Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-24 / 217. (2142.) szám

A magyar társadalmi és kulturális erők egységes munkájának alapjait vetette meg a társadalmi egyesületek kattai kongresszusa Grosschmid Géza, Sziklay Ferenc és Törköly József a társadalom nemzeti feladatairól - „A magyar jövőbe vetett kittel és a művelt­ség erejével akarjuk nemzetünk ügyét előbbrevinni** Fontost! atározatok a társadalmi és kulturális munka egységesítéséről Kassa, szeptember 23. (Kassai szerkesztő­ségünktől.) A magyar társadalmi egyesületek második országos kongresszusa a legtelje­sebb siker jegyében zajlott le Kassán. A kongresszus résztvevői Szlovenszkó és Ru- szinszkó minden vidékéről nagyrészt már szombat délután megérkeztek és résztvettek este a kassai Keresztény Társadalmi Kör ujjáalakitott diszes helyiségeiben tisztele­tükre rendezett társadalmi estélyen. A meleg hangulatú, nívós estélyre Kassa magyar társadalmának színe-java felvonult, hogy demonstrálja a nagy magyar találkozás fölött érzett örömét és a többi vidékek ma­gyarságával való teljes érzelmi és lelki egy- beforrását A Kör hatalmas dísztermét zsú­folásig megtöltő előkelő közönség előtt Tost Barna prelátus-plébános, Kassa város h. pol­gármestere a vendéglátó egyesület nevében közvetlen meleg szavakkal üdvözölte a ven­dégeket, akiknek figyelmébe ajánlotta azt az eleven kulturális és társadalmi életet, amely­nek színhelye Kassán ez az egyesületi helyi­ség is. Tost Barna szavaim meleg ovájció volt a válasz. Lg/e lemmel fogadta a közönség Tár­cád Mária kitűnő szavalatát, ami után Dar- kó István író olvasott fék az 1848. évi ^Életképek‘‘-bői, Petőfi és Jókai egykori lapjából színházi kritikai szemelvényeket. A derűs hangulatú, értékes felolvasás után Girsik Gáboraé úrasszony vezetése mellett öttagú énekkaf kuruc dalokat adott elő lelkes hatás mellett. Majd Udvardy József magyar nótákat adott elő ugyancsak frenetikus siker­rel. A nagyszerű műsor után fehér asztalnál látták vendégül az előkelő vendégsereget. A társaság hajnali három óráig volt együtt a legkedélyeséhb hangú i-at bán. Zarándoklás Rákóczi sírjához Vasárnap délelőtt tiz órakor a kongresszus előkészítő bizottsága félórás ülést tartott, amely után a kongresszus résztvevői testüle tileg a székesegyházba II. Rákóczy Ferenc sírjához vonultak s ott hatalmas babérkoszo­rút helyeztek el. A koszorú elhelyezésénél a sírboltban Sziklay Ferenc dr. kultarrefe- rens a következő szavakat mondotta: — Nagyságos Fejedelem! A kárpátaljai magyarság zarándokolt ei sírodhoz, hogy ki­fejezze Előtted hódolatát. Méltó utódai aka­runk .'enni ősapáinknak, akik Veled együtt küzdöttek a nemzet szabadságáért. Amíg Ti karddal harcoltatoK a szabadságért, a nem­zet felszabadulásáért, — addig mi, az utó­dok szellemi fegyverekkel küzdünk a szel­lemi szabadságért. Hisszük, hogy a mi har­caink se mlesznek hiábavalók! A kongresszus résztvevfii A kongresszus féltizenkettőkor kezdődött meg Ekkor a Keresztény Társadalmi Kör nagytermét már teljesen megtöltötték a kong­resszus hivatalos delegátusainak és a kassai magyar társadalom előkelőségeinek százai. Az elnöki asztalnál helyet foglaltak Gros­schmid Géza dr. és Törköly József dr. sze­nátorok, Sziklay Ferenc dr. kulturreferens, Márkus László, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének főtitkára, Darkó István és Benkovics Gyula titkárok. Az első sorokban ottláttak Nitsch Andor nemzetgyűlési képvi­selőt, Alapy Gyula dr. Blanár Béla dr., Fleischmann Gyula dr. és Hokky Károly tar- tománygyüiési képviselőket, Tost Barna pre- látus-plébánost, h. polgármestert, Böhm Ru­dolf országos pártigazgatót, Fábry Viktor eperjesi evangélikus lelkészt, Bánó Dezső dr.-t (Eperjes), Kováts Józsefet (Beregszász), 8alkovszky Jenő dr.-t (Ipolyság), Kopernicz- ky Kornélt (Léva) és a szövetséghez tartozó legtöbb egyesület képviselőit. A kongresszuson a következő egyesületek és társdaalmi körök delegátusai jelentek meg: Polgári Olvasókör Rimaszombat, Kato­likus Olvasó-Egyelet Rimaszombat, Kereske­— Tisztelt Kongresszus! Igen tisztelt Höl­gyeim és Uraim! A csehszlovákiai magyar intelligencia kulturegységét akarja szolgálni ez a gyülekezet! Elindult ez a törekvés an­nak felismeréséből, hogy nagyon magunkra maradtunk. A háború fájdalmas emlékei, a háború utáni idők súlyos lelki és anyagi gondjai csaknem elnémították a szellemi es társas életet is. Bajával mindenki egyre szür­kébbé és szürkébbé vált, otthonába húzódott meg, elszakadva nemösak a határokon túl újra erős lendületbe jött magyar szellemi élettől, de elszakadva egymástól is. — Ennek a helyzetnek a tarthatatlansága és veszedelme sorakoztatta fel tavaly Rima­szombatban azokat, akik a magyarság kultar- hivatásában hisznek és bíznak. Ebből az el- esettségből akarják felemelni az ezen ország­rész őslakosságának viszonylag igen jelenté­keny részét tevő magyarságot, a szövetkezés erejével akarják visszaadni önbizalmukat, hogy igy a társas- és kulturális életben ismét elfoglalják ezt a helyet, amely nemzetünket itt úgy számánál, mint intellektuális súlyánál fogva ma is, igenis, megilleti. — E célból alakult meg tavaly a Társadal­mi Egyesületek Szövetsége és az első kon­gresszus határozatából folyólag nekünk, kas­saiaknak jutott az a szerencse, hogy e törek­vés megvalósítására, az első lépések innen, a mai kongresszusból téttessenek meg. — Hálásan köszönjük a szövetséghez máris csatlakozott köröknek és egyesületeknek, hogy e célból itt jöttek össze, ebben a törté­nelmi emlékektől megszentelt ősi városban, amelynek kövei nemcsak az Anjouk és Má­tyás dicsőséges korát hirdetik, de amelynek sorsa évszázadokon át mindenkor szorosan összefüggött a nemzeti küzdelmekkel. A gon­dolat- és lelkiismereti szabadságért innen in­tézi hadjáratát Bocskay, aki a bécsi béke meg­kötése után is ide tér vissza, Bethlen Gábor a volt felsőmagyarországi hadjáratának alap­jául Kassát teszi meg, I. Rákóczi György a linzi békében is ragaszkodik a város birto­kához, mert irányitója volt ez a hely minden­kor az országot mozgató szellemi erőknek és II. Rákóczi Ferenc, a nagyfejedelem itt nyug­vó hamvai örök szimbóluma maradinak mindenkor a magyarság szabadság iránti sóvárgásának. — Rég időtől fogva itt fakadt azonban a magyar kultúra nem egy forrása is. így a Pázmán Péter hü embere: Kisdi Benedek püspök által életre hivott egyetem kiemeli Kassát a magyar országi vidéki városok sorai­ból, majd „Magyar Múzeum" címmel 1788 jú­lius 1-én Baosányi János, Baróthi Szabó Dá­vid és Kazinczy Ferenc itt indítják meg az első magyar tudományos folyóiratot, nyom­ban rá kibocsátja Kazinczy az „Orpheus" cí­mű lapot s ebben és a „Bácsmegyei összvesze- dett levelei" símen kiadott müvében indul meg a nyelvújításnak, az akkori viszonyok közt nagyon merész munkája, amelyből a la­tin és az angol mellett talán legkifejezőbb erejű mai magyar nyelv sarjadzott ld. Itt volt a magyar színészet egyik első és legerő­sebb bástyája, itt sok országos hirü embe­rünk pályafutásának biztató kezdete, igy szin­te természetszerű, hogy innen induljon el a szlovenszkói magyar társadalom reneszánsza, megújhodása is! — Helyes-e az ut, amit e célra választot­tunk? Korszerü-e a társas életnek fellendülé­sét az egyesületi, a kaszinói élet élesztgetésé- től várni? Tudatában vagyok annak, hogy az általános leszegényedós bénító hatása mellett a társas élet mai újabb formái, a sportklubok, szakkörök, a politikai pártállások szerinti tö­mörülések, kávéházak, tánchely iségek sttb. széttagolják és más irányba vezetik le a kö­zönséget. Mégis azt hiszem, jó nyomon járunk. Ezeket az egyes társadalmi rétegeket mégis csak összefogó régi kereteket csak meg kell tölteni modern tartalommal és akkor szol­gálhatják nemcsak a puszta szórakozás vagy egyéni érvényesülés, de emelkedett célok, ideálisabb és hatásukban mégis életfentar- tó törekvések megvalósítását is. — A Kassai Keresztény Társadalmi Kör legutóbbi közgyűlésén ezt fejtegettem a tár­sadalmi egyesületek nemzeti hivatásáról szólva. Ezen elgondolásaimra visszhangul jött, egy, ma már Kassától távolélő, de a magyar­ság jövőjét féltő és érbe dolgozó, igen tisztelt barátomnak a hozzá valahogyan eljutott évi jelentésekre adott azon válasza, hogy: „elnö­ki megnyitód azon megállapításai, hogy a tár- saságos és kulturális élet ápolása fontos és nagyrabecsülendő nemzeti feladat, hogyha magyarokként akartok ott tovább élni, a nem­zetünkhöz tartozóknak teljes egyetértésére van szükség, hogy az anyanéphez való kap­csolatok nélkül kultúrátok fejlődése nem le­hetséges, hogy a nemzeti érzés nem ellenté­tes az emberiség általános érdekével, hogy a társadalomnak kell, a megváltozott életkörül­mények között, újra kulturális értékeink meg­őrzését, feltárását és fejlesztését gondjaiba venni, ez után nemzeti öntudatunk folytonos ébrentartását biztosítani, hogy a fajához és nemzeti műveltségéhez való ragaszkodás — a köztársaság elnökének nyilatkozata szerint is — minden ottani állampolgárnak termé- szetadta joga, ... mind nagy igazságok és olyanok, amelyek, ha megtartatnak és betöl­tetnek, garanciái az ottani magyar kulturális élet fen mar adásának és továbbfejlesztésé­nek." — íme, igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, mások megítélése szerint is van tehát jogalap­ja, tartalma és eredményhez vezető módja azon elgondolásoknak, amelyekkel munkán­kat mO'Stm ár meg is kezdhetjük! — A gyakorlati kivitel mikéntjére részle­teiben nem akarok itt én kitérni, csak rá aka­rok világítani arra, hogy — amint az előké­szítés során és egyebütt már én is kifejtet­tem — úgy képzelem azt, hogy például rendezhetünk évente, mindig más-más vá­rosban magyar napokat a legaktuálisabb, legújabb magyar kultur- eseményeket ismertető előadásokkal, kiállí­tásokkal, hangversenyekkel, a szövetség ren­dezésében meghívott magyarországi tudósok, írók, művészek városainkban teendő közutak­ra nyerendők meg, vagy akad egy-egy cen- tennáríum, mint volt az Aranyé, a Jókaié, amikor, vagy egyéb hasonló alkalmakkor a szövetséghez tartozó összes egyesületek, le­hetőleg egyazon időben emlékezhetnek erre és ilyen alkalmakkor az itt élő magyarság szive összedobban, érzésében és műveltségé­ben egységesebbé, összetartóbbá válik és marad, mert last, nőt least az 50—60 egyesü­let tömörülésében rejlő erkölcsi erő a neta­lán visszatérő hatósági túlkapások ellen is kivédi. — Remélem, hogy lesznek sokan, hozzáér­tőbbek, akik az ilyen munkát kibővítik, el­mélyítik, megrendezik és keresztülviszik, e pár szóval én csak jelezni akartam, hogyha ezt a kulturegységet igazán akarjuk, az nem kivihetetlen és ne vegyék azért hívatlan elő­térbe tolakodásnak, hogy mindezeket ilyen egyszerűen, laikusán, talán naivul is én mon­dom itt el, ne értsék félre sem nemzetiségi, sem faji, sem világnézeti ellenfeleink sem, hogy ezeknek az óhajtott, sokak által bizo­nyára jobban is elgondolt vágyaknak ez idő- S7erint politikai munkára elhívott emberek adnak kifejezést, hisz kisebbségi sorsunkban, adott viszonyaink közt. a kezdeményezésnek úgyszólván csak ez a lehetősége áll rendel­kezésünkre, hanem az ezen munkára való felhívást vegyék mindannyian úgy, hogy azt ..................................................................... gg nem napi va.gv pártpolitikai érdekből szóló ember, hanem a magyar kultúra ápolásának és fontartásának egy egyszerű, de jóakarata és jószándéku munkása intézi önökhöz, önö­kön keresztül az itteni magyar társadalom­hoz, aki köszöni, hogy eljöttek a hivó szóra, köszöni, hogy még hisznek a magyar jövőben és ezen érzés melegével és a műveltség ere­jével akarják azt, a fönti módokon is, szol­gálni. — A távollevőknek, a még nem érdeklő­dőknek pedig legyen szabad Kossuth Lajos­nak a komáromiakhoz Turinból írott levelé­ből vett idézettel felrázni lelki ismeretét, hogy: „a maga magáról lemondott nemzetet nem veszi számba a történelem!" — Azokat ellenben, akik távolból és közel­ről ma itt összesereglettek, szeretettel és me­legen köszöntőm és a kongresszust ezennel megnyitom! Az általános, lelkes helyesléssel és tapssal fogadott megnyitó beszéd után Selunied ev. lelkész (Rozsnyó), Alapy Gyula dr. tartomány- gyűlési képviselő (Komárom), Koperniczky Kornél (Léva), Böhm Rudolf országos párt­igazgató (Pozsony), Hokky Károlv ruszinszkói tartománygyülési képviselő mondottak üdvöz­lő szavakat s tettek javaslatot a legközelebbi kongresszus színhelyére vonatkozólag. A kon­gresszus úgy határozott, hogy a társadalmi egyesületek lesrközelebbi kon­gresszusát Komáromban tartják meg s később megállapítandó sorrendben fognak sorra kerülni a többi városok, amelyeknek meghívását a felszólalók tolmácsolták. Titkári jelentés Márkus László (Rimaszombat), a társadal­mi egyesületek szövetségének főtitkára ter­jesztette elő ezután titkári jelentését. A nagy gonddal és mesteri tollal megirt jelentésben elsősorban történelmi visszapillantást vetett a magvar közművelődési és társadalmi egye­sületek múltjára, a Nemzeti Kaszinó megala­kítását követő évtizedek tanulságos mozgal­maira, majd társadalmi és kulturális egyesü­leteink életének utolsó évtizedeire. Majd rá­tért az államfordulatot követő nehéz eszten­dőkre, amelyek során létkérdéssé vált a meg­fogyatkozott nemzeti erők egységesítése kul­turális és társadalmi téren. Ennek a szükség­nek tudata vezette a magyarság pártjai kiü- turreferátusát arra a cselekvésre, hogy a kormányhatalom által megejtett alapszabály- revízió során számban ugyan megfogyatkozott, de mégis tekintélyes erőt képviselő csehszlo­vákiai magyar társadalmi és kulturegyesüle- teket egységes, tudatos, közös munkára glé- dába sorakoztassa és ezen egyesületek szövet­ségének megalakítására országos mozgalmat indítson. A kulturreferátus erre vonatkozó felhívása meghallgatásra és megértésre talált s a lelkek egységének ereje nagyszerűen nyi­latkozott meg a csehszlovákiai magyar társa­dalmi és kulturegyesületeknek a múlt év jú­nius 2-án és 3-án Rimaszombatban ünnepé­lyes keretek között megtartott első kongresz- szusán, amelyen közel hatvan egyesület ki­küldöttei jelentek meg. A társadalmi egyesületek szövetségét meg­alakító rimaszombati kongresszust mint elnök Törköly József dr. szenátor vezette, aki mint a Rimaszombati Polgári Kör ügyésze, a tár­sadalmi és kulturegyesületek szervezkedésé­nek s egységes irányításának szükségességét belátva, még az 1922-ik évben terjedelmes javaslatot dolgozott ki erre vonatkozólag és nyújtott be a Rimaszombati Polgári Körhöz, amely azt egyhangú lelkesedéssel elfogadva, az összes magyar egyesületeknek hasonló el­járás s illetve csatlakozás végett megküldöt- te. Az erre vonatkozó felhívását az 1927-ik évben meg is ismételte, aminek ha a megkí­vánt eredménye nem is következett be, ép­pen a megkeresett társegyesületek lanyha ér­deklődése miatt, az minden kétséget kizáró­lag megállapítható, hogy Törköly József dr. volt az első, aki nemzete iránti szeretetéből s annak sorsa iránti aggódásból, jövőjének biztosítására soha meg nem szűnő gondosko­dásból ezt az eszmét először felvetette. Márkus László ezután beszámolt arról, hogy a rimaszombati kongresszus által elfogadott alapszabályokat rövidesen felterjesztették az illetékes hatóságokhoz. Az alapszabályok jó­váhagyása azonban eddig még nem követke­zett be. Rendszeres és állandó működésünk­ben, — úgymond — célirányos munkásságunk kifejtésében az alapszabályok le nem jötte korlátozván, felmerült annak szüksége, hogy mai kongresszusunkon az iránt is határoz­zunk, mik legyenek azok a teendők, miket az alapszabályok jóváhagyásáig végezhetünk s illetve kulturális munkásságunk miként mé- lyittessék ki ez idő alatt. Mindenesetre cse­lekedni kell az irányban is, hogy a még nem csatlakozott egyesületek s lehetőleg az alap­szabállyal biró összes csehszlovákiai magyar társadalmi és kulturegyesületek a szövetség­be mielőbb belépjenek. Az általános helyesléssel fogadott titkári je­lentés után Sziklay Ferenc dr. kulturreferens tartotta meg hatalmas előadását a kisebbségi magyar szellemről, a magyar kulíuregység nagy nemzeti jelentőségérői s a társadalmi és kulturális egyesületeink korszerű felada­tairól. Ifft> szeptember 24, tedd.________________________________________________________________^1VCGAI-A\acÓ!AR-HIRLAI> 3 Grosschmid Géza megnyitó beszéde delmi Testület Rimaszombat, Társalgási Egy­let Eperjes, Toldy Kör Pozsony, Magyar Köz­művelődési Egyesület Komárom, Jókai Egye­sület Komárom, Lévai Kasszinó, Lévai Ipa­roskör, Lévai Katlikus Kör, Lévai Sport- egylet, Lévai Tomaegylet, Ungvári Társas­kör, Munkácsi Kaszinó, Komáromi Kaszinó, Komáromi Iparoskör, önálló iparosok Egye­sülete Losonc, Társalgási Egylet Rozsnyó, Protestáns Egyesület Rozsnyó, Beregmegyei Kaszinó Beregszász, Szepesin egye i Történel­mi Társulat, Honti Kaszinó-Egyesület Ipoly­ság, Alsószeli Evangélikus Kulturegylet, Ifjú­sági Művelődési Egyesület Tornaija, Katoli­kus Olvasókör Fülek, Rozsnyói Polgári Kör, Kassai Polgári Olvasókör és Kassai Keresz­tény Társadalmi Kör. A kongresszust feszült érdeklődés mellett Grosschmid Géza dr. szenátor a következő közérdekű beszéddel nyitotta meg:

Next

/
Oldalképek
Tartalom