a tárgyalást, hogy a védők felkészülhessenek az ügyész „slágereinek” ellensúlyozására A vád az utolsó pillanatban kijátszott ütőkártyákkal operál - mondják a védők Tuka és Kovács alezredes útlevelének adatai megegyeznek a bécsi tanú állításaival Tuka szerint ő a kérdéses időpontban nem Bécsben, hanem Schneebergben volt Pozsony, szeptember 5. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk jelentése.) A Tuka-per tegnapi tár­gya.] á-sának utolsó órájában a biróság kihirdet­te döntését a védelem által előterjesztett kb. száz irat-ismertetési indítvány ügyében. A bíróság az indítványok közül csak tíznek adott helyet, a többit elutasította. Azután folytatták az iratok ismertetését. Fel­olvasták Tukának Hlinkához intézett leveleit, Belánskynák egy Tukához küldött levelét ab­ból az időből, amikor baráti viszonyuk már megszakadt. Ismertették a párt által Tukának kiállított meghatalmazást, amellyel a párisi eucharisztikus kongresszusra küldték ki. Tuka itt megjegyzi, hogy hasonló meghatalmazás alapján Interveniált a népszövetség genfi hivatalában is. Ismertette még a biróság Kosik Gusztáv dr. amerikai szlovák politikus vallomását, amely szerint egy időben komolyan foglalkoztak azzal a tervvel, hogy Bécsben az amerikás szlovákok részére információs irodát állítsanak fel. Minthogy azonban az amerikai szlovákok nem mutattak kellő érdeklődést, ezt a tervet elej­tették. A védelem az indítványok elutasítása miatt semmiségi panaszokat jelentett be. Terebessy elnök a tárgyalás befejezése előtt, felszólította a védőket, hogy sző végezzék meg a katonai szakértőkhöz intézendő kér­déseket, mert most már rövidesen sor kerül a szakértők kihallgatására. A tárgyalást ezután berekesztetfék. Pozsony, szeptember 4. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Kilenc óra előtt tiz perccel nyitotta mag az elnök a Tuka-per mai tárgyalási napját. A tárgyalás megnyitása után Ottlik dr. védő tizenhat irat felolvasását kéri, amelyek mind különböző szlovák lapok­ban megjelent újságcikkek. A bíróság Ottlik legtöbb indítványának helyt ad és elrendeli az újságcikkek felolvasá­sát. Először felolvassák Maciinak 1928-ban a Slovenské Lúd övé Novinyban megjelent cik­két, amely „Mint Deb récén ben “ címet viseli. A cikk a renegát magyarofil szlovákok ellen' szól és különösen a tótmegyeri elmagyaroso- dott szlovákokat ostorozza. A Micsura-párt lapja, a Ludová Politika e cikk miatt megtámadta Machot azzal, hogy Mach bűne a tótmegyeri magyarizáció. Erre Mach a Slovenské Ludové Novinyben válaszolt, amely cikket a biróság előtt szintén felolvasnak és amelyben Ma-ch azt írja, hogy éppen a lidákok több jelenlegi híve maradt annakidején Eszter­gomban, míg ő hazajött, ébreszthette Tótme- gyeren a szlovákok öntudatát és 1922. óta 128 előadást tartott. „így nem ir egy hazaáruló” Felolvassák ezután Machnak 1927. júliusában a Slovákban megjelent cikkét, amelynek cime ez: „Rothermere azt üzente." Mach abból az alkalomból, hogy Csernoeh her­cegprímás temetésén járt Esztergomban és ott csupa Rothermere-plakátot látott, ebben a cik­kében erősen támadta a régi és a jelenlegi Ma- gyaTOTSzágot, a szlovenszkói magyarságot és a csehszlovák centralizmust. Mach e cikkel kapcsolatban a következőket' jegyzi meg: „Ez a cikk válasz lehet minden támadásra és vádra, mert hazaájrtfTÖ igy nem irr.“ Ezután felolvasásra kerül Machnak egy má­sik fulmmáns cikke, amely a következő címet viseli: „Magyarország felett meghúzták a lélekha­rangot." Ez a cikk, amely 1928-ban jelent meg a Slo- vernské Ludové Novinyban, hasonló szellemű és tendenciájú, mint az előbbi cikk. — Mach e cikkel kapcsolatban megjegyzi, hogy a Slo­vákban legalább száz ilyen cikket irt. Felol­vassák ezután Machnak: „Az ágyuk és az autonómia" cimü cikkét, amely ugyancsak 1928.-ban jelent meg a Slovenské Ludové Novinyben és a ma­gyar leventeintézmény, a magyar kormány, Ólaszország, Rothermere lord és a revízió el­len kel ki. Mach egy másik felolvasott cikké­ben, amely „Á politikai küzdőtéren" Címmel a Slovenské Ludové Novinyben jelent meg, Snacky Autonómia cimü lapja ellen ha­dakozik. Felolvasásra kerül Machnak a Rodo- brana cimü la.pban megjelent egyik cikke, amely a magyarizáció és a cseh nyelv tufoengéee ellen szól és a szlovák nyelv érvényesülését követeli. Mach itt a következőket jegyzi meg: Ezt a cikket a trencséni fogházban írtam és ennek tendenciája különösen a magyarok ellen szól. Egyébként, bár ezzel nem szívesen dicsek­szem, részben fenyegetéssel, részben szépszó­val én kényszeritettem ki a pozsonyi kávéhá­zakban, hogy szlovák lapok többségben le­gyenek a magyar és német lapokkal szem­ben. Ezután felolvassák Tukának egy cikkét, amely _ 1922-ben a Slovákban jelent meg „Tcstrérjobb" cím alatt. Tuka ebben a közös katolikus front mellett foglal állást, a lidákokkal együtt akar haladni, de a szlo­vákok jogainak respektálása mellett. Az útlevelek bizonysága Az elnök ezután előveszi Kovács alezredes és Tuka útleveleit és ezekből a következőket állapit ja meg: A Kovács útlevelében levő bélyegzők szerint Kovács 1923 december 5-én reggel 7 óra­kor beutazott Ausztriába és december 6-án Marcheggen keresztül ismét visszatért Cseh­szlovákiába. A Tuka útlevelében lévő bélyegzők szerint Tuka 1923 julius 30-án reggel 7 órakor Mar­cheggen keresztül Ausztriába utazott és 1923 augusztus 31-én a Hainburgi hajóállo­máson keresztül visszaérkezett Csehszlová­kiába. Elnök (Tukához): Ezen útlevél adatai sze­rint ön 1923 júliusában Ausztriába utazott és augusztusban tért vissza. Mivel ebben az út­levélben más bélyegző nincs, sem svájci, sem németországi, sem franciaországi határható­ságok bélyegzői, fennáll az a nézet, hogy ön ez alatt az idő alatt Ausztriában volt. Tuka: Igen, voltam Ausztriában és pedig Tuka: Igen, voltam Ausztriában, és pedig az autsztriai Schneebergen. Ez év júliusában Párisban jártam, ott meg­betegedtem és kezelőorvosom tanácsára üdülésre Schnee- bergre utaztam. Azonban gondoskodtam már arról, .hogy bizonyítékom legyen, amit néhány nap múlva be fogok mutatni, hogy 1923 augusztus 20-án nem Bécsben voltam, hanem a Schneebergen. Elnök: Hány órányira fekszik Schneeberg Bécstől? Tuka: Négy órányira. Elnök: Tehát nem volt Bécsben augusztus 20-án? Tuka: Nem, a Schneebergen voltam. Majd be fogom bizonyítani, hocv a szóbanforgó na­pon, noha a Schneeberg négy órányira van Bécstől, nem lehettem az osztrák fővárosban. Ezután Boriczky ümvész a következő indít­ványt teszi: Indítványozom, hogy olvassák fel a Slovensky Dennikben, va"v a Slovenská Politikában annakidején megjelent facsimi­lét, amely egy népszámlálási összeirási ivet tartalmaz, s amelyen az áll, hogy Tuka 1921-ben magyarnak vallotta magát. Kérem ezenkívül a Corresnondence Slovaque valamennyi számának felolvasását, amelyből ki fog tűnni, hogy ez a lap nem a külföld informálását célozta, hanem a köztársaság gyalázásáről volt benne szó. Az autonómista szlovákság jajkiáitásai Tuka: Nem ellenzem a népszámlálási ösz- szeirási iv felolvasását. Én itt a biróság előtt nyilatkoztam arról, hogy mily körülmények között állíttatott ki ez az összeirási iv. Csak azt hangsúlyozom, hogy ez nem 1921-ben, hanem 1919-ben, zavaros időkben történt. Ami a Correspondence Slovaquet illeti, hi­vatkozom arra, hogy a leghivatottabb szájból, Hlinkától hallottuk itt, hogy a Correspondence Slovaque a néppárt lap­ja volt és nem az én lapom. A lap számaiból meg lehet győződni arról, hogy csak lapszemelvények voltak benne, leg­főképpen magyar, német, cseh és szlovák lapokból. A Correspondence Slovaqueban megjelent cikkek az autonomista szlovákok fájdalmas felkiáltásai voltak. Tessék azonban felmutatni egyetlen sort, egyetlen megjegyzést, amely az állam ellen irányulna. Az államügyész „slágerei** Ottlik dr. védő ezután általános figyelem közben a következő bejelentést teszi: — Tekintetes biróság! Itt mintegy tiz nap óta a folyosón egy uj szó keletkezett és ez az uj szó a „sláger". Utána nyomoztam, mit jelent ez a szó. Meglepetést jelent. Hát meglepetéseink voltak. Ilyen meglepetés volt Chrappának és Mráznak vallomása. De itt mégsem erről van szó, hanem arról, hogy az ügyész vá­ratlanul uj tanukkal jön és ez a sláger. Mint védő jogi szempontból kénytelen vagyok ezt a dolgot boncolgatni. Az ügyész ur is­merte a bécsi ügyeket és mégis váratlanul hozta ide Stőgert, ezen a héten pedig két bécsi tanú állott elő, akikről az ügyész ur szintén tudott. Kérdem a tekintetes bíró­ságot, milyen álláspontot foglal el ebben a kérdésben. Lehetséges lehet-e az, hogy a vád eltitkoljon előttünk bizonyítékokat és az utolsó pillanatban álljon velük elő, ami­kor a védőknek, akik a biróság előtt egész napon el vannak foglalva, nincs módjukban a dolgoknak utánajárni. A törvény megen­ged ugyan uj bizonyítékokat, de erről nem intézkedik. Ami azonban a védelmet illeti, arról a törvény pontosan intézkedik. A tör­vény megengedi, hogy a vád uj bizonyíté­kokkal előállhasson, de csakis olyanokkal, amelyekről az ügyész ur már előbb nem tudott és amelyek a tárgyalás folyamán me­rülnek fel. Kérdem, milyen álláspontot fog­lal el a tekintetes biróság ebben az eset­ben, amikor az ügyész ur szándékosan az utolsó pillanatig titokban tartja... Az elnök félbeszakítja Ottlik dr.-t és eze­ket mondja: önnek nincs semmi bizonyí­téka arról, hogy az ügyész ur szándékosan tette volna azt, hogv bizonyítékait vissza­tartsa. Az ügyész ur bizonyára meg fogja magyarázni az esetet. Ottlik dr. ezután igy folytatja: Az elnök ur szavait tisztelettel tudomásul veszem, de az objektivitás megköveteli, hogy a vé­delemnek is lehetővé tétessék, hogy az uj bizonyítékokkal fogJalkozhnssék Új, fon­Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képe hetilapja a Képes Hét Gazdag tartalommal jelenik meg minden csütörtökön tos körülmények merültek fel, amelyekre vo­natkozólag részünkről nyomozás van folya­matban, mert nekünk is dolgoznunk kell és kideríteni a való tényállást. Ezért kérem a tárgyalás elhalasztását legalább négy nap­pal. Hatodik hete folyik már ez a nagy pör és négy nap nem játszik szerepet, de reánk nézve ez a négy nap, amit szabaddá tesz­nek, sosrdöntö fontossággal bírnak. Az ügyész ur bizonyára azt fogja mondani, hogy mi is foglalkoztunk a bécsi tanukkal, tudtunk róluk. Ez igaz. Mi rendes utón be­idéztettük őket, azonban mi nem tudtuk őket ide hozni. Nem tudtuk rábírni őket ar­ra, hogy ide jöjjenek a biróság elé, mert nem rendelkezünk a nemzetközi ékeszszólás olyan eszközeivel, mint Hanka szerkesz­tő ur. Weichherz dr. védő csatlakozik Ottlik vé­dő indítványaihoz és kiegészíti azzal, hogy ^ a védelem kérte annakidején a pozsonyi és a losonci rendőrségeket, hogy különböző adatokat bocsásson rendelkezésünkre, azon­ban ez csodálatosképpen nem történt meg. Kéri a bíróságot, szólítsa lel a rendőrigaz­gatóságot, .hogy Hanzalik valamennyi útle­velét szolgáltassa be. Az államügyész önigazolása Halik dr. védő csatlakozik a védők indít­ványaihoz. Ezután Boricky ügyész áll fel szólásra 8 a következőket jelenti ki: A védelem szememre veti eljárásomat. Meg­értem ezt, mert az utolsó napok szenzációs eseményeket eredményeztek. Utalok arra, hogy a védőknek módjukban állott nyolc hónap alatt felkészülni a főtárgyalásra. A vádiratban minden bizonyíték és név fel volt sorolva, igy tehát nem vádolhatnak en­gem azzal, hogy egyes bizonyítékokat eltit­koltam. Igenis, csak most merültek föl ezek az újabb ibizonyitékok, de nem szántam őket egyáltalán bán úgynevezett slágernek, vagy utolsó raké­tának. Ezek a bizonyítékok különböző körül­mények folytán kerültek csak most az állam­ügyészség kezébe. Stöger Károlyról Holényi Teréztől értesültem, akitől tanúvallomása so­rán megkérdeztem, hogy ki az a Karcsi, aki neki a világ minden részéről annyi levelezőla­pot küldözgetett. Azt a választ kaptam, hogy Stöger Károly. Kérdeztem, hol lakik, mire Ho­lényi Teréz azt válaszolta, hogy nem tudja, 1925 óta nem látta. Közben kiderült, hogy Stöger Károly ezen idő alatt a szlovenszkói Moraván községben lakott. Lefogattam és val­lomást tett, — igazat vallott. Ami Schramm Fannit illeti, Schrammot osztrák és nem cseh­szlovák detektívek hallgatták ki a Tuka-pör megkezdése óta. A Correspondence Slovaque példányait ma kaptam meg, nem rejtegettem azokat, hanem azon frissiben terjesztettem elő. Ami a főtárgyclás elhalasztását illeti, ellen­zem azt, mert ezeket a bizonyítékokat és vallomásokat nem lehet megdönteni, még egy schneebergi szálló bizonylatával sem. Nem látok okot fönforogni arra nézve, hogy a főtárgyalást elhalasszák. Ezután Ottlik védő reflektál röviden az ügyész szavaira: —• Nem ismerek olyan bizonyítékokat — mondja —, amelyeket nem lehet megdönteni. Az ügyész ur meg lesz lepve, amikor ezeket a bizonyitékokat túlnyomó részben majd meg fogjuk dönteni. A biróság ezután tanácskozásra vonul visz- sza, majd az elnök kihirdeti a biróság határo­zatát, amely szerint elrendeli, hogy Tuka népszámlálási összeiró- lapját a Slovenská Politikában megjelent facsimiléből fölolvassák. Ami a Correspondence Slovaque cikkeinek föl­olvasását illeti, ez ügyben fölfüggeszti a dön­tést, amíg a cikkek hiteles fordítását meg nem ikapja. A biróság Weichherz dr.-nak Hanzalik útlevelei bemutatására vonatkozó indítványát elveti és végül úgy határoz, hogy a főtárgyalást hétfőig, azaz szeptember ki­lencedikéig elnapolja, hogy a védelem kellő­képpen előkészülhessen. Az ügyész semmiségi panaszt jelent be emiatt. Weichherz dr. szintén semmiségi panasszal él indítványa elutasitása miatt, Ottlik dr. pedig amiatt jelent be semmiségi panaszt, hogy nem négy, hanem csak három napra halasztották el a főtárgyalást. Ezután fölolvassák a Slovenská Politikában facsimilében közölt és németül is kitöltött nép­számlálási összeirólapot, amelyből nem tűnik ki, hogy melyik évből való és aláírás sincs rajta. Az összeirási lap szerint Tuka nemzetiségi rovatában „m." betű van, azaz magyar, ab­ban a rovatban pedig, hogy milyen nyelve­ket beszél, „m" és „n" betűk vannak, azaz magyarul és németül. Terebessy elnök ezután délután negyed­két órakor berekesztette a főtárgyalást és annak folytatását hétfő reggelre halasztotta el. A fasiszta összeesküvők bünpere a bukaresti hadbíróság előtt Bukarest, szeptember 5. A bukaresti hadbí­róság most kezdte meg a fasiszta összeeskü­vés monstrebünpörének főtárgyalását, amely iránt rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg. A vádlottak közül elsőnek a vezért, Stojica Auguszt ezredest hallgatták ki, aki az elnök kérdésére elmondja, hogy ő a fasiszta párt elnöke s ez az egyetlen megélhetési forrása. A vádlottak személyi adatainak fölvétele után a védelem a hadbiróság kompetenciáját és személyi összeállítását kifogásolja, a biró­ság azonban ezeknek a kifogásoknak nem ad helyet. Az elnök fölolvassa a tanuk névsorát, amely­ben előkelőbbnél-előkelőbb nevek szerepelnek. A névsor Mária királynő nevével kezdődik, utána pedig volt miniszterelnökök, majd Maniu Gyulávad az élén a teljes nemzeti parasztpárti kormány következik. A tanuk sorában szerepelt még Sturza Olga herceg­nő, Cantacuzino Sándor herceg, Kaufmann, a bires^bukaresti bankár, Nlemerover főrab­bi és mások. A tanuk névsorának fölolvasása után kiderül, hogy sokan távolmaradtak a tárgyalásról. A védelem eláll Mária királynő megnézésé­től, viszont ragaszkodik a többi tanú ki­hallgatásához. A biróság a tanukat újból megidézteti, egyesek ellen pedig elővezetési parancsot bocsát ki. A vádirat fölolvasása több, mint másfélórát vesz igénybe. Elmondja a vádirat, hogy a vádlottak titkos gyűléseket tartottak, melyeken a ro­mániai fasizmust akarták megszervezni. A rajtaütés napján éjjeli gyűlést tartottak, ame­lyen egy manifesztumot szerkesztettek meg. Az államügyész hangsúlyozza, hogy a vád­lottak összeütközésbe kerültek az államvé­delmi törvénnyel és vétettek az állambizton- ság ellen. A tárgyalás folyik. 3 _______________Ba.— - ■ ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom