Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-01 / 198. (2123.) szám

<PRA:GAlA^AGfcVRHÍ BiAP 1929 azepteanber 1, vasárnap. SEBESI ERNŐ : SZLOVENSZKÓ- DZURÁNYI LÁSZLÓNAK _ dór (Losonc), Darvas János (Prága) és Balá- zsy Andor dr. (Kassa). Szkalos Emil a belmissziói munkáról referált. A leánykörök száma 15-re emelkedett, me­lyekben 88 vallásos estélyt rendeztek és több mint 20.000 koronát adtak vallásos és emberbaráti célokra. Az „Evangélikus Lap“, „Orgonaszó", az evan­gélikus naptárról szóló jelentés után pénztári jelentés és a jövő évi költségvetést fogadta cl a közgyűlés. Az indítványok során a közgyűlés részlete­sebben foglalkozott az ungvári egyház pana­szával. Az ungvári egyház ugyanis pár hónappal ezelőtt egyhangúlag kimondotta, hogy az egyház magyar jellegű, ezt az egyhangú ha­tározatot az utóbbi időben az egyház lelké­szének jogtalan intézkedése folytán meg akarták változtatni. A Magyar Evangélikus Szövetség megdöbbe­néssel értesült arról, hogy az ungvári magyar evangélikus gyülekezet egyházi és világi ve­zetősége között mélyreható ellentétek támad­tak az egyház nyelvi, illetve nemzetiségi meg­határozása körül. Az ungvári egyház tagjainak a keleti egy­házkerülethez e tárgyban beadott memorandu­mát a Szövetség magáévá teszi és a maga ré­széről is azzal a kéréssel fordul a püspöki hi­vatalhoz, hogy ezt az ügyet sürgőssen felül­vizsgálja. a sérelmeket orvosolja és a sérel­mezetteknek a tényeknek megfelelően igazsá­got szolgáltasson, hogy ennek következménye gyanánt ismét helyre álljon az ungvári gyüle­kezetben a belső békesség. A közgyűlés kérel­mébe Törköly József dr. készségesen elvállal­ta, hogy az ungvári magyar evangélikusoknak a jogi tanácsában mindig hűségesen a szolgá­latára áll. A közgyűlés örömmel vette tudomásul, hogy Péter Mihály gálszécsi ref. lelkészt püspökké választották s az uj püspököt ez alkalomból táviratilag üdvözölte. A közgyűlés után a Kalmár féle vendéglő­ben ünnepi ebéd volt, melyen körülbelül 200-an vettek részt, ahol meleg szeretettel emlékez­tek meg a Szövetség távollevő elnökéről. Szen*-Tván’y Józsefről. A. ’oronei evangélikus egyház nagy szeretet­te! fogadta a körében megjelent Evangélikus Szövetséget. 1IIIIIIIII ....................... ■Ilii IIIlllll II llimilllllllMMIIIIIWIIlMMWIIIIIIIIil VA SÁRNAP írja: Kosztolányi Dezső A zarándok levele Elzarándokoltam arra a kis * fürdőhelyre, j "hol tiz évivel ezelőtt egy egész nyarat töltőt- , tem, teveled. Ez a nyár úgy éd bennem, mint , egy daliam. Muzsika szőtte át egét, levegőjét j s az éjjeli zene, melynek hangjainál elszen- ‘deredtem, összeolvadt a cigányok hajnali éb- ] resztőjével. Pontosan emlékeztem a gyüpre, ; a tó almazöld szinére, a vízcsapokra, a fasor i jegenyéire, minden villára és kertilámpásra, 1 minden virágágyra és rozoga kabinra. Izga- ' tottan indultam fölfedezőutamra, hogy emlé- j keimet fölirissitsem. Mindjárt, hogy leszálltam a vonalról osa- < lódás fogadott. A vasúti állomás nem jobb oldalt volt,amint elképzeltem, hanem bal ol- 7 dalt. Ez megzavart. Hiába magyarázga.ttam , tévedésemet, nem kis erőfeszítésembe és fá- i radságomba került, hogy az állomást, mely i képzeletemben tiz évig jobb oldalt állt, a bal ( oldalra toljam át. Uj építészek csinálnak ef- j féle boszorkányságokat, akik óriás palotákat f acélkerekeken guritanak el. Nekem nem égé- * szén sikerült a művelet. Mert miután elvé- j geztem, az állomás ott belül megint a jobb j oldalra ugrott. A valóságnak ez a tréfája go- f noszabb volt, ördiöngőseibb, mint az álmoké, 1 mely néha ösezezagyvál egybe- n em-tartózó 1 dolgokat s rejtélyével mindaddig gyötör, amig s alszunk. f. Mint az alvajáró, aki lidérces álma vér- __ gét reméli s összes zűrit ott foggal várja a rég- j óihajtott ébredést, nyugtalanul siettem előre, f hogy megtaláljam a régi tájat, melynek min- t den rögéhez életem egy-egy darabja fűződik. ] Lépten-nyomon uj meglepetés döbbent rám- t A tó oly unalmasan Locsogott, mint a kisdiák, aki bemagolt leckéjét darálja és úgy tudja, s mint a „vízfolyás". Karcsú nyárfák, melyek 1 annak idején a szélben énekeltek, elhíztak s jj bölcsen rázták kiábrándult fejüket. Már nem 8 daloltak, hanem magvas alapigazságokat mon- » dogattak. Maguk a fűszálak is megvénültek. | A vendéglő tornáoa összezsugrodott, a kerti- \ lár pák betegen pislákoltak, a csillagok is \ úgy égtek fönn, mint elhasznált villanykör- \ ték, melyeket már jó volna kicserélni. Azok jjj a kacajok, melyek itt-ott megrebbentek, rég \ kihamvadt vidámságok visszhangjának rém- | lettek. | Ekkor jöttem rá arra, amit most közölni 8 akarok teveled. Ne hidd, hogy az emlékek el- | halványulnak. Ez nem igaz. Az emlékek őrök- | ké élnek, változatlanul. Csak a valóság hal- ^ ványnl el, mely bérben és időben vari. Az jj megöregszik, elpusztul, megsemmisül, mi ve- | lünk együtt, kik ennek a valóságnak tüné- 8 kény részei vagyunk. J I. POZSONY Ott fönn a vár csak íölforditott asztal Elnémult regi tivornyák után. A múlás álma álmod itt bután, De bölcs hajnalra semmise vigasztal. Dohos szakállak rengenek itt árván, Vén nénikék vígan csámcsognak kávét, A templomlépcsőn ezren mondnak árét, Unatkozik mégis a hideg márvány. Az uccák három nyelven gyűlölködnek, Nincs jóbarát és mindenkit csak zagyva Kapcsok hurkolnak egymáshoz s a ködnek. Tépett ezüstje penészbe van fagyva. Egy ghetfózsidó tincse kérdőn bólint S a középkor egy percre íejbekóünt. II. EPERJES Királyi kezek vaksin tapogatták Mostani helyén városom szűz testét, Szép nevét, mondják, okos papok adták Az eper izet ajkukon, hogy lesték. Most gondolatban a Táborra kúszom: Itt Petőfivel szemezett a Tátra S a Múltak szerpentinjén vissza csúszom Mert régen nincs előre, nincs, csak hátra. Nem egy álmomba haltam én itt szörnyet, Rogy CarafJa hóhérja föléin görnyedt. De kuruc fejek bókoltak felettem. Ó, Rákóczi-ház! csaknem elfeledtem, A vén kapu is titkos szélre tárul És sóhajtozgat örök, nagy Uráról. Emberek szinjátéka L Szemben a Vasa Áron újságot ős szobrot áruló asztalával asszonyi zsivaj. Féltett se­lyemruhák gyúródnék össze, ahogy egy tö­megbe bújik a sok nő. Nem láthatjuk a nagy tolongás okát s a kikiáltó rekedt hangjának értelmét is elnyomja a zsibongás. Ostromhoz méltó elszántsággal kell utat törnünk ahhoz a két fához, amely úgy magához vonzza a fürdő asszonyait Zsinór kifeszitve ... Rajta ... Úristen, le­hetséges ez?!... Egy pillanatra elkábul az agy és dörzsölés után kívánkozik a szem, mintha rossz álomtól kívánna szabadulni... De minden hiába. Látunk. És az, amit látunk, elfelejtteti velünk a helyet és idői. Messze j mögöttünk marad a kultúra. Csak azoknak az j íróknak a szavai világítanak belőle, akik a nő alsóbbrendűségét hirdették. Weininger! Strindberg! Hát ti tudtátok jobban? A kifeszitett zsinóron gyöngysorok függe­nek. De nem ám művészi mozaikok. Nem is az utánzóit igazgyöngyök mégis csak finom­kodó szemei. A szovátai gyöngyök nem akar­nak hazudni. Lehetetlen színeikkel, selyem­cukorhoz hasonló formáikkal nyíltan gúnyol­ják a kultúrát, ízlést és mindazt, amit hitünk szerint a XX. század asszonya jelent. Bizo­nyos, hogy afrikai utazók ládáit teljesen ha­sonló gyöngysorok töltik meg. Éppen ilye­nekért cserélik igazi értékeiket, elefántcsont­jukat, strucctollukat, sőt aranyrögeiket a hiú fekete-asszonyok. S ahogy nézzük a sóvár pil­lantásokat, kétségbe kell vonnunk a fehérfaj fölényét. Az egészen primitív népek kapzsi­sága, irie-ykedése, tetszelgési vágya és önzé­se ordít asszonyaink szeméből, vágyó kezük ki nyúlásából és könyökük helyért-küzdő ta­szításából. Válogatnak. Ajkbiggyesztve irigy- ük három különböző szinti és formájú gyöngy­sor boldog tulajdonosát... Nézegetik kézi­tükrökben a sorban felpróbált szörnyűsége­ket... Távozó mosolyukban a biztos hóditás tudata ragyog. ... így, egészen igy viselkedhetnek fekete asz­szonytársaik is. III. SEBESKELLEMES Ú, hadd dobjam föl furcsa neved mostan Az emlékezés kerek asztalára Mint mikor „fej vagy Írást" játszadoztam: Ó első játszma, drága volt az ára. Mert ifjúságom gurult el a porba S száz emlékosékom cuppan fel a sárban, Hogy gyáva zsidókölykökkel egy sorba Jámbor ajkamon trágár széva! jártam. Ó, gőgös grófi allé, kispatak, Péntekre itt halásztam hallgatag S vén temető, hány lakód lett azóta? Ó hosszunap, ó gyertyaszag, ó, pászka Ó, hold, emlékszel? szóltunk hozzád lázba S parasztok torkán jött a részeg nóta. IV. SZINYEI-MERSE PÁL E szürke toll úgy gondol ecsetedre, Mely lelked emlékét örökké festi, Aliul falutornya, ha nézhetne esti Fényben nagy, messzi, pazar mecsetekre. Hogy elmentél, oly szegény lett világunk: Pompás szineid káprázatos kertjét Elzártad szemünk elől s már csak cserjék Tüskéinek szivén, hogyha nekivágunk A múlt pázsitjának, hol a Majális Oly boldog fényben állt! De ma, ha áll is, Mint Vénasszonyok nyarán oly halk bánat Ül rajtunk és már alig röpköd pernye. Ám hiába: Te élsz és veled Jernye S a Pipacs harmatcsókot dob Utánad! II. Másik két fa között szerencsejáték. Kezdet­legessége nevetésre kényszerítő. Kartonmezőn körök ... A köröket hat részre osztották. Mind­eneik egy-egy várost jelent: Cluj... Targu- mures ... Constanza... Bucuresti.... Arad ... Timisóara ... Felettük számok. Középen hat darab hatszögletű báb áll. Síkjaikon egy- tői-hatig kockapontok mélyülnek. Fáradha­tatlanul ismételgeti tulajdonosuk románul, németül és végül magyarul is: — Kolozsvár, Arad még szabad uraim 1... Még lehet tenni Kolozsvárra, Aradra! Húsz lejes papírpénzek röppennek a város­nevekre. Kolozsvár és Arad is megtalálja a maga kísérletezőit. Ekkor a tulajdonos pálci­kát nyújt az egyik játékos felé. A hat báb szétesik, mintha ellenséges telitalálat érte volna őket. A felülmaradt pontokat összeszá­molják. így derül ki: melyik város felett szo- morkodó számoknak kedvezett a szerencse. Monoton egyhangúsággal folyik ez a játék késő estig. Csak a papirtáblák közé préselt reklámgyermekek terelik el a figyelmet róla. Nemcsak a táblák, a vékony gyerekhangok is hirdtik két nyelven: — Nagy tombola ma este az Istvánban! A tombola megbontja a gyöngv vásárlók és szerencsét-ostromlók sorait. Hullámzanak az István-szálló felé. Jazzband és keskeny tom­bolakártyák színes tömege vár reájuk. Az emelvény asztalán nyeremények. Leginkább aragonit tárgyak, de már a Vass Áron szob­raiból is bevonult néhány közéjük. Figyelő fülek várják a számokat... Minden istentől megáldott este ... És hiába ragyog a csodála­tos égi lámpás az alvó tavak felett. Hiába il­latoznak hófehér flox-katonák az utak mel­lett. Az emberek nem óhajtanak mást. Legyen nekik az ő akaratuk szerint. Az isten színpada Ki kell menekülnünk a fojtó légkörből, hol emberi hiúság és kapzsiság üli esténként diadalünnepét. Fehéren világitó szálfák hí­vogatnak. Fenyő- és cserillat összevegytilése hirdeti Isten pazarló jóságát. Hegyi ösvények kanyarognak előttünk és vezetnek egyre fel­jebb. S a fensikon elébünk küldi üdvözletét, a sebes hegyipatak, mely tökéletes lehűlést adott, mikor a hőség még Szovátára is be­kukkant. Mintha vonzóereje volna az örvénylő, taj­tékzó, vágtató víznek. Le kell ereszkednünk az alig elért tetőről, ho'-~ közelebb juthassunk hozzá. Zajos csacsogása vigasztaló az emberi tülekedés moraja után. Tiszta lehellete elűzi a kábító illatszerek emlékét. Melléje, a szé­lesen elterített, puha pázsitra, harmatbrillián- sokat szórt az alkonyat. Minden szemben Is­ten nagysága sugárzik és elmarad a rikító gyöngysorok után nyúló kezek fájó képe. A nyugalom völgye ez. Könnyű széltől hajlongó fái bólongatva hallgatják a patak meséit. Az őriző hegyláncok felett tisztán feszül ki az ég végtelen selyme. Haladunk tovább a regélő patak mentén. Úgy látszik, ma este mi va­gyunk egyetlen elfogadói az ajándékozó Isten kincseinek. Rozoga hidakat dobált egyik partról a má­sikra az emberi kéz. Juhnyájak kolompjai énekelnek az erdők mélyében. Félénken sze­gődik hangjukhoz a tilinkó trillázó dala. Most örvény kanyarog előttünk. Rejtőzködő fekete kövei ki-kiágaskodnak egy-egy pilla­natra, mintha szét akarnának nézni a fali kö­zött. De a fehér habok zúgva ugrálnak újra felébük. A szétfreccsenő tajtékokból uj bril- liánsok hullanak a várakozó gyepre. Ismét hid áll elébünk. Átvezet bennünket Újra beértünk az ember birodalmába. Nagy, pettyes napernyők alatt fények csillának a parton, mintha Szentjánosbogárkák gyújto­gatnák lámpásaikat. Halk szavak vegyülnek a víz csobogásába. A Patak-major fehéraszta­lai eszünkbe juttatják az elmulasztott va­csorát. Flekken fekszik a hófehér deszkán. Varga- bélés különleges ize elégíti ki a kíváncsisá­gunkat.-, Pár percig áldozunk embervoltunk durvább igényeinek: a sóslevegőtől megnőtt étvágyunknak: De igazán csak pár percig tart ez. S már toljuk el a magunk asztalának Szentjánosbogarát. Nem kell most ez a pislo­gó gyertya. A fák mögött pompás látványos­ságot készít számunkra a meglepetésekben tobzódó természet: Halvány fátylak lebbennek előre. Karcsú delfinek alakjában torlódnak eggyé. Úszó hableány követi őket. Szétszórt haján meg­akad egy sugár. Beléje fonódik. Csillogása uj fényeket von maga után. Az ég tompakékségén átsugárzik az ezüst. A felhőfátylak szétterülnek. Már nincs for­májuk. Szeszélyes vízióként kanyarognak át az égen. Egyre feljebb jön ... Egyre nő ... S most... Keskeny félkörével kibukkant a te­lek old legfelső része! A patak zúgva fut lefelé. Tücskök cirpelnek üdvözlő nótákat. A fák néma elragadtatással hódolnak a kibontakozó csoda előtt. S lebo­ruló lelkünk áldozását kegyesen fogadja az Isten. Feledve gyöngy, tombola, harsogó katona- zene! Kuszáit érzéseink teljes elbékéléssé változnak át! Szabó Mária. MEGHÍVÓ a csehszlovákiai magyar egyetemi és főiskolai hallgatók negyedik országos kongresszusára Érsekujvárott 1929 szeptember 4—8-ig Holota János dr.-nak, mint Érsekújvár városbirájá- nak és Törköly József dr.-nak, mint az ifjúsági nagybizottság elnökének védnöksége alatt. Program: 4- én, szerdán délután: A delegátusok fo­gadtatása és elhelyezése. Este 9 órakor: Is­merkedési est. 5- én, csütörtökön, délelőtt fél 10-kor: A kongresszus ünnepélyes megnyitása. A kon­gresszust üdvözlik: Érsekújvár városa nevé­ben: Holota János dr. nemzetgyűlési képvi­selő, városbiró. Az ifjúsági nagybizottság ne­vében: Törköly József dr. szenátor, a diák- egyesületek nevében: a megbízott delegátu­sok. Utána a Czuczor-szobor megkoszorúzása. Beszédet mond: Dragula József, Cottely Ist­ván dr. és Balogh Edgár. — Délután 2 óra­kor teljes ülés: Cottely dr. elnök, Brogyány kulturreferens és Varga titkár jelentései, bi­zottságok megválasztása. — 5 órakor: Bizott­sági ülések. 6- án, pénteken délelőtt 9-kor: Vitagyülé­sek: Ifjúság és tradíció (előadó: Horváth Fe­renc), kisebbségi kérdés (Berecz Kálmán), szociális kérdés (Dobossy Imre), szláv-magyar kultur-érintkezés (Duka-Zólyomi Norbert), a cserkész-eszme jelentősége az egyetemi hallgatók mozgalmaiban (Rády Elemér), uj sport (Terebessy János). 12 órakor: Szabó Dezső ünnepélyes fogadtatása. Délután fél 3 órakor: Programadó szemináriumi csoport- gyűlések: Orvosok programja (Csáder Mi­hály), jogászok programja (Richter László), mérnökök programja (Hornyánszkv István), Tanárok programja (Balogh Edgár), tanítók programja (Morvay Gyula). Este 8 órakor: Diák - kulturelőadás: Brogyányi Kálmán: Szlovenszkó magyar művészete. Balogh Ed­gár: Szlovenszkó magyar tudományos élete. Horváth Ferenc: A parasztság problémája. Morvay Gyula: A magyar falu kulturkérdései. 7- én, szombaton délelőtt 9-kotr: Teljes ülés: bizottságok jelentése, jelentések a szel­lemi viták és kulturprogramadő viták ered­ményéről, tiszti kqr-választás, a kongresszus bevár*Este 8-kor: Szabó Dezső előadó estje. Utána bankett. 8- án, vasárnap délutáu 3 órakor: Főisko­lás sportverseny: kardvívás, staféta, futball­mérkőzés. Rendezi: Terebessy János. I ü Elsőszioíáfeékszer-,arany-é*ezöst8jár Hl Tulaldonctsossi FROSTMS TESTVÉREK Hl ff Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. |||j^ flj ; ^ Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. jj| | ‘ Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban g| $ 1 — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon j| 1 U-arany és ezüst, valamint érmék fazon jföjfpj ™ ^ átdolgozását a legolcsóbb árak mellett Ti Ijoíp vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával ^ | J n kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek iÍmIM li r Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak 11 U | Wmidű Javításokat azonnal eszközlünk íőSHH £ü |j n 6 SZOVÁIAILEVÉL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom