Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-28 / 221. (2146.) szám
5 í$29 ozepiMnber 28, szombat. ■HBHOMBBH«BaaGra!W£'<^'m«SCrc&'3ra:^^?33E •PRÍXÍAí-A^otíAftTTrmi^ Boricky álamügyész a néppárt híveiben Ma védőinek segítőtársait látja fiz állaifligyész „a magyar irredentizmus" taEaíán keresi ojból a Ma-por gyökerét fi pariameat nem adta ki Tikit a lésiiisedísi vádpmthaa - fi védők viszontválaszai BALL PALA1S THEATBE ALHAMBRA Praha, Václavské mám. Telefon: 37769. Ma és mindennap nagy szenzációs világvárosi műsor. Két zenekar! Előkelő magyarok találkozóhelye. Pozsony, szeptember 27. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Tuka-pör mai tárgyalását Terebessy elnök negyedki- lenckor nyitotta meg és rögtön átadta a szCt Borioky álla ni ügyésznek, aki replikáját tartotta meg a védők beszédeire. Az ügyészi replika Boricky államügyész elsősorbán reagál a védelem azon állítására, hogy a vád és a védelem fegyverei között aránytalanság lett volna a tárgyalás előtt és alatt. Tuka mindjárt a tárgyalás elején arra hivatkozott, hogy itt egyenlőtlen harc folyik és középkori ordá- liát tartanak. Gállá a gnzsbakötött védelemről beszélt, Ottlyk a fegyvertelen emberről, Weiohherz dr. pedig arról, hogy Metternich és Bach rendszerére hasonlító eszközökkel dolgozott a rendőrség. Természetes, hogy az államügyészség a per folyamán, mint általában minden pörben, a rendőrségnek és csendőrségnek erős segítségére támaszkodott. A vád és védelem aránytalansága azonban nem oly nagy, mint azt a védők feltüntették, sőt ha jobban megvizsgáljku az iigvet, kitűnik, hogy a védelem volt jobban felfegyverkezve, mint a vád. A védelemnek ugyanis ezrekre menő lelkes pártemberek fejtettek ki munkát, akik az ügyet joggal, vagy anélkül magukévá tették. Csak rámutatok arra, hogy a védelem előbb ismerte a bécsi tanukat, mint a vád. Az ügyész megvédi a vizsgáló hatóságokat Mivel vétkezett a vizsgálóbíró és a rendőrség a védelemmel szemben? A vizsgálóbíró és a rendőrség párhuzamoa parlament Tekét a vádnak A védők igyekeztek a vádat megdöntőm. Hogy ez nem sikerült, az nem az ő hibájuk, ennek okát máshol kell keresni. Mégpedig abban, hogy a vád építménye teljesen szolid és ennek alapjait nőm lehet megdönteni. A vád meg nem cáfolt tanúvallomásokra épült föl, továbbá a magyar irredentizmus talaján, tetejét a Correspondance Slovaque képezi, ami •közbül volt, a többi mellékkörülmény, csak cr- naraentumul szolgál. A védelem szerint a kémkedés vádja csak Belánsky vallomásán nyugszik. Elfelejtik azonban azt, hogy nem egy, hanem nyolc tanú vallott Tuka kémkedése mellett. Azonkívül a katonai szakértők véleménye is megerősíti a kémkedés vádját. Hogy Mach kémkedett, bizonyítja ezt a nála talált titkos parancs másolata, továbbá Mészáros vallomása Machnak a leventékkel való összeköttetéseiről és a katonai szakértők véleménye. Ami a köztársaság elleni üzelmeket illeti, erre vonatkozólag bizonyítékokban igazán nincsen hiány. Csak arra szorítkozom, hogy a tanuk hosszú sorának neveit idézem föl. Ottlyk szerint a Correspcftdence Slovaque megjelenése idején, 1925-ben mindenki abban a hangnemben irt, amely ebből a lapból kiütközik. Megfeledkezik arról, hogy a Correspon- dence Slovaque még 1926-ban is ugyanezt a hangnemet használta cikkeiben s bár Tománek és Juriga is uszított, nem mentek ki uszításukkal a küllőidre. Gállá bejelentette, hogy Tuka még foglalkozni fog a Correspondence Slovaqueval, de, tanár ur —- fordul most Tukához az ügyész —, minek ez, a cikkek itt vannak, nem lehet őket letagadni, sem megcáfolni, sem filozofálással más fénybe állítani, ön bizonyára azt fogja mondani, hogy más lapokból vette át ezeket a cikkeket, de én kérdem, hogy miért éppen ezeket a cikkeket választotta ki és miért fűzött- hozzájuk csípős megjegyzéseket. Hiába minden, kár itt minden szóért. A védelem kritikája A védelem csak negatívumokat tudott felhozni, míg a vád pozitívumokkal állott elő. A negatívumokat azután a védelem — és itt bocsánatot kérek a szóért — ügyvédi logikával alkalmazta. Kiragadott néhány momentumot a tárgyalásról és ezekkel szemben felsora kozta!ta éeveit. Gállá azt mondotta, hogyha Tuka bűnös lett volna, nem szolgáltatott volna adatokat és nem hívta volna fel a vizsgálóbírót, hogy : szerezze be Kovács útlevelét és hasonlítsa 1 össze Belánskyéval. Gállá dr. ur tegye kezét | a szivére és feleljen nekem arra, hogy nem ön bizonyította be, hogy a //anzaliknwk szóló Jc'hlicska-levelelc valóban Jehlicskától \ származnak. i- san dolgozott ebben a pörben, de ezt nem lehet egyik tényezőnek sem a szemére hányni, * mert képtelenség volna, hogy enélkül bünte- í- tő eljárást le lehessen folytatni. Ami a pszi* hológiai és fizikai nyomást illeti, nos, Mráz azért jött a vallomásra, hogy útközben megszökhessen, amint azt később meg is kísérelte. A védelemnek az a vádja, hogy a vizs' gálóbiró nem mutatta meg az iratok közit le■ vő Úrik- és Beniák-féle leveleket, erre csak ; az a megjegyzésem, hogy a védelem a vizsgálat folyamán 22 felifolyamodást és 630 panaszt adott be, ■ amikről a felsőbb hatóságoknak kellett dön- , teni és az iratokat ilyenkor mindig fel kellett terjeszteni. Ezek az iratok tehát ezért nem voltak kéznél. Az pedig egyáltalában , nem áll, hogy a vizsgálat befejezése után nem állottak volna az iratok a védők rendelkezésére. Én magam még a vizsgálat befejezése előtt megengedtem, hogy a védelem irodaszemélyzete másolatokat készíthessen a hivatalos helyiségekben az iratokról. Ami azt illeti, hogy Stögert előállítása után 48 óránál tovább tartották a rendőrségen, kijelentem, hogy Stögert késő este hozták be a rendőrségre és mivel a 48 óra éjszaka járt le, éjjel pedig nem lehetett Stögert elszállítani, ezért történt csak harmadnapra az ügyészségre való átszállítása. A rendőrségnek és a vizsgálóbírónak csak egyetlen bűne volt. hogy: kötelességét teljesítette és bizonyítási anyagot gyűjtött. " I kémkedési vád Ottlyk védő azt állította, hogy Machot egy- oldaluíag illetik a kémkedésre való szövetkezés vádjával, ellenben Tukát ezzel nem vádol* ják, erre csak azt válaszolom, hogy erre a pontiéra rsem adta lei. Én hosszú éjszakákon keresztül neon aludtam csak azért, mert attól féltem, hogy ezekről a gépírásos és aláírás nélküli leve!ékről nehéz lesz azt bebizonyítani, hogy valóban Jehlics- kától származnak. Akkor hirtelen jött a védelem és bebizonyította ezt. Szóval a bumeráng visszahullott arra, aki azt élhaji tóttá. Hogy Stőger nem szökött meg akkor, amikor az újságban kezdték emlegetni a Kol- sohitzky-G-a-ssét, erre annyit mondhatok, hogy Stőger bízott abban, hogy nem fogják megtalálni és különben sem volt pénze a külföldre való szökésre, de meg állását sem akarta iUhagyui. Hogy Tuka nem szerepelt az eddigi kémkedési pöröfckel összefüggésben, erre vonatkozólag csak a katonai szakértőket idézem, akik azt mondották, hogy a kémek és ügynökeik ri lkán ismerik egymást, nehogy elárulják társaikat.' Az ügyész védelmébe veszi Belánskyt A védelem hazudósának állította Belánskyt. Ha ez tényleg igy volna, a kor Belánsky a Stőgerrel való szembesítése alkalmával egyszerűen azt mondta volna, hogy a főhadnagy, akit ő a bécsi irodában látott, Stőger volt. Belánsky azonban azt mondotta, hogy biztosan nem ismeri fel Stögert Egyébként könnyen érthető, hogy Belánsky nem emlékezett visz- sza pontosan a főhadnagy külsejére, mert hiszen a bécsi látogatás óta már hat esztendő múlt el. Minden alapot nélkülöz a védelemnek támadása Seb ram m Katalin és Hoferik bécsi tanú ellen is, akikről azt állították, hogy csak akkor jöttek Pozsonyba tanúvallomásra, amikor ezer koronát kaptak. Hát itt ki kell jelentenem, hogy a védelem nem Schnamm Katalin és Hoferik, hanem Hoferikné és a Jira házaspár kihallgatását kérte. A védelem hangsúlyozta itten azt, hogy a katonai szakértők csak teoretikus véleményt adtak. Itt utalok arra, hogy a katonai szakértőknek szakvéleményt kell adni ok, nem pedig pozitív ítéletet, mert ez a bíróság dolga. Altatóié Francé szellemének hatása A védők elkalandoztak a nagy szellemek közé, hogy azután ezek szárnyai alatt elrejtsék özek gyenge argumentumaikat. Weiohherz dr. például Anatole Francénak A pinguinek szigete cim/ü regényét vette elő és ezzel akarta á vádat elsöpörni. Az áliamllgyósz most igen részletesen ismerteti a regény alapját képező Dreyfuss esetet, majd ezt mondja: — Ebben az imaginárius pörben 80.000 kö- teg szénáról volt szó, míg a Tufca-pörben nem- zetárulás-ról van szó. A szónapőrben játékkártyák, divatszámlák stb. voltak a bizonyítékok, itt azonban olyan bizonyítékok vannak, amelyekről még egyszer beszólni fölöslegesnek tartom. Ezt a port nem titkosan vezették, mint más országokban szokás, de ez a por kilenc hét óta a legnagyobb nyilvánosság előtt és a legnagyobb objektivitással folyik. Nem Dreyfuss a vádlott, de a csehszlovák’ nemzet egységének ellenségei és bűnös emberek ellen folyik a per. A húsz év előtti Zágrábban lefolytatott, ha-za- árulási pörben és a bécsi Friedjung-fóle pörben hamisítványok játszottak szerepet, csakúgy, mint a Dreyfuss-pörben, de a mi esetünkben nincsenek hamisított bizonyítékok. Gállá dl-. Kramárra is hivatkozik. Doktor ur, kérem, ne hivatkozzék ebben a pörben a nagy és jó cseh hazafinak és valódi szláv embernek a nevére. A leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy ezt a nőit politikai pérnek állítsák he Csehszlovákia és a külföld nyilvánossága előtt. Itt nem politikus ül a vádlottak padján, de egy férfi, aki az állam gyökerei ellen támadott és kémkedett. Vannak politikusok akik mohban, vannak akik durban beszélnek, de politikai tautonizmusban szeved az az ember, aki nem látja az elválasztó demarkációs vonalat. Nem politikai, de tényleges bűncselekmény az alapja ennek a pernek. A védők és híveik ennek tudatában vannak és Gállá ügyvéd ur beszédének végén nyilatkozatot tett, amelyet nem ő, a jogász koncipiált, hanem valószinüleg egy kis kaliberű politikus. A Tuka mögött álló pártsajtó szerint nem fontoe a bíróság Ítélete, mert ők már felmentették. Én hiszem, hogy a bíróság ítélete szellemi rétegződést fog eredményezni, hiszem, hogy Szlo- venszkó jövője nem' Tuka híveié, de Safarik, Kollár és Holly tanításának híveié a kölcsönös és közös együttműködés terén, Tuka akkor, a.mikor a köztársaságnak munkás kezekre volt szüksége, destruált és örvendett gonosz munkája gyümölcsének. Tuka ennek az államnak a rai-son d‘ etre-jét akarta megtámadni, de hiába tanár ur, hiába volt ez! Tekintetes bíróság! A vádat teljes mértékében fenntartom és kérem a tekintetes bíróságot, hogy legyenek figyelemmel a rendtörvény 28. 29. 31. és 32.- ik paragrafusára is. Rövid szünet után (Sállá védő válaszol az ügyész beszédére Az ügyész ur, úgymond, igyekezett exkuzál- ni a hatóságokat és a hivatalos apparátust, de indokai elégtelenek. Azt mondotta hogy a hatóságok csak kötelességüket teljesítették. — Ezzel hát a mi szemrehányásainkat eli'-meri de nem cáfolja meg. Ami a rendőrségnek és a vizsgálóbírónak együtfcmiiködését illeti, tudjuk azt, hogy mihelyt az ügyet átadják a vizsgálóbírónak, az ezután kizárólag csak az ő kezében van, a vizsgálóbíró pedig csak esetenként veheti igénybe a rendőrséget. A bécsi tanukat illetőleg a dolog úgy áll. hogy Hoferiknét beidézhettük, de nem volt pénze az útra. Férje ellenben eljött, amikor ezer koronát kapott. Kitartok tovább is amellett, hogy a bécsi tanuk vallomásai nem voltak égés*cn szűz, tisztin vallomások, s a tanuk elővezetése sem történt legális utón. Nekik különben sem kellett volna autón jön- niök, és kérdés is, hogy autón jöttek-e. Valószínűbb azonban, hogy vasúton jöttek és hogy azután az ezer koronával mi történt, azt hiszem, nem kell külön magyaráznom. Amikor pedig mi a Schneebergen kutattunk, ahol Tuka egy hónapig tartózkodott, s ezt a kutatásunkat az ügyész ur szemünkre hányja, — kijelentem, hogy ‘ a védelem már későn érkezett oda, mert a Tukára vonatkozó adatok a szállodából néhány nappal előbb eltűntek. Ami a bírósági iratokat illeti, elismerem, hogy ön, ügyész ur igen gavallérom volt irányunkban, de helyettese nem. Az ügyész ur azt állítja, hogy Tukát azért nem vádolja a Mach-hal való kémkedési szövetkezés vádjával, mert Tuka mentelmi jogát a képviselőház erre az ügyre vonatkozólag nem függesztette fel. Erre csak az a megjegyzésem, hogy méltóztassék átnézni az állam- ügyészség iratait, amelyekkel kérték Tuka kiadatását. Ebben kifejezetten a rend törvény második paragrafusának második szakaszára vonatkozóan kérik Tuka mentelmi jogának felfüggesztéséi. Tukát ellenben itt a második paragrafus második és harmadik szakasza alatt vádolják, tehát nem csupán azon szakasz alapján, amely miatt a kiadatást kérték. Az ügyész ur azt állítja, hogy nekünk ügyvédi logikánk van. Nos, önnep pedig ügyészi logikája van. A vád épületéről csak annyit mondhatok^ hogy a falak mézeskalácsból vannak, a teteje lyukas, Belánsky vallomása pedig összedön- tötte az egész építményt. Titkának újból a szemére veti az államügyész ur, hogy magyar volt. Én pedig azt állítom, hogy aki 1905-ben Pécsett mint egyetemi tanár cseh és szlovák nyelven nyomtatta ki a házasságkötéséről szóló jelentést, az csak szlovák ember lehetett. Ma sokan akadnának, akik kihasználnák ezt, hogy ilyen hősök voltak a forradalom előtt, Tuka azonban az utolsó pil- lanatig hallgatott erről. Tuka nem szökött meg. Nem is volt szándékában a szökés, s mondta, hogy „Örülök uraim, hogy itt vannak, már vártam önöket!“ Alti ártatlan, annak nincs mit titkolnia. A védelem h igy tett Joh- licskának Hanzalikkal való levelezésére vonatkozólag. Bennünket nem érdekelt a.z, hogy Jehlicska Hanzalikkal milyen machinációkat,! csinált. Stőger is azért várt olyan nyugodtan letartóztatása előtt, mert ártatlanságában bdzott. Nem igaz az, hogy a szakértők azt állították volna, hogy a kémek nem ismerik egymást. ők csak azt mondták, hogy a kiin dolgozó ügynökök nem szokták egymást ismi mi, de nem benn az égy irodában működő főemberek. Belánsky nem azt mondatta, bogv Stőge-rre nem emlékszik, hanem határozódom kijielsütette, hogy nem ismeri ezt az ernbart. Kanék levele Az ügyész ur felszólított engem, hogy ne hivatkozzam Kramárra. Én tisztelem Kramár személyét, de idézni kívánom Tukára vonatkozó szavait. Itt van a képviselőház 1928. június 12-iki ülésének gyorsírás! jegyzőkönyve, amikor Dérer beszélt Tuka ellen és Kramár szavait idézve azt mondotta, hogy a Vacuum Juris állambölcseleti értekezés és filozófia Az ügyész ur gyakran hivatkozott Hanák vallomására is. Én ez év szeptember 20-án levelet kaotam Ha- náktól, amelyben tiltakozik az ellen, hogy személyét bevonják a Tuka-pörbe, kül'nősen ami a Koza vallomásában neki imputált dolgokat illeti. Azt írja ebben a levelében, hogy egy alkalommal hat rendőr volt nála. Ezeknek elmondotta, hogy Tukával semmi összeköttetésben nem állott, csak egyszer találkozott vele 1921-ben Pöstyénben. Tuka megkérdezte tőle akkor, hogy melyik párthoz tartozik. Erre azt mondotta, hogy ő a hercegprimási birtokok bérlője s eszerint kell viselkednie. Tuka akkor azzal válaszolt, hogy mi szlovákok vagyunk, Hanák ur, szlovák pártba kell tartoznunk, a magyarokhoz semmi közünk. Tuka jobban beszélt szlovákul, mint jómagam, — írja még Hanák. „Politikai személyek idézték fel ezt a 8ürt“ Az ügyész ur folyton azt állítja, hogy ez a pör nem politikai por. Itt rámutatok arra, hogy 1928-ban a kormány egy interpellációra adott válaszában konstatálta, hogy nincsen elegendő ok és bizonyíték Tuka vád alá helyezésére. Tette ezt a kormány akkor, amikor, Hoferik és Schramm bécsi tanuk vallomásának kivételével, minden tanúvallomás és bizonyítók Tuka ellen már ismert volt. Csak később, szinte hirtelen, ugyanezen bizonyítékok birtokában, indították meg a port, amelyet politikai személyek idéztek föl. Az ügyész ur irónikusan még engem is megvádol, hogy védőbeszédem zárszavai nem tőlem származnak. Nos, én előmutathatom beszédem fogalmazványát, amiből kitűnik, hogy saját beszédemet mondtam el. Még csak any- nyit. akarok kijelenteni, hogy amit az ügyész ur ma itt elmondott, azt meg lehet találni Wólmán, Prazsák és Chaloupecky munkáiban. (A hallgatóság soraiban nagy derültséget o'- u? Gállá dr.-nak ez a megállapítása ós^ az elnök erélyesen rendreutasitja a hallgatóságot.) (Folytatás a 7. oldalon.)
